Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-13 / 111. szám, szerda
JÓZANUL, MEGFONTOLTAN „Harc a faji megkülönböztetés és az appartlieid ellen" Jón Tomko professzor könyve A szocialista termelési mód fejlődése új távlatokat nyitott a különböző kisipari szakmunkások előtt is. Még az ötvenes évek elején megalakultak a helyi gazdálkodás kisüzemei az érsekújvári (Nové Zámky) járásban is.- Ezek a kis üzemrészlegek képezték a mai Járási Ipari Vállalat alapját. Amikor a vállalat megalakult, a textilipari részlegen 120-an, a bőripari szolgáltató hálózatban százan dolgoztak: szabók, cipészek, szem- felszedők, szűcsök, bőrönd- és táskajavítók. Akkor még hetven cipész javította a lakosság lábbelijét. Itt kezdte cipészként Szalay Béla is, aki az idén küldöttként részt vett a CSKP XVI. kongresszusán. Ö azóta szakmát cserélt, ma nyomdász. A poligrafiai műhelyben az ajtóval szemben nyomdai gépek, középen egy nagy asztal. A gépeik halkan zümmögnek. Az asztalon felhalmozott nyomtatványok, tervjavaslatok. Az ólom nehéz szaga átitatott mindent. Az egyik gép előtt hosszú, kék munkaköpenyben Szalay Béla áll. Gyors mozdulatokkal szedi te a gépről a már kész nyomtatványokat. Kérésemre leállítja a gépet, s leülünk beszélgetni. — Mióta dolgozik itt? — Amióta a Járási Ipari Vôl-5 lelát megalakult én itt dolgozom. — S mindig ebben a szakmában? — Nem kérem, először cipész voltam. Megvallom őszintén, semmi vonzalmat nem éreztem u régi szakmám iránt. Még jó, liogy idejében ott hagytam és a nyomdászatot választottam. — Hogyan emlékszik vissza « kezdeti évekre? — Az ötvenes években, sőt még a hatvanas évek közepéig is elég nehéz körülmények között dolgoztunk, de annál nagyobb szorgalommal és szakma- szeretettel végeztük munkánkat. Én ma is azt tartom: szenvedélyes szakmaszeretet, elkötelezettség és jó értelembe vett megszállottság is kell ahhoz, hogy valaki jó munkát adjon ki a keze alól. Nékem mindig izgalmat, különös jő érzést és örömet jelent, ha látom, hogy jó munkát végeztem, s a feletteseim Is elégedettek vele. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a Szovjetunióban 66 millió 300 ezer család él. A család a szocialista társadalom egyik legfontosabb eleme, ezért jólétére megkülönböztetett figyelmet fordítanak. A szovjet család reáljövedelme fokozatosan növekszik, a jelenlegi tervidőszakban például 10—18 százalékkal emelkedik. A szocialista programok foglalkoznak a lakás- és élet- körülmények javításával, a család kulturális színvonalának növelésével. A lakosság lélekszáma gyors ütemben növekszik, átlagosan évente több mint kétmillió fővel. A születések arány szám a és a természetes szaporodás tekintetében a Szovjetunió az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el a világon. Ám az utóbbi éveikben már mind több válást jegyeznek és több az egy gyereket vállaló, vagy gyermek te lem családok száma. A szovjet szociális fejlesztési program az új ötéves tervben ezért még kedvezőbb feltételek megteremtését tűzte ki célul. Igen nagy a nő szerepe a család megszilárdításában. A szovjet nő nem akar teljesen lemondani munkájáról, de ugyanakikor a családban is helyt kell állnia. A jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy az anya csökkentett munkaidő bein, munkahétben, mozgó munka beosztásiban vagy otthon dolgozhasson. Ez évtől a dolgozó nőnek a két hónapi teljes fizetéssel járó szülési szabadságon felül, részlegesen fizetett szabadság jár a gondozott gyermek egy éves életkoráig. A állam a gyerekekről való gondoskodás nagy részét magára vállalja. Az új ötéves tervben tovább fejlődik a bölcsődék, óvodáik, napköziottho- nos iskolák, úttörőtáborok és más gyermekintézmények háló— Mikor állt be lényeges változás a vállalat életében? — Az első lényeges változás 1965-ben történt, akkor költözött az üzem vezetősége a régi posta felújított épületébe. Ide költözött a modellező és a szabórészleg is, ezzel javultak a dolgozók munkafeltételei. Ez tette lehetővé, hogy 1968-ban már külföldi megrendelőknek is gyártottunk. Termékeink egy része, bútorok, textil az NDK-ba és Magyarországra irányul. — És ez az új épület? — Ebbe 1975-ben költöztek az üzem dolgozói. Az új üzemben 550 a dolgozók száma. Ebből 68 a párttag. Egyébként tagja vagyok a pártbizottságnak, beválasztottak oz üzemi szakszervezet vezetőségébe is. — Mire a legbüszkébbek az üzemükben? — Először is arra, hogy tervünket mindig teljesítjük. — Mennyiben járulnak ehhez hozzá a kommunisták? — Számokban ezt nem tudom kifejezni, de az biztos, hogy mi, kommunisták mindig igyekszünk mindenben példát mutatni, ha túlórázni kell, vagy társadalmi munkát végezni, mindig elsőként jelentkezünk. — Mire büszkék még? — Büszkéik vagyunk arra is, hogy vállalatunk összlétszámának 95 százaléka kapcsolódik be a Mindenki szocialista módon verseny mozgalomba. Itt jegyzem meg, hogy bár a termelés súlypontja ma is a konfek- ciós öltönyök gyártásán van, ígéretesen fejlődik az üzem minden részlege: a nyomdai, a bútor- és műanyaggyártó részleg. A faipari részlegben hamarosan hozzákezdünk a gyártási program felújításához, az új, modern bútorok gyártásához. Munkakörülményeink jók. Az üzemben 15 szocialista munkabrigád dolgozik. Most a bronz- és ezüstéremért versenyeznek. A szocialista munkaversenyt az üzem gazdasági vezetői, a szakj szervezeti bizottság rendszeresen, minden negyedév végén kiértékelik. — Ügy tudom, sok kitüntetést is kapóit az üzem. — Igen. Többször elnyertük már a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság, valazata. Mintegy 2,5 millió új bölcsödéi, óvodai férőhelyet létesítenek. Fokozott segítséget nyúj tanaik a gyerekes családoknak és a fiatal házasoknak, bővülnek a különböző kedvezmények és juttatások, javulnak a lakásfeltételek. A nő házimunkájának megkönnyítésére a szolgáltatások, a kereskedelem, a közétkeztetés jelentős bővítését, javítását tervezik. Ez nemcsak a helyi tanácsok feladata, hanem azoké a termelő vállalatoké is, ahol a nők dolgoznak. A szovjet szociológusok úgy vélekednek, hogy ezek az intézkedések is a külön lakás biztosítása minden család részére, lényeges szerepet játszanak a szovjet társadalom szociális és demográfiai fejlődésében, a családok jólétének növelésében. G. SZPÍRIDONOV APN — LV mint a Szakszervezetek Kerületi Tanácsának vörös zászlaját. Megkaptuk a Belügyminisztérium elismerő oklevelét, a Kiváló munkáért kitüntetést. Pontos és megbízható munkáért az NDK-ból is kaptunk dicsérő oklevelet. A pártbizottság, a vállalat és az üzemi szakszervezet vezetői közösen összefogva arra törekszünk, hogy egyre érdekeltebbé tegyük dolgozóinkat a hatékony termelésben, vagyis fokozzuk az anyagi érdekeltséget. A termelés korszerűsítése mellett ügyelünk arra is, hogy lépést tartsunk a divattal. E célból a divatos külföldi dokumentációs anyagot is felhasználjuk. Ez kedvezően hat az üzem forgalmára, jövedelmezőbb a termelés. — Amikor hazajött a CSKP XVI. kongresszusáról, milyen gondolatok foglalkoztatták? — Először is el kell mondanom, hogy életem egyik legnagyobb élménye és öröme volt, hogy én is részt vehettem a kongresszuson. Érdemes volt jól dolgoznom, becsületesen helyt- állnom mindenben. Munkám legnagyobb jutalmának azt a kitüntetést tartom. S amikor haza jöttem, eltökéltem, hogy sze-. rény tudásommal, munkámmal továbbra is mindent megteszek vállalatunk jó hírnevének öregbítésére. Mint pártjjizottsági tag és szakszervezeti bizalmi úgy látom, hogy a jövőben a párt* és kormányhatározatokból kiindulva arra kell törekednünk, hogy nagyobb beruházások nélkül, jobb politikai-szervező munkával, a belső tartalékok feltárásával, a munka szervezésének és az irányító, ellenőrző tevékenység javításával fokozzuk az üzem termelékenységét, hatékonyságát és gyártmányaink minőségét. — Tartott-e már beszélgetést 6 kongresszusról? — Igen, a párkányi üzemrész- legen és itt, a vállalatnál. A két beszélgetésen közel négyszázan vettek részt. Jegyzeteket készítettem magamnak, s csak úgy szabadon beszéltem, elsősorban arról, hogy mit kell a jövőben jobban és másképpen csinálnunk. — Miről faggatták a dolgozók? — Nem hiszi el, nem arról, hogy emelkedik-e az életszínvonal, lesz-e magasabb fizetés, emelik o az árakat, hanem inkább a munkahelyi problémák rendezése érdekelte őket. Elsősorban is a jobb munkaszervezés, az anyagellátás, mert ez üzemünkben is csak olyan hatvan százalékos. A munkások azt tartják: ha van elegendő anyag, jó a munka szervezése, a többit már bízzák rájuk. Ezt vallom én is. Órájára pillant. Aztán boesá- natkérően rám néz. — Két órától az egyik iskolában találkozom a pionírokkal, sietnem kell, hogy el ne késsek. Szeretem mindenben a pontosságot. Igen, Szalay Bélát, a felelte- sei és munkatársai is pontos, megbízható embernek ismerik, aki a munkában és a magánéletében is példás. Ezért is örültek munkatársai, hogy ő képviselte vállalatuk 550 dolgozóját a CSKP XVL kongresszusán. Dr. Ján Tomko professzor, kandidátus monográfiája a nemzetközi jog és kapcsolatok időszerű kérdéseivel foglalkozik. E témakör ez idáig hiányosan volt nálunk feldolgozva — ezért is érdekes és értékes a mű, mert ez az első ilyen jellegű, Csehszlovákiában megjelent átfogó monográfia. A szerző müvének megírásához nemcsak elméleti ismereteit, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének bizottságában végzett munkájának sokéves tapasztalatait is felhasználta. Bebizonyítja, hogy a rasz- szizmus és apartheid politikájának gyakorlása nem az egyes országok belügye, hanem nemzetközi probléma. Az ENSZmek joga és kötelessége, hogy alapokmánya Vll. fejezetének értelmében megtegye a szükséges intézkedéseket e kérdésben. Müvében nagy figyelmet szentel a faji megkülönböztetésre és apartheid elleni harcra vonatkozó nemzetközi egyezmények politikai megvalósításának. Külön rámutat a gyakorlásuk során felmerülő problémáikra azokban az országokban, amelyekben még mindig létezik a faji megkülönböztetés és az apartheid. Helyesen veti fel ezen orsžágok és vezető személyiségeik felelősségének problematikáját, s hangsúlyozza: e nyílt kérdés, végső megoldása még mindig várat magára. A megielent monográfia szerepe nem csupán abban rejlik, hogy felvesse a faji megkülönböztetés és apartheid problé- máját, bemutatja annak egesz Skáláját, hanem egyben rámutasson arra: Csehszlovákia a többi szocialista országgal egyetemben példaként szolgál az e téren érvényes nemzetközi egyezmények megvalósításában. „Véleményünk szerint — írja a szerző — az emberi jogok ezen érzékeny területén Csehszlovákia és a szocialista államok olyan tényeket tudnak fölmutatni, amelyeket észre kel] vennie az egész világnak. Ezért is szükséges, hogy a nemzetiközi jog hazai tudománya olyan tudományos művekkel képviseltesse magát a világban, amelyek megfelelnek a csehszlovák külpolitika Irányvonalának.“ A mű — amely a marxizmus—len i n izm us sze 1 lemében íródott — felsorolja azokat a tényeket, amelyek dokumentálják hazánk e téren végzett munkáját egész 1978. január elsőjéig. Az egyes részeik és határozatok elemzésében a szerző szemlélete pártos, osztály* és internacionalista jellegű. A munka vázolja a rasszizmus keletkezését, a legrégibb időiktől kezdve napjainkig. Röviden foglalkozik a faji megkülönböztetés megnyilvánulásaival a rabszolgatartó és feu- dalista társadalomiban. Ennél behatóbban ír a buzsoá fajel- méleteikről és gyakorlati megvalósításukról az imperializmus gyarmatosító rendszere létrejöttének időszakában. Kellő figyelmet szentel a Második világháború után keletkezett burzsoá fajelméleteknek és azoik bírálatának. A legnagyobb figyelmet a faji kérdés marxista —len i n i s ta sze m 1 é le t é nek szentelte. A marxizmus—leninizmus klasszikusainak kritikáját idézi a faji megkülönböztetéssel kapcsolatban, de hivatkozik a szovjet és a szocialista országok tudósainak munkáira is, amelyek a nytrgati gyakorlat tényei alapján bírálják a nyugati fajelméleteket. Hangsúlyozza, hogy a rasszizmus helytelenül hangoztatja azokat a pszichológiai-kulturális jellegzetességeket, amelyek öröklöttek és változtat ha tat la nők. A szerző rámutat a Dél-afrikai Köztársaság faji megkülönböztető politikájára, elemzi azt az embertelen hatalmi rendszert, amely teljesen a fehér kisebbség kezében összpontosul. Számos példát hoz föl a szólásszabadság korlátozását szolgáló törvényre (természetesen ez a néger lakosságot sújtja). Amint a szerző hangsúlyozza: drasztikusak a Dél- afrikai Köztársaságban a személyi szabadságot és biztonságot érintő törvények, amelyek lehetővé te szűk, hogy minden eljárás vagy bírósági ítélet nélkül bebörtönözzék a négereket. A könyv elemzi a íaji megkülönböztetés fogalmát, egyes vonásait — a tett motívumát, célját és hatását. Nagy figyel’ met szentel a faji megkülönböztetés betiltásának, az alapvető emberi jogok kérdéseinek — amelyekben, sajnos, leggyakoribb a faji megkülönböztetés. Két kérdés foglalkoztatja leginkább — milyen * kötelezettségek hatáskörének szférája és jellege, s milyen érvényesítésük ha tásík őre. A nemzetközi büntetőjog keletkezésének és fejlődésének okait is vázolja. Nemzetközi egyezményekre és dokumentumokra hivatkozik —- amelyeket a nemzetközi jog tudományos szervezetei adtak ki — különböző javaslatokra. Végül arra a következtetésre jut, hogy e téren még számos nyílt kérdést kell tisztázni. A munka konkrét példáikkal illusztrája a fatji megkülönböztetés ma is előforduló brutális eseteit. Leszögezi és bizonyítja, hogy az az elmélet, amelyet a rasszizmus és az apartheid hívei védenek, helytelen és rendkívül káros. Tomko megjelent művének időszerűsége vita ihatatlan, mert az emberi jogok kérdéseiben folyó nemzetközi méretű éles ideológiai harcban jelentősége rendkívül pozitív. Tomko professzor könyve komoly, tekintélyes, tudományos munka, amely a nemzetközi jog és a jelenlegi nemzetközi élet legidőszerűbb kérdéseit feszegeti. A szerző állásfoglalása, javaslatai az egyes témakörökben teljes összhangban vannak a nemzetközi jog szocialista és csehszlovák szempontjaival, sőt a nemzetközi jog egész világon elismert, ha* ladó törvényes rendelkezéseivel is. Az értékelésből kitűnik, hogy az említett mű jelentős mértékben hozzájárul a nemzetközi jog csehszlovákiai tudományának fejlődéséhez, rendkívül hasznos a nemzetek és országok egyenjogúságáért, a békéért és együttműködésért vívott küzdelem számára. ANTON KOPŠO TÖRÖK ELEMÉR A zvoleni járásban Železná Breznicának csak mintegy hatszáz lakosa van, de a választási program teljesítésében túltettek jóvá nagyobb községeken is. A Z-akciő beruházási részében 603 ezer korona értékű művel számoltak és ami elkészült, annak értéke meghaladja a hárommillió koronát. Első jelvételünkön a rekonstruált óvoda, amelyen a lakosok 4200 órát dolgoztak társadalmi munkában. A másik jelvételen szilárd burkolatú utat építenek. Itt több mint 6300 órát dolgoztak (Peter Leri hart CSíív felvete J Gondoskodás a családokról a Szovjetunióban
