Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-11 / 109. szám, hétfő

á VIDÁM KORONGZSOÜLSR NEGYVEN PERC MARTINECÉKNÄL Prágai repülőtér, késő délután. Megérkezett a svéd légiforgalmi társaság gépe. Fedélzetén hazaérkező világbajnoki bronzérmes jégkoron- gozóink. Figyelem a játékos arcokat, melyek közt az övé könnyen megkülönböztethető. Első­sorban sohasem hiányzó vidámságával hívja fel magára a figyelmet. Vladimir Martinec, a Tesla Pardubice 32 esztendős jobbszélsője, a csehszlo­vák jégkorongiskola, utolsó, eddig még játszó mohikánja áll előttem. E rendkívüli alkalom adta az ötletet a világszerte ismert sportoló megszólaltatására, sportpályafutása rövid felele­venítésére. Másnap pardubicei lakásuk­ban találkoztam a Martinec csa­láddal. Az otthonlevők: Ina asz- szony, a feleség, az ötéves To­máš és Vládo, a családíő úgy fogadnak, mintha egy régi barát érkezne közéjük. Lányuk, Vladi­míra még iskolában van. Kettesben foglalunk helyet az ízlésesen berendezett szobá­ban. Velem szemközt a korong- zsonglőr, a sportág sok rajon­gójának kedvence, a jégkoron- gozó, aki legtöbbször játékos­ságával, ötletes megmozdulásai­val, leleményességével hívta íel magára a figyelmet. Többféle szálon indulhatna a beszélge­tés, mégis mindegyikben felve­tődne a kérdés: ★ Hogyan lett a Martinec fiú­ból jégkorongozó? — Hegyvidékes területen, Lomnice nad Popelkouban szü­lettem. Mint minden gyerek, én is kihasználtam a környék ad­ta sportolási lehetőségeket. Síztem, korongoztam, már egész fiatal korom óta. Egyszer, ami­kor alig lehettem 15 éves, elke­rültünk egy pardubicei jégko­rongtornára. Itt figyelt fel ram Sekera edző, aki rögtön felaján­lotta, hogy igazoljak át a helyi menye legjavát hozta. Kell a já­tékosnak a háttér, annak tuda­tosítása, hogy minden megmoz­dulását több ezer érzékeny szempár figyeli. S ha nincs közönség, mint az a mostani svédországi mérkőzéssorozaton történt, hiányérzete támad az embernek. A jégkorongot nem lehet üres vagy gyéren elfog­lalt lelátók előtt játszanil ★ A csúcsot mégis a kato- wicei világbajnokság jelentette a válogatott és ön számára egyaránt. — Kirobbanó formában vol­tunk, az igaz. Mégis sokat se­gített rajtunk az a lélektani előny, amit a szovjet csapat­nak a lengyelektől elszenvedett veresége jelentett. A végén az­tán nagy fölénnyel lettünk el­sők. Azért, mert játszottuk a saját játékunkat, kiadtuk ma­gunkból azt, amire képesek vol­tunk. És nekem is ritkán ment úgy a játék, mint Katowicé­ben. A kanadai pontozásban 10 mérkőzésen 20 pontot szerez­tem. Azóta sem sikerült ezt megismételni. ★ Ekkor már csúcsformában játszott a pardubicei támadósor. A kiszámít hat at lan összjáték, 1 WWiM V. i-KjííXví , ■<­’":iá!vV4 \ ffev W$MWm n W :v" Jellegzetes Martinec alakítás: Lindmark, a svéd kapus a jégen, a korong a hálóban (ČSTK fedvétel) 1981. V. 11. Teslába. Ekkor dőlt el vegieg, bogy jégkorongozó lesz belőlem. ★ Emlékszik még első mér­kőzésére? — Nem, kimondottan nem emlékszem. Az a rengeteg mér­kőzés, a sok gól homályba me­rítette a legelsőt. Arra azonban jól emlékszem, hogy két éven belül a felnőtt csapatba kerül­tem, majd további két év múl­va már meghívtak a válogatott­ba, ★ Ott elsősorban a pardubi­cei támadósor játékosaként vált világhírűvé. — Igen, Jirka Novákkal és Bohuš Štastnýval játszottam együtt évek hosszú során. Még az ificsapatban ismerkedtünk meg, de akkor mindegyikünk más-más ötösfogatban szerepelt. Csak a felnőttek között kerül­tünk egymás mellé, s később mindhárman a válogatottba. ★ Első világbajnokságán, szin­tén Svédországban, még emlí­tett játékostársai nélkül szere­pelt. — Akkor még nem válogat­ták be őket. Azért mégis há­rom pardubicei volt a váloga­tottban: Pryl, a kapus Lacký és én. Többször lehetőséget kaptam, de sérülésem nem en­gedte végigjátszani a mérkőzé­seket. Aminek legjobban örül­tem, az az volt, hogy a nagy játékosok maguk közé fogad­tak. ★ Három év múltva Prágában világbajnoki aranyérmet szer­zett a válogatott. Volt-e része a hazai környezetnek a siker­ből és mi a véleménye a lelá­tók nézőiről áltálában? — A siker ott kezdődött, hogy az előző évi világbajnok­ságon már összekovácsolódott egy jó gárda, melynek gerincét képező játékosok a hetvenes évek derekáig együtt marad­tak. Már Svájcban az első két elvesztett mérkőzés után min­dent megnyertünk. Prágában a sorozatot folytattuk. A közönség olyan kulisszát alakított ki, hogy szinte mindenki teljesít­az átlagon felüli korongvezeté­si technika és az ötletgazdag egyéni alakítások jellemezték leginkább játékukat. Kialakít­ható köztük egy fontossági sor­rend? — Sorrend? Nehezen. Az összjáték, az összeszokottság volt legfontosabb számunkra. Érezni azt, hogy mikor és ho­vá várjam az átadást, hogyan hozzam játékostársamat hely­zetbe. Ehhez pedig átlagon fe­lüli bottechnika szükséges és nem árt, ha váratlan, játék közben kigondolt egyéni meg­oldás kíséri. De ezek elválaszt­hatatlanok egymástól. így a sorrend sem fontos, inkább a támadósor eredményes játéka, a góllövés a mérce. ★ Utána Bécsben is első lett jégkorong válogatottunk, azon­ban korántsem olyan biztosan, mint előtte. — Kiegyensúlyozott mezőny gyűlt össze, s bizony a szeren­cse meg a svédek „besegítése“ kellett világelsőségünk megvé­déséhez. Kezdett kiöregedni a csapat, a játék sem ment any- nyira, így csak az elsőséggel lehettünk elégedettek. ★ Ekkor már a pardubicei trió is válogatott szinten szét­esett. — Igen, előbb Bohuš Štastnýt, majd Jirka Novákot sem vette számításba a szakvezetés. A Teslában még együtt játszot­tunk, de csak engem válogattak be. Továbbra is bíztak bennem, még akkor is, ha a ligában ki­mondottan nem ment a játék, de a válogatottban mindig ösz- szeszedtem magam. ★ Mi jut eszébe a búcsúvá lágbajnoksága kapcsán? — Még egyszer be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok ma is, amikor játékfelfogásom­tól teljesen eltérő irányba fej­lődik a jégkorong, lépést tarta­ni a többiekkel. Ügy gondolom, ez sikerült is* ‘bár játékomat mások hivatottak értékelni. •k Hogyan búcsúzott a válo­gatottól? — Szó és ünnepélyesség nél­kül. Hisz látta tegnap a repü­lőtéren. Utoljára koccintottam egyet a fiatalokkal: Lálával, Kokrmenttel, Kusnákkal..., majd szépen szétszéledtünk, úgy mint máskor. ★ És búcsúzóul mit tanácsolt Láláéknak, egyáltalán mit üzent a most kezdő jégkorongozók- nak? — Csak annyit: kívánom, hogy sikerüljön nekik csehszlo­vák szempontból legalább olyan eredményes évtizedben játsza­niuk, mint amilyenben nekem volt részem. ★ Már csak a zárókérdésem maradt: milyen jövőt tervez magának? — Ismeretes, hogy a szakve­zetés hozzájárul külföldi szer­ződtetésemhez. Több helyről kaptam ajánlatot, még a tenge­rentúlról ís, de még nem dőlt el, hogy hová megyek. Egy azonban már biztos. Addig sze­retnék játszani, míg egészsé­gem megengedi. Utána visszajö­vök Pardubicére és a Tesla jég­korong szakosztályában szeret­ném átadni tapasztalataimat. — Az Űj Szó olvasói nevé­ben köszönöm a beszélgetést, s mindazt a sok-sok élményt, amit játékával éveken át nyúj­tott. J. MÉSZÁROS KÁROLY ä mmm.i • v1' SIKEREK, GONDOK Kürtön (Strekov) általában mint faluhelyen szokás, a lab­darúgás kedveltebb. Télen di­vatját járja az asztalitenisz is, de a közönséget az korántsem érdekli annyira. A Družstevník Strekov csapata a járási baj­nokság I. osztályában a meg­tisztelő harmadik helyen vég­zett az előző bajnoki évben a Nové Zámky SOU és Šu­rany együttese mögött. 1960-ban még hat labdarúgó csapat volt itt, kettő-kettő felnőtt, ifjúsági és díáikegyüt­tes. M indán nyiuknaik nagy se­gítséget nyújt a helyi efsz. A sportegyesület tagjai a gazda­sági idénymunkáik idején viszo­nozzák a segítséget. A kürti sportélet 1921-ben kezdődött, alapítói az akkori kisiparosok soraiból kerültek ki. A legnagyobb lendületet 1948 után vette az itteni sport és úgy volna szép, ha a 60. évfordulót sikerekkel ünnepel­nék. Pénzes András Harmadszor is megpróbálja? A napokban beszámoltunk arról, mit várhatunk az idei Pravda — Televízió — Slovnaft nemzetközi atlétikai verseny­től, amelyen a múltban szám­talan olimpiai bajnok és he­lyezett, Európa-bajnok és vi­lágcsúcstartó indult és járult jócskán az esemény színvona­lához. Köztük volt Waldemar Cierpinsiki — most már — kétszeres olimpiai bajnok is. Az NDK-ban nem könnyű az év sportolóját megválasztani annyi kiválósággal rendelkez­nek. A tavalyi esztendő leg­jobbja végül is a nőiknél Maxi Gnauck olimpiai aranyérmes — az ailig egy hete megrende­zett torna EB-én igazolta, hogy indokoltan — férfiaknál pedig Waldemar Cierpinsiki a mara­toni futás kétszeres olimpiai bajnoka lett. Az olimpia legklasszikusabb számában a maratoni futásban kétszer egymásután az első helyen végezni rendkívüli tel­jesítmény és eddig csupán ikét sportolónak sikerült: Abebe Biikilának és Cierpinskinek. Pedig az utóbbi pályafutása nem úgy indult, hogy ilyen rendkívüli teljesítményt ér majd el. Cierpinski tíz éven át az akadályfutásnak, valamint a hosszútávoknak hódolt. Egy esztendővel Montreal előtt a Békema ra to non mutatkozott be első ízben a 42196 méter hosszú távon, de akkor még senki sem merte volna meg­jósolni olimpiai győzelmét. Montreal után sorozatos ve­reségek következtek, de Cier­pinski rendelkezett a maratoni futóknál oly nélkülözhetetlen kitartással, szívóssággal. A rendkívüli megterhelésű edzé­seik, a szorgalom ismét meg­hozta gyümölcsét és egy idő után megint ott volt az élvo­nalban. „Miként lett belőlem maratoni futó? — válaszolt az érdeklődők kérdésére. — Hát úgy, hogy nagyon szerettem kiadósakat futni. Ha nem si­kerül két olimpiai győzelmet szereznem, akkor is folytattam volna.“ Moszkva után óhatatlanul felmerült a kérdés, vájom foly­tatja-e vagy sem. A sok edzés, a főiskolai tanulmányok csak­nem minden idejét igénybe ve­szik. Sokat nem törődhet a családjával, ennek ellenére felesége — egyko>r szintén ak­tív sportoló volt — azt aján­lotta: éljen továbbra ís a le­hetőségekkel és ne vonuljon vissza. Ő maga sem titkolta: amíg nem tűnik fel egy fiatal maratoni futó az NDK-ban, aiki hazáját a nemzetközi ver­senyeken sikerrel képviselheti, addig egyenesen kötelessége folytatni. Edzéseit, felkészülését épp^ oly körültekintéssel végzi, mint a múltban, amin viszont senki sem csodálkozik, mert Cier­pinski bejelentette: jó formá­ban szándékozik kiállni az idei Maratoni Európa-Kupán és nem akar alárendelt szerepet játszani az 1982 évi athéni Európa-bajnokságon sem. Ha ezen a két versenyen megfele­lően szerepel, akikor folytatja edzéseit és készül majd az 1984 évi Los Angeles-i olim­piára, ahol megpróbálkozik harmadszor ís a dobogó leg­magasabb fokára állni. Ezek a kétszeres olimpiai bajnok táv­lati tervei. Mennyit sikerül be­lőlük megvalósítania, arra is választ kapunk majd. I k<?Hár) Előzmények — következmények Szerdára két labdarúgó világbajnoki se­lejtező jut Európában. Az I. csoportban Bulgária együttese Finnország csapatát fogadja, amelyet Helsinkiben még tavaly júniusiban 2:0 arányban legyőzött. így a visszavágón egészen természetesen ha­zai sikerre van kilá-íás. Mivel ebben a csoportban az eddig magabiztosan sze­replő NSZK válogatottjának elsőségét nem lehet kétségbe vonni, csupán a má­sodik továbbjutó helyéért várható irgal­matlan küzdelem Ausztria és Bulgária között. Ahhoz, hogy a bolgárok verseny­ben tudjanak maradni, szerdai mérkő­zésüket nem is akármilyen arányban kel­lene megnyerniük. 1. NSZK 2. Ausztria 3. Bulgária 4. Albánia 5. Finnország 3 3 0 0 7:1 6 4 3 0 1 8:2 6 3 2 0 1 5:4 4 5 10 4 3:10 2 3 0 0 3 0:6 0 A IV. csoportban Magyarország—Ro­mánia mérkőzés kerül sorra ugyancsak szerdán, mégpedig 20 óra kezdettel a Népstadionban. A sorsolás után min­denki egyet értett abban, hogy ebből a csoportból az elsőség legkomolyabb jelöltje Anglia válogatottja. Most, amikor már tudjuk, hogy a román együttes az angolok elleni két mérkőzésen három pontot szerzett, az előbb említett véle­mény semmiképpen sem állhatja meg a helyét. A román csapat londoni, s még előbb oslói döntetlenje nagy becsvágyat adott ennek az együttesnek. Érdekes, hogy a wembleyi erőpróba előtt Románia válogatottja ugyancsak idegenben, de ba­rátságos mérkőzésen a rövidebbet húzta az Izrael és Dánia elleni találkozón, pe­dig senki sem állíthatja, hogy ez a két csapat a nemzetközi porondon túl sokat jelentene. Azt azért nem hinnénk, hogy figyelemelterelőnek volt jó az a két ve­reség. Magyarország együttese csak a Svájc elleni mérkőzéssel kapcsolódott a VB selejtezőkbe, szakvezetése úgy látta jó­nak az aránylag rövid idő leforgása alatt kell megkísérelnie a továbbjutás biztosí­tását. Kétségtelen hátránya volt, hogy az előzőleg már kétszer alulmaradt svájciak szinte utolsó lehetőségként kapaszkodtak a luzerni mérkőzésbe, amelynek ered­ménye kétségen kívül a magyar csapat számára volt hízelgő. A versenyfutás természetesen folytatódik. Ha Mészöly Kálmán csapatának szerdán sikerül győz­nie, szárnyakat kaphat s egy hétre rá Oslóban folytathatja a pont gyűjtést. 1. Anglia 4 2 1 1 7:3 5 2. Románia 3 1 2 0 3:2 4 3. Norvégia 3 111 3:6 3 4. Magyaron1- 10 10 2:2 I 5. Svájc 3 0 1 2 4.6 1 Szerdán 20.15 órai kezdettel Düssel­dorfban játsszák a labdarúgó Kupagyőz­tesek Európa Kupájának döntőjét a Di­namó Tbiliszi és a Carl Zeiss Jena együt­tese. Amikor a színhelyet kijelölték, bizo­nyára kevesen gondoltaik arra, hogy nyu­gati sporttelepen két baráti szocialista állambeli klubcsapat játssza a rahgban második legjobb európai kupa döntőjét. A grúz ladarúgók játéka általában sokban hasonlít Európa dele országainak futba- listáiéhoz. Játékos, technikás, de az erőn­lét lényegesen jobb. Kevesebbet taktikáz­nak, tö'bbet futnak. A Carl Zeiss Jena az NDK-beli hagyományos ladbarúgást jatsz- sza, amelyben a kifogástalan erőnlét mellett az iram vállalása dominál A ta­lálkozó nyíltnak látszik és mindenképpen arról ad tanulságot, hogy nem csupán nyugaton játszanak ió labdarúgást • ZALA JÓZSEP Így kell a tizenegyest értékesíteni, mint azt a nyitrai Hlavatý teszi a Brno elleni mérkőzésen ~ ’ (Matis-íelv )

Next

/
Thumbnails
Contents