Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-25 / 148. szám, csütörtök

HELYT AKARNAK Állni A rakovníki TOS vállalatban a júniusi taggyűléseken a kommunisták megvitatják a CSKP XVI. kongresszusának a vállalat viszonyaira lebontott határozatait. A tanácskozás a hatodik ötéves terv és az 1981-es év első negyedévi tervének sikeres teljesítéséből indult ki. Ezért a párt vállalati bizottsá­ga és az alapszervezetek bizottságai gondosan előkészítették a taggyűlést, hogy azokat a dokumentumokat, amelyek rög­zítik az új jeladatokat és megoldásuk módját, a magukénak tekintsék az emberek, és aktívan kivegyék részüket teljesí­tésükből. — Valóban nagy feladatok állnak előttünk — mondotta Petr Seman elvtárs, a pártbi­zottságának elnöke. A hetedik ötéves tervidőszak folyamán nem gyártunk többé műanyag­prést, hanem teljesen az új program megvalósítására — a hidraulikus elemek és gépcso­portok gyártására fordítjuk a figyelmet. A CSKP XVI. kong­resszusának határozata felada­tul adja, hogy a kétszeresére növeljük e fontos munkahely termelését, s ugyanakkor jelen­tős mértékben növeljük a hid­raulikus elemek és gépcsopor* tok műszaki színvonalát, meg­bízhatóságát és élettartamát. Ezért szentelünk oly nagy fi­gyelmet a kongresszusi hatá­rozatok lebontásának vala­mennyi műhelyben, beleértve az egyes dolgozók feladatait — mondotta a pártalapszervezet elnöke. A rakovníki TOS vállalatnál már megszülettek az első ta­pasztalatok a hidraulikus ele­mek gyártása során. Az elmúlt öt esztendőben már ki is pró­bálták őket. Nem sikerült azon­ban a termelést a kellő ütem­ben és terjedelemben megindí­tani, ahogy azt a feladat fon­tossága megkövetelte. A lassú előrehaladás oka az volt, hogy a vállalat üzemeiben nem volt egységes az eljárás, s nem tel­jesítették következetesen az el­fogadott intézkedéseket sem az üzemekben, sem pedig a vezérigazgatóságon. Erre a hiányosságra rámutatott a mű­szaki értekezlet és a párt vál­lalati értekezlete is. Ügy hatá­roztak, hogy meggyorsítják a hidraulikus elemek gyártását, s a vállalat kísérleti fejlesztési bázist és próbatermet létesít. Ezeket a feladatokat viszont már végzik. Bizonyos problémák mutat­koztak a munka irányításában és megszervezésében is — folytatta Seemann elvtárs. Azok a változások, amelyek a termelésben bekövetkeznek, megkövetelik, hogy felhagy­junk számos szokással, és el­sajátítsuk az újat. Az alacso­nyabb beosztású gazdasági tisztségviselők az általuk ho­zott döntésért a felelősséget néha más gazdasági dolgozók­ra hárítják. Ezzel a kollektí­vában olyan légkört teremte­nek, amelynek lényege, hogy a problémák nem oldódnak meg. Az ilyen eljárásnak véget ve­tünk, mivel a megváltozott kö­rülmények alkotó hozzáállást követelnek meg mind a mun­kában, mind a gondolkodásban. Enélkül nagyon nehezen telje­sítenénk az ötéves terv felada­tait. A kongresszus lebontott határozataiban ezéi't szólunk a párt politikai-szervezői munká­jának, az eszmei nevelő mun­ka és a kádermunka javításá­ról, valamint a párt vezető szerepének elmélyítéséről. A rakovníki TOS-ban ezek a szavak konkrétan azt jelentik, hogy tovább kell mélyíteni a vállalati pártbizottság és az alapszervezetek megismerési és irányító tevékenységét. Ugyan­is az utóbbiak közül néhány még mindig nem eléggé igé­nyes és következetes az egyes határozatok teljesítésének ér­tékelésében és az elért gazda­sági eredmények elemzésében. A pártszervezetek bizottságai­nak mindenekelőtt a hatáskö­rükbe tartozó problémákat kell megoldaniuk, és teljes felelős­séggel kell követelniük a még jobb eredmények elérését gát­ló negatív jelenségek felszámo­lását. Ez azt jelenti, hogy tel­jes mértékben érvényesíteni kell az ellenőrzés jogát a vál­lalat, az üzemek és az egyes termelési szakaszok gazdasági vezetőségének tevékenységével szemben, nem szabad elnézni a hiányosságokat, a hanyagságot, a kényelmesség megnyilvánu­lásait, a munka- és technoló­giai előírások megsérétését. Ezért személy sžerint a válla­lati pártbizottság elnöke és az egyes alapszervezetek pártbi­zottságai a felelősek. — Az ellenőrzést minden taggyűlésen és a vállalati pártbizottság minden ülésén el kell majd végezni. Ezek alap­ján fogjuk azután meghozni a párthatározatokat — mondotta Miroslav Šrédl elvtárs, a hár­mas számú pártalapszervezet bizottságának elnöke. — Más­képp nem megy, mert az új termékek gyártásának jól kép­zett és jól felkészült irányító, illetve vezető dolgozókra van szüksége. Hasonló figyelmet szenteltek a rakovníki TOS kommunistái a kongresszusi határozatok le­bontásának saját kádermunká­juk területén is. Állandóan ér­vényes az az elv, hogy a ká­dereknek a termelés irányítá­sában, szervezésében s egyút­tal az emberek nevelésében ér­vényesülő képességeitől függ a munka eredménye. A kádertartalékok kiválasz­tásában és felkészítésében van mit tenni — hangsúlyozta See­mann elvtárs. Kádertartalékunk jelenleg hatvan dolgozóból áll, de nincs utánpótlás azoknak a helyére, akik az ötéves terv­időszak végén nyugdíjba men­nek. Itt elsősorban a gazdasá­gi, kereskedelmi és termelési beosztásban dolgozó elvtársak­ról van szó. El kell érnünk, hogy a ká­dertartaléknak körülbelül a fe­le negyvenévesnél fiatalabb és élenjáró munkás legyen. Ha ezt teljesítjük, akkor elmond­hatjuk, hogy kádermunkánkban leküzdöttük a sablonosságot. Néhány vezető gazdasági dol­gozó ugyanis tévesen úgy véli, hogy a kádermunka többé-ke- vésbé a káder- és személyzeti osztály vagy a pártszervezet ügye. Ez nagy hiba. Minden vezető gazdasági dolgozó fele­lős saját területén a káder­munkáért, a kádertartalék ki­választásáért és felkészítéséért. Ezért a vállalati pártbizottság­ban a félév letelte után érté­kelni fogjuk a kádermunka színvonalát és azt, hogyan tel­jesítették ezt a feladatot a ve­zető gazdasági dolgozók. A rakovníki TOS vállalatnál, ahol a termelés a következő öt évben jelentősen megváltozik, tudatában vannak az eredmé­nyeknek és a tartalékoknak is. De a júniusi taggyűlések azt mutatják, hogy készek teljesí­teni a XVI. kongresszuson meg­határozott feladatokat. Ez azonban megköveteli a párt­szervek, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezet és a válla­lat vezetőségének jobb irányító és szervező munkáját. Megkö­veteli továbbá, hogy a dolgo­zók szocialista munkaversenye tovább fejlődjön, és magasabb szintre emelkedjen. Csakis ilyen igényes módszer érvénye­sítésével lehet becsületesen helytállni. VÁCLAV PERGL Kommentáljuk SEGÍTENI KELL Az Érsekújvár (Nové Zámky) Városi Nemzeti Bizottság 88 képviselőjének közel fele 30 éven aluli fiatal. Amikor a választások után sor került az új és fiatal képviselők tisztségekkel való megbízására, többen közülük nagyon ko­moly feladatot kaptak, főleg az ifjú kommunisták, a fiatal tagjelöltek. A vnb lakásügyi bizottságának — melynek egyébként a pártszervezet elnöke a vezetője — csaknem mindegyik tag­ja fiatat, és természetesen új képviselő. Az előző választá­si időszakban tevékenykedők közül csak ketten kaptak újabb megbízatást. Nem illő, nem is jogos a törvényesen megválasztott, új képviselők — mégha fiatalok is — rátermettségében külö­nösebb ok nélkül kételkedni, mégis megkérdeznem a párt- szervezet elnökétől: mi a véleménye a fiatalokról? Kérdéssel válaszolt: Hány éves volt Petőfi Sándor, ami­kor a Sors, nyiss nekem tért című versét írta? Emlékezetemben gyorsan felidéztem az említett vers kö­vetkező szavait is — hadd tehessek az emberiségért vala­mit! — és mindjárt megértettem válaszának lényegét: ha másfél századdal ezelőtt sajátja volt az ifjúságnak a cse­lekvés, a tett iránti vágyakozás, akkor ma is az, ne szólít- gassa hát a Sorsot, adjunk teret neki mi. Bizonyos azonban, hogy az új és fiatal képviselők közül sokan bukdácsolva, küszködve teszik majd meg az első lé­péseket, amikor élni fognak a hatalom gyakorlásának, a nép szolgálatának legnehezebbjével: a döntés jogával. Es persze nem árnyoldala, hanem természetes velejárója a demokratikus jogaival élő ifjú ember teljesebb fejlődésé­nek, annak a belső folyamatnak és küzdelemnek ahogyan az ember hozzánő a feladatokhoz. Ezt saját tapasztalatunk­ból tudjuk. Tudják az Érsekújvár! Vnb kommunistái is, tehát idejé­ben gondoltak arra, hogy a jövő szempontjából édeskevés, ha csak teret adnak a fiataloknak. Segíteni kell nekik, hogy ne küszködés, hanem nemesítő küzdelem legyen tevé­kenységük. Ha netalán bukdácsolnak, legyen aki erős kéz­zel tartja őket, ne bukjanak el, emelkedjenek fel, egyene­sedjenek ki, folytassák bátran útjukat. Az ifjúsággal foglalkozó bizottság, melynek elnöke Pro- cházka Tibor elvtárs, az új és fiatal képviselők tisztségek­kel való megbízatása után azonnal felmérté a helyzetet: kinek melyik idősebb és tapasztaltabb kommunista segít­hetne. Jól bevált módszer a pártmunkában is a patronálás. A tagjelölteket is idősebb, tapasztaltabb elvtársak segítik, a tagságra való felkészülésben. Hasonló módon fogják megszervezni az új és fiatal képviselők patronálását, meg­segítését. Hasonló módon, de nem ugyanúgy, hiszen olyan fiatalok­ról van szó, akik eddig is sokat tettek, akik már bizonyí­tottak, akiket tettrekészségük, példás magatartásuk alap­ján jelöltek és választottak meg. Esetünkben inkább meg­segítésről, támogatásról van szó. A célnak megfelelő eljárás, módszer kidolgozása rész­ben az ifjúsággal foglalkozó bizottság dolga, részben azo- ké, akik segíteni fogják az ifjú képviselőket. Valószínű, hogy majd az utóbbiakra hárul inkább, mert sajátos a fel­adata. Napjainkban, amikor az iparban, a mezőgazdaságban és egyebütt roppant erőfeszítéseket tapasztalhatunk a munka hatékonyabbá tételére, az annyira szükséges kiművelt em­berfők és alkalmas tisztségviselők formálásában sem bíz­hatjuk a véletlenre a dolgok alakulását. Ahogyan az ér- sekújváriak tették, sürgősen napirendre kell tűznünk az új, fiatal képviselők patronálásának, megsegítésének ügyét. Nem lehet számunkra közömbös, hogy miként veszi át a stafétabotot az a nemzedék, mely az ezredforduló táján irányítani fogja a társadalmat. HAJDÜ ANDRÁS AHOGY A PÁRT HARCOSAITÓL TANULTA Gyermekkori élményeink egész életünkre kihatnak. Re- hák László, a Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Városi Nem­zeti Bizottság titkára a CSKP megalakulásának esztendejé­ben született. — Együtt is nevelkedtem a párttal — mondja —, hiszen apám is a tagja volt. Cipész­ként dolgozott, s bizony a sze­gények voltak a kuncsaftjai. Ko­rán meghalt. A nitrogénoxidok az ipari szennyezés legkárosabb anyagai közé tartoznak. Ez ellen vette jel a harcot a vegyipari berendezések kutatásával foglalkozó brnói intézet prágai fiókintézetének Jan Kočík vezette 17 tagú komplex racionalizációs brigádja. A brigád munkáját siker koronázta. Az általuk szerkesztett berendezés ár­talmatlanná teszi a nitrogénoxidokat. A lovosicei Észak-csehor­szági Vegyipari Művekben két egységet is beindítottak az ipari szennyezés csökkentésére. A képen: a brigád tagjai a Renox típu­sú berendezés működését ellenőrzik. (Jan Vrabec felvétele — ČTK) Sok olyan élményben volt része, mely döntően hatott po­litikai formálódására, meggyő­ződésére. Szülőfalujában, Vág- vecsén (Veča) öt nagybirto­kos élt, akik — ahogy ő mondja — a kizsákmányolás­ban nem ismertek határt. Nagy volt a munkanélküliség, ezért többen a környékről Franciaor­szágba mentek munkát keresni. Egymás után eleveníti fel a világszemléletének alakulását jelentősen befolyásoló élmé­nyeket. Az egyiknek 14 éves korában volt részese. — Választásokra készült a burzsoá Csehszlovák Köztársa­ság. Huszonnyolc politikai párt nevezett be. A kommunista párté a 4-es számú lista volt. A párt alapszervezetei igye­keztek megnyerni a dolgozó­kat, a munkanélkülieket, a kis­gazdákat, a kisiparosokat, de az értelmiség körében is agi­táltak. A választási kampány persze a május elsejei tünte­téssel tetőzött. Vágsellyén nagyszabású járási manifesztá- ció volt. Emlékszem, a járős minden falujából tömegesen, rendezett sorokban érkeztek az emberek. Vörös zászlókat lo­bogtattak, s forradalmi dalo­kat harsogtak. Egy alkalmi szövegű, a vőlasztások győzel­mére buzdító dalra jól emlék­szem. így kezdődött: Megy a proli, megy a proli szavazás­ra / Vele megy a kisgazda is, mennek bátran. / Elöl megy a Major Pista, / Győzni fog a, győzni fog a négyes lista. Aztőn egy másik emlékét idézi fel. — Két testvéremmel együtt 1936-ban Slezák Mihály nagy- birtokosnál dolgoztam egy 60- tagú aratőcsoportban. Az ara­tás után a pártszervezet, mely­nek a kommunista bíró volt az elnöke, sztrőjkot szervezett. Követelésünket a sztrájkbizott­ság jelentette be a nagybirto­kosnak: a cséplést csak akkor végezzük el, ha az aratás előtt megállapított fizetésen kívül minden száz métermázsa ki­csépelt gabonából négyet az aratók kapnak meg. A munka­helyen megjelentünk, de nem dolgoztunk. A nagybirtokos a követelést elutasította, és el­indult munkásokat keresni. A negyedik napon be is robogott egy teherautó negyven mun­kással. Azok persze azonnal felismerték a helyzetet, s kia­bálni kezdték: Ne féljetek, elv­társak! Nem vagyunk sztrájk­törők! Gútaiak voltak, s nem tudták, hogy sztrájktörőnek akarják őket felhasználni. Sle­zák úrnak ki kellett fizetnie az egész napi bérüket és vissza­szállíttatni őket. Mi pedig to­vább sztrájkoltunk. Egy hét után aztán a földesúr beadta a derekát. Csak akkor indult meg a cséplőgép. Később építőmunkásként dol­gozott, majd a bratislavai Apol­lóban talált munkát. A laka­tosműhelyben. Első felesége a bombázáskor már súlyos beteg volt. Rehák elvtárs Bratislavából Dunaszer- dnhelyre kerül. Ez 1946-ban volt. Családot alapított. Mőso- dik házassőgából öt gyermeke született — három fia és két lánya. 1951-ig tisztítóban dol­gozott, majd' három évig a CSSZBSZ járási titkáraként te­vékenykedett, utána pedig a járási nemzeti bizottság nyug­díjügyi előadója volt. — Azután megtettek köny­velőnek — jegyzi meg. — Éj­jel-nappal tanultam a könyve­lést, hogy jól elvégezhessem a munkámat. Négy és fél évig voltam könyvelő. A városi nemzeti bizottság­nak már több mint két évtize­de tisztségviselője. — 1960-tól 1962-ig elnöke voltam a városi nemzeti bi­zottságnak, azóta pedig a tit­kára vagyok. — Mit mondana el a leg­szívesebben erről a több mint húsz esztendőről? — kérdem. — Hogy mit? — kérdez vissza. — Örülök, hogy látsza­ta van a sok-sok fáradságos munkának. Sohasem feledkez­tem meg arról, honnan in­dultam, kinek a jóvoltából va­gyok ott, ahol vagyok. Ügy érzem, mindig meggyőzően tudtam a nemzeti bizottságot felkereső embereknek válaszol­ni. Még akkor is, ha komoly bizalmatlanságot kellett elosz­latnom. A munkától, a feladatok vál- lalásátől sohasem riadt vissza. Ezt az is tanúsítja, hogy a vá­rosi nemzeti bizottságban be­töltött nagy felelősséggel járó tisztsége mellett két további fontos tisztséget is ellát. 1974 óta elnöke a város második, jelenleg 78 tagú utcai párt- alapszervezetének, s 1972 óta ugyancsak elnöke a Szlovák Kiskertészek Szövetsége 600 tagú szervezetének. S hogy milyen eredményeket érnek el a dunaszerdahelyi kertbarátok, arról többek közt ezt mondja: — A Nyitrán megrendezett versenyeken 1973 óta (egy ki­vételével) a mi zöldségeink, gyümölcseink nyerték el a legszebb kiállított termékért járó díjat. Mindig is azt vallotta, hogy amit rőbíznak, azt becsületesen kell elvégezni, ügy, ahogy a párt harcosaitól tanulta. FÜLÖP IMRE VIP 1981. VI. 25

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents