Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-17 / 167. szám, péntek
m 1981, VII. 17. 5 Az áruló emigráció — a nemzetközi reakció engedelmes eszköze Josef Hodic sajtótájékoztatójának első részét tegnap közöl' tűk. Josef Hodic hangsúlyozta: Nyugatoir fokozódik az a tendencia, hogy a hasonló bizottságokban, ligákban, egyesületekben együtirnüködjenek a szocialista országok reakciós eímgrációs csoportjai. Hosszabb ideje közös dokumentációs központ megalakítására készülődnek az NSZK-beli Brémában, ebben Vilém Prečan csehszlovák emigráns fog dolgozni. A konzervatív és a jobboldali szociáldemokrata politikai körök támogatják és finanszírozzák az egyes szocialista országok történelmi és mai problémáinak tanulmányozását és az ezzel kapcsolatos tapasztalat- cserét. Egyetlen céljuk az, hogy minden ismeretet az antikom- munista harcban használjanak fel. A rengeteg kiadvány ellenére csaknem négy éve dolgozik egy csoport az 1968. évi, úgynevezett prágai tavasz tapasztalatainak értékelésén. Az idén október végére Párizsba tanácskozást hívtak össze, amelyen konfrontálják az e tanulmányokból merített ismereteket a lengyel emigráció hasonló tapasztalataival. Általában megállapítható, hogy rendkívül nagy az érdeklődés a lengyel és a csehszlovák csoportosulások közeledése és a szocializmus elleni harc közös útjainak és módszereinek keresése iránt. A katolikus papi központoknak, valamint Pelikán és Tigrid csoportosulásainak igyekezete, jobban mondva kívánsága arra irányul, hogy párhuzamos struktúrákat hozzanak létre fokozatosan Csehszlovákiában is, s ezek előkészíthetnék a talajt a lengyelországihoz hasonló fejleményekhez — állapította meg Josef Hodic. Egyesítési kísérletek annak ellenére is történnek, hogy ezek között az emigráns csoportosulások között történelmi és jelenkori ellentétek vannak. Így például o Friedrich Ebert Stiftung nyugatnémet kiadó, amely szociáldemokrata beállítottságú, egy tanulmányt finanszíroz a csehszlovákiai munkásosztály helyzetéről és a lengyel tapasztalatok alapján történő mozgósításának lehetőségeiről (Jirí Lederer szerzői kollektívája). Ugyanezzel a problémával Pavel Tigrid is foglalkozni akar. josef Hodic szólt a csehszlovák emigráció és a volt szudétanéinetek szervezeteinek kapcsolatairól is; köztudott, hogy a volt szudétanémeteket érdeklik a csehszlovákiai politikai viszonyok és minden esetleges ellenzéki mozgalom. A csehszlovák emigráció csoportjai a szudétanémet Landsmannschaft hatására egyértelműen elítélik a németek kitelepítését Csehszlovákiából. A talajt ehhez inár hosz- szabb ideje előkészítették — szögezte le a csehszlovák hírszerző szolgálat munkatársa. — Erre példát a német és a lengyelek úgynevezett kibékülése szolgáltatott, amit már a hatvanas években kezdeményeztek a lengyel és a német püspökök. A Sudetendeutsche Zeitungban már 1975. január 24-én, majd ismét 1976. október 1-én megjelent Pavel Tigrid cikke erről a témáról. Mivel ez az ügy ellentétes reakciókat váltott ki, lényegében 1978-ig eltartott, amikoris a frankeni találkozón, majd ismét októberben Bad Kreuthe- ban elfogadták, a kitelepítést elítélő nyilatkozatokat. Ez újabb szakadást idézett elő a csehszlovák emigráció csoportosulásaiban, valamint az ún. hazai ellenzékhez tartozó személyek között. Ezért a Friedrich Ebert Stiftung kiadó és a Seliger Ge- meinde, a volt szudétanémet szociáldemokraták szervezete olyan tervezett kidolgozásával bízott meg egy csehszlovák— német csoportot, amely bizonyítja a szudétanéinetek Hitlerrel szembeni ellenállását. Ezzel állítólag azt kell alátámasztani, hogy a szudétanéme- tek körében viszonylag erősebb volt az antifasiszta mozgalom, mint magában a német birodalomban. Ezzel új, elfogadhatóbb alapot akarnak teremteni a kibékülés egész problématikájához. Josef Hodic a továbbiakban a csehszlovák emigráción belül dúló ellentétekkel foglalkozott. Szólt a papi emigráción belüli jelentős ellentétekről. Ezek a kint és idehaza végzett munka iránti politikai hozzáállást és a munkamódszereket érintik. Rámutatott azokra az egyesítési törekvésekre, amelyeket a müncheni székhelyű Opus bonum szervezet Anastas Opasek apát vezetésével fejt ki és azokra a találkozókra, amelyeket a frankeni Pfarrer-Hausban szerveznek. E találkozók szervezője Belcredi gróf, a Szabad Európa Rádió sokéves munkatársa. A találkozókon Pavel Tigrid és Zdenék Mlynár is rendszeresen részt vesz. Ez azt mutatja, hogy e találkozók az amerikaiaknak is megfelelnek. A csehszlovák politikai emigráció említett irányzatai sikertelenek, politikailag hitelüket vesztett csoportokból és egyénekből állnak. Politikai fennmaradásukat és létük megmentését társadalmunk gyalá- zásában, életének hamis és torzított magyarázatában látják — hangsúlyozta Josef Hodic. — A nyugati tőkés országok uralkodó köreinek eszközei, s erre a célra a különleges szolgálatok teljes mértékben fel is használják őket. Az emigráns csoportok tevékenységének finanszírozásáról általában nem beszélnek nyíltan. Ez a csoportosulások szerepéből, jellegéből és kapcsolataiból, abból adódik, kit szolgálnak. A finanszírozás nagyon gyakran vagy jobban mondva mindig közvetetten megy végbe, így az eredeti pénzforrás titokban marad. Ami az összeköttetések, a nyomdaipari technika költségeit és az ezzel kapcsolatos kiadásokat illeti, ezeket csak a hírszerző szolgálatok külön alapjaiból lehet fedezni — szögezte le Josef yodic. — Anyagi támogatásra különféle országos szakszervezeteket is felhasználnak, például Svédországban, Olaszországban és Franciaországban. További pénzeszközökhöz jutnak különféle monopóliumok alapítványaiból, adóleírások útján, amint ezt az amerikai Ford és a nyugatnémet Volkswagen cég példája igazolja. Díjak odaítélésének formáját is alkalmazzák, például Pavel Kohout Ausztriában 100 000 schillinget kapott, tavaly pedig 25 000 francia frankot a chartista Petlica kiadvány című munkáért Ján Vladislav és Ludvík Vaculík nevére. Köztudott, hogy még a Nobel-díjat is felhasználják erre a célra. A chartát támogató osztrák bizottság összesen egymillió schiliinget szerzett és adott át konkrét személyeknek tevékenységükért Csehszlovákiában. Ugyanígy használt fel több mint 100 000 svéd koronát Pelikán Listy-csoportjának pénzalapja, amelyet František Ja- nouch vezet Svédországban. A szudétanémetek az Ackermann Gemeinde és a Hans Seidl Stiftung útján finanszírozzák az Opus bonum költséges frankeni akcióit. Az Ackermann Gemeinde mintha csehszlovákiai egyházi mozgalmat pénzelne, úgynevezett kulturális célokra tízezres összegeket fordít nyugatnémet márkában és Tuzex-utalványokban. Nyilatkozata végén Josef Hodic biztosította az újságírókat arról, hogy külföldön sok olyan csehszlovák állampolgár él, akik szívesen visszatérnének hazájukba, mert a saját bőrükön ismerték meg, mi a puszta lét kérdése, Csak a félrevezetés, néha a kompromit- tálás, a hamis szégyen érzete, a bizonytalanság akadályozza meg őket abban, hogy az azonnali visszatérés mellett döntsenek. Olt-tartózkodásom utolsó napjaiban ismerkedtem meg a csehszlovák emigráció néhány képviselőjének, külföldön élő politikai és közéleti személyiségeknek kijelentéseivel. Visz- szatérésem okát elég világosan kifejtettem a sajtóértekezlet elején, s az elmondottakból is érthető. Ami a visszatérés módját illeti, kijelenthetem, hogy feleségemmel együtt szokványos közlekedési eszközzel érkeztem vissza fejezte be tájékoztatóját Josef Hodic, a csehszlovák hírszerző szolgálat munkatársa. A továbbiakban újságírók kérdéseire válaszolt. Arra a kérdésre, hogyan használják ki az emigrációt a különleges szolgálatok, konkrét adatokkal felelt. Megnevezte például Jirí Valentát, a prágai Közgazdaságtudományi Főiskola abszolvensét, aki a monte- reyi tengerészeti akadémián dolgozik. Az Egyesült Államokban nagyon gyorsan a katonai doktrínák szakemberévé vált. Rendszeresen ellátogat Európába, ahol igyekszik információkat gyűjteni, munkatársakat beszervezni, tipizálni az emigránskörök személyiségeit, különösen az újonnan érkezetteket. Radomír Luza, a New Orleans-! egyetem tanára évente egy-két hónapot rendszeresen Európában tölt. Szinte percnyi pontossággal kidolgozott terv szerint látogatja meg mindig azokat a személyeket, amelyek iránt érdeklődik, érdeklődött vagy érdeklődhet. Kifürkészi, megállapítja, mi újság, értékeli és feldolgozza az információkat a különleges szolgálat számára. Ugyancsak ilyen ember Reák Párizsban és még többen mások. Ami az irányító központokat illeti — folytatta Josef Hodic — a hetvenes években megalakult az ún. Nemzetközi Tanácsadó Testület, amely Nemzetközi Irodalmi Központ néven is dolgozik. Székhelye New York, fiókintézete van Londonban és Rómában. Nagyon szorosan együttműködik Pavol Tigriddel és Pelikánnal. Igazgatója, George Minden, mindkét emigráns személyes barátja. Ott dolgozik dr. Jan Brzorád, egy idősebb úr, aki egyúttal Tigrid Svédectví című lapjának munkatársa. E szervezet célja nagyon fontos információk beszerzése, az emberek tipizálása az adatok feldolgozása és értékelése az amerikai hírszerző szolgálat számára. Hasonló feladatokat, de más módon teljesítő szervezet az AFCR, a csehszlovákiai menekültek amerikai alapja. Székhelye Ausztriában, az NSZK- ban és több más országban van. Hivatalos küldetése az, hogy segítse az Egyesült Államokba kivándorolni szándékozókat. Biztosíthatom önöket arról — mondotta Josef Hodic —, hogy e szervezetnél a kihallgatás egyetlen emigráns számára sem kellemes. Emberei igyekeznek beszerezni minden katonai és ipari jellegű információt, lényegesen hozzájárulni azon mozaik összerakásához amelyre a hírszerző szolgálatoknak szükségük van. Óriási mennyiségű történelmi és jelenkori dokumentumot tárol Csehszlovákiáról a müncheni Sudetendeutsches Archiv, melynek igazgatója dr. Kühn. Ezek a dokumentumok és az irattárban készült munkák természetesen nagyon gazdag információs anyaggal szolgálnak a hírszerző szolgálat számára. A csehszlovák hírszerző szolgálat munkatársa arra a kérdésre is válaszolt, hogyan használják ki az emigránscsoportosulások a feszültség jelenlegi kiéleződését. Ismét szóba hozta az ún. párhuzamos Madrid- akciót, az 1980. évi moszkvai olimpiai játékokat, majd megint a párhuzamos Madrid-ak- ciót. Azt hiszem, érdemes megemlíteni egy kissé újabb ügyet — mondotta. — Tudják, Jirí Pelikánnak voltak és vannak bizonyos kapcsolatai Kínával, s szemmel látható törekvés a Kínával való kapcsolatok keresése, különösen azért, mert a Kínai KP elnöke olyan személy lett, akit Pelikán személyesen ismer a nemzetközi diákmozgalomban kifejtett tevékenysége idejéből. A Listy-csoportből további személy, akinek állandó kapcsolatai vannak Kínával, František Janoucli, könyveket is írt róla. Végezetül aztán az idén márciusban odalátogatott a Listy-csoport egész koordinációs bizottsága: Zdenék Mlynár, Zdenäk Hejzlar, Mirhái Reiman és Adolf Müller, hogy felvegye a közelebbi kapcsolatokat. A kínaiakat természetesen érdeklik az ilyen kapcsolatok, és fel is használják őket. Egy további kérdés, a francia kamion csehszlovák határon történt feltartóztatásával és az akció mögött álló emigránsközpontok reakciójával függött össze. Tudom — mondotta Josef Hodic —, hogyan reagálnak erre az emigránsközpontok és magánszemélyek, mennyire keserűen reagáltak erre Frankenben. Óriási ellentétet váltott ez ki az emigráció úgynevezett vezető személyiségei között. Néhány álláspontot feljegyeztem. Például Pelikán egyértelműen azzal vádaskodik, hogy az jpgész ügyet Tigrid okozta, mert a küldeménybe pénzt és sokszorosító eszközöket csomagoltak, és ezzel bizonyítékot szolgáltattak a disszidensek megbüntetésére Csehszlovákiában. Tigrid viszont határozottan Pelikánt vádolja azzal, hogy a szervezést abnormális személyekre bízták. Ezzel Jan Kavan- ra, Ivan Kinclre és Jan Tesaf- ra gondolt. Azt állítja, hogy ilyen úton nem lenne szabad ellenséges tevékenység megszervezésére vonatkozó konkrét utasításokat küldeni, s Pelikán csehszlovákiai személyeket kompromittált azzal, hogy e titkos kapcsolat felhasználását lehetővé tette a trockistáknak és más baloldali elemeknek, amelyek nem megbízhatóak. Most mindanyian igyekeznek az ügyet a végrehajtókra, Kavarna, Kinclre és Tesarra kenni. Megállapíthatjuk, hogy az egész ügy, lebonyolításának és leleplezésének módja nagyon megrengette főleg Pavel Tigrid biztonságérzetét és öntudatát, s nem járult hozzá az ún. akcióbarátság erősítéséhez. Arra a kérdésre, milyen konkrét akciókat hajt végre az emigrácií? a lengyelországi helyzet befolyásolása és a lengyelországi ellenforradalmi erők megsegítése céljából, Josef Hodic azt válaszolta, hogy a csehszlovák emigráció nagyon szoros kapcsolatot tart fenn a párizsi iengyel emigrációval. Pénzgyűjtést szerveznek. Fegyverek vásárlására is jelentős összeget, félmillió dollárt gyűjtöttek össze. Ezeket a fegyvereket valamely nyugati ország élelmiszer-küldeményeként akarják Lengyelországba eljuttatni. Sőt még az is ismert tény, hogy a Szolidaritás vezetőit svájci látogatásuk idején az egész ügyről tájékoztatták. Tehát nagyon konkrét akciókat szerveznek a lengyelországi ellenforradalmi erők támogatására. Egy további kérdés arra vonatkozott, hogyan értékeli a külföldön élő csehszlovák emigráció a csehszlovákiai disszidensek magatartását. Az úgynevezett Charta tevékenységéről — jelentette ki Josef Hodic — egyes emigráns csoportosulások vezetői nagyon bírálóan nyilatkoznak. Természetesen valamennyien igyekeznek a mozgalmat életben tartani, mert számukra lényegében ez az egyedüli megnyilvánulása annak, hogy nálunk ellenzéki mozgalom van. Ettől függ az érdeklődés is, tehát a kereslet és a kínálat ugyanúgy, mint minden más ügyben. Egyes csehszlovákiai személyekről tiszteletlenül, durván szólnak. Nemrég például Zdenék Mlynár szájából azt i kijelentést hallottam, hogy őt a chartások sorsa nem érdekli, teljesítették feladatukat. Igyekszik ma mindent eladni, amit csak lehet, ami iránt van érdeklődés, valamilyen alapvető anyagokat az ellenzék politikai koncepciójáról, mással nem lehet sikere, s a nyugdíjig keresnie kell. Egy másik példa. Tigrid csehszlovákiai küldöncének sikertelen útja után, aki többek között a brnói Zdenék Pokornýt is felkereste, Tigrid ugyancsak teljesen egyértelműen nyilatkozott: Ha ez a kapcsolat pénzt hozna a házhoz, ez erősítené kapcsolatainkat. Tehát ha szabad így mondanom, ezek a kapcsolatok egyáltalán nem szentimentálisak, nagyon is célszerűek, s ha teljesítenek bizonyos feladatot, akkor a másik fél magatartása is a céloknak és az érdekeknek megfen lelően alakul. Josef Hodicot megkérték, jellemezze Zdenék Mlynár és Jirí Pelikán emigránsok magatartását és tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy Zdenék Mlynárt hosszú ideje ismerte. Tehetséges, rendkívül becsvágyó embernek nevezte, aki nehezen tűr meg maga mellett mást, aki vele egyenrangú, vagy aki vele bármikor egyenrangú lehet. Nagyon ambiciózus, terveit mindig az emberekhez alkalmazta, alkalmazza és nyilvánvalóan a jövőben is alkalmazni fogja, s ugyanezt teszi magatartásával és viselkedésével. Ezek a kapcsolatok a céllal függnek össze, mert ő elsősorban önmagát szereti, s önmagán kívül lényegében senkit és semmit sem ismer el. Olyan emberek ezek, akik a tőkés társadalomban csak akkor élhetnek úgy, mint a hal a vízben, ha alkalmazkodnak hozzá. Emellett köztudott, hogy Zde- nek Mlynár nem érte el azt a posztot, amelyről álmodott, amelyet magának elképzelt. Kiegészítésképpen íme egy állítása: Trockijtól eltekintve én vagyok a kommunista mozgalom legnagyobb tisztségviselője, aki emigrált. Ez önmagában megrajzolja jellemét, s most ő, aki Trockij után az első, még az emigrációban sem tölt be vezető szerepet. Már ott volt Pavel Tigrid, aki szilárd helyet foglalt el az egyik irányban, és Jirí Pelikán a másik irányban. Zdenék Mly- nárnak nincs vezető helye. Számára ez azt jelenti, hogy bele kell törődnie a másodlagos, mellékes szerepbe, ez pedig számára rendkívül nehéz. Ezért — amint tudom — újabb tanulmányutat akar tenni Kínába, hogy — bocsássák meg, hogy így fejezem ki magam — átadja tapasztalatait a kínai vezetésnek. Vagyis Mlynár megtette a politikai változásoknak azt az ismert útját a szociáldemokr.n- tizmus jobbszárnyáig. Pelikán természetesen más típusú ember. Kiváló rutinja és nyelvtudása van — éppen ez a probléma Zdenék Mlynáfnál —. s jól mozog bizonyos körökben. Olyan ember, aki teli tüdővel szívta vagy szívja az életet, s így természetesen munkája is céltudatos, kizárólag egyes országok politikai környezetére, elsősorban a latin országok szociáldemokrata politikai környezetére összpontosít. Elmondhatjuk, hogy csak azokban az ügyekben vesz részt, amelyek közvetlenül érdeklik, amelyek segíthetik mai tevékenységében. Tigridtől és Mly- náftól eltérően azoktól a dolgoktól is távol tartja magát, amelyek akárcsak egy kicsit is megégethetnék a körmét. Arra gondolok például, hogy nem írta alá a szudétanémetekkel való megbékülésről szóló frankeni nyilatkozatot. Azt mondja, hogy ez a szélesebb körű nemzetközi politika ügye, s ma én ebben a szférában vagyok, tehát hadd égessék meg a körmüket ezzel mások. Magatartása azt a látszatot kelti, hogy feledékeny, szórakozott, és már nagyon öregszik. Azt hiszem, ebben is van célzatosság, mivel abban a percben, amikor valami érdekli, mindig megjavul a figyelme, gondosan hallgat, és pontosan úgy válaszol, hogy az megfelelő legyen. A sajtóértekezlet végén dr. Josef Hodic kifejezte azt a meggyőződését, hogy sok dologról még elegendő alkalma lesz részletesebben szólni, mert egyszerre nem lehet kimeríteni az egész problémakört.
