Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-04 / 103. szám, hétfő
jfjazánk könyvtári rendszerében a Matica slovens- kának nagyon sokrétű a munkája. Egyebek között vezető szerve a népkönyvtárak országos hálózatának is. Közvetlenül és közvetett módon nyújt segítséget valamennyi népkönyvtárnak (kerületi, járási, városi és falusi szinten). Szervezője és lebonyolítója annak a nagyszabású versenynek is, amely Szlovákia népkönyvtárai között folyik a „Példás könyvtárat építünk“ mozgalom keretében. Ennek a versenynek járási fordulójában sikeresen szerepelt a búcsi (Búč) népkönyvtár, amelynek vezetője Csekes 'Éándorné. Tőle kérdeztem meg, milyenek a feltételei a versenyben való részvételnek? Az előirányzott tervnek megfelelően kell gyarapítani a könyvállományt, s a meglévő állományt szakok szerint rendezni. A búcsi könyvtárban is az egységes tizedes osztályozást figyelembe véve klasszifi- káljuk a könyveket. így gyűjtjük a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveit, a társadalomtudományi, műszaki, mezőgazdasági és más tudományos irodalmat (ide tartoznak a lexikonok, orvosi könyvek, szótárak, stb.), természetesen a szépirodalmat és a gyerekeknek szóló könyveket is. A verseny egyik pontja kiköti a gyaaz iskolás gyérek, ők teszik ki az olvasóközönség felét. A bejegyzett tagok száma az elmúlt évben mindössze 265 volt, s ez a lakosságnak csupán a 18 százaléka. Egyik legfontosabb feladatom idén is a taglétszám növelése. • Milyen eszközökkel próbál hatni azokra, akik még nem járnak könyvtárba és hogyan próbálja megtartani azokat, akik rendszeres olvasók? ■— A rendszeres olvasókkal nincs probléma: megszerették a könyvtárat, amelynek két helyisége olvasóteremként is szolgál. Huszonhárom napilap és folyóirat áll rendelkezésükre, melyek közül legolvasottabbak az Oj Sző, Nők Lapja, Hét, Oj Tükör, Ludas Matyi és a divatAZ OLVASÖK SZOLGÁLATÁBAN rapodási jegyzék és a pénztári napló pontos vezetését. A gyarapodási jegyzék szerint könyvtárunk állományát jelenleg 4700 darab könyv alkotja. • Milyen a könyvtár látogatottsága? — Vannak törzstagjaink, akik szinte minden nap eljönnek a könyvtárba. Köztük nagyon sok lapok. A rendszeresen olvasók jól érzik magukat a könyvek, újságok között. S hogy miképpen próbálom megnyerni azokat, akik még nem tagjai a népkönyvtárnak? Rendezvényeket szervezek az óvodásoktól a nyugdíjasokig, minden korosztálynak. Ezenkívül faliújságokon hívom fel a figyelmet a legújabb kiadványokra és könyvkiállítást is rendeztem. • Milyen könyvek a legolvasottabbak? — A gyerekek és az idősebbek egyaránt szeretik az életrajzokat és történelmi regényeket. Az iskolások körében igen kedveltek a Delfin-sorozat könyvei, a kislányok a csíkos és pöttyös sorozatban megjelent könyvek után érdeklődnek. • Mit tehet a könyvtáros azért, hogy kielégítse, ugyanakkor helyes mederbe terelje az olvasók ízlését? — Elsősorban olyan alkotásokat vásárolok, amelyek irodalmi értékkel bírnak. Néha azonban a könyvtárosnak is kell az ő igényeikhez alkalmazkodnia, hiszen szívesen olvassák a krimit és más könnyebb műfajú írásokat is. Minden igény kielégítésére természetesen ilyen kis könyvtár nem vállalkozhat. Azonban a könyvtárközi kölcsönzés segítségével bárki, bármilyen könyvhöz hozzájuthat, ami az ország könyvtáraiban megtalálható. SZÉNÁSSY EDIT Uj könyv a Szigetköz néprajzáról A Szigetköz a Duna fő ága és a belőle Dunacsúny (Čúňo- vo) és Dunakiliti között elágazó, Végeknél visszatorkolló Mosonyí-Duna által határolt táj. A Szigetköz megnevezés találóan jellemzi földrajzi arculatát, mert úgyszólván az egész területe folyómedrek, erek, fokok, holtágak szabdalta szigetekből tevődik össze. Ez a Duna egyik legcsodálatosabb, s egyben Európa legszebb vízibirodalma, ahol jelenleg kb. 20 ezer ember él. A táj és az ember évszázadok óta összefonódott életét itt lehet a legjobban tanulmányozni. Erre a munkára vállalkozott a táj szülötte, Timajfy László, aki a Szigetköz című munkájában az eddigi néprajzi gyűjtéseit foglalta össze. A színesen megírt kötetben részletes leírást kapunk a tájról, a táj adottságaihoz alkalmazkodó, ősi és újabb foglalkozásokat folytató emberről, szokásairól, hiedelemvilágáról, népköltészetéről. A kötetet térkép, gazdag bibliográfia, 33 fénykép és a tájnevek, népi kifejezések magyarázata egészíti ki. A kötet legszebb és legérdekesebb részeit az aranyászokról, halászokról, pásztorokról és a hajómolnárokról szóló leírás alkotja. E tájegységre ezek a foglalkozások a legjellemzőbbek és tükrözik a szigetközi nép vizekhez való alkalmazkodásának mértékét is. A szerző az egyes foglalkozásokat részletesen tárgyalja és a néprajzi anyagon túl, írott forrásokból egészíti ki leírásait. így például megtudhatjuk, hogy Szigetközben az aranymosásnak nagy hagyománya van, már a rómaiak is aranyásztak itt, a legrégibb írott emlékei pedig az Árpád-korból valók. Pontos adatokat sorol fel a szigetközi arany ászokról; például 1831^ ben a szigetközi Ásvány faluban 72 aranyász család élt. Részletesen bemutatja az aranymosás sok érdekességet adó technikáját és a szervezeti formáit, majd rámutat, hogy az eleven aranyászéletnek a századfordulón a Duna szabályozása vetett véget, később az aranyászás már nem adott állandó kenyeret, időszaki foglalkozássá zsugorodott. Mindig híresek voltak a kedvelt szigetközi halkülönlegességek — viza, tok, fogas, sőreg — és a halászaik is. A szerző azonban rámutat, hogy a hivatásos halászok mellett hallal élt, tehát halászott régen a szigetközi nép is. Alig volt ház, amelynek kertalja le ne ért volna valamilyen ág vagy ér partjára, s így nem kellett a halért messzire menni. Ezért a halászattal kapcsolatos néprajzi anyag rendkívül gazdag, különösen színes a halászszerszámok és a halászat szervezeti formáinak leírása. A sok vizes rét és a kiterjedt ártéri erdők a halászat mellett elsősorban az állattartás fejlődésének kedveztek. A szerző külön hangsúlyozza, hogy Szigetközben a szabályozás előtti természetes tájban a külterjes állattartás volt a legjövedelmezőbb foglalkozás. Oklevelek adatai alapján a XVIII. századtól követi nyomon a XIX. században virágkorát élt szigetközi külterjes állattartást és a vágómarha nyugati kivitelét. Az összegyűjtött néprajzi anyagból fény derül a régi állatfajtákra és a pásztorok életére is. Érdekes és értékes a szállások létrejöttéről szóló leírás. A lakóhelytől hat-hét kilométerre tartott állatok haza- hajtása télen nagyon körülményes volt, ezért a gazdák a múlt század elejétől odakint építettek szállásokat állataik számára. Ezek voltak a későbbi tanyásodás alapjai, aminek folyamatát részletesen és összefüggéseiben vizsgálja a szerző. A szigetközi molnárokról már a középkorban talált említést. A régi írások a Duna- ágak partján álló és úszó malmokat említenek. A molnárok céhét, a hajdani szép molnáréletet és a századfordulókor bekövetkező hanyatlását is gazdag történeti és néprajzi anyag dokumentálja. Az egész kötetből kitűnik, hogy a szerző mindig az élet egészét akarta bemutatni, a Duna és az ember közötti kapcsolatokat. Neki még sikerült találkoznia az utolsó aranyászokkal, pásztorokkal, molnárokkal, halászokkal, s életük történetén keresztül bemutatta a múltba vezető régi világot, a szabályozás előtti életet évszázados hagyományaival, szokásaival, költészetével. Ám nem állt meg a múltnál, a táj és az ember egymásba fonódott életének kutatását folytatta a szabályozás, ármentesítés utáni megváltozott népélet bemutatásával is. A ma élő idős emberek életén át pontosan rögzíti a fejlődést a nagycsaládtól a szocialista közösségig. E hasznos néprajzi könyvet elsősorban a valamikor Szigetközhöz hasonló nyerstáji viszonyok között élő csallóközi ember élete után érdeklődők figyelmébe ajánlom. A természeti adottságain kívül sok közös vonást mutat a két tájegység lakossága is. A bemutatott kötet 1980-ban a Magyar Néprajz sorozatban jelent meg a Gondolat Könyvkiadó gondozásában, s minden bizonnyal a csehszlovákiai olvasók érdeklődését is felkelti. JFEHÉRVÄRY MAGDA Könyvhöz hasonló az ember; nagyobb része csak kötését nézi, nem érthetve tartalmát, vagy legfeljebb csak címjét olvassa, s ítél, mert az egész felette hosszú s unalmasnak látszik. De ha éppen olyanra talál, mely a mélyebb érzelem ösméretlen betűivel íratott, vagy kacagva veti félre a firkálást, vagy bámulva visszateszi fiókjába, s többé nem foglalatoskodik vele. EÖTVÖS JÓZSEF ÚJ K Ö Karéi Čapek: Egy tisztes polgár meghurcoltatása A szerkesztő különös álmai Čapek két szatírája jó ötven éve született, s a maga korának polgári sajtóját tűzi tollhegyre. OOCOOOOOOOöOOOM U TXKOPA Az első ötletesen mutatja be, hogyan tudják az újságok alantas érdekből kikezdeni egy ártatlan ember becsületét, majd az alaptalan vádak és érvek célzatos csoportosításával, adagolásával, a legjelentéktelenebb tények felnagyításával, eltorzításával „üggyé“ felfújni a semmit, és áldozatukat kíméletlenül leteríteni. A másik írás az előre gyártott „hazafias“ szólamokkal dolgozó soviniszta hírlapíró teljes „eszköztárának“ szellemes leleplezése. Vladimír Vancura: Jan, a pék Vladislav Vancura kisregényének hőse, Jan Marhoul, a kisvárosi pék javíthatatlan álmodozó, aki belefeledkezik a VlaclMav Vmwim MÍMOM madarak énekébe, a felhők vonulásába, a napsugarak játékába, aki mindenkivel jót tesz, és mindenkiben csak jót lát. Ujjai közt szétfolyik a becsületesen megszerzett pénz, és így a társadalom kérlelhetetlen rendje lassanként az élet peremére szorítja, és nyomorúságos ten- gődésre ítéli. A kilátástalan szegénységből csak a halál váltj^ meg. Vančura formabontó expresz- szionista képekben gazdag, ugyanakkor biblikusán súlyos Írói nyelve különös atmoszférát teremt Jan Marhoul tragikus alakja köré. Neubauer Pál: A jóslat A jóslat szerteágazó, váratlan fordulatokban bővelkedő történetének egyik szála Marco Polq útikönyvének egy hiányzó fejezete körül bonyolódik. Ebben a fejezetben Marco Polo a világ törénelmének alakulását befolyásoló „titkot“ írta meg. Neubauer Pál viszont a titok felde^ rítésének ürügyén egyén és hatalom, történelem és haladás, humanizmus és dehumanizáció századunkban különösen pregnánsan felvetődő kérdését i'e* szegeti. A nagyszabású mű hátterében Neubauer történelem filozófiai koncepciója rajzolódik fel. Ennek egyik pólusán adva van egy mozgalom, melynek forrása a hindu misztika, má? sik pólusán a gyarmatosító imperializmus. A jóslat mint formabontó, szerkezeti megoldásait tekintve is erdeti mű már megjelenése idején nagy feltűnést keltett, s jelentőségéből az azóta eltelt évtizedek során sem veszített. ; NEUBAUER 1 PÁL | A jóslat MADÁCH ......3 Oz svald Árpád: Oszlopfő A csehszlovákiai magyar líra méltán népszerű képviselője, Ozsvald Árpád, válogatott és új verseinek kötetbe rendezésével szintézisét teremti meg azoknak az eredményeknek, melyeket negyedszázados költői útja során ért el. Az öt ciklusra osztott gyűjteményben egymást árnyalón és gazdagítón kaptak helyet az ötvenes évek faluvalóságától ihletett, a lírai realizmus jegyében született korai versek s a XX. századi lét emberi és társadalmi kérdéseivel szembenéző, bonyolultabb gon- dolatiságú költemények és népmeséi motívumokból kibomló látomások. (tesvM Jrpád mwtm Ijfgg 1981. V. 4. Ä