Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-29 / 177. szám, szerda

Ipolynyítrán (Nitra nad Ip­ľom) a szövetkezet létrejöttét megelőző években a község min­den munkabíró lakosának bőven kijutott az aratás nehézségeiből. A kisgazdák ugyan csak az öt­száz hektáros határ egyik felé­ben termesztettek sűrűn vetett gabonát, de rendszerint Péter- Pál-napjától az ősz beköszönté­séig senkinek sem lehetett fon­tosabb dolga a rendvágásnál, a marokszedésnél, a kévehordás­nál, vagy az asztagrakásnál. A szérűkben mindezek után újabb nagy munkaként a cséplés kö­vetkezett. Végül a két-három hónapig eltartó fáradságos beta­karítás eredményeként a leg­jobb években is összesen legfel­jebb harminc vagon termés ke­rült a zsákokba. A hektáronkén­ti huszonöt mázsát már igazi re­kordhozamnak tekintették az Ipoly mentén. — Kombájnjainkkal ma ugyan­azokról a földekről alig néhány nap alatt legalább 60 vagon ga­bonát takarítunk be — mondja Nyeste Kálmán az ipolygalsai Május 1. Egységes Földműves­szövetkezet elnöke, aki koráb­ban Ipolynyitrán dolgozott ha­sonló beosztásban és az efsz megalakulása előtt maga is so­kat aratott az ottani parcellá­kon. — Persze, nemcsak ennyi a különbség. Ipolynyitrán har- mincegynéhány éve még mint­egy négyszázunknak kellett haj­nali háromtól, csak rövid pihe­nőket tartva, este tizenegyig se­rénykednünk. Most az egyesült szövetkezetben, mert jó ideje a harmadik szomszéd község Fü- lekkovácsi földműveseivel is kö­zösen dolgozunk az 1900 hektá­rosra nagyobbodott határban, nyaranként harminc dolgozó könnyűszerrel levágja és be­hordja az összes termést. A szal­mabegyűjtőkkel, a tarlóhántók- kal, a vetőgépek kezelőivel és valamennyi munkaszervezővel együtt sincs szükség száznál több emberre a nyári csúcsfela­datok tökéletes elvégzéséhez. — Ezúttal mennyi az aratni- való? — Több mint félezer hektár. Ebből 292 hektár a búza, 201 hektár a tavaszi árpa, 40 hektá­ron pedig őszi árpát termesz­tünk. Bár most még csak a mun­ka kezdetén tartunk, a rendel­kezésünkre álló gépekkel jó idő esetén hat-hét nap alatt bizto­san letehetnénk a betakarítás gondját. Mielőtt továbbindulnának az aratók, megbeszélik a legfontosabb teendőket (Igor Svítok felvételei) A kombájnosok július máso dik hetében próbálták ki a ka­szák élét a galsai határban. Az őszi árpával gyorsan végeztek. Hektáronként átlagosan 4,54 tonna magot csépeltek ki a ta­valyinál most kisebbre fejlődött kalászokból. Ezután két napig az elsőnek kiválasztott búzatáb­lán folytatták a munkát. — Sajnos hamar megáztunk — panaszolja az elnök. — Fél­be kellett szakítanunk az ara­tást, de az még csak kisebbik rossz lett volna. Az elmúlt hét­főn azonban mintegy négy kilo­méter széles sávban óriási jég­verés pusztított a legjobb föld­jeinken. Tetemes károk kelet­keztek. Az első becslések sze­rint legalább kétmillió korona a veszteségünk. Féléves munka eredményeit tette tönkre a féló­ráig tartó jégzuhatag. A kerté­szeten kívül, ahol a legtöbb kul­túrában totális a pusztítás, oda­veszett a szépnek várt gabona- termés egyharmad része. Ezen­kívül fákat döntött ki, tetőket szaggatott le a jégesőt kísérő orkán. Az ítéletidő óta tegnap is esett az eső. Az aratók így csak a gépek karbantartására, javít­gatására használhatják ki a dél­előtti órákat. A kombájnosok közül Berze István, Tóth Ferenc és Agócs István éppen az imént érkezett haza a magyar- országi Tiszafüredről, ahol Ju­hász Árpád, Czakó Gyula és Ma- kovinyi Béla gépkocsivezetőkkel együtt segédkeztek a 8200 hek­táron gazdálkodó termelőszövet­kezet gabonatermésének betaka­rításában. — Ötven-ötven hektárt vágtak le az országhatár túlsó oldalán a legjobb lcombájnosaink — di­cséri a szorgalmukat Nyeste Kálmán elvtárs. — Gépkocsive­zetőink pedig szükség szerint éjszakánként is fuvarozták a magot. A tiszafürediek két kom­bájnnal és szalmabálázó gépek­kel viszonozzák ezt a kölcsönt. További három E—516-os gépet a Dolný Kubín-i járásból kap­tunk, így már tíz nagy teljesít­ményű kombájnnal várjuk, hogy újra megszikkadjon a talaj. A nyári csúcsmunkákra beosz­Eár az Ipoly menti gabonatáblákat is elérte a jégverés, a várható hozamok bizakodással töltik el Nyeste Kálmán efsz-elnököt és Rubint Józsefet, a szövetkezet pártalapszervezetének elnökét tott dolgozók mindegyike ponto­san ismeri a feladatát. A szövet­kezet központi irodájában na­ponta tanácskozik az aratási bi­zottság. A különböző munkacso­portok vezetői az ott hozott dön­téseket nyomban ismertetik a beosztottjaikkal. Mivel negyven kommunista is közvetlen része­se a gabonabetakarításnak, a nyári hetekre külön pártcsopor­tot alakítottak a szövetkezetben. Bácskái Sándor mérnök, az alel- nök vezetésével heti két alka­lommal csoportgyülésen beszé­lik meg a legfontosabb teendő­ket és adnak számot tevékeny­ségükről a helyi, illetve a ven- dégkombájnos kommunisták. — Az elmúlt években szerzett jó tapasztalatok hasznosítása érdekében alakítottuk meg ismét a külön pártcsoportot — tájé­koztat a fiatal agrármérnök. — Gyűléseinken rendszeresen és névreszőlóan kiértékeljük a leg­újabb teljesítményeket, beszá­molunk a munka közben észlelt hibákról és szétosztjuk a követ­kező napokra szóló pártfelada­tokat. Ugyanis a kommunisták­tól nemcsak elvárjuk, hanem meg is követeljük, hogy példa- mutatóak legyenek az aratás­ban. A dolgozókat úgy osztottuk be, hogy minden munkacsoport­ban legyen valaki a kommunis­ták közül. Példamutatásból, szervező- készségből az elmúlt napokban ismét jól vizsgáztak a pártcso­port tagjai. Az eddig learatott parcellákon sehol sem maradt hetvenkét óránál tovább rendek­ben a szalma. A tarlóhántók ha­sonlóan mindenütt győzték a kombájnosok diktálta munka­ütemet. — Az őszi árpa helyét már be is vetettük — sorolja a továbbia­kat az elnök. — A következő napokban megüresedő parcellá­kon még 150 hektár tarlókeve­rék kerül a talajba. Arra töre­kedünk, hogy a lehető legna­gyobb területről évi két termést nyerjünk. Eddig a hektárhoza­mok fokozatos növelése volt a kiemelt jelentőségű feladatunk. Ennek érdekében nagy előrelé­pésnek számított a melioráció. Az ipolygalsai földeken már ta- valy befejeződött ez a nagy munka. Az idén Fülekkovácsiban folytatjuk az alagcsövezést. Ojabb 250 hektáros területen fo- kozzuk a talaj termőképességét. A Május 1. Egységes Földmű-, vesszövetkezet gabonaföldjein tavaly 5,3 tonnás átlagos hek­tárhozamot értek el az aratók, ami a losonci (Lučenec) járás legjobb terméseredménye volt. A most várható hozamokról a mi­napi jégverés ellenére is biza­kodva nyilatkoznak a szakembe­rek. S ez már azt is sejtetni en­gedi, hogy a járás gabonater­mesztő gazdaságainak élvonalá­ban marad a jó hírű szövetke­zet. LALO KÄROLY Élő kapcsolat a néppel A LENINI ALAPELVEK ÉS NORMÁK ÖRÖK ÉRVÉNYESSÉGE A szocialista társadalom építé­sének feladatai nagyok és bo­nyolultak. Nagy igényeket tá­masztanak elsősorban a mun­kásosztály pártjával, egységé­vel, a társadalmi élet különböző területein betöltött vezető sze­repével, politikai, szervező és ideológiai munkájával, a párt sorainak javításával szemben. A kommunista párt vezető szere­pének és e szerep elmélyülésé­nek alapvető feltétele a lenini eszmei és szervezeti alapelvek, a pártélet és a pártvezetés leni­ni normáinak következetes és alkotó érvényesítése. A kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenet csakis forradalmi úton lehetséges, megköveteli a dol­gozók hatalomra jutását, vagyis a proletár diktatúrát. A szocia­lizmus felépítése után is meg­tartja vezető szerepét a munkás- osztály. A tőkés társadalom felszámo­lásában és az új kommunista tár­sadalom felépítésében döntő szerepe van a néptömegeknek. A párt feladata a tömegek fel­zárkózása a munkásosztály kö­ré, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség szö­vetségének megszervezése, a szocialista és a kommunista épí­tés folyamatának irányítása. Az osztályharc minden or­szágban elválaszthatatlanul ösz- szekapcsolódi'k a dolgozóknak az imperializmus elleni küzdel­mével. Ezért minden kommunis­ta párt (kötelessége, hogy telje­sítse nemzeti és internacionalis­ta feladatait, a marxizmus—le­ninizmus és a proletár interna­cionalizmus alapján megszilár­dítsa a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. A munkásosztály politikai pártja A munkásosztály és a többi dolgozó tőkés rendszer feletti győzelmének, valamint a szo­cializmus és kommunizmus fel­építésének feltétele a marxista —leninista elmélettel felvérte­zett 'kommunista párt vezető szerepe. Csakis a munkásosztály politikai pártja tudja egyesíte­ni, nevelni és szervezni a prole­tariátus és a dolgozók tömegeit, csakis ez a párt tudja megaka­dályozni a tömegek kispolgári ingadozásait, tud fellépni a ma­radi hagyományok, az előítéle­tek ellen, irányítani az egész proletariátus egységes fellépé­sét, s a proletariátus révén az összes dolgozót. Enélkül a pro­letár diktatúra megvalósíthatat­lan. Ezen elvek elismerése és a megvalósításukért folytatott •küzdelem alapozza meg a kom­munista párt eszmei egységét, teszi a pártot az azonosan gon­dolkodó emberek* — a kommu­nisták forradalmi szövetségévé. A ideológiai egység önmagá­ban nem elegendő ahhoz, hogy a 'kommunista párt sikeresen betöltse a munkásosztály és a többi dolgozó politikai vezető­jének, szervezőjének és nevelő­jének szerepét. Ezért a párt ideológiai egységét meg kell szilárdítani a szervezeti egység­gel. Enélkül nem valósíthatók meg a párt céljai. A lengyelor­szági események révén világo­san meggyőződhetünk arról, hogy csupán eszmékkel és sza­vakkal nem lehet az országban legyőzni az ellenforradalmi erő­ket, a pártban pedig az oppor­tunistákat. A marxista—leninista párt fel­építésének alapvető szervezeti elve az, hogy a párt a munkás- osztály része, élcsapata. Az osz­tálytársadalomban ugyanis az egész munkásosztály s a dolgo­zó tömegek öntudata nem emel­kedhet élcsapata — a kommu­nista párt öntudatának színvo­nalára. Ha nem látnánk a kü­lönbséget az élcsapat és a töme­gek 'között, ez azt jelentené, hogy megfeledkeztünk a párt azon kötelességéről, hogy az él­vonal színvonalára kell emelnie a munkásosztályt és a dolgozók pártonkívüli tömegeit. A párt egyúttal a munkásosz­tály szervezett élcsapata. A kommunista párt eszmei alapel­veinek megvalósítása nemcsak azt követeli meg, hogy egyetért- sünk a párt politikájával, ha­nem azt is, hogy egyúttal egy­ségesen megvalósítsuk ezt a po­litikát. Ezért minden párttag kötelessége, hogy aktívan be­kapcsolódjon a pártpolitika megvalósításába a szocialista társadalom építése során, hogy dolgozzon valamelyik pártszer­vezetben. A pártegység szükségessé te­szi, hogy a párt megtisztuljon az opportunistáktól és a meg­alkuvóktól. Aki össze 'karja bé- kíteni a marxistákat az opportu­nistákkal, maga is opportunis­tává válik. A CSKP azért érhet­te el történelmi sikereit, mert sorainak egységét az opportu­nizmus minden formája és az opportunisták elleni határozott harcban szilárdította meg. A párt azért szilárd és egysé­ges szervezet, mert a demokrati- 'kus centralizmus alapján épül, amely a pártépítés alapelve. Biz­tosítja az összes szervezet és párttag akcióképességét, megte­remti a feltételeket ahhoz, hogy teljes mértékben megnyilvánul­hasson forradalmi energiájuk. A forradalmi marxista—leni­nista párt elképzelhetetlen a centralizmus nélkül. A pártnak, mint egységes szervezetnek alapja az összes párttag számá­ra kötelező fegyelem. A pártfe­gyelem azonban öntudatos. A vita és bírálat szabadsága, vala­mint a párt akcióegysége 'képe­zi a pártfegyelem alapját. A tömegek forradalmi vezetőjének szerepe A marxista—leninista párt el­képzelhetetlen a pártonbelüli demokrácia nélkül. A centraliz­mus és a demokratizmus kap­csolata szavatolja, hogy a párt teljesíthesse a tömegek poli­tikai vezetőjének szerepét. A párton belüli demokrácia azt jelenti, hogy a párt ügyeiről — (közvetlenül, vagy küldöttjeik ré­vén közvetve — a párttagok döntenek, s a pártszervek köte­lesek rendszeresen számot adni tevékenységükről azoknak a pártszervezeteknek, amelyek megválasztották őket. A mai történelmi viszonyok között a szocialista világközös­ség országaiban a marxista—ie- ninista pártok nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a pártéle­tet a demokratikus centralizmus elvei alapján szervezzék, mivel bonyolultabb és nagyobb felada­tokat kell megoldaniuk, irányí­taniuk és szervezniük kell a több milliós tömegek tevékeny­ségét, az egyre mélyrehatóbb és nagyobb változások végrehajtá­sa során. A demokratikus centralizmus és a pártmunka lenini stílusá­nak következetes érvényesítését és alkotó fejlesztését az teszi szükségessé, hogy az utóbbi években számbelileg megerősöd­tek a kommunista pártok és a párton belül nemcsak mennyisé­gi, hanem minőségi változások is végbementek. Az ilyen pártok csakis úgy irányíthatók, ha szem előtt tartják a demokrati­kus elveket és a pártélet centra­lizálását. Ahhoz, hogy a párt- szervezetek széles körű, hálóza­ta egybehangoltan és egysége­sen dolgozzon, a párt irányítá­sához egységes marxista—lenin­ista centralizáció szükséges, meg kell tartani a pártfegyel­met s az alacsonyabb szervek­nek a magasabbaknak való alá­rendeltsége elvét. Fontos, hogy a párt összes szerve harmoniku­san, aktívan és céltudatosan dolgozzon. Ez csak akkor érhe­tő el, ha következetesen érvé­nyesítik a pártélet lenini nor­máit, elsősorban a demokrati­kus centralizmus elvét. Ha a CSKP tapasztalt tagjai elolvassák a mai opportunisták és revizionisták gondolata't, eszükbe jutnak a csehszlovák revizionisták azon követelései, amelyeket a pártalapszabályzat­ról folytatott vita során vetet­tek fel. Szerintük nem a centra­lizmus és a demokrácia, hanem az autonómia és a szolidaritás lett volna a pártépítés alapelve, s méghozzá a regionális szervek és a munkamegosztás egyes ága­zatai közti autonóm kapcsolatok alapján. Az opportunisták és szocialistaellenes erők akkori­ban már olyan mértékben lép­tek fel, hogy nem tartották szükségesnek bölcsességük bur- zsoá forrásainak elkendőzését és szerepet akartak játszani a CSKP-ban, hogy felszámolhas­sák a párt marxista—leninista jellegét. így tehát a munkáspártok két ellentétes típusa között folyik a küzdelem: a forradalmi, a mar­xizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus és demokra­tikus centralizmus elvein alapu­ló pártok, valamint a szociálde­mokrata típusú pártok között. Ez utóbbiak végeredményében burzsoá pártokat jelentenek. A szociáldemokrata munkáspártok túlnyomórészt ugyan munkások­ból állnak, de amint Lenin írta reakcionáriusok vezetik, akik teljes mértékben a burzsoázia szellemében járnak el... ezek a pártok a burzsoázia szerveze­tei, amelyeknek az a feladata, hogy rendszeresen félrevezessék a munkásokat. Az osztályegység legmagasabb formája A marxista—leninista párt a munkásosztály és a többi dolgo­zó osztályszervezetének legma­gasabb formája. A munkásosz- (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents