Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-29 / 100. szám, szerda
k pftsdenokrócta és a parlcsopwloK Mindig az első vonalban A gazdasági és a politikai feladatok, amelyeket a CSKP XVI. kongresszusa kitűzött, merészek, de teljesíthetők. S az csak természetes, hogy megvalósításukért a kommunistáknak kell a legtöbbet vállalni és mindenben elől járni. A kommunistákra hárul az a feladat, hogy ki-ki a maga munkahelyén mozgósítsa a dolgozókat a párt által kitűzött céA Hradec Králové i Győzelmes Február Üzemben az állami terv eredményes teljesítéséhez már hagyományosan hozzájárul a takarékossági mozgalom. Tavaly 50 tervező, géptervező, kohász, technológus és műszaki dolgozó kapcsolódott be a száz- ezresek mozgalmába. Felvételünkön Oldrich Kalousek, a szocialista munkabrigád vezetője, oki tavaly a mozgalom keretében 124 689 koronát takarított meg (lan Tachezy felvétele —• CSTK] lók elérésére. Magyarázzák és világosítsák meg terveink megvalósításának belső és külső feltételeit. Értessék meg mindenkivel, hogy a fejlett szocialista társadalom építése mindenkitől magas fokú öntudatosságot, áldozatkészséget, fegyelmet, alkotó kezdeményezést és az új iramti érzéket követeli meg. Ez természetesen lényegesen nagyobb igényeket támaszt a pártbizottságok és az ideológiai vonalon dolgozók munkájával szemben. A párttagság mozgósításának egyik lényeges feltétele az állandó tájékoztatás nemcsak az eredményekről, hanem a gondokról, a fogyatékosságokról, problémákról egyaránt. Ezért sürgetően fontos a szervezeti élet tartalmának javítása, a pártfegyelem megszilárdítása, a párton belüli demokrácia folyamatos fejlesztése, elmélyítése, a lenini kollektív vezetés szigorú betartása. „A lenini munkastílus ereje elsősorban az emberek körében kifejteit állandó munkában rejlik. Minden tisztségviselő, minden felelős dolgozó tevékenységét jellemeznie kell annak, hogy jól ismeri az emberek nézeteit, érzékenyen reagál problémáikra és szükségleteikre, rendszeresen magyarázza a pártpolitikát, megnyeri az emberekeit e politika megvalósításának és általánosítja a tapasztalatokat“ — fogalmazta meg Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán. Ebből adódik egyebek között az a feladat is, hogy komplex módon és céltudatosabban kell irányítani a párt- csoportolk munkáját. A tapasztalat bizonyítja, ahol a párt-* csoportok nemcsak papíron léteznek, hanem dolgoznak is, ott a politikai-nevelő munka eredményes, sőt, a termelés is hatékonyabb. Tánczos Tibor, a Csilizközi Efsz üzemi pártszervezetének elnöke mondta egy beszélgetés alkalmával: „A pártbizottság felismerte, hogy a pártcsoportmunka színvonalának növelése a párttagok vitakészségének, aktivitásának kibontakozásához vezet. A gazdasági vezetés is jobban támaszkodik rájuk és igényli véleményüket az egyes gazdasági döntések meghozatalában.“ Hasonló véleménnyel nyilatkozott a pártcsoportok munkájáról Juhász István, a Rima- szécsi (Rimavská Seč) Efsz elnöke is: „Azt, hogy szövetkezetünk évek óta nyereséggel gazdálkodik, részben annak köszönhetjük, hogy a pártcsoportok öntevékenyebbek lettek. Saját munkaprogramjuk van. Az ágazati vezetőktől állandó tájékoztatást kérnek a területüket érintő kérdésekről, problémákról, és mindenesetben részt vállalnak a gondok megoldásában is.“ Egyébként e pártszervezet tekben a párttagokat aszerint minősítik, milyen a cselekvő részvételük a párt politikájának végrehajtásában. Ezért erősödhetett a párt politikája melletti kiállás, annak védel- mezése és terjesztése. Kritikai észrevételüket nem egymás közt mondják el, hanem a pártgyűléseken. A párt munka és a pártdemokrácia kérdésének csak néhány részét érintettem és emeltem ki, de úgy vélem, ezek is mutatják, hogy hol (kell sürgősen előbbre lépni és növelni az ideológiai munka hatékonyságát. TOROK ELEMÉR Ä legjobbak szintiére A hlohoveci kooperóciós körzet feladatairól 1981. IV. 29. A hlohoveci kooperációs körzet kilenc mezőgazdasági vállalata Illetve üzeme — 8 efsz és egy állami gazdaság — ez év elején a CSKP megalapításának 60. évfordulója tiszteletére közös szocialista vállalást tett közzé. Ennek értelmében terven felül közel 5 millió korona értéket állítanak elő. A kooperációs körzethez tartozó mezőgazdasági üzemek vezetői jól tudják, hogy melyek azok az üzemek, részlegek, amelyek nem nyújtják a tőlük jogosan elvárt hatékonyságot. „Szerencsére, ismerjük a pangás okait“ — mondja Jarolín Herceg mérnök, a kooperációs körzet tanácsának, s egyúttal a Bojniökai Efsz-nek az elnöke. Ennek a véleménynek a jogosságát támasztotta alá a felsorolt példákkal Alojz Kve- tan mérnök, a Trnavai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozója is: Járásunkban 34 mezőgazda- sági üzemet, illetve vállalatot Irányítunk. Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy még van lehetőség a termelés növelésére. Vegyük csak szemügyre a hlohoveci kooperációs körzetet. Számítógép segítségével 46 termelési-gazdasági mutató szerint értékeltük azokat az eredményeket, amelyeket a körzet mezőgazdasági üzemei értek el a 6. ötéves tervidőszakban. Kiderült, hogy mindössze két mezőgazdasági vállalatot sorolhatunk a járás élenjáró földművesszövetkeze- tei illetve állami gazdaságai közé. Sajnos négy lemaradó is van, közülük az egyik a Hlohoveci Állami Gazdaság. Ezt azért említem meg, mert járási viszonylatban ez az egyetlen állami gazdaság, és ráadásul ez a legnagyobb mezőgazdasági területtel gazdálkodó vállalat. Tény, hogy a kooperációs körzethez tartozó vállalatok, üzemek már korántsem rendelkeznek olyan kiváló minőségű talajjal, mint a trnavai járás mezőgazdasági üzemei. Munkájukat nehezítik a sajátos termelési-ökológiai adottságok, de ezek nem szegik kedvüket. Ellenkezőleg. Fokozott összefogásuknak és szorgalmuknak az utóbbi időszakban már kézzelfogható eredményei születtek. A hibák orvoslásáról azonban egy pillanatra sem feledkeznek meg. — Tudunk hibáinkról, fogyatékosságainkról, s kiküszöbölésük állandóan napirenden szerepel — mondja Jozef Strý- öek mérnök, a Hlohoveci Állami Gazdaság főmérnöke, miután közöltem látogatásom indítékát. — Az érthetőség kedvéért azonban el kell mondaStefan Pekarovič és Jozej Hatala, a Monair vetőgép kezelője (A szerző felvétele) nőm néhány tényt. A közel 6000 hektáros területen 1977 januárjában kezdtünk gazdálkodni, ekkor egyesültünk ugyanis a Piešťanyi Állami Gazdasággal, amely korántsem tartozott az intenzíven gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok sorába. Minden vezető beosztásba új embert állítottunk, és szerencsénkre tudtuk mit vállalunk, mi vár ránk. Napjainkban már teljesen más a helyzet. Tavaly például a tehenenként 10,3 literes napi átlagos tejhozammal — ami több a járási átlagnál — körzetünkben az első helyet szereztük meg. Ugyanakkor gyengék az eredményeink a szarvasmarha-hizlalásban. A borjú- és malacnevelésben pedig szintén jobbak voltak a múlt évi eredményeink a járási átlagnál. Az élenjáró földművesszövetkezetek példája viszont azt bizonyítja, hogy még jobban, is lehet gazdálkodni. Fokozatosan a növénytermesztésben is elérjük a kívánt szintet, noha néhány mutató tekintetében még mindig lemaradunk a járási átlagtól. Főleg a gabona, a szemes kukorica, a cukorrépa, illetve a silókukorica termesztésében van bőven javítanivaló, bár e növények esetében 1976-tól lényeges hozamnövelésre tettünk szert. Gabonából 2.1,3 százalékkal, szemes kukoricából 61,8 százalékkal növeltük a hozamokat az említett időponttól. Hogy eddig eljussunk, számos problémát kellett megoldanunk, elsősorban a munkaszervezés és a munkaerkölcs területén. Ez pedig sikerült, bizonyítja az idén tett közös szocialista vállalásban való részvételi arányunk is. A mi vállalásunk értéke 642 ezer korona, s dolgozóink éppen azokra a területekre összpontosítják benne figyelműiket, amelyeken a legnagyobb a lemaradás. — Milyenek tulajdonképpen az idei feladataik? — Joggal jellemezhetők úgy, hogy nagyok és igényesek. Az állattenyésztésben növeljük a tej- és a marhahústermelést. A növénytermesztésben pedig a gabona, a szemes kukorica és a cukorrépa termesztésére összpontosítjuk figyelmünket, de a takarmánytermesztés lényeges fejlesztését sem hagyjuk ki programunkból. Ősszel és most, tavasszal is minden tőlünk telhetőt megtettünk e növények terméshozamainak növeléséért. A járásban elsőként kezdtük meg a kukorica vetését is, mégpedig a Piešťany—Nový Dvor gazdaságban. A szóban forgó határrészben aznap valóban nagy volt a forgalom. Öröm volt nézni a jól előkészített talajt és a 12- soros Monair vetőgép munkáját. Ľudovít Miklóš, a részleg vezetője elégedetten figyelte a terezíni üzemből Ide érkezett Štefan Pekarovič munkáját. Štefan Pekarovič valóban mesterien bánt a velőgéppel. — Feltételezem — mondja Ľudovít Miklóš, hogy az idén jól beválik nálunk a kukorica. — A félkorai CE 380-as hibridet vetjük, s nézze, milyen kiválóan csávázott. A vetéskor arra törekszünk, hogy a talajban megtartsuk a lehető legtöbb nedvességtartalmat. Erre kiváló módszer a gépek csoportos bevetése. JOZEF SLUKA Hatvan évvel ezelőtt — 1921 tavaszán — Vi- ojápapátin (Vy- öapy-Opatovce) is magasra szökött a fórra- ialmi láz, mozgalmasabb lett a földmunkások élete. — A mozgolódást az váltotta ki — emlékezik Magáth Ignác nyolcvanegy esztendős veterán kommunista —, hogy az előző év decemberében a csehszlovák burzsoázia a közeli Vere- bélyen belelövetett a védtelen munkásokba, s Kácser Simon helyi nagybirtokos a beígért nyolc koronás napszám helyett csupán hat koronát akart fizetni a cukorrépát egyelő munkásoknak. Hasztalan tárgyaltunk a földbirtokossal, a szép szó nem hozott eredményt, kénytelenek voltunk beszüntetni a munkát . Az éjszakai órákban megalakult sztrájkbizottság felhívására másnap reggel több mint hetven napszámos sereglett össze a Munkásotthon előtt. Kostyál János, az első világháborút megjárt, kipróbált frontharcos volt a rögtönzött munkásgyűlés szónoka. — Emberek! — szólott a jelenlevőkhöz. — Most az a legfontosabb, hogy elhatározásunkban egységesek legyünk, még szorosabbra fűzzük erőinket és kapcsolatunkat a szomszédos uradalmakban dolgozó napszámosokkal. Másképpen nem lehel sikeres a bérkövetelésünk. Miskolczi Viktor a koronatanú hitelességével beszélt a sztrájkbizottság tevékenységéről: — Ötödmagunkkal először Felső-Elefánt uradalmi cselédjeit, napszámosait kerestük fel, akiknek elmondottuk, hogy a vicsápapátiak hat koronás bérért nem hajlandók dolgozni, tehát ők is hagyják abba a munkát. Ezt követően Sarló- Kajszát és a többi majort vettük sorra, ahol felvilágosítottuk és szilárd egységre szólítottuk a munkásokat. — Mindenütt hallgattak a sztrájkbizottság szavára? — Éppen ez az, hogy küldöttségünk nem mindenütt járt szerencsével. Előttünk ugyanis Roncheti, a szociáldemokrata párt jobboldali frakciójának nyitrai képviselője már elhintette a konkolyt, fűt-fát ígérgetve munkára szólította a napszámosokat. Mi azonban nem tágítottunk, az uradalmakat járva arra kértük a munkásokat ne legyenek sztrájktörők, akiknek átmenetileg húsz koronát fizettek az egye- lésért. Jól emlékszem most is, hogy Emődpusztán a sztrájktörő, félrevezetett napszámosok tettleg is bántalmaztak bennünket. A lázaki majorban eredményes volt az utunk, felhívásunkra azonnyomban abbahagyták a munkát. A sztrájkbizottság tevékenységét a földbirtokosok nem nézték tétlenül, segélykérő hívásukra egy egész csendőrraj vonult ki a faluba, és „valla- tóra“ fogták a „lázongok“ vezetőit. Egy Kutlík nevű parancsnok utasítására Magáth Ignácot, Simánszky Józsefet, Miskolczi Viktort és édesapját, valamint Csulák Tamást letartóztatták. — Két hét elteltével a vizsgálóbíró — bizonyítékok hiánya miatt — szabadlábra helyezett bennünket —folytatta Magáth elvtárs. — Megkezdett munkánkat természetesen nem hagytuk abba, le kellett lepleznünk a burzsoáziát támogató szociáldemokrata párt népellenes tevékenységét. A vicsápapáti ellenzékiekkel a falu munkásainak nagy többsége rokonszenvezett, mert mindenki érzete, hogy a fiatal forradalmárok az ő érdekeiket is képviselik az egyre erősödő, bérkövetelésekért folyó éles osztályharcban. A község akkori gazdaságitársadalmi viszonyainak legfőbb jellemzője, hogy kiterjedt halárának csaknem háromnegyed része az uradalmakhoz tartozott, ezáltal a kisparasz- tok is csak nagyon szűkösen élhettek a magukéból. — De eljön az az idő — bíztatta a falu népét Kostyál János, a párt mar nem élő tekintélyes harcosa —, hogy senkinek sem kell majd elzárnia gyerekei elől a kenyeret. — Erre a remény akkor csillant fel először — folytatta a gondolatot Miskolczi Viktor — amikor 1921 május derekán Prágában Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakult. Községünk munkásosztályát, a forradalmi harcokban edzett Macho András képviselte az alakuló kongresszuson. A párt megalakulása milyen hatással volt Vicsápapáti munkásmozgalmának fejlődésére? — Macho András hazatérve aprólékosan beszámolt az alakuló kongresszus lefolyásáról, határozott, meggyőző szavai megújították erőnket. Természetesen nálunk is létrehoztuk a kommunista párt helyi szervezetét, elnökéül Macho elvtársat választottuk. Ez a történelmi esemény községünkben 1921. bájus 19-éhez fűződik. A kommunista párt helyi szervezete az első pillanattól kezdve a tömegek megnyerésére, a párt irányvonalának követésére, eszmei tisztaságának védelmére nevelte tagjait. Ezzel magyarázható, hogy a következő választásokon a kommunisták 51 százalékos abszolút többséget szereztek, döntő és fölényes győzelmet arattak. — A végső győzelemig azonban még sokat kellett küzde- nünk — kapcsolódott Simánszky Gustáv a beszélgetésbe, aki édesapja oldalán, ifjú fejjel szintén ott volt a párt megalakulásának bölcsőjénél. — A hatalmon levő urak ezután körmönfontabb és aljasabb módszerekkel támadtak, s a munkanélküliség rémével is igyekeztek hatni a dolgozó tömegekre. A húszas évek közepétől V icsápapátiról sokan Amerikába voltak kénytelenek kivándorolni, hogy biztosítsák családjuk számára a kenyeret, A párt munkájának, harcának szervezése az itthon maradt elvtársakra, főleg Magáth Ignácra, Miskolczi Viktorra, Si* manszky Gusztávra és azokra hárult, akik bíztak a jövőben, elvi elkötelezettséggel és táw* toríthatatlanul folytatták a harcot a burzsoáziával. — Tömegsztrájkok, tüntetések napirenden voltak a faluban — mondja Magáth Ignác. De a gyakori megtorlások el• lenére továbbra is vállaltuk a nehéz feladatot. A harmincas években nagy segítséget jelentett munkánkban, hogy Kántor Miklós, a nyitrai körzet ismert forradalmára mindig elhozta hozzánk Steiner Gábor, Major István kommunista képviselők és a párt üzenetét, ö tartotta bennünk az erőt és a lelkesedést azokban az években is, amikor a második világháború küszöbén a kommunista pártot betiltották, illegalitásba kény szerit ették. — A sok megpróbál tál ás után, hogyan kezdték el a munkát a felszabadulást követő években? — Első dolgunk az volt — válaszolt a kérdésre Miskolczi elvtárs —, hogy megalakítottuk a nemzeti bizottságot. Ezután mintegy 830 hektár földet osztottunk ki az uradalmak egykori cselédjeinek és a falu szegény parasztjainak. Párt- alapszervezetünk a felszabadulás után nagy gondot fordított a tömegek és a fiatalok nevelésére, a párt új politikájának népszerűsítésére. Elsők közé tartoztunk azok között, akik a környéken megalapítottuk az egységes földművesszövetkeze- tet. A vicsápapáti veteránok tevékenységüket a felszabadult hazában a szocializmus építésére, a jobb élet feltételeinek megteremtésére irányították, egy pillanatra sem álltak meg a társadalmi célokért folyó harcban. Manapság, nyolcvanéves őszülő fejjel, Magáth Ignác, Miskolczi Viktor, Simánszky Gusztáv még mindig aktív. Részt vesznek a falu minden társadalmi megmozdulásában. Ilyenkor fölidézik a tanulságos történelmi eseményeket, gyakran hangoztatják: „Felismerhe- tetlenségig megváltozott az élet. Nagy megtisztelésnek, a nép szolgálatának érezzük, hogy ennek a nagy harcnak árán bekövetkezett változásnak mi is cselekvő részesei lehetünk.“ SZOMBATH AMBRUS
