Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-07 / 106. szám, csütörtök

r « r

szúz vagonnal

Bármerre jár az ember a határban, mindenütt szorgoskodó munkacsoportokon akad meg a szeme. Az egyik helyen a vetők dolgoznak, másutt végzik a sorközi talajművelést, tápanyagot juttatnak a földbe, kártevőktől védő szereket a növényekre, vagy éppen a hiányzó talajnedvességet igyekeznek öntözéssel pótolni.

Mindezzel ellentétben szinte a kihaltság látszatát keltik az oly gyakran megcsodált „fóliavárosok“. A kívülről szemlélő akár azt is gondolhatná, hogy vitamingyáraink táján leállt a munka, ember és gép más vidékre költözött.

A látszat persze, mint annyiszor, ezúttal is csal. Hogy menynyire, az azonnal kiderül, ha valamelyik fóliaponyvás összkomfortban szétnézünk, mint például mí a Dolný Ohaf-i Csehszlovák Szovjet Barátság Efsz zöldségkertészetében.

Tizenkét plusz egy fő

Az utóbbi Pápay József, az ültetőgépet vontató traktor vezetője, a tizenhárom tagú palán- tázócsoport egyetlen férfitagja. Az egyik fóliasátor nyitott végében tömörült a népes kollektíva. A kölcsönös üdvözlést követően már kérdeztem is volna, hogy mit csinálnak annyian egy helyen, de közben beállt a traktor a beültetetlen sávba, s nyomban kiderült, hogy mindenkinek adott helye, feladata van.

Öten az ötsoros ültetőgépen foglaltak helyet.

— Gubó Ilona, Bukai Mária, Hruska Margit, Takács Borbála és Kecskés Júlia — mutatta be őket Szabadkai János, a zöldségkertészet vezetője. — Ök végzik az egyik legigényesebb munkát.

A miértet maguk az érdekeltek részletezték.

— Vigyázni kell, hogy a palántát függőlegesen tegyük a vízzel telt ültetőárokba, és csak akkor engedjük el, amikor a tömörítők már hozzányomták a földet.

— Amihez persze jó mélyen le kell hajolni...

— ... s miután elfogyott a kezünkben tartott palánta, gyorsan felegyenesedni, mert csak így érjük el a ládát.

— S mindezt meglehetősen gyakran, hiszen a tápkockákban nevelt palántából legfeljebb ötöt-hatot tudunk egyszerre a kezünkbe venni.

— így aztán, amíg nem érünk a sor végére, jóformán szussza- násnyi időnk sincs, hiszen a gép nem áll meg és a hiányos sorért sem jár dicséret.

Közben, persze, a többiek sem unatkoztak. Többen füzért alkotva a palántával telt ládákat hordták, Jakubec Ilona az ültetőgép vízadagolójára kapcsolt tömlőt egyengette, hogy vontatás közben ne törje le a kiültetett palántákat, a csoport többi tagja pedig a helyenként hiányos földfeltöltést pótolta á palánták tövénél.

Négyszer gyorsabban

— Összehangolt és pontos munka — állapítottam meg, amikor a kertészet vezetőjével végignéztük a gép nyomában maradt sorokat.

— Fóliasátorban tavaly ültettünk először géppel, és a tapasztalatok alapján az idén a munkamenetet tovább tökéletesítettük. Korábban mindig gondokat jelentett a tápkockákban nevelt palánták kiültetése, mivel gép nélkül a munka nagyon időigényes, s mire nagy nehezen végeztünk a fóliasátrakkal, nem tudtuk, hogy a sok elmaradt munka közül melyikhez fogjunk előbb.

Az idén a kertészetben más a helyzet. A dolgozók mintegy harmadát kötötte le csak a palántázás, a többiek az egyéb

el a sikeres hajtatás lényeges előfeltételét, a kifogástalan vetést.

— Már másodízben vetettük porszívóval a paprikát és a paradicsomot is — mondta és látva csodálkozásomat elmagyarázta, hogy egy fémdoboz aljára négyzetesen és ötcentiméteres távolságra a magot át nem eresztő lyukakat fúrtak. A dobozra csatlakoztatott porszívó ezekhez szippantja a magokat, ezt követően a dobozt ráhelyezik a magágyra, kikapcsolják a

Kommentáljuk

Geppel gyorsabban megy a munka (Gyökeres György felvétele)

munkákat végezhették. A palántázás megkezdésével sem kellett sietni. Nem kockáztatták, hogy megfázik a kiültetett növény, mivel tudták, hogy akkor is beleférnek a telepítés optimális idejébe, ha később látnak a munkához. Géppel ugyanis közel négyszer gyorsabban megy a palántázás. Például egy sátor két-két szélső sorának kiültetéséhez — ahová nem fér a gép — annyi ember kell, mint a fennmaradó tizenöt sorra. Nem szólva a minőségről, amely minden tekintetben jobb a kézi ültetésnél.

— Géppel dolgozunk, mégsem gyúródik meg annyira a föld, mint korábban. Géppel jobb és egyenletesebb a vízadagolás, és a palánták is egyforma mélyre kerülnek. így egyenletesebben nőnek és a kézzel ültetettekhez viszonyítva korábban fejlődnek teljes értékűekké.

Porszívó mint vetőgép

A kertészetben dolgozóknak a tervekkel összhangban az idén 09 vagon zöldséget kell termeszteni, ami közel négy vagonnal több a tavalyi valóságnál. A terület, 4,2 hektár fóliával fedett és 24 hektár szabadföldi rész a korábbival azonos, a kertészet vezetője mégis derűlátó. A tavalyinál ugyanis sokkal jobb volt az indulás, különösen a palánták hajtatása sikerült elsőrendűen, és legkevesebb tíznapos időelőnnyel dolgoznak.

— Egészségesek és erősek, többségük virágos, alig kell egyet-kettőt félretenni — mutatta Timoránszky Teréz az ültetőknek előkészített palántákat.

— Szépen fejlődnek, alacsonyak és erősek ezek is — dicsekedett a szomszédos fóliasátorban a helyrevetett paradicsom- és paprikapalántákkal a kertészet vezetője. — Fele-fele arányban egy húsz hektáros szabadföldi részen fogjuk majd kiültetni.

Nem kis büszkeséggel árulta

gépet és mivel megszűnt a szívóerő, a magok ott maradnak a földön.

— Szórással gyorsabb a vetés, de amíg a gépi palántázásnál a gyorsaság mellett a munka minősége is jobb, addig a vetésnél ellenkező a helyzet. A magok egyenetlenül szóródnak el, nem egyszer közvetlenül egymás mellé kerülnek. Mindez károsan hat a palánták fejlődésére. A „porszívó technológiával“ egyesével és egyenlő távolságban helyezkednek el a magok, minden egyes egyednek kellő élettere van az erőteljes fejlődéshez. így amit vesztünk az idővel, sokszorosan visszanyerjük azzal, hogy erős palántákat ültethetünk.

EGRI FERENC

A pártdemokrácia fórumai

Pártalapszervezeteink életében fontos szerepet töltenek be a taggyűlések. Ezeken a fórumokon vitatják meg a párt- határozatok teljesítésének módozatait és nyilváníthatják ki véleményüket a kommunisták. Ezért a tanácskozások előkészítésére az alapszervezeti pártbizottságoknak nagy gondot kell fordítaniuk. Munkájukat általában a rendszeresség, az aktivitás és a felelősségvállalás jellemzi, elvi elkötelezettséggel szervezik a folyamatos pártmunkát a két taggyűlés közötti időszakban.

A taggyűlések jó légköre, a napirendi pontok feletti vita alkotó volta azonban az alapszervezet egész tagságától függ. Az eredményességet az jelzi, hogy a párthatározatok lebontásánál és a feladatok megjelölésénél termékeny, a közös ügyünket előrevivő hozzászólások hangzanak el. A gyenge előkészítés viszont a legtöbb esetben a párttagok hallgatását, a tárgyilagos vita elmaradását vonja maga után.

Ilyen helyzet uralkodott korábban a vráblei Tesla vállalat pártalapszervezeteiben. A hibát abban látja Imrich Varga, az üzemi pártbizottság alelnöke, hogy a taggyűléseken nem a munkahelyek szerint, hanem nagy általánosságban, vállalati méretekben beszéltek a problémákról. „Most azonban — mondotta — minden taggyűlést megelőzően a pártcsoportok megvitatják a napirendi pontokat, s ennek eredményeképpen a tagok a taggyűléseken határozottan kifejtik álláspontjukat. Számos intézkedést tettünk a pártcsoportok szerepének növelésére, munkájuk fejlesztésére. Ezek a törekvések a pártélet fellendítését, a párttagság jobb tájékoztatását, a pártdemokrácia fejlesztését segítették elő.“

Hasonló jó példákra alapozva húzták alá a XVI. párt- kongresszus dokumentumai: „Ismereteink azt mutatják,

hogy az alapszabályzat fontos szerepet tölt be a párt életében és a párt sorainak szilárdításában. Egyre nagyobb gondot fordítanak a taggyűlésekre és különösen arra, hogy a taggyűlések tartalmukkal és lezajlásukkal betöltsék az alapszervezet legfelsőbb fórumának szerepét, és sokoldalúan előmozdítsák a kommunisták nevelését.“

A párttagok politikai aktivitásának növelésére törekednek alapszervezeteink azzal is, ha a taggyűléseken és a nyilvános gyűléseken kikérik és meghallgatják a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók véleményét, gondoskodnak ?zok hasznosításáról. Olyan szellem kialakítását szorgalmazzák, amelyben az alapszervezeti pártbizottság megosztja gondját a dolgozókkal, kedvező feltételeket teremtenek a bírálat és önbírálat érvényesüléséhez.

Hallhatunk olyan véleményeket, hogy a taggyűléseken nem tanácsos bíráló észrevételeket tenni, mert azt rossz néven vehetik és közvetett módon megtorolhatják. A XVI. kongresszus beszámolójában Husák elvtárs ezzel kapcsolatosan kijelentette: „Megengedhetetlen a bírálat elnyomása vagy pedig megbosszulása. A pártszerveknek és -szervezeteknek az ilyen jelenségeket nem szabad megtűrniük“.

A bírálat és önbírálat alkalmazását illetően teljes az elvi egyetértés pártunkban. A gyakorlatban már nem ilyen problémamentes a helyzet, holott a bírálat és önbírálat politikai munkánk alapvető módszere, amelynek végig kell kísérnie a taggyűlések és tevékenységünk egész folyamatát.

SZOMBATH AMBRUS

Viktor Belouszov és Juldas Mukimov, a Pravda tudósítóinak interjúja Saraf Rasi* dovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjával, Üzbegisztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárával

„A szerénység dísze az embernek“ — tartja a bölcs mondás. A kommunista számára, különösen, ha vezető beosztásban van, a szerénység magatartási szabály, a lenini munkastílus fontos eleme.

Tudósítók: A közelmúltban

felmentették beosztásából, és szigorú pártbüntetést róttak ki Mirzakarin Umarovra, Üzbegisztán Kommunista Pártja ferganai területi pártbizottsága volt titkárára. .Umarov nem ért egyet a határozatnak azzal a kitételével, hogy „megsértette a pártélet normáit“, azt állítja, hogy csupán „egy esküvő miatt“ büntették meg. Miről van szó tulajdonképpen?

Rasidov: Ferganában széltében hosszában beszéltek az emberek arról, milyen feltűnő nagy dáridót csapott Umarov egyetemista lánya esküvője alkalmából. A lakodalom botrányba fulladt: kidöntötték a szomszéd kerítését, mert az ő udvarukon nem fértek el a vendégek, hatalmas emelvényt építettek, a hangszórók bömböltek.

Az esküvő minden családban fontos, örömteli esemény. De miért kell kidönteni a kerítést? Azért, hogy híre menjen, ez az ember igazán szereti a lányát?! Csupán azt érte el, hogy mindenfelől elítélő hangok hallatszottak.

Felmerülhet a kérdés: „Hol a határ, és ki szabja meg?“ A válasz: „Senki sem.“ Az ilyen dolgokat nem szokás szabályozni. A szerénységnek kellett volna a határt meghúznia. Sajnos, nem így történt, sőt egy alapjában véve személyes ügy társadalmi hangsúlyt kapott. Ezzel egyidő- ben a népi ellenőrzési bizottság megállapította, hogy a helyi

építési vállalat szabálytalanságokat követett el. A vizsgálat eredményeit átadták Umarov- nak. És mi történt? Az iratokat elfektette, ott porosodtak az asztalán. Az emelvényért, amelyet az esküvőre állítottak fel az építők, Umarov szemet hunyt a vállalat visszaélései fölött..

Tudósítók: Hogyan történhetett ez meg? Hiszen a szerénység kívánalma ellen nem szoktak egyszerű tájékozatlanságból véteni.

Rasidov: Ne felejtsük el, hogy a szerénység emberi tulajdonság, melynek megléte vagy hiánya független attól, hogy valaki milyen munkát végez, milyen tisztséget tölt be. A szerénytelen ember tulajdonképpen arra törekszik, hogy valamilyen módon hangsúlyozza, előtérbe helyezze saját énjét. Különösen sajnálatos ez a feltűnési visz- ketegség egy vezető beosztású kommunistánál.

Felhívnám figyelmüket még egy fontos körülményre. A szovjet vezető típusa mindössze néhány évtized óta alakult ki. A „főnök“ típusa viszont már évszázados múltra tekint vissza, és ennek a régi beidegződésnek a terhét továbbra is viseljük.

Eszembe jut, hogyan jellemezte egyszer — Makszim Gorkij visszaemlékezései szerint — Lenint egy munkásember: „Ö

olyan egyszerű, mint az igazság.“ Nem árt ismerni az ilyen valóságot tükröző megállapításokat, érdemes elgondolkodni lényegükön. Lenin mindnyájunk

számára az ismeretek valóságos akadémiája, éspedig mindenben: ideológiában, politikában, gazdaságban és munkastílusban egyaránt. Ha kellő módon elmélyedünk Lenin műveiben, a kommunista életstílus jegyeit sem nehéz fellelni bennük.

Emberekkel van dolgunk. Kiírjuk az ajtóra: „Félfogadás et- től-eddig“, és bizony, ritkán jut eszünkbe, hogy nemcsak mi „fogadunk“, hanem minket is fogadnak mások. Vagy éppenséggel nem fogadnak. Azt mondhatnánk, hogy az egyszerűség, a szerénység az a hallgatólagos jelszó, amelyre kinyílik az ajtó. Ám akad-e olyan ember, aki elmondja minden búját-ba- ját, aki bizalommal kér tanácsot, ha fontoskodó, fölényeskedő emberrel kerül szembe, akiből csak úgy árad önmaga fennsőbbségének tudata? Az ilyenhez még levélben sem fordulnak. Márpedig ahol a vezető elveszti a kapcsolatot az emberekkel, ott már nincs is, aki vezessen.

„A pártszervek, a tanácsi, gazdasági szervek, és természetesen a szakszervezetek egész munkastílusát át kell hogy hassa az emberek iránti figyelem és gondosság — hangsúlyozza Leonyid Brezsnyev. — Ez a magatartás kell, hogy jellemezzen minden vezetőt, magasabb és alacsonyabb szinten egyaránt. A mi szovjet életformánkban nincs és nem is lehet helye a bürokratizmusnak, a közömbösségnek és a szócséplésnek.“

Nemrég Kuvában, a Fergana- medence egyik városában jártam. A helyi járási pártbizottság titkára, Musza Serbutajev megkérdezte, nem akarom-e megnézni a bútorgyárukat? Még

19Ü1

V. 7.

Füzért alkotva hordták a ládákat