Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám, szombat

I KIS , ^ LnYELVORj KOFPANÓ BORSÓSZEMEK Ahogy mind vastagabbra dagad a hallott vagy olvasott nyelvi vétségek gyűjteménye a fiókomban, annál jobban fog el a búsulás. Valahány feljegyzés, annyi koppanó borsószom a falon. Ingyen lenne minden buzgalmunk, jóra intő fáradozásunk? Unos-unlig ismételt hibák ezek, ideje lenne a velük kapcsolatos jó tanácsokat megfogadni végül. Tévében, rádióban, élőbeszédben, írásban. íme, néhány örökké visz- sza per renő borsószem. Az elfogultság és elfogódottság iközti különbséget sokan nem ismerik. Összekeverik a kettőt. Az egyik vetélkedőn így szól például a műsorvezető, kétszer ás: „Nem tudom, elfogultságból ilyen halk-e a hangja?“ Pedig a bajnok senki iránt nem mutatkozott részrehajlónak, még hang­jával sem, hanem elfogódott volt; kiesi, benső félelem, izgalom fogta el. Boldogult Berda József, a költő, szépen írt s beszélt magyarul, számos sora a helyesen szólt magyar nyelv példájává vált. Egy — bár neim lényeges — (kifogást még­is említhetünk két mutatószó, az eme s ama használata körül, ámde megnyugtathatjuk az olvasót, ebbe a hibába lépten-nyomon legjelesebb íróink is beleesneik. Az „eme" s „ama“ szó magánhangzóval végződvén, a szebb hangzás és a logika .kedvéért „emez“-t és „amaz“-t kell használ­nunk, ha a rájuk következő szó magánhangzóval kezdődik. Tehát nem: eme alma s ama ember, hanem emez alma s amaz ember. Hangzásban is szebb, kimondani is köny- nyebb; nem kell tátognia a beszélőnek vagy szavalónaik ilyenkor. A dió, ha feltörése nehézségekbe ütközik, kemény dió, nem pedig nehéz. 'Hiszen oly könnyű gyümölcs, ha meg­emeljük, akár a hab! Mégis hányán írják, mondják ma is: „Ez nehéz dió volt!“ Amit azonban nemrég olvashat­tunk az egyik újságban a dió természetéről, az már való­ságos halmozása a szóképi zavaroknak „A húszezer főnyi görög katonai rendőrség még mindig nehéz és nehezen hozzáférhető dió a kormány számára.“ Nem elég, hogy a görög kormány súly szerint válo­gatta a diókat, még keresgélnie is kellett őket. Amíg hozzájuk nem fért. Ezzel tnéhány közkeletű és örökké visszaköszönő nyelvi hiba közzétételét be is fejezhetnék, ha a közé és közzé szó használatának gyakori zavaros volta nem bosszantaná az olvasót vagy a beszélő társat. Közzé, azaz a köz szá­mára, a köz használatára tehetünk valamely hírt, érte­sítést, hirdetményt („közzé tétetik!“, mondta valamikor dobja mellől a falusi kisbíró), s ezáltal valóban a közé lesz; a „közé“ helyhatározó szó azonban egészen mást jelent: két deszka közé tehetünk egy harmadikat,* két fél zsemlye közé egy szelet szalámit, de sohasem szabad mondanunk — amit tévé bemondóinktól, a rádióban meg- szólaltatottaktól is oly sokszor hallunk —, hogy „kerekek közzé szorult a gépmester ujja", avagy „két ember közzé a harmadik férkőzik“. Csínjám a közzévell Végül Is, ezek így bizony a beszéd közönséges lőréi! SZOMBATHY VIKTOR Ml IS LEHET AZ AZ „ÉLŐ EZÜST”? Meglepetéssel hallottam egy beszélgetésben a fenti ki­fejezést. Egy asszony az unokájáról beszélt, s egyebek közt ezt mondta: nagyon élénk kisfiú, mondja is a vöm, hogy ez a gyerek olyan, mint az élő ezüst. A szóban forgó vő (nyilván szlovákul szokta azt mondani a gye­rekre: je ako živé striebro. Az illető nagymama pedig nem tudja, hogy szlovákul a živé striebro a higanynak a kissé régies, de az adott vonatkozásban általánosan használt elnevezése, amelynek a magyar nyelvben megvan a pon­tos megfelelője: eleven ezüst. Az örökké izgő-mozgó gye­rekre tehát mondhatjuk, hogy olyan, mint az eleven ezüst vagy olyan, mint a higany, esetleg egy másik szép régi szóval, hogy olyan, mint a kénesö, azt azonban, hogy olyan, mint az élő ezüst, magyarul nem mondhatjuk, mert az élő ezüst kifejezés nem egyértelmű a higany szóval, aiem hordozza azt a jelentéstartalmat, amelyet az eleven ezüst. Elő és eleven szavunk rokon értelmű szavak, még­sem cserélhetjük fel őket bármikor és bármilyen vonat­kozásban. Erre még sok példát lehetne felsorolni, mond­junk talán legalább egyet: beszélhetünk eleven eszü em­berről, de élő eszüről nem. MAYER JUDIT TARTALÉK Mindig jó, ha elegendő tartalékunk van. A tartalék Ugyanis későbbi felhasználás végett megtakarított, félretett vagy felhalmozott pénz vagy más anyagi eszköz. Másik fő jelentése a katonai szótárból való: harcba nem vetett, a döntés céljából visszatartott erők és harci eszközök összessége. Azt már kevesen tudják, hogy a tartalék szó újabb jelentéssel bővült: a ,fel nem tárt és ki nem használt gazdasági erőforrás4 jelentéssel. Az 1962-es értelmező szótár csak a fentebb említett két fő jelentésre (s néhány állandósult szókapcsolatban elő­forduló, átvitt értelmű, régies meilékjeleniésre) utal. Az 1972-ben megjelent egykötetes Magyar Értelmező Kézi­szótár viszont feltünteti a szó újabb jelentését is. A tar­talék a szövegkörnyezettől függően magában hordozza a feltáratlan, rejtett stb. jelzők jelentését is. A gazdasági témájú szövegekben fordul gyakran elő, de találkozunk vele a mindennapi beszédben is. Példák: „Kelet-Szlovákia vasútjain pedig még vannak tartalékok: a kassai vasút- igazgatósághoz tartozó munkahelyeken például gyengén működnek a racionalizációs brigádok. Az utóbbi' időben »a szocialista munka úttörője« mozgalom se úgy fejlődik, mint ahogy azt elvárnánk. Problémák mutatkoznak az újító mozgalomban is...“ Vagy: „Nem tagadhatjuk le. bogy nálunk is vannak még tartalékok, főleg a munkaidő ésszerű kihasználása terén.“ Helyesebb tehát a hiányosságok, fogyatékosságok he­lyett a tartalék szót használni. Az előbbiek ugyanis ne­gatív jelentésűek, s mi éppen a hiányosság, fogyatékosság ellentétére utalunk: a rejtett lehetőségekre, tartalékra, melyet fel kell tárni és ki kell használni. FIALA ILONA Kertbarátok számvetés© Irányítják, szervezik a termelést és o felvásárlást Marcelházán (Marcelová) a komáromi (Komárno) járási párt- és gazdasági szervek, a Szlovákiai Kertbarátok Szövet­sége Központi Bizottsága és a partnerüzemeik képviselőinek részvételével tartotta meg számvetését a kertbarátok he­lyi szolgáltató és felvásárló üzeme. Napirendje kerültek a termelési, értékesítési és a kooperációs tevékenységben előforduló problémák, amelyek fékezik a fejlődést. Beszéltek a távlatokról, a jobb termelési lehetőségeik meg te rém téséről. Kotiers András, a Szlovákiai Kertbarátok Központi Bizottsá­gának osztályvezetője részle­tesen elemezte a szolgáltató üzem múlt évi munkáját, meg­állapította, hogy eredményes tevékenységet fejt ki, hozzájá­rult a körzetben termelt zöld­ség és gyümölcs rugalmasabb értékesítéséhez. Megemlítette, hogy a szövetség Szlovákiában működő szolgáltató üzemei kö­zel 200 millió korona forgal­mat bonyolítottak le, amelynek egyharmada a marcelházai üzemre jut. Javasolta, hogy a 7. ötéves tervidőszakban na­gyobb segítséget kell nyújtani ennek a szolgáltató üzemnek. A felszólalók a vitában bí­ráló szellemben értékelték az eredményeket, nyíltan beszél­tek azokról az akadályokról, amelyok miatt aiem bontakoz­hat ki teljes mértékben a kert­barátok kezdeményezése. Bte- fanko fózsef, a szolgáltató üzem vezetője megemlítette, hogy egyes időszakban nem elég rugalmasan vették át tő- lüik a paprikát, ugyanakkor Eszak-Szlovákiában és a cseh országrészekben a fogyasztók csak keveset vásárolhattak be­lőle. Jelenleg is sok a megol­dásra váró probléma. A ter­melőknek jobb minőségű vető­magot kellene juttatni. Változ­tatni kellene a műtrágya és a növényvédőszerek csomagolá­sán is. Az 50 kg-os zsákokat ugyanis az idősebb kertészke- dők már nehezen emelgetik. Sok esetben nehezen tudják kiszámolni, hogy a vegyszere­ket milyen koncentrációban készítsék el. Egyes permetező- szereket már kisebb csomago­lásban is árusítanak, amelye­ken rövid használati utasítás van, és így kockázat nélkül lehet azokat felhasználni. A jövőben arra kellene törekedni, hogy minél több vegyszert vá­sárolhassanak ilyen csomago­lásban a kertbarátok. Szabó József, a szövetség komáromi járási bizottságának képviselője sürgette, hogy a kertbarátoknak még kedvezőbb anyagi és műszaki feltételeket biztosítsanak a termelés növe­léséhez. Ha sikerül a felvásár­lás és az értékesítés rugalma­sabbá tételével megteremteni a termelési biztonságot, akkor a járásban fokozódni fog a kertbarátok termeiőkedve. Dikácz István, az Érsekúj­vári (Nové Zámky J Konzerv­gyár agronómusa szintén elé­gedett volt a szolgáltató üzem munkájával, a kétoldalú együtt­működéssel. Elmondta, hogy nagyon jó minőségű paprikát kaptak a járásból. Kérte az üzem vezetőit, hogy a jövőben fokozott mértékben, jobban irányítsák a termelést. Ezzel a problémával foglalkozott a Slovlik vállalati igazgatóságá­nak képviselője is. Ján Kozák, a helyi nemzeti bizottság elnöke konkrét pél­dákra hivatkozva sürgette a termelés szakosítását. Felmé­rése szerint a körzetben a kertbarátok sokkal több pap­rikát termelhetnének, ha nem kellene olyan zöldségféléket is termeszteniük, amelyek az északibb járásokban is nagy hozamokat adnak. Náluk főleg a meleg-igényes növényeket kellene termeszteni. Hasznos kezdeményezésnek tartotta a szolgáltató üzem létrehozását, amely nagy mértékben hozzá­járult a termelési kedv foko­zásához és az értékesítési ne­hézségek enyhítéséhez. Paulisz Tibor, a szolgáltató üzem értékesítési osztályának vezetője felszólalásában az ed­dig megtett útról és a jövőre vonatkozó tervekről beszélt. Érzékeltetve a fejlődést elmon­dotta, hogy amíg 1975-ben (amikor megalakult a szolgál­tató üzem) 116ö tonna zöld­séget és gyümölcsöt vásárol­tak fel, a múlt évben már 6745 tonnát. Tevékenységük ki­terjedt az egész járásra. Tizen­öt felvásárló központjuk mű­ködik, amelyeknek dolgozói jul szervezik a felvásárlást és a kertbarátoknak tanácsokat ad­nak a növények helyes táp- anyagellátására vonatkozólag, felvilágosítják őket, hogy a növényvédő szereket mikor és hogyan használják fel. A gazdag vita után Kotiers András, a szövetség központi bizottságának osztályvezeiője még tájékoztatta a résztvevő­ket a távlati tervekről. Szlo­vákiában a kertbarátoknak 20 ezer hektár földet osztanak szét. A szövetség aiapszerve- zeteinek azonban sürgetni kell a helyi nemzeti bizottságokat, hogy a kertészkedni akarók mihamarabb megkezdhessék ezen a területen a munkát. Ügyszintén lépéseket kellene tenni az illetékes minisztériu­mokban, hogy a kertbarátok több gépet kapjanak. Pár év­vel ezelőtt a központi bizott­ság ígéretet kapott, hogy a gépgyárak 50 kistraktort szál-* lítanak az alapszervezeteknek, de eddig egyet sem kaptak. A kertbarátok számvetése bi> zonyította, hogy adottak a le* hetőségek a több és jobb mi­nőségű gyümölcs és zöldség termesztésére, ha szlovákiai méretben tovább fejlesztik a szolgáltató üzemeket és az 11- letékes szervek nagyobb segít­séget nyújtanak a szövetség alapszervezeteinek. A kertbará­tok kezdeményezése tovább fo­kozható, ha megkapják mind­azokat az eszközöket, ame­lyekre a termelő munka vég­zésekor szükség van. BALLA JÓZSEF Sikereh és tunulsúyok Beszélgetés egy földművesszövetkezet elnökével A Sőregi (Surice) Egységes Földművesszővetkezet a közép­szlovákiai kerület egyik legna­gyobb gyümölcs és szőlőter­mesztő nagyüzeme, de az 1300 hektáron gazdálkodó szövetke­zet állattenyésztésével és nö­vénytermesztésével is a loson­ci (Lučenec) járás élvonalába tartozik. Az eredményeket Pölhös Ká­roly mérnökkel, a földműves­szövetkezet elnökével boncol­gattuk. — Kalászosokból tavaly rendkívül jó termést takarítot­tunk be — kezdte —. Búzából 4,6, árpából 5,6 tonna termett hektáronként. A mi körülmé­nyeink között ez szinte hihe­tetlenül hangzik, hiszen a ko­rábbi esztendőkben általában 1,5—2 tonnával kisebb hektár- hozamokat értünk el. Monda­nom sem kell, hogy a rekord- termés azóta is beszédtéma a gazdaságban; lám ilyenre is képesek vagyunk. Sajnos már kevésbé sikerült a kukorica és a napraforgó. A kiesésekben a vetés és a vegyszeres gyom­irtás fogyatékosságainak, a be­takarítási veszteségeknek, a kukorica esetében a gépek műszaki állapotának és a kom­ba jnosok munkájának is része volt. Ezekkel a tényekkel szembe kell néznünk, s a jö­vőben hasonló hibákba nem eshetünk. A legnagyobb fejlődést az állattenyésztés érte el. A hízó- marháiknál napi 81 dekagramm volt az átlagos súlygyarapodás, s viszonylag a termelési költ­ségek is kedvezően alakultak. A tervezett 750 sertés helyett 1000-et értékesítettünk, s meg­felelőek a juhtenyésztés ered­ményei is. Elmondhatjuk, hogy a tenyésztés szakosított, meg­találtuk a legkedvezőbb ará­nyokat. Párhuzamosan a munkaidő­vel összefüggő problémákat is megoldották. Bevált a kétmű- szakos beosztás. Továbbra is gondokat okoz viszont az állat­elhullás, s meg Ikell oldani a takarmánykészítő üzem kérdés sét is. A jövőben még hatáso­sabban akarják honorálni a jót, szigorúbban büntetni a rosszat. — Mi a helyzet a szőlő- és a gyümölcstermesztés terén? — A telepítés gondjai mel­lett az elmúlt esztendőben, bármilyen furcsán is hangzik a bő termés okozolt problé­mákat. Hiba, hogy nem gon­doltunk idejében a gépesítés­re. Különösen a szüret idején okoz gondokat az osztályozás, csomagolás és a szállítás. A bő termés az eladást is meg­nehezítette. Az almáért például olyan alacsony árat kaptunk, hogy abból még a betakarítás költségeit sem tudtuk fedezni. — A tapasztalatok birtoká­ban milyen elképzelésekkel kezdték az új évet? — Elkerülhetetlen a gépesí­tés. Már az idén több kistrak­tort kap az ágazat. Az egyéb területeken nagyobb gondot kell fordítanunk a vegyszeres gyomirtásra, s a teraszok szé­natermésének begyűjtésére is. Foglalkoztunk egy gyümölcs- feldolgozó üzem létesítésének a gondolatával is, de ez a nagy beruházás, csak akkor kifizet tődő, ha a gyümölcstermés meghaladja az évi száz va­gont. Az idei feladatokkal kapcso- latban a szövetkezet elnöke el* mondotta, hogy lényeges váN toztatást nem eszközölnek a termelési szerkezetben. Gabo­nát 343 hektáron fognak tér* meszteni, az állattenyésztés­ben a hasznosság fokozásán lesz a hangsúly. Gépek vásár­lására az idén 800 ezer koro­nát fordítanak, és nagyarányú építkezésbe kezdenek, melynek keretei meghaladják a 11 mil­lió koronát. Töretlen a szociá* lis fejlesztés programja is. Ha­marosan befejezik az ifjúsági tábor építését, és már az ötö­dik hatlakásos épületet készül­nek átadni. A nagyarányú fejlesztéshez jó munkával a tagság terem­tette meg az alapokat, hiszen a 6. ötéves terv időszakában termelési tervüket 105 száza­lékra teljesítették, s a terven felüli nyereség meghaladta az öt és fél millió koronát. • HACSI ATTILA Energiaiparunk egyik legnagyobb beruházása a dalešicei vízi erő­mű. Építését 1971-ben kezdték meg és 1979-ben fejezték be. Négy fergó turbinája van, teljesítménye 450 megawatt. 1978 és 1980 kö­zött több mint 1,1 millió megawattóra villanyáramot termelt. A ké­pen: František Bélka, az egyik műszak ügyeletese IVít Korüók felvétele — ČTK) 1901. III. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents