Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-15 / 165. szám, szerda
A szervezők vizsgafeladata Szempontok és az érdekek egyeztetése # Három ideiglenes pártcsoportot szerveztek Rögtönözni is lehet, ha kell .;. és ott állt a tavaly meghibásodott, még mindig kijaví- tatlan, egyik SK—6 típusú kombájn előtt. Miközben akaratlan is Richard Rusnák mérnöknek, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjének figyelmeztetése jutott az eszébe: „Ne az érett gabonatáblák várjanak a kombájnokra, hanem a kombájnok várjanak a gabonatáblák beérésére.“ Meg persze, Végh Ferenc elvtársnak, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkárának szavai is emlékezetébe idéződtek: „Az irányítók és a szervezők vizsgafeladata a nyári, betakarítási munkálatok megszervezése. Nagyon komoly politikai és gazdasági feladat ez, elvtársak.“ Nem is tétovázott tovább, cselekedett...! Akinek cselekvéséről szól a történet: Tóth Béla elvtárs, a zselizi (Želiezovce) Garamvöl- gye Efsz pártelnöke. Aki magyarázza a történeteket: Dobro- viczky László,- a városi nemzeti bizottság titkára. A történet tárgya: a nyári, betakarítási munkálatok megszervezése, illetve az ideiglenes pártcsoporl tevékenysége. Hogyan lehet a vnb titkára a történet magyarázója? Csak úgy, hogy tagja ennek a pártcsoportnak, feladata: szükség esetén a tömegszervezetek tagjainak mozgósítása. Csak úgy, hogy ezeken a hétvégi napokon nemcsak a pártelnökök, hanem Dominik Rajčák mérnök, az efsz elnöke, Nagy Lajos elvtárs, az ellenőrző bizottság elnöke is a határt járják. — Megemlítette ugyan az első tanácskozáskor a meghibásodott kombájn ügyét — magyarázza a cselekvés történetét —, de már csak elintézett tényként, mert közben ő maga intézkedett, üzemképes volt már akkor az a gép is. Inkább a szempontokat körvonalazta, meg a feladatok kijelölésére tett javaslatot. Az ideiglenes pártcsoport munkatervébe, — mely tömör, alig két, gépelt oldalnyi terjedelmű —, irányelvként két, fontos szempont megszövegezése került. Egyik: ha csak lehetséges, a kombájnok csoportos üzemeltetését kell alkalmazni. Másik: minél kevesebb legyen a szemveszteség. Ezek a szempontok összefüggnek azokkal az elképzelésekkel, melyeket hetekkel korábban, a járás mezőgazdasági üzemeinek vezetői és a párt tisztségviselői, az alsópéli (Dolný Piai) közös, megbeszélésen körvonalaztak: a járásban az idén 43 319 hektárról kell betakarítani a gabonaféléket, de mivel átlagosan számítva egy kombájnra 86,6 hektárnyi arat- nivaló jut, tehát több, mint tavaly, a gépek járáson belüli átcsoportosításával is számolni kell. És mivel a járás tervezett, 216151 tonnás gabonahozamából minél előbb az állami raktárakba kell szállítani 94 154 tonna gabonát a közepesnek mutatkozó termésből, követelmény: a veszteség nélküli betakarítás. — A társadalmi érdek és a helyi érdek egyeztetése miatt volt fontos a szempontok megértetése — hallom az érvelést —, hiszen ezen alapszik a pártcsoport politikai munkája, különben hivatali, formális intézkedés lenne az irányítás. így viszont mindenki számára érthető, világos a propagandában, az agitálásban is hagsúlyozott cél. Cselekedett tehát a pártelnök: meghatározta, megértette a szempontokat, melyek rövidke mondatban kerültek be a pártcsoport munkatervébe. — Helyzetismerete alapján tanácsokat is adott — folytatja magyarázatát a vnb titkára. — Hasznosítható tanácsokat, figyelmeztetésként. Naponként szóba kerülnek ezek a figyelmeztetések. Például: az érés fokára fajtánként ügyelni kell, ha a gabona 20 százalékos nedvességtartalmú, már aratni lehet, közben a tömegtakarmányok időbeni betakarításáról sem szabad megfeledkezni, ugyanakkor tudatosítani kell, hogy nem a tonnák, hanem a tápanyagok hizlalják az állatokat. — És a feladatok? —- Mindegyik pontosan meghatározott — hangzik a válasz. — Amikor javaslatot tett, úgy irányította a tanácskozást, hogy a feladatot vállaló elvtársak elmondhassák, miként fogják teljesíteni. Hat, fontos feladatot pártmegbízatásként jelölt meg. A munka menetéért, a kombájnok irányításáért Ladislav Uhliar mérnök felelős. Az agrotechnikai intézkedésekért Tóth Sándor mérnök. A raktározásért Pásztor András közgazdász és Jozef Adamček elvtárs. Hasonló módon, ketten felelősök a szalma betakarításáért: Rácz István elvtárs és Michal Hasara mérnök. Augustin Rusnák elvtárs pedig a tűzvé delmi intézkedésekért. — Ez csak öt... — Hatodik, hogy szükség esetén mozgósítjuk a tömegszervezetek tagjait, a város lakosságát. Sok egyéb dolgom is van, de munkatársaimmal együtt felkészültünk erre. Szóval, cselekedett a pártelnök: megszervezte az irányítást, a legfontosabb tennivalók meghatározásával egyidejűleg. Az előző évek tapasztalatait, emberismeretét hasznosítva. Ez volna minden? Kérdezném, de nincs vége a történetnek, mert következik a folytatás: — Adott tehát az egyik vizsgafeladat. Hetente kétszer tartunk megbeszélést. Egyenként, személyenként beszámolunk. Akárcsak a két, másik pártcsoport tagjai... így tudom meg, hogy Virág László elvtárs, Zuzana Borguľo- vá elvtársnő közreműködésével, további, két, ideiglenes pártcsoportot is szervezett a pártelnök. Egyik a kombájnosoké és a gépkezelőké. Másik a betakarításban dolgozó munkakollektívák kommunistáinak csoportja. — Velük alkalmanként tart megbeszélést — tájékoztat a vnb titkára. — Mikor itt, mikor ott, mindig a szükségnek megfelelő helyen és időben, hiszen már az első megbeszélésen szempontként hangoztatta, hogy rögtönözni is lehet, ha kell, de persze, okosan, megfontoltan 7.. Hogy most merre jár a pártelnök, bizony nem tudom megmondani, mert olyan, mint az örökmozgó. Annyi azonban bizonyos, hogy a városi hangosanbeszélő műsorának szerkesztője mindennap megkapja a pártcsoportoktól a legfrissebb helyzetjelentést... A pártelnök cselekvésének története tehát még nem ért véget. Még nem tudni, hogy a Garamvölgye Efsz szervezői, kommunistái miként teljesítették az idei vizsgafeladatot. Viszont a hangosanbeszélő műsorának szerkesztője az aratási híradót közvetítve az előbb mondta be: „Már csak napok kérdése és jelenthetjük, hogy raktárba került az idei gabona- termés ...“ HAJDÜ ANDRÁS Hegállás nélküli agitációt! 1901 Lezajlottak a párt megalapítása 60. évfordulójának ünnepségei, az újonnan választott nemzeti bizottsági képviselők is megkezdték tevékenységüket. Szóval, kevésbé ünnepélyes napok, hónapok következnek. Időszerű téma a „Hogyan tovább?“ kérdése. Ezt, — minden hamleti effektus nélkül — konkrétan és választváró formában tették fel az SZLKP Nagykürtösi (Velký Krtíš) Járási Bizottságának plénum ülésén. A járásban a választásokkal kapcsolatos politikai-agitációs munkát 74 agitációs központ irányította, amelyekben 275 agitációs csoport, összesen 2172 agitátor működött. A képviselő- jelöltek bemutatkozásain a lakosságnak több mint a 25,7 százaléka jelent meg, és a választóknak csaknem 35 százaléka volt kíváncsi a választási programokra. Most azonban ez a probléma: Miként lehet a választások egyik 'kiváló politikai eszközének, az agitációs központnak a tevékenységét folyamatossá tenni? Nyilvánvaló, hogy az ünnepi események lezajlása utáni igényes hétköznapokon még nagyobb mértékben szükség lesz a dolgozókkal, a választókkal való kapcsolatra. Arról van szó, hogy a munkahelyeken, a közösségekben, a falvakban valóra kell váltani azokat a célokat, amelyeket a már említett nagy jelentőségű belpolitikai események időszerűsítettek számunkra. A járási pártbizottság alaposan elemezte az év eleje óta kifejtett agitációs és propaganda munkát. Arra a felismerésre jutott, hogy ez a népnevelő tevékenység sokkal eredményesebb és hatékonyabb, ha szervezetten, egyetlen eszmei központból irányítják, átgondolt és jól időzített módszerekkel. Hiba lenne azonban figyelmen kívül hagyni, hogy olyan intenzív és összpontosított munkát, mint amilyent az agitációs központok az év elejétől a választások befejezéséig végeztek, nem lehet és talán nem is szükséges minden esetben kifejteni. A választásokra készülve az agitátorok több mint tízezer családot látogattak meg. A jelenlegi helyzet már nem 'kívánja meg, hogy az agitációs központok ilyen intenzív kapcsolatot tartsanak a választókkal de nem is tétlenkedhetnek. A munka tovább folyik, csak más eszközökkel, más módszerekkel, és mások az agitációs munka céljai is. Erről nem feledkezhetnek meg sem a pártbizottságok, sem az újonnan választott nemzeti bizottságok, de az agitációs központok vezetői, tanácsai sem. Az agitációs központoknak kell szervezni a lakosokat, hogy segítsenek a takarmány begyűjtésében, az aratási és betakarítási munkálatok során is akad tennivalójuk. Sőt, a vállalatokban, üzemekben működő agitációs központok sem pihenhetnek. Számos üzem, a Dolina Bánya, a Libereci Autóipari Válalat nagykürtösi üzeme, a Járási Népegészségügyi Intézet, igen értékes segítséget nyújtanak a járás mezőgazdaságának a sürgős munkák elvégzésében, és ezt a segítséget a szükségnek megfelelően fokozni is tudják. Példájuk bizonyítja, hogy a választások befejezésével nem ért véget a rendszeres politikai munka. A járási pártbizottság a választások során szerzett tapasztalatokat különböző fórumokon és szinteken már értékelte. A legfontosabb megállapítás, hogy az agitációs, központoknak, mint bevált politikai-eszmei irányító intézményeknek, tovább kell működniük. Egyébként ez agitációs központok által kidolgozott és az alapszervezetek által jóváhagyott munkatervek egész évre érvényesek. A párt- bizottságok feladata tehát, hogy ennek a tervnek a következetes teljesítését ne csak ellenőrizzék, hanem minden segítséget megadjanak teljesítésükhöz. A járási pártbizottság ennek az igénynek megfelelően állította össze a járási pártaktíva politikai-eszmei képzésének 1981— 82-es évi tervét, ebben teret biztosítva az agitációs és propaganda munka egyes kérdéseinek. A CSKP XVI. kongresszusa, a párt évfordulójának ünnepségei és a képviselőválasztások megszervezése, lebonyolítása nem kampányként szerepelt tehát a pártszervezetek tevékenységében. Olyan események voltak ezek, amelyek arra köteleznek minden kommunistát, hogy a párt szavának, az agitátor szavának miden helyzetben becsületet szerezzenek, oly módon is, hogy pártunk politikájának időszerű kérdéseit, feladatait mindenki számára személyes feladattá teszik. AGÖCS VILMOS Taggyűlésről a tett színhelyére Senkinek sem küldtek írásbeli meghívót. Mégis, amikor a sládečkovcei Efsz pártalapszer- vezetének nyilvános taggyűlése megkezdődött, minden szék gazdájára talált a tanácsteremben. Az immár hagyományos érdeklődésnek az a forrása, hogy az alapszervezeti pártbizottság és a szövetkezet tisztségviselői rendszeresen és sokoldalúan tájékoztatják a tagságot a közös gazdálkodás helyzetéről, kikérik véleményüket a feladatok teljesítésének módjáról. — A mai tanácskozásunknak is az a célja — hangsúlyozta Štefan Lenčéš, a pártaiapszervezet elnöke —, hogy ismertessük a tagsággal: mit vár szövetkezetünktől a XVI. kongresz- szus programja szellemében a társadalom, és ki-ki mivel járul hozzá a maga munkahelyén. Ezután Jozef Gajdos mérnök, efsz-elnök konkrétan beszélt a szövetkezettel szemben támasztott társadalmi elvárásokról. — Nem titok — folytatta —, hogy fontos termelési ágazatunk az állattenyésztés, mely több mint a felét adja a közös jövedelemnek. Éppen ezért az ágazaton belül nagyobb gondot kell fordítanunk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére. Elsősorban is a hetedik ötéves terv végéig — száz hektárra számítva — a jelenlegi 70-ről 85 állatra kell növelnünk az állományt, jelentősen fokozni az állatok hasznosságát. Vladimír Vanek főagronómus a hektárhozamok növeléséről beszélt. Kijelentette: még lényegesen növelhetjük a hektárhozamokat a korszerű agrotechnika betartásával, a jó minőségű talajmunka elvégzésével. Ezek elengedhetetlen tényezők a földterületeink jobb kihasználásához. A nyári munkák előkészületeiről Štefan Bleho, mezőgazda- sági gépészmérnök számolt be a jelenlevőknek. Elmondta, hogy a közös gazdálkodás gépi felszereltsége kedvező feltételeket biztosít a 2300 hektár gabona- termés idejében történő betakarítására. — Ügy hallottuk — szakították félbe többen is —, hogy baj van az alkatrészellátással, s emiatt több kombájn nem vehet részt az aratásban. A valóság az -— válaszolta Štefan Lenický műhelymester —, hogy a 22 kombájnunkból pótalkatrészhiány miatt csak kettőt nem sikerült kijavítanunk. Ám mindent elkövetünk, hogy ezeket is kijavítsuk a nagy munkák megkezdéséig. Egyébként bejelenthetem, nincs semmi okunk az aggodalomra, hiszen a Strakonicei Gép- és Traktorállomás, mint a múlt években, most is öt E—516-os kombájnt küld segítségül az aratás idejére. Ezzel az erővel két hét alatt sikeresen megbirkózunk a gabona betakarításával. — Ez igaz — erősítette meg a mester állítását Lencsés Emil kombájnvezető. — De rai lesz akkor, ha egynéhány, most is hiányzó pótalkatrész több kombájnnál éppen a legsürgősebb munkák idején mondja fel a szolgálatot? A mi szövetkezetünkben rend és fegyelem uralkodik, ennek megfelelően jók az eredmények. De ha az alkatrészgyártó vállalatok is nagyobb felelősséget éreznének munkájuk iránt, azt hiszem, nekünk sem kellene beszélni többet erről a kérdésről. A kongreszusi határozatok lebontása és az elvégzésre váró munkák kapcsán a nyilvános taggyűlésen szóba került az életszínvonal kérdése is. Mielőtt szélesebb vita bontakozott volna ki e kérdésről, Juraj Navrátil, a növénytermesztési ágazat üzemgazdásza találóan megjegyezte: „A szocializmus gazdasági alaptörvénye szerint a termelőmunka célja nálunk a nép életszínvonalának javítása. De ehhez a feltételeket a hatékonyabb termeléssel kell megalapozni. Nálunk ez annyit jelent, hogy a hetedik ötéves tervidőszak végéig legalább 4100 literre kell növelni az egy tehénre eső évi tejhozamot, 40 kg-al pedig a hízómarhák vágósúlyát, hogy csak a legfontosabb mutatókat említsem.“ A munkakezdés előtt összehívott nyilvános taggyűlés minden ágazat számára pontosan megjelölte a feladatokat, s a kora délelőtti órákban befejezte tanácskozását. A jelenlevők azonban nem széledtek széjjel, mert a főagronómus bejelentette: egyes területeken kasza alá érett az ősziárpa és a búza, meg kell kezdeni az aratást. Jó órányi idő sem telt el, s a kombájnok elindultak a halárba, megkezdték az aratást. A sort Kiss Mihály vezette E—516-os kombájnjával. Jó volt látni, ahogy a gépek egyenle" tes sebességgel falták a kalászokat. Lenčéš elvtárssal, a pártaiapszervezet elnökével nyomukban eredtünk, hogy meggyőződjünk: nem hullatják-e földre a kicsépelt gabonát? Egy szemet sem találtunk. SZOMBATH AMBRP : HATÁRIDŐRE A Fekete Vág-i csúcserőmű építése továbbra is jó ütemben halad. Napjainkban ugyan már nem a Váhostav dolgozóié itt a főszerep, hanem a bányaépítőké és a kohószerelőké. A Kohószerelő Vállalat dolgozói június végén adták át a víz vezetésére szolgáló objektumot, teljesítve ezzel az egyik döntő fontosságú idei feladatukat. A CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére kibontakozott nagyarányú kezdeményezésnek köszönhetően sikerült felszámolni a földkéreg szerkezeti mozgásából eredő zavar következményeit és a szóban forgó objektumot így határidőre átadhatták. Ezen a több mint egy kilométeres alagúton keresztül folyik majd a víz a felső tározóból a harmadik és negyedik turbóaggregátumra, amelyeknek — az ütemtervek szerint — már az év végén meg kellene kezdeniük az áramtermelést. Ha ez sikerül, akkor a Fekete Vág-i erőmű a 7. ötéves tervidőszak első esztendejének végén a csúcsfogyasztás idején 440 megawatt teljesítménnyel dolgozna, ami az egész beépített teljesítmény kétharmadát teszi ki. A két hátralevő turbóaggregátumot a tervek szerint a jövő évben helyezik üzembe, I. M. Lencsés Emil kitüntetett kommunista kombájnvezető az E-512-es nyergében. Példamutatása sokat segít a folyamatos munkában (A szerző felvétele)
