Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-02 / 128. szám, kedd
Bohuslav Chňoupek hazatért Kubából (Folytatás az 1. oldalról.) melési folyamat magas fokú tagoltsága, s a szükségleteik sokfélesége is. A gazdasági növekedés további biztosítása ezért a termelés és az élet- színvonal elért foka szempontjából tartalmilag nagyon igényes feladat. A nyolcvanas évekbe olyan feltételek között lépünk, amikor alapvetően megváltoztak a további gazdasági növekedés biztosításánaik feltételei. A termelés növelésére szolgáló forrásaink mennyiségi oldala nagyon korlátozott, vagy pedig kimerült. Ez elsősorban a munkaerő-forrásokra vonatkozik. A nem termelési szféra szükségleteinek fedezéséhez nincs más kiút, csak az, hogy az építőipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és többé kevésbé az egész termelési szféra növekedését a munkatermelékenység növelésével, a termelés új szükségleteit a munkaerő újraelosztásával és észszerű kihasználásával biztosítsuk. Ugyancsak korlátozott annak a lehetősége, hogy tovább folytassuk a nyers- és az alapanyag-, valamint az energetikai forrásokkal szemben támasztott igények növekvő irányzatát. Nemcsak nyersanyag-alapunk hiányos és korlátozott jellegének régóta ismert problémájáról van szó, amit csak behozatallal tudunk megoldani, éspedig a Szovjetunióval való együttműködésnek köszönhetően. Oj elem azonban a probléma gazdasági oldala. A fajlagos fogyasztás mai elégtelen színvonala mellett egyre nehezebbé válik e behozatali szükségletek megtérítése, ami ráadásul az új műszaki berendezéseik és a fogyasztási cikkek behozatalát is korlátozza. Ezért okvetlenül csökkenteni kell a fajlagos fogyasztást, fordulatot kell elérni az anyagfogyasztás és az anyagráfordítás részarányának fejlődésében. Ha tehát az új feltételek jelentős vonásaként az egyik oldalon a hagyományos növekedési források korlátoltsága kerül az előtérbe, úgy azok másik vonása az új növekedési tényezők súlyának rohamos növekedése, amilyen például a korszakalkotó következményekkel járó tudományos-technikai forradalom, az irányítás korszerű módszereinek az érvényesítése, valamint a nemzetközi szocialista integráció új fokozati szintje. A gazdasági források és szükségletek elemzéséből levont következtetés egyértelmű. A további fejlődés fő irányvonalát, a párt gazdaság- politikájának fő tartalmát a népgazdaság forrásainak képzésében és felhasználásában megnyilvánuló következetes és sokoldalú hatékonyságnak kell képeznie. Ezt egyértelműen a gazdasági növekedés intenzív tényezőire kell építeni. Nem új feladatokról van szó, új azonban azok sürgőssége, s új az is, hogy amelyekről eddig csak beszéltünk, azokat ma következetesen valóra is kell váltani. Tudatában vagyunk annak, hogy a hatékonyság gyors ütemű növelésének problémáját nem lehet általános értelemben megoldani. Az 1981—85. évi gazdasági és szociális fejlődés fő irányzatai nagyon konkrét utat mutatnak ezzel kapcsolatban, s arra van szükség, hogy következetes figyelmet összpontosítsunk a fejlődés minőségi oldalára. Egyúttal az is szükséges, hogy a következő időszakban a felelős szervek összpontosított munkájával határozott feltételeket teremtsünk azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyek a hatékonyság növelésében gyors előrehaladást eredményezhetnek. Ezek a jelenségek szorosan összefüggnek, s ebben megnyilvánul a valódi okok mélyebb lényege. Általános következményük pedig az eszközök jelentős mértékű befagyasztása, a műszaki megoldások és az építmények gazdasági paramétereinek alacsony színvonala. Az elvégzett különböző elemzések kimutatják az említett fogyatékosságokból eredő népgazdasági veszteségek méreteit is. Tagadhatatlan azonban, hogy e fogyatékosságok felszámolásával a nemzeti jövedelem növelésére felhasználható tartalékokat több tízmilliárd koronára becsülhetjük. És ez nem egyedüli tartalék. A hatékonyság nagy tartalékai rejlenek termelésünk kifejezőbb szakosításában, optimális összetételének kialakításában is. Ez a kérdés természetesen azzal a lehetőséggel is összefügg, amely kivitelünk hatékonyságának lényeges emelésében rejlik, melynek megoldása elválaszthatatlan a nemzetközi szocialista gazdasági integráció gyors fejlesztésétől, valamint a műszaki haladás gyorsított ütemű érvényesítésétől közvetlenül a termelési folyamatokban. Ezen a területen sem lehetünk elégedettek az integrációs program lebontásának eddigi eredményeivel, ezért itt is céltudatosabban kell dolgozni az irányítás minden szintjén. Röviden szólva, aki későn érkezik, az lekési a vonatot. Egyedül csak az integráció segítségével tudjuk megvalósítani a kiváló minőségű termékek igazi tömeggyártását, nemcsak a saját, hanem az egész szocialista közösség szükségletei számára, s egyúttal olyan mértékben növelni a társadalmi munkatermelékenységet és a beruházások hatékonyságát, ahogy azt további fejlődésünk céljai megkövetelik. Bár az említett problémák természetesen nem merítik ki a növekedés és a hatékonyság forrásainak teljes skájáját, ezek mégis olyan nagy jelentőségűek, hogy következetes megoldásukkal lényeges mértékben növelhetnénk a népgazdaság fejlesztési forrásait. Ezért arra van szükség, hogy további politikai és államiszervezési munkánkkal feltételeket teremtsünk e problémák fokozatos és megbízható megoldásához. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az egész eddigi szocialista építésünk tagadhatatlan és alapvető sikerei mellett a jelenleg alkalmazott módszerek nem tették lehetővé az említett problémák teljes és megbízható megoldását. A hatékonyság növelését célzó korábbi törekvéseink sem vezettek e feladatok sikeres megoldásához. Mint ismeretes, a párt- és az állami szervek régebbi gyakorlatában nem kevés határozatot fogadtak el például a befejezetlen építkezések terjedelmének csökkentéséről, az álló alapok jobb kihasználásáról, a hiányosan előkészített beruházások tervbe való iktatásának tilalmáról stb. Természetesen itt nemcsak határozatokról volt szó. E határozatok mögött bizonyos elemzések és javasolt műszaki-gazdasági intézkedések is voltak. Ezek az elemzések bizonyára nem voltak elég mélyek, a javasolt intézkedések pedig nem voltak elég hatékonyak és mindenre kiterjedők. Úgy vélem, hogy mindezt nem tudatosítottuk kellő mértékben, amikor a múltban a hatékonysággal és a megoldások hosszú távú jellegével kapcsolatban az új mélységről és igényességről beszéltünk. Ez az új mélység és új igényesség a gazdaság területén végzett állami szervező munkában új meglátásokat, új igényeket és új módszereket követel. Világos, hogy ezek a kérdések nem oldhatók meg valamiféle kampányszerűen értelmezett tevékenységgel. Arról van szó, hogy a hatékonyság további növelésének döntő kérdéseivel rendszeresen kell foglalkoznunk, törekednünk kell azok komplex megoldására, éspedig mind az alapvető feladatok tárgyi tartalma, mind pedig az irányítási módszerek, a munkastílus, a káderek konkrét elhelyezése és értékelése szempontjából. Ebben semmiféle automatizmus nem vezethet megoldáshoz. Ha a hatékonyság kérdéseit nemcsak jelenségként vizsgáljuk, hanem azok lényeges mély oldalait és kölcsönösen feltételezett összefüggéseit is megvilágítjuk, úgy teljesen kitűnik, hogy megoldásuk csak a céltudatos tervszerű irányítás keretei között lehetséges. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy az alapvető feltételeket a központi irányítás területén kell kialakítani, beleértve a megfelelő politikai és határozottan alátámasztott központi alapelvek kidolgozását. Eközben távlati szemlélettel kell dolgozni, melynek hiányában nem lehet szó a fokozatos megoldás megbízhatóságának garantálásáról és annak ellenőrzéséről, nem lehet kialakítani a megfelelő irányítási módszereket, munkastílust és kádéra la pót. Egyúttal azt is látni kell, hogy a hatékonyság kérdéseiben az új mélységgel és az új igényességgel összefüggésben egészen új, alapvető útjaink is vannak a megbízható megoldásokhoz. Elsősorban két kulcsfontosságú jelenkori folyamatról van szó, amelyeket teljes mértékben kell érvényesíteni a reális gyakorlatban. Ez a nemzetközi szocialista gazdasági integráció, valamint a tudományos-technikai forradalom folyamata. Úgy vélem, hogy a hatékonyság növelésének tartalékai többek között arra is rámutatnak, hogy az említett folyamatok távolról sem csupán általános történelmi távlatokra vonatkozó kérdések, hanem nagyon szoros összefüggésben vannak jelenkorunk és a legközelebbi jövő gazdasági problémáival. Termelésünk összetételében és szakosításában például a nemzetközi szocialista gazdasági integráció nélkül nem érhetünk el alapvető változásokat. Minél gyorsabban kapcsolódik be gazdaságunk ebbe a folyamatba, annál hatalmasabb eszköz jut a gazdasági fejlődés hatékonyságának növelésében. Ezért e folyamat fejlesztésére nem tekinthetünk úgy, mintha az mellettünk, vagy a mi konkrét termelési tevékenységünkkel párhuzamosan menne végbe, hanem azt úgy kell felfognunk, hogy az integráció kérdései szoros gyakorlati kapcsolatban vannak a nagyobb jelentőségű gazdasági döntések egész területével, teljesen áthatják azt. Hasonló a helyzet a tudomá nyos-technikai forradalommal, ahol szintén nem beszélhetünk úgy, mintha az csak nagyobb távlatokra vonatkozna, hanem ahol józanul mérlegelni kell azt a tényt, hogy a tudományos-kutatási eredmények tárházában már most is vannak olyan megoldások, amelyek beláthatatlan lehetőségeket jelentenek a hatékonyság növeléséhez. Csupán az a kérdés, hogy milyen gyorsan és milyen széles területen érvényesítjük ezeket a termelésben. Természetesen ehhez is számos intézkedésre van szükség a vállalatok fölötti és a központi irányítás területén, beleértve a magas fokú politikai igényesség követelményét, valamint a megfelelő társadalmi légkör kialakítását. Szükségesnek tartom még egy dolog hangsúlyozását. Az ésszerűsítés folyamatát gyakran a gyártmányfejlesztéstől és a termelési folyamatok fejlesztésétől elszakítva kezeljük. Vállalatainkban nem ritkán állítunk elő olyan termékeket, amelyek szembetűnően elmaradnak a nemzetközi élvonaltól, s így természetesen a mi állampolgáraink igényeit sem elégítik ki. Az elavult termékek gyártása lényegében az emberi munka haszontalan pazarlása, s az ilyen termékek kivitelével nemzeti munkánk hírnevét is rontjuk. Szerintem az ésszerűsítés folyamatában elsősorban ezekre a kérdésekre kellene a figyelmet összpontosítani, ami rendszerint nem jár széles körű beruházási szükségletekkel. Ezen a területen milliárdos értékű források vannak gazdaságunk hatékonyságának növeléséhez. S habár gazdasági kérdésről van szó, ezt azért hangsúlyozom, mert ez jellegénél fogva politikai szempontból Is igen jelentős probléma, s nemcsak általános értelemben, hanem azért is, mert a múltban szervezeteink és szerveink éppen ezen a területen szereztek értékes tapasztalatokat. (ČSTK) — Bohuslav Chnoupek külügyminiszter, aki hivatalos baráti látogatást tett a Kubai Köztársaságban, tegnap elutazott Havannából. Látogatása során találkozott Fidnl Castróval. a Kubai KP KB első titkárával, állam- és kormányfővel és más kubai vezető személyiségekkel. Felhívás a béke megszilárdítására (ČSTK) — A Szovjetunióban működő egyházak és vallásfelekezetek vezetői zagorszki találkozójukon tegnap a leszerelés kérdéseivel, valamint a nemzetközi béke megszilárdításával kapcsolatos felhívást hagytak jóvá a világ valamennyi egyházának vezetőihez és a hívőkhöz. Támogatjuk országunk kormányának a béke megszilárdítására irányuló lépéseit és hisszük, hogy ezek megvalósítása kivezetheti a népeket a nukleáris háború veszélyéből, és egészségessé teheti a nemzetközi helyzetet, hangsúlyozza a felhívás. Elejtették a vádat (ČSTK) — A washingtoni kerületi bíróság tanácsa elejtette a vádat két kubai ellenforradalmár, Guilermo Nova és Al- viim Rosso ellen, akik 1976-ban részt vettek a meggyilkolt Al- lende chilei elnök kormánya külügyminiszterének, Orlando Leteliernek washingtoni meggyilkolásában. A merényletet — mint ismeretes — a chilei titkosszolgálat az amerikai titkos- ügynökséggel egyetértésben szervezte. A bírósági döntés lényegében lehetővé teszi a terrorista tevékenységet és annak bizonyítéka, hogy az amerikai kormányzat támogatja a haladást képviselő politikusok fizikai felszámolását az egész világon. Pctr Mladenov, a Bolgár Kom munista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Népköz- társaság külügyminisztere a szovjet kormány meghívására baráti látogatásra Moszkvába érkezett. A repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter és más hivatalos személyiségek üdvözölték. Szovjet jegyzék a Polovcsak-iigyben (ČSTK) — Az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének átadták a szovjet külügyminisztérium jegyzékét, amely ismételten figyelmeztet az amerikai hatóságoknak Mihail és Anna Polovcsak szovjet állampolgárokkal szembeni önkényére. A jegyzék egyben újból tiltakozik a családdal szembeni embertelen eljárás ellen és kimart amellett, hogy Polovcsakék számára tegyék lehetővé a hazájukba való visszatérést. A jegyzék arra is figyelmeztet, hogy a példa nélküli jogtalanságokért az amerikai hatóságokat terheli a felelősség. Vietnami—thaiföldi tárgyalások (ČSTK) — A Vietnami Szocialista Köztársaság és Thaiföld külügyminiszter helyettesei szerdán és csütörtökön Rango- onban, Burma fővárosában tárgyalóasztalhoz ülnek, közölte tegnap a Nhan Dan, a VKP lapja. A találkozóra a két fél közötti megállapodás alapján kerül sor, és célja a vietnami-thaiföldi kapcsolatok javítása. Ezzel összefüggésben megfigyelők emlékeztetnék rá, hogy U Lay Maun burmai külügyminiszter januárban Bangkokban és Hanoiban tett látogatást. RÉSZVÉTTÁVSRAT SZUNG CSING LING ELHUNYTA ALKALMÁBÓL (ČSTK) — Leonyid Brezsnyev táviratban fejezte ki részvétét Jie Csien-jingnek, a Népi Képviselők Országos Gyűlése elnökének és az egész kínai népnek Szung Csing-lingnek, a Kínai Népköztársaság tiszteletbeli el- nökénejc, a Népi Képviselők Országos Gyűlése elnökhelyettesének, a Kínai—Szovjet Baráti Társaság tiszteletbeli elnökének, a nagy kínai forradalmár, Szun Jat-szen özvegyének elhunyta alkalmából. * * * A kínai sajtó tegnap megerősítette, hogy Szung Csing-ling temetésére meghívtak a tajvani „elnököt", Csang Kaj-sek fiát, Csiang Csing-kuót és Csang Kaj- sek özvegyét, Szung Mej-linget, aki az elhunyt nővére. A hírt a Kínában újonnan kiadott China Daily angol nyelvű napilap közölte, amely tegnap jelent meg először Pekingben. Pekingben élő külföldi megfigyelők e hírből arra következtetnek, hogy Peking fel akarja használni ezt az alkalmat kapcsolatok felvételére a tajpeji kormánnyal. Ľubomír Štrougal Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) dasági, tudományos-műszaki és kulturális területen folyó együttműködés további távlataival összefüggő kérdések álltak. Lázár György, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke tegnap vacsorát adott Ľubomír Štrougal csehszlovák miniszterelnök tiszteletére. A pohárköszöntőkben elismeréssel szóltak azokról a sikerekről, amelyeket Csehszlovákia és Magyarország a fejlett szocialista társadalom építésében, valamint a szocialista internacionalizmus elvein alapuló hagyományos együttműködés fejlesztésében elért. Támogatásukról biztosították az SŽKP XXVI. kongresszusán előterjesztett szovjet békekezdeményezéseket, és hangsúlyozták a szocialista közösség országai egységének szükségességét. Végezetül kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a kölcsönös csehszlovák — magyar kapcsolatok a jövőben is szilárdulni fognak a két ország javára, a szocialista tábor gazdasági erejének további nö vekedése érdekében. Munkájával érdemelte ki (Folytatás az 1. oldalról.) Semmilyen munkától sem riad vissza és mindig a társadalmi érdekeket helyezi az első helyre. Nem ad ki keze alól selejt- jmunkát. Amint Kedro elvtárs mondotta, ő is ezért vitte kétszer magával a Szovjetunióba hajószerelési munkára. — A gyár második otthonom — vallja magáról. — Hidegben, szélben, fagyban a szabad éq alatt dolgozunk, de azért nem cserélném fel más munkahely- lyel. A város is a szívemhez nőtt, bár gyermekkorom óta nagyon megváltozott. Ritkán van szabadideje. Ha mégis, akkor azt a családjával tölti, vagy elmegy valamilyen sportrendezvényre, esetleg zenét hallgat. A felesége, aki szintén a hajógyárban dolgozik, megszokta már, hogy gyakran túlórázik, így is elősegítve azt, hogy határidőre elkészüljön az épülő hajó. — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Szövetségi Gyűlés képviselőiévé jelöltek. Sokat töprengek, hogyan fogok majd, ha megválasztanak, feladatom nak eleget tenni. — mondja. — Ha a választókerületemben a szavazók rám adják szavazatukat, akkor a jövőben még nagyobb lesz az elfoglaltságom. Mindent megteszek azért, hogy ne okozzak csalódást azoknak, akik bizalommal vannak irántam. NÉMETH JÁNOS KŐÉ'} 1981. VI. 2. Petr Mladenov Moszkvában MILOSLAV HRUŠKOVIČ ELVTÁRS BESZÉDE
