Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-15 / 165. szám, szerda

A szervezők vizsgafeladata Szempontok és az érdekek egyeztetése # Három ideiglenes pártcsoportot szerveztek Rögtönözni is lehet, ha kell .;. és ott állt a tavaly meg­hibásodott, még mindig kijaví- tatlan, egyik SK—6 típusú kom­bájn előtt. Miközben akaratlan is Richard Rusnák mérnöknek, a járási mezőgazdasági igazga­tóság vezetőjének figyelmezte­tése jutott az eszébe: „Ne az érett gabonatáblák várjanak a kombájnokra, hanem a kombáj­nok várjanak a gabonatáblák beérésére.“ Meg persze, Végh Ferenc elvtársnak, a járási pártbizottság mezőgazdasági tit­kárának szavai is emlékezetébe idéződtek: „Az irányítók és a szervezők vizsgafeladata a nyá­ri, betakarítási munkálatok megszervezése. Nagyon komoly politikai és gazdasági feladat ez, elvtársak.“ Nem is tétová­zott tovább, cselekedett...! Akinek cselekvéséről szól a történet: Tóth Béla elvtárs, a zselizi (Želiezovce) Garamvöl- gye Efsz pártelnöke. Aki ma­gyarázza a történeteket: Dobro- viczky László,- a városi nemzeti bizottság titkára. A történet tárgya: a nyári, betakarítási munkálatok megszervezése, il­letve az ideiglenes pártcsoporl tevékenysége. Hogyan lehet a vnb titkára a történet magyarázója? Csak úgy, hogy tagja ennek a párt­csoportnak, feladata: szükség esetén a tömegszervezetek tag­jainak mozgósítása. Csak úgy, hogy ezeken a hétvégi napokon nemcsak a pártelnökök, hanem Dominik Rajčák mérnök, az efsz elnöke, Nagy Lajos elvtárs, az ellenőrző bizottság elnöke is a határt járják. — Megemlítette ugyan az el­ső tanácskozáskor a meghibá­sodott kombájn ügyét — ma­gyarázza a cselekvés történe­tét —, de már csak elintézett tényként, mert közben ő maga intézkedett, üzemképes volt már akkor az a gép is. Inkább a szempontokat körvonalazta, meg a feladatok kijelölésére tett javaslatot. Az ideiglenes pártcsoport munkatervébe, — mely tömör, alig két, gépelt oldalnyi terje­delmű —, irányelvként két, fon­tos szempont megszövegezése került. Egyik: ha csak lehetsé­ges, a kombájnok csoportos üzemeltetését kell alkalmazni. Másik: minél kevesebb legyen a szemveszteség. Ezek a szempontok össze­függnek azokkal az elképzelé­sekkel, melyeket hetekkel ko­rábban, a járás mezőgazdasági üzemeinek vezetői és a párt tisztségviselői, az alsópéli (Dolný Piai) közös, megbeszé­lésen körvonalaztak: a járásban az idén 43 319 hektárról kell betakarítani a gabonaféléket, de mivel átlagosan számítva egy kombájnra 86,6 hektárnyi arat- nivaló jut, tehát több, mint ta­valy, a gépek járáson belüli át­csoportosításával is számolni kell. És mivel a járás tervezett, 216151 tonnás gabonahozamá­ból minél előbb az állami rak­tárakba kell szállítani 94 154 tonna gabonát a közepesnek mutatkozó termésből, követel­mény: a veszteség nélküli beta­karítás. — A társadalmi érdek és a helyi érdek egyeztetése miatt volt fontos a szempontok meg­értetése — hallom az érvelést —, hiszen ezen alapszik a párt­csoport politikai munkája, kü­lönben hivatali, formális intéz­kedés lenne az irányítás. így viszont mindenki számára ért­hető, világos a propagandában, az agitálásban is hagsúlyozott cél. Cselekedett tehát a pártel­nök: meghatározta, megértette a szempontokat, melyek rövid­ke mondatban kerültek be a pártcsoport munkatervébe. — Helyzetismerete alapján tanácsokat is adott — folytatja magyarázatát a vnb titkára. — Hasznosítható tanácsokat, fi­gyelmeztetésként. Naponként szóba kerülnek ezek a figyel­meztetések. Például: az érés fokára faj­tánként ügyelni kell, ha a ga­bona 20 százalékos nedvesség­tartalmú, már aratni lehet, köz­ben a tömegtakarmányok időbe­ni betakarításáról sem szabad megfeledkezni, ugyanakkor tu­datosítani kell, hogy nem a tonnák, hanem a tápanyagok hizlalják az állatokat. — És a feladatok? —- Mindegyik pontosan meg­határozott — hangzik a válasz. — Amikor javaslatot tett, úgy irányította a tanácskozást, hogy a feladatot vállaló elvtársak el­mondhassák, miként fogják tel­jesíteni. Hat, fontos feladatot pártmegbízatásként jelölt meg. A munka menetéért, a kom­bájnok irányításáért Ladislav Uhliar mérnök felelős. Az ag­rotechnikai intézkedésekért Tóth Sándor mérnök. A rak­tározásért Pásztor András köz­gazdász és Jozef Adamček elv­társ. Hasonló módon, ketten fe­lelősök a szalma betakarításá­ért: Rácz István elvtárs és Mi­chal Hasara mérnök. Augustin Rusnák elvtárs pedig a tűzvé delmi intézkedésekért. — Ez csak öt... — Hatodik, hogy szükség esetén mozgósítjuk a tömeg­szervezetek tagjait, a város la­kosságát. Sok egyéb dolgom is van, de munkatársaimmal együtt felkészültünk erre. Szóval, cselekedett a pártel­nök: megszervezte az irányí­tást, a legfontosabb tennivalók meghatározásával egyidejűleg. Az előző évek tapasztalatait, emberismeretét hasznosítva. Ez volna minden? Kérdez­ném, de nincs vége a történet­nek, mert következik a folyta­tás: — Adott tehát az egyik vizs­gafeladat. Hetente kétszer tar­tunk megbeszélést. Egyenként, személyenként beszámolunk. Akárcsak a két, másik pártcso­port tagjai... így tudom meg, hogy Virág László elvtárs, Zuzana Borguľo- vá elvtársnő közreműködésével, további, két, ideiglenes pártcso­portot is szervezett a pártelnök. Egyik a kombájnosoké és a gép­kezelőké. Másik a betakarítás­ban dolgozó munkakollektívák kommunistáinak csoportja. — Velük alkalmanként tart megbeszélést — tájékoztat a vnb titkára. — Mikor itt, mikor ott, mindig a szükségnek meg­felelő helyen és időben, hiszen már az első megbeszélésen szempontként hangoztatta, hogy rögtönözni is lehet, ha kell, de persze, okosan, meg­fontoltan 7.. Hogy most merre jár a pártelnök, bizony nem tu­dom megmondani, mert olyan, mint az örökmozgó. Annyi azonban bizonyos, hogy a váro­si hangosanbeszélő műsorának szerkesztője mindennap meg­kapja a pártcsoportoktól a leg­frissebb helyzetjelentést... A pártelnök cselekvésének története tehát még nem ért véget. Még nem tudni, hogy a Garamvölgye Efsz szervezői, kommunistái miként teljesítet­ték az idei vizsgafeladatot. Vi­szont a hangosanbeszélő műso­rának szerkesztője az aratási híradót közvetítve az előbb mondta be: „Már csak napok kérdése és jelenthetjük, hogy raktárba került az idei gabona- termés ...“ HAJDÜ ANDRÁS Hegállás nélküli agitációt! 1901 Lezajlottak a párt megalapí­tása 60. évfordulójának ünnep­ségei, az újonnan választott nemzeti bizottsági képviselők is megkezdték tevékenységüket. Szóval, kevésbé ünnepélyes na­pok, hónapok következnek. Idő­szerű téma a „Hogyan tovább?“ kérdése. Ezt, — minden hamleti effektus nélkül — konkrétan és választváró formában tették fel az SZLKP Nagykürtösi (Velký Krtíš) Járási Bizottságának plé­num ülésén. A járásban a választásokkal kapcsolatos politikai-agitációs munkát 74 agitációs központ irányította, amelyekben 275 agi­tációs csoport, összesen 2172 agitátor működött. A képviselő- jelöltek bemutatkozásain a la­kosságnak több mint a 25,7 szá­zaléka jelent meg, és a válasz­tóknak csaknem 35 százaléka volt kíváncsi a választási prog­ramokra. Most azonban ez a probléma: Miként lehet a választások egyik 'kiváló politikai eszközé­nek, az agitációs központnak a tevékenységét folyamatossá ten­ni? Nyilvánvaló, hogy az ünnepi események lezajlása utáni igé­nyes hétköznapokon még na­gyobb mértékben szükség lesz a dolgozókkal, a választókkal való kapcsolatra. Arról van szó, hogy a munkahelyeken, a kö­zösségekben, a falvakban való­ra kell váltani azokat a célokat, amelyeket a már említett nagy jelentőségű belpolitikai esemé­nyek időszerűsítettek számunk­ra. A járási pártbizottság alapo­san elemezte az év eleje óta kifejtett agitációs és propagan­da munkát. Arra a felismerésre jutott, hogy ez a népne­velő tevékenység sokkal ered­ményesebb és hatékonyabb, ha szervezetten, egyetlen eszmei központból irányítják, átgondolt és jól időzített módszerekkel. Hiba lenne azonban figyelmen kívül hagyni, hogy olyan inten­zív és összpontosított munkát, mint amilyent az agitációs köz­pontok az év elejétől a válasz­tások befejezéséig végeztek, nem lehet és talán nem is szük­séges minden esetben kifejteni. A választásokra készülve az agitátorok több mint tízezer családot látogattak meg. A je­lenlegi helyzet már nem 'kíván­ja meg, hogy az agitációs köz­pontok ilyen intenzív kapcsola­tot tartsanak a választókkal de nem is tétlenkedhetnek. A munka tovább folyik, csak más eszközökkel, más módsze­rekkel, és mások az agitációs munka céljai is. Erről nem fe­ledkezhetnek meg sem a pártbi­zottságok, sem az újonnan vá­lasztott nemzeti bizottságok, de az agitációs központok vezetői, tanácsai sem. Az agitációs központoknak kell szervezni a lakosokat, hogy segítsenek a takarmány begyűj­tésében, az aratási és betakarí­tási munkálatok során is akad tennivalójuk. Sőt, a vállalatok­ban, üzemekben működő agitá­ciós központok sem pihenhet­nek. Számos üzem, a Dolina Bánya, a Libereci Autóipari Válalat nagykürtösi üzeme, a Járási Népegészségügyi Intézet, igen értékes segítséget nyújtanak a járás mezőgazdaságának a sür­gős munkák elvégzésében, és ezt a segítséget a szükségnek megfelelően fokozni is tudják. Példájuk bizonyítja, hogy a vá­lasztások befejezésével nem ért véget a rendszeres politikai munka. A járási pártbizottság a vá­lasztások során szerzett tapasz­talatokat különböző fórumokon és szinteken már értékelte. A legfontosabb megállapítás, hogy az agitációs, központoknak, mint bevált politikai-eszmei irányító intézményeknek, tovább kell működniük. Egyébként ez agitációs központok által kidol­gozott és az alapszervezetek ál­tal jóváhagyott munkatervek egész évre érvényesek. A párt- bizottságok feladata tehát, hogy ennek a tervnek a következetes teljesítését ne csak ellenőrizzék, hanem minden segítséget meg­adjanak teljesítésükhöz. A já­rási pártbizottság ennek az igénynek megfelelően állította össze a járási pártaktíva poli­tikai-eszmei képzésének 1981— 82-es évi tervét, ebben teret biz­tosítva az agitációs és propa­ganda munka egyes kérdései­nek. A CSKP XVI. kongresszusa, a párt évfordulójának ünnepségei és a képviselőválasztások meg­szervezése, lebonyolítása nem kampányként szerepelt tehát a pártszervezetek tevékenységé­ben. Olyan események voltak ezek, amelyek arra köteleznek minden kommunistát, hogy a párt szavának, az agitátor sza­vának miden helyzetben becsü­letet szerezzenek, oly módon is, hogy pártunk politikájának idő­szerű kérdéseit, feladatait min­denki számára személyes fela­dattá teszik. AGÖCS VILMOS Taggyűlésről a tett színhelyére Senkinek sem küldtek írás­beli meghívót. Mégis, amikor a sládečkovcei Efsz pártalapszer- vezetének nyilvános taggyűlése megkezdődött, minden szék gaz­dájára talált a tanácsteremben. Az immár hagyományos ér­deklődésnek az a forrása, hogy az alapszervezeti pártbizottság és a szövetkezet tisztségviselői rendszeresen és sokoldalúan tájékoztatják a tagságot a kö­zös gazdálkodás helyzetéről, kikérik véleményüket a felada­tok teljesítésének módjáról. — A mai tanácskozásunknak is az a célja — hangsúlyozta Štefan Lenčéš, a pártaiapszer­vezet elnöke —, hogy ismertes­sük a tagsággal: mit vár szö­vetkezetünktől a XVI. kongresz- szus programja szellemében a társadalom, és ki-ki mivel járul hozzá a maga munkahelyén. Ezután Jozef Gajdos mérnök, efsz-elnök konkrétan beszélt a szövetkezettel szemben támasz­tott társadalmi elvárásokról. — Nem titok — folytatta —, hogy fontos termelési ágaza­tunk az állattenyésztés, mely több mint a felét adja a közös jövedelemnek. Éppen ezért az ágazaton belül nagyobb gondot kell fordítanunk a szarvasmar­ha-tenyésztés fejlesztésére. El­sősorban is a hetedik ötéves terv végéig — száz hektárra számítva — a jelenlegi 70-ről 85 állatra kell növelnünk az állományt, jelentősen fokozni az állatok hasznosságát. Vladimír Vanek főagronómus a hektárhozamok növeléséről beszélt. Kijelentette: még lénye­gesen növelhetjük a hektárho­zamokat a korszerű agrotechni­ka betartásával, a jó minőségű talajmunka elvégzésével. Ezek elengedhetetlen tényezők a földterületeink jobb kihasználá­sához. A nyári munkák előkészüle­teiről Štefan Bleho, mezőgazda- sági gépészmérnök számolt be a jelenlevőknek. Elmondta, hogy a közös gazdálkodás gépi fel­szereltsége kedvező feltételeket biztosít a 2300 hektár gabona- termés idejében történő beta­karítására. — Ügy hallottuk — szakítot­ták félbe többen is —, hogy baj van az alkatrészellátással, s emiatt több kombájn nem ve­het részt az aratásban. A valóság az -— válaszolta Štefan Lenický műhelymester —, hogy a 22 kombájnunkból pótalkatrészhiány miatt csak kettőt nem sikerült kijavíta­nunk. Ám mindent elkövetünk, hogy ezeket is kijavítsuk a nagy munkák megkezdéséig. Egyébként bejelenthetem, nincs semmi okunk az aggodalomra, hiszen a Strakonicei Gép- és Traktorállomás, mint a múlt években, most is öt E—516-os kombájnt küld segítségül az aratás idejére. Ezzel az erővel két hét alatt sikeresen megbir­kózunk a gabona betakarításá­val. — Ez igaz — erősítette meg a mester állítását Lencsés Emil kombájnvezető. — De rai lesz akkor, ha egynéhány, most is hiányzó pótalkatrész több kom­bájnnál éppen a legsürgősebb munkák idején mondja fel a szolgálatot? A mi szövetkeze­tünkben rend és fegyelem ural­kodik, ennek megfelelően jók az eredmények. De ha az al­katrészgyártó vállalatok is na­gyobb felelősséget éreznének munkájuk iránt, azt hiszem, ne­künk sem kellene beszélni töb­bet erről a kérdésről. A kongreszusi határozatok le­bontása és az elvégzésre váró munkák kapcsán a nyilvános taggyűlésen szóba került az életszínvonal kérdése is. Mielőtt szélesebb vita bonta­kozott volna ki e kérdésről, Ju­raj Navrátil, a növénytermesz­tési ágazat üzemgazdásza talá­lóan megjegyezte: „A szocializ­mus gazdasági alaptörvénye szerint a termelőmunka célja nálunk a nép életszínvonalának javítása. De ehhez a feltétele­ket a hatékonyabb termeléssel kell megalapozni. Nálunk ez annyit jelent, hogy a hetedik ötéves tervidőszak végéig leg­alább 4100 literre kell növelni az egy tehénre eső évi tejhoza­mot, 40 kg-al pedig a hízómar­hák vágósúlyát, hogy csak a legfontosabb mutatókat említ­sem.“ A munkakezdés előtt össze­hívott nyilvános taggyűlés min­den ágazat számára pontosan megjelölte a feladatokat, s a kora délelőtti órákban befejez­te tanácskozását. A jelenlevők azonban nem széledtek széjjel, mert a főagronómus bejelentet­te: egyes területeken kasza alá érett az ősziárpa és a búza, meg kell kezdeni az aratást. Jó órányi idő sem telt el, s a kombájnok elindultak a halár­ba, megkezdték az aratást. A sort Kiss Mihály vezette E—516-os kombájnjával. Jó volt látni, ahogy a gépek egyenle" tes sebességgel falták a kalá­szokat. Lenčéš elvtárssal, a pártaiapszervezet elnökével nyomukban eredtünk, hogy meggyőződjünk: nem hullat­ják-e földre a kicsépelt gabo­nát? Egy szemet sem találtunk. SZOMBATH AMBRP : HATÁRIDŐRE A Fekete Vág-i csúcserőmű építése továbbra is jó ütemben halad. Napjainkban ugyan már nem a Váhostav dolgozóié itt a főszerep, hanem a bányaépítő­ké és a kohószerelőké. A Kohószerelő Vállalat dol­gozói június végén adták át a víz vezetésére szolgáló objek­tumot, teljesítve ezzel az egyik döntő fontosságú idei feladatu­kat. A CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére kibontakozott nagy­arányú kezdeményezésnek kö­szönhetően sikerült felszámolni a földkéreg szerkezeti mozgá­sából eredő zavar következmé­nyeit és a szóban forgó objek­tumot így határidőre átadhat­ták. Ezen a több mint egy kilo­méteres alagúton keresztül fo­lyik majd a víz a felső tározó­ból a harmadik és negyedik turbóaggregátumra, amelyek­nek — az ütemtervek szerint — már az év végén meg kelle­ne kezdeniük az áramtermelést. Ha ez sikerül, akkor a Fekete Vág-i erőmű a 7. ötéves tervi­dőszak első esztendejének vé­gén a csúcsfogyasztás idején 440 megawatt teljesítménnyel dolgozna, ami az egész beépí­tett teljesítmény kétharmadát teszi ki. A két hátralevő turbó­aggregátumot a tervek szerint a jövő évben helyezik üzembe, I. M. Lencsés Emil kitüntetett kommunista kombájnvezető az E-512-es nyergében. Példamutatása sokat segít a folyamatos munkában (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents