Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-09 / 57. szám, hétfő

En ergfSiényes szakosztály gsndjai

Arra a kérdésre, hogy mitől ilyen jó a füleki (Fiľakovo) birkózósport? — Molnár Tibor, a szakosztály titkára meglepően őszintén válaszolt: nem mi vagyunk olyan jók, hanem a többiek gyengék. S valóban, ha 'kicsit utána nézünk a szakvezető kijelentésének, igazat 'kell neki adnunk, hiszen hazánk birkózósportja, különösen a szabadfogásban, egyelőre nem mérhető a szomszédos baráti országok mércéjével. Legfeljebb egy-két versenyzőnk tudása éri el a nemzetközi szintet, s a hazai bajnokság színvonalában sem tapasztalható számottevő fejlődés az utóbbi esztendőkben.

A tények persze, ettől függetlenül tények maradnak; a fülekiek továbbra is ott vannak az ország birkózósportjá- •nak élvonalában, s elmúlt esztendei eredményeikkel tovább erősítették helyzetüket. Az egyesületek pontversenyében a korábbi hetedik helyről a hatodikra kerültek, s a felnőtt mezőnyben is tartani tudták előkelő helyezésüket.

A ligaküzdelmek során a legpom terősebb versenyzőnek Chára Zd,enék bizonyult, aki minden mérkőzését megnyerte. A 100 kg-on felüliek súlycso-; portjának legjobbja Trenčín- ben látogatja az edzéseket, s csak a csapatbajnoiki és egyélni versenyeken csatlakozik (klubtársaihoz. Kitűnő teljesíteném yt nyújtott a válogatottságról önként lemondó Chárán kívül dr. Laco és a Prievidzáról igazolt Halaburd is, akik mérkőzéseik nyolcvan százalékát megnyerték. A csapat jelenlegi két válogatott kerettagja, Halász Lajos és Szabó Pál sérülések és betegségek miatt csak néhány találkozón állt rendekezésre, velük még eredményesebb lehetett volna a csapat.

Hasonló előrelépés tapasztalható az utánpótlás nevelése terén is. A különböző ikorcso- portú fiatalokkal Vandlík, Jedlička, Halaburd és Illés foglalkoznak, s rendszeres munkájuk eredményeként Cérnák Jozef és Llpička Milan személyében az ifjúságiak között is van már két válogatott kerettag versenyzőjük. Az új szakosztályvezetés, melynek élére Ernst György került, jövőbeni legfontosabb feladatának éppen a fiatalok nevelését tartja. Nem is titkolják, hogy a jövőben a szakosztályt látványos igazolások helyett saját nevelésű fiatalokkal kívánják erősíteni.

Molnár Tibor szakos*tálytitkár véleménye szerint a jó szereplés, az örvendetes fejlődés mellett sem szabad a szaporodó gondokról megfeledkezni. A legnagyobb probléma pillanatnyilag a vezető edző személye ikörül akad, akinek elévülhetetlen érdemel vannak a füleki birkózósport fejlesztésében és eredményességében. Szigorúan vett szakmai munkán kívüli tevéken ységét azonban sok bírálat éri a felső sportvezetés részéről, s ha ezek a legközelebbi napokban nem tisztázódnak végérvényesen, valószínűleg megválik tőle a szakvezetés. Ugyancsak előtérbe kerülnek a létesítménygondoik. A sok küzdelmet látott, tornaterem már nem felel meg a kor követelményeinek. Az új versenykiírás értelmében ugyanis a csapatbajnoki találkozók at torna formájában bonyolítják le, s az I. ligacsapatok részvételével egyszerre két szőnyegen folynak a mérkőzések. A' nagy létszámú versenyzőgór-! dán kívül helyet kell biztosítani a vezető- és pontozóbíróknak, a csapatvezetőknek és orvosoknak, ami gyakorlatilag a szurkolók egy részének kirekesztésével jár. Mindez anyagi és erkölcsi támogatás terén hátrányosan érinti az egyesületet. Korábban hét—-nyolcszáz nézője is volt a bajnoki küzdelmeknek.

Megnyugtató megoldást csak új sportcsarnok építése jelentene, ennek pillanatnyilag legnagyobb akadálya, hogy a városnak nincs területfejlesztési, területrendezési terve. Az edzés- lehetőségeken kívül gondot okoz a rehabilitációs berendezések hiánya is. Fürdő ugyan van, kisméretű medencével, de évek óta nem üzemel.

A viszonylag mostoha körülményeik ellenére a versenyzők bizakodással tekintenek az új idény elé. A felkészülés most az új kiírású versenyrendszer és a lerövidített mórközésidő figyelembevételével történik. A heti négy foglalkozás intenzitása minden korábbinál jelentősebb, hiszen a jövőben hihetetlenül megnő a gyorsaság, az állóképesség, a robbanékonysag jelentősége. Az eddigi tapasztalatok szerint a mérkőzések pergőbb ritmusúak, látványosabbak. Figyelembe kell venni a bírói szigort is, hiszen ezután sokkal előbb intik meg majd a versenyzőket, s ha passzívak, még a legjobban felkészült versenyzők is a leléptetés sorsára juthatnak.

A jelenlegi keret tagjai. Danyi László, Oláh Igor, Jankovics Tibor, Jedlička' Miroslav, Halász Lajos, Sliva Tibor, Halaburd Jaroslav, Kollár Vince, Zalka Tibor, Vandlík Jozef, Szabó Pál, Valach Kazimír, Bernáth István, Dr. Laco Karol és Chára Zde- nék — teljes mértékben átérzik felelősségüket, s a jövőben is mindent elkövetnek majd a füleki birkózósport hírnevének öregbítése érdekében.

HACSI ATTILA

Korai főpróba

Az idei szabadfogású birkózó Európa-bajnokságig még másfél hónap van hátra, így korai lenne az esélylatolgatás, mint ahogy elsietett dolognak tartjuk ennyi idővel korábban meg- rendezni a kontinensbajnokság főpróbáját is. Márpedig ez történt február végén a bratisla-i vai sportcsarnokban, ahol a város felszabadulásának tiszteletére rendezett hagyományos szabadfogású birkózóversenyre került sor az év legrövidebb hónapjának utolsó napjain.

Az év eleje birkózónaptárának hibáit már korábban kifogásoltuk ugyanezeken a hasábokon, s olcsó dolog lenne örülni a bekövetkezett sikertelenségnek, amely előre vetette árnyékát. Ugyanis még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett sikernek elkönyvelni, hogy az EB-re jelölt öt versenyzőből négy indult a versenyen, de csak két negyedik helyre futotta tudásukból. (Ez utóbbi szó elől szándékosan maradt el a jelző, hiszen csak remélni lehet, hogy pillanatnyi megingásról van szó...). Ezúttal kár lenne az erős mezőnyre hivatkozni, hiszen az Európa-bajnok- ság mezőnye jóval erősebb leszl

Fenntartás nélkül egyedül Gúlák teljesítményét dicsérhetjük a 62 kilóban, aki — legalábbis a legjobb hazai vetélytársaival szemben — magabiztosan, s nagyobb tudású külföldi ellenfeleivel is emberül küzdött. Ök jelenleg jobbak. Negyedik helye így nem csalódás.

A 68 kilóban a másik jelölt — Hünsch — teljesítményén kiütköztek a fáradság jelei, s nem került az első hat közé. Az, ahogy a szovjet Eldarovot tussolta, minden elismerést megérdemel.

Legtapasztaltabb szabadfogású birkózónktól, Karabintól méltán vártunk jó szereplést és nagy csatát az NSZK-beli Knosppal esedékes mérkőzésén, azonban a találkozó elmaradt, mert Karabin korábbi sérülésé- re hivatkozva visszalépett. így a 74 kiló tavalyi Európa-bajno- ka — Knosp leiskolázta a mezőnyt, még csak meg sem izzadt a dobogó legfelső fokáig vezető útján.

Kucírko negyedik helye biztató a 82 kilósok között, őt is csak külföldi versenyzők előzték meg. Szerencsére sorsolás esetén az EB-i is bekerülhet az első hat közé, csak bízni lehet abban, hogy a 100 kilóban EB- jelölt Strnisko sérüléseiből felépül.

Fáradtság, sérülés... Ezek voltak okai tehát n rossz szereplésnek, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen rövid idő alatt ez volt az ötödik torna, amelyen a birkózók indultak: a két ligatorna, majd az országos bajnokság, Prágában a Februári Győzelem emlékverseny, s most ez a Felszabadulási verseny, ráadásul néhányan elindultak e hét végén Szófiában, a Dán Kolov emlékversenyen is ...

Amikor a verseny kezdete előtt találkoztam Borisz Attilával, a kassai (Košice) Lokomotíva birkózóinak mesterével, Hönsch Vili arcát mutatta: »Nézze, a „monoklik“ még el sem múllak, s már újra versenyezni kell.« A versenyen részt vett lengyel birkózók vezetői a versenynaptár fölötti meditálás közben megkérdezték: „Miért

nem birkózók csinálják...?!“

A múltkori alkalommal és most is az eddig felsorolt érvek eléggé világosak a nem birkózószakembereknek is, de vanP'

Mgfla

f

19«l.

m

III. 9.

111

l

5

nak sokkal súlyosabb ellenérvek, amelyekről csak a szakemberek tudnak. A folyamatos hosszú versenyeztetés komoly terhet ró a versenyzőkre. Nemcsak a szőnyegen kell bizonyítaniuk. Az egyik versenyről a másikra utazás idegi terheket rak a birkózókra. Sőt, ezt kétszeresen is, mert nemcsak a versenyizgalmak esnek latba ennek felmérésénél, hanem a versenyzőknek tartani kell súlyukat! Ez pedig szigorú étrendet, áliandó fogyasztást igényel, s ez nemcsak idegi teher, hanem a gyomor tűrőképességének is komoly próbája. Jó lenne, ha a balul sikerült főpróbát sikeres „előadás“ követné majd Lodzban, de bármilyen is legyen a szereplés, a versenynap, tár összeállításakor még egyszer sem szabad az idei hibába esnil

E verseny az EB-főpróhatól eltekintve is tartogatott érdekességeket. A legfontosabb közülük a birkózás új szabályainak bemutatkozása volt — nemzetközi versenyen — a szlovák fővárosban. Elmondható, hogy a versenyzők sokkal jobban alkalmazkodtak a lerövidített mérkőzésidő követelményeihez, mint a bírák. A versenyzők két csoportba sorolása pedig már eleve döntő lehet, hiszen ha két vagy több nagy esélyes egy csoportba kerül, ez számukra a legjobb esetben is csak 1., 3. (esetleg 5. stb.) helyezést hozhat. Csak egy biztos: Aki első akar lenni, mindenkit le kell győznie, hiszen a minimumra csökkent annak a lehetősége, hogy vereséggel is csoportelső lehessen valaki.

Végül említést kell tennünk a rendezésről is. A verseny — immár hagyományosan (és számomra érthetetlenül) — ezúttal is szinte közönség nélkül zajlott. A döntők napjára egy szőnyeget készítettek a sport- csarnokba a rendezők — 27 mérkőzésre! így nem csoda, hogy négyórás birkózómaraton- nal zárult a verseny, mintegy igazolva azt a birkózók között elterjedt szállóigét, amely szerint: „Birkózást csinálni fárasztó, nézni meg unalmas!“

Kár...

MÉSZMOS JÁNOS

Kiemelés az asztalitenisz VB-re

A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség elkészítette az Űj vidéken április 14. és 26. között sorra kerülő világbajnokság kiemelési listáját. A két egyéni számban 32—32 játékos szerepel az erőlistán. Klampár Tibor a legjobb európaiként az ötödik helyet foglalja el, Gergely a 19., Jónyer a 26., míg az angol Hammersley a legjobb európai a 8. helyen, a két magyar közül Ma^os a 14., Oláh pedig a 21. a sorban. A csehszlovák féfiak közül DvoFáček a 9., Or- lowski a 15. A nőknél Uhlíková a 16. helyen lett kiemelve.

A két lista élcsoportja:

Férfiak; 1. Ono (japán), 2. Kuo Jao-hua (kínai), 3. Si Csin- hao (kinai), 4, Vang Hiu-juan (kínaij, 5. Klampár - (magyar), 6. Bengtsson (svéd), 7. Si Csen- hua (kínai), 8. Hszie Kai-ke (kínai ), 9. Dvoŕáček (csehszlovák),

10. Li Csen-si (kínai), 11. Douglas (angol), 12, Takasima (japán), 13. Lu Jao-hua (kínai),

14. Secretin (francia), 15. Or- lowski (csehszlovák), 16. Surbek (jugoszláv).

Nők: 1. Csang Te-jing (kínai),

2. Csao Jen-hua (kínai), 3. Kui Bai-csang (kínai), 4. Tung Ling (kínai), 5. Pák )un Szun (Koreai (NDK-beli), 6. Li Szong Szűk (Koreai NDK-beli), 7. An Mae Szűk (dél-koreai), 8. Hammersley (angol), 9. Cseng Li-Juan (kínai), 10. Vriesekoop (holland), 11. Csen.Jian-ping (kínai),

12. Kavahigasi (japán), 13. Popova (szovjet), 14. Magos (magyar), 15. Kim Kjung Ja (dél-ko-. reai), 16. Uhlíková (csehszlovák).

A kiemelési liste összeállítá-. sánál — amint azt a nemzetiközi szövetség közölte — döntően a múlt ősz óta megrendezett versenyeket vették alapul.

Ahogy a VB-kienielésből kittit nik, kevés európai versenyző lehet méltú ellenfele az ázsiaiaknak, de különösen a kínaiaknak. E kevesek egyike KLAMPÁR TIBOR, aki a legutóbbi Európa 12 viadalon kitűnői formáról tett tanúbizonyságot. Minden szakember azt tartja róla, hogy ha jó napot fog ki, senki sem tudja legyőzni

Teret adni más sportágaknak is

Régi felfogás, hogy a községek sportéletét, általában a gömbülyü pettyes labda „vará* zsa“ határozza meg, szinte csak erre fordítanak figyelmet, mintha más sportág nem is létezne. Szerencsére nincs így Nagymagyaron (Zlaté Klasy) az Agroprogres sportegyesületben sem, ahol a kerületi I. B-osz- tályban szereplő labdarúgócsapaton, meg a Brátislava-város

I. osztályában játszó tekecsapaton kívül a kerületi I. osztályban szereplő teniszcsapat is jelentős szerepet játszik a község tömegsportjában.

E témával kapcsolatban beszélgettünk a 307 tagot számláló sportegyesület 11 tagú vezetőségének tagjaival, akik a közelmúltban megtartott évzárón értékelték az elmúlt hároméves választási időszak alatti tevékenységet.

Bevezetőként Németh László egyesületi elnök arról szólt, hogy a lehetőségekhez mérten igyekeztek azonos feltételeket biztosítani mind a négy szakosztálynak. Ehhez a patronáló üzemek mellett a hnb és a járási szervek is jelentős anyagi támogatással járulnak hozzá. Szerinte a falusi viszonylatban egyszerűbb az olyan sportágat, mint a labdarúgás, felkarolni, hiszen mindenütt kellő tömegbázisra, pártoló tagságra talál. Az a helyes meglátás, ha a községi egyesületekben a labdarúgás mellett teret biztosítanak más sportágak működéséhez is, ezzel elősegítve a tömegjellegű testnevelési kultúra fejlesztését.

Az igazi sportvezetők közé sorolják a íiatal Safarit Béla pedagógust, aki a községben néhány évvel ezelőtt szakosztályt alapítva meghonosította és kerületi szintre emelte az egykori „úri“ sportágat, a teniszt. Jelenleg e szakosztályban mintegy 40 aktív versenyzőt találunk, akinek a tevékenységével is elégedettek lehetünk, hiszen az 1980/81-es bajnoki év őszi idényében az „A“-csapat a kerületi I. osztályban az előkelő 3. helyen, a „B“ és az ifjúsági csapat pedig a kerületi

II. osztályban a 4., illetve a 3. helyen végzett. Tél folyamán pedig a szlovák tanításnyelvű alapiskola tornatermében megrendezett nyugat-szlovákiai kerületi teniszbajnokságon a diákok kategóriájában a szakosztályvezető fia, Safarit Róbert került az első helyre. A szakosztály tagjai a társadalmi épí- tömunkából is kiveszik részüket. Országos viszonylatban 1660 ponttal az előkelő 7. helyet, kerületi szinten a 3. helyet szerezték meg.

ífiiiliílifliili

A tekesport „megszállottja* ként“ emlegetik Szlanicska Fe-. rencet, aki szívósan küzd fiai és lányai érdekeiért, az 59 fős szakosztályban folyó politikai és szakmai nevelő munka ha-: tékonyságának javításáért. A' négy csapat közül az „A“ és a „B“ a Bratislava-város I., illet-* ve II. osztályában, a női és az ifjúsági pedig a Bratislava-város bajnokságában szerepel több-kevesebb sikerrel. Az 1980/81 es bajnoki év tavaszi idényének rajtját az „A"-csapat a 3. helyről, a „B“-csapat pedig a táblázat éléről kezdi, így, megvan a remény arra, hogy az „A“-csapat újra felkerüljön a Szlovák Nemzeti Ligába. Az sem lebecsülendő tény, jegyzi meg Dávid László, hogy a szak-, osztály az évek során egy második, három harmadik és egy; negyedik osztályú edzőt, vala-í mint egy II. és kilenc III. ősz- tályú játékvezetőt is nevelt e népszerű sportág számára.

Ami az ifjúsági és női teke-, csapat előtt álló feladatokat il-s leti, Szlanicska Ferenc szakosztályvezető és Mózes Sándor József edző elmondta, hogy az eddigieknél hatékonyabb politikai és szakmai nevelőmunkával kell elősegíteni a bajnoki fordulókban való helytállást.

Horváth László arról tájékoztat, hogy eredményes munkát fejt ki az úgynevezett üdülésitestnevelési szakosztály is, amelyben a kedvtelésből, nem rendszeresen sportolók tevékenykednek. Így férfi teremfoci és lábtenisz csapat, szülők- óvodások csoportja, valamint a felesleges kilóiktól megszabadulni vágyók csoportja jár rendszeresén edzésekre, gimnasztikái gyakorlatokra a helyi alapiskolák tornatermében.

A futball-szakosztály munkájáról szólva Csík Vilmos szakosztályvezető és Pellérdi István vezetőségi tag derűlátóan vélekedett, hiszen a fiatalok példaképéül is állítható 28 éves Vlahy Árpád csapatkapitány vezetésével és Michal Medvíď játékos-edző szakszerű útmutatásaival a tavaszi idényben sikeresen kíván szerepelni, meg is pályázhatja a kerü’.eti I. B- osztály déli csoportjának bajnoki címét.

Végezetül elmondhatjuk, hogy Nagymagyaron is jó kezekben van a község sportélete, a hozzáértő vezetők ezt nem 'csak szeretik, hanem a falu lakosságával karöltve áldozatot is váN lalnak a tömegsport fejlesztéséért, amit a járási szervek is nagyra értékelnek.

MÉRI ISTVÁN

Ililllíill

{írni