Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-16 / 63. szám, hétfő

FONTOS GAZDASÁGI KÉRDÉSEKRŐL TANÁCSKOZTAK Véget ért Bakuban a KGST tervezési és együttműködési bizottságának 25. ülése A politikai realizmus előny©! A moszkvai Pravda cikke (CSTK) — A KGST tervezési és együttműködési bizottsága március 11-e és 13-a között Ba­kuban tartotta 25. ülését, amelyről nyilatkozatot adtak ki. Az ülésen részt vett a Bol­gár Népköztársaság a Magyar Népköztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság. a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, vala­mint a Szovjetunió miniszter­tanácsának alelnöke és állami tervbizottságának elnöke. Ha­zánkat Václav Hüla, a szövet­ségi kormány alelnöke, az Ál­lami Tervbizottság elnöke kép­viselte. A tanácskozás munká­jában részt vett Jugoszlávia és megfigyelőként a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság épí­tőipari minisztere. Az ülésen Nyikolaj Bajbakov, a Szovjet­unió képviselője elnökölt. A bizottság megtárgyalta és jóváhagyta a KGST-tagállamok 1981—65-ös évekre szóló nép- gazdasági tervei egyeztetésé­nek eredményeiről szóló jelen­tést, amelyet a KGST XXXV. ülése elé terjesztenek. Továb­bá megvitatta és jóváhagyta «a KGST-tagállamok sokoldalú in­tegrációs intézkedéseinek terv- javaslatát az 1981—85-ös idő­szakra. A bizottság foglalko­zott a vasércbányászat terén folytatott együttműködés, va­lamint a Szovjetunióból a KGST többi országába érkező vasércszállítások szervezési kérdéseivel. Megvitatta a Ku­bai Köztársaság cukorgyártá­sának, valamint mezőgazdasági termelésének komplex fejlesz­tése érdekében kifejtett együtt­működés fontosságát. TÖBD FOLYÓN MEGKEZDŐDÖTT AZ APADÁS A veszélyeztetett helyeken védik a gátakat (ČSTK) — A múlt hét végén kevesebb csapadék hullott, en­nek következtében lényegesen javult az árvízhelyzet Szlová­kiában, bár a Garam, a Nyitra, az Ipoly és a Vág alsó folyásán még mindig magas a vízszint. A trenCíni vízi erőműben gondot okozott a Vág szintjének emel­kedése, a sok hordalék — kü­lönösen Hričov körzetében — veszélyeztette a turbinák mű­ködését. A nyugat-szlovákiai kerület­ben 14 500 hektár termőföld áll víz alatt. A veszélyeztetett helyeken nagy erőfeszítéseket tesznek a gátak megerősítésére. Emelkedett a Latorca és a Bodrog szintje Is, ezért itt har­madfokú árvízvédelmi készült­séget rendeltek el. A Duna víz­szintje Bratislavában elérte a 660 cm-t. A dél-morvaországi kerület­ben csökkent a folyók vízszint­je, szombaton már csak a Mo­rava és a Svratka jelentett ve­szélyt néhány helyen. A bŕec- lavi járásban egyelőre több út­szakasz járhatatlan, Veiké Ném- Cice—Vranovice között például mintegy 150 m-es útszakaszt 15—20 cm-es víz borít. Észak-Csehországban már te­tőztek az árhullámok, és a fo­lyók lassan apadnak. Egyetlen kivétel a Labe Lítomérice és Hrensko közötti szakasza; va­lamennyi vízügyi dolgozótól megkülönböztetett figyelmet követelt az Ohfe és a Labe ösz- szefolyása Litomérice mellett. JOBB MUNKASZERVEZÉS ÉS TAKARÉKOSSÁG /Folytatás az 1. oldalról.f dében 23 munkanap alatt 292,8 méter hosszú s 3,5 méter átmé­rőjű alagutat fúrtak. Ez az alagút a délnyugati város szenny- és esővizét fogja leve­zetni. Ugyancsak rekorddal köszön­tötte a CSKP közelgő XVI. kongresszusát a nagykürtösi (Vefký Krtíš) Dolina Bányá­ban az Alexander BuuS vezette húsztagü ifjúsági munkacso­port. Az alig egy éve alakult brigád tagjai 31 munkanap alatt 171 méter tárnát hajtot­tak, s ezzel 18 méterrel túl­szárnyalták eredeti kötelezett­ségüket. Korábban azt is meg­ígérték, hogy egy dolgozó mű­szakonként 55 centiméteres át­lagteljesítményt ér el, ezt is túlteljesítették, hiszen ered­ményük csaknem 62 centimé­ter. A teljesítmény kiértékelése alkálmából megtartott ünnep­ségen Alexander Buuš közölte: a brigád tagjai arra töreksze­nek, hogy az első félév végéig ezt, a brigád első rekordját is megdöntsék. Közép-Európa legmélyebben fekvő kőszénmedencéje a zbý- Sovi bánya. Ebben a bányában állított fel új rekordot Ján Ko- renek munkacsoportja. A kol­lektíva tagjai 31 munkanap alatt kemény homokkőben 129 méter tárnát hajtottak. A fo­lyosó annyira tágas, hogy két- vágányos bányavasút is keresz­tülhaladhatna benne. MAGYARORSZÁG Befejezte tanácskozását a Hazafias Népfront Kádár János felszólalása (ČSTK) — Budapesten szom­baton megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett Kádár János, az MSZMP KB első tit­kára, valamint a párt- és álla­mi szervek további képviselői. A tanácskozást Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke nyitotta meg. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának jelentését annak főtitkára, az MSZMP KB Politi­Leonyid Brezsnyev üzenetei több állam- és (ČSTK) — Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöke személyes üzenetet intézett több ország állam-, Il­letve kormányfőjéhez, melyek­ben felhívta a figyelmet az SZKP XXVI kongresszusán elő­terjesztett szovjet külpolitikai kezdeményezések fontosságára. Leonyid Brezsnyev üzenetei­ben annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az érintett országok kormányai kellőkép­pen áttanulmányozzák a béke, az enyhülési folyamat megszi­lárdítását célzó új szovjet kez­deményezéseket. kai Bizottságának tagja, Sarlós István terjesztette elő. A tanácskozás első napján szólalt fel Kádár János. Rámu­tatott az MSZMP XII. kongresz- szusának jelentőségére a fejlett szocialista társadalom további építése szempontjából, és érté­kelte azt a tényt, hogy a kong­resszus határozatait Magyaror­szág lakosságának milliói konk­rét tettekkel támogatják. A la­kosság mozgósításában nagy szerepet játszik a népfrontmoz­galom, amely kifejezi a szocia­lista nemzeti összefogást, a to­vábbi előrehaladás alapját. Kádár János beszédében nagy figyelmet szentelt a nemzetkö­zi helyzetnek. Hangsúlyozta, hogy a kapitalista országok je­lenleg mély politikai, gazdasá­gi, társadalmi és pénzügyi vál­ságot élnek át. A kapitalista országok dolgozóinak helyzetét az infláció és a munkanélküli­ség súlyosbítja. Ezzel szemben a szocialista országok az el­múlt évek során megerősödtek és fejlődtek, hangsúlyozta Ká­dár János. Tegnap a beszámoló és a do­kumentumjavaslatok feletti vi­tával folytatta munkáját a Ha­zafias Népfront kongresszusa. A tanácskozás második, utolsó napja a Hazafias Népfront új országos tanácsának megválasz­tásával zárult. Amint lapunk szombati szá­mának második kiadásában je­leztük, az alábbiakban közöl­jük Alekszej Petrovnak a moszkvai Pravda szombati szá­mában megjelent cikkét. Az SZKP XXVI. kongresszusán Leonyid Brezsnyev elvtárs ál­tal előterjesztett új szovjet bé­kejavaslatok a NATO-országok- ban különböző fogadtatásra ta­láltak. , NATO-körökben, úgy tűnik, egyelőre még nem állapodtak meg a közös hogyan tovább- ban. Léteznek azonban olyan realitások, amelyeket egysze­rűen nem lehet figyelmen kí­vül hagyni. Ez viszont nem je­lenti azt, hogy az említett tömb tagországainak többsége haj­landó ezeket a realitásokat tu­datosítani és elfogadni, csak­úgy mint az enyhülési folya­matban bizakodó közvélemény jogos elvárásait. Formálisan sem Washington­iján, sem Bonnban, sem Lon­donban nem kérdőjelezik meg a kelet-nyugati kapcsolatok, valamint az új szovjet konst­ruktív békekezdeményezések áttanulmányozásának a fon­tosságát. Ha viszont alaposab­ban elemezzük a reagálásokat, megállapíthatjuk, hogy néhány NATO-tagország a javaslatok „beható tanulmányozása“ alatt sokkal Inkább a „fegyverzet­kiegészítésre“ vonatkozó koráb­bi NATO-döntés alapján történő álláspont kidolgozását érti. Az NSZK külügyminisztere például kertelés nélkül kijelentette, hogy a NATO-döntés megvalósí­tása (a tömb katonai potenci­áljának növelése) előfeltétele a leszerelési és fegyverzetkor­látozási tárgyalásoknak. Sőt, a nyugati sajtóban olyan megállapítások is napvilágot láttak, hogy a Reagan-kor- mányzat „keménysége hatott“ a Szovjetunióra, és „kissé vá­ratlanul“ válaszadásra kény­szerítette azokra a gondolatok­ra, melyeket már korábban a nyugati országok részéről fel­vetettek. Ebből azt a következ­tetést vonják le, hogy folytatni kell ezt a nyomást. Mellőzve azokat a spekulatív kísérlete­ket, amelyek arra irányulnak, hogy a szovjet javaslatokat „váratlanoknak“ minősítsék, sokkal fontosabb maga a tény: amennyiben a két fél állás­pontja között bizonyos közös pontok találhatók, vajon nem lenne-e helyesebb mielőbb hoz­záfogni e kérdések lényegének a megtárgyalásához? A Szovjetunió szándékait egyértelműen és világosan is­mertette az SZKP legfelsőbb fórumán. Gjra határozottan megerősítette, hogy a szovjet külpolitika legfontosabb célja a világbéke megőrzése. A szovjet kommunisták meg­győződése szerint a nemzetkö­zi kapcsolatokban megnyilvánu­ló helyes magatartás nem az erőben, a lázas fegyverkezés­ben vagy más országok tör­vényes érdekeinek korlátozásá­ban, hanem az ezekkel az or­szágokkal az egyenjogúságon és az egyenlő biztonságon ala­puló sokoldalú együttműködés­ben rejlik. A „szovjet katonai fenyege­tésről“ szóló megfélemlítések már meglehetősen elcsépeltek. Azonban még mindig akadnak olyanok, akik ezzel a „jelszó­val“ dobálóznak azért, hogy megtévesszék a nyugati közvé­leményt, hogy szemellenzővel járjanak, s ily módon akadá­lyozzák meg a tények reális meglátását. A fogalmakkal való manipulációkkal és a tények meghamisításával bizalmatlan­ságot keltenek a jószándékú javaslatok megvalósíthatósága iránt, ugyanakkor más javasla­tokban nagyítóval keresik a ki­fogásolhatót. A szavakkal való mesterke­dések áldozata az európai kö­zép-hatótávolságú nukleáris rakéták moratóriumára tett szovjet javaslat is. Bonnban olyan messzire mentek, hogy az új szovjet ja­vaslatot az 1979. október 6-án Leonyid Brezsnyev által elő­terjesztett kezdeményezéshez viszonyítva — amelyben szor­galmazta az azonnali tárgyalá­sokat, a lázas fegyverkezés fo­kozódásának megakadályozása céljából — visszafelé tett lé­pésnek minősítették. Kétségtelen, hogy az 1979-ben elhangzott kezdeményezés el­fogadása semmiképp sem lett volna az európai népek kárára. Sőt, földrészünk minden való­színűség szerint a jelenleginél sokkal feszültségmentesebb lenne. Ugyanakkor érdemes fi­gyelmeztetni arra, hogy a ja­vaslat megvalósítására elsősor­ban az NSZK és az USA ellen­állása miatt nem került sor. A bonni vezetők tehát csakis saját magukra haragudhatnak. A katonai konfrontáció ve­szélyének csökkentéséhez veze­tő konkrét lépések helyett in­kább a NATO-tanács úgyneve­zett „kettős döntését“ részesí­tették előnyben. A döntés fel­tételezi az előretolt állású ra­kétafegyverek mellett az új tí­pusú amerikai közép-hatótávol­ságú nukleáris rakétarendsze­rek nyugat-európai telepítését, a középhatótávolságú rakéták­ról szóló tárgyalások formális kiegészítéseként, habár az Egyesült Államok kezdettől fogva nem titkolta, hogy egy­általán nem sietik el az ilyen jellegű tárgyalásokat. A moratóriumra vonatkozó javaslat ennek ellenére nem áll ellentétben az említett ok­tóberi kezdeményezéssel. Tény, hogy a Szovjetunió az 1980— 1981-es években az elavult rend­szereket korszerűbb rakétákkal helyettesítette. A NATO-orszá- gok viszont ugyanezt tették és jelenleg is ezt teszik. Ha fi­gyelembe vesszük mindazt, amit mérlegelni kell, Európá­ban lényegében nem változott az atomfegyverek terén koráb­ban fennállt paritás. Semmi sem változott azon a tényen, hogy a Nyugat által SS-20-asok- nak nevezett szovjet rakéták, mint eddig, most sem érik el az Egyesült Államok területét, és ily módon nem változtatnak a SALT—II szerződés aláírása­kor létezett globális erőegyen­súlyon. A SALT—II szerződést az amerikai fél magatartása miatt a mai napig nem ratifikálták. Nyugat-európai körökben a hozzávetőleges erőegyensúly el­vét azzal próbálják kiforgatni, hogy szerintük az SS—20-as LEZÁRULT AZ ELTÉRÍTETT PAKISZTÁNI REPÜLŐGÉP ÜGYE Szíria adott menedéket a szabadon bocsátott politikai foglyoknak (ČSTK) — Damaszkuszban vasárnapra virradó éjszaka be­fejeződött a 13 nappal koráb­ban eltérített pakisztáni repü­lőgép 103 utasának és sze­mélyzetének drámája. A gép­rablók megadták magukat a hatóságoknak, és az összes túszt szabadon bocsátották. Malmierca—Arafat találkozó ÍČSTK) — Isidoro Malmier­ca kubai külügyminiszter, aki szombat óta Bejrútban taróz- kodik, találkozott Jasszer Ara- fattal, a PFSZ végrehajtó bi­zottságának elnökével. Talál­kozójukon a közel-keleti hely­zetet vitatták meg. Közvetlenül az előtt, hogy a géprablók elfogadták a szíriai hatóságok javaslatát, hogy ne­kik és a szombaton Pakisztán­ból különrepülőgépen megér­kezett politikai foglyoknak Szíria menedékjogot ad, a helyzet bonyolulttá vált. Ere­detileg ugyanis a cserére Lí­biában került volna sor. Ide indult a géprablók követelésé­re szabadon bocsátott pakisz­táni politikai foglyokkal a Szí­riái külőnrepülőgép. A repü­lőgép már úton volt, amikor Líbia úgy döntött, hogy a gép­rablóknak nem ad menedéket, s így a szabadon bocsátott foglyokat szállító repülőgép­nek vissza kellett térnie Da­maszkuszba. A géprablók a tú­szokkal együtt elhagyták a pakisztáni repülőgépet. szovjet rakéták stratégiai fegy­verek. Ha ezt komolyan kell vennünk, akkor ml viszont azt állíthatnánk a nyugati fegyve­rekről, hogy hasonló mérce szerint stratégiai fegyverek az NDK, Csehszlovákia, Lengyel- ország, és a többi szocialista ország szempontjából. Egy ilyen mérleg elkészítése azt mutatná, hogy a Nyugat fölény­re tett szert a hordozórakéták­ban, valamint a nukleáris töl­tetű rakétafejekben. Nem indo­kolt azonban, hogy a NATO- tagországok biztonságát érzé­kenyebb mérlegen mérjük, mint a Varsói Szerződés tagor­szágainak biztonságát. Térjünk vissza azonban a moratórium gondolatához, va­jon mit Is javasol a Szovjet­unió. Halaszthatatlanul tárgya­lások megkezdését és mindazon programok azonnali befagyasz­tását, amelyek új típusú közép­hatótávolságú nukleáris raké­ták európai elhelyezését vagy minőségi tökéletesítését felté­telezik. Magától értetődően a tár­gyalásokon meg lehetne vitatni az említett térségben már ko­rábban telepített rakétafegyve­rek számára és minőségére vo­natkozó szempontokat is. Ennek érdekében azonban meg kell kezdeni a párbeszédet. Ennek érdekében fel kell hagyni azokkal a hiábavaló kísérlete­zésekkel, hogy a Szovjetuniót tétlenségre kényszerítsék olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok a Szovjetunió és szö­vetségesei nemzeti biztonsága ellen irányuló katonai doktrí­nák elfogadására és követésére kényszeríti Nyugat-Európát. Amennyiben nem léteznének Európában amerikai előretolt állású atomfegyverek, ha nem léteznének a NATO-országok- ban közép-hatótávolságú új típusú rakéták, a Szovjetunió­nak sem kellene megfelelő el­lenintézkedésekről gondoskod­nia. Ebben rejlik a probléma lényege. A háború utáni évek­ben a Szovjetunió ellen irányu­ló provokációk a szovjet felet ellenreakcióra kényszerítették. Tudja ezt minden objektívan gondolkodó ember, még csak politikusnak sem kell ehhez lennie. Helmut Schmidt kancellár a közelmúltban egyik nyilvános beszédében kifejtette azt a gondolatot, hogy az európai atomfegyverekről folytatandó tárgyalások sikere nem áll egyenes arányban a szovjet ra­kéták létszámának növekedésé­vel. Érthető okokból nem pon­tosította, hogy a szovjet ra­kéták száma egyenes arányban függ a nyugati rakéták számá­tól, a Nyugat álláspontjától, az USA és partnerei tárgyalási és megállapodási készségétől. Kapcsolódva a kancellár által felvetett gondolathoz, megál­lapíthatjuk, a tárgyalások si­kerének kilátásait nem növeli az a perspektíva, hogy Európá­ban új típusú amerikai rakéták jelennek meg. Sőt, mi több. a brüsszeli NATO-döntés megva­lósítása minőségileg bonyolítja a helyzetet, és mindenképpen érezteti hatását a Szovjetunió­nak azokkal az országokkal fenntartott kapcsolataiban, amelyek lehetővé teszik, hogy országuk területén elhelyezzék a Szovjetuniót fenyegető raké­tákat. Az utóbbi Időben a NATO-or- szágok politikáját megtámadó betegség, úgy látszik még nincs visszavonulóban. Mindig, amikor Washingtonnak úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok más országokra kényszerítheti akaratát, és a „világvezér“ szerepét játszhatja, ez rendkí­vül negatívan hatott a nemzet­közi légkörre. Ezek a hegemo- nista törekvések a népeket reá­lis, és nem kiagyalt háborús veszélybe, konfliktusokba so­dorták. Az USA-nak és szövetségesei­nek vitathatatlanul újra meg újra be kell' látnia, hogy az ilyen politikának nincs jövője, és a világot csak zsákutcába vezeti. Felelőssége saját népé­ért, más népekért és a kiala­kult helyzet egyenjogú együtt­működést, mások iránti tiszte- ^ jg letet, valamennyi vitás kérdés tárgyalások útján történő meg­oldását. az erőszak módszerével való felhagyást teszi sztiksé- gessé. 1981.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents