Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-21 / 93. szám, kedd
5 1981. IV. 21. Légpuskás bajnokok A lövészet különös sportág. A légpuskás lövészeké, főleg ha a lövészek 11—15 éves lányok, még inkább az, pedig a szlovákiai bajnokcsapat tagjai, egy kivételével, mind lányok. Mégpedig nagymegyeri (Galovo) lányok: Varga Anikó, Holczer Aliz, Bohus Gabriella. És az egyetlen fiú: Soós Gyula. Természetesen, közülük került ki ragyogó egyéni teljesítménye alapján — 30 lövésből 298 kör — a szlovák bajnok címet viselő Holczer Aliz is, aki a nagy- megyeri magyar tanítási nyelvű alapiskola VIII/A osztályának tanulója. Edzőjük Grellnetli Károly pedagógus. SLAVIA 631-ES PUSKÄVAL A versenyszabályoknak megfelelően, szíjjal és csattal felszerelt Slavia 631 típusú légpuska a fegyverük. A puskatusról a foglakozásokat. Az előbbiek a kis, az utóbbiak a nagy csapathoz tartoznak. Legutóbb mindkét csapat szlovákiai bajnoki címet nyert. Számoljunk csak, ha négyen indultak, Soós Gyula VII/C, Nagy Péter VII/C, Varga Anikó VI/B, Bohus Gabriella VI/B, akkor ez a teljesítmény nem is rendkívüli. Megmag ya rázzá k: A versenyeken másként számolnak. Négyen indulnak, de csak a három legjobb lövész eredményét tartják számon. Kívülállónak „szigorú“ az ilyen szabály, az ifjú lövészek azonban természetesnek, tartják. — Szükséges ez a még jobb teljesítményre ösztönzés érdekében. Többen vagyunk, de a csapatba mindig csak a négy legjobb kerülhet be. HHRi Mielőtt felhangzik a vezényszó: leolvashatók a nevek: Aliz, Anikó, Gabi, Gyuszi. Egyébként a HESZ és a városi pionírház tulajdona mindegyik, minthogy a csapatot ez a két szervezet patronálja. Leginkább RWS jelzésű töltényeket használnak, de ha nincs, másféle is megfelel. Bársonyból varrott, úgynevezett lövészkabátot viselnek, melynek mellre és könyökre varrott bőrfoltjait, vastagságát minden verseny előtt megvizsgálja a zsűri, mert annak előírásosnak kell lenni. A test, az idegek akaratlan mcgremegését nem egyformán fogja fel a kabát, ha ne in egyformán vastag. Azután a puskát tartó balkézre felveszik a kesztyűt. Szabványosított ez is, mert felfogja a remegést. Az ifjú lövészek lefekszenek a puha gumiszőnyegre. Nem kell már nekik megmagyarázni, hogy három apró lélegzetvétel után húzzák meg a ravaszt. Csak felhangzik a vezényszó: Lövés! nem látványos Hosszú perceken keresztül csak a puskák beszélnek: csattanások, koppanások hallatszanak. Aki már ellőtte a tíz próba lövést, a sarkára ül. A puska csövét függőlegesen tartja. Az izgalom tíz méterrel előttük, a céltáblánál mutatkozik, amikor a lapokat leveszik. Milyen az első sorozat eredménye? Nézem az egyik lapot: 10 lövés, .94 kör. Már mondanám is: Ez igen! Hallom ám az edző értékelését: Kevés, próbálj balra és fel célozni... Nekem pedig így magyarázza: — Kevés, mert a versenyen mozgó céltáblára kell lőni. A lövész lenyomja a gombot, kiemelkedik a céltábla, melyre két lövést adhat le, utána fél percig megpihen és újabb két lövés következik. Úgy nehezebb. A versenyre való felkészülés könnyebb. Nagymegyeren nincs lőpálya. A tűzoltószertár nagytermében gyakorlatoznak, rendszerint péntek délutánokon. A KIS ÉS A NAGY CSAPAT Huszonhárom tagja van az ifjú lövészek körének. A legfiatalabbak, az ötödik osztályosok még csak tanulják a lövészetet, a többiek két korcsoportban, a 11—12 évesek és a 13—15 éveseik csoportjába osztva tartják lövést AZ EDZŐ ÉS A BAJNOK Hozzáértés, türelem, kedv és a nem éppen kedvező viszonyok közepette, lelkesedés is kell ahhoz, hogy valaki elvállalja az edző tisztségét. Grellnetli Károly tanító elvtárs homlokára tolja a szemüvegét, úgy néz ream és mosolyog. — Lövész vagyok magam is. .. Persze, így szemüveg nélkül mindjárt más, ismerős az arc. Csak pontosítani kell a tényeket: pisztolylövész, három évig, 1967—68—69 ben a szlovák válogatott csapat tagja volt, később Prágában edzői képesítést szerzett. És a bajnok? Hogyan lett Holczer Aliz 11 éves korában az országos verseny második helyezettje, nyolcadikosként pedig bajnok? — Véletlenül! — Nem hiszem.-r- Pedig majdnem igaz — mondja. — A tanító elvtárs már az ötödikeseknél megkezdi a toborzást. Ötödikesek voltunk, 5 és mivel azt mondta, hogy a fiúk csak akkor járhatnak lövészetre, ha néhány lány is jelentkezik, megsajnáltam a fiúkat, nehogy kimaradjanak, jelentkeztem én is ... Kik az ellenfelek? Öt éve szinte elképzelhetetlen, hogy légpuskás lövészetben szlovákiai, vagy országos versenyt rendeznének a pionírok korcsoportjában a nagymegye- riek nélkül, akik mindig az élmezőnyben végeznek. Aliz legutóbbi szereplése bravúrnak számít, hiszen 30 lövésből a lehetséges legtöbb 300 kör, és ő 298 körös teljesítménnyel nyerte el a bajnoki címet. — Talán nincs is vetélytár- sád? — Akad, nem is egy, vagy kettő. Két évvel ezelőtt a pezinoki csapat volt komoly ellenfél. Teljesítménye csak 8 körrel volt szerényebb. Újabban Skalica és Turiec csapata jeleskedik a versenyeken. A nyugat-szlovákiai kerület ifjú lövészeivel gyakran találkoznak a különféle alkalmi versenyeken, tehát jól tudják, kik számítanak komoly ellenfélnek. A legközelebbi szabad szombaton Partizánskéba utaznak, ahol korosztály nélküli csapat- és egyéni lövészversenyt rendeznek. — Legalább megtudjuk, milyen versenytársakra számíthatunk — mondja az edző. Mit csinálnak foglalkozás után az ifjú lövészek? Gyuszi modellezni megy, Anikó foglakozásra az ifjú matematikusok közé, Gabriella a nyelvi szakkörbe, (angolul tanul), Aliz pedig haza, a leckéhez, mert a holnapi történelem és fizika órára is fel kell készülni. A légpuskás bajnokok ugyanis kitűnő tanulmányi előmeneteli! tanulók és példás pionírok, mert számukra a kötelességteljesítés elsődleges, a lövészet: sport. HAJDÚ ANDRÁS A labdarúgó kupaisitilk küszöbén Az elődöntők visszavágójához érkeztünk a labdarúgó BEK, KEK és UEFA Kupában, holnap megismerjük a hat döntőst. Az elődöntők első részében csak Christov játékvezető révén volt érdekeltségünk méghozzá az FC Liverpool—Bayern München BEK-találkozón, ezúttal a hat ■erőpróba közül egynek sem lesz csehszlová-k bírója. BEK Bayern München—FC Liverpool. A házigazda 3, vendége 2 esetben hódította el földrészünk legértékesebb klub kupáját, s nem lehet kétséges, hogy a liverpooli gólnélküli döntetlen után a bajor csapat a döntőbe jutás nagy esélyese. Hogy a vendégek részéről meglepetés születhessen, ahhoz az ismert szívóssághoz, erőnléthez, lendülethez változatosabb, ötletesebb megoldások sorozatát kellene latba vetnie. Most inkább Breit- nerék állíthatják: „Az én házam az én váram!“ A müncheni olimpiai stadionban a sípot az argentínai VB óta „különösen“ ismert portugál Garrido fújja. Inter Milano—Real Madrid. Az olasz szuperklub védelméről még a madridi találkozó előtt sem tudták feltételezni, hogy 90 perc alatt kétszer megadja magát. Annyira viszont idegenben is futhatja a hatszoros BEK győztes Real képességeiből, hogy 2:0-ás előnyét továbbjutásra váltsa. Kérdés, hogy a belga Ponnet-nek a kemény játékot toleráló felfogása miként mutatkozik meg. KEK Feyenoord Rotterdam—Dinamó Tbiliszi. Bármennyire félelmetes csapat is otthonában a volt csehszlovák főedző, Ježek együttese a holland szuperklub, a Tbilisziből hozott 3:0-ás hátrányt valós számítás szerint ledolgozni nem tudhatja. Az osztrák Wöhrert jóhiszemű, tárgyilagos játékvezetőként ismerjük. Benfica Lisszabon—Carl Zeiss Jena. Baróti Lajos, a vendéglátók edzője, a volt magyar szövetségi kapitány bizonyára elsősorban mozgékony csatárai ötletében és irányzékában bízik, de a 2:0-ás hátrány a jénaiak erőnlétét, szívósságát ismerve jelentős. Az angol Partridge megengedi a kemény játékot. UEFA Kupa FC Köln—Ipswich Town. A nyugatnémet együttes hátránya „csak“, illetve bizony 1:0. A játékvezetőnek, a magyar Palotainak nagyon komoly szerep juthat ezen a fölüttéb rázós mérkőzésen, amely a legjobb angol csapat alulmaradását ígéri. Alkniaar—FC Socliau. A francia együttes csak szerény döntetlennel áll ki a hollandiai visszavágóra, ahol hálátlan szerep vár rá. Nem hinnénk, hogy a játékvezetőnek, a román Rei- neá-nak túl sok gondot jelent majd a találkozó kézben tartása. A magunk részéről a BEK-ben Bayern München—Real Madrid, a KEK-ben Dinamó Tbiliszi— Carl Zeiss Jena, az UEFA Kupában Alkmaar FC Köln döntőre számítunk, de tévedni, különösen a három nagy kupa elődöntőinek visszavágóján emberi dolog. ZALA JÓZSEF Jelen és jövő: Lenčéš és Pluch[ ČSTK fölv.) Idényelei számvetés Véget ért az atlétikai idény, a fedett pályákon, az igazi azonban majd csak most kezdődik. Igaz, hogy az év legjelentősebb hazai nemzetközi versenye, a Pravda—Televízió— Slovnaft jó még másfél hónappal arrébb van, azonban a hazai atlétika oltani eredményeinek előkészítése már javában folyik. Különösen a szlovákiai atlétika „rehabilitációjára“ lenne nagy szükség, mivel az utóbbi évek során jelentős visszaesés tapasztalható az atlétikai számok nagy részében. -A CSSZTSZ Szlovákiai Atlétikai Szövetségének vezetősége legutóbbi ülésén „bonckés“ alá vette a szlovákiai atlétika helyzetét. Peter Ber- čík, a szövetség elnöke felvázolta a helyzetet és megállapította, hogy a 70 es évek közepéhez viszonyítva romlott a helyzet. Huszonegy férfi atlétikai számból az első tíz átlagát tekintve mindössze kilencben javultak az eredmények, tizenkettőben pedig rosszabbodott a helyzet. Nagyjából ugyanez vonatkozik a női versenyszámokra is. A legszembetűnőbb a visszaesés a dobó- és vágtaszámokban. Jelentő- .sebb javulást csak a gyaloglószámokban tapasztalhattunk. Nem kevesebb mint négy besztercebányai gyalogló talá-1- ható a 20 kilométeres versenyszám világranglistáján az első húsz között. Említésre méltó még a hosszútávfutók formájának javulása, a jelentős nemzetközi összecsapásokra azonban még siker reményében nem nagyon számíthatunk. Az elmúlt év eredményei azért lényegesek, mivel olimpiai év volt, s mindössze 24 szlovákiai atl-ta szerepelt a csehszlovák válogatottak különböző nemzetközi erőpróbáin. Ez a 70-es évek közepével szemben számszerűleg is lényeges visszaesést jelent hiszen abban az időben 30—35 atléta szerepelt átlagban szlovákiai egyesületekből a különböző válogatottakban. Szembetűnő, hogy az olimpián szerepelt atléták között csak a Dukla Banská Bystrica csapatából volt szlovákiai versenyző, s egyetlen atlétanő sem jutott ki Szlovákiából az olimpiára. A hatvanas évek végének és a hetvenes évek elejének kiváló szlovákiai „négyesfogatára“, a Mracnová, Chmelková, Glesko- vá, Suranová négyesre csak nosztalgiával emlékszik valamennyi szlovákiai atlétabarát. Az sem mellékes, hogy az idei fedettpályás atlétikai Európa- bajnokságon nem szerepelt szlovákiai atléta. Csak természetes, hogy a jövőben az atlétikai szövetség illetékes szakemberei mindent megtesznek a javulás érdekében, hiszen hogy ha az ifjúsági és junior korú versenyzők eredményeit vesszük alapul, akkor inkább javulásról, mint visszaesésről kellene beszélnünk. Jól szerepeltek a szlovákiai atléták nemegyszer a szocialista országok fiataljai részére kiírt Ifjúsági Barátság Versenyen, számos érmet szereztek, mégis azt kell mondanunk, hogy éppen az ifjúsági atléták jó eredményei gátolják a felnőtt atlétika fejlődését. E furcsa elientmondás abból adódik, hogy a klubokban az eredménycentrikus szemlélet uralkodik, s ez már fiatal korban a maximumot igyekszik „kisajtoltatni“ a fiatal atlétákból, akik elérve a felnőtt kort, már nem tudnak töretlenül továbbfejlődni. Az atlétikai szövetség vezetősége annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy az ifjúsági atlétáknál nem szabad siettetni az egyes versenyszámokra való specializálódást, hiszen éppen e korhatár végén szokott általában eldőlni, hogy kinek milyen versenyszám felelne meg. Ha korábban már az edzők ráállítatták a fiatal versenyzőket valamilyen versenyszámra, esetleg sosem találják meg igazi versenyszámukat. Ennek elkerülése céljából a jövőben az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a különböző többpróba-versenyek, amelyekre h felkészülés nemcsak hogy változatosabb, s így szórakoztatóbb is a fiatal atléták számára, hanem feljeszti a sokoldalúságot is és végső fokon az is kimutatható, hogy mi . m számok felelnek meg leginkább a fiatal versenyzőknek, s ez adhat az edzőknek végérvényes útmutatást a szakosításra. Annak ellenére, hogy atleti- zálni tulajdonképpen mindenütt lehet, a versenysport és az élsport azonban csak megfelelő speciális feltételek közepette folytatható. Ebben a tekintetben a szlovákiai atlétika nem dicsekedhet túlzottan sok létesítménnyel. Mindössze két szlovákiai stadion atlétikai pályája kitűnő, 19 a jónak mondható. Valamennyi szlovákiai stadion közül mindössze huszonötben van 400 méteres atlétikai pálya, kettőben van tartán, a többi salakos. A technikai számok versenyeinek lebonyolításához mindössze három stadionban van megfelelő Japex borítás. Az atlétikai utánpótlás nevelését megfelelő tudású szakemberek végzik, különösen jónak mondható a helyzet ezen a téren, az Inter szakosztályában ahol a már korábban említett javulást megalapozták a hosszú1- távfutas területén. A Szlovákiai Atlétikai Szövetségi fő célja a jelenlegi időszakban, hogy fokozatosan pótolják az évtized végére beállt visszaesést, fokozatosan el kell érni a válogatottság számát tekintve az elmúlt évtized közepén tapasztalt színvonalat, majd ezt túl is kell szárnyalni, hogy az elkövetkező olimpia idejére jóval több szlovákiai atléta pályázzon eséllyel az olimpiai kiküldetésre.
