Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-11 / 109. szám, hétfő

MEGÜNNEPELTEK HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁT (Folytatás az 1. oldalról.) két köszöntötte Anatolij Ko- csetkov szovjet konzul is. A résztvevők üdvözlő levelet küldtek a szovjet népnek. Ezt követően gazdag kultúr- program keretében felléptek a bratislavai művészeik, együtte­sek és zenekarok. Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 36. évfordulója tiszteletére szombaton este Bratislavában 20 tüzérségi díszlövést ad­taik le. Litomericében vasárnap tar­tották meg a béke és barát­ság ünnepségét, melynek részt­vevői üdvözlő levelet küldtek a Szovjetunióba, a vlagyimirsz- íki terület Jurijev-Polszkij test­véri járásába. Duklán szombaton a szlová­kiai főiskolások hálamenetet tartottak és az emlékműnél ko­szorúikat helyeztek el. A hála­menetet a kassai (Košice) Mű­szaki Főiskola SZISZ-bizottsága rendezte. Vyšné Nemeckében, a cseh­szlovák-szovjet határon teg­nap tartották meg az interna­cionális barátság hagyományos találkozóját a kelet-szlovákiai kerület dolgozói és az USZSZK Kárpáton túli területe képvi­selői a felszabadítás évfordu­lója és a békeünnepség alkal­mából. Az ünnepségen részt vett a kelet-szlovákai kerületi pártbizottság küldöttsége, élén Ján Pirö vezető titkárral, az Ukrán Kommunista Párt Kár­páton túli területi bizottságá­nak küldöttsége, élén Henrih Bandrovszkij első titkárral. Je­len voltak a Nagy Honvédő Háború veteránjai, Csehszlová­kia felszabadításában'részt vett harcosok, antifasiszták, a CSKP érdemes tagjai, a testvérikerü­leteik élvonalbeli dolgozói, a járások, vállalatok, üzemek, efsz-ek és intézmények képvi­selői. Ünnepi beszédet Henrih Bandrovszkij elvtárs mondott. A kelet-szlovákiai kerület dol­gozói nevében Ján Pirč elvtárs tartott beszédet. A találkozó résztvevői az ün­nepségről üdvözlő levelet küld­tek az SZKP Központi Bizott­ságának és a CSKP Központi Bizottságának. TASZSZ-NYILATKOZAT A NATO RÓMAI HATÁROZATÁRÓL Csak a tárgyalások útja járható ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK '(Folytatás az 1. oldalról.) ponti Bizottságának első titká­ra, a Nagy Népi Hural Elnöksé­gének elnöke, Dzsambijn Bat- mönh, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnö­ke, Le-Duan, Vietnam Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, Nguyen-Huu-Tho, a Vietnami Szocialista Köztár­saság ügyintéző elnöke, Pham- Van-Dong, a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság miniszterelnöke, Kaysone Phomvihane, Laosz Népi Forradalmi Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke, Szoup- hanouvong, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság elnöke, Heng Szamrin, a Kambodzsai Nemzeti Ojjászületési Egység­front Központi Bizottságának elnöke, a Kambodzsai Népköz- társaság Népi Forradalmi Taná­csának elnöke. Kim Ir-Szen, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság elnöke, Ri Dzsong-Ok, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mánytanácsának elnöke, Cvijetin Mijatovics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lazar Mojszov, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottsága Elnök­ségének elnöke, Veszelin Gyura- novics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövet­ségi Végrehajtó Tanácsának elnöke. Csehszlovákia kész sokoldalúan hozzájárulni a leszerelés előmozdításához (Folytatás az 1. oldalról.) zó megállapodás megkötésére összpontosítsa. Csehszlovákia úgy véli, hogy az ülésszakon véleménycserét kellene folytatni a fegyverkor­látozás és a leszerelés témakö­réről, valamint ösztönözni kel­lene az 1978-ban megtartott el­ső rendkívüli leszerelési ülés­szakon elfogadott döntések és ajánlások megvalósítását. Ezzel összefüggésben Cseh­szlovákia nagy figyelmet fordít az Általános Leszerelési Prog­ram kidolgozására. Abból indul ki, hogy egy kiegyensúlyozott és realista program kidolgozása elősegítené a leszerelési tár­gyalásokat. E program megfele­lő alapját képezi az első rend­kívüli leszerelési ülésszak zá­róokmánya, az ENSZ leszerelési bizottsága által javasolt elemek, valamint a nyolcvanas éveket a leszerelés évtizedévé kinyilvání­tó nyilatkozat. Csehszlovákia ugyanakkor úgy véli, hogy a programnak tartalmaznia kelle­ne a nemzetközi leszerelési tár­gyalások jelenlegi szükségleteit tükröző intézkedéseket is. A szocialista országok ez irány­ban számos javaslatot terjesz­tettek elő. A második leszerelési ülés­szak munkája szempontjából különösen jelentős a leszerelési világkonferencia összehívásá­nak kérdése. Csehszlovákia úgy véli, hogy az ülésszakon elvi döntést kell elfogadni e konfe­rencia összehívásáról. Befejezésül a levélben Bohus­lav Chnoupek annak a remé­nyének ad hangot, hogy abban az esetben, ha az ENSZ-tagálla- mokat a politikai realizmus fog­ja vezérelni és ha politikai jó­akaratot fognak tanúsítani, a második leszerelési ülésszak je­lentős lépés lehet e létfontos­ságú területen. Csehszlovákia kész ehhez sokoldalúan hozzá­járulni. A békeharcban a világ népei a Szovjetunió oldalán állnak (Folytatás az 1. oldalról.) Ä vacsora résztvevőit Leonyid Brezsnyev köszöntötte. Emlé­keztetett arra, hogy valamennyi szovjet ember vagy a Nagy Hon­védő Háború résztvevője, vagy e hősi nemzedék közvetlen utódja. Az új kijevi emlékmű a szovjet emberek hősiességének szimbóluma. A fogadás végeztével a vendé­gek nevében Vlagyimir Scser- bickij mondott köszönetét Leo­nyid Brezsnyevnek az emlékmű megnyitásáért. Leonyid Brezs­nyev és kísérete — Dmitrij Usz- tyinov marsall, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, hon­védelmi miniszter, Viktor Gri- sin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, az SZKP moszk­vai városi bizottságának első titkára, és további személyisé­gek — Kijevből tegnap vissza­érkeztek Moszkvába. A moszkvai pályaudvaron az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai — Jurij Andropov, Michail Gorbacsov, Andrej Gromiko, Mi­hail Sznszlov, Nyikolaj Tyiho­nov, Konsztantyin Csernyenko *—, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagjai — Pjotr Gye- micsev, Vaszilij Kuznyecov, Bo­risz Ponomarjov, Mihail Szolo- mencev —, az SZKP KB titká­rai — Ivan Kapitonov, Vlagyi­mir Dolgih, Mihail Zimjanyin és Konsztantyin Ruszakov fogadták Leonyid Brezsnyevet és kísére­tét. Lemondott a svéd kormány (ČSTK) — Thorbjörn FMlldin svéd miniszterelnök kormánya benyújtotta lemondását a par­lament elnökének. Svédország­ban már hosszabb ideje kor­mányválság fenyegetett. Ez ak­kor érte el tetőfokát, amikor Gösta Bohman gazdaságügyi miniszter, a Mérsékelt Egység­párt elnöke öt nappal ezelőtt közölte, hogy pártjának minisz­terei távoznak a kormányból. '(ČSTK) ■— Moszkvában pén­tek este TASZSZ nyilatkozatot tettek közzé, amely a Szovjet­unió álláspontját tartalmazza a NATO miniszteri tanácsának római ülésén elhangzottakkal, az ott elfogadott határozattal kapcsolatban. Nyugati politikai körökben úgy akarják beállítani ezt az ülést, mint valami egészen rendkívüli jelentőségei ese­ményt, amely arra hivatott, hogy jelentősen hozzájáruljon a nemzetiközi légkör megjaví­tásához. Ennek azonban semmi köze sincs a valósághoz. A ta­nácskozás megnyilatkozásaiban mindenekelőtt az amerikai kor­mányzatnak az a törekvése jut kifezésre, amely a nemzetközi feszültség, a fegyverkezés fo­kozására irányul. A NATO nyugat-európai tag­jai nyilvánvalóan támogatták a Washington által jó előre el­készített határozatokat. A fegyverkezés kérdéseiben az atlanti szövetség különösen képmutató magatartást tanúsít. Arról beszél, hogy kívánatosnak tartja a haladást e téren, ugyan­akkor szétrombolja ezeknek a tárgyalásoknak minden ésszerű alapját, midőn céljaként azt jelöli meg, hogy lényeges kor­látozásokat valósítson meg a szovjet katonai erő terén. A közlemény rámutat: a NATO nem akarja csökkenteni a fegyverzet szintjét, sőt, a gya­korlatban növelni akarja azt: az 1979 decemberében elfoga­dott határozat megvalósításá­nak támogatásával, a szovjet moratórium visszautasításával. Ez a beismerés lerombolja azt a látszatot — melyet oly nagyon szeretnének kialakíta­ni —, hogy a jelenlegi bonyo­lult helyzetért nem az Egye­sült Államokat vagy a NATO-t terheli a felelősség, hanem a Szovjetuniót és a szocialista országokat. A fegyverkezés kérdéseiben elfoglalt álláspontnak az alap­ján vajmi kevéssé meggyőzőek azok a próbálkozások, amelyek elhitetni próbálják, hogy az Egyesült Államok valamié le óriási engedményt tett a Szov­jetuniónak, amikor késznek mutatkozott arra, hogy az év végéig felújítja a tárgyaláso­kat a nukleáris fegyverek és fegyverzetek korlátozásáról Európában. Elfeledkeznek ar­ról, hogy a tárgyalásokat ame­Az előzetes eredmények szerint Mitterrand lesz az új francia elnök (ČSTK) '— Az első előzetes, nem hivatalos eredmények sze­rint a francia Szocialista Párt jelöltje, a párt főtitkára győ­zött az elnökválasztás második fordulójában. A becslések sze­rint körülbelül a szavazatok 52 százalékát szerezte meg, míg a jelenlegi elnök, Valéry Giscard d’Estaing a szavazatok 48 szá­zalékát. A jelentések szerint a máso­dik fordulóban 5 százalékkal több szavazó adta le voksát, mint két héttel korábban. Mivel a parlamentben Mitter­rand pártja kisebbségben van, várható, hogy az alkotmány ér­telmében a Szocialista Párt ve­zére feloszlatja a parlamentet és új választásokat ír ki. Habib Izraelbe utazott Erőfeszítések Libanon érdekében (ČSTK) — Philip Habib, az amerikai elnök közel-keleti kü- lönmegbízottja szombaton Da­maszkuszba érkezett és meg­kezdte tárgyalását a szíriai ve­zetőkkel a libanoni válság ren­dezéséről. Habib még szombaton tár­gyalt Abdái Halim Khaddam külügyminiszterrel, aki köz­vetlenül azelőtt érkezett haza Líbiából, ahol Moamer Kadhafi államfővel tanácskozott a liba­noni helyzetről, s átadta neki Asszad elnök üzenetét. Habib tegnap Hafez Asszad szíriai államfővel tárgyalt, majd Izraelbe utazott. rikal részről szakították meg, s most sokkal inkább arról van szó, hogy különböző kifo­gásokkal elodázzák azok fel­újítását, s időt nyerjenek az amerikai rakéták Nyugat-Euró- pába történő telepítéséhez. A NATO ezúttal is ahhoz az állításhoz folyamodik, mely szerint a Szovjetunió fölény­ben lenne az ilyen fegyverek terén Európában. A valóságban egyenlőség áll fenn a NATO és a Szovjetunió között ezen a téren. Az újabb rakéták tele­pítésével a NATO csaknem másfélszeres fölényre tenne szert. A Szovjetunió azt kívánja, hogy mielőbb és minden fajta előzetes feltétel nélkül tár­gyaljanak a nukleáris fegyver­zeteknek az európai földrészen való csökkentéséről — szögezi le a közlemény. Továbbra Is érvényben van­nak azok a javaslatok, amelye­ket a Szovjetunió már tavaly letett a szovjet—amerikai tár­gyalások asztalára, s amelyek kifejezik hajlandóságát, hogy megvitassa és megoldja az Európában állomásozó közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verek korlátozásának kérdését, természetesen beleértve az elő­retolt állású amerikai nuk­leáris fegyvereket is. A Szov­jetunió kész ezeket a tárgyalá­sokat azonnal felújítani. Vilá­gosan kell látni, hogy ezek­nek a kérdéseknek a megol­dása mindenekelőtt az európai népek számára elkerülhetetle­nül szükséges. A kommüniké csak nagyon futólag tesz említést a straté­giai fegyverek korlátozásának fontos kérdéséről és a megfe­lelő tárgyalások folytatásának kérdését egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Az Egyesült Ál­lamok képviselője a NATO mi­niszteri tanácsának ülése után egyenesen kijelentette, semmi­lyen lehetőséget sem lát arra, hogy a közeljövőben felújíthat­nák a SALT-tárgyalásokat. En­nél világosabban nem lehet beszélni. A NATO állásfoglalásának lé­nyegét egyértelműen megfogal­mazta főtitkára, Luns, amikor nyilvánosan kijelentette: „Üjra megismétlem: Nem igaz, hogy a leszerelés elhárítaná a há­borút.“ A NATO Lengyelországgal kapcsolatos álláspontját sem lehet másként értékelni, mint olyan erőfeszítéseket, amelyek minél több akadályt akarnak gördíteni az időszerű nemzet­közi problémák megoldásának útjába. A NATO képmutató mó­don arra hív fel mindenkit, hogy tartózkodjék bármiféle külső beavatkozástól, pedig ép­pen Washingtonból és néhány nyugat-európai állam fővárosá­ból próbálnak különféle javas­latokat, tanácsokat adni arra: hogyan viselkedjenek a len­gyelek. Ez a valóságban nyílt beavatkozás Lengyelország bel- ügyeibe, amit meg kell szün­tetni — szögezi le a TASZSZ. A római határozat szerzőitől megtudhatjuk, hogy az Egye­sült Államok és a NATO az af­ganisztáni helyzet politikai megoldását javasolja. Ez durva hazugság. Az ellenkezője az igaz. A NATO-ban senki sem kívánta és most sem kívánja a politikai rendezést. Ellenke­zőleg, épp ezt próbálják meg­akadályozni. Amikor Pakisztán a közelmúltban óvatosan kife­jezte hajlandóságát, hogy kap­csolatba lépjen Afganisztánnal, épp az Egyesült Államok és partnerei tettek meg mindent annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák. A NATO-nak egyszerűen nincs semmilyen erkölcsi joga, hogy megkérdő­jelezze a baráti afgán népinek nyújtott szovjet segítség törvé­nyességét. A Szovjetunió egy­értelműen támogatja Afganisz­tán javaslatait a helyzet poli­tikai rendezésére. A NATO-tanácsikozás résztve­vői jelentős figyelmet szentel­tek a fejlődő országoknak is. Ezt a kérdést azonban nem az említett országoknak nyújtandó reális segítség értelmében vi­tatták meg. A NATO-stratégák szeretnék megkaparintani a fejlődő országok természeti kincseit, mindenekelőtt az ola­jat. Ez a gyakorlatban Izrael bátorításához vezet, hogy foly­tassa expanzív politikáját az arabokkal szemben, együttmű­ködését a fajüldöző dél-afrikai rezsimmel, amely gyarmati el­nyomásban tartja Namíbiát. Ez a politika ad lehetőséget arra, hogy hatékony támogatáshoz jussanak a latin-amerikai és más diktatórikus rezsimek. A madridi találkozót a NATO- kommüniké a Kelet és a Nyu­gat közötti párbeszéd szemszö­géből említi. Ezt pozitívan le­hetne értékelni, ha mellébeszé­léssel nem próbálnák leplezni, hogy a találkozó napirendjén szereplő legfontosabb kérdés: az európai katonai enyhülés­ről és leszerelésről megtar­tandó konferencia összehívása terén a haladást a NATO poli­tikusai csak mint a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág egyoldalú engedményei­nek sorozatát tudják elkép­zelni. A Szovjetunió vezető körei­ben úgy vélik, hogy a népek létérdekei megkövetelik: rá kell térni az egyenjogúság alapján folytatott ésszerű, realista tár­gyalások útjára. Éppen ez a célja annak a széles körű programnak, a javaslatok és kezdeményezések egész rend­szerének, amelyet Leonyid Brezsnyev terjesztett elő az SZKP XXVI. kongresszusán. A Szovjetunió feltett szándéka, hogy következetesen megvaló­sítja ezt a programot mind­azokkal együttműködve, akik a valóban megbízható és tartós békére törekednek — fejező­dik be a TASZSZ közleménye. Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) hogy alkalmazásuk megkérdő­jelezné sok nép, sőt az egész mai civilizáció létét. Bennünket nem lehet fenye­getni. Erősek az idegeink, ed­zettek vagyunk — folytatta Brezsnyev. — A fegyverkezé­si verseny ellenségei vagyunk. Jól tudnánk alkalmazni más célokra azokat az eszközöket, amelyeket a fegyverkezés el­nyel, de ha rákényszerítenek bennünket, akkor gyors és ha­tékony választ tudunk adni az imperializmus bármelyük ki­hívására. Első számú, legszen­tebb kötelességünk ugyanis az, hogy biztosítsuk hazánk és szövetségeseink biztonságát, biztosítsuk a szovjet nép szá­mára a szilárd békét. Az SZKP legutóbbi kongresz- szusa ismét megerősítette, hogy a Szovjetunió nemzetiközi politikájának legfőbb célja a béke. A kongresszus által elő­terjesztett kezdeményezéseket az emberek a nyolcvanas évek békeprogramjának nevezték el, s mi jól tudjuk, hogy az új háború prófétáinak veszélyes elgondolásai ellen, a tartós békéért vívott harcban a világ népei a mi oldalunkon állnak. A program meghatározása magától értetődően a munka kezdetét, nem pedig végét je­lenti. Még előttünk áll az egész munka, az egész küzde­lem. Nem tartunk igényt arra, hogy monopolizáljuk a béke megszilárdítását. A széles körű párbeszéd mellett vagyunk, és minden építő eszme mindig megértésre talál nálunk. A nemzetközi helyzet lehet rosszabb vagy jobb — de rendkívül fontos, hogv ne tér­jünk le a helyes útról. Követ­kezetesen azért fogunk dolgoz­ni, hogy csökkentsük a feszült­séget, megőrizzük az enyhü­lést, biztosítsuk annak tovább­fejlődését. Ezt tekintjük kulcs­kérdésnek. Erőnk nagy. De mi sohasem fogjuk azt a népek kárára felhasználni — mindig a békét szolgálta és ezt szolgálja a Jövőben is. Más államok sza­badsága és biztonsága a mi sza­badságunk és biztonságunk lé­nyeges feltétele. Ugyanakkor azonban a szabadságunk és biztonságunk elengedhetetlen feltétele más országok szabad és független fejlődésének — mondotta kijevi beszédében Leonyid Brezsnyev. 1981. V. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents