Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-24 / 147. szám, szerda

Vegyi sziget a természet ö!én Elinduláskor mindössze any- nyit tudtam a hnúšťai vegyi- üzumről, hogy — az elmúlt öcáves gazdasági eredmények alapjan, — az ágazat élen­járó vállalatai közé tartozik. Sokkal több maradt meg ben­nem aztán a gyárszemle és a vállalatvezetés képviselőivel való több órás beszélgetés után. S igy a gömöri városká­ból gazdag élménycsokorral tértem haza, betekintést kapva a természet ölén fekvő vegyi­üzem sajátos világába. Hagyományalapító múlt Százöt éve született meg a gyárról létező első feljegyzés. Ebben az időben itt egymást követően három nagyolvasztó kezdett működni, melyek Ma­gyarország akkori nyersvaster- melésének háromnegyedét pro­dukálták. A véletlen meg a termeszeli adottságok is közre­játszottak az ilyen koncentrá­ció létrejöttében. A környéken ugyanis vasércielőhelyre buk­kantak, a közeli bükkfaerdők pedig gazdag energetikai for­rást biztosítottak. Likiert em­legeti az akkori krónika, Hnúátát még az ismeretlenség homálya fedi. A tőke összpon­tosításának éveiben vesztesé­gessé vált az olvasztók üze­meltetése, s ezért századunk huszas éveiben Vítkovicére és Ozdra helyezték át azokat. A telket egy bizonyos dr. Blas- berg vasárolta meg, aki a gyár maradványain a világ él­vonalába tartozó faszénfeldol­gozó üzemet létesített, ezzel lerakta a helyi vegyipari ter­melés alapjait. Még az elilla­nó gázokat is felhasználták; ennek alapján kezdték meg az ecetsav és a kátrány gyártá­sát. Dolgos, ügyes emberek él­nek errefele. Az idők folya­mán sajátos viszonyuk alakult ki a fémmunkához, nemzedék­ről nemzedékre öröklődő szak­mává vált; vannak, akik már bizonyos képességek öröklődé­sével magyarázzák a jelensé­get, mások inkább a múlt vi­szonyai szülte szükségszerűség­re vezetik vissza. A felszabadulás után mo­dern formalin-gyártó részleget helyeztek tizembe; ezt az idei év elején leállították. Később ecetsavból megkezdték a tiszta vegyszerek minden fajtájának gyártását. A faszén értékesíté­sében pedig odáig jutottak, hogy egy csomó aktív ipart szén-féleséget állítanak elő. Mai helyzetkép A hnúšťai vegyiüzem 1850 dolgozót foglalkoztat, s tavaly 531 millió 700 ezer korona ér­tékű árut termelt. Azon vál­lalatok közé tartozik, melyek végtermékeiket más üzemek­be továbbítják, közvetlenül nem szállítanak az árualapok­ba. Eleinte csupán a faszén­gyártást végezték, idővel az­tán teret kapott a tiszta vegy­szerek előállítása. A vállalat bejáratának közelében jelenle­gi termékeik állandó jellegű bemutatója látható. Ideiglene­sen, de gyártják a lágy PVC- profilokat. További termékcso­portot képeznek a szűrőanya­gok; exportálják Lengyelor­szágba, bizonyos fajtáit még Angliába is. Bő választékban készül és csak nők dolgoznak a szerves savak kristályos sói­nak előállításán. A sajtolt mű­szaki gumi a jövőre nézve je­lentős. A sorban a szerves ol­dószerek; a régóta „műsoron szereplő“ faszén és a koroszet következik. Ez utóbbiról érde­mes részletesen szólni. A koroszet-probléma A koroszet szervetlen savak­nak legjobban ellenálló mű­anyag. Sok helyütt ilyen sze­repkörben jól helyettesíti a fát és a fémeket, s az igény­lők által kért formában gyárt­ják. Olyan anyagról van sző, melynek óriási jövőt jósolnak. Megrendeléseik állandóan nö­vekednek, csakhogy képtele­nek az igények kielégítésére. Miért? Mert a termelése — hihetetlen talán, de így igaz — manufakturális módon fo­lyik. Azokon a berendezéseken, melyeket annakidején a prá­gai ČKD-ból kaptak. A techno­lógián semmilyen változást nem eszközöltek, s a gyártá­sát már tavaly le kellett vol­na állítani. Az azonban máig tart. Talán azért, mert jöve­delmező és persze, az érdek­lődők tábora sem apad. Elő­állításában legszembetűnőbb az a munkafolyamat, amikor for­gó formára egy dolgozó kéz­zel! I) tapasztja rá a masszát. Ennek tökéletesítése, gépesíté­se egy újítási javaslat árán nem okozhatna gondot egy olyan gyárban, ahol évente 80-—100 újítási javaslatot nyúj­tanak be, s ebből kb. 50 gya­korlati megvalósítást nyer. Persze, ez csak részletmegol­dás lenne. Csakis egy új, mo­dern technológiát alkalmazó koroszet-gyártás oldaná meg teljes egészében a problémát. Egyelőre megfelelő keret hí­ján erre még várni kell. Mert létezik egy bizonyos fontossági sorrend gyártmányfejlesztésük­ben; abban pedig első helyen a sajtolt műszaki gumi áll. Zöld utat kap a sajtolt műszaki gumi Hazai méretekben szokatlan jelenséggel kezdődött: munka- erőfölösleg volt a városban és környékén. Akkor azon törték a fejüket, hogyan lehetne ezeknek az embereknek mun­kát biztosítani. így jutottak el a sajtolt műszaki gumihoz, amiből tudvalévő Csehszlová­kiában nagyon kevés van. A gyárban most telik a feltétel­teremtés időszaka, hogy két év múlva teljes kapacitással mű­ködhessen az új üzemrész. A beruházás értéke egymilliárd huszonöt millió korona. Jól ha­ladnak a gyártó csarnokok építési munkálatai, átmeneti­leg néhány más gumiféleséget kezdtek gyártani, hogy az em­berek gyakorlati tapasztalato­kat szerezzenek a szakmában. Több olyan gumi-apróság van a termelési programban, mely­nek előállítására a múltban senki sem vállalkozott volna, viszont a gépiparban szinte nélkülözhetetlenek. Azonban a komplex intézkedések életbe lépésével nagyon előnyösnek ígérkezik sorozatgyártásuk. A részleg egyébként mintegy ezer embert foglalkoztat majd, a termelést számítógép irányítja, s a szakemberek továbbképzé­se is biztosított. Előrelátható­lag a termelési programban 12 ezer gumi-termék kap helyet. Summázva: a sajtolt műszaki gumi a hnúšťai vegyiüzemben nagy jövő elé néz. Nemzetközi szakosításra várva Kedvező fordulatot hozhat az üzem termelésének fellendíté­sében a KGST-államok szakosí­tási egyezményének megkötése. Ugyanis Hnúšťán készül több olyan termék (többnyire tiszta vegyszer), melynek évenkénti szükséglete Csehszlovákiában nem valami nagy. S ennek biz­tosításához elegendő a mosta­ni előállítási módszer, az el­avult berendezések működteté­se. Azonban képesek lennének még többet is termelni. De a korszerű berendezések felsze­relése nem kifizetődő, még nincs megoldva az áru érté­kesítése. És erre szolgálhatna a KGST-államok szakosítási szerződése. A kiadások finan­szírozását pedig a moszkvai Nemzetközi Beruházási Bank vállalná. A jövőben még a sajtolt műszaki gumi-termé­keikkel is elláthatnák a szo­cialista országok piacait. Néhány gazdasági összefüggés Szlovákiai méretekben a leg­régebbi fát hasznosító üzemről van szó. A termelés folyama­tában e fontos alapanyagok értékesítése nagyon magas. Egy korona értékű fából át­lagban 80—120 korona értékű végtermék készül, évente 55 ezer erdei köbméter fát hasz­nálnak fel. A tervíeljesítésről megtud­tuk: annak ellenére, hogy az előirányzottnál magasabb vég* rehajtási tervet kaptak az idei évre, eddig sikerült megbir­kózniuk feladataikkal, és az első négy hónap alapján nem­csak teljesítik, de túl is lépik azokat. Mégis egy alapanyag­ellátással összefüggő probléma említést érdemel. Konkrétan a butanolról van szó. Több ha­zai vállalatunk ezt belföldi gyártóktól kapja, a hnúšťai vegyiüzem viszont külföldről. És itt kezdődik a probléma. Mert a hazai illetve külföldi butanol ára nagyban különbö­zik. Csupán egy tonnánál nyolcezer koronát tesz ki, a hnúšťai vegyiüzem számláján ez eleve 42 millió koronás „hátrányt“ jelent, mivel növe­li a termelési költségeket. Ez pedig a végsősoron a végter­mékek értékesítésében is meg­mutatkozik. Mégha butanol- szükségletünk kielégítésére ha­zai gyártóink képtelenek is, az elosztásában más arányokat kellene alkalmazni. Valahogy úgy, hogy ne érintse károsan az egyik feldolgozó vállalatot sem. Mert népgazdaságunk egészére nézve ez az arányta­lanság nincs hatással; amit némelyik vállalat nyer rajta, azt a másiknak kell pótolnia! Azon vállalatok közé tartoz­nak, amelyek a gyakorlatban alkalmazták a hatékony és minőségi termelés komplex ta­pasztalati módszerét. így már tapasztalataik is voltak a komplex intézkedések beveze­tésekor. Elmondható, hogy a saját teljesítmény és a renta­bilitás mutatóit már az el­múlt években túlteljesítették. Ennek alapján az átlagos ke­reset a vállalatban 1975—80 között 20,7 százalékkal növe­kedett. Az első négy hónap gazdasági eredményeiből pedig arra lehet következtetni, hogy a vegyiüzemben továbbra is a gazdaságos termelés lesz a mérce. Még tart Bratislavában az Incheba ‘81 nemzetközi vegyi­pari kiállítás. A hnúšťai ve­gyiüzem részlege a Kultúra és Pihenés Parkjában, a Slovché- mia mindig impozáns pavilon­jában látható. J. MÉSZÁROS KAROLY Kommentáljuk Ésszerűen az élelmiszeriparban is Az élelmiszeripari üzemek a 7. ötéves tervidőszakban 10— 11 százalékkal növelik a termelést és a belföldi piacra 12 százalékkal több terméket szállítanak, mint az előző terv­időszakban. Nem kis feladat ez, ha figyelembe vesszük a nyersanyag és energiaellátási problémákat, a korszerűsítést lassító nehézségeket. Röviden szólva kedvezőtlen körülmé­nyek között nagyobb erőkifejtéssel kell megvalósítani az igényesebb feladatokat. Az ágazat vállalatainak a napokban zajló termelési érte­kezletein sok szó esik a nyersanyagok gazdaságosabb fel- használásáról, a melléktermékek értékesítéséről, a termék­fejlesztés irányáról, az áruválaszték bővítéséről, és még több hasonló feladatról. A termelési értekezleteken két té­makörrel kapcsolatban hangzik el a legtöbb javaslat. Sür­getik a beruházások végrehajtásának meggyorsítását, éssze­rűsítését, és ezzel egyidejűleg a rendelkezésünkre álló nyersanyagok gazdaságosabb felhasználását. Az élelmiszeriparban a beruházások terén jelentős ered­ményeket értünk el az utóbbi években. Szlovákia mindhá­rom kerületében számos új üzem kezdte meg munkáját és az üzemrészlegek jelentős részében kicserélték az elavult berendezéseket. A beruházások mégsem hozták meg a várt eredményeket. Sokan felteszik a kérdést, vajon miért? Elsősorban azért, mert jónéhány esetben a beruházások végrehajtásakor nem vették figyelembe a helyi adottságo­kat. Ennek következtében alakult ki az a nem kívánatos helyzet, hogy az egyes üzemek nem képesek gyorsan fel­dolgozni a nyersanyagot, más üzemek teljesítőképessége pedig nincs eléggé kihasználva. Ez ntóbbiak közUl megem­líthetjük a lévai (Levice) tejfeldolgozó és a tomašovcei ba­romfifeldolgozó üzemet. Számos példát hozhatnánk fel az ágazat más szakaszairól is. Nem kívánatos jelenség az sem, hogy a tervezők — szintén figyelmen kívül hagyva a helyi viszonyokat — túl nagy üzemeket terveznek, még akkor is, ha tudják: üzemeltetéséhez hosszú ideig, vagy egyáltalán nem lesz elegendő nyersanyag. Ugyanakkor viszont nagyon sok esetben olyan kisüzemek működését állítják le, ame­lyek még hosszú ideig termelhetnének. A nagysallói (Te­kovské Lužany) ás más kisüzemekben például kiváló minő­ségű sajtot készítettek, amelyeket a külföldi cégek bármi­lyen mennyiségben felvásároltak volna, s persze, a hazai piacon is elkeltek volna. Indokoltan hangzanak el tehát a napokban zajló termelési értekezleteken, hogy az „életké­pes“ kisüzemeket rendbe kell hozni, termeljenek tovább, és jól meg kell gondolni hol, miért, minek építünk új, sok százmillió koronába kerülő üzemet. Nagy és igényes feladatok előtt áll az élelmiszeripar a 7. ötéves tervidőszakban. Éppen ezért olyan légkört kell teremteni, amelyben fokozódik a dolgozók alkotókedve, és minden hasznos javaslat meghallgatásra talál, megvalósítás­ra kerül. Számos példa bizonyítja, hogy a kollektívák olyan problémákat is megoldanak, amelyek korábban túl nehéz­nek látszottak különböző okok miatt. A sokoldalú együtt­működés, a kooperációs kapcsolatok kiépítése szintén elő­segíti a jobb eredmények elérését. Arról van szó, hogy azok az üzemek, amelyek túl nagy kapacitással rendelkez­nek — nincs elég nyersanyaguk feldo'gozásra — üzemrész- legeik egy részét bocsássák a kapacitáshiánnyal küzdő üze­mek rendelkezésére. Ily módon gyorsabb ütemben növeked­het a termelés és gyorsabban megtérülnek a jelentős beru­házások költségei is. BALLA JÖZSEF Vasutas űíítók Június már évek óta az újí­tók hónapja is. Ebben az idő­szakban az átlagosnál valami­vel jobban figyelünk munká­jukra, tevékenységükre, arra, amit a problémák megoldásá­ért tesznek. A vasutasok több mint hatvanezer tagú kollektí­vájában is sok az újító, s ami ugyancsak örvendetes, a nők sem hiányoznak közülük. So­kan talán csodálkoznak efölött, pedig így van. Rozália Skodáö- ková is bebizonyította például, hogy nő is képes lehet bonyo­lultnak tűnő műszaki problé­ma megoldására. — Mindent elmagyarázok és elmondok nagyon szívesen, csak rólam ne beszéljünk — mondja. — Hiszen az újítómoz­galomban elért eredmények az egész kollektívának köszön­hetők, míndannyiunknak, akik a trnavai vasútállomás műhe­lyében dolgozunk. Egyébként el kell mondanom, hogy kol­lektívánk a Keleti Vasút- igazgatóság versenyző újí­tócsoportjai közül két évben egymás után első helyen vég­zett. Ennek mindannyian szív­ből örülünk. A teljesség kedvéért azt is el kell mondani, hogy a műhely dol­gozói elsősorban Rozália Sko- dáčkovát tartják példaképüknek, aki azon kívül, hogy irányítja az újítók munkáját, több újítá­si javaslat szerzője is. Megol­dott többek között számos köz­lekedési-szervezési problémát fő­leg a szállítókkal együttműköd­ve. Az alkotó gondolkodásmód szinte a vérévé vált, így nem véletlen, hogy a Vasutasok Szakszervezete Központi Bi­zottságának az újításokkal fog­lalkozó szakbizottságába is be­választották, s példamutató munkájáért elnyerte A hato­dik ötéves tervidőszak legjobb dolgozója címet. — Már mondtam, hogy ez a megtisztelő elismerés nemcsak nekem, hanem az egész kol­lektívának szól. Naponta új és új ötletekkel, javaslatokkal áll­nak elő, és szüntelenül han­goztatom, hogy ne szégyelljék elmondani még a képtelennek tűnő ötletet sem. Néha való­Rozália Skodáčkovd (M. Macura felvétele) ban elegendő egy kis ösztön­zés, bátorítás és máris megszü­letik egy újítás alapja. Trnaván az is kellemesen meglepett bennünket, hogy az újításokról szóló dokumentu­mok szerint a legkülönbözőbb területeken dolgozó vasutasok jelentkeznek javaslataikkal. A vonatvezető éppúgy bekapcso­lódik az újítómozgalomba, mint a forgalmista. — Meg szeretnénk szerezni harmadszor is az első helyet az újítók versenyében, de tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű — mondja Rozália Skodácková. —• Most, június folyamán különö­sen nagyon sokan jelentkez­nek javaslataikkal, ami bizony elég sok munkát ad számomra is. Állandóan kapcsolatban kell lennem az emberekkel, rend­szeresen meg kell ismertet­nem velük a tematikus felada­tokat, tanulmányoznom kell a különböző rendeleteket, s az újítási javaslatot benyújtónak idejében kell válaszolnom. Hi­szen látnom kell, hogy az az ember kötelességén, azaz min­dennapi munkáján kívül tett és tesz többet a köz javáért. Ezt a munkáját, hozzáállását meg kell becsülni. A legtöbb gon­dot a papírra vetett elképzelés mintapéldányának elkészítési okozza. Itt kapnak szót, azaz munkát a lakatosok, a villany- szerelők, a gépkezelők és mind­azok a szakemberek, akik haj­landók és tudnak nekünk se­gíteni. — Bár több ilyen odaadó dol­gozónk lenne, mint a műhe­lyünk újítói s különösen Rozá­lia Škodáčková — mondja Fridrich Dvorák állomásfőnök. — Vasutasteendőit is példásan teljesíti, és a legutóbbi válasz­tások során beválasztották a trnavai városi nemzeti bizott­ság képviselő-testületébe is. Idejét tehát még jobban be kell osztania, hogy minden feladatát becsületesen teljesít­h6SS6. FRANTIŠEK RISZDORFER flSl 1981. VI. 24. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents