Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-17 / 141. szám, szerda

Mozaikkép — júniusi határból

A nyári felkészülés jegyében telnek a napok

Äz utóbbi napok sem múltak el csapadék nélkül. Egy-egy vidéken kisebb-nagyobb zápor öntözte a növényzetet, de e helyi esők csak átmenetileg szakították meg az időjárás alapvető jellegét. Maradt a száraz meleg, ami tartósságával június közepére már sajátos módon meghatározta a mezei növények fejlődését és nagyon is időszerűvé tette a nyári felkészülést.

Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban nyert tapasztalatok megközelítően általánosnak vehetők, így Imrich Alaxa mérnöknek, a járási mezőgazdasági igazgatóság szakagronómusának tájékoztatója lényegében azt a helyzetet tükrözi, ami a mezei munkákban és a júniusi határra déli járásainkban jelenleg jellemző.

— Az aránylag száraz és meleg idő kedvezett a szálas Takarmányok betakarításának. Az első kaszálást lényegében még a múlt hét folyamán befejeztük. A lucernaterület közel feléről készítettünk szénát, ez mintegy harmadával több a tavalyinál. Az energiatakarékos konzervá- lási mód, a nap melegének hasznosítása tehát messzemenően érvényesült. Ezzel törvényszerűen háttérbe szorult a szenázskészí- tés, míg a zöldliszt mennyisége arányban van az éves tervekkel. A második kaszálást e hét végén, a jövő hét elején kezdik üzemeink, miután befejezték a rétek és legelők első kaszálását.

A meleg és száraz napok más munkák folyamatos végzését is lehetővé tették. Már az elmúlt héten járásszerte befejezték a napraforgó és a cukorrépa sorközi művelését, és az utóbbi növény egyelése után megkezdték a cukorrépa második sarabolá- sát és a kukorica kultivározását. Valamennyi mezőgazdasági üzemben idejében végeztek a dohány, a fűszerpaprika és a szabadföldi zöldségfélék kiültetésével, május végén megkezdték a korai káposztafélék és a fólia alatt termesztett paprika,

valamint uborka szállítását, és június 18—20-a között az első korai burgonya is piacra kerül.

— A meleg és száraz időnek, sajnos, árnyoldalai is vannak. A talajban nagy á nedvesség deficit. Az öntözési lehetőségeket igyekszünk maximálisan kihasználni, üzemeink többségében két műszakban, sőt helyenként még éjszaka is öntöznek. A csapadék ezzel azonban teljes egészében nem pótolható, nem szólva arról, hogy járásunkban az a terület a nagyobb, amelyet nem tudunk öntözni.

A fő kérdés, hogy mit jelent mindez a gabona szempontjából. Hiszen csakis a tárgyilagos és pontos helyzetismeret alapján lehet az esetleges kiesések ellensúlyozására megtenni a kellő intézkedéseket. Az őszi árpa már korábban kikalászolt, az utóbbi időben pedig a búza és a tavaszi árpa is kihozta a kalászt. Ezek fejlettsége és érési mértéke alapján közepes reményekkel várható az aratás. A további enyhe és borús idő mindenképpen kedvezően befolyásolná a szemképződést.

A járási képet Köbölkúton (Gbelce), Rozsnyó László mérnök, növénytermesztési ágazatvezető segítségével pontosítot- tuk.

— Aránylag jól teleltek az ősziek, megfelelő egyedszámmal indultak a tavaszba, de a folytatás sajnos nem volt a legjobb. A búza a bokrosodás idején uralkodott rendkívüli szárazságban nem tudott a mellékhajtásokon kalászt hozni, mint tavaly, ezért a korábbiakhoz képest ritkább a növény. A folytatódó szárazság a szemképzödést is nehezítette, így a tavalyi 50—56 szemmel ellentétben átlagban 40—45 szem található egy kalászban. Az árpánál nehezíti a helyzetet, hogy a szárazság alatt egy-egy táblán belül tíz-tízenkét nap különbséggel kelt a növény,

aszerint, hogy milyen nedves helyre került a szem.

— Mit lehet tenni? — ismételte meg a kérdést. — Nagyon kell vigyázni, hogy az adott lehetőségeket betegség már ne csökkentse. Gondosan és ideje- ben alkalmaztuk a szem fajsúlyát növelő műtrágyázást, elvégeztük a gaztalanítást. És idejében, minden részletében alaposan felkészültünk az aratásra, ami az előjelekből ítélve az idén legalább egy héttel korábban lesz időszerű, mint tavaly. Sokat jelent, főleg a betakarítási veszteségek csökkentésében, ha az aratás idején minden szükséges erőt a gabona gyors betakarítására tudunk összpontosítani. Ezért már most úgy igyekszünk, hogy aratásig minden időszerű mezei munkával végezzünk.

Ezek sorában az első helyen a lucerna második kaszálását említette, amit már a napokban megkezdenek. A 405 heiktár első termésének mintegy háromnegyed részét szénanak hagyták és ez lett a 47 hektár szántóföldi íűterület első kaszálásából is. A takarmánybetakarítással idejében végeztek, a szükségesnél kevesebb gépet két műszakos üzemeltetéssel ellensúlyoztak. jó termést ígér a második kaszálás is, s ebben nem kis része van annak, hogy a két kaszálás között hígtrágyával kezelték a szálas takarmányok területét.

— Minden területen és min* dent megtenni annak érdekében, hogy ellensúlyozzuk azokat a kieséseket, amelyeket az időjárás okozott, ez napjaink első számú mezőgazdasági feladata — summázta a tanulságot az ágazatvezető. — Nagy károkat jelent például a sárga- és korai őszibarackosunkat ért teljes, és a 167 hektár szőlőt ért ötven százalékos fagykár. A tömegtakarmányokkal, a szemes kukoricával, amit már másodszor sa- rabolunk, és hasonlóan a többi növény gondos kezelésével sokat lehet és kell pótolni.

EGRI FERENC

Számítógépek a papírgyárban

— Vágjunk hát a sűrűjébe — mondja Boócz Mária, a párkányi j Štúrovo) Dél-szlovákiai Papír- és Cellulózgyár számítóközpontja üzemeltető részlegének vezetője, amikor végighallgatja, mire vagyok kíváncsi. — Tizenöt évvel ezelőtt, amikor átadták a számítóközpontot, lyukkártyás gépekkel dolgoztunk. Statisztikai és könyvviteli adatok kimutatását végeztük, de hozzánk tartoztak a bérezéssel és az anyagbeszerzéssel kapcsolatos kimutatások is.

— Maradjunk akkor az anyag- beszerzésnél. Ezen a területen miben segítenek a számítógépek?

— A raktári állapot kimutatásában. Abban, hogy tudjuk, miből mennyi van, meddig tart a készlet, tehát a beszerzők ne az utolsó pillanatban jöjjenek rá, hogy ebből vagy abból az anyagból alig van tartalék.

— Ehhez viszont a számítógépnek is alapadatokra van szüksége,

— Igen. Először is: pontosan tudnunk kell, hogy melyik napon, melyik anyagból mennyi használódott el. Másodszor: ismernünk kell a minimumot, amely táá sosem csökkenhet a készlet. S ha most azt mondom, csaknem negyven raktár előadóján múlik, hogy miről tudunk és miről nem, könnyen elképzelheti, mi mindent kell megtennünk, hogy a lehető legpontosabb adataink legyenek a pótalkatrészekről, az olajokról, a kenőcsökről, stb.

— A lyukkártyás gépeket jelváltó ARIT MA 100, gondolom, alapvető változást jelentett a munkájukban.

— Szerintem inkább az adat- felhasználók észlelhettek változást. Kezdetben ugyanis eléggé bizalmatlanul fogadták a kéréseinket. És így van ez ma is, ha új területen kezdünk dolgozni; falakat kell ledöntenünk, hogy meggyőzzük a referenseket, hogy ha nekünk segítenek, saját munkájukon is könnyíterájöjjenek, időre van szükség. Mert később úgyis kiderül, hogy ha valaki partnerünk az adatok továbbításában, akkor aztán a munkája is egyszerűbbé válik.

— Ezek szerint voltak, akik janyalogva jogadták a számító- gépes adatjeldolgozást; attól tartottak, hogy a gépek kiszorítják Őket a munkahelyről.

— Tudom, furcsán hangzik, ha azt mondom, igen, de valóban így van. Ráadásul a szak- irodalom is azt hangsúlyozza, hogy a számítógépek bevezetése munkaerőcsökkentéshez vezet. Tapasztalataink viszont arra utalnak, hogy az eredmény nem jelent létszámcsökkentést, hanem a munka minőségén változtat. Az adatok operatív használata visszahat azokra a területekre, ahol az információk megszülettek. Ennek elérésére 1978 óta korszerű berendezés áll a rendelkezésünkre; nincs is még egy papírgyár az országban, ahol EC 1030 jelzésű számítógép működne.

— Nem hiszem, hogy könnyű lehetett az átállás egy ilyen bonyolult gépre.

— Sokkal egyszerűbb, mint gondolja. Azokat az adatokat, amelyeket az ARITMA 100-on kezdtünk feldolgozni, ugyanazon a gépen összesítettük. Például a bérelszámolást. Voltak aztán területek (forgóeszközgazdálkodás, szerződéses kapcsolatok), amelyekhez új programot készítettünk és így vezettük át az EC 1030 asra.

— Elégedettek-e a gép teljesítőképességével?

— Ami gyári szinten vár feldolgozásra, minden megoldható rajta — veszi át a szót Szólník Katalin, az analízis osztály vezetője. A- Gondunk továbbra is az adatelőkészítéssel van. Ilyen nagy volumenű gyár esetében, mint a miénk, elengedhetetlen szükségét érezzük az adatelőkészítő berendezésnek, mert ez nemcsak a mi segítségünkre, hanem a gép előnyére is válna. Mivel ez nincs, az adatok helyességét csak utó-'

'°l' A hhn7 norcjű hnotr D*l>o tonncan uloüníSIhatiiit folíil

— Beszélgetésünk elején az alapanyagok mennyiségének számítógépes nyilvántartásáról esett szó, pedig itt a kész termékekről is mindent tudnak.

— Naponta kimutatjuk, menynyi a kész áru és mennyit adtunk ki a raktárból, de még azt is jegyezzük, hová szállítunk az országon belül, s melyik szocialista vagy tőkés államba. Ne feledkezzünk meg a munkaerőgazdálkodásról sem, hiszen ezen a téren is számítógépek állnak a rendelkezésünkre. Egy munkaerőről öt kártyát vezetünk, amelyeken előírt és nem kötelező adatok szerepelnek. Az előbbi csoportba tartoznak a személyi adatok, a másikba például az, hogy milyen tanfolyamra jár az illető dolgozó. 1985-ig a szociális adattárt is fel kell töltenünk, amely többek között azt is nyilvántartja majd, ki honnét utazik a munkahelyére. Külön mágnesesszalagon a fluktuáció szerepel. Gyárunkban ugyanis még mindig nagy a munkaerővándorlás. Lenn a csarnokokban magas a hőmér- séglet, száll a por, baj van az elszívóberendezésekkel, s hozzá még az anyagiak sem túl kecsegtetőek.

— Tehát a gépek nem állnak kihasználatlanul.

— Vannak időszakok, amikor három műszakban dolgozunk. Például zárás idején. Ilyenkor szó szerint megrohamoznak bennünket a papírgyári vállalatok és ha hiszi, ha nem, éjjel- nappal dolgozunk.

— Vagyis a számítóközpont nemcsak az agya, de a szíve is a gyárnak.

— Valóban itt fut össze minden információ, néha az is megtörténik, hogy ugyanaz az adat kétszer is eljut hozzánk. De mert mindenütt a termelés az első, várnunk kell még az adatelőkészítőre. Panaszra azonbaa így sincs okunk, hiszen harmadik generációs számítógépünk van.

n Q7arA i.Äs/.r.ft

Kommentáljuk

KIEMELT FELADATOK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSBEN

A termelés és a gazdálkodás megváltozott külső és belső feltételeivel összhangban a mezőgazdaságban is érvényesíteni kell a gyakran emlegetett, de még nem eléggé tudatosított újszerű szemléletet. Miben nyilvánul meg ez az új szemlélet általában, ős miként vonatkoztatható a mezőgazdaságra? Általános értelemben a termelés hatékonyságának és minőségi színvonalának következetes javításáról van szó, éspedig minden felhasználható eszközzel, elsősorban a tudományos-műszaki haladás vívmányainak, valamint a szocialista nemzetközi gazdasági integrációban való lehetőségek kihasználásával. Ide tartoznak természetesen az ésszerűsítés különböző formái és irányzatai is, beleértve a dolgozók céltudatos munkakezdeményezését, a termelés jobb szervezésére, a gazdaságosság javítására, a termelőeszközök, főleg a nyers- és az alapanyagok, valamint az energia hatékonyabb és takarékosabb kihasználására vonatkozó javaslataikat.

Ezek az általános irányzatok és követelmények közvetlenül vonatkoznak a mezőgazdasági termelésre is, azzal a kiegészítéssel, hogy itt az ipari üzemekhez viszonyítva még nagyobb súlyt kapnak a termelés optimális feltételeinek kialakításával, a koncentráció, a szakosítás és a kooperáció fejlesztésével kapcsolatos szervezési feladatok. Ez azzal függ össze, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági termelés iparosítása gyakorlatilag most van folyamatban. Ez egyes szakágazatokban, például a gabonatermesztésben, a sertés- és a baromfinevelésben jelentősen előrehaladott, más szakaszokon viszont még csak a kezdeténél tart. A legközelebbi évek egyik legjelentősebb feladata tehát az, hogy a mezőgazdasági termelés minden területén kialakuljanak a feltételek a tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítéséhez, a nagy teljesítményű gépsorok és berendezések lehető legnagyobb mértékű kihasználásához, s általában a termelésben eszközölt befektetések minél hatékonyabb megtérüléséhez.

Ez természetesen hosszú folyamat lesz, hiszen ide tartozik többek között a szakosított közös mezőgazdasági vállalatok, például az agrokémiai központok további építése és fejlesztése, a vertikális és horizontális együttműködési kapcsolatok fejlettebb formáinak megszervezése, s az így kialakuló termelési szerkezet megfelelő ellátása a szükséges gépekkel, vegyszerekkel, biológiai és egyéb alapanyagokkal.

A mezőgazdasági termelésben ez a folyamat már korábban elkezdődött. A koncepciók, az elképzelések ismertek, a kisebb szövetkezetek egyesülésével a koncentráció és a szakosítás feltételei is megjavultak, túl lassú azonban a megvalósulás üteme, nincs összhangban sem a nagyüzemi termelésben kialakult feltételekkel, sem napjaink sürgető követelményeivel. A lassú kibontakozás okait vizsgálva azonban különbséget kell tenni abban is, hogy mi tartozik az egyes vállalatok, és mi a különböző szintű irányító szervek, a szolgáltató szervezetek, valamint a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátását biztosító minisztériumok hatáskörébe. Az optimális géppark kialakítása például igen széles kérdés, közvetlenül összefügg a nemzetközi gyártásszakosítással, a gépipar anyagi-műszaki és kapacitásbeli lehetőségeivel. A rendelkezésre álló gépek optimális kihasználása, valamint az ehhez szükséges szervezési és káderfeltételek megteremtése viszont az egyes mezőgazdasági vállalatok hatáskörébe tartozik. Hasonló a helyzet a műtrágyák és főleg a növényvédelmi vegyszerek alkalmazásánál.

A CSKP XVI. kongresszusa a lakosság élelmiszer-ellátásával kapcsolatos feladatokból, s a mezőgazdasági termelésben fennálló helyzetből kiindulva célul tűzte a növénytermesztés kiemelt fejlesztését. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma e feladattal összefüggésben fokozatosan kiadja a fő növények termelési- technológiai rendszereire vonatkozó útmutatásokat, amelyek a tudományos kutatás és a növénynemesítés legújabb eredményeit is tartalmazzák. A mezőgazdasági vállalatokra viszont az a feladat hárul, hogy a tudományos alapokon kidolgozott termelési rendszereket a koncentráció és szakosítás lehetőségeinek maximális kihasználásával vigyék át a gyakorlatba.

MAKRAI MIKLÓS

AZ ÉLET ALKONYÁRA...

Szlovákia fővárosának petr- žalkai építkezési területén tett sétám során teljesen véletlenül egy nagy táblán akadt meg a tekintetem. Róla olvastam le, hogy a helyszínen, a zabosi (Ovisšte) Zika utcában a városrész szociális programjának végrehajtása keretében nyugdí- jasház épül.

Látogatásom alatt a kotrógép és a két bulldózer a földmunkákat végezte, elkészítve a terepet a betonozóknak, akik fokozatosan helyűikbe lépnek és el- kezdhetiik a cölöpök lerakását. Utána a szigetelésre kerül sor, majd a házelemeik szerelői jutnak szóhoz.

Egyébként az egész egy épületkomplexum. Eddig azonban a Bratislavai Magasépítő Vállalat 2-es számú üzemének dolgozói csupán a tizenikéteme- letes lakórész alapjainak elkészítéséig és a cölöpverésig jutottak el. Teljes befejezése után 240 garzonlakás lesz benne. Megemlítem,' hogy hasonló típusú épület már elkészült a bratislavai Rezeda és Schifíel utcában. Egy sejtben fürdőszoba, konyhasarok és szoba található.

Az építőmumkások jelenleg még csak a kezdet kezdetén vannak, de már most látható, hogy milyen komolyan fogtak a munkához, melynek jó elvég* zése elsősorban minden dolgozó ügyességétől és akaratától fües. Bratislavában alig van

ilyen szolgáltatást nyújtó intézmény, ezért szükségességét és idejében történő befejezését nem fontos bővebben részletezni. Csupán abban bízhatunk, hogy a Bratislavai Magasépítő Vállalat 2-es számú üzeme dolgozóinak kezdeti igyekezete megmarad, és az elkövetkező napokban és hónapokban hasonló ütemben folytatják a nyugdíjasház építését.

—jšn—

Farkas István lakatos — a képen —, a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár dolgozója az Általános Gépipari Minisztérium munkáskategóriájának legjobb újítója {Felvétel: ČSTK — P. Neubuuer)

Ú] szó

1981.

VI. 17.