Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-12 / 60. szám, csütörtök

A bősi {Gabčíkovo, dunaszerda- helyt — Dunajská Streda — já­rás j Csehszlovák—-Szovjet Ba- rátság Állami Gazdaság gyümöl­csösében dolgozik Bodó Pál fiatal párttag, egy 23 tagú szo­cialista munkabrigád vezetője, 1972 óta tagja a pártnak, A SZISZ-ben, a szakszervezetek­ben és a CSSZBSZ-ben is aktív munkát végez. Brigádja 15 kol­lektíva vállalati versenyében az első helyet szerezte meg. Ta­valy 100 vagon almát adott el a kertészet, így csaknem 30 va­gonnal túlteljesítette tervét. Bo­dó Pál több újítási javaslat szer­zője (Blažej Palkovič felvétele — ČSTK) A CSKP NÉMET SZEKCIÓJÁNAK ALAKULÓ KONGRESSZUSA Közösen — a közös ügyért Az 1920-as évek elején egyre tovább mélyült az első világhá­ború utáni gazdasági válság. A munkanélküliek száma rohamo­san nőtt, de a foglalkoztatott dolgozók is szinte éhbérért dol­goztak. A nép életszínvonalát tovább rontotta a kormány deflációs politikája, a dolgozók adóterheinek növelése és a rossz közellátási helyzet. A munkásosztály, a dolgozók nem nézték tétlenül az eseményeket, országszerte hatalmas sztrájk- hullám bontakozott ki. A prágai, a krompacliyi, majd a közép- és dél szlovákiai erdőmunkások sztrájkját a burzsoázia brutáli­san leverte; a börtönök valóság­gal zsúfolásig megteltek letar­tóztatott munkásokkal. A rend­kívüli bíróságok hozzáláttak az úgynevezett hazaáruló perek megszervezéséhez. Az események láttán a szo­ciáldemokrata baloldal számára egyre világosabbá vált, hogy a munkásosztály forradalmi fellé­pése elkerülhetetlen, ehhez pe­dig szakítania kell szociálde­mokrata múltjával, s létrehoz­nia szervezetileg egységes, ön­álló marxista—leninista pártját. ' 1920 decembere után megin­dult a kristályosodási folyamat a Csehszlovák Köztársaság né­met szociáldemokrata mozgal­mában is. A Német Szociálde­mokrata Munkáspártban meg­alakulása óta (19J.9) a hangadó a jobboldal volt, amely nem­csak a munkásosztály forradal­mi mozgalmának fejlődését igyekezett megakadályozni, ha­nem még nacionalista követe­lései is voltak a csehszlovák ál­lammal szemben. Ezzel egyidö- ben a párton belül egyre erő­södött a baloldali oppozíció, amely, élén Kari Kreibichhal, a Liberecben megjelenő Vorwürts folyóirat körül csoportosult. Ez a baloldal nézeteit a német bal­oldal 1920 májusában Liberec­ben megtartott országos konfe­renciáján fogalmazta meg, s egyértelműen ' síkraszálll:a Kom,- munisia interndcioháléhoz való csatlakozás mellett. A német - sžočTáldémokráčia 1920 októbe­rében, Karlové Varyban lezaj­lott kongresszusán nyílt össze- , csapásra került sor a kút .irány­zat között, ebből azonban két­harmadnyi többséggel a jobbol­dal került ki győztesen. Az egy­ség megőrzése érdekében- a bal­oldal úgy döntött, hogy ideig­lenesen még a pártban marad. Az ellentétek azonban a végső­kig kiéleződtek. A decemberi sztrájkban való részvételért a a jobboldal január második fe­lében „a pártfegyelem megsér­tésének“ űrügyén kizárta a pártból a baloldali nézeteket valló libereci kerületi szerveze­tet. A ’jobboldal ezen lépése számos szervezet és járás tilta­kozását váltotta ki. 1921. ja­nuár 30-án ült össze a német szociáldemokrata szervezetek libereci kerületi konferenciája, amely úgy határozott, hogy még márciusban összehívják a német marxista baloldal orszá­gos kongresszusát. Az említett kongresszusra március 12-e és 15-e között ke­rült sor Liberecben, a küldöttek egyhangúlag állást foglaltak a Kominternbe való belépés mel­lett, megszavazták a felvétel Lenin által kidolgozott 2,1 fel­tételét. Oj akcióprogramot és szervezeti szabályzatot fogadtak el. Szlovákia- Kommunista Párt­ja német szekciója kongresszu­sának nyilvánították tanácsko­zásukat, s a többi nemzethez (magyar, szlovák, cseh) tartozó baloldal egyesülő kongresszu­sáig átmeneti szervezetnek te­kintették magukat. A német baloldal vezetőit nagy támoga­tásban részesítette az egy ideig csehszlovákiai emigrációban élő Alpári Gyula, a magyar kom­munisták egyik vezetője. Munkásmozgalmunk fejlődé­sében nagy jelentősége volt an­nak, hogy a szlovákiai baloldal után a német baloldal is csat­lakozott a Kommunista Interna- cionáléhoz. Most már csupán a cseh baloldalnak kellett megsza­badulnia a káros nacionalista csökevényektől ahhoz, hogy a libereci kongresszuson megje­lent német forradalmi munká­sok elhatározása — egy párton belül együttműködni a cseh. és a szlovák proletariátussal — va­lósággá váljék. •- A csehszlovákiai proletariá­tus egységfrontjának megterem­tése nem volt könnyű, akadály- mentes folyamat. (De ez mun­kásmozgalmunk történetének egy másik fejezetét képezi.) A (30 ezer német munkást szám­láló német szekció a CSKP 1921. október 30-a és november 4-e között, Prágában egybegyült egyesülő kongresszusán a cse­heket, szlovákokat, magyarokat, ukránokat tömörítő Csehszlová­kia Kommunista Pártjának szer­ves részévé lett. A csehszlovák proletariátus nemzetközi egye­sülése megvalósult.-uk— Kommentáljuk Nagy erőforrás Pártalapszervezeteink figyelme az utóbbi napokban a vi­lág közvéleményének élénk érdeklődése közepette lezajlott Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusára össz­pontosult. S ez természetes, hiszen a szovjet kommunisták — jogosan mondhatjuk — korszakalkotó és történelmi je­lentőségű gazdag tapasztalatai figyelemre méltóak, a mi pártmunkánkban is követendő példákat jelentenek. Az SZKP kongresszusa — elemezve az élcsapat munkáját, fejlődését — megállapította:' a párt — korunk esze, becsü­lete és lelki ismerete, a szovjet hazafiak 17 millió 480 ezres tömegét egyesíti soraiban. A párt összetételének tudatos és tervszerű alakításában, a pártépítés során állandóan szem előtt tartja r~t a változatlan alapelvet, hogy — jóllehet, a fejlett sza^ializmus viszonyai között a kommunista párt az egész nép pártjává vált — egyáltalán nem veszti el osztályjellegét. A beszámoló szerint az értékelt időszakban az SZKP taglétszáma 1,8 mi tóval gyarapodott, 43,4 száza­lékát munkások, 12,8 százalékát kolhoztagok, 43,8 százalé­kát a műszaki, tudományos és alkotó értelmiség képviselői, a művelődés, az egészségügyi, a kultúra, az irányító appa­rátus dolgozói és a katonák alkotják. A párt összetételének irányításában az SZKP a magasabb követelményeket állítja előtérbe, a kommunizmus építésének javára végzett önfel­áldozó munkát tartja szem előtt. E szigorú követelmények objektíve következnek a párt előtt álló és a szovjet társadalomra váró igényes feladatok megoldásából. A szovjet népgazdaság dinamikus fejlődése, a kommunizmus építésének növekvő méretei egyaránt meg­követelik a pártirányítás színvonalának tökéletesítését. Ebben az összefüggésben esett szó a kongresszuson olyan fontos kérdésekről, mint a pártvezetés lenini normái, a pártmunka hatékonysága, a pártalapszervezetek szervező munkája és a káderpolitika. „ ... ahhoz, hogy valaki igazi pártvezető legyen — hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs a be­számolóban —, nem elegendő elvégezni a pártiskolát. A ve­zető pártmunkára kiemelt elvtársaknak együtt kell lenniük a dolgozó tömegekkel, hogy ne dokumentumokból, hanem személyes tapasztalataik alapján tudják, mi foglalkoztatja országunk munkásait, parasztjait és értelmiségét, ismerjék életüket, igényeiket, érdekeiket. Törekedni kell arra, hogy éppen ezt az iskolát, az élet, a tömegek körében folytatott gyakorlati munka iskoláját járja ki valamennyi kommunis­ta, akit tartaléknak tartunk a kiemelésre.“ A beszámolójelentés — a pártmunka egyéb feladatai kö­zött — kellő hangsúllyal, fontosságának megfelelően fog­lalkozott a párt eszmei és politikai nevelő munkájával is. Az ezzel kapcsolatos kérdések közül a pártpropaganda- idő- - szerű feladataira irányította a legnagyobb figyelmet. Külö­nösen kiemelte azt a tényt, hogy a propaganda nem térhet ki a kényes témák, az úgynevezett nehéz kérdések megvá­laszolása elől. Ha a kommunisták nem adnak választ az ilyen — gondokat, problémákat, hibákat feltáró — kérdé­sekre, akkor ezt az ország és a rendszer ellenségei feltét­lenül kihasználják a szocializmus megrágalmazására. De semmivel sem kisebb a jelentősége a bírálatnak és önbírá­latnak sem, melynek gyakorlása kell hogy áthassa vala­mennyi pártalapszervezet tevékenységét. Nem kétséges, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa doku­mentumainak mélyreható tanulmányozása, a szovjet kom­munisták tapasztalatainak megismerése és általánosítása hozzásegít bennünket saját feladataink eredményesebb meg­valósításához. Különösen a mostani időszakban, amikor az SZLKP hamarosan sorra kerülő kongresszusát, valamint a CSKP XVI. kongresszusát készítjük elő és tartjuk meg. SZOMBATH AMBRUS CSAK SZÓT ÉRTVE LEHET A komplex intézkedések érvényesítésében szerzett tapasztalatok: és a propagandisták Kiváló eredményeket ér el Brat islava —Ostredky ben a Klementis utcai gyorstisztí­tó. A hattagú ezüstérmes szocialista munkabrigádot Helena Gažová vezeti. Gyors - tisztítást 24. órás határidővel vállalnak, de a megszokott ötnapos határidővel is. Csak januárban 3785 ruhát tisztí­tót tak. A képen: Anna But- kooičová eltávolítja a folto­kat á ruhákról (Drahőtin Šulla felvétele — CSTK) Élénk vito követte az elő­adást azon a szemináriumon, melyet a bratislavai Szakszer­vezetek Házában a . SZISZ KB ipari osztálya és a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa^ kö­zösen rendezett. A résztvevők — zömükben gazdasági vezető-' ként dolgozó ifjú 1 kommunis­ták és -fiatal szakszervezeti tisztségviselőik hazánk nagyobb üzemeibőF — érvelvet a~maguk véleményét szenvedélyesen hangoztatva vitatkoztak a komplex intézkedések érvénye­sítésében szerzett' tapasztala­taik alapján. így a vita;***me­lyet JÁN~ PETIK,Ta SZISZ KB ipari osztályának vezetője ' szervezett meg, nem olyan volt, miiit egy kis patak békés csörgedezése, hanem hasznos és tanulságos volt. Érdemes a vitából felidézni egy-egy rész­letet. Ml ELŐNYÖSEBB? JÁN BARTOŠ, a Slovakotex nemzeti - vállalat trenéíni üze­mének vezetője: — Ürülünk, hogy a komplex intézkedések támogatják az előzetes vállalati tervezést. Tény, hogy előnyösebb az igé­nyesebb tervet elfogadni, mint a kevésbé igényes tervet túl­teljesíteni. Ez mind a mennyii ségi, mind a minőségi muta­tókra vonatkozik. Rendben is van ez a vállalati tervezés szintjén. Csakhogy ezt a meg­változott'1 szemléletet meg kell érlelni-a munkabrigádokkal, és ehhez kevés az eddig alkal­mazott gazdasági propaganda. Több kell! Jóval több. MOLNÁR ANDRÁS, a bratis­lavai ‘ Dimitrov Vegyi Müvek szakszervezeti bizottságának elnöke:. . — A munka verseny, a válla­lási mozgalom bevált módsze­reinek alkalmazásával megva­lósítható mindez. Nálunk már nem gyártanak egyetlen olyan készítményt sem, amely a gyártmányok minőségi besoro­lása szerint harmadosztályú lenne, Mi csak első, vagy má­sodosztályú árut gyűrtünk. Ugyanakkor csökkentettük a balesetek számát, 84. százalék­ról 80 százalékra, és 63 olyan feladatot teljesítettünk a szak- szervezeti aktivitás során, me­lyek a megváltozott szemlélet megértését bizonyítják. ^MÍROST.AV "ANŤONIK mér­nök, a Formatervező' Intézet igazgatója: — A minőség kor-követel­mény. Aki halad, jó minőségű árut termel. Aki lemarad, meg­áll, hát azt ülik. Üssék is! Az áralakításnál pontosítani kell az első és a másodosztályú mi­nősítés közötti különbséget. Legyen nagyobb! Szaki tanJ kell a tetszés szerint) megíté­léssel és érdekeltté kell tenni anyagilag mindazokat, akik közreműködnek á minőség ala­kításában. A gazdasági vezető­ket, a tervezőket, az újítókat és ésszerüsítőkot, persze a for­matervezőket és a dolgozókat is. Nem akárkit, hanem min­denkit, aki ebijen érdekelt. És akkor hatékony lesz a propa­gandáink is. AMI BIZONYOS: VÉGE AZ EGYENLÖSDINEK MU.OS RYBÁR mérnök, a Banská Bystrica-i Rozkvet ter­melőszövetkezet tervezője. — Akik megszokták, hogy mások, a közösség rovására éljenek, a munkában ne mu­tassanak különösebb igyekeze­tei, nem tetszéssel fogadják az önelszámolási rendszer alapján bevezetett intézkedése­ket, ez igaz. A bérszabályozás, a bér ösztönző részének kiala­kítása, konkrét feladatok telje­sítéséhez való kötöttsége ugyanis nem engedi meg az általánosítást, ami miatt, egye­sek háhorognak. A többség azonban örül. DEZIDER JELENŐIK, a bra­tislavai Technika Házának dol­gozója: — Annyit feltétlenül meg kell valósítani, hogy a mun­kában élen járó dolgozók sza­vára jobban odafigyeljenek. A műszaki káderek sohasem vol­tak hívei az egyenlősdinek, s a közismert „lógósokat“, akik egyébként rendszeres „hozzá­szólók", sem szívlelték soha. Propagandánknak többet kelle­ne foglalkoznia ilyesmikkel. A LÁTÁSMÓDRÓL BOROS PÉTER, a košicei /Kassaj Kelet-szlovákiai Vas­mű SZISZ-szervezetének tiszt­ségviselője: — A termelési prognózisok és programok, melyek alapo­sabb, körültekintőbb összeállí­tását" joggal sürgetik az ága­zati és vállalati vezetőségek, nagyon fontosak, mert az újí­tások és a termelési mutatók alakítása csak ezután valósít­ható meg. Nagyon fonios azon­ban annak a felismerése is, hogy politikai munkával kell párosulnia a megvalósításnak, hiszen tény és való: döntő té­nyező az ember. Dr. JOZEF ZV1RLZ közgaz­dász, a bratislavui Műszaki Egyetem előadója: . — Erre a látásmódra azon­ban nevelni, szoktatni kell a gazdasági vezetőket, főleg 4 fiatalokat. Alapvető kérdés, hogy a tudományos-műszaki feladatok, és a termelési fel* adatok megfelelnek-e az ob* jektív követelményeknek, el­érik-e a szükséges színvona­lat, összemérhotők-e a világ* színvonallal. Ez politikai tisz« tánlátást és magas fokú szak­értelmet követel. JÁN BL1CHA, a SZISZ ga> lántai Városi Bizottságának elnöke: — Ezen a területen különö­sen nagy politikai értéke van' a személyes vezetői magatar­tásnak. A komplex intézkedés sek érvényesítése és az emlí­tett szempontú propaganda­munka, a politikai nevelő mun­ka szoros kapcsolatának egyik Jó példájaként tartjuk számon a TOS vállalat, városunkban működő üzemében 'dolgozó kommunista gazdasági vezetői és propagandisták eljárását. Az eredmény: a munkaerők vándorlásának megszűnése, a garantált minőség, a munka­termelékenység növelése. • • • A vitából kitűnt: a komplex intézkedések csak akkor érvé­nyesülnek, ha törődnek is az érvényesítésével. Nem csoda­szer, de hatékony, tökéletesíti a tervezés és a termelés * irá­nyítását. 1-Ia a gazdasági veze­tők tudatosan alkalmazzák, ha az agitátorok és propagandis­ták a mindennapi életből vett, ismert tényekre támaszkodva m egmag yar ázzák, m i nde i ík i megérti: legközvetlenebb érde­ke az érvényesítés. Persze, csak szót értve lehet megnyerni azokat, akiknek ez érdekük. Nem újkeletű feladat. Az agitátorok, a propagandis­ták, a kommunista tisztségvi­selők már sok hasonló felada­tot teljesítettek és sikerrel, mert a haladás, a fejlődés szolgálatában" cselekedtek. Most is erre, a másokat is meggyőző cselekvésre van szükség. ~ HAJDÜ ANDRÁS UJ szó 1951. III. 12. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents