Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-28 / 124. szám, csütörtök
IlllillllllllllllllillllllilllllliilIM A párt iránti bizalom 60 éves forradalmi küzdelmének legbecsesebb eredménye Josef Havlín elvtárs választási beszéd® Josef Havlín, a CSKP KB tit kára, akit a Nemzeti Front a Szövetségi Gyűlés Népi Kama rájába jeliült képviselőnek, a domažlicei járási Holýšovban más képviselőjelöltekkel együti találkozott a választópolgárokkal. Választási beszédében Havlín elvtárs többek között a kö vetkezőket mondta: Mindaz, amit eddig a szocializmus fejlesztésében, az emberek személyiségének fejlesztésében elértünk, arról a nagy bizalomról tanúskodik, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja a dolgozók széles rétegei körében szerzett. Ez a bizalom nem véletlenül keletkezett és senki sem adományozta. Ez a legbecsesebb eredménye annak a 60-éves forradalmi küzdelemnek, amelyet a párt a dolgozók jogaiért vívott. Egyúttal eredménye annak a lelkiismeretes és céltudatos munkának, amelyet hazánkban a szocialista társadalom építése terén az elmúlt 36 évben végeztünk. Az a bizalom, amelyet az emberek a kommunista pártba és politikájába helyeznek, úgyszintén eredménye minden lelkiismeretes dolgozó és tisztség- viselő áldozatkész munkájának, akár gazdasági tisztségekben, akár a közigazgatásban, akár a társadalmi szervezetekben, vagy a fiatal nemzedék nevelése terén, vagy bárhol másutt dolgoznak, ahol szükség van segítségükre. A pártnak és vezetőségének köszönet jár azért, hogy mindannyian békében dolgozhatunk és élhetünk, hogy országunkat nem rázkódtathat- ják meg a válságok viharai, s nálunk nem tapasztalható a burzsoá társadalomra annyira jellemző véletlenszerű fordulatok. A népgazdaság minden ágazatában tevékenykedő kollektívák egyik döntő feladata, hogy lényegesen gyorsabban növeljék a tudományos és a műszaki ismeretek gyakorlati érvényesítését. Rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk az elektronika, különösen a mikroelektronika, és az elektronikai alkatrészgyártás, az ipari robotkészítés fejlesztése meggyorsításának, a legigényesebb vegyipari és biokémiai szakok fejlesztésének, a növénytermelési és az állattenyésztési nemesítésnek, s az anyag- és energiaigényesség szempontjából legkevésbé igényes más területeknek. Célunk, hogy keressük és teljes mértékben felhasználjuk az összes valódi tartalékot és erőforrást. Van belőlük éppen elegendő. Figyeljük csak meg, hogyan használják ki a munkahelyeken a munkaidőt, hogyan szervezik meg a munkát, hogyan látnak el minden dolgozót és minden munkahelyet kellő anyagokkal, hogyan alakul a műszakok száma az anyagi termelésben, hogyan használják ki a gépeket, mennyire túlméretezett az adminisztráció és mi minden hiányzik még a jó konstrukciókhoz, a sikeres munkaszervezéshez es termelésirányításhoz, a technológiai fegyelemhez, a termelés ellenőrzéséhez — es természetesen a problémák felsorolását tovább folytathatnám, Büszkék vagyunk arra, amit a közművelődés fejlesztése terén, különösen a fiatalok nevelésében elértünk, Sokezer mérnököt, ökonómust, orvost és pedagógust képeztünk. A tudományos dolgozók körét jelentős mértékben kiierjesztet-- tűk, s e dolgozókat rpppant gyártási és szervezési tapasztalatokkal vérteztük fel A tudományos munkában az alkotó eredmények jelentős részét érik el a fiatal remény tkel tő dolgozók. A jövő dolgozóinak nevelése mindig hosszadalmas, bonyolult és költséges folyamat. Semmiképpen sem engedhetünk meg olyan fényűzést, hogy egy kiváló képzettségű dolgozó tehetségével és tudásával ne az alkotó munkájának éljen, sőt szakterületén kívül keressen érvényesülést. Másrészt a világrengető találmány felfedezése vagy a tudományos kutatómunka bármilyen más eredménye sem hoz még önmagában döntő gazdasági hasznot. Tehát nem kevésbé fontos e felfedezések gyakorlati felhasználása s a termelésben való alkalmazása sem. Itt pedig szükség van a dolgozóknak a tudományos kutatómunka iránti megértésre, a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazására. Ez természetesen nemcsak a termelőszervezetek gazdasági vezetőségeire, hanem tulajdonképpen minden munkásra, művezetőre és technikusra vonatkozik, aki munkájával közvetlenül részesül új értékek létrehozásában. Ahhoz, hogy minden dolgozó saját meggyőződéséből kiindulva megértse, támogassa és & gyakorlatban megvalósítsa a tudományos-műszaki haladás vívmányait, megfelelő műveltséggel kell rendelkeznie. És ennek pártunk mindig tudatában volt. Ezért a szocializmus építése során e kérdések mindig érdeklődésének homlokterében állottak, a párt nagy gondot fordított a nép műveltségi színvonalának emelésére, s rendkívüli érdeke volt, hogy az elért műveltséget teljes mértékben hasznosítsák az anyagi termelésben és a társadalmi tevékenység minden területén. Pártunk nemzeteink műveltségét mindig a kitűzött feladatok teljesítését jelentős mértékben befolyásoló tényezőnek tartotta és tartja ma is. Amikor a közművelődés magas színvonaláról beszélünk, akkor a kulturális színvonal általános emelkedésére s ennek az időszerű gazdasági szükségletekkel való szoros kapcsolatára gondolunk. Hiszen a lakosság kulturális színvonalától nagymértékben függ a termelőerők fellendülése, a műszaki haladás, a termelés megszerve zése és az egész életmód. Dolgozóink kulturális, politikai és műveltségi színvonalának emelése tehát nemcsak eszköze a munkatermelékenység növelésének, hanem a legfontosabb tényezője az emberek személyisége sokoldalú fejlődésének is. A jelenlegi technika és termelési rendszer annyira bonyolult, sokoldalú és sokrétű, hogy az embertől mór nem elszigetelt, szakosított képességeinek, hanem sokkal szélesebb alkotó képességeinek bizonyítását követeli meg. Nincs mesz- sze az az idő, amikor sokkal intenzívebb lesz a tudósok, a kutatók és a munkások kapcsolata. Nekünk pedig feladatunk, hogy ezt a folyamatot, ezeket a tendenciákat meggyorsítsuk. A tudományban és a technikában végbemenő változások s a dolgozók sokoldalú fejlődése két egymással összefüggő szempontja a termelőerők új minőségi szintre történő emelkedésének. Ahhoz, hogy dolgozóink valóban a mindennapi gyakorlatban érvényesíthessék a termelőeszközök tulajdonságának és szervezőjének jogát, hogy aktívan részt vehessenek a termelőeszközök felhasználásáról való döntésben, elsősorban ismerniük kell és kezelniük kell tudni a termelőeszközöket. A termelés bonyolultabbá válásától függően növekednek a követelmények nemcsak az ember tudásával, hanem munkájának kulturáltságával, az élethez, a munkakollektívához, üzeméhez és vállalatához való viszonyával szemben, ami kellő feltétele nagyfokú társadalmi aktivitásának. Ezzel új, haladó munkahagyományok keletkeznek, amelyek ma már népünk életének oszthatatlan részei és így kulturális életünk jellemvonásaivá is válnak. A szocializmus és rohamos fejlődése különösen a fiatal nemzedék számára az érvényesülés széles lehetőségeit nyitotta meg. Az embereknek sem ma, sem a jövőben nem kell attól tartaniuk, hogy nem találnak kielégítő munkát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell a fiatalokban büszkeséget kelteni aziránt, hogy egy üzemben dolgozó család nemzedékeihez tartoznak, amelyek jó hírnevet szereztek idehaza és külföldön egyaránt. A munkáshivatásra való büszkeség, az üzem jó munkájának hagyományaira, a nagy szakmai tudásra és a munkaeredményekért vállalt felelősségre való büszkeség, mindez oszthatatlan része a munkahely, a család, az ország, a szocializmus iránti öntudatos viszonynak. Ezen az úton haladnak egyre gyakrabban a fiatalok abban az üzemben, amelyben szüleik dolgoznak. így új dolgos emberek nőnek fel, akikről elismeréssel beszélünk, azt mondjuk róluk, hogy ég a munka a kezük alatt, tevékenységük nélkül népünk jelenlegi életszínvonala nem lenne magas. A szocialista kultúra növekvő társadalmi jelentősége A Kassai {Košice) Műszaki Főiskola Nagytermében tartott választási gyűlésen elhangzott beszédének bevezető részében Miroslav Válek elvtárs, az SZNT képviselőjelöltje rámutatott arra, hogy a CSKP nemrégiben lezajlott XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa is reáli san, ugyanakkor gyak ran kritikusan értékelte társadalmunk fejlődését az utóbbi esztendőkben.. Fontos tény ez, ugyanis a sikerek mellett, melyeket társadalmunk a termelési, gazdasági, szociális és kulturális szférában elért, utaltak arra is, hol tehettünk volna még többet és jobban, vagyis hogy bői nem éltünk kellőképpen a lehetőségekkel. A minőség ötéves tervéről beszélünk életünk minden területén — folytatta Vélek elvtárs. Feladatunk, hogy felelősségteljesen és komolyan mérlegeljük azokat a javaslatokat, melyek az elkövetkező években jó irányban befolyásolhatják munkánkat. A kongresszusi határozatok lebontása során szükséges, hogy a vezetés minden szintjén józan megfontolások alapján és a lehetőségekből induljanak ki, ugyanakkor maximális Igényességgel. Úgy gondolom, hogy manapság semmi nem lehetne károsabb, mint a formális viszonyulás például az olyan fontos és konkrét gondolatokhoz, mint amilyeneket elsősorban Husák, Strougal és Lenárt elvtárs hangsúlyozott a kongresszuson. Beszámolóik átfogták azoknak a problémáknak a széles skáláját, melyeket az elkövetkező esztendőkben meg kell oldani. Szocialista társadalmunk harmonikus fejlődése megköveteli társadalmunk életének harmonikus fejlesztését minden területen. Elhanyagolni valamit akár a termelési, akár a felépítményi szférában, vagy előnyben részesíteni valamelyik területet egy másik rovására — kockázatot jelent, ugyanis az aránytalanságok egy bizonyos i3Bi. elteltével megbosszulják magukat, hiszen nem mindig V. 28. lehet behozni azt, amivel lemaradtunk. Miroslav Válek elvtárs választási beszéde Olyan időszakban élünk, amikor egész társadalmunk nemcsak hogy elgondolkodik a kongresszusokon fölvetett javaslatokon, hanem azokat részleteire bontva konkretizáljuk kollektívákra, egyénekre. És mert ezek a javaslatok jövőnket, boldogulásunkat szolgálják, felelősségteljesebben kell dolgoznunk. Bizonyára észrevették, folytatta Válek elvtárs, hogy a kongreszusi anyagok több figyelmet szenteltek , a kultúrának, mint bármikor korábban. Nem véletlenül. A kultúra fejlődésében sokat jelent az utóbbi tíz esztendő. Sok jelentős sikert értünk el, ami arról tanúskodik, hogy jelenleg a politikai-társadalmi légkör kedvez a kultúra és művészet fejlődésének. És nemcsak ez. A kultúra és művészet szocialista társadalmunkban az ember mindennapi életének szerves része. Nem beszélhetünk teljes emberről, ha az kulturálatlan. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert megkezdjük azt az ötéves tervet, amely a minőség jegyében telik majd. A kulturált ember jobb minőségű munkát végez, kulturáltan viszonyul a munkához, környezetéhez. Igen, az ember számára mindenekelőtt az anyagi jólétet kell biztosítani, de nem feledkezhetünk meg a kulturális fölemelkedésről, nem hanyagolhatjuk azt el. Az emberre olyan értelemben kell hatni, hogy saját jólétét ne helyezze szocialista társadalmunk érdekei fö- Pé. Véleményem szerint, kortárs szocialista kultúránk és művészetünk becsülettel küzd ezért. Feladatát végül is pontosan és aránylag átfogóan tartalmazták a kongresszusi anyagok. A szlovák szocialista prózaírók annyi kitűnő művel jelentkeztek az elmúlt tíz esztendőben, mint azelőtt évtizedek alatt. És Itt hangsúlyoznom kell, hogy magas művészi színvonalat képviselő művekről van szó, olyanokról, melyeknek egyúttal jelentős a kultúrpolitikai hatásuk, és egyértelműen fejezik ki az író szocialista hozzáállását valóságunkhoz. Véleményem szerint a zeneművészet és a zenei előadóművészet területén is sikerekről számolhatunk be, s úgy tűnik föl, hogy egyre több országban értékelik ezeket az eredményeket. Ehhez hasonlóan fejlődött színház- és képzőművészetünk több ágazata is. Válek elvtárs beszédének további részében a műemlékvédelem fontosságáról szólt. E téren különösen az utóbbi években számos figyelemreméltó eredményt értünk el, ám ennek ellenére nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel, mert még aktívabb munkára van szükség. Nem szabad megengednünk, hogy a múlt számos értéke és létesítménye tovább rongálódjék. Tudatosítanunk kell, hogy a műemlékvédelem is egyike azoknak a munkaterületeknek, ahol az ésszerű megoldásokon kívül nem lehet szűkkeblűén takarékoskodni. Mert ha ma valamit nem teszünk meg, akkor holnap többszörös árat fizetünk a mulasztásért. Annak ellenére, hogy 1979-hez viszonyítva e területen is jelentős előrehaladás történt, tavaly a műemlékvédelmi tervet mindössze 88 százalékra teljesítettük. Ezután Válek elvtárs arról szólt, hogy szocialista társadalmunk legfőbb célja az emberek jól'étének, anyagi és szellemi fejlődése feltételeinek a megteremtése. A tudományos-tech- nikai forradalom nagy iramban halad előre, s e korban a szocialista kultúra és a művelődés legfontosabb célja az, hogy az ember elérje a mai tudomány színvonalát. Bármilyen berendezés és gép csak akkor végezhet érdemes munkát, ha azt olyan ember használja, aki megfelelő szakmai és kulturális színvonalú. Ha erről a problémáról szóltunk <•— hangsúlyozta Válek elvtárs —, szeretném megemlíteni, bugy a kultúra és a kulturáltság kérdése nemcsak azokra vonatkozik, akik közvetlenül a kultúra szakaszán dolgoznak. jó Jenne, ha a kulturáltság problémakörével' az üzemek, szövetkezetek és a társadalmi szervezetek is többet foglalkoznának, hiszen ezek is nagyban elősegíthetik a kultúra fejlődését. Természetesen a legnagyobb felelősség a kulturális intézményekre hárul. Számos nemzeti bizottság például nagy figyelmet fordít arra, hogy a könyvtárak esztétikai és célszerűen berendezett helyiségekben működjenek, ezt én az irodalom iránti fokozottabb igény felkeltésének egyik rendkívül fontos tényezőjeként értékelem. Ennek ellenére e téren is sok még a prolémánk, mert számos faluban és községben nincsenek megfelelő helyen a könyvtárak. A nemzeti bizottságokon nagyobb gondot kellene fordítani arra is, hogy a könyvtárosi munkát szakmailag és politikailag egyaránt felkészült emberek végezzék. Arra kell törekednünk, hogy a helyi kulturális központok integrációjával még inkább elmélyítsük a könyvtárak kulturálisnevelő jellegét, természetesen eredeti funkciójuk megtartásával. Pártunk kulturális politikájának legfontosabb célja egész társadalmunk és minden ember harmonikus fejlődése. Egyik legfontosabb feladatunk — s meggyőződésem, hogy e téren sokat teszünk — elérni azt, hogy a dolgozóknak öntudatos viszonyuk legyen szocialista társadalmunk értékeihez. Ugyancsak fontos tennivalónk, hogy tovább szilárdítsuk kulturális dolgozóink és valamennyi állampolgár internacionalista érzelmeit és meggyőződését. Valamennyiünknek részt kell vennünk e munkában. A kultúra és a kulturáltság jóval tá- gabb fogalom a művészetnél. A kultúra fejlődésében például fontos szerepük van a polgári ügyek testületeinek, amelyek nagy munkát végeznek a tudományos világnézet terjesztése érdekében. Fontos szerepe van az amatőr művészeti mozgalomnak is, amely többek között elősegíti a dolgozók esztétikai igényének, ízlésének további fejlődését. Ma már nem elég — hangsúlyozta Válek elvtárs — nagy és költséges hirdetőtáblákkal bizonyítani a szocializmus eszméihez, szocialista hazánkhoz való hűségünket. Ezt a kapcsolatot ma konkrét tettekkel, munkánkkal kell bizonyítanunk. Ezt is helyesen hangsúlyozta a kommunista pártunk kongresz- szusa. Tudatosítjuk, hogy kultúránk problémáit aligha lehet számokba és százalékarányokba sűríteni. Végeredményben sokszor azonnal nem lehet felbecsülni hatásukat sem. Ezért összetettebb, igényesebb ezen a területen a munka. Azt, amit jól csináltunk, lehet, nem értékeljük megfelelő pillanatban, s máskor a hibáinkat csak nehezebben és hosszadalmasab- ban tudjuk helyrehozni, mint más területeken. Ezért is kötelességünk —- hangsúlyozta Válek elvtárs — azzal törődni, hogy minél kevesebb hibát kövessünk el és kikerüljük a buktatókat. Igen, vannak nehézségeink is, amelyeket észre kell vennünk, emellett azonban látnunk kell az utóbbi évek társadalmi haladását is. ’Mivel a kultúrában a gondokat nem szüntethetjük meg egyszerre és tartósan, szükséges, hogy munkánkat az egyes szakaszokon következetesen végezzük el. S természetesen olyan eredményekkel, amelyek szocialista kultúránkat új, mindig minőségi változásokhoz segítik. Erről a helyről akarom önöket biztosítani — fejezte be beszédét Válek elvtárs —, hogy kommunista pártunk és kormányunk mindig támogatja szocialista kultúránk egészséges fejlődését.
