Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-30 / 101. szám, csütörtök

fls 1981. IV. 30. 5 Barátság - sziklaszilárd talajon Lapunk tegnapi számában bírt adtunk róla, hogy a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának Elnöksége ülésén meg­emlékezett a Szovjetbarátok Szövetsége meg­alapításának 50. évfordulójáról. Arról a szer­vezetről, amely 1931. április 29-én jött létre, s amelynek hagyományait továbbfejlesztette az 1948 februári napjaiban létrejött CSSZBSZ. Jól­lehet, a Szovjetbarátok Szövetségének tevé­kenységére hátráltatóan hatottak nemcsak a polgári köztársaság kedvezőtlen osztálypoliti­kai viszonyai, hanem a fasizmus előretörése, majd a második világháború kitörése is — tevékenységében sok olyan vonás akad, amelyet ápolnunk és fejlesztenünk érdemes. A jubileum alkalmából testvérlapunknak, a Pravdának in­terjút adott VILIAM ŠALGOVIČ, elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT-nek, valamint a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizott­ságának elnöke. Az alábbiakban összegezzük azokat az alapvető gondolatokat, tényeket, ame­lyek hozzájárulhatnak e szervezet munkásságá­nak és szerepének tudatosításához. társaink: a japánok és a sváj­ciak. Számolnunk kellett ezzel, s ezért már előzőleg készül­tünk rá, nem rekedtünk mega gyártmányfejlesztésben. Két irányban Igyekszünk tökélete­síteni textilgépeinket az első teljesítményük növelésével ér­hető el, a másik felhasználha­tósági körű állandó bővítésé­vel. Például az egyidőben csak ipari anyagoik szövésére alkal­mas gépek helyett olyan uni­verzális szövőszékeket fejlesz­tettünk ki, melyeken a textí­liák egész sora állítható elő. Megtartva ezzel termékeink legfontosabb tulajdonságát: a versenyképességet, ami további sikeres szereplést biztosít a világpiacon. Textilgépeink egész sorából hadd említsek néhányat: nagy érdeklődessel fogadták az egész világon a nálunk kifejlesztett METAP kötszövőgépet, mely egy fo­lyamatban végzi a kötést es szövést. Az idén kezdjük gyár­tani a JETTIS 190 típusú új szövőgépet, s elkészült a lég sugaras szövőszékek legújabb változata is. Kísérleti .,példá­nyait“ szintén idén gyártjuk ie. Érdekességnek számit, hogy világraszóló gyárimónyfejlesz- tési eredményeiket a kutatóin­tézetek egész sorának közre­működésével érték el. A válla­lat saját tudományos-kutatási alapja csak most formálódik. Nálunk már évek óta a leg­főbb mérce: a kiváló minősé­gű textilgépek gyártása, ami a konstruktőröktől a szerelő- munkásig mindenkiből magas szintű szakmai felkészültséget követel meg. S nemcsak azt. A hozzáállás és felelősségvállalás magas Iskoláját is. Ezért nem véletlen, hogy a vállalatban mély gyökereket vert a szo­cialista versenymozgalom. Azon fáradoznak, hogy mindenki névreszólóan ismerie felada tát, vállalását, s az áttekinthe­tő nyilvántartást kapjon. — Textilgépeink döntő része külföldre kerül, bár a hazai piac is igényt tart rájuk — ve­szi át ismét a szót GoJdefus mérnök. — Hosszútávú szerző­déseink vannak a Szovjetunió­val, ahova eddig már mintegy 35 ezer légsugaras szövőszéket exportáltunk. A gyorsan fej­Cseh szlovákja Kommunista Pártjának V. kongresszusa je­lentős határköve volt a cseh­szlovák—szovjet kapcsolatok alakulásának — állapította meg a többi között Šalgovič elvtárs. — A gottwaldi párt­vezetés arra törekedett, hogy megteremtse a szovjetek orszá­ga iránti barátságnak és vé­delmének széles bázisát. Kez­deményezéséire fogtak hozzá a S zo v je t ba r á t o k Szövetségének szervezéséhez. Az 1930 au­gusztusában létrejött előkészí­tő bizottságban olyan elvtár­sak működtek közre, mint B. Šmeral, J. Fučík, Z. Nejedlý és más jelentős kommunista tiszt­ségviselők. Az előkészítő bi­zottság felhívása leszögezte, hogy a Szovjetunióval, a szo­cializmus építése hatalmasmű­vével, minden dolgozó hazájá­val rokonszenvezőik nemzetkö­zi szervezetét kívánják létre­hozni. A prágai rendőr igazga­tóság már ezt a tevékenységet is betiltotta 1930. november végén. Később, a már említett napon, mégis megtartották a hzö vétség a lak u 1 ó k özg y íí lését. Ettől fogva ez a szervezet dolgozóink tömegeiben ter­jesztette a Szovjetunióval kap­csolatos igaz tényeket. A pro­letárok tudatába bevésődött a szovjetek országának, annak az államnak léte, amely nem is­mer válságot, munkanélkülisé­get, s amelyben elsőrendű fon­tosságú a munkás, a dolgozó ember érdeke. E tevékenység közvetítésével nálunk az em* (berek mind többet tudtak meg a Szovjetunió és lakossága éle­téről, s ebben az időszakban ez a szövetség különféle kul­turális rendezvényeiket, baráti heteket és egyéb akciókat szer­vezett. A szövetség cselekvőképessé­ge külön ősiképpen a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 15. évfordulója ünnepségeinek szervezése Idején nyilvánult meg. Mégpedig annak ellené ne, hogy 1932 októberében te­vékenységét ismét betiltották. Prágában a Lucerna zsúfolt nag yterm ébe n meg ta r to tt ün­nepségen azonban Klement Gottwald még beszédet mond­hatott és a szövetség küldött­sége Moszkvába vitte a szovjet néphez intézett levelet, amely találón fejezte ki a csehszlo­vák proletariátus érzéseit: „Nagy művön, a munkásmoz­galom céljai elérésén munkál­kodnak. Alkotó tevékenységük­kel a mi javunkat és az egész emberiség javát is szolgálják. Erőnk teljéből törekedni fo­gunk arra, hogy nagy alkotó ni A propagandistának örömet szerez az, ha a dolgozók elgon­dolkodnak saját kezük munká­ján, érdeklődnek a műhely gondjai iránt. A tavaly végzett 20 hallgató közül 16-an a kom­munista munka élmunkásai, he­ten pedig ésszerűsítők. A rész­legben jelenleg nincs olyan munkás, aki ne teljesítené a normát. A műhely megkapta „a kiváló minőségű és esztétikai termelés műhelye“ kitüntető cí­met. A tizedik ötéves tervet a hő­kezelő műhely határidő előtt a Szovjetunió Alkotmányának napjára teljesítette, és előzetes tervet fogadott el a párt XXVI. kongresszusára. Az „előrehalad­ni, többre törekedni“ elve jel­lemezte az iskola valamennyi hallgatójának tervét. Ezeket át­gondoltan, saját lehetőségeik tekintetbe vételével határozták meg. Először iktatták be vala­mennyien ezt a pontot: azon­nal leadják az elkészült termé­ket, mihelyt erre igény mutat­kozik. V. Miljutyin és V. Popov, munkájuk ismert mesterei, az iskola hallgatói, vállalásuk so­rán felajánlották, hogy élenjá­ró módszereiket megosztják a fiatal hőkezelési szakmunkások­kal. A két Csalisev, apa és fia szocialista munkásságukat ne gátolhassa agresszió.“ Nemcsak pártunk, hanem egyben a Szovjetbarátok Szö­vetsége s általában hazánkban a haladó emberek szemében nagy előrelépést jelentett a Szovjetunió de jure elismeré­se 1934. június 9-én, majd az alig egy évvel később megkö­tött szövetségi szerződés. Ezt nagymértékben a népi töme­gek nyomása, s az a követel­ményük ikényszerített ki, hogy szavatolják Csehszlovákia né­pe és a csehszlovák állam bé­kés létét. Másfél esztendő elteltével is­mét engedélyezték a szerve­zet működését. Még intenzí­vebb munkához fogott hozzá. A pártszervezetekkel karöltve nagy kampányt indított, hogy a lakosság legszélesebb réte­geivel ismertesse elsősorban a Szovjetunió külpolitikáját. Csak 1935. lanuárjában meg­kétszereződött a szövetség tag- jainaik száma. Ez a szövetség is szervezte a haladó csehszlo­vák nyilvánosságot a fasizmus ellen, a köztársaság védelmé­ért vívott harcra. A Szovjetba­rátok Szövetségének 1936-ban már 162 kollektív' és csak­nem negyedmillió egyéni tagja volt. Egészen a 'müncheni na­pokig a CSKP-veí vállvetve síkra szállt az antifasiszta tront megteremtéséért és mun­kásságát a polgári köztársaság utolsó napjaiig folytatta. Ez azután megnyilvánult a német fasizmus és a 1 lazai kle­rikális fasisziták elleni illegá­lis harc feltételei közölt is. Ennek a szövetségnek is kö­szönhető, hogy a kommunisták, valamint a pártonk ívű liek tíz­ezrei a nemzeti felszabadító harcban a Szovjetunióra orien­tálódtak, benne látták leg hű­ségesebb szövetségesüket. A fasiszta ellenséggel szem­beni közös harc, a hazai ellen­állási mozgalomnak, s fői eg a — tapasztalt hőkezelők — az energiatakarékosságra tett vál­lalást. A személyes előzetes tervek a részleg és a műhely évi szo­cialista jelajánlásainak alapjá­vá váltak — mondja Nyikolaj Peresztyenko. — Mi, hőkezelők, ezekben határozott ígéretet te­szünk, hogy terven felül 20 DET—250-es dízelelektromos traktorhoz szükséges alkatré­szekkel látjuk el a velünk koo­peráló műhelyeket. Éves tervét részlegünk november 7-éré szán­dékozik befejezni. Érdekes elbeszélgetni Nyi­kolaj Peresztyenko propagan­distával. Jól érzi a hallgatóság hangulatát, figyelembe veszi mindegyik hallgató jellembeli sajátosságait, nem tolakodó, mikor beavatja beszélgetőtársát a műhely gondjaiba. Valóban meg tudja nyerni az embereket a hatékonyság növelése új el­gondolásának. Bizonyára éppen ilyennek kell lennie a propa­gandistáknak, a kommunista munka iskolája előadójának. Hiszen sok tekintetben tőle függ, hogyan fejlődnek ki hall­gatóiban az alkotó képességek, az a kívánság, hogy ma jobban dolgozzanak, mint tegnap. L. PISZANOV Szlovák Nemzeti Felkelésnek a Szovjetunió által nyújtott önzet­len segítség, valamint ha­zánk felszabadítása a hősi szov­jet hadsereg által, ezek voltak további fejlődésünk döntő fon­tosságú tényezői, jelszónk je­gyében: Örök időkre a Szovjet unióval! Dolgozó népünk a fasiszta já­rom alóli felszabadulása napja­iban tudatosította, hogy mit je­lentett és jelent számára Lenin országa, s mit köszönhet elesett hősei tízezreinek. A felszabadulás — állapította meg Šalgovič elvtárs az interjú zárórészében — nálunk megte remfette a háború utáni forra­dalmi folyamat objektív feltéte­leit, ami a proletár diktatúra hatalomra jutásával és a szocia­lista társadalom építésével te főzött* A Februári Győzelem óta új feltételek között fejti ki tevé­kenységét a Csehszlovák Szov- íet Baráti Szövetség, amely élet- kéjpességét bizonyította az 1968 —1969-es válságos években is, amikor szilárdan állt a proletár internacionalizmus és a Szovjet­unió iránti barátság talaján. Párt- és kormányküldöttsé­günk Moszkvában 1969. október 20.—28 án tett látogatása mara­déktalanul megújította a két or­szág testvéri, internacionalista kapcsolatait. Az események ér­tékelése alapján a két fél elha­tározta, hogy a további fejlődés alapjaként aláírják a2 új barát­sági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződést. Erre Prágában került sor, 1970. május fi án. A Szovjetbarátok Szövetsége megalakulása óta eltelt ötven esztendő — hangsúlyozta Salgo- vič elvtárs — egyértelműen iga­zolta, hogy csak a Szovjetunió­val való barátságunk és együtt­működésünk szavatolja bizton­ságunkat, békés építőmunkán- kat és új sikereinket a kommu­nista társadalom épíiésének út­ján. Évekkel ezelőtt jártam egy manapság ritkaságszámba me­nő takácsmesternél. Hosszú percekig figyeltem az idős ember kézmozdulatait, az előt­tem lejátszódó szövés minden mozzanatát. Akkor a régi ta­kácsmesterség alkonyának vol­tam közvetlen szemtanúja, ma pedig a vsetíni Zbrojovka sze­relőcsarnokában állva, nap­jaink világszerte keresett lég­sugaras szövőszékeit csodá­lom. A textilgyártás hazai fel­legvárában vagyok s mégis minduntalan az azóta talán már múzeumba került emberi meghajtású szövőszék munkája jut eszembe. Talán azért, mert mai modern „testvérei“ moz­dulatlanul állnak előttem. Szí­vesen megnézem ókét műkö­dés közben, mégsem tehetem: A naponta átlagban 23 elké­szülő légsugaras szövőszék az­napi próbaüzemelésén már túl vannak. így josef Jaburek mérnök alkalmi kísérőm társaságában a csarnok túlsó felébe indu­lok, hogy legalább az össze­szerelés folyamatát nézzem végig. — Nem is olyan régen múv a kötőgépek szerelése a csar­nok egyik felét, a szövőgépeké a másikat vette igénybe — szólal meg a szűk folyosón a fiatal mérnök. — Ma ez az arány eltolódott a szövőgépr - javára, melyekből évente m egy hatezer darab, míg a Ku tógépekből csupán 200 darab készül nálunk. így érthetően a csarnok nagyobb részében az előbbiek összeszerelését szemlélhetjük meg. Azután mégis először a rak­tárba vezet. Jde összpontosít­ják, több sorból álló, magas polcokon elhelyezve a szüksé­ges alkatrészeket. — A textllgépgyártás gyors ütemű fejlődése berniünket is belesodort a más üzemekkel való együttműködésbe, érezve annak minden előnyét és hát­rányát. Elmondhatom, hogy ma már nagy mértékben függünk szállítóinktól. Elkerülhetetlen számunkra a kooperáció, mert az egyre több alkatrészt kép­telenek vagyunk saját terme­lési kapacitásaink kihasználá­sával előállítani. Ezért a szál­lítói-megrendelői kapcsolatok egész skáláját építettük ki. S azok megvalósításának konkrét eredményei éppen ide futnak be — mutat a raktárban átte­kinthetően elhelyezett alkat­részek felé. A szerelőcsarnokba érve előbb a nagy átmérőjű körkö­tőgépek közölt nézelődünk, majd a légsugaras szövőszékek szerelőszalagánál állunk meg. Két műszakban dolgoznak a modem gépsorokon. Sorozat­gyártásról lévén szó, minden­ki a saját műveletének elvég­zésével járul hozzá a textil­gép összeszereléséhez. Vonzó es hosszadalmas látványt nyújt a „születő" szövőszék szerelő- szalagon megtelt útjának kö­vetése, az emberi beavatkozás számtalan mozzanatával tar­kítva. Már majdnem a csarnok má­sik felében járunk, amikor Josef Goldefus mérnök, a ke­reskedelmi-műszaki szolgálat vezetője csatlakozik hozzánk. — Mostanáig éppen egy ma­gyar delegációt kísértem végig üzemünkön. Főleg a textilgé­pek iránt érdeklődtek. Gyakori az ilyen látogatás nálunk, és nemcsak Magyarországról — mondja, mielőtt a gyár röpke szóbeli bemutatásába kezd. — Az idén már négy és fél évtizedes múltra tekinthet vissza vállalatunk, a vsetíni Zbrojovka. Eredetileg fegy­vergyár volt. Csak a felszaba­dulás után kezdtük meg a textilgépek gyártását, amihez jó kiindulási alapul szolgáltak a meglevő gépi berendezések. Elsősorban a klasszikus szövő­székek és a kötőgépek készül­tek akkoriban nálunk. Utána­néztem, s megtudtam, hogy kötőgépeink a világ 59 orszá­gába jutottak el. Még az ausztrál piacot is meghódítot­tuk velük. A 60-as évek ele- jén, új szakaszt nyitva a tex­tilgépek fejlődésében, meg­kezdtük a légsugaras szövő­székek sorozatgyártását. Eb­ben sokáig egyeduralkodók voltunk a világpiacon. Csak a szabadalom védelmi idejének lejártával jelentek meg vetély­Jődő szovjet textilipar még to­vábbiakat igényel. Ezért a jö­vőt illetően is biztosított gé­peink értékesítése ebben az or­szágban. — Nyugodtan állíthatom, hogy textilgépeink mostanáig már eljutottak a világ jelen­tős részébe. Sikerült beto­núnk olyan nagymúltú textil­ipari államok piacaira, mint Anglia és az Egyesült Álla­mok, de Olaszország, az NSZK, Mexikó, Spanyolország és Ausztria textiliparában is kép viselve vagyunk. És sorolhat­nám még az országokat, • be­leértve az összes szocialista államot, melyek valamelyik textilgyárában nálunk készült szövő- vagy kötőgépek dolgoz­nak. Termelési-gazdasági egy­ségünk vállalatai közül is mi exportáljuk ? I'gtöbb textil­gépet. Mondhatnám úgy is: Vsetínből az egész nagyvilág bal A vsetíni Zbrojovka a kör­nyék nagyvállalatainak egyike. Hétezer ötszáz alkalmazottja van. A textilgépeken kívül, mely gyártmányaik nagyobbük részét teszi ki, termelési prog­ramjukban más, népgazdasá­gunk számára szükséges ter­mékek is szerepelnek. Közéjük tartozik az ipari robbantógyu­tacs, mely szénbányáink nél­külözhetetlen kelléke, de ex­portálják az NDK-ba és Romá­niába is. A termelési program hátralévő részét a forgácsoló- szerszámok képezik. Legmar­kánsabb képviselői a sokfajta fúrók. A vállalatról textilgép — szempontú bemutatásán kí­vül, dióhéjban legalább ennyit szükséges elmondani. Kikívánkozott belőlem bú­csúzáskor a megjegyzés: „Mi­kor megérkeztem, elsősorban a festői táj, a fás hegyolda­lakkal teli vidék ragadta meg figyelmem, mitsem gondolva arra, hogy méterekkel arrébb a szerelőcsarnokban világszer-' te keresett textilgépek készül­nek“. Most már utólag beis­merem: csalóka volt az első benyomás ... J. MÉSZÁROS KAROLY MOST Ml FONTOS? Erre a kérdésre az ekecsn apácaszakállasi (Okoč-Opatov- ský Sokolec) Egyesített EFSZ pártszervezetének elnöke, Cser- ge Károly mérnök válaszol, aki küldöttként vett részt pártunk XVI. kongresszusán. Tapasztala­tairól, élményeiről már beszá­molt elvtársainak, barátainak és ismerőseinek, de fontosnak tartja, hogy ne csak a több mint száz tagot számláló párt- szervezet, hanem mindenki, az efsz minden dolgozója érdem­ben foglalkozzék a kongresz- szusi határozatokkal. — A megvalósítás csakis a pártonkíviüiekkel szoros egy­ségben lehetséges — hangoz­tatja —, tehát következő teen­dőnk a széles körű ismertetés. Az efsz munkahelyein műkö­dő pártcsoportok, valamint a három részlegszervezet bizott­ságának irányításával szervezik a kongresszusi határozatok is­mertetését. Ezt követően a konkrét tennivalókat is megbe­szélik majd a dolgozókkal, hi­szen a pártbizottság már kidol­gozta az akciótervet, mely ösz- szegezi ezeket. — Legfőbb feladatunk a ter­melési költségek csökkentése, a munkatermelékenység növe­lése — tájékoztat —, ezért a korszerű technika és technoló­giai eljárások szélesebb körű alkalmazásának problémáival foglalkozunk s nem csupán ál­talános vonatkozásban. Ezért kezdett felmérést a pártbizottság. Ennek célja: meg­állapítani, hogy a bérezési és jutalmazási rendszer mennyire van összhangban a teljesít iné- nyekkel. — Ha szükséges a módosítás, sor kerül arra is — állapítja meg. — Ezzel kapcsolatban mindegyik párttag konkrét meg­bízást kap, és a megbíztások teljesítését folyamatosan ellen­őrizni fogjuk. A gazdasági vezetők és a pártszervezet együttműködését illetően a kongresszusi határo­zatok teljesítésében a követke­zőket tartják fontosnak: — Mi kommunisták, a párt- szervezet nejn helyettesíthetjük a gazdasági vezetést, nem is akarjuk, de rendszeresen segí­teni fogjuk a termelési felada­tok teljesítését, és egyben tu­datosítjuk, hogy emelni kell az ellenőrzés színvonalát és nö­velni hatékonyságát. SVINGER ISTVÁN Vsetínbol a nagyvilágba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents