Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-13 / 61. szám, péntek
A legnagyobb üröm a vendég elégedettsége Vacsoraidőben a kerek vendéglőasztaloknál tizenéves fiataloktól idősebbeken keresztül nyugdíjasokig képviselve van szinte minden korosztály. A szórakozás módja természetesen a szűkebb asztaltársaságokon belli} váltakozik; van, akiket kellemesen elhódít a poharakban aranyosan csillogó nedű, van kiket majd szétvet a túláradó jókedv. Mások viszont az intim félhomályt, a meghitt családias hangulatot élvezik egy naramcsital s a halk muzsikaszó mellett a Szultán néven ismertté és közkedveltté vált rimaszombati (Rimavská Sobota) borozóban. Hogy mi a magyarázata a vendéglő népszerűségének? Több törzsvendéggel is beszélgettem erről, s a jórészt egybevágó válaszok közül talán egy vacsoráját fogyasztó idősebb házaspár véleménye hangzott a legmeggyőzőbben: — Az itt felszolgált ételek és italok árai minden fogyasztói réteg számára elfogadhatóak, s az sem mellékes, hogy a környezet tisztán tartására és hangulatára is adnak az üzemeltetők. Na és persze a kitűnő konyha, a gyors és kedves felszolgálás. Igen, a felszolgálás, /öze/ Slovák, az egyik főpincér az üzem megnyitása óla dolgozik a borozóban, ma ő az itt dolgozó szocialista munkabrigád vezetője. Ki hinné, hogy a mindig mosolygó, mindig készséges fiatalember már csaknem húsz évet töltött el a fehér asztalok világában. Természetes intelligenciája, közvetlensége révén még az úgynevezett nehéz vendégekkel is szót tud érteni. A kitűnő emberismeret és alkalmazkodókészség egy sokszor hiányolt tulajdonsággal — a vendéglős felelősségtudatával is párosul. — A mi szakmánkban az a legfontosabb, hogy az emberek érezzék a bizalmat és a vendégszeretetet — vallja hivatásáról. — Számomra az a legnagyobb öröm, ha a vendég Két év után Amikor két évvel ezelőtt megkezdték a tényleges katonai szolgálatot, szinte még gyerekemberek voltak. Ma két év után már férfiak, akik nagy felelősségtudattal teljesítik legmeg- tisztelőbb állampolgári kötelességüket, a tényleges katonai szolgálatot. Két évvel ezelőtt az ország különböző részeiből érkeztek néphadseregünk ataku lataiba, szakképzettségük különböző volt és politikai nézeteik még nem voltak kiforrottak. Most, amikor visszatérnek családjaikba, munkahelyük kollektíváiba, szakmailag és politikailag is fejlettek. Néphadseregünk felkészítette őket az életre, a hadseregben teljesített szolgálat jó életiskola volt számukra. Sokan közülük gazdag tapasztalatokat gyűjtöttek a Szocialista Ifjúsági Szövetségben végzett munka során és világnézetük is kialakult. Többen közülük, akik nem rendelkeztek szakképzettséggel szakmát szereztek. Mások, akik már bizonyos képzettséggel érkeztek a hadseregbe, tovább növelték szakképesítésüket. Mindazt, amit a hadseregben kaptak nagyon jól hasznosíthatják munkahelyeiken, a különböző társadalmi szervezetekben, elsősorban a Szocialista Ifjúsági Szövetségben. Az elmondottakról meggyőződhettem az egyik meglátogatott katonai alakulatban is. Jozef Kyjak tizedes, Miroslav Štipka, Rudolf Madarász őrvezető és a többiek is kifejtették, mi mindent tanultak a két év alatt, milyen sok olyan ismeretet szereztek, amelyeket a továbbiakban is kamatoztathatnak. Az első időben ők sajátították el a katonai élet alapszabályait, de később már ők nevelték fiatal társaikat. Többen közülük szakaszparancsnokok voltak. Ebben a tisztségben pedagógiai és pszichológiai ismeretekre is szert tettek, ezeket jól felhasználják majd munkahelyeiken, fiatalabb munkatársaik nevelésében. Az alakulatból többen különböző kitüntetésekkel távoznak. Ez is azt tanúsítja, hogy magas fokú politikai öntudattal teljesítették katonai kötelességüket.-gfFv re sasa gok a Furcsán A Magyar nyelv értelmező szótára szerint az a fogalmunk, hogy furcsa — a „rendestől, a megszokottól, a szabályostól meglepően és érdeklődést keltő- en elütőt“-! jelenti. Nos, ha ezt a meghatározást vesszük mérvadónak, akkor azt kell mondanunk: tényleg nem furcsa, hogy Kassa (KošiceJ keleti részén égfelé emelkedő dombot Furcsának nevezik. Hajdanában — amikor a dombot sűrű erdő borította — itt bizony a szabályostól meglepően és érdeklődést keltően elütő dolgok történtek. A keletről és észak felöl Kassára igyekvő kereskedők a Furcsához közeledvén már előre rettegtek — és nem is oktalanul, hiszen a legtöbb esetben a városba már csak az árujuk kisebb részét vihették be, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a többit ellopták tőlük. A várost természetesen sértette ez a dolog, s úgy döntöttek, hogy véglegesen rendet kell teremteni. A monda szerint ez sikerült is, mivelhogy a haramiák megtámadták azt a néhány szekérből álló borosszállítmányt, melybe a város furfangos elöljárói altatót kevertettek. A zsi- vány ok mit sem sejtve a sikeres akciót hagyományaikhoz híven az erdő mélyén ünnepelték meg. Ezúttal persze elszendredtek és így a lesben álló katonáknak könnyű volt őket láncra verni. A Furcsán most lakóházak vannak, s a régi furcsaságokhoz hasonlóak pia már nem igen történnek. Üjkeletü furcsaságokból persze azért most sincs hiány. Igaz, Kassa e legújabb lakónegyedének közel harmincezer lakója mintha belenyugodna abba, hogy nincs itt még tisztító, mosoda, borbély, fodrász, mozi, könyvtár és a többi, talán abban bízván, hogy idővel majd csak lesz. Igaz, nekünk újságíróknak három évvel ezelőtt a város vezetői egy sajtóértekezleten igen csak hajtogatták, hogy ez lesz az első olyan lakónegyed, ahol a járulékos épületeket a lakóházakkal egyidőben felépítik! Uram bocsa’, hát nem így lett. Ök terveztek, az építők végeztek. És ahogy ismerjük az építőket, már-már azt kell mondanunk: nem is furcsa, hogy ilyen a helyzet. Egy dolog azonban én szerintem, mégis csak furcsa a Furcsán! Ugye, itt az egyes utcák között (sőt, több helyen az épületek között is] szintkülönbségek vannak, s így magától értetődő, hogy sok lépcsőt kellett építeni. Nos, ezek el is készültek, csakhogy mégis van egy hiba — arról valahogy megfeledkeztek az illetékesek, hogy gyerekkocsi is van a világon! A sok-sok szülő bosszankodik, mert tudják, hogy olyat is lehetett volna építeni, melyen a gyerekkocsi is közlekedhet és a járókelők is. A Zupková utca 21- és 23 szám közölt a háztömb alatt például van egy átjáró, melyen a lakók eljuthatnak az élelmiszerüzletbe, illetve a bölcsődébe és óvodába. Itt a lépcsőre — bizonyára valamelyik szülő — a kőművesek által itt felejtett két malteros deszkából ütött össze egy gyerekkocsi feljárót. Esztétikusnak nem esztétikus, de jobb híján a célnak megfelel. Sajnos több ilyen „ittfelejtett“ deszkát már nem találni a Furcsán, s ezért ha a fö közlekedési útvonalon az autóbuszmegállókhoz épített aluljárókai az elkövetkező napokban megnyitják, úgy hiszem, a szülők vállalva a balesetveszélyt is — továbbra is inkább az úttesten fogják áttolni a gyerekkocsikat. Mindez per dig, akárhogy is nézzük, furcsa helyzet, és úgy tűnik, nehéz itt a rendteremtés. SZÁSZAK GYÖRGY elégedetten távozik, s érzem, hogy szívesen visszajön majd. Rövid beszélgetésünk alkalmával is megfigyeltem, milyen élénken reagált a vendégek mozdulataira, a körülötte zajló eseményekre. Szíves elnézésem kéri, mert az egyik asztalnál fizetni akarnak, s miután eleget tesz a kérésnek, szaporán összegyűjti a kiürült poharakat, s újabb megrendeléseket vesz fel. Közben mindenkihez van egy két barátságos szava. Szlovákul, magyarul — ez számára teljesen mindegy —, s akkor sem jön zavarba, ha a messziről jött vendéggel oroszul, németül, vagy éppen bolgárul kell társalognia. Pályakezdő éveiben ugyanis egy-egy fél esztendőt töltött a baráti országokban, s nyelvtudásának ma nagy hasznát látja. Persze nemcsak nyelveket tanult, hanem szakmailag is fejlődött, képezte magát. Mindennapos fárasztó munkája mellett esti iskolába járt, érettségizett. Tudását, szakképzettségét már valamilyen vezetői beosztásban is kamatoztathatná, ő azonban nem vágyik az íróasztal mögé. Egyelőre kilűnően érzi magát az emberek között, s közvetlen munkatársaival hosszú évek óta egymást segítő, baráti légkörben dolgozhat. Persze tudja, hogy a kétnapos, késő éjszakai órákba nyúló műszakokat tartósan csak jó erőnlétben lehet bírni. Ezért sokat van, ha csak teheti, szabad levegőn, nyáron barátaival együtt focizik és kerékpározik, télen meg nagy jégkorongcsatákat vívnak a rivális vendéglők csapataival. — Két éve nagy fába vágtam a fejszémet, mert családi ház építésébe kezdtem — mondja kérésemre magánéletéről — s ez most minden szabad időmet leköti. Ha minden jól megy, már az idén beköltözünk. A Jozefről alkotott képet munkatársai annyival egészítik ki, bogy szenvedélyes újságolvasó, rejtvényfejtő és sportdrukker. Fölöttesei még tömörebben fogalmaztak véleményt róla: — Példakép lehet! HACSI ATILLA Kommentáljuk Embertársainkon segítünk Szlovákiában évente egy kórházi ágyra számítva négy-öt, ezer lakosra pedig ötven-nyolcvan véradás szükséges. A vér tehát életet jelentő folyadék, 'amelyet vegyi úton előállítás ni eddig még nem sikerült. Ezért emberek ajándékozzák, hogy .a bajba jutottakon segíthessenek. Az önkéntes véradók már a második világháború évei' ben sok ezer ember életét mentették meg. A Csehszlovák Vöröskereszt a felszabadulás után tovább népszerűsítette e humánus cselekedetet. S mivel a munkásosztály győzelme óta az egészségügyi ellátás hazánkban minden állampolgár számára díjtalan, huszonegy évvel ezelőtt elindult a térítésmentes véradás mozgalma. Nagy, meggyőző ismeretterjesztő munkára volt szükség ahhoz, hogy az ipari és mezőgazdasági munkások rászánják magukat, vért adjanak, ajándékozzanak. Míg 1961-ben Szlovákiában mindössze 707 térítésmentes véradás történt, 1975-ben már 84 198, s tavaly pedig 125 752. Ez azt is jelenti, hogy a múlt évben az összes véradások 94 százaléka volt térítésmentes. Külön figyelmet érdemel, hogy a B. ötéves tervidőszakban a térítésmentes véradás aránya 28,2 százalékkal növekedett. A véradás terén folytatott nemes versengésből nem minden járás veszi ki részét teljes mértékben. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy egyes járásokból a lakosoknak a véradásra a kerületi székhelyre kell utazniuk, ami kényelmetlen és nem egy esetben gondot okoz. Előfordul, hogy az autóbusz nem érkezik meg, vagy a véradás időpontját megváltoztatja a vértranszfúziós állomás. A jelenlegi gazdasági helyzetben el kell gondolkozni azon, hogy kifizetődő-e — noha a vért nem lehet pénzértékben kifejezni — Komáromból (Komárno), Léváról (Levice) Bratislavába, vagy Stará Lubovňából, Bardejovhól Kassára (Košice) irányítani a véradókat. Azt is meg kell említeni, hogy Szlovákia fővárosa a véradás tervét csak 94 százalékra teljesítette. Bratislava lakosainak, az üzemek dolgozóinak, a szocialista munkabrigádok tagjainak mindent el kellene követni azért, hogy teljesítsék a megadott irányszámokat. Az illetékes szerveknek pedig mindent meg kell tenniük azért, hogy ne kelljen a jövőben a véradóknak száz-kétszáz kilóméiért utazniuk. A mai korszerű technika és berendezések alkalmazásával, no meg egy kis jóakarattal, többletmunka vállalásé1 val minden bizonnyal található a jelenleginél jobb megoldás is. A Vöröskereszt tagjai, alapszervezetei minden tőlük tel hetőt megtettek és megtesznek a véradók táborának növeléséért. Ezt a célt szolgálja a szlovákiai verseny is. Azok a járások, amelyek a térítésmentes véradás terén elérik a száz százalékot, díjat kapnak. A múlt év végéig harminchat járást jutalmaztak meg. Szlovákiában már csak hat olyan járás van, amely nem kapott jutalmat: Rozsnyó (Rožňava), Nagykürtös (Veľký Krtíš), Bardejov, Stará Ľubovňa és a bratislavai II. és a IV. városkerület. Az önkéntes véradók közül igazán sokan példával szolgálhatnak mindnyájunknak. Több mint 40 térítésmentes véradásért Szlovákiában eddig már 61-en kapták meg a jánský emlékérem arany fokozatát, 1321-en az ezüstöt, és 13 362-en pedig a bronz fokozatot. A vérre a kórházainknak nagy szükségük van, hiszen a műtéteknél, a szüléseknél gyakran a vérátömlesztés menti meg a betegek életét. Senki sem tudja megmondani, hogy ki mikor szorul ilyen segítségre. Éppen ezért, aki csak teheti, akinek egészségi állapota megengedi, csatlakozzon ax önkéntes véradók táborához. NÉMETH JÄNOS ORVOSI TANÁCSADÓ Hogyan növelhetjük a szervezet edzettségét? A téli időszakban gyakrabban fordulnak elő légzőszervi megbetegedések. Ezek a betegségek könnyen megelőzhetők és sokkal hatásosabban gyógyíthatók, ha a szervezet edzettségét megfelelő szinten tartjuk, A megelőzés (prevenció) módszerei általában nagyon egyszerűek, úgyhogy ezeket bárki könnyűszerrel alkalmazhatja, akár hosszabb időn keresztül is. A gyakorlatok elsőrendű eélja az, hogy a szervezet megfelelő módon reagáljon a időjárás minden változására, hogy hidegben se veszítsen feleslegesen sok hőenergiát. A civilizáció hatására ugyanis az embernek ez a képessége bizonyos fokig visszafejlődött. Először is fokozatosan szoktassuk hozzá szervezetünket a hideg levegőhöz. Hideg levegő hatására megváltozik a bőrfelület vérkeringése. Az ilyen gyakorlatok legegyszerűbbike a friss, hideg levegőn való mozgás. Nagyon jó hatással van a szervezetre az is, hogy nyitott ablaknál alszunk. Ezt a szokást természetesen a nyár folyamán vezessük be, hogy a szervezet hozzászokjon a friss levegőhöz, mert ha télen kezdenénk el a gyakorlatozást, akkor testedzés helyett megfáznánk. A szervezetet jobban igénybe vevő gyakorlatok egyike az ún. légfürdő. A légfürdőzést kössük össze mozgással, pl. reggeli tornával. A reggeli tornát 20 °C hőmérsékletnél kezdjük el. Először 10—15 percet tornásszunk, majd fokozatosan növeljük ezt az időt. 0 °-nál alacsonyabb hőmérsékletnél 10 percnél tovább ne tornásszunk. A szervezet edzettsége víz hatására tovább növekszik, ugyanis a víz harmincszor több hőmennyiséget von el a szervezettől, mint a levegő. A felsorolt gyakorlatokat természe- szetesen csak egészséges emberek végezhetik el. Testünket először is mossuk le langyos vízzel, aztán durvább anyagból készült törülközővel dörzsöljük mindaddig, míg a bőr felülete halványpirossá nem válik. Ezután fokozatosan csökkentsük a víz hőmérsékletét. A leniosa- kodás után térjünk át a zuhanyozásra. A zuhanyozást kb. 30 °C hőmérsékletű vízzel kezdjük el, majd fokozatosan csökkentsük a víz hőmérsékletét kb. 16 °C-ra. Ezután fölváltva zuhanyozzunk hideg és meleg vízzel. A érrendszerre rendkívül jó hatással van az ultraibolya sugárzás, melynek további jó tulajdonságairól is tudunk. Segíti a D vitamin képződését, jó hatással van a vérképződésre, pusztítja a baktériumokat, elősegíti és meggyorsítja a bőr anyagcseréjét. Az ultraibolya sugárzás természetes körülmények között napozás formájában hat az ember szervezetére. Természetesen ebben az esetben is ügyelnünk kell a fokozatosság elvének megtartására. Ellenkező esetben az ultraibolya sugárzás fájdalmas bőrreakciót okozhat. Kezdetben tehát kb. 5 percet töltsünk mozgással egybekötve a napon. Ezt az időtartamot fokozatosan növelhetjük napi 30 perere. Ha már a bőr egész felülete le- . barnult a napozás időtartama elérheti a napi 3—4 órát is. Hosszabb időt ne töltsünk a napon, mert ez fáradtságot, fejfájást okoz. Tudunk olyan betegségekről is, me. lyéknél a napozás kimondot* tan rossz hatásai van a szer* vezetre, pl. bizonyos bőrgyul* (adások, a bőr túlérzékenysége, heveny fertőzések, érelme* szesedés, epilepszia, aktív tu* berkulózis esetében. Hegyvidéken és nagyobb vízfelületek mellett legyünk óva* tosabbak, ha napozunk, mert ezeken a helyeken az ultraibolya sugarak sokkal Intenzí* vebben hatnak a szervezetre, mint egyébként. Szemünket védjük sötét szemüveggel, használjunk minden esetben napolajat. A szervezet edzettségi fokát nagymértékben növeli a szaunázás. A szauna fából készült helyiség, melyben a levegő hőmérséklete 60—90 °C között mozog, páratartalma változtat* ható. A szauna vendégei a különböző magasságban elhelyezett fapadokon ülnek. A levegő hőmérséklete a fapadok magasságával együtt növekszik. 8—10 perc szaunázás után a szervezet izvzadni kezd, ekkor a hőséget árasztó izzó köveket vízzel öntik le és ettől a levegő páratartalma hirtelen megnő. A szaunázó ember ezt a növekedést egy hatalmas hő- lökésként érzékeli, a szervezete pedig további izzadással válaszol a páratartalom fölszökésére. A szaunázást hideg fürdővel, zuhanyozással, vagy hőfürdőzéssel fejezzük be. A szaunázás időtartama 20—30 perc. Hetente egy alkalommal ajánlatos, a szervezet egyetlen szaunázás alkalmával mintegy 500—2000 ml folyadékot veszít. A városokban (de a vidéken is) élő ember számára egyre kevesebb lehetőség kínálkozik arra, hogy a természet adta lehetőségek között szervezete edzettségét a megfelelő szinten tartsa, ezért van szükség arra, hogy minden lehetőséget kihasználjunk és biztosítsuk szervezetünk szükséges edzettségét. DR. JÄN KOVAČECH 1901. III. 13. 4
