Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-28 / 99. szám, kedd

ŽSi&lž| 1981. ,V. 28. 5 Érvényesítsük bátrabban a pártszervezetek ellenőrző funkcióját CÉLSZERŰEN BONTAKOZTASSUK KI A NÉP ALKOTÓ EREJÉT irtó: Miroslav Capka, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke Szocialista hazánk állampolgárai és külföldi barátaink nagy érdeklődéssel kísérték Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusának tanácsko­zását. Népünk másfél milliós élcsapatá­nak képviselői nagy felelősségtudattal értékelték a termelőerők fejlettségét, a fejlett szocialista társadalom építésé­ben elért eredményeket, és kijelölték a programcélok eléréséhez vezető op­timális utakat és a végrehajtás legmeg­bízhatóbb eszközeit. A XVI. pártkong­resszus tanácskozásai és eredményei, illetve a kongresszust megelőző előké­születek a párt sorainak eszmei szi­lárdságát, a Gustáv Husák elvtárs ve­zette központi bizottság köré tömörült akció- és szervezeti egységét bizonyí­tották. Ez az egység közös ügyünkben, a napjaink realitásaihoz való elvszerű viszonyulásban és abban a szilárd elha­tározásban jut kifejezésre, hogy a kongresszusi határozatokat maradékta­lanul megvalósítjuk, az elméleti kiindu­lópontokat pedig következetesen érvé­nyesítjük. A CSKP megalapítása 60. évforduló­jának előestéjén ülésező kongresszus tanácskozására közvetlenül hatott, hogy a szovjet kommunisták néhány hete tar­tották pártkongresszusukat. Az SZKP gazdasági stratégiájának alapja: az em­berről való sokoldalú gondoskodás és a nép életszínvonalának állandó emelésé­re irányuló törekvés. Az SZKP KB be­számolója a tanulságok állandó forrá­sát jelenti pártunk számára, minden kommunista és a CSSZSZK összes ál­lampolgára számára. A CSKP XVI. kongresszusán nagy visszhangra talált Leonyid lljies Btezs- nyev elvtársnak, az SZKP KB főtitká­rának és a Szovjetunió Legfelsőbb Ta* nácsa Elnöksége elnökének felszólalá­sa. Rámutatott arra a kétségbevonha- tatlan tényre, hogy a szocialista közös­ség a forradalmi világfolyamat legha­talmasabb és legbefolyásosabb eleme és a béke fő védelmezője. Csehszlovákia mint e közösség szilárd része mindent megtesz annak érdekében, hogy a szó-' cializmus szilárdulják és fejlődjék. A CSKP XVI. kongresszusa meggyő­zően bizonyította a szocializmus nagy előnyeit, azt, hogy e rendszer képes a nép igényeinek kielégítésére és sok­oldalúan meg tudja teremteni az összes egyén fejlődésének feltételeit. A kong­resszus kimondta: a létbiztonság meg­szilárdításának legfőbb eszköze — a társadalmi termelés még intenzívebbé tétele. Népgazdaságunk teljesítőképes­sége növelésének fontos eszköze: a komplex intézkedések. A nyolcvanas években is a népgazdaság lesz szá­munkra a legfontosabb küzdőtér; az itt elért eredményektől függ, hogy meny­nyire lesz sikeres a párt politikája. A központi bizottság beszámolója is hang­súlyozta, hogy céljaink meghatározása­kor nemcsak óhajainkból kell kiindul­nunk, hanem figyelembe kell vennünk, hogy milyen eszközök állnak rendelke­zésünkre, és nekünk ezeket az eszkö­zöket a lehető leggazdaságosabban és leghatékonyabban kell kihasználnunk. Erőforrásainkat célszerűen a döntő je­lentőségű akciókra kell összpontosíta­nunk. Ugyanakkor a nemzetközi hely­zet alakulását sem hagyhatjuk figyel­men kívül, népgazdaságunkat ez is je­lentősen befolyásolja. Az elkövetkező evekben nem kevés problémával talál­kozunk e téren. Az imperialista erők politikája, amelyben a kapitalista rend­szer mély, általános válsága tükröző­dik, számos veszélyt rejteget. Eszmei ellenfeleink hazárd terveit csak ügy tud­juk meghiúsítani, ha nagyon éberek le­szünk, és jelentős erőfeszítéseket illet­ve eszközöket vetünk latba. Határozottabban kell hozzálátnunk a magas szintű hatékonyságra és az ösz- szes munka minőségének javítására épí­tett távlati gazdasági stratégia végre­hajtásához. Ennek az az alapja, hogy az egész népgazdaságban rátérünk a ha­tékony szerkezeti változtatások útjára, hogy ésszerűbben kiaknázzuk a terme­lőképességben rejlő lehetőségeket, és hogy nagyon gazdaságosan aknázzuk ki erőforrásainkat. VEGYÜK FIGYELEMBE ÉS HASZNÁLJUK Kt MINDEN EGYÉN KÉPESSÉGEIT A kongresszus tanácskozása újra rá­mutatott arra, hogy a kommunista párt­nak, szocialista társadalmunk vezető és irányító erejének a szerepe növekszik. Gustáv Husák elvtárs ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozta: „A párt — társadal­munk becsülete és bölcsessége. A párt­ról való gondoskodás, a marxista—le­ninista egység és akciókepesség továb­bi erősítése a kommunisták nagy hadse­rege alkotó energiájának gyarapítása és helyes irányban való felhasználása — ez jelenti a szocializmus további fejlesz­téséért, a népünk jövőjéért érzett fele­lősséget. Klement Gottwald szavaival él­ve ez minden feladatok feladata, amely­ről egy pillanatra sem szabad megfe­ledkeznünk.“ Az a körülmény, hogy a CSKP XVI. kongresszusa igényként fogalmazta meg a párt vezető szerepének további szi­lárdítását a társadalomban, és hogy a párt befolyásának további növelésére törekszünk a termelés és az irányítás minden folyamatában, abból a tényből ered, hogy a kommunisták, a pártszer­vek és -szervezetek óriási politikai fe­lelősséget éreznek szocialista hazánk további fejlődéséért. Ezért oly fontos, hogy a párt mint egész, minden alapszervezel és kommu­nista lelkiismeretesen teljesítse a párt politikája szervezőjének és alkotójának funkcióját. Legyünk a tömegek eszmei vezetői, hogy az összes negatív jelenség is társadalmi ellenőrzés alá kerüljön. A negatív jelenségek gátolják a maximum elérését, lassítják előrehaladásunkat. Természetes, hogy a feladatok kije­lölése, a határozatok kidolgozása és jó­váhagyása nagyon fontos és szükséges. De ugyanolyan fontos az is, hogy meg­határozzuk: miként érjük el a célokat, milyen módszereket és formákat válasz­tunk. Nyilvánvaló, hogy e feladat nem hajtható végre a helyzet tökéletes is­merete, az összefüggések elmélyült ta­nulmányozása nélkül. Már V. I. Lenin óvott attól, hogy a fejlett szocialista társadalom építését bárki is leegyszerűsítve, egyfajta „lo­vasrohamként“ fogja fel. Rámutatott ennek az időszaknak a nehézségeire, arra, hogy a folyamatokat külső felté­telek és régi beidegződések, elavult né­zetek, rutinszerű megoldások, a kispol- gáriság és nem egyszer a közömbösség megnyilvánulásai befolyásolják negatí­van, és kárt okoz az indokolatlan libe­ralizmus, az elvszerűség hiánya és a bürokratizmus. A XVI. kongresszus utáni időszakban végrehajtandó feladatok olyan termé­szetűek, hogy ezeket az alapszerveze­tekben tárgyilagosan, konkrétan, „test­re szabottan“ a helyi feltételeknek és viszonyoknak megfelelően meg kell vi­tatni. Nyilvánvaló, hogy a műhelyben, az üzemrészlegben és az üzemben már nem elegendő csak arról meggyőzni az embereket, hogy ki „kell" bontakoz­tatni a kezdeményezést, nem elég álta­lánosságban megállapítani, hogy érvé­nyesíteni kell a tudományos és műsza­ki vívmányokat, hogy gazdaságosabbá tesszük a termelési alapok ós a munka­idő kihasználását. Természetes, hogy mindezekre szükség van a társadalom egész érdekében. A termelő szervezetek politikai és gazdasági vezetésének tu­datosítania kell, a kommunisták és ál­talában a dolgozók most feleletet vár­nak arra a kérdésre, hogy a konkrét munkahelyeken miként fogják növelni a munkatermelékenységet, milyen esz­közök és intézkedések révén érnek el Jobb eredményeket, és hogy a vezetés milyen anyagi ösztönzést biztosít a jobb teljesítményért. Számoljunk azzal, hogy a munkások és műszakiak csak a reális, a jó szervező és irányító munkával alá­támasztott javaslatokat támogatják. A politikai elhatározást mindenütt egészítsük ki a feladatok végrehajtásá­nak politikai megközelítésével. A politi­kai felelősségérzet és a társadalmi el­kötelezettség ugyanis elválaszthatatlan alkotóeleme a képzettségnek. A ráter­mett irányítási dolgozónak mindig vé­gig kell gondolni döntései politikai kö­vetkezményeit. A vezető ismerje mun­katársai állásfoglalását, gondolkodás- módját és érdeklődését, döntés közben vegye figyelembe ezeket tényezőket, hozza őket összhangba a társadalom érdekeivel és szükségleteivel. AZ ELLENŐRZÉS — A DOLGOZÓK AKTIVITÁSÁNAK SZÜKSÉGES FELTÉTELEI A párt XVI. kongresszusa újból hang­súlyozta azt a politikai alaptételt, hogy: „az ellenőrzés az irányítás elválasztha­tatlan alkotóeleme és hogy a pártszer­vezetekre e téren nagy feladatok vár­nak. A párt szervezeteinek jobban ki kell használniuk az ellenőrzési jog nyútotta lehetőségeket“. A pártszervezetnek jogában áll a gaz­dasági vezetés és az irányítási appará­tus tevékenységének ellenőrzése. Ez na­gyon hatékony eszköz, amelynek érvé­nyesítésével az alapszervezetek befolyá­solják a munkahelyi kollektívákban ki­alakult egész helyzetet. Az ellenőrzési jog fontos eszköze a párt vezető szere­pe érvényesítésének és politikánk he­lyes végrehajtásának. Nyilvánvaló, hogy ez saját munkánk ellenőrzésének, a tár­sadalom szolgálatának is bizonyos for­máját jelenti. E jog sokoldalú érvénye­sítése — a pártmunka helyzetének és minőségének állandó ellenőrzése. A pártépítés minden szintjén jelentős számú felmérést hajtottak végre az el­lenőrző és revíziós bizottságok, és meg­vizsgáltuk ennek során, hogy a párt- szervezetek miként érvényesítik az alapszabályzatot a párt gazdaságpoliti­kája végrehajtásában. Az eközben szer­zett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az alapszervezetek többsége él az el­lenőrzési joggal, és a benne rejlő lehe­tőségeket alkotóan ki is használja. Eközben számos szervezési formát, mun­kamódszert érvényesítenek. Az alap­szervezetek és a tisztségviselők egy ré­sze azonban még nem használja ki a gazdasági vezetés munkája ellenőrzésé­nek minden lehetőségét. A pártszervezet ellenőrzési funkciójá­nak lebecsülése rendszerint komoly szubjektív tényzőkkel függ össze. Az el­lenőrzés kimerítő és igen gyakran há­látlan munka. E folyamatban a problé­mák alapos ismeretére és elmélyült helyzetelemzésre van szükség. V. I. Le­nin szerint az ellenőrzés „az összes munka és az egész politika sarkköve.“ Hatvan esztendős történetében azon­ban a párt mindig is összekapcsolta a káderek iránti bizalmat a sokoldalú el­lenőrzéssel. A politikai irányelvek is erre ösztönöznek bennünket, és a többi állampolgár ilyen irányú megnyerésére is nagy súlyt helyezünk. Az ellenőrzési jog érvényesítése tehát nem az igazga­tó, illetve az igazgatóhelyettesek iránti bizalmatlanság megnyilvánulása, hanem a segítségnyújtás, a feladatok igényes teljesítése biztosításának az eszköze. A központi bizottság és Husák elvtárs állandóan hangsúlyozza, hogy az ellen­őrzési jog semmiképpen sem jelenti a gazdasági vezetés helyettesítését. Nem is a gazdasági funkciók átvételéről, il­letve a gazdasági dolgozók közötti dön­tőbíráskodásról van szó. Mindössze azt akarjuk, hogy a párt XVI. kongresszusa által kijelölt, meghatározott politikát helyesen és időben realizáljuk, és hogy e folyamatból lehetőleg mindannyian részt vállaljunk, és ne kövessünk el eközben fölösleges hibákat. A munka és a felelősség megosztása egyértelmű. Az alapszabályzat szelleme és betűje pon- losan kimondja, hogy itt politikai ellen­őrzésről van szó. A pártbizottságnak és a tagsági gyűlésnek ezért ismernie kell a helyzetet, és a helyzetismeret alapján politikai intézkedéseket kell foganato­sítania a politikai irányvonal végrehaj­tására. Ezzel kapcsolatban hadd figyel­meztessek az alapszabályzatnak arra a részére, amelyre nem fordítunk kellő figyelmet. A 65. cikkely lehetővé teszi a kommunisták számára, hogy a problé­mák természete és a döntések fontos­sága szerint a taggyűlésre élenjáró pár- tonkívüli termelési dolgozókat, állami és gazdasági szervekben, illetve társadal­mi szervezetekben dolgozó tisztségvi­selőket is meghívjanak. Mi bízunk az emberekben, és elvtársi ellenőrzéssel segítjük őket a hibák és a fogyatékos­ságok kiküszöbölésében. Rendszeresen ellenőrizzük, hogy ki miképpen veszi ki részét a közös mű létrehozásából, és ez a dolgozók tökéletesedését szolgálja. Nyilvánvaló persze, ahol megbizonyoso­dunk róla, hogy valaki tudatosan köve­tett el' hibát és hanyagul végezte fela­datait, és ahol ennek következtébera ment veszendőbe a kollektíva erőfeszí­tése és munkája, ott megfelelő követke­zetességgel kell fellépni. Tapasztalata­ink azt bizonyítják, hogy éppen az el­lenőrzés fogyatékossága és alacsony színvonala az a tényező, amely meg­fosztja fegyvereitől és demoralizálja « pártszervezetet és néha azokat az egyé­neket is, akik egyébként lelkiismerete­sek. FORDÍTSUNK NAGYOBB FIGYELMET AZ ÉSZREVÉTELEKRE Nyilvánvaló, hogy nincsenek kész re­ceptjeink arra. miként kell kibontakoz­tatnunk a pártszervezetek ellenőrző te­vékenységet. A munka vezérfonalát s CSKP alapszabályzata és a XVI. kong resszus határozata adja meg. A végre­hajtás mindig a pártszervezet és a tisztségviselői aktíva politikai érzéké­nek a függvénye. Sok függ attól, hogy mennyire képesek önállóan és kezde- ményezően megítélni a legbonyolultabb kérdéseket. A párt XVI. kongresszusa utáni idő­szakban a megelőző ellenőrző tevé­kenység lép előtérbe. Itt is érvényes az a tétel, hogy inkább előzzük meg a be­tegségeket, mintsem hogy azokat későn, drága eszközökkel kelljen gyógyíta­nunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a szocialista társadalomra a „felülről“ jövő ellenőrzésen kívül az „alulról“ jö­vő ellenőrzés is jellemző. A kommunis­ták és a többi dolgozó kollektívái eköz­ben élnek az alkotmányban és az alap­szabályzatban biztosított lehetőségek­kel, így levelek, panaszlevelek, figyel­meztetések és hozzászólások formájá­ban az illetékes párt-, állami, gazdasá­gi és társadalmi szervekhez illetve szer­vezetekhez fordulnak, ugyanakkor azonban a nyilvános pártgyűléseket és egyéb fórumokat is kihasználják, külö­nösen most, a választásokat megelőző időszakban. A dolgozók hozzászólásai és levelei fontos társadalmi-politikai tényezőként érvényesülnek, a párt ép a dolgozók összeforrottságának fontos formáját je­lentik. Ezekben a megnyilvánulásokban a munkások, a szövetkezeti földműve­sek és az értelmiségiek azt juttatják kifejezésre, hogy gondoskodnak a kong­resszusi határozatok pontos és teljes végrehajtásáról. Számos hozzászólásnak nagy jelentő­sége van további fejlődésünk szempont­jából. Itt olyan egészségtelen jelensé­gek bírálatára gondolok, mint a meg­vesztegetés, a korrupció, a pótalkat­részhiány, a közlekedésben előforduló rendetlenség, az adminisztratív appará­tus növekedése stb. Elmélyült gondol­kodásra késztetnek bennünket azok a nézetek, amelyek értelmében a vállalat- igazgatóságoknak nemcsak egyszerű köztes láncszemként kellene érvénye­sülniük a minisztériumok és az üzemek között. A vállalatigazgatóságok ehelyett érvényesítsék vezető funkciójukat az egységes gazdasági szervezet vezérka­raként, és érezzenek e téren társadal­mi felelősséget. Figyelmet kellene for­dítanunk azokra a bírálatokra is, ame­lyek az egyenlősdit érintik a jutalma­zásban és amelyek a szocialista ver­senymozgalomban megnyilvánuló for­malizmust veszik célba. Minden pártszervezetben számos je­lenség fölött érdemes elgondolkodni A dolgozók hozzászólásaival való munká­ban is tanulságos számunkra a XVI. kongresszuson elhangzott beszámoló megállapítása: „A szocialista demokrá­cia, az aktivitás és a kezdeményezés fejlesztésére széles bázist kell kialakí­tani a nézetcsere és az építő bírálat fej­lesztése érdekében. Ügy kell dolgoz­nunk, hogy a felelős szervek mindig reagáljanak a hozzászólásokra, hogy a bírált fogyatékosságokat kiküszöböljék, és hogy a nyilvánosságot erről megfe­lelően tájékoztassa ... Kevesebb irány­elvre, kevesebb aktatologatásra van szükség, de annál több közvetlen kap­csolatra az emberekkel. A párímunkň- ban ezt az alapelvet kell érvényesíteni." SOK FÜGG ATTÓL, MIKÉNT TUDUNK IRÄNYŠŤANÍ, SZERVEZNI ÉS ELLENŐRIZNI A szocialista építésben széles fronton kell végrehajtanunk az igényes felada­tokat. Ez objektív szükségszerűség. Emiatt azonban nem lehetünk elnézőek a gyenge pontok láttán. A párt a tár­sadalom egésze érdekeit és igényeit tartja szeme előtt, és számunkra első­sorban az objektív szükségletek a dön­tőek. Kielégítésük érdekében az összes tartalékot mozgósítanunk kell, és ke­resni kell az új és nagyobb lehetősé­geket. Eredményeink mindig attól függenek, mennyire lesznek képesek a kommunis­ták vezetni, jól szervezni, nevelni és irányítani. Eredményeink az alapszerve­zetek és a tisztségviselői aktíva jó mun­kájától függenek. Megszoktuk, és jó hogy megszoktuk, a józan helyzetértékelést. Nem hu­nyunk szemet a megoldatlan problémák láttán. Számos mutatót tekintve azon­ban még van mit pótolnunk. Sok állam­polgár így teszi fel — joggal — a kér­dést: Ilyen feltételek között nem érhet­nénk el még jobb eredményeket? A kér^ désre határozott igennel kell felelni. De csak akkor érhetünk el jobb eredmé' nyékét, ha a tényeket reálisan értékel­jük, ha nem leszünk önelégültek, ha nem engedjük meg, hogy konjunkturális hangulatok károsítsák a társadalom szervezetét. A kérdésre határozott igen­nel válaszolhatunk, ha nem feledke­zünk meg Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kongresszusán elhangzott szavairól: „Mi, kommunisták nem aka­runk semmi mással sem különbözni a többi dolgozótól — és nem is szabad mással különböznünk — mint a na­gyobb felelősségtudattal, öntudattal, munkaszeretettel és áldozatkészséggel. Azt tudatosítva léptünk be a munkásosz­tály forradalmi élcsapatába, hogy éle­tünk értelme — a nép szolgálata., Egyetlen kiváltságunk: mindig élvonal­ban lenni a szocializmus fejlesztéséért, a kommunizmusért vívott küzdelemben.

Next

/
Thumbnails
Contents