Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-25 / 148. szám, csütörtök
A maso dik i epcsofo fok Kövesdi János: Alom a ködbikáról Több mint egy évtizede már, hogy a csehszlovákiai magyar Irodalomban új prózaíró csoport jelentkezett. 1972-ben Fekete szél címmel válogatás is megjelent az akkori ifjú írók tollából, s ez egyben új stílustörekvést, sokrétűbbé válást is jelentett felszabadulás utáni novelliszti- kánk fejlődésében. Az antológia szerzői között szerepelt Kövesdi János is. Két írása közül, a Rekviem, az antológia leghosszabb, de egyúttal a legigényesebb vállalkozása volt. 1970-ban megjelent első önálló kötete f András- napra megjövök) általában egységes művészi színvonalú elbeszéléseket tartalmaz, a most megjelent kötetének írásai egyenetlen színvonalú teljesítmények. A tematika és a forma változó, az alkotói valóságszemlélet, írói attitűd, szellemi beállítottság nem különben. Az Á'om a ködbikáról című kötet legsikerültebb darabjai a címadó íráson és az említett Rekviemen kívül a Játékos vasárnap délután, Beethoven: H oldj ény-szonáta, opus 27/2, Nyugtalanság, Hová tűntél Attila? ... Ha Kövesdi tehetsége e vonulat folytatásaként kiteljesedik, értékes rövid szépprózai műveket kaphatunk tőle, művészien megformált alkotásokat. Előfordul, hogy nevelni akarja olvasóit, nemcsak a puszta történettel, de a világ valóságos láttatásával önjobbító elhatározásokra serkenti az olvasót. Nem egy esetben kihagyásos (tömör) párbeszédtechnika jelzi a művészi megvalósulást, s többször intellektuális áttételesség hordozza a mögöttes írói gondolatot. Ha mélyebbre nézünk legsikerültebb elbeszéléseiben és novelláiban, közös világnézeti gyökérzetre bukkanunk, mely a racionális összefüggésteremtő írói erőfeszítések alappillére. Hősei teljes értékűek, mert a komoly mondanivalón túl intellektus- és ösztönmeghatározta portrét is kínálnak. Itt nemcsak az alapötletek jók, de a művészi kidolgozás is erőteljes, a gondolati gazdagság lélektani finomsággal párosul. A művészileg hiteles megidézés szuverén világú, karakteres, egyéni arculatú írót mutat, s a művek a szerző kompozíciós tehetségét is elárulják. Megemlíthetjük itt a Játékos vasárnap délután szerencsétlen kamasza családi viszonyainak és tragédiájának kibontását, a Beethoven: Holdfény-szonáta, opus 27/2 élettársainak egymásban csak a rosszat sejtő és kereső, legfőképpen pedig önző, saját hibájukból, gyengeségükből szélsőségekbe sodródó jellemek esetének megragadását, vagy éppen a Nyugtalanság emberektől körülvett, mégis magányos hősének helyzetképét, mely szinte már társadalomtudományi értelemben is (a felfedezésszerűségen túl) konkrét megállapításként fogható fel. E novellák szereplői az emberi kapcsolatok és korunk embere belső problémáinak forradalmával küszködő figurák. Ha a novellák anyagán mindenütt nem is érezhető a közvetlen tapasztalás meggyőző hitele, a szerző szenvedélyes ragaszkodását minden emberszépítő erőhöz megleljük. A Rekviem és a Hová tűntél, Attila? stílusa észrevétlenül idomul a tárgyhoz — a szerző olyan biztonsággal ír, mint aki tökéletesen ismeri a női lelket; a pszichológiai hitel, figura- és helyzetteremtő erő figyelemreméltó. Modellje fölé kerekedik, szereplőit komolyan veszi, létezésüket is meri vállalni, súlyos sorsukat elhatároltan ugyan, de meggyőződésből nem fordítja „optimistára“. Az elbeszélés történet a történetben, rész az egészszerkezeti megoldása a szimbolikus című Gólyafészekben is megtalálható, ahol a keretet a két fiatal találkozása és beszélgetése jelenti. (A fiú a lánynak mondja el egyik gyerekkori élményét, egy „cseresznyelopást, mint egy „ismerkedő vallomást“.) Ez a szerkezeti megoldás ebben az esetben szinte kettészakítja az elbeszélést, a jelenből a múltba kanyarodik, majd ismét a jelenbe tér vissza, hogy a két fiatal szerelmi jelenetébe torkolljon. A keret művészi színvonala ellaposodik az emlékező betéttel szemben, kijózanító jellege, kontraszt hatása húzza az egész elbeszélést. A szomorú visszhang lokalizált (mint annyi más esetben) története jellegtelen leírássá válik, melynek nincs központi része, drámaisága sem. Nem nyújt emberi dokumentumot, csak a megfigyelés, leírás jelenti az alkotói többletet. A személyes vallomás és riport keveredésének szintjére redukálódik a Sólyom, az égi lovacska című elbeszélés, hasonlóan mint A nyitott sir, melyben egy főiskolás hazalátogatása alkalmából mondja el egy öreg sírásó esetét és közben a falu és családja életét is felvillantja. A lélektani motiváció kiaknázatlan, a szereplőket a sémaszerűség veszi körül, az író megáll valahol a riportszerűség és a szépirodalmi áttételesség között. Míg Kövesdi első kötetében a tartalom és forma tudatos, már szinte egyoldalú predesztinációba forduló megtervezése és alkalmazása jelenti a legfontosabb alkotói lényeget, addig a második kötet régebbi darabokkal felduzzasztott anyaga a szubjektív természetes-ösztön- szerűségeket is jobban felszínre hozza, több teret adva az eredeti alkotói problémameglátásnak, az önellenőrzéssel épülő írói világnézet alapozásának. Nem kérünk számon a fiatal írótól sem markánsabb hősöket, sem nagyobb indulatokat, nyersebb drámai élethelyzeteket. Saját magának kell éreznie és okosan felmérnie önnön lehetőségeit, meddig mehet el az írói egyéniség feladásának veszélye nélkül, és hogy törheti át a mások által megformált irodalmi ketrecek rácsait, alakítja ki egyéni útját. Kövesdi János nem lett hirtelen íróvá, a megtalált témához és egyéniséghez való készséges igazodásának-hasonu- lásának öröme azonban az írónak nem ad, mert nem is adhat kellő energiát az irodalom újabb régióinak meghódításához. Eljött az ideje, hogy Kövesdinek a „második fokozatot“ kell most már bekapcsolnia, de ehhez le kell választani az indítás „első lépcsőjét“. A legbensőbb indítékú mondanivalók megtalálása és az általuk kikényszerített új, igazán, egyéni jellegzetes stílus, amely írónk legjobb alkotásaiban megvan, hozzák a művészetet. írónknak szem előtt kell tartania, hogy a modern novella a rádöbbenés és rádöbbentés műfaja, mely olyan pillanatokat választ, amelyekben az élet, magatartás vagy az illúzió csődje világlik meg hirtelen a hősök előtt: eddig és nem tovább, tudomásul kell venniük, hogy elpusztulnak, megsemmisülnek, vagy új utakon járnak tovább ... Az Álom a ködbikáról című kötet egyenetlen írói nekirugaszkodások, teljesítmények eredménye; a bizonyos válságjelek arról árulkodnak, hogy még nem dőlt el, milyen íróvá fejlődik Kövesdi, mert ugyan vannak itt érdekesnek számító sztorik és emlékek megírva, de vannak aktuális gondolatok is. És ezek a fontosabbak. Kövesdi indító alkotói energiái második kötetéig tartottak, az újabb erőforrás keresése egyre égetőbb lesz számára, s a kísérlet újabb kockázatát is vállalnia kell. (Madách, 1980) ALABÄN FERENC A szovjet nép gazdag kulturális és történelmi örökségének megőrzéséről több mint 1500 történelmi-társadalmi, forradalmi, művészeti stb. múzeum gondoskodik. A képen: a belo- russziai Vetka Múzeumában számos értékes régi könyvet őriznek (CSTK-f elvétel) Siker a részeredmény is Alapiskola — sajátos feltételek között Látványos sikerek nélküli, mégsem eredménytelen tanév- záróra készülnek a Rimaszécsi (Rim. Seč) Alapiskola pedagógusai és tanulói. A viszonylagos ellentmondás sajátos helyzetet takar. Az iskola 560 tanulójának csaknem a fele cigány, s többségük a család, a környezet rendezetlenségének következtében hátrányos helyzetben kezdhette meg illetve folytatja iskolai tanulmányait. A most befejeződő tanévben ismételten bebizonyosodott, hogy az iskola egymagában belátható időn belül államunknak mégoly sokoldalú törődése, támogatása ellenére sem képes a különböző miliőben nevelkedő gyermekek tudásszintjének kiegyenlítésére. Hosz- szan tartó, türelmes, s nem is csupán pedagógiai munka szükséges ahhoz, hogy az iskola ilyen szempontból eleget tehessen az elvárásoknak. Ebben a helyzetben a pedagógiai munka elbírálásában, értékelésében is más mércét kell alkalmazni. Sikerként kell elkönyvelni olyan részeredményeket is, melyek másutt természetes velejárói a nevelőmunkának. Az 1980—81-es tanév talán legnagyobb eredménye, hogy a három magyar tanítási nyelvű nyolcadik osztály végzős tanulóinak megoldották a továbbtanulási, illetve elhelyezkedési gondjait. A különböző szakközép- iskolákba* gimnáziumokba pályázók helytálltak a felvételi vizsgákon, s a szakmunkásképzőkbe is az irányszámoknak megfelelően jelentkeztek a gyerekek. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is a rimaszombati (Rimavská Sobota) Közgazdasági Középiskola jelentette a jó tanuló lányok számára a legnagyobb vonzerőt, s az átlagosnál többen jelentkeztek a losonci (Lučenec) Építészeti Szakközépiskolába is. Ismét sok lány jelentkezett, s felvételt is nyert a pedagógiai és egészségügyi középiskolába. A szakmunkás- képzők közül a mezőgazdasági intézetek állnak első helyen a fiúknál, sokan kerültek azonban az építőipari szakmákba is. Két végzős diák szlovák nyelvű középiskolában folytatja tanulmányait. Visszatérő gond a cigánylányok elhelyezése. Még a viszonylag jó tanulók is legfeljebb a tornaijai (Šafárikovo) ruhagyár szaktanintézetébe hajlandók elmenni, pedig a gyorsan iparosodó járásban más ágazatban is szükség lenne női munkaerőre. Sajnos, az is igaz, hogy egyetlen szakmunkásképző intézet sem számolhat velük hosszú távon, mert legtöbbjük már a tanulóévek alatt férjhez megy. A fiúk pályaválasztását tekintve már lényegesen kedvezőbb a helyzet. Sokan az építőipari szakmák iránt érdeklődnek, s zömmel meg is maradnak a tanintézetekben. Az igazgatóság és a tantestület tagjai számára külön feladat az iskolai látogatottság biztosítása. E téren sem lehet gyors javulásra számítani. Igaz ugyan, hogy a magyar tanítási nyelvű osztályokban tanuló 233 cigány- gyermek rendszeresen látogatja az iskolát, tizenegy százalékuk azonban eléggé rendszertelenül jár; négy százalékuk viszont a krónikus hiányzók közé tartozik. Mit tehet ez utóbbi kategóriába sorolt gyermekekkel az iskola? Sajnos, nem túlságosan sokat. A hnb közbenjárására néhány ilyen szülő nem kapja kézhez a segélyeket, állami juttatásokat, s ez legalább arra jó, hogy az üzletvezetőkön keresztül biztosítsák a gyerekek legalapvetőbb élelmiszerszükségletét. Egyéb büntetések alkalmazása esetükben teljesen hatástalan, mert a gyermekek a szülői életmódot követve csavarognak, alig járnak iskolába. Az alkoholista szülők gyermekei sok esetben szellemileg is visszama- radottak, tulajdonképpen intézeti gondoskodásra szorulnának. Persze, a köz teherbíróképessége is véges, s ezt jól tudják a rimaszécsi pedagógusok Is, így csupán a jelenlegi nevelési forma tökéletesítése hozhat lassú, pozitív változást. A jövőt illetően optimizmusra ad okot, hogy a közelmúltban új bölcsőde és óvoda épült a községben, s a környék kis falvaiban is sokat jelenthetnek az egymás után épülő iskoláskor előtti gyermekintézmények. Jövőre például 36 elsős — közöttük 30 cigány — kezdi meg az iskolát. Közülük már csak 12 gyermek nem járt óvodába. HACSI ATTILA Koriársaink a képernyőn A PRÁGAI NEMZETKÖZI TÉVÉFESZTIVÁLRÖL ■ y Arany Prága nemzetközi tévéfeszti- Aĺ válón az eddig bemutatott drámai alkotások nagy része a családi kapcsolatok vizsgálatára törekszik, érzékeltetve, hogy milyen nagy szerepet játszik a család a személyiség formálásában, az egyénnek a társadalomhoz fűződő viszonyában. A filmek alkotói a kölcsönös megértés fontosságát hangsúlyozzák a legkisebb közösségben, a családban. A kezdeményező, gondolkodásra késztető témák azonban nem mindig találják meg a tévéművészetnek az adott helyzetben leghatásosabb kifejezőeszközeit. A fesztivál első felében vetített filmek közül a legérdekesebbek között tartjuk számon A kis Paul hazajött című dán tévéalkotást. A művészi eszközt bőven alkalmazó filmben a szülők inkább elpusztítják kisgyermekként kezelt felnőtt fiukat, mintsem beleegyezzenek, hogy saját elképzelései szerint éljen. A Malu nő című brazil filmsorozat a modern társadalom problémáival foglalkozik. A sorozat egy részét A lejárt határidő címmel mutatták be a prágai fesztiválon. Érzékenyen és meggyőzően ecseteli a főszereplő rákos megbetegedéstől való félelmét, depresszióját. Környezete segítségével azonban rádöbben, hogy az élet teljessége az intenzíven átélt percekből tevődik ösz&agy József: A Kis Duna partján sze, s így éppen a szorongásos állapotban kerül igazán közel hozzátartozóihoz. Az algériai televízió a Dzsálti című filmmel szerepelt a fesztiválon. Felbomló családból származó fiatalok életébe nyújt betekintést, akik bandába tömörülnek, remélve, hogy ez a társaság majd kárpótolja elvesztett otthonukat. Dzsalti, a központi figura, egész életét végigkíséri a családjából magával hozott erőszak, s egy veszekedés alkalmával megöli ellenfelét. Egy textilüzem leányszállásán játszódik a Magyar Televízió Végtelen utazók című filmje. Különböző korú és érdeklődésű nők hétköznapjait mutatja be ez az alkotás, érzékeltetve, hogy az ilyen közösség nem helyettesítheti teljes mértékben az igazi otthont. Felvidéki Judit rendező szerint nemcsak a szálláson élő fiatalok viselkedését, de tetteik mozgató rugóit is fel kívánta tárni. Az emberi kapcsolatokat vizsgáló alkotások kategóriájába tartozik a svájci Stoppos című film. Felcserélhető-e a megszokott életforma, lehet-e mindent teljesen újra kezdeni? — Erre a kérdésre épül fel a film története. Az idegen című svéd film egy Svédországban letelepedett török család sorsán keresztül a társadalom perifériáján élő vendégmunkások szomorú helyzetéről ad képet. Háborúellenes filmmel, Veijo Meri kor- társ finn író regényének tévéváltozatával jelentkezett a Finn Televízió. A Jokinen közkatona menyasszonyt keres című alkotás a háború borzalmait, értelmetlenségé*' tárja fel, meglehetősen naturalista eszközökkel. Korunk munkásának vonzó portréját rajzolja meg a Férfidalok című bolgár alkotás, amely egy nagy vízierőmű építésének drámai perceibe nyújt betekintést. A bemutatott filmek tematikájához kapcsolódott — A család ábrázolása a tévéművészetben címmel — az a tudományos szeminárium is, amelyet a fesztivál programjának részeként hétfőn tartottak. Ima) ŰJ sz 1981. VI. 25.
