Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-21 / 118. szám, csütörtök
Változatos képek egy körről Josef Čapek tárlata Szakemberképzés - gimnáziumban Ä FAKULTATÍV KÉPZÉSRŐL a DUNA UTCAI ISKOLÁBAN Néhány évvel ezelőtt a gimnáziumokban fakultatív képzési rendszer lépett életbe, így remélhető, hogy ez az iskolatípus az eddiginél jobban felkészíti a diákokat a felsőfokú tanulmányokra. Enyhül vagy meg is szűnik a felsőoktatási intézményeknek a felvételi vizsgák tapasztalataival alátámasztott panasza, hogy a gimnáziumot végzett tanulók természettudományi és műszaki ismeretanyaga nem éri el azt a szintet, amelyre a felsőfokú szakemberképzést ma építeni kellene. A fakultatív képzési rendszertől persze azt is várják, hogy végre hathatós segítséget ad azoknak a tanulóknak az elhelyezkedéséhez, akik nem lehetnek biztosak főiskolai felvételükben, vagy nincs is szándékuk közvetlenül az érettségi után felsőfokú tanulmányokat kezdeni. A fakultatív programban ugyanis a III—IV. osztályban olyan gyakorlati tárgy (például kémiai laboratóriumi gyakorlatok, gépészeti, elektrotechnikai, mezőgazdasági vagy építőipari alapismeretek stb.) választható, amely középszintű szakképzettséghez juttat. Vajon milyen a helyzet a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő bratislavai Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában és Gimnáziumban? — kérdezem Janda Iván igazgatótól. — Iskolánkban két évvel ezelőtt honosítottuk meg a fakultatív képzési rendszert; az I979/80-as tanévtől ipari vegyé- szetet tanítunk, az 1980/81-es iskolaévtől pedig a számítás- technika alapjait is oktatjuk. Eszerint III. osztálytól minden gimnazista a kötelező órák keretében fakultatív tanulmányi programot vehet fel, s elmélyültebben foglalkozhat egy tárgy* gyal, hogy jobban megalapozza természettudományi vagy műszaki tanulmányait. Gimnáziumunk háromszázötvennégy tanulójából nyolcvanhét érettségizik az idén. Három végzős osztályunk van, ebből a lányok száma hatvanegy. A negyedikeseknek a harmada fakultatív tárgyként ipari vegyészetet tanul. s aki ebből érettségi vizsgát is tesz, középszintű szak'* képzettséget szerez. A fakultatív képzést elsősorban azoknak ajánlottuk, akik mérnöki tanulmányokat kívánnak folytatni, hiszen alaposabb ismeretekkel indulhatnak a felvételi vizsgán. Minden érdeklődőnek lehetővé tettük, hogy részt vegyen a heti négyórás gyakorlati képzésben. Ezzel a lehetőséggel éltek is a humán és az angol nyelvvel bővített természettudományi tagozat diákjai. A matematikafizika tagozatosak közül senki sem tanult ipari vegyészetet; nem is vállalkozhatnak erre. hiszen ők többletórában matematikával és fizikával foglalkoznak. Említettem, hogy szeptembertől a III. osztályban bevezettük a számítástechnika alapjait is. A kilencvonegy tanulónak — közülük ötvenegy lány — egyliarmada ipari vegyészetet tanul, harmada a számítás- technika alapjaival foglalkozik, a többiek pedig politechnikai képzésben részesülnek. A ha- rom osztálynak több mint a fele tehát fakultatív tárgyat is felvett. — tíz azt jelenti, hogy a tanulók örömmel fogadták a fakultatív képzést? — A számítástechnika alapjainak oktatását szülők és gyerekek egyaránt lelkesedéssel fogadták. Csapatostul jelentkeztek, ezért sajnos mindenkit fel sem vehettünk. Figyelembe kellett vennünk, kinek milyen az előmenetele matematikából, és azt, hogy érettségi után hová akar menni. A számítástechnika alapjaival foglalkozóknak a többsége fiú. Jóval kisebb érdeklődést tanúsítottak diákjaink az ipari vegyészet iránt. Vonakodtak tőle, nem találták elég vonzónak, csak felesleges megterhelést láttak benne, hiszen kémiát egyébként is tanultak. Könnyebbnek bizonyult számukra a hagyományos politechnikai képzés, s mivel a fakultációt a közvélemény sem ismerte eléggé, meg kellett őket győznünk hasznosságáról. A fakultatív gyakorlati képzést kezdetben a szülők is kétkedve fogadták, azt hitték, hogy valamiféle pótlék a gyenge tanulóknak. Idegenkedtek tőle, mert nem látták, hogy a fakultáció egyrészt lehetővé teszi bizonyos tárgyban az elmélyülést, másrészt olyan szakmára készít fel, amely feltételezi a színvonalas gimnáziumi általános műveltséget. A helyzet az ipari vegyészetet tekintve is megváltozott, hiszen a végzősök közül többen is érettségiznek belőle; van, aki választható tantárgyként vette fel, van, aki a négy kötelező érettségi tárgyon felül kíván belőle érettségi vizsgát tenni. — Bár a fakultatív képzésben részt vevő diákok még csak tnost állnak érettségi előtt, tehát elhelyezkedésükkel kapcsolatban nincsenek tapasztalata•* ink, ennek ellenére, gondolom, mégis szót ejthetünk érvényesülésükről. — Érettségizőink jelentős része az idén is műszaki és természettudományos pályát választott, így minden bizonnyal hasznát veszik az ipari vegyészeinek. Jól jön majd ez különösen azoknak, akik vegyész- mérnöki karra jelentkeztek, de könnyebben helyezkedhetnek el azok is, akik nem jutnak be felsőoktatási intézménybe. Egyébként minden gimnázium kapcsolatban van egy üzemmel, mely a diákok gyakorlati képzését, valamint szünidei és érettségi utáni szakmai gyakorlatát köteles biztosítani. Iskolánk a Slovnafttal működik együtt; egyébként évek óta ez fi vállalat tanintézetünk véd- nökségi üzeme is. A számítás- technika alapjaival foglalkozók a Nyugat-szlovákiai Áramszolgáltató Üzem számítóközpontjába járnak gyakorlatra. A kapcsolat különben nem csupán a gyakorlati képzésre korlátozódik; az említett üzemekben nyitott kapu várja a tovább nem tanuló fiataljainkat. Sajnálattal vettük ezért tudomásai, hogy szeptembertől módosítják a fakultatív képzési rendszert: a jövő tanévben iskolánkban csak ipari vegyészetet fogunk tanítani. Pedig a számítástechnika jobban érdekli tanítványainkat, hiszen az elhelyezkedés ezen a téren nagyobb lehetőségeket kínál. 1984 ben azonban valamennyi gimnázium áttér az új oktatási tervezetre, így feltételezhető, hogy megváltozik a fakultatív képzési rendszer is. És végül, hogyan látják a fakultatív képzést maguk a diákok, akik bizonyára tudatában voltak, hogy a nagyobb lehetőségeket kínáló fakultáció egyben nagyobb megterhelést is jeleni számukra. Öllős Ibolya a Komenský Egyetem könyvtáros szakára jelentkezett, de az ipari vegyészetet így sem tartja elveszettnek, mert ha nem jut be az egyetemre, talán éppen a kémiával könnyíti meg elhelyezkedését. Ezért is választotta ötödik érettségi tantárgynak az ipari vegyészetet. Az állatorvosi pályára készülő Simon Ferenc a választható tantárgyak közül a biológia mellett döntött, bár fakultatív tantárgyként ipari vegyészet- tel foglalkozott. Kémiai ismeretei viszont így sem vesznek kárba, hiszen a felvételin is hasznát veszi. Kiss Ildikót sem a kémia, sem a politechnika nem vonzotta annyira, mint a számítás- technika; ezt találta a legérdekesebbnek, és tudta, hogy az építészeti szakosító tagozaton, ahová jövőre készül, bizonyára szüksége lesz rá. A következő tanévben választ pályát Bugár György is; őt szintén a számítógépek izgatják, s A tananyagot sem tartja megerőltetőnek. Tudja, hogy az automatizálás a mezőgazdaságot sem kerüli el, s mivel tanulmányait a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szeretné folytatni, elképzelését és érdeklődési körét sikerült összhangba hoznia. TÖLGYESSY MÁRIA Bratislavában a Mirbach-palo- tában rendezték meg az 1945- ben elhunyt cseh festőművész, Josef Gapek tárlatát. A rendezők arra törekedtek, hogy a tárlat a lehető legteljesebb képet nyújtsa a művész sokrétű munkásságáról. összesen 146 képzőművészeti alkotás — 90 olajfestmény, 37 rajz, és 19 grafikai lap — dokumentálja Capek egyéni felfogású, témagazdag festészetét. Capek munkáit a kubizmus eredményeinek, elsősorban az analitikus kubizmus kifejező módszereinek az alkalmazása jellemzi, ugyanúgy a merész színkombináció. Nemcsak felszínes dekorativitásra törekedett, hanem — témái (többnyire kritikus élethelyzetek) gondos elemzése után — a mondanivaló erélyesebb kihangsúlyozására is, ezért folyamodott céltudatosan az analitikus kubizmus sajátosságaihoz is. A leegyszerűsített formák hangsúlyozása, a nagy színfoltok alkalmazása kizárja Capek művészetéből a részletezést, nyomatékosan helyezi előtérbe a geometrikus alakzatok harmóniáját, a szín- árnyalatok ritmusát. Josef Capek: Leánytorzó Capek rendkívüli megfigyelőként, érzékenyen reagált környezetének különlegességeire. Gyakran dolgozott fel életképeket, ezek közül a művek közül elsősorban azok dominálnak, melyek önálló, de a társadalomtól meghatározott egyének jellegzetességeit mutatják (Bohóc, Koldusasszony, Kintornás, Utcalány, Virágárusnő, Utcai harmo- nikás, Mosónő — valamennyi olajfestmény). Ezekkel állíthatók párhuzamba azok a festmények, melyeken a művész ki- sebb-nagyobb csoportok életének egy-egy mozzanatára mutat rá, többnyire a kritikai realizmus szellemében. (Megtépettek, Nehéz az élet j. Capek művészetében stiláris szempontból jelentős helyet foglal el a tájképfestészet. Modern városrészletek, vidéki tájak, házak ihlették e képeket. Ezeken Capek az egyes társadalmi rétegek gondolat- és érzésvilágának a kifejezésére is törekedett (A város szélén, Előváros, Űj telep, Barna táj, Fehér házikó). Több olajfestményén gyermekkorát Is megidézi a művész, számos eszménydús pillanatot vetít elénk. (Két gyermek, Fiú almával, Kislány eperrel, Vakáció). Az olaj- festmények sorából ki kell még emelnünk a portrékat, valamint a kamara jellegű alkotásokat, (Fej 1913, Mr. Myself; A tűz, Vágyakozás). Megkapok azok a hétköznapi életből merített mozzanatok is, melyek ábrázolása során a zajlás dinamikájának, a környezet szín- és hangulat- világának, illetve a bennük rejlő összhangnak a megörökítésére törekedett (Két asszony kan■ csóvál, Kék ég, A lányok tejért mennek). A grafikák leginkább hangulatukkal különböznek az olajfestményektől. Míg a festmények zöme monumentális, a grafikai lapok apró részleteikkel, meg- hitt hangulatukkal kötik le figyelmünket (Térdelő koldusasz- szony, Leányarc, Három lomblevelű fa). Ezek közül a munkák közül külön ki kell emelnünk azokat, melyek szinte humoros ötletességgel aknázzák ki a geometrikus formákban és a tónusárnyalatokban szélsőséges ellentétes színek ütemes társításáénak lehetőségeit (Tengerész, Leánytorzó). Capek gazdag illusztrációs tevékenységet fejtett ki — folyóiratok, könyvek bizonyítják ezt. Illusztrációinak fő jellemzője a tömörség. Egyébként épp az il* lusztrációk mutatják, hogy Capek ebbon a műfajban reagált a legélénkebben korának társadalompolitikai eseményeire. Kritikus és szatirikus rajzai nyíltan mutatnak rá a hiányosságokra, kegyetlen iróniával gúnyolta ki a kétszínűséget, az erkölcsi kihágásokat. Állásfoglalás volt ez a részéről, méghozzá olyan, amelyért 1939-ben bebörtönözték; majd koncentrációs táborba vitték. De Buchenwald- ban, Sachsenhausenban és Ber- gen-Belsenben sem mondott le az alkotásról ez a tragikus sorsú művész. A fogolytársa által megmentett ceruzarajzai nemcsak a tábori lét mozzanatait vetítik elénk, a művész ezek által tért vissza egykori tevékeny életébe is. Josef Capek összefoglaló tárlatának értékes kiegészítője az igényes katalógus, melyben megismerkedhetünk a művész, irodalmi vallomásainak egy részével is. Joggal mondható el, hogy a Városi Képtár által rendezett tárlat méltó hozzájárulás volt a századunk olső fele képzőművészeiének bemutatásához. LEHEL ZSOLT aaa-aa1 f.tnra Nagy érdeklődés előzte meg az európai hírű cseh színház brat is lavai vendégszereplését. A most látott két előadás igazolta ezt a fokozott várakozást; a produkciók elemzésre, vitára, továbbgondolásra készlettek. CIRKUSZ A SZÍNHÁZBAN Hét éve tartják műsoron ezt a darabot. Már alcíme is jelzi azt a dialektikát, mellyel ez a világhírű cseh színházi együttes minden előadásában már-már filozofikus mélységekben foglalkozik: A hóembertől az Utolsó ítéletig. Michelangelo életútjának és a tőle függetlenül, de általa is változó reneszánsz világnak története. Előadásukat sok mindennek nevezték már, de még a rendező, Jan Schmid szerint is a legtalálóbb (természetesea nem ilyen szándékkal mondott) véleménye annak a színházi szakember- mek volt, aki állítása szerint színházba jött és cirkuszban találta magát. Hősük, a nagy festő és szobrász világa — a reneszánsz; mely Engels szerint az „emberiség eddigi legnagyobb korszakváltása volt“. Ezt a világszemléletben és társadalmi változást mutatja be az Atelier-Ypsilon Színház az egyik legnagyobb korabeli művész életén keresztül. Eszközeik, színpadképük, kellékeik, jelmezeik, da még a teljes színészi eszköztáruk is a célszerűséget, s nem utolsósorban a reneszánsz művészet, gondolkodás és ember elevenségét, maiságát hivatott bizanvítanl. Az élő színház A prágai Ateliér-Ypsilorc bratislavai vendégjátékáról Mindezt, egy előre csak nagy vonalakban meghatározott történet rögzített pontjai közölt rögtönözve. Az emberi gondolkodást alapjaiban megváltoztató heliocentrizmus, Kopernikusz, Galilei és Giordano Bruno filozófiájának lényegét színpadképekben ábrázolják, egyetlen zsineg segítségével. Ugyanígy jelenik meg a reneszánsz alaptétele, az emberi test kánonja, a ikitárt karú ember: minden dolgok mértéke. így még mielőtt elkezdődne a történet, művészetfilozófiai alapismereteket is kap a néző. így válik teljessé az együttes színházi eszköztára, amely a reneszánsz hazájában, Olaszországban gyökerező commedia dell’arte-t is segítségül hívja. így születik meg az a csoda, amelyet említett professzorunk cirkusznak nevezett. Ebbe születik bele a kis Michelangelo, itt küzd az egyházi hatalommal, itt alkotja azokat a műveket, amelyeknek csúcsa a Dávid és a Sixtus-kápolna. Ezért is jelenítik meg a nagy művök teremtését. Szemünk előtt születik meg a művészet csodája, amely egy szobor faragását a rögtönzés, a vidámság segítségével emberivé, földönjáróvá tudja tenni. Azt hiszem, ez a természetesség, ez a minden emberit hitelesen, íiňňc ft ni romával bemutató meaközelítési mód a legjellemzőbb a társulatra. Az ember csodákra képes világunkban — sugallja az előadás. Olyan teljesítményekre, amelyek emberközpontúságukkal valahol a reneszánszban gyökereznek, de a mai emberé is lehetnek, ha az a haladóra, az értéket hordozóra összpontosítva dolgozik társadalmunkban. TARTALMAS KABARÉ A legklasszikusabb kabaré, amit valaha is láttam. Mégis modern, a cselekménye szabad képzettársításokra készteti a nézőt. Nem véletlenül, hiszen látszólag a színész is ezt teszi. Kommentál és kiegészít, pontosít és játszik, néha kilépve szerepéből emberi önmagát adva. így törekszenek egyszerre az értelemre és az érzelemre ható színházi effektusok használatára, nem kímélve a néző agysejtjeit és rekeszizmait. A Michelangelóhoz csak annyiban lehet hasonlítani, hogy mindkettő az Atelier-Ypsilon műhelymunkájának, pontosabban Jan Schmid művészeti vezetőnek az alkotása. Már ami az alap-^ anyagot illeti, hiszen itt minden a színpadon születik, a színpadon kapja meg a végső formát, csapatimunkában. Az Outsider [jeleatése: kívülálló, a pálya szélére szorult ember) kabarétréfák, filozofikus töltésű humoros jelenetek, s természetesen kupiék, dalok laza füzére. Mindez egy időhatárokat nem ismerő színpadi időbe helyezve, így van jelen a XIX. század mellett a XX. is. így kerül egyszerre megmérettetésre a jó és a rossz, mint egyetlen emberben egyszerre meglevő tulajdonságok. A nevetéssel, ha nem is szüntetjük meg a jelenséget, de önmagunkban átértékeljük azt. Ezért tűnhet fárasztónak ez a látszólag mulattató kabaré. Mint színházi műfaj, konvenciókkal terhelt, de az Ateliér-Ypsilon által bemutatott változata, ezeket a megrögzött szokásokat is feloldja. Értékel és értékrendet teremt az emberi és a még emberibb között, a hibák és az erények, a jó és a rossz összevetésével. Ezért Ikeményedik arcunkra a mosoly, ezért válik időnként a szaladó nevetés sántító vihogássá. Az előadásból nem hiányzik a megszokottá vált tánckar sem. A háromtagú „görlcsapat“ nemcsak táncol és énekel, de egyben a magamutogató ember paródiáját Is elénk állítja. Azt hiszem, ez a mindenáron szereplésre való törekvés mai világunk egyik legbosszantóbb jelensége. Megszüntetéséért csak az értelemhez lehet fellebbezni; de kell is, hiszen a szereplési vágy nem mindig jár együtt emberi mondanivalóval, sokszor ürügyet keres a szólásra, akár ártó szándékkal is. A prágai stúdiószínház, előadásával fellebbezik. DU5ZA ISTVÁN 1981. V. 21.
