Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-06 / 105. szám, szerda

kuka nincs egyedül A múltban a szegény em­ber óletét, a mindennapi (ke­nyérért folytatott harcát a sze­relem szépítette meg. Találkoz­tak, megszerették egymást, összeházasodtak azzal a re­ménnyel,, hogy közösen köny- nyebb lesz. A gondok azonban nem hogy ritkultak volna, ha­nem sokasodtak. Vajko József is megnősült, dolgozott s bi­zakodva nézett a jövőbe. 1939- ben kislányuk született. Nem sokáig gyönyörködhetett a kis Ilonka fejlődésében. Kitört a második világhábo­rú. Vajko József az elsők kö­zött került a frontra. Még le­velet sem volt ideje írni. Má­sok írták helyette tömören, de megcáfolhatatlanul 1941 szep­temberében; „hősi halált halt“. Ö volt Torna (Turňa nad Bod- vou) első háborús áldozata. A fiatalasszony egyedül maradt kislányával a világégés kellős közepén, megélhetési lehetőség nélkül. Napról napra tengette az életét, szeretettel vette kö­rül kislányát. A gyerekek nem vettek tudomást a háborúról. Ilonka is együtt szaladgált, labdázott, virágot szedett a többiekkel. 1943-ban szinte egyik napról a másikra bekövetkezett a tra­gédia. A négyéves kislány egyik reggel nem tudott lábra állni. Orvostól orvoshoz, kór­házból kórházba vitték, utol­só fillérjüket is feláldozva, de segítség nem volt, csak a diag­nózist állapíthatták meg: gyer­mekbénulás. A háború kellős (közepén voltunk. Kinek lett volna ide­je segíteni egy árva kislány megmentésén? Társadalmi se­gítségre nem lehetett számí­tani, az orvostudomány is te­hetetlen volt. — Nem keseredtem el — mondja Ilonka. — Mindig vi­dám természetű voltam. Össze- font lábakkal a kezeim segít­ségével közlekedtem. Kijártam a dombra a pajtásaimhoz, lab­dáztam, játszottam velük, mint azelőtt. Sok barátnőm volt, ma is meglátogatnak néha. Téli es­téken az utcabeliek néznek be hozzám. Édesanyám na­ponta többször meglátogat, be­vásárol, tüzelőt készít be, el­intézi mindazt amire szüksé­gem van. Csak néha érzem a magányt, akkor nagyon rossz, de azért nem vagyok egyedül. Ilonka élete folyamán nem dúskált anyagi javakban. Hu­szonöt éves koráig osupán a 120 korona családi pótlékot kapta. Édesanyja a megalaku­lás óta az állami gazdaságban dolgozik, ő gondoskodott s gondoskodik ma is róla. — Most már könnyebb — mondja Ilonka. — 780 korona nyugdíjat kapok és 150 korona »• / tehetetlenségi pótlékot. Eddig évente a helyi nemzeti bizott­ságtól kaptam szenet, a múlt évben 500 korona szociális se­gélyt adtak. A szénnek jobban örültem volna. — Szép a lakása — jegy­zem meg. — Nekem elég. Egy szoba, előszoba, kis konyha. A család és az ismerősök segítségével épült. Az anyagot valahogy megvettük, a munkáért nem kellett fizetni. A berendezésben édesanyám segített. Valóban hangulatos, ízlésesein berendezett otthona van Ilon­kának. A konyha kicsi, egy ember számára éppen megfe­lel, minden kéznél van. A tűz­hely alacsony, nem kell nyúj­tóznia. A szobában modem bú­torok, rend, tisztaság és virág, kézimunka mindenütt. — Hogyan telnek napjai? —- Van egy kis kertem. Kora tavasztól késő őszig ott dol­gozgatok. Egy kis zöldség és nagyon sok virág. Van egy-két tyúkom és egy hűséges bará­tom, a cicám. Nagyon szeretek sütni, főzni. Szívesen sütök tortát a rokonoknak, szomszé­doknak is. Sokat kézimunká­zom. Szórakozás? Televízió, le­mezjátszó, rádió. A napokban kaptam egy új segítőtársat — telefont. Ez számomra nagyon fontos. Egyedül élek, így kap­csolatot tarthatok a világgal. Igaz, hogy a beszerelési költ­ség meghaladja anyagi lehető­ségeimet, de ígéretet kaptam a Rokkantak Szövetségétől, hogy segítenek. (Engedtessék meg zárójelben megjegyezni, hogy a hnb és a társadalmi szervezetek is fel­figyelhetnének, még ha nem is volna ez az esztendő a rok­kantak nemzetközi éve.) — Olvasás? — kérdem. Kesernyés mosoly jelenik meg arcán. — Sohasem jártam iskolába. A háború után ez szinte lehe­tetlen volt. Ismerem a betűket, magamtól tanultam meg úgy- ahogy írni. Az olvasás jobban megy, de nem tökéletes — mondja Icuka őszintén, de szo­morkásán. A könyvek segítségével egy új világot ismerne meg. Le­hetne ezen segíteni. A község­ben a két legjobban dolgozó tömegszervezet a Nőszövetség és a CSEMADOK. Mindkét szer­vezetnek vannak pedagógus tagjai, akitívak és nyugdíjasok egyaránt. Hátha valaki vállal­kozna rá, hogy néha megláto­gatná Icukát, gyakorolná vele az olvasást s bevezetné egy új világba, a könyv segítségé­vel segítene elűzni a barátsá­gos lakásból a hosszú estéken jelentkező magányt. FECSÖ PÁL Ösztönzés és segítség Az agitációs központok tevé­kenységének sikere nagy mér­tékben attól függ, hogy milyen segítséget, támogatást kapnak a pártszervezettől, a kommunis­táktól. Most, amikor választá­sokra készülünk, tevékenységűik fokozásához még inkább szükség van a segítségre, mint máskor. Rampasko Gyula elvtárs, az SZLKP dunaszerdahelyi (Dunaj­ská Streda) járási bizottságának dolgozója így tájékoztatott er­ről: — Idejében felkészítjük a ten­nivalókra az agitációs közpon­tok vezetőit. Az ideológiai osz­tály külön tanfolyamokat szer­vezett ennek érdekében, és módszertani segédanyagot is adtunk nekik. Három kiadványt küldtek mindegyik agitációs központ­nak. Egyik: a tevékenység irá­nyításának alapelvei. Másik: minta munkaterv. A harmadik, most különösen jól használható kiadvány, a járás választási programtervének teljesítését ér­tékelő ismertetés. — Arról is gondoskodtunk — folytatta — hogy az agitációs központok anyagi és műszaki felszereltsége megfelelő legyen. A járási Népművelési Központ nagyon sokat tett ezen a téren. Főleg a szemléltető agitációhoz szükséges, tényeket ismertető képek, vázlatok és kimutatások megküldésével. — Említésre méltó az is — ma­gyarázta tovább —, hogy a párt­szervezetek készülve pártunk megalakulásának hatvanadik évfordulójára a munkásmozga­tom helytörténeti emlékeinek gyűjtését már korábban meg­kezdték, és az összegyűjtött anyagot átadták az agitációs központoknak. Természetesen, ehhez az ak­cióhoz kapcsolódnak a forra­dalmi hagyományok emlékszo­báiban megrendezendő beszélge­tések, melyek szervezésére hang­súlyozottan felhívták az agitáci­ós központok vezetőinek figyel­mét. — Tanácsot, útmutatást is ad­tunk — fejezte be tájékoztatá­sát—, hogy miként kell a tö- megpoütikai munka formáinak és módszereinek hatékonyságát fokozni ebben az időszakban. SVINGER ISTVÄN APRÓ HIRDET É S 0­Ľ ISMERKEDÉS ] ■ 28/165 fiatalasszony ezúton sze­retne kislányának szerető édes­apát, egyben megértő férjet talál­ni. Fényképes levelek előnyben. Jelige: boldog május. 0-668 Tel/es ütemben folynak a fel­újítási munkák a prágai Űjvá- rosházán és a hozzá tartozó tornyokon. Felvételünkön Ja­roslav Lorenc kőfaragó, az eresz egy darabját munkálja meg (Jan Šváb felv. — ČSTK) c ADÄSVÉTEL ■ Eladó a „Világirodalmi lexi­kon“. Jelige: 1—5. kötetei 0-659 ■ Eladó faragott, lakkozott pa­rasztasztal, sarokpad, székek pol­cok — 2 garnitúra. Jelige: Telje­sen új. 0-662 ■ Eladó piros S 110 L, B0 000 km. Cím: dr. Bíró, Ohrady, Dunajská Streda-i járás. 0-663 ■ Eladó jó állapotban R-8-as sze­mélygépkocsi. Érdeklődni bármi­kor lehet Tábor Ferencnél, Tráv­nik 279., komárnól járás, telefon: 951-49. 0-667 ■ Eladó emeletes családi ház Nové Zámkyban. Cím: Mária Ku- kanová, ul. Červenej armády 59, IV. emelet. Nové Zámky. 0-669 ■ Eladó 5-100 olcsón. Takács La­jos, Dunajský Klatov 118. h. sz.ŕ Dunajská Streda-i Járás. 0-671 ■ Eladó 13 éves kanca ló. Kolá­rovo, Vlšlnskélio ul. 56. h. sz. 0-675 ■ Eladó 18 ezer kalóriás kazán és 180 bordás radiátor teljes föl­szereléssel. Ár megegyezés sze­rint. Cím a hirdetőirodában. 0-683 ■ Eladó 3-szobás összkomfortos családi ház kis kerttel Dunaszer- dahelyen (Dunajská Streda). Ér­deklődni lehet telefonon 16 órától — 233-98. Cím: László Mária, Vel- koblahovská 875. Dunajská Stre­da. 0-697 I KÖSZÖNTŐ ■ Flórián Dezsőnek és fele­ségének Alsószellbe (Dolnč Sallby) házasságuk 25. évfordulóján szív­ből gratulálnak, jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánnak gyermekeik, Gyuri és Juliska, valamint mama és Tibi 0-665 ■ Z 8 c h a r Jánosnak Nové Zámkvba, 80. születésnapja és 50. házassági évfordulója alkalmából további jó egészséget kíván 2 fia, 2 leánya, menyei, vejei, 6 unokája és 2 dédunokája 0-670 ■ BÍRÓ LAJOSNAK, Dunaszerdahely (Dunajská Streda], a drága édesapának és nagyapá­nak 60. születésnapja alkalmából szívből gratulál, sok erőt, egész­séget és hosszú, boldog életet ki-' ván felesége, három fia, menyei, és sok puszit küld két unokája, Zsanetka és Pétiké 0-689 MEGEMLÉKEZÉS ■ Mély fájdalom­mal, könnyes szemmel emléke­zünk e szomorú* első évfordulón Hegedűs Gézára (Marcelova), aki váratlanul, búcsúszó nélkül távozott el közülünk 1980. április 10-én 28 éves korában. Az ő sze­rető jóságát, soha el nem múló emlékét szívünkben őrizzük. Aki Ismerte, emlékezzen rá e szomo­rú évfordulón. Felesége, két gyermeke és édesanyja 0-628 köszönetnyilvánítás ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk hálás köszönetét a ro­konoknak, Isme­rősöknek, az Ipolyvarból (Vr- bovka) Alapisko­la pedagógusai­nak és tanulói­nak. a Kéri (Kiarov) Hnb, az efsz vezetőségének és tagjainak, a nagykürtösi (VeTký Krtíš) autószer­viz dolgozóinak, katonabarátainak és mindazoknak, akik 1981. már­cius 26 án elkísérték utolsó útjá­ra tragikusan elhunyt, drága jó fiunkat, Molnár Bélát, akit a kegyetlen halál 20 éves korában kiragadott körünkből. Köszönjük a sok koszorút és virá­got, az őszinte részvétet, mellyel enyhíteni Igyekeztek mély fájdal­munkat. Felejthetetlen emlékét őrző szülei, bátyja és nagynénje ■ Őszinte köszönetét mondunk mindazoknak, akik a szerető férj és édesapa, M I K U S IMRE temetésén megjelentek, és részvé­tükkel, valamint virágokkal igye­keztek enyhíteni mély fájdalmun­kat. Fájdalomtól megtört felesége és a gyászoló család 0-661 ■ Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek' és a falu lakosságának, akik elkí­sérték utolsó útjára 1981. március 24-én a vezekényi (Vozokany) te­metőbe szeretett édesanyánkat, nagymamát és dédnagymamát, özv. Fehér Józsefnét, akit a halál 85 éves korában ra­gadott ki szerettei köréből. A gyászoló család 0-666 ■ Köszönjük a részvétnyllvánítást azoknak a rokonoknak, jó bará­toknak, munkatársaknak, volt munkatársaknak és ismerősöknek, akik osztozva mély fájdalmunkban eljöttek a taksonyi (Matúškovo) temetőbe, ahol az 1981. április 20-án elhunyt férjemet és édes­apánkat, Knbovlci Lőrincet örök nyugalomra helyezték. Egy­úttal köszönjük a sok szép virá­got. A gyászoló család 0-673 ■ Fájó szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, a hnb-nek és Kocsis elvtársnak, akik elkísérték utolsó útjára a drága Jó férjet, édesapát, apóst és nagy­apát, Dohorák Lászlót 1981. február 7-én a nyárasdi (To- pofníky) temetőbe, s koszorúik­kal, virágcsokrokkal és részvétük­kel igyekeztek enyhíteni a család mély fájdalmát. A gyászoló család 0-674 ■ Fájó szívvel mondunk köszöne­tét a rokonoknak, ismerősöknek, akik elkísérték utolsó útjára özv. Horváth Jánosné Suslk Máriát 1981. március 4-én az aranyosi [Zlatná na OstroveJ temetőbe, s koszorúikkal, virágcsokraikkal, részvétükkel enyhítették mély fáj­dalmunkat. Lányai, vejei, unokái ős déd­unokái 0 676 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazon ro­konoknak, szomszédoknak, bará­toknak, ismerősöknek, akik 1981. április 23-án elkísérték utolsó út­jára a felsőszeli (Horné Sallby) temetőbe a drága, szeretett férjet, édesapát, nagyapát, LAKATOS VILI AMOT, akit a kegyetlen halál 44 éves korában búcsúszó nélkül oly hir­telen kiragadott közülünk. Köszön­jük a sok koszorút és virágot, az őszinte részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Külön köszön­jük a helyi efsz vezetőségének, a volt munkatársaknak vigasztaló szavalt, valamint a népi zenekar kíséretét. Örökké gyászoló szülei, testvé­rei, felesége, Margit, lányai, Marika és Zsuzslka, veje, Józsi, valamint a kis unoka, Andrejka 0-681 ■ Fájó szívvel mondunk köszöne­tét azoknak az orvosoknak, akik súlyos betegségében ápolták és segítették, az ismerősöknek, bará­toknak, társadalmi szervek, válla­latok dolgozóinak, akik Ismerték és szerették felejthetetlen halot­tunkat, Horváth Júliát és elkísérték 1981. április 10 én utolsó útjára a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) temetőbe, ko­szorúikkal, virágcsokrokkal, rész­vétükkel enyhítették mély fájdal­munkat. Örökké gyászoló szülei és test­vérei 0-684 ■ Köszönet a barátoknak, ismerő­söknek, a volt munkatársaknak a Zelenina vállalatnál, akik elkísér­ték utolsó útjára a dunaszerda- helyl temetőbe a ml drága anyu­kánkat, feleséget, testvért és só­gornőt, K r á r o v á D a 1 1 o s Máriát, s részvétükkel, virágaikkal enyhí­tették fájdalmunkat. Férje, József, gyermekei és a gyászoló család 0-685 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden ked­ves rokonnak, barátnak, Ismerős-* nek, munkatársaknak, s mindazok­nak, akik elkísérték utolsó útjára a hodosl (Vydrany) temetőbe 1981. március 13-án a felejthetet­len, drága jó férjet, szerető édes­apát, fiút, vöt, testvért és nagy­apát, Edmár Károlyt, akit a kegyetlen halál 55 éves korában hosszú betegség után ki­ragadott szerettei köréből. Külön köszönetünket fejezzük ki a DUK­LA Efsz és a párt vezetőinek, a Hodosl Hnb-nek és Mácsal Gyulá­nak, a Dunaszerdahelyi Vnb alel- nökének a szép búcsúszavakért. Köszönjük a részvétet, a sok ko­szorút és virágot, melyekkel enyhí­teni igyekeztek mély fájdalmun­kat. A gyászoló család 0-688 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, a volt munkatársaknak, valamint a Nagyszarvai (Rohovce) Kilencéves Alapiskola vezetőségének és a 8. b. osztály tanulóinak, hogy 1981. április 26-án elkísérték utolsó út­jára a drága jó feleséget, édes­anyát és nagymamát, Rubllk Oszkárné Szalay Zsófiát, akit a kegyetlen halál 43 éves ko* rában hosszú szenvedés után ra­gadott ki közülünk. Köszönjük a sok koszorút, a virágot és a rész­vétet, amellyel enyhíteni próbál­ták mély fájdalmunkat. Külön kö­szönetét mondunk František Gro* chal körzeti orvosnak azért a rendkívüli segítőkészségért, amely* ben szerettünket hosszú betegsége alatt részesítette. Az örökké gyászoló család 0-692 dIjsorsolAs A SPORTKA HÄROM OSZLOPA ALAPJÄN: MÄJUS 24-IG OF-21 1981. V. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents