Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-23 / 120. szám, szombat
A NEMZETI FRONT JELÖLTJE Megérdemelt bizalom A városi művelődési otthonban délelőtt nincs nagy forgalom. Csendes, kihalt a folyosó. Az egyik iroda ajtaja mögül azonban írógép kattogása hallatszik ki. A névtábla elárulja, hogy jó helyen járok, Grébecz Erzsébet könyvelő, a tornaijai (Šafárikovo) Vnb képviselő-jelöltje a munkahelyén van. — A közigazgatásilag Tornaijához tartozó Beje (Bechyn- ce) településen születtem, s a mai napig is ott lakom — kezdi el a beszélgetést. — Ebben a választási időszakban is a vnb képviselője voltam, s újra jelöltek. Jóleső érzés, hogy megbíznak az emberben, de ez egyben nagy felelősséget ró rám. Nem szeretnék megválasztásom esetén csalódást okozni azoknak az embereknek, akik rám adták szavazatukat. Szóba került, mivel is gazdagodott választókerülete, szülőfaluja az elmúlt öt év alatt. Felépült az olyan nagyon várt üzlet és a tűzoltószertár. Utakat tettek rendbe, zöldterületeket létesítettek. A járásban a helyi polgári bizottság évek óta a legeredményesebbek, a legaktívabbak közé tartozik. — Szeretek az emberekkel foglalkozni, szívesen elbeszélgetek velük — folytatja. — Ezekben a napokban is gyakran megállítanak és afelől érdeklődnek, hogy mikor kezdjük már meg a járda építését. Ugyanis a községen keresztül halad a főút s járda hiányában a gyalogosok az úton kénytelenek közlekedni. Nem nagy beruházásról van szó, erőnk is van hozzá, csak a tervrajz hiányzik. Elhallgat, majd rövid gondolkodás után így folytatja: — Nemcsak a mi településünk, hanem a város is igen sokat fejlődött, de vannak olyan dolgok, amely fölött nem hunyhat szemet az ember. A művelődési otthon első része már évekkel ezelőtt elkészült, de a másik részét azóta sem sikerült befejezni, pedig ott kapna helyet a színház és a moziterem. Tavaly jól haladtak a munkálatok, az idén azonban a járási építőipari vállalat dolgozói jóformán nem is mutatkoznak az építkezésen. Az emberek pedig odafigyelnek, hamarabb észreveszik a hibákat, mint a jó példákat. Azt mondják róla, hogy a szókimondók közé tartozik. A vnb plenáris ülésein is gyakran felszólalt, nem riadt vissza a bírálattól sem. Pedig tudta, ezzel nemegyszer haragost szerez magának. Bár még fiatal, jól ismeri az embereket. Már az iskolában is kivette részét a közösségi munkából. Szülőfalujában számos tisztséget viselt az ifjúsági szövetségben. Jelenleg a városi szervezet alelnöke, az ifjúsági klub tanácsának a tagja, a szovjet filmbarátok körének a vezetője. Évek óta aktívan kiveszi részét a polgári ügyek testületének munkájából is. Eszembe jut, hogy vajon van-e szabad ideje, s ha igen, mivel foglalkozik ilyenkor. Mielőtt azonban gondolatomat szavakba önteném, maga adja meg rá a választ. — Szeretek olvasni, kézimunkázni, a természetbe járni. Mint minden fiatal, szeretem a zenét, a divatos ruhát. Nem titok, szeretnék főiskolára kerülni. Azt tartom, hogy tanulni sohasem késő, még akkor sem, ha időközben netán férjhez mennék. Nem véletlenül került újra a Nemzeti Front jelölő listájára. Grébecz Erzsébet munkájával bizonyította be, hogy érdemes a bizalomra. NÉMETH JÄNOS (A szerző felvétele) Megtisztelő kötelesség A Pionírszervezet első emlékszobája Két évtizede tudatosan és szervezetten foglalkozik a hazai, haladó szellemű, forradalmi gyermek- és ifjúsági mozgalmak hagyományainak, emlékanyagának gyűjtésével a Klement Gottwald Központi Pionír- és Ifjúsági Ház igazgatósága. Ladislav Lauko elvtárs, aki szívügyének tekinti ezt a tévétájékoztató Egyenlő választójog A polgári demokráciában az Uralkodó burzsoázia úgy határozza meg a választókerületek nagyságát, hogy előnyben részesítse a kormánypártokat. Gyakorlatilag ez úgy történik, hogy a munkásközpontoikban, ahol feltehetően a baloldali jelölt ikerül az élre, néhány- szórta is több választópolgárt sorolnak egy-egy választókerületbe, mint mondjuk vidéken, ahol jóval nagyobb esélyeik vannak a konzervatív jelölteknek. így azután a baloldali jelöltnek választási győzelméhez akár hatvanezer szavazatra is szüksége van, míg a jobboldal jelöltje célt ér húszezer szavazattal is. Nálunk viszont a választókerületek nagyjából azonos nagyságúak s bennük egy képviselőjelöltre hozzávetőleg azonos a választópolgárok száma. Arról már nem is beszélünk, hogy az ezzel kapcsolatos 'kisebb eltéréseknek nincs politikai jelentőségük, hiszen hazánkban nincsenek hatalomért viaskodó antagonista erők és szavazatunkat a Nemzeti Front egységes jelölőlistájára adjuk le. Az egyenlőség más szavakkal tehát annyit jelent nálunk, hogy minden választópolgárnak egy szavazata van s annak egyforma a súlya is. Ebben kifejezésre jut nemcsak a személyek, hanem egyben a nemzetiségi, területi, társadalmi csoportok egyenlősége is. Nem kevésbé jelentős körülmény, hogy a választópolgár a választások után alapjában azonos feltételek között befolyásolhatja — képviselője közvetítésével — a képviseleti szerv tevékenységét, fgj . kenységet, két évtizede hangoztatja: — Múltunk, forradalmár elődeink küzdelmeinek feltárása hozzájárulás múltbeli értékeink megismeréséhez, szocialista je lenünk megbecsüléséhez, a jövő távlatainak megértéséhez és nevelésünk céljainak a megvalósításához. Nem hiába érvelt és magyarázott: a pionírházban, az egykori Grassalkovich-palotában, sok és értékes anyag gyűlt ösz- sze. Az archívumban, ahol nincs mód a bemutatásra, hiszen egyébként is szűk már az egykori palota. Viszont az új pionírpalota építését alig egy éve kezdték meg a Róka-völgyi domboldalon. Csak évek múlva kerülhet majd méltó helyére az összegyűjtött anyag. A CSKP megalakulásának 60. évfordulója köszöntésére készülve azonban sürgető szükségét érezték, hogy legalább az anyag legértékesebb részét rendezzék, bemutassák. Az épülő, új pionírpalota közelében, Dúbravkán, a Pekníková utcai alapiskolában Éva Povalanová igazgató és Fazekas Márta csapatvezető, akik évek óta szorgalmazzák iskolájukban a forradalmi hagyományokat és emlékeket bemutató szoba létesítését, szívesen vállalták: átveszik és rendezik ezt az anyagot. így is történt, és a múlt héten a Pionírszervezet első emlékszobájának ünnepélyes megnyitására is sor került. A korszerű, 1976-ban épített alapiskola csarnokában, két klubhelyiségében és zárt folyosóján helyezték el a kapott, valamint a maguk gyűjtötte emlékanyagot, zászlókat, fényképeket, egykori kiadványokat, .éremgyűjteményeket és tárgyakat. Kétségtelen, hogy az emlékszoba anyagának legértélu ~ebb része az, mely a vörös cserkeszek és a vörös úttörők mozgalmának történetét dokumentálja. Aki megnézi a csarnok fő falára helyezeti, korabeli fényképfelvételeket, magyarázat nélkül is megérti: pártunk szervezte és irányította ezt a mozgalmat. Lehetetlen megilletődés nélkül végignézni a negyedik tárló anyagát, hiszen ez már azt tükrözi elénk, hogy mit tettünk mi a gyermekekért, az ifjúságért. Történelemmé lett tények ma már: a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, majd a Pionírszervezet megalapítása, az első pionírtáborok, ifjúsági építkezések. A pionírszervezet első emlékszobájának megnyitása mélté köszöntése a CSKP megalakulása 60. évfordulójának, mert remélhető a gyűjtés, a kutatás, a rendszerezés folytatása, és a még igényesebb bemutatás is. Erre utalt megnyitó beszédében Ladislav Lauko elvtárs: — Jövőnk forradalmár elődeink küzdelmének folytatása. Dicső tetteik emlékének, múltunk haladó hagyományainak őrzése, ápolása a ma élő nemzedék megtisztelő kötelessége. És mi, becsülettel teljesítjük kötelességünket. HAJDÚ ANDRÄS A legrégibb fényképfelvételeket Eva Považanová, az iskola igazgatója mutatta be az emlékszobába érkező látogatóknak (A szerző felvétele) KOSÚTON MÁR HELYREÁLLT A REND ÉS NYUGALOM... i.i jelentette ki sietve Slávik belügyminiszter a [képviselőházban fél évszázaddal ezelőtt, a csendőrtűz után. Ez adta a címét a DAV gondozásában kiadott könyvnek 1931-ben, majd a kosúti sortűz ötvenedik évfordulójára a alapokban megjelent magyar fordításnak is, amely a PRAVDA Könyvkiadó magyar szerkesztőségének munkája. Munkásmozgalmunk véres krónikájaként peregnek a könyv lapjai. Felidézi azokat az időket, amikor a nyomasztó gazdasági válság hatására nőtt az országban a munka- nélküliség. A galántai járásban és más járásokban is — az emberek éheztek. Az osztályharc frontján tartó válságba belerobbant a csendőrök sortiize Ko- súton. „Rövid négy hónap alatt két ízben lőttek a munkások közé Csehszlovákiában“ — írta tiltakozásában Klement Gottwald a Rudé právo hasábjain 1931 májusában és így folytatta — „ ... 1931. február 4-én Duch- covban és május 25-én Kosú- ton dördült el a sortűz. Hét kioltott munkásélet és egy tucatnál több súlyos sebesült. Ez ennek az alig inégy hónapnak borzalmas mérlege! Duchcov és Kosút azt jelenti, hogy az uralkodó osztály meg akarja fékezni a népi ellenállás hullámát, amelyet a burzsoázia nyomor-, munkanélküliség- és éhségoffenzí- vája hívott létre.“ A sorlűzre felfigyelt az ország közvéleménye. Felemelték szavukat a haladó gondolkodású emberek, nemcsak itthon, hanem Európa-szerte. így Romain Rolland is megkérdezte az újságírót, mit szól a kosúti vérontáshoz Masaryk elnök? A kommunista újságírók nyomban a sortűz helyszínére siettek. A csendőrök zaklatása, a falu szigorú zárlata ellenére részletesen tudósították az ország lakosságát az eseményekről. Ezen túlmenően vállalkoztak a DAV kommunistái, hogy beszámoljanak a sortüzet követően a képviselőházban lezajlott eseményekről, amint Slávik belügyminiszter ismertette osztálya álláspontját a sortűz- ről, a kommunista képviselők sűrű közbekiáltásai közepette. Megszerezték és közzétették e kötetben a parlamenti jegyzőkönyvek gyorsírásos feljegyzéseit [amelyeket a belügyminiszter utólag saját szája íze szerint cenzúráit). Mindezeket az értékes anyagokat számos dokumentummal együtt kötetbe válogatták, és a Vörös Segély gondozásában 1931-ben közreadták. Most ötven év távlatából az események hű krónikájaként tolmácsolja munkásmozgalmunk vérrel írott történetét ez a kötet magyar nyelven is. Lapozva az oldalakat, nem kerülheti el az olvasók figyelmét az írók kiáltványa, amelyben nemzetiségre való tekintet nélkül, szlovák, cseh és magyar írók tiltakoztak az ellen, hogy a kosúti eseményeket az ártatlanok, a holtak vagy élők bűnéül róják fel, s követelték, hogy a valódi bűnösöket büntessék meg; azokat, akik a dolgozó népet nyomorban tartják: akik előidézik, hogy ártatlan emberek vére folyjon! A sortűz után nem állt helyre a rend és nyugalom sem Kosú ton, sem az országban, ahogyan azt Slávik belügyminiszter kijelentette a képviselőházban. Nem oldódott meg ezzel az ország súlyos gazdasági helyzete sem, és nem biztosított kenyeret, megélhetést az embereknek. Röplapok jártak kézről kézre „Újból munkásvér folyt“ vastagbetűs cím alatt. A nép körében tovább izzott a parázs. A könyv lapjain tovább peregnek e történelmi események, és a Párttörténeti Intézet valamennyi idevágó értékes dokumentuma bizonyítja a népnek, a pártnak, a munkásmozgalomnak ebben a küzdelemben vívott igazságos harcát. Ezután már nem lehet letenni a könyvet. Az újságírók ott voltak a törvény- széki tárgyaláson, amikor Major Istvánt, a kizsákmányolt földmunkások és zsellérek képviselőjét és igazi szószólóját pörbe fogták. Figyelmesen végigkísérték és feljegyezték a bírósági tárgyalás egész menetét. Élethűen ismertették Major Istvánnak és népének bátor kiállását. Az államügyész, dr. Boŕický, persze, saját osztályának érdekeit képviselte. Fölényeskedett a beidézett egyszerű földmunkásokkal, viszont rendkívül nyájas volt Major István Lőrincz Gyula rajza a Kosúti sortűz sorozatból a csendőrökhöz, akik a vád tanúiként buktak le e szégyenletes pör során. Még a prágai Prítomnost c. polgári lap is ezt írta a tárgyalásról: „A csendőrök a pör során nem keltettek jó benyomást. Annál inkább Major képviselő. Sokan viszont, akik Major képviselőt Kosú- ton legszívesebben a halottak között látták volna, azt mondták: „Ez a Major talán mégsem egészen olyan, amilyennek lefestik“. Az államügyész az egész pör során csupán egyetlen dologban mondott igazat, mégpedig amikor kijelentette: „Ez a pör a maga következményeiben messzemenően túllépi a tárgyalóterem kereteit.“ A tárgyalást taglalva a könyvben felvonulnak az igazi vádlók, a nincstelen, földhözragadt zsellérek, akik közé azért lövöldöztek a csendőrök, mert éheztek, s úgy bántak velük, mint a kutyákkal. A kötet további logikailag és cselekményben egybeötvözött része Klement Gottwald- nak, a CSKP főtitkárának tiltakozása a Rudé právo hasábjain a brutális csendőrterror miatt. Gottwald szavaiban a párt szólal meg, és pellengérre állítja az igazi bűnöst, az akkori kizsákmányoló, népelnyomó rendszert. Joggal helyet kaptak a kötetben azok a neves kommunista egyéniségek is, akik szintén tiltakoztak e véres események láttán. Fučík és Novo- meský a Tvorbában védte a nép igazát, Fábry Zoltán pedig az Út-ban ostorozta az akkori rendszert és urait. Ebben az értékes krónikában és dokumentumgyűjteményben szerves helye van Plevza akadémikus bevezető tanulmányának, aki történelmi kutatómunkája során különös figyelmet szentelt a kosúti sortűz eseményeinek. A Párttörténeti Intézet érdeme az is, hogy rendelkezésre bocsátotta az összes értékes dokumentumot, amelyek tanúbizonyságai munkásmozgalmunk e történelmi eseményének. Ezek a dokumentumok, röplapok, fényképfelvételek egészítik ki történelmi hitelességgel a kötetet. Szólni kell még — de nem utolsósorban — Lőrincz Gyula grafikáiról, amelyek a művész Kosúti sortűz című sorozatából valók és a történés ihlette őt megalkotására. Elismerésre méltó munkára vállalkozott ezzel a színvonalas és szép kiadvánnyal munkásmozgalmunk történelmi eseményének ötvenedik évfordulóján a PRAVDA Könyvkiadó magyar szerkesztősége, valamint a kötet összeállítója és fordítója, Dnsek Imre. SZARKA ISTVÁN 1981. V. 23.
