Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-27 / 123. szám, szerda
A béke megőrzése jelenleg az emberiség legfontosabb feladata VASIL RIĽAK ELVTÁRS VÁLASZTÁSI BESZÉDE PREŠOVBAN ÚJ SZÓ 1981. V. 27. A elmúlt öt esztendőben dolgozóink a kommunista párt vezetésével a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott irányvonal megvalósítása útján tovább gyarapították a szocializmus anyagi és szellemi értékeit, s így hozzájárultunk a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítéséhez. A számottevő nehézségek ellenére népgazdaságunk sikeresen fejlődött. Az eredményeket csaik azok nem látják vagy nem akarják látni, akik nem értenek a dolgokhoz, vagy akik rosszat akarnak nekünk. Röpke öt év alatt a kis Csehszlovákia 610 millió tonna szenet és lignitet, 75 millió tonna acélt, több mint 50 millió tonna gabonát termelt, üzembe helyezett 4300 megawatt erőművi kapacitást, felépített csaknem 650 000 új lakást, a bölcsődék férőhelyeinek számát 18 000-rel, az óvodákét 220 000-rel növelte. Az elmúlt időszakban elért (eredmények azzal a biztonság- érzettel töltenek el bennünket, hogy a IköveUkező ötéves időszakra kitűzött feladatokat is Sikeresen valóra váltjuk. A XVI. kongresszuson nyíltan és bírálóan értékeltük a szövetségi, a cseh és a szlovák kormánynak, az Állami Tervbizottságnak, a minisztériumoknak, a konszerneknek, a trösztöknek, a központi állami és gazdasági szerveknek munkáját. Távol áll tőlem, hogy mérséikelni akarjam a jogos bírálatot, de a minőség javításáért, a gazdaságosság és a munkafegyelem növeléséért mindenütt, minden munkahelyen harcot kell vívni. Tegyük fel a kérdést: hogyan hasznosítják a nyersanyagokat, az e ne rg iá t, hóig ya n h aszná 1 ják ik i a munkaidőt, milyen a közlekedés, az üzletek ellátása, milyenek a szolgáltatások egy- egy kerületben, járásban, városban. Az emberek meg tudják érteni azokat az objektív okokat, amelyek ezen vagy azon a téren nehézségeket okoznak, de aligha értik meg, miért tű- nitk fel az üzletekben rossz kenyér, a zöldség- és a gyümölcsboltokban rossz áru, miért végeznek a javítóüzemek rossz munkát és miért van az, hogy néha mesterségesen hiányt idéznek elő egyes árucikkekből, aminek feketé- zés a következménye. Ezekért a gyakran apró fogyatékosságoknak nevezett dolgokért, amelyek szegényebbé teszik és megkeserítik az emberek életét, a teljes felelősség a járási és a helyi szerveikre, a nemzeti bizottságokra, a vezető gazdasági dolgozóra, kommunistákra és pár- tonkívüliekre hárul. Nem szabad eltűrni, hogy egyesek nem a munkáért, hanem azért szedik a fizetést, hogy csak munkába járnak, nem szabad eltűrni, hogy bárki mások lelkiismeretes munkájának rovására emelje élet- színvonalát. Olyan társadalmi légkört kell teremtenünk, amely elítéli a lógósokat, az élősködőket, a spekulánsokat, hogy e személyeknek kollektívájukban és még saját gyermekeik előtt is szégyenkezniük kelljen magatartásukért. Itt nagy szerepe van az eszmei-politikai nevelésnek. Céltudatosan, konkrétan kell harcot vívni a hasonló visszásságok és elkövetőik ellen minden olyan területen, ahol ilyen jelenségek felelhetők. Az igényes feladatokkal nem tudnak megbirkózni azok az emberek, akik mindentől félnek, kerülik a nehézségeket, és saját fogyatékosságaikat objektív okokra való hivatkozással próbálják magyarázni. Nagyon felelősen kell elgondolkodnunk problémáink és fogyatékosságaink okairól, következetesen kell megkülönböztetni az objektív nehézségeket a gazdasági mechanizmus és az emberek fogyatékosságaitól, a feladatok és kötelességeik teljesítéséhez való v i szón y u lá suk tói. Leonyid Iljics Brezsnyev nagyra értékelte Csehszlovákia Kommunista Pártjának a szocializmus építéséért és a forradalmi vívmányok védelméért vívott harcban szerzett tapasztalatait, a XVI. kongresz- szus elvhű, tárgyszerű és önbíráló lezajlását. Ma az a fontos, hogy a kongresszusi programot mindenki elsajátítsa, hogy magukévá tegyék a munkásság, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség széles rétegei, hogy a program kiindulópontjává és alapjává váljon az egész párt, az állami, a gazdasági szervek, a társadalmi szervezetek, az egész Nemzeti Front munkájának. Népünk méltán büszke hazánk nemzetközi helyzetére. Csehszlovákiának senki sem adományozta nemzetközi tekintélyét. Országunk jó nemzetközi hírnevét és szilárd nemzetközi helyzetét népünk érdemelte ki, mégpedig a szocializmus építése terén végzett alkotó munkájával és a csehszlovák külpolitika aktív támogatásával, amelynek sziklaszilárd alapja a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való megbonthatatlan szövetség, együttműködés és barátság. A jelenlegi nemzetközi helyzet a hetvenes évektől eltérően, az imperializmus hibájából, jelentősen bonyolultabbá vált. Tekintet nélkül ajiépek béke- vágyára, kísérleteket tesznek a nemzetközi enyhülés felszámolására és a hidegháborúhoz való visszatérésre. A fegyvereknek, köztük a legveszélyesebbeknek felhalmozása meghaladja az e folyamat lassítására tett erőfeszítéseket. A fegyverkezés korlátozásáról és a leszerelésről folytatott fontos megbeszélések az Egyesült Államok hibájából megszakadtak, vagy abbamaradtak. Azt mondják, hogy egy ember vagy egy nép nagysága elsősorban nehéz helyzetben mutatkozik meg. Ugyanígy elmondhatnánk, hogy az országok vezetőinek bölcsessége és felelőssége leginkább bonyolult nemzetközi helyzetekben mutatkozik meg. Az amerikai vezetők ezen a történelmi vizsgán megbuknak. Nem hajlandók és nem képesek tudomásul venni a folytatódó forradalmi változásokat, nem akarnak beletörődni az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti katonai egyensúlyba, meg abba, hogy fokozatosan csökken politikai és gazdasági befolyásuk a tőkés világban, betegesen reagálnak bármely latin-amerikai, afrikai és ázsiai ország azon törekvésére, hogy valóban Önálló útra térjen. Az amerikai kormány eddig egyetlen vitás probléma józan rendezését sem javasolta. Éppen ellenkezőleg, az amerikai vezetők részéről csak arrogáns magatartást tapasztalhattunk, amely gyakran közelített a hisztériához. Ebben a kiélezett békeellenes és szovjetellenes légkörben, amelynek kiélezéséhez az imperializmus új barátai, a kínai hegemonisták is hozzájárulnak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán új békeüzenet hangzott el. Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke űj konstruktív javaslatok széles komplexumát terjesztette elő a fegyverkezés korlátozásával, a katonai enyhüléssel és a bonyolult nemzetközi problémák tárgyalások útján történő rendezésével kapcsolatban. Ezek a javaslatok vonatkoznak az atomrakétákra és a konvencionális fegyverfajtákra, a szárazföldi, a tengeri és a légierőkre. Vonatkoznak az európai, a közel-keleti és a távolkeleti helyzetre. Politikai és katonai intézkedéseket egyaránt tartalmaznak. Mi, csehszlovákiai kommunisták ugyanúgy, ahogy minden becsületes ember hazánkban, büszkék vagyunk arra, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev a CSKP XVI. kongresszusán elmondott beszédében, amelyet a világ közvéleménye nagy érdeklődéssel kísért figyelemmel, ismét megemlített több külpolitikai kezdeményezést és részletesen megmagyarázta őket. Ez különösen az európai atomrakéták számának korlátozására vonatkozik. Az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott minden javaslatnak egy a célja, egy közös erőfeszítés: mindent meg kell tenni, hogy a népeket megszabadítsuk az atomháború veszélyétől, hogy sikerüljön megőrizni a békét. A CSKP XVI. * kongresszusa magáévá tette és egyértelmű támogatásáról biztosította a Brezsnyev elvtárs által előterjesztett javaslatokat. Ezek nemcsak utat jelentenek a legégetőbb nemzetközi problémák rendezéséhez, hanem egyúttal koncentráltan kifejezik Csehszlovákia népének a nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő létérdekeit. Mint Közép-Európa fontos földrajzi helyzetű országának, Csehszlovákiának szövetségeseinkkel együtt rendkívüli érdeke az, hogv ne boruljon fel a jelenleg nagyjából meglevő európai katonai egyensúly. mert ez az egyensúly az európai földrész viszonylagos stabilitásának alapja. A második világháború óta minden amerikai elnök valamilyen doktrínával akar bekerülni a történelembe. Truman a kommunizmus feltartóztatásának és visszaszorításának doktrínáját agyalta ki, Eisenhower az atomcsapás doktrínájával állt elő, Kennedy a rugalmas reagálás doktrínáját hirdette. Carter doktrínája a korlátozott atomháború volt; ha valóra váltotta volna, akkor sokmillió ember halt volna meg, de ez az emberi jogok önjelölt védelmezőjének nyilván nem számított. Mindezek a doktrínák azt mutatják, hogy az imperialista világ legerősebb nagyhatalma hiába törekedett a Szovjetunió háború utáni újjáépítésének és fejlesztésének megfékezésére, a szocialista világrendszer létrejöttének és megszilárdításának megakadályozására, az ázsiai, az afrikai és a latinamerikai felszabadítási mozgalmak imperializmus számára elfogadható kerékvágásba terelésére, a kommunizmus és a\ nemzetközi haladás eszméi terjedésének megállítására. Reagan, az új amerikai elnök sem akar tanulni elődjeinek történetéből. Doktrínája az előzőek szimbiózisa. Abból a feltevésből indul ki, hogy a „következő húsz esztendőben forradalmak, polgárháborúk, etnikai és határkonfliktusok és szabályosan meghirdetett háborúk lesznek napirenden“, ahogyan ezt nemrég két amerikai tiszt írta. A Reagan-kormány- zat konvencionális fegyverekkel megvívandó háborúra számít Közép-Amerikában, Afrika különféle helyein, az Arab-félszigeten és újra Délkelet-Azsiá- ban. Abban reménykedik, hogy kiélezi az európai helyzetet. A kommunizmus megszűnését és az Egyesült Államok korlátlan uralmát jósolja. Nagyobb kommunista üldözővé válik-e, mint Hitler volt, azt nehéz megmondani, de arról az Egyesült Államok elnökének sem volna szabad megfeledkeznie, hogyan végezték azok, akik politikájukat a Szovjetunióval való kapcsolatok kiélezésére alapozták. Az imperialisták nem ismerik el a népek szabad akaratát, sem pedig a történelem törvényszerűségeit. A népek felszabadító harca felbőszíti őket. Ezt „terrorizmusnak“, nevezik, s a háttérben „Moszkva kezét" látják. Eközben az Egyesült Államok kormánya nyíltan támogat minden terrorista kormányt, a szocialista országok a kommunisták és a haladó erők ellen elkövetett gaztetteket. A fasiszta Németország ellopta Csehszlovákia népének aranyát. Nemcsak hogy 35 év elmúltával sem akarja az Egyesült Államok az aranyat Csehszlovákiának visszaadni, hanem most törvényt készül jóváhagyni a csehszlovákiai arany eladásáról. Mi másnak lehet ezt minősíteni, mint Csehszlovákia -elleni állami terrorizmusnak? Ha ez megtörténik, ez lesz az Egyesült Államok kormányának egyik legszomorúbb törvénye és tette. Nem lesznek sem gazdagabbak sem erősebbek, csak nyomorultabbak és nevetségesebbek. Számos nép és egyén, amely, illetve aki amerikai bankokban tartja értékeit kénytelen lesz tudatosítani, mi érheti. Az imperializmus nem lenne* imperializmus, ha nem igyekezne kihasználni Lengyelország súlyos politikai és gazdasági helyzetét, amelynek előidézésében részt vett. Különféle módon támogatja a lengyelországi ellenforradalmi erőket, harcra buzdítja őket a szocialista rendszer es a szocialista országok egysége ellen. A burzsoá lapok nem titkolják azt a reményüket, hogy az antikommu- nista és a szovjetellenes erőknek a Szolidaritást sikerül egyfajta keresztény szociális párttá változtatniuk, amely támogatásukkal harcot indíthat a Lengyel Egyesült Munkáspárt ellen. A Paltimore Sun című lap közzétette egy munkás levelét: „Nem csodálkoznak azon — teszi fel a kérdést —, hogy a gazdag amerikai vállalkozók nem győzik dicsérni a lengyel Szolidaritást, miközben évente a dollárok millióit fordítják arra, hogy megakadályozzák az amerikai munkásokat abban, hogy valóban szabad és független szakszervezeteket alakítsanak?“ Álláspontunkat a lengyelországi helyzet alakulásával kapcsolatban világosan kifejezte Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán. A világ reakciós köreinek természetesen nem tetszik, hogy Csehszlovákia elvhű ‘álláspontból kiindulva figyelmeztet a szocializmus alapjainak veszélyeztetésére Lengyelországban, hogy újságíróink ujjal mutatnak a szocialista Lengyelország ellenségeire. A Nyugatról még arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy úgymond ne avatkozzunk be a lengyel belügyekbe. Micsoda képmutatás az imperializmus részéről! Az Egyesült Államok egészen nyilvánosan kijelenti, hogy joga van dönteni arról, mi történjék olyan távoli helyeken, mint a Közel- Kelet, Délkelet-Ázsia, Dél-Afri- ka, Nyugat-Európa, sőt még a döntőbíró szerepét is vállalja, hogy elbírálja, Lengyelországban mi a helyes és mi nem. És a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak nem lenne joga állást foglalni a lengyelországi helyzet alakulásával kapcsolatban, amikor testvéri szomszéd országról van szó, amellyel közös szocialista célt követünk? Sajnos, az ellenforradalmi erők minden tehetségeset megtesznek, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt ne tudja konszolidálni a felforgatott gazdasági életet és az ország egész politikai rendszerét. Szinte nem is emleget mást, mint a Lengyel Egyesült Munkáspárt volt vezetőségének hibáit. Ezeket a hibákat a jelenlegi pártvezetőség nem tagadja. Lengyelország nagyon eladósodott. Nem fordítottak elég nagy gondot a pártra és akcióképességére. Elhanyagolták az ideológiai nevelést. A párt, az egész társadalom lázban szenved. A Szolidaritásnak egyetlen módszere van: eret vágni és hideg vízzel leönteni. így a hibákat helyrehozni nem lehet. A nyilvánvaló fogyatékosságok ellenére csak a szocializmus esküdt ellenségei tagadhatják azt az objektív tényt, hogy Lengyelországban nemcsak hibák voltak. A második világháború romjaiból erős népi Lengyelország épült fel, amelynek modern ipara van. Lengyelország állami függetlenségét a szocialista országok testvéri közössége biztosítja; a lengyel függetlenség a lengyel állam eddigi történetében ilyen szilárd még sohasem volt. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével Lengyelországban nagy sikerek is születtek az ország gazdasági potenciáljának növelése és az életszínvonal növelése terén. És mivel dicsekedhetnek a lengyelországi ellenforradalmi erők? A Szolidaritás segítségével tíz hónap alatt Lengyelor szágot a gazdasági katasztrófa szélére és mély politikai bizonytalanságba sodorták. Ha azonnali fordulat következne be, még akkor is sok év kellene ahhoz, hogy helyrehozzák a múlt év nyara óta a sztrájkok és számos felforgató akció okozta pusztítást. Minden hónapért legalább egy évi becsületes munkával kell fizetni. Az emberek előbb-utóbb rájönnek, ki csapta be őket. A Szolidaritás vezetői a dolgozók védelmezőiként tüntetik fel magukat. Felfordulás, bizonytalanság keltése, a párt, a szocialista állam, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok gyöngitése ellentétben áll a munkásosztály létérdekeivel, a nép érdekeivel. Ez nagy gaztett a lengyel nép ellen, olyan, gaztett, amelyet a történelem senkinek sem bocsát meg. Az imperializmusnak és a haladás minden ellenségének címére újra elmondhatjuk: Len-, gyelországot senki sem tépi ki a szocialista közösségből. Lengyelország nincs egyedül, a szó cialista országokban hű barátai vannak, akikre támaszkodhat. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa meggyőző bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének helyes útján haladunk. Ezen az úton haladva takarítjuk be munkánk gyümölcsét. Az előttünk álló esztendők nem lesznek könnyebbek az elmúlt éveknél. Éppen ellenkezőleg. De ez így volt és mindig így lesz. Ahogy természetes, hogy egyre növekednek az emberek igényei és követelményei, az is magától értetődik, hogy a feladatok növekednek. A XVI. kongresszus kitűzte a gazdasági és szociális fejlesztés hetedik ötéves tervidőszakra vonatkozó igényes program ját, amely kifejezi népünk alapvető érdekeit és szükségleteit. Ahhoz, hogy megvalósítsuk mindazt, amit kitűztünk, békére van szükségünk. A béke megőrzése jelenleg az emberiség legfontosabb kötelessége. Háborúval sem a kapitalizmus, sem a szocializmus nem tudja bízó nyítani fölényét vagy előnyeit. A béke ugyanúgy, mint a jólét, nem teremtődik önmagától. A békéért harcolni kell. A mi feltételeink között e harc nem más, mint Csehszlovákia gazdasági és politikai súlyának növeléséért, a szocialista közösség erősítéséért, a Szovjetunióval való barátság fejlesztéséért végzett lelkiismeretes, áldozatkész munka. Nemzeteink évszázadokon át arra kényszerültek, hogy harcoljanak szabadságukért és a szociális igazságért. D<i csak hazánk felszabadulása, a dolgozó nép 1948 februárjában aratott győzelme, valamint a Szovjetunióval való szilárd barátság és szövetség politikája teremtette meg a feltételeket a csehszlovák állam valódi függetlenségéhez, a szocialista rendszer felépítéséhez és népünk biztonságos életéhez. A Szovjetunióhoz fűződő viszony ezért sohasem lehet konjunktúraügy. Ez sorskérdés nemzeteink és nemzetiségeink számára. Csak a Szovjetunióval való szilárd szövetségben érheti el országunk létérdekeit és vágyait. Az emberek erről jő és rossz időkben egyaránt meggyőződhettek. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való sokoldalú együttműködés elmélyítésében látják forradalmi vívmányaik fő biztosítékát. Ezért szívvel-Iélekkel támogatjuk a Szovjetunió külpolitikáját, mert e politika következetesen szolgálja a békét, erősíti hazánk és más országok szabadságát, elősegíti a humanizmus győzelmét az embertelenséggel szemben, a haladás győzelmét a reakcióval szemben.
