Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-14 / 112. szám, csütörtök

MÉG MINDIG FIATALOSAN

Margita Kuracinová az idén lesz hatvanéves. Bratislavai lakásában folytatott beszélgetésünk a mából, az unokáktól a múltba kanyarodik vissza. Az ősz hajú asszony szeme felragyog, amikor édesapjáról, Jozef Rieckyről kezd beszélni:

— Édesapám jelen volt pártunk születésénél, alapító tagként vett részt a ľubochňai ikongresz- szuson. Rendkívül olvasott, széles látókörű ember volt. Már gyermekkoromban sok mindent megmagyarázott nekem. Hálás vagyok neki érte, mert nem kellett tébolyognom az élet útvesztőiben, ő mindig a helyes útra irányított. Apám állami alkalmazott vasutas volt Zilinán, ezért a látszat ked- iréért a Szociáldemokrata Párt tagjaként szerepelt, a kommunista pártban Srb és más fedőnevek alatt működött. Édesanyám is megalakulása óta tagja a pártnak.

Jó néhány évet átugrunk. A gyermekkorból a gimnáziumi évekbe csöppenünk. 1939-et írta'k akikor, pártunk illegalitásba kényszerült...

— Iskolás lányként kezdődött ténykedésem a pártban. Apám és elvtársai velem küldték a párt- sajtót, a röpiratokat és utasításokat a megjelölt helyre. Aktatáskámmal feltűnés nélkül mentem akár Poprádra is, átadtam a küldeményt, s indultam vissza. Így jártam jó ideig, míg egyszer.., megérkeztem a szabóhoz, s ott éppen házkutatás volt. Először megdöbbentem, de eszembe jutott apám szava, „nem szabad megijedni, úgy kell viselkedni, mintha véletlenül mentél volna arra, s csak a kíváncsiság vitt oda“. Sarkon fordultam, s leadtam a küldeményt egy (másik megbeszélt helyen, a benzinkútnál. Volt úgy, hogy édesanyám is elkísért, ő körültekintőbb volt. no meg valakinek az is föltűnhetett, hova jár ez a lány ilyen gyakran.

Jozef Riečky ekkor már komolyan, felnőtt módra beszélt „nagylányával“. Minden eshetőségre számítva a lánynak tudnia kellett, milyen úton jár, milyen veszélyeket rejtő úton. Ez idő tájt házukban gyakran megfordult a CSKP I., majd II. illegális vezetőségének néhány tagía is. Szükség volt az óvatosságra.

— Apát többször gyanúsították, bevitték, kihallgatták. De nem tudtak semmit rábizonyítani.

# * *

Amikor Margita férjhez ment, a család Myjavá- ra költözött. De itt is megtalálták elvtársaikat. Közösen készítették elő az ottani partizánharcokat, fegyvereket gyűjtötteik, szervezkedtek. A család révén szorosabb összeköttetés alakult ki Myjava és Žilina között.

— 1944-ben apám a hegyekben harcolt, a férjemről semmi hírt nem kaptam. Az anyámat, kisfiámat és a húgomat a felkelés területére vittem, én meg Banská Bystricába vettem az utamat. A Husák elvtárs által vezetett belügyi hivatalban dolgoztaim. Itt vettek föl a pártba, s így vehettem részt a SZLKP szeptember 17-én összeült kongresszusán, amelyen a párt egyesült a szociáldemokrata párttal.

— Egész regényre való esemény játszódott le közben. Lehetetlen röviden elmesélni, mi mindent éltem át. Mindenféle rémhíreket kaptam édesapám elestéről, arról, hogy férjem fogságba esett, s koncentrációs táborba hurcolták. Kétségbeesve, könnyekkel teli szemmel tébláboltam az utcán, csak a fékek csikorgására s a nagy lármára tértem magamhoz. Két autó majdnem egymásba rohant. Az egyikből Brezáni ezredes ugrott ki dühösen, s az a másik ember, otí a kocsiban az apám volt.

Amikor a felkelés központját bombázni kezdték, Árvába vitte tizenöt éves kis húgát, fiát és édesanyját. Ök maguk papírokkal, írógéppel felszerelve Staré hory felé indultak. Csakhamar ráeszméltek, hogy mindez fölösleges, s az egyetlen, aanire ezután szükségük lesz, az a fegyver.

A hegyekben összekötő volt, s bizony nehéz napokat éltek át, leesett a hó, éielem alig volt. Ruha csak ami rajtuk, s az is folyton nyirkos. A sok mindent kibíró, mégis törékeny asszony beteg lett, így elszállították a hegyekből. Trenčín- be ment, ahol legnagyobb meglepetésére férjét találta. Prešovon megszökött a foglyokat szállító vonatból. Amint ,azt Kuracinová elvtársnő egészségi állapota engedte, összeköttetést keresett, s az új helyen is nekilátott a munkának. Tagja, majd titkára lett az illegális nemzeti bizottságnak.

— Itt ismerkedtem meg Alojz Kusalíkkal és feleségével. Velük együtt hordtuk a fegyvereket a hídon át, onnan vitték tovább Vestenicére és a Vtáčnikra. Néha úgy néztem ki, mint egy utcalány, kimázolva, de így kellett tennem, hogy eltereljem magamról a figyelmet.

— Negyvenöt húsvétjáig dolgoztunk, ekkor Jur- ka elvtárs csöngetett ajtónkon, hogy a Gestapó (kezében a teljes lista, azonnal meneküljünk. Felöltöztettem a gyereket, rohanva mentünk az állomásra, ott felugrottunk az első beérkező vonatra. Épp Bratislava felé tartott.

* • *

1945 májusa. A felszabadulás májusa Marglla Kuracinová számára is. Az elkövetkező évek bizony nem voltak könnyűek. Kuracinová elvtársnő a TrenCíni Járási Nemzeti Bizottság titkára lett, a nagy felfordulásban, rendetlenségben, a gárdisták zaklatásai közepette erős kézzel kellett fogni a gyeplőt, hogy rendet teremtsenek. S ő oroszlánrészt vállalt a munkából. A következő állomás Prága: férjét oda helyezték. Itt jött világra lánya, Nada. Negyvenhétben költöztek Bratislavába, itt az I-es járási (ma városkerületi) bizottság tagjaként tevékenykedett. Az állami gazdaságok területi Igazgatóságán, a mezőgazdasági, majd az energetikai hivatalban dolgozott, 1960-tól pedig a központi bizottság ipari osztályán. Ezután a Szlovák Tudományos Akadémia kabinetjének vezetője. 1977-től pedig a Textil- és Bőripari Szakszervezetek Szlovákiai Bizottságának elnöke 1977-ig, nyugdíjba vonulásáig.

— Féltem a nyugdíjtól, a hirtelen nyugalomtól, a gondtalan élettől. Szerencsére ebből kevés jut. Tagja vagyok a Textil- és Bőripari Szakszervezetek Központi Bizottságának, a városi pártbizottságon pedig a pártoktatási bizottságnak, s a 101- es számú utcai pártszervezetnek.

Margita Kuracinová mindig első volt a munká- ban, igényes volt munkatársaival szemben, de magával szemben még inkább. Ezért követelte tőlük is a fegyelmet. Főként a fiataloktól.

— Mert övék a jövő — mondotta beszélgető* sünk végén —, a szép, de komoly munkát követelő jövő. S én bízom bennük, bízom lendületükben, tenni akarásukban. URBAN KLÁRA

Jókedvűen, készségesen, soksok közölnivalóval tarsolyában fogad. Ügy, mint évtizedekkel ezelőtt a köbölkúti (Gbelce) Győzelmes Február Efsz-ben, ahol az üzemi pártszervezet vezetőségi tagjaként, majd elnökeként vagy gépesítőjeként beszélt a pártmunka hatékonyságáról. A tartalmas és színvonalas szemléltető agitációról, amelynek végzéséért az érsek- újvári (Nové Zámky) járási párt- bizottság elismerő oklevelét iá megkapta. Már akkoriban felismerte, hogy a párt vezető szerepének érvényesítése nagy mértékben függ a példamutató párttagoktól. A vezetőség többi tagjával együtt úgy szervezték a pártmunkát, hogy minden fontos munkaszakaszon tevékenykedjenek tagjelöltek, vagy párttagok. Jó politikai nevelő és előkészítő munka után tizenhat nőt vettek fel az üzemi pártszervezetbe.

— Nehéz, de nagyon szép időszakok voltak azok — emlékszik Mankovický István, a fű- ri (Rubatt) Vörös Csillag Ejsz elnöke. — Annak örültem a legjobban, amikor láttam a fiatalok fejlődését, a kollektívák cselekvőképességének növekedését. Az akcióegység megteremtése után évről évre javultak az eredmények. Fokozódott a szövetkezeti tagok kezdeményezése, 1978 bon már kétmillió korona • értékű vállalást adhattunk át Jozef Lenárt elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának. Kézfogásunkban benne volt az akarat, az elhatározás, hogy az tgéret nem marad papíron. Vállalásunkat 2U0 000 koronával túlteljesítettük.

A szép emlékek idézése közben felötlik bennem a kérdés: honnan indult ez az ember? Honnan ez a nagy akarás? Miben rejlik politikai tisztánlátása, emberszeretete, szakmai tájékozottsága?

Mondja, idézi. Apja béres volt a környékbeli majorokban. A bajcsi egyházi birtokon, Haraszt- pusztán küzdött a többiekkel. A felszabadulás után jobbra fordult az élete. Autószerelőnek tanult, később bekerült a bajcsi központi javítóműhelybe. Apja, a tapasztalt párttag a rendszer szeretetére nevelte. Nagy lelkesedéssel dolgozott a helyi ifjúsági szervezetben, ahol az elnöki tisztséggel bízták meg. Nem sajnálta a szabad idejét sem, irányított, szervezett. A járási szervek is felfigyeltek tevékenységére és meghívták az ifjúsági építkezésekre. Egy-egy hónapot töltött az Ostrava—Kunfíice-i Klement Gottwald Kohómű, a

E

mii Peťko munkás is egyike azoknak, akik Közép- Szlovákiában a CSKP bölcsőjénél álltak, ősszel ünnepelte 77. születésnapját, ebből 60 évet szentelt a Felső-Garam mente fémipari munkásai igazságos követeléseiért folytatott harcnak. Pártigazolványában a belé pés ideje 1921. április 15.

Emil Peťko a jól megérdemelt nyugalom éveiben sem pihen ölbe tett kézzel. Feleségével együtt feljegyzik emlékeiket, osztályozzák a fennmaradt dokumentumokat, s egyeztetik élményeiket a tárgyi bizonyítékokkal. A szeme gyengül, lassan már felmondja a szolgálatot, de fejében rajzanak az emlékek, az élmények; kommunistaként teljes életet élt, van mire emlékeznie.

— Hogy hogyan edződtünk? A kapitalistákkal és a csendőrökkel folytatott osztályharcban. Az őrszobákon és a börtönökben. Ott voltunk mindenütt, ahol egyesíteni lehetett a munkásosztályt a kapitalisták ellen és harcolni életfeltételeik javításáért. Gyakran kaptunk röpiratokat, brosúrákat, folyóiratokat Budapestről.

— Kitől tanultam? -— Az öreg kommunista elgondolkodott. A szüleimtől, a párt elkötelezett tisztségviselőitől, azoktól a forradalmároktól, akik a házunkban találkoztak, félelmet nem ismerve vették fel a harcot a burzsoáziával, a munkásosztály becsületéért, az igazságért. Egyszerű emberek százait sorolhatnám fel. Sorsuk alakulásából, élettapasztalataikból, hősiességükből sokat tanultam, A

Szocialista jelenünkért harcoltak

A forradalom útján

tudásvágyat Viktor Stole, a kommunista sajtó terjesztője oltotta belém. Olvastuk Gottwald elvtárs cikkeit, ezek is hatottak rám. Az ő tevékenységének vitathatatlanul nagy hatása volt Banská Bystricán, Vrútkyn, Ost- raván, de egész Szlovákiában is. Eljött hozzánk Vlado dementis, Ján Sverma, Antonín Zá- potocký és mások, felvérteztek bennünket a burzsoázia ellen folytatott győzelmes harcra.

Hronecban, ahol született, a kommunista párt alakuló gyűlését 1921 áprilisában tartották: 95 munkás vett részt rajta. Döntő többségük elfogadta a Kommunista Internacionálé 25 pontját.

— A hroneci pártsejt a gyakorlati forradalmi tevékenységben edződött. Harcoltunk a nyomor, az éhség, a munkanélküliség ellen, a munkásosztály egységéért, s forradalmi megoldást kerestünk a meglevő bajokra. A párttagokkal szemben szigorú követelményeket támasztottak, különösen a demokratikus centralizmus megszilárdítását, a pártfegyelem betartását hangsúlyozták. A pártfeladatok teljesítésében megkövetelték a harciasságot, az elvhűséget, az osztályszempontok betartását és a következetességet. Harcoltunk a Vörös Szakszervezetek egységéért, tekintélyének megszllárdí- tfisáért a reformistákkal és a • jobboldali opportunistákkal

szemben. Különböző együtteseket alakítottunk, haladó szerzők műveit adtuk elő, például Jirí Wolkertől a Legnagyobb áldozat és a Ballada a fűtő szemeiről című költeményeket. Karel čapektól a Fehér kórt, Ján Poniöan, Ladislav Novomeský és mások verseit. Kezdettől fogva minden törekvésünk az ifjúság megnyerésére irányul't. A fiatal munkások voltak számunkra a legfontosabbak. A Komszomol nemcsak a mi falunkban, hanem az egész Garam-mentén aktívan dolgozott. A kommunista fiatalok lendületes politikai, népművelő és agitációs munkája sikerrel járt. Aktívan közreműködtek a május elsejei tüntetések megszervezésében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóinak megünneplésében. Énekkarunk forradalmi és munkásdalokat adott elő, tornagyakorlatokat tartottunk; a mozgalomban az ifjúmunkások voltak a legharcia- sabbak.

A burzsoázia terrorja különösen a köztársaság védelmére hozott törvény után erősödött. Ezt a törvényt 1923 márciusában hozták meg. Hronecban ez év október 23-án tiltakozó gyűlésre jött össze a Felső-Garam- mente népe. Ez a tüntetés az emberi és osztályszolidaritás jegyében zajlott le. A párt jelszava ez volt: Ha a proletariátus élni akar, a kapitalizmus• ■ -r-.;-'- ■ :

M *>£ '©Sít

\ • ■- •: V

nak el kell pusztulnia. Az állami szervek ekkor mozgósították a csendőrséget, kihirdették a statáriumot és a kijárási tilalmat. A breznói járás népeinek tarthatatlan helyzetéről Klement Gottwald is beszélt a parlamentben.

Emil Peťko elvtars azon kevesek közé tartozik, akik a szlovák kommunisták minden kongresszusán részt vettek. Mindig azon a poszton dolgozott, ahol a pártnak és a munkásosztálynak szüksége volt rá. Gazdag tapasztalatait a Forradalom útján című könyvében is megírta. Ott volt a Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásánál, s 1963-ig fontos párttisztségeket töltött be. Egész életében a munkások érdekeiért, a párt egységéért dolgozott.

MIROSLAV NEDQMA

púchovi vízerőmű és az Ifjúságii Vasút építésén. A legnagyobb élmény számára az volt, amikor kék ingére feltűzték az élmun- kásjelvényt.

— Akkoriban ennyi volt a fi- zettség, az elismerés három hó napi munkáért. Igaz, eszembe se jutott, hogy pénz is jár, örül tem, hogy ott lehettem a többi fiatal között az ifjúsági táborban. Amikor hazajöttem, büszkén jártam a kék ingben, és sokat beszéltem az alapszervezet ben a fiataloknak a közösségi szellemről, a közös célokról.

Ugyancsak belemelegedtünk az emlékek idezésébe, s amint később kiderült, nem ártott felvillantani egy-egy epizódot, hiszen a szövetkezet élén is kamatoztatja a régen szerzett tapasztalatokat. Most sem sajnálja szabad idejének egy részét feláldozni, ha a közösség, a szövetkezet ügyéről van szó. Még munkaszüneti napokon sem pihen. Korán reggel ellenőrzi, mikor jelennek meg a dolgozok az állattenyésztésben, nem történt-e valahol mulasztás.

— Ha észreveszem, hogy csökken a tejhozam, a zootechm- kust máris oallatóra fogom, mi történt, mi az oka a tejelékeny- ség csökkenésének. A munkut mindenkinek jól kell elvégeznie.

Négy évvel ezelőit vállalata el az akkor még járási szint alatt termelő . szövetkezet irányítását. Idegen környezetben nehéz volt a kezdés. Fokozatosan ismerte meg az embereket. Észrevette, kitapasztalta, kire számíthat elgondolásai megvalósításában. Mert úgy mint Köbölt kúton, itt is bizonyítani akart. Lassan kialakult a cselekvőképes irányítógárda, és kitűzhették a fejlődés felfelé ívelő irányát. Vezetőségi gyűlésen határozták el, hogy korszerűsítik az épületeket és új termelési központokat létesítenek. Az ötezer férőhelyes sertésfarm már épül, kétezer hízó számára idén adják át az épületet. Felépítettek már két szociális épületet, nyolc üzemi lakást, a távlati tervben pedig újabb lakás építése kapott helyet. A helyi nemzeti bizottsággal közösen fele-fele arányos beruházással óvodát építettek.

Beszélgetés közben érkezik

meg a vezetőség többi tagja is. Szóba került, hogy a múlt évben már gabonából 5,6 tonnás hektárhozamot értek el. A cukorrépa hektárhozama 28—30

tonnáról 40 tonnára növekedett. Szőlőből 11 tonnát szüreteltek hektáronként.

—■ Jó szakembereim vannak, ezekkel lehet dolgozni — mondja az elnök.

— Megemlíti többek között

Korpás András mérnököt, a szőlészet vezetőjét, aki 140 fajta szőlővel kísérletezik. Nyughatatlan, sokat akaró, gyakorlati, szakember. Puskás Jánost, aki csoportjával eladásra 370 000 kiváló minőségű oltványt készített. Olyan jól értékesítettek, hogy a tervet egymillió koronával túlteljesítették. Meg a zoo- teclinikusokat, az állattenyésztés minden dolgozóját. Nagy előrelépés történt ezen a szakaszon is. Tavaly a tehenek átlagos tejhozama 219 literrel emelkedett. Idén jóval több a napi tejhozam, mint a múlt év hasonló időszakában. A tejtermelési terv túlteljesítésére számítanak.

Zálezsák Ferenc, az üzemi pártszervezet elnöke arról be szél, hogy a pártbizottság es az efsz vezetősége között nagyon jó az együttműködés. Az efsz elnöke is tagja a pártbizottságnak, ezért az egyes problémákkal kapcsolatban az üléseken máris javaslatokat adhat. Együtt hagyják jóvá a pártmunka és a gazdasági munka tervét is.

Az elnök sok tényt sorol fel a gazdálkodás javulásáról. Anton Daňo mérnök, az efsz üzemgazdásza pedig számokkal is bizonyít. Az egy hektárra jutó bevétel közel húszezer korona.

— Igazán csak itt érzem jól magam — mondja az elnök, mert látom, hogy pártfeladato- i|j

mat a többiek segítségével sikerült teljesíteni. Meg otthon, Köbölkúton, ahol még mindig 1981

aktívan dolgozom az ifjúsági szervezetben és a testnevelési y ^

egyesületben. Ez számomra a kikapcsolódás. A fiatalok között gyűjtök mindig erőt munkám to- vábbi végzéséhez. gjL

BALLA JÖZSKl ^

KOMMUNISTA ÉLETÚT