Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-04 / 156. szám, szombat
Országaink és népeink létérdekeinek megfelelő úton haladunk Nyikolaj Tyihonov beszéde a KGST XXXV. ülésszakán A KGST XXXV. ülésszakán csütörtökön felszólalt Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsárak elnöke, a szovjet küldöttség vezetője. Az elmúlt évek nagyon szemléletesen igazolták — mondotta —, hogy az az út, melyre tíz évvel ezelőtt a szocialista gazdasági integráció Komplex Programjának jóváhagyásával léptünk, helyes és eredményes. Megfelel országaink és népeink létérdekeinek. Ezen az úton haladva közösségünk országai jelentős sikereket értek el a szocializmus és a kommunizmus építésében. Ez a következtetése a KGST végrehajtó bizottsága beszámolójának a tudományosműszaki együttműködési bizottságnak; valamint erről tanúskodnak itt a küldöttségvezetők nagy érdeklődéssel kísért felszólalásai is. Országaink a szocialista rendszer, nyújtotta előnyök kihasználásával, saját erőfeszítéseikkel és kölcsönös együttműködéssel növelték a gazdasági és tudományos-műszaki potenciált, a hetvenes években csaknem kétszeresen megelőzték a fejlett tőkés országokat a termelés és a nemzeti jövedelem emelkedésének ütemében. Az említett évtizedben a KGST-or- szágok nemzeti jövedelme 66 százalékkal, a bruttó ipari termelés 84 százalékkal növekedett. Tökéletesedett az ipar struktúrája, mindenekelőtt a kulcs- fontosságú iparágak — a gépgyártás, az elektronika, a vegyipar, a petrolkémiai és gázipar — kiemelt fejlesztésével, melyek a műszaki haladás fő hordozói. A KGST-tagországok hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki potenciálja és a kölcsönös sokoldalú együttműködés fejlesztése biztosította az ország népei anyagi és kulturális színvonalának emelkedését. Az elmúlt évtizedben a szocialista közösségünk országai által elért sikerek a tagállamok nemzetei önfeláldozó munkájának az eredményei, és elválaszthatatlanul összefüggenek a kommunista és munkáspártok vezető szerepének elmélyülésével. Ezek a pártok alkotó módon érvényesítik a szocializmus építésének általános törvény- szerűségeit saját országaik specifikus, konkrét feltételeire alkalmazva. Közösségünk gazdasági potenciáljának növekedése, a kommunista és munkáspártok aktív békés külpolitikájának eredményeként tovább szilárdult a szocialista országok helyzete a világban. Testvérpártjaink és szocialista közösségünk erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült megőrizni a világbékét. Az egész emberiség úgy tekint a szocializmusra, mint az enyhülés és a társadalmi haladás meghiúsítására törekvő imperialista intrikákkal szembeszegülő legfőbb erőre. Az egész világon nagy visszhangra találtak az SZKP XXVI. kongresszusán Leonyid Brezsnyev által előterjesztett új szovjet külpolitikai kezdeményezések. A javaslatok célja a béke megvédése és megőrzése, valamint a hetvenes évek enyhülési folyamatában elért pozitívumok meghatványozása. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a közelmúltban hagyta jóvá a a parlamentekhez és a világ népeihez szóló felhívást, amelyben kifejezésre jut a szovjet emberek törekvése a tartós világbékére. Az elmúlt évtized eredményeit hasonlóan elemezték a baráti országok kommunista és munkáspártjainak kongresszusai is. A kongresszusok határozatai közösségünk népei számára kitűzték az alkotó munka és a béke megszilárdításának tudományosan megalapozott programját, valamint a következő öt-, illetve tízéves időszak perspektíváit. Együttműködésünk eddigi tapasztalatai azt tanúsítják, hogy nem létezik olyan gazdaságfejlesztési kérdés, amelyet közösen nem oldhatnánk meg. A tőkés világgazdaság jelenlegi válságos és labilis fejlődési szakaszában még inkább kidomborodnak a szocializmus, az új típusú nemzetközi kapcsolatok, a szocialista gazdasági integráció előnyei. Nyíltan megmondhatjuk, hogy nem csak összeforrottságunk- nak, baráti, kölcsönösen előnyös együttműködésünknek köszönhetően sikerült jelentősen mérsékelni a tőkés világpiac kedvezőtlen hatását. Elegendő leszögezni, hogy 1980-ban a KGST-tagországok importszükségleteik túlnyomó többségét, a gépek, berendezések, a nyersolaj és vasérc 68— 70 százalékát, a feketeszén és fűrészáru 94—95 százalékát, a közszükségleti cikkek mintegy 60 százalékát stb. kölcsönös áruszállításokkal fedezték. A széles körű kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok, valamint a komplex program teljesítése során a tagországok között kibővülő nagyarányú áruszállítások hozzájárultak népgazdaságunk stabil, progresszív fejlődéséhez és szerkezeti tökéletesítéséhez. Közösségünk országainak dinamikus gazdasági fejlődése kiterjedt anyagi forrásokat nyújtott. Habár közösségünk országainak lakossága csupán a világ lakosságának 10 százaléka, a KGST-tagországok adják a világ villamosenergia-, kőolaj-, acél- és széntermelésének 20—30 százalékát. Ez szocialista gazdasági rendszerünk sikere, de emögött óriási munka és nem kis költségek húzódnak meg. A tagországok tüzelőanyag- és nyersanyagellátásáról döntő mértékben a Szovjetunió gondoskodik. Ezért vált szükségessé a távoli, eddig lakatlan területek feltárása, gyakran kevésbé hatékony lelőhelyek kiaknázása is. Az elmúlt ötéves tervidőszakban az olajkitermelésre fordított költségeink több mint a kétszeresére emelkedtek az 1972-t megelőző időszakhoz viszonyítva, és a jelenlegi ötéves tervidőszakban a költségek várhatóan tovább emelkednek. Az utóbbi 15 évben a vasércbányá- szia.tr a fordított beruházások mintegy megháromszorozódtak. A tüzelőanyag- és nyersanyagforrások kitermelése, illetve a szállítás további növelése az eddigi ütemben a jelenlegi óriási mennyiségben gazdaságilag lehetetlenné válik. A tudományos-műszaki fejlődés észszerűbb lehetőséget kínál: az általunk létrehozott hatalmas potenciál jobb kihasználását. A szocialista integráció fejlesztésének értékelése során mindenekelőtt azt kellene meghatároznunk, hogy mennyire járul hozzá e feladat teljesítéséhez. A testvérpártok kongresszusai kitűzték a következő évek új növekedési stratégiáját. Fő célunk a végtermék növelése, miközben a munkaerő és az anyagi források lényegesen nem gyarapodnak. Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán előadói beszédében ezt tömören fogalmazta meg: „A gazdaságnak gazdaságosnak kell lennie“. Hasonló célokat tűztek ki a többi baráti országokban is. Több országban e téren jelentős eredményeket értek el. Ez a munka tehát már megkezdődött, de még sok a tennivaló. Például még mindig viszonylag nagy országainkban a tüzelőanyag- és nyersanyag- szükséglet. A szocialista országok gazdaságainak erősödése szorosan összefügg a kölcsönös gazdasági együttműködés elmélyítésével. A szovjet küldöttség egyetért a Komplex Program teljesítését értékelő végrehajtó bizottsági beszámoló azon részével, amely leszögezi, hogy országaink együttműködése kedvező, és főleg biztos feltételeket teremtett minden tagország szociális és gazdasági fejlődéséhez, és a tagországok összeforrottságá- nak fontos tényezője lett. Az integrációs kapcsolatok meghatározó fontosságúak a KGST-tagországok népgazdaságai számára az olaj- és olaj- származékok-, földgáz-, vasérc-, színesfém-, ipariműtrágya-, cellulóz-, azbeszt és további nyersanyagellátás szempontjából. Ennek köszönhetően lényegesen csökkent a világméretű energetikai és nyersanyagválság kedvezőtlen hatása a baráti országok népgazdaságaira. Eltekintve a nehezebbé váló bányászati feltételekkel kapcsolatos problémáktól, a szovjet energetikai források exportja a KGST-tagországokba — kőszénegyenértékű tüzelőanyagra átszámítva — a jelenlegi ötéves tervidőszakban a korábbi ötéves időszakhoz viszonyítva 20 százalékkal növekszik. A Szovjetunió a baráti országoknak a világpiaci áraknál jóval alacsonyabb áron szállít tüzelő- és nyersanyagokat. Természetesen a mi országunk szempontjából ugyancsak nem kis előnyökkel jár a KGST keretében megvalósuló együttműködés. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a KGST-országok biztosították hajóparkunk 40 százalékos, új személyvagonjaink 35 százalékos, autóbusz- parkunk 17 százalékos, valamint kiskereskedelmi forgalmunk 15 százalékos növekményét. A jelenlegi ötéves időszakban a Szovjetunió termékeiért cserébe több mint 60 milliárd rubel értékben importál gépi beren dezéseket és több mint 40 milliárd rubel értékben közszükségleti cikkeket. A KGST-országokkal folytatott árucsere-forgalom alkotja a szovjet külkereskedelmi forgalom döntő részét. Ezek a kapcsolatok nyitják a legmegbízhatóbb fejlesztési távlatokat és kölcsönösen előnyösek. Együttműködésünk mindeddig összhangban volt az országaink gazdasági fejlesztése által támasztott követelményekkel. A feladat az, hogy a jövőben is összhangban legyen. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nyolcvanas évek megváltó zott feltételei közepette nem lesz elég, amit eddig megtettünk. Új megoldások és új erőfeszítések szükségesek. Napjainkban kulcsfeladat a termelés műszaki színvonalának emelése és minőségi mulatóinak fokozása. A nyolcvanas évek feladatait nem lehet másként megoldani, csak a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával. A mi lehetőségeink e téren rendkívül nagyok. Hiszen a világ tudományos dolgozóinak egyharmada a KGST-orszá- gokban tevékenykedik. Ilyen tudományos-műszaki potenciállal megfelelő eredményeket kell elérni. Különösen fontos jelen leg, hogy a tudomány és technika nyújtotta lehetőségeket a társadalmi termelés energetikai és anyagigényességének csökkentésére használjuk fel. Egyes megállapodásaink feltételezik olyan nemzetközi termelési* komplexumok megteremtését, melyek nagyságukat és műszaki színvonalukat tekintve páratlanok a világban. Elég megemlíteni az atomerőművek építéséről és berendezéseik gyártásáról kötött megállapodást. A mi tervszerű irányítási és együttműködési mechanizmusunk megbízhatóan garantálja a hasonló egyedi programok megvalósítását. Közös tevékenységi szférán kon kívül esik azonban olykor számos feladat, melyek nem túl szerteágazóak, ellenkezőleg egyszerűek és mindennaposak, nagy és kis vállalatok ezreinek kölcsönös együttműködésével kapcsolatosak. Sokat tettünk az integráció irányítási mechanizmusa összehangolásáért országok közötti szinten. Olyan új formák is születtek, amelyekkel a Komplex Program nem számolt. Ilyen például a sokoldalú integrációs intézkedések megállapodott terve, valamint a hosszú távú együttműködési, célprogramok és a megvalósításukat szolgáló komplex egyezmények. Sokkal kevesebbet tettek az ágazati minisztériumok szint-' jén, főleg a vállalatok és társulások szintjén. A termelési kollektívák bekapcsolása nemcsak az integrációs határozatok teljesítésébe, hanem azok előkészítésébe és jóváhagyásába, az alulról jövő kezdeményezés fej lesztése egyet jelent azzal, hogy kölcsönös együttműködésünk még inkább kibontakozik. Az SZKP XXVI. kongresszusa — tekintettel e fontos cél elérésére — feladatul tűzte ki a minisztériumok, társulások és vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok kiszélesítését. A Szovjetunióban már most lépéseket tesznek a termelési kollektívák aktivitásának fokozására a baráti országok vállalataival fenntartott kapcsolatok fejlesztése során. A Komplex Program teljesítésének elemzése azt mutatja, hogy a kölcsönös árucsere nem lehet csak a népgazdasági mérleghiány kiegyenlítésének eszköze. A termelés hatékonyabbá tételének hatásos és állandóan működő eszközévé is válhat. Ez jelenti azon további alapvető fontosságú probléma megoldásának kiindulópontját, melyre a szovjet közgazdászok pártunk XXVI. kongresszusán rámutattak. Arról van szó, hogy a két előttünk álló ötéves tervidőszak az intenzív nemzetközi szakosítás és kooperáció időszaka legyen. A többi testvérpárt kongresszusán is hasonló célokat tűztek ki, és azok elérésének módozatairól kellene tanácskoznunk a jelenlegi ülésszakon. Közismert, hogy az egész gazdasági szerkezetet alapjaiban nem lehet megváltoztatni egy, sőt olykor két ötéves időszak alatt sem. Ezért még inkább halaszthatatlanul szükséges meghatározni, hogy a legközelebbi ötéves, illetve 10 éves tervidőszakban és hosz- szabb távon milyen célokat követünk e téren, milyen operatív intézkedéseket foganatosítunk, melyek lehetővé teszik a gazdaságfejlesztés kiegyensúlyozatlanságának elkerülését és kölcsönös kapcsolataink megerősítését a legközelebbi években. Az ilyen megoldások szükségessé teszik a baráti országok gazdasági tevékenységének egyeztetését. Az SZKP XXVI. kongresszusán szó volt arról, hogy maga a gyakorlat követeli meg a tervek egyeztetésének kiegészítését az egész gazdaságpolitika egyeztetésével. Ilyen intézkedések minden bizonnyal hozzásegítenek az alapvető szerkezeti problémák megoldásához. Az említett problémák megoldásának legfőbb támasza kétségtelenül a KGST-tagországok fejlett gépipara, valamint a tudományos-műszaki potenciál. Mindent egybevetve, véleményünk szerint egyet kell érteni a végrehajtó bizottság megállapításával, hogy eddig nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy egyéb területeken is teljes mértékben érvényre jussanak a nemzetközi szocialista munkamegosztásból eredő lehetőségek. Az utóbbi években, tekintettel az élelmiszer-kereslet gyors növekedésére, csökkent a KGST-tagországok önellátottsága mezőgazdasági termékekben. Ennek leglényegesebb oka a rendelkezésünkre álló források nem eléggé hatékony kihasználása. Az élelmiszer-ellátás javításához hozzájárulhatnának a rendelkezésre álló tartalékok hatékonyabb kihasználására irányuló közös erőfeszítések. A nyolcvanas évek problémáinak megoldását elősegítő új hozzáállások keresése a jelenlegi ülésszakon kétségtelenül hozzájárul a KGST-országok legfelsőbb párt- és állami szintű gazdasági értekezletének előkészítéséhez, melynek célszerűsége felvetődött a testr vérpártok kongresszusain is. A szocializmus már több mint három évtizede világrend- szerként létezik. Ez idő alatt minden baráti országban sok tapasztalatot szereztek a tervszerű gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésében. A kollektív tapasztalatok tanulmányozása és hasznosítása olyan tényleges anyagi erővé válhat, amely meggyorsítja az egész közösség szociális és gazdasági haladását. A testvérpártok kongresszusai kitűzték, hogy többet tanuljunk egymástól. Érvényes ez a KGST szerveinek tevékenységére is. Létre kellene hoznunk a nemzetközi tapasztalatok általánosításának megbízható rendszerét, a tapasztalatok egyes elemeinek értékelését és a legértékesebb információk széles körű terjesztését. A hetvenes években megr gyorsult a nemzetközi munka: megosztás egész rendszerének átépítése. Tovább mélyül a vir lággazdaság internacionalizá- ciójának folyamata, melynek kezdeteiről már Lenin is bér szélt. Ezek a folyamatok, mer lyek gazdasági lényegüket tér kintve haladóak, a kapitalista feltételekben nem oldják meg, ellenkezőleg, tovább élezik az ellentétet az iparilag fejlett és a fejlődő országok között, nem oldják meg, ellenkezőleg, elr mélyítik a globális problémákat. A fejlődő országok meghir.- dették az új világgazdasági rend megteremtésének jelszar vát. E rendnek kell biztosítar nia, hogy munkájukért mellár nyos jutalmat, természeti erőr forrásaikért megfelelő árat kapjanak, és lehetővé kell tenr nie iparuk gyors ütemű fejlőr dését. A nemzetek feletti monopóliumok által irányított kapitalista munkamegosztás eler ve kizárja e követelések teljer sítését. A szocialista közösség jelen? leg nemcsak hogy támogatja a felszabadult népek igazságos követeléseit, hanem új alapok? ra próbálja helyezni a gazda? ságilag fejlett országok és a fejlődő államok kapcsolatait. Három, a szocialista építés út? jára lépett ország — Mongó? lia, Kuba és Vietnam — a . KGST tagja lett. Tekintet nélkül arra, hogy gazdasági fej? lettségi szintben különböznek az európai tagországoktól, nein állnak a szocialista integrá? ciós folyamatokon kívül. Az említett országokkal fenntartott kapcsolatok fejlesztése során napjainkban nagyon fontos feladat, hogy segítséget nyújt' sunk természeti és munkaforrásaik kihasználsában nemze- teik és az egész közösség ja- vára. A KGST-tagországok hasonlóan bővítik gazdasági kapcsolataikat Laosszal, Kambodzsával, Afganisztánnal, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal, Angolával, Etaiópiával és Mozambikkal. A fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatokban a szocialista közösség arra törekszik, hogy megteremtse a feltételeket önálló gazdaságuk fejlesztéséhez. Ez az irányvonal alapvetően különbözik az imperialista hatalmak politikájától, amelyek kizárólag egy céllal fektetik be tőkéjüket a fejlődő országokba, hogy jóval nagyobb’ nyereségre tegyenek szert, mint amennyit beruháztak. A KGST-országok azzal a meggyőződéssel léptek az új évtizedbe, hogy a szocialista rendszer és az új típusú nemzetközi kapcsolatok nyújtotta előnyök vitathatatlanok. Lehetőség van arra, hogy sikeresen megvalósuljanak a testvérpártok kongresszusain kitűzött szociális és gazdaságfejlesztési programok. További sikereink legfőbb biztosítéka állandóan mélyülő együttműködésünk a társadalmi élet valamennyi te- ig8l. rületén, szüntelenül szilárduló egységünk és összeforrottsá- yjj ^ gunk — hangsúlyozta Alekszej Tyihonov.
