Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-11 / 86. szám, szombat
A CSKP XVI. kongresszusának vitája KAREL HOFFMANN elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke /Folytatás az 5. oldalról) Vállalataink együttműködésében fontos szerepe van a dubnicai, detvai, ha- liči és Nové Mésto nad Metuji-i Nehézgépipari Műveknek, amelyek építőipari gépeket gyártanak. Ennek az együttműködésnek keretében hazánk az ilyen berendezések gyártását leszűkíthette négy alapvető típusra. Huszonnégy típust a Szovjetunióból importálunk. A választék leszűkítésével emeltük a termelés és a szervizszolgálat műszaki színvonalát. Együttműködésünk keretében gépeket, egész gépkomplexumokat szállítunk a Szovjetunióba a hmelnicei atomerőmű építésére. Ezt megelőzően komplex gépi berendezést szállítunk a moszkvai olimpiai létesítmények számára. Legújabb fakitermelő technikái exportálunk. Az együttműködés javítására javasoljuk szovjet és csehszlovák szakemberekből álló kétoldalú munkacsoport létesítését. Ennek feladata volna először is a fa kitermelésével és közelítésével kapcsolatos komplex intézkedések további megvalósítása, másodszor az erdőgazdasági gépek teljesen új rendszerének kifejlesztése, harmadszor az ilyen berendezések viszonylatában a termelési kooperáció biztosítása és negyedszer az ilyen gépek nem szocialista országokból való importjának megszüntetése. Ilyen kétoldalú munkacsoportok létesítését követelik meg további szakágazatok is, pl. a hidraulika és a robotok. A motorgyártás területén ez az együttműködés Csehszlovákia számára többeik között azt jelenti, hogy nagy építkezéseink, pl. a dunai vízlépcső- rendszer számára BELAZ típusú nehéz teherautókat importálunk. Az ilyen teherautókat különben tőkés országokból kellene behoznunk. A Szovjetunió viszonylatában az együttműködésnek az a jelentősége, hogy a 80—120 tonna teherbírású BELAZ tehergépkocsik számára színvonalas motorokat gyártunk. Ezek a gépkocsik az érc fejtésénél dolgoznak szélsőséges időjárási feltételek mellett. Ezzel egyidejűleg olyan terveken dolgozunk, amelyek lehetővé teszik Egyetlen ország sem nélkülözheti a gyors, pontos és gazdaságos közlekedést, amelynek fő feladata az ipar és a me zőgazdasűg nyersanyagellátása, a kész termékek elszállítása a megrendelőkhöz, valamint a tranzitszállítás lóan fontos feladat a személyszállítás kulturáltabbá tétele ts. Napjainkban, amelyekre az anyag- és nyersanyag- hiány a jellemző, a vasút és a Csehszlovák Autófuvarozási Vállalat számára is az a legfontosabb feladat, hogy takarékosan gazdálkodjunk minden kilogramm szénnel, a gázolaj minden literjével. E közlekedési és fuvarozási vállalatok eredményei bizonyítják, hogy eleget tesznek ennek a feladatnak. Szükségszerű, hogy a közlekedés és fuvarozás irányítása fegyelmezetten és koordináltan történjék, mert csak így várható el az állóeszközök hatékonyabb kihasználása. Üzemeink vezetőit érdekeltebbé kell tenni a nagyobb munkafegyelem megkövetelésében, mert a helytelen gépkocsivezetés! technika jelentősen hozzájárul az üzemanyagfogyasztás aránytalan-növeléséhez, a fölösleges veszteségek keletkezéséhez. A közúti fuvarozástól eltérően a vasút elsősorban az észak-csehországi harnaszénmedencében kitermelt szén elszállításáról, a tranzitszállítás lebonyolításáról és a nagyobb távolságokra szállítandó anyagok, nyersanyagok és áruk szállításáról gondoskodik Az elmúlt ötéves tervidőszakban e feladatainak a vasút csak minden ereje megfeszítésével tudott eleget tenni. Amit viszont végképp nem sikerült elérnünk, az az utazás kulturáltabbá tétele, valamint a közlekedési szolgáltatások színvonalának emelése. Nagyon sok a tartalék a munkafegyelemben és az irányító munkában. Önök közül talán sokan furcsállják, hogy ezt a két fogalmat összevonjuk. Megtörténik ugyanis, hogy a kádermunka alapelveinek helytelen érvényesítésével számos esetben olyanokat bízunk meg irányító munkával, akika teherautók teherbíróképességének megkétszerezését. Ebben az esztendőben a Szovjetunióval folytatott konkrét együttműködés eredménye az a közös szocialista kötelezettségvállalás, amelyet Botvin elvtársnak, a Szovjetunió nagykövetének adtunk át és amelynek értelmében 1981-ben áruforgalmunk értéke 5 milliárd korona lesz. Csehszlovákia kivitele ennek keretében mintegy 80 százalék, behozatala pedig 20 százalék. Ugyanakkor dolgozunk az 1981— 1985-ös évekre szóló terveken, amelyek szerint kölcsönös áruforgalmunk értéke eléri a 26 milliárd koronát. Tudjuk, hogy az említett tervek kidolgozása sok anyagi eszközt követelt meg, nem egyszer devizaeszközöket is. Viszont meggyőződésünk, hogy megvalósításuk által a befektetés többszörösen megtérül. A mi termelési-gazdasági egységünk egyike a legfiatalabbaknak. Szervezésiig és személyzetileg csak az utóbbi időben fejeztük be építését és tudományos kutatási alapjának integrálását. A külkereskedelem és a termelés közeledésének alapelvéhez igazodva fejezzük be külkereskedelmi vállalatunk fejlesztését. Egyéb kereskedelmi tevékenységet is folytatni kívánunk, ami hasznára lesz a termelésnek és a külkereskedelemnek. Ugyanakkor hatásosabban kell kiiktatnunk a nem szocialista országokból való, sok ízben ellenőrizetlen, nem kívánatos importot. Jó viszonyt akarunk teremteni megrendelőinkkel, ezért közös javító létesítményeket is építünk. Termelési-gazdasági egységünk és vállalataink sikereiről szólva meg kell említenem, hogy ezeknek a nagy terveknek megvalósítása elképzelhetetlen lett volna a cseh munkásosztály és értelmiség segítsége híján. Ma új, minőségileg nagyobb feladatok állnak előttünk. Mi, akik műszaki területen dolgozunk, talán a legjobban megértjük az integráció fogalmának jelentőségét. Tudjuk, hogy ez meghatványozza az erőket és az eszközöket. Ezért a XVI. kongresszuson kitűzött feladatokat vállvetve kívánjuk teljesíteni, integrálva erőnket és eszközeinket. nek nincsen kellő tapasztalatuk, s megfelelő személyi feltételek hiányában sem tudnak eleget tenni a velük szembeni elvárásoknak. Ezek az emberek úgy érzik, hogy a rossz munkáért senki sem vonhatja őket felelősségre. A népgazdaságirányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedéseik értelmében nagy figyelmet kell fordítani a gazdaságosság növelésére, a minőség javítására az egész társadalom érdekében. Mi a helyzet e téren nálunk? Mindeddig a közlekedési problémák megoldásában a helyi érdekek kerekednek felül. Az egyes körzeteikért felelősök gyakran visszautasítják a körzetük határára érkező vonat fogadását, amivel pedig nehezítik az észak- csehországi barnaszénmedencében kitermelt szén szállításának folyamatosabbá tételét. Ezek a szállítmányok azután összetorlódnak a Česká Tfebo- vá-i vagy az Ostí nad Labem-i vasúti körzeteikben. Ez a helyzet már több éve tartja magát, s nem azt bizonyítja, hogy jó lenne a vezető dolgozóik irányító munkájának színvonala, de a politikai munkájuk is kívánnivalót hagy maga után. Az ilyen gyakorlat az egész népgazdaság kárára van. A javulás csak úgy képzelhető el, ha javítjuk az ellenőrzés színvonalát, amelynek arra kell irányulnia, hogy a lehető legkisebb mértékre csökkentse az adminisztratív munkát, és hogy több figyelmet szenteljenek a konkrét feladatok megoldásának, a fogyatékosságok felszámolásának. A közlekedés folyamatosságát nagy mértékben befolyásolja a vasúti kocsik nem megfelelő műszaiki állapota és a különböző eszközök hiánya. Nem javult a helyzet a pótalkatrészellátásban sem, annak ellenére, hogy szükséges intézkedések születtek. A helyzeten még a korszerű munkamódszerek — mint például a szaratovi mozgalom — bevezetése sem segít, holott a javítóműhelyek dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek. A problémák megoldásával rendszeresen foglalkoznak részlegeink pártszervezetei is. A 251 alapszervezet kommunistái nagy erőt képviselnek. E kommunisták összefogással sok probléma megoldására képeseik. Csak ők viszont nem oldhatják meg a bajokat, azokat, amelyeket a rossz irányítás, a nem megfelelő kádermunka és a rossz szervezés okoz az egyes vasúti részlegeken. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom több mint hétmillió tagja nevében szívélyesen köszöntöm pártunk XVI. kongresszusát. Egyúttal teljes egyetértésemet fejezem ki a Központi Bizottság beszá mólójával, amelyet Husák elvtárs terjesztett célt tűzi ki, hogy megtartsuk és tovább emeljülk a csehszlovákiai dolgozók életszínvonalát, és tovább erősítsük szociális biztonságukat. A kongresszus ezzel új rá alátámasztja, hogy pártunk bel- és külpolitikáját kizárólag a dolgozók érdekében formálja. Ugyancsak egyetértünk a Központi Bizottságnak azzal a beszámolójával, amely a hetedik ötéves tervidőszakra vonatkozóan körvonalazza hazánk gazdasági és szociális fejlesztésének irányait, amelyet Strougal evtárs ismertetett. Tolmácsolom a csehszlovákiai dolgozók megelégedettségét és öröméi azzal kapcsolatban, hogy a testvéri osztály csapatok képviselői ilyen nagy arányban vannak jelen a világ minden részéből, s különösem azzal kapcsolatban, hogy jelen van és felszólalt Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió kommunistáinak és dolgozóinak vezéralakja. Az elmúlt öt esztendőben a csehszlovák népgazdaság lényegesen továbbfejlődött, s emelkedett a nép anyagi és kulturális színvonala. Ezeik különösen azért jó eredmények, mert a korábbi időszakokhoz képest nehezebb feltételeik között értük el őket. Emellett nem tagadjuk, hogy az eredmények nem felelnek meg egészen annak, amit a XV. kongresszus kitűzött és amit valójában elérhettünk volna. A Központi Bizottság beszámolója helyesen jellemzi, miért van ez így, és mit kell tenni azért, hogy következetesebben váltsuk valóra a kongresz- szus és a Központi Bizottság határozatait. És éppen ezzel kapcsolatban kell nagyra értékelni, hogy a Központi Bizottság idejében reagált a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az egész világ gazdasági helyzetének alakulásában fellépő új jelenségeikre, arra, hogyan kell megbirkózni a nehézségekkel és felszámolni a hiányosságokat. A Központi Bizottság már 1974 novemberi ülésén felhívta a figyelmet a nemzetközi nyersanyagárak emelkedésére s arra, hogy olyan fontos helyzet előtt állunk, amelyből a gazdaság- politikai munkában hosszú távú következtetéseket kell levonni. Az új feltételek hatása leküzdésének egyedüli lehetséges útját — mondotta Husák elvtárs — a termelésben a beruházások és a külkereskedelem területén megteendő olyan aktív és átfogó intézkedések jelentük, amelyek előmozdítják az erőforrások képzésének, valamint a gazdasági élet dinamikájának és hatékonyságának jelentős növelését. A társadalmi élet minden területén gazdaságosabban és takarékosabban kell felhasználni az eszközüket és mozgósítani a belső tartalékokat. Nagyobb igényeket kell támasztani a vezető káderekkel, minden dolgozóval, mindany- nyiunk munkájával szemben. A termelés hatékonyságának növelését és a munka minőségének javítását célzó irányvonal, amely a növekvő problémák és okaik elemzéséből indul ki, nem vált valóra teljes egészében, a párt irányvonalát nem valósították meg. A XVI. kongresszuson előterjesztett központi bizottsági jelentés joggal mutat rá e körülmény alapvető okára, ez pedig nyilvánvalóan az a tény, hogy az irányítás nem minden szerve 'tartotta tiszteletben a párthatározatokat. nem reagált elég gyorsan és rugalmasan a változó körülményekre, nem teljesítette eléggé kötelességeit és feladatait, nem töltötte be szervező szerepét, s a tervező munka nem tartott lépést a feltételek változásaival, így aztán a különböző szintű pártszerveknek önmaguknak kellett gondoskodniuk egyes konkrét kérdések megoldásáról, és be kellett avatkozniuk ott, ahol az Illetékes gazdasági irányító szerveik nem teljesítették feladatukat. Különösen fontos az a megállapítás — jövő munkánk szempontjából is —, miszerint annak ellenére, hogy a Központi Bizottság Ismételten figyelmeztetett a helyzet kedvezőtlen alakulására, a változás szükségességére és lehetőségeire, nem vonták le a megfelelő következtetéseket, nem gondoskodtak mindenütt a hibák helyrehozásáról. Ezért teljesen helyénvaló a kongresszusi beszámolóban hangoztatott azon követelés, hogy ezen az állapoton változtatni kell, meg kell szüntetni a feladatok teljesítéséhez való közömbös és felelőtlen hozzállást, kedvező fordulatot kell elérni a párt gazdaságpolitikai stratégiai Irányvonalának megvalósításában, és biztosítani kell a kongresszusi határozatok végrehajtását. Csak így érhetjük el a nép* gazdaság további dinamikus fejlődését, és szilárdíthatjuk tovább a párt tekintélyét. Mivel nem értük el a hatodik ötéves terv minden célját, most nem tűzhetjük ki a további növekedés eddig megszokott ütemét. Emellett tudatosítjuk, hogy a tervfeladatok teljesítése terén már a lassúbb fejlesztési ütem elérése is rendkívüli erőfeszítéseket követel meg. Ezért támogatni kell és a szakszervezeti tagok támogatják is a gazdasági és a szociális fejlesztés hetedik ötéves tervidőszakra szóló fő irányainak tervezetét, amely a népgazdaság továbbfejlesztésének józan és reális programja. Amint ez nyilvánvaló abból a levélből, amelyet a Szakszervezetek Központi Tanácsa a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nevében a XVI. kongresszusnak küldött, valamint a Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének az említett tervezettel kapcsolatos állásfoglalásából is, a csehszlovákiai szakszervezetek mindent megtesznek azért, hogy a hetedik ötéves terv feladatai megvalósuljanak, a minőségi mulatókat pedig sikerüljön túlteljesíteni. Ezzel összefüggésben előtérbe kerül a dolgozók öntudatos részvételének, munkakezdeményezésének és alkotó aktivitásának rendkívüli jelentősége. A dolgozók többségének — akiknek nemegyszer nagy nehézségeikkel kellett megbirkózniuk és akadályokat kellett Leküzdeniük ahhoz, hogy teljesíthessék feladataikat és kötelezettségüket — csodálatra méltó erőfeszítései és áldozatkész munkája nélkül nem értük volna el azokat az eredményeket, amelyeknek most a mérlegét megvonjuk. Egyidejűleg azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az eredmények nem felelnek meg teljes mértékben a kötelezettségek teljesítésére tett óriási erőfeszítéseknek, a dolgozók nagyarányú részvételének a szocialista munkaverseny különféle formáiban, a szocialista munkabrigádokban, a komplex racionalizációs brigádokban, az újító- és a feltalálómozgalom törekvéseinek és ráfordított energiájának. A munkaverseny különféle formáiban a dolgozók mintegy 85 százaléka vesz részt. Számos együttes több tíz ezer csoportos, és több millió egyéni kötelezettség született, amelyeket többnyire becsülettel valóra is váltanak, emellett azonban nem teljesítik egyes munkahelyek, gyakran egész üzemek és vállalatok tervét; különösen a minőségi mutatók teljesítésében, a termékek színvonalában, a 'nyersanyag-, az anyag- és az energiafogyasztásban, valamint a hatékonyság terén maradnak el a kitűzött feladatoktól. Ez azért van így, mert a dolgozók valóban életet adó aktivitását gyakran — nem a dolgozók hilvájából — nem a népgazdaság, az ágazat, a vállalat, az üzem, a műhely fő problémáira orientálják; formalizmust, érdektelenséget, meg nem értést tanúsítanak azok, akiknek a legnagyobb érdekük kellene, hogy legyen a minél szélesebb körű és hatékonyabb munkakezdeményezés. És ez azért is van így, mert a munkaverseny eredményeinek jelentős része csak a tervezés, az irányítás, a munkaszervezés, a szállítóimegrendelői kapcsolatok fogyatékosságait hozza helyre, s ezért nem nyilvánulnak meg a tervfeladatok túlteljesítésében, sőt helyenként teljesítésében sem. Ez a helyzet mindazok hibája, akik közösen felelősek a kezdeményezés kibontakoztatásáért, tehát azoké a szakszervezeti szerveké és szervezeteké is, amelyek nem tanúsítanak elegendő határozottságot a munikakezde- ményezés fejlesztési problémáinak megoldása terén. Főleg azonban azok a hibásak, akik közvetlenül felelősek a munka és a termelés irányításáért, tervezéséért és szervezéséért, a kezdeményezés és a munkaverseny kellő feltételeinek megteremtéséért, a progresszív munkamódszerek érvényesítésé(Folytatás a 7. oldalon) MIROSLAV BEDNÁR elvtárs, a Csehszlovák Ällamvasutak Česká Tŕebová-i részlegének vonatvezetője elő, és amely azt a ül^f~ 198 IV. 11. 6
