Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-05 / 54. szám, csütörtök
CSEND - TANCDALENEKESEK Üli ? Mint azt már az újságok többször is hírül adták, a CSEMADOK járási bizottságainak rendezésében rövidesen megkezdődnek a Melódia '81 járási versenyei. Az országos elődöntő és a döntő ősszel lesz. A Melódia a csehszlovákiai magyar táncdalénekesek országos versenye, céljai közé tartozik többek között „a csehszlovákjai magyar fiatalok között felfedezni a tehetséges táncdalénekeseket, biztosítani továbbfejlődésüket. A Melódia már csaknem hat éve létezik, eddig két ízben rendezték meg. Volt tehát idő termi az előbb említett cél érdekében. Hoev a tettek miképpen tükröződtek vissza a Melódia ’79 első két helyezettje énekesi pályafutásának fejlődésében, erre — és ezzel kapcsolatban néhány kérdésre — szeretnénk választ találni. Farkas Zsuzsa, a Melódia ‘79 első helyezettje: „Nálunk családi hagyomány az éneklés, úgyhogy nem is tudom pontosan megmondani, mikor kezdtem e) énekelni. Tízéves koromban jelentkeztem a rádió gyermekkórusába, ahol körülbelül nyolc évet töltöttem el. több külföldi országban is jártunk. Első karnagyunk Ondrej Francisci volt. Ez a nyolc év nagyon sokat adott nekem. Hosszú id^ig szólista is voltam, megtanultam a helyes énektechnika alapjait, megszoktam a fellépések hangulatát. Közben tagja voltam az alapiskola énekkarának is. A gimnáziumban ismertem meg a jelenlegi Fornax együttes néhány tagját, ekkor kezdtem el foglalkozni a táncdal-éneklés- sel. Ez a stílus másfajta éneklést kívánt és nem volt köny- nyü az átállás. A Melódia első évfolyamában 1977-ben Dem- jén Ferenc dalaival indultam és nagy meglepetésemre harmaduk helyen végeztem. Ami a fellépési lehetőségeket illeti a verseny után semmi segítséget nem tapasztaltam. Továbbra is a Fornaxban énekeltem, vezetőnk Botos Jenő lett, akinek nagyon sokat köszönhetek. Két év múlva újra indultam a Melódia versenyében és első helyezést értem el. A helyzetemen sajnos ez sem változtatott, ha csak nem számítom a gombaszögi fellépést és szereplésemet a rádió szilveszteri műsorában. Ekkor, mint a Melódia győztese, már nem is vártam kézzelfogható segítséget a CSEMADOK-tól, a Fornaxban jól éreztem magam.“ Nagy Lea, a Melódia ‘79 második helyezettje: „Elég korán elkezdtem énekelni, az alapiskolában szinte valamennyi ünnepségen felléptem, ugyanígy volt ez a gimnáziumi években Is. A Melódia 1977-es évfolyamára beneveztem, a járási verseny közönsége tetszéssel Is fogadta az általam előadott számokat. Ennek ellenére kiestem és nem jutottam el a következő fordulóba. Nagyon elkeseredtem, és sokáig nem énekeltem. Egy bizonyos idő elteltével azonban a gimnáziumban megalakult az Ars Musica elnevezésű együttas, amelyhez; legszebb emlékeim fűződnek. Dusík Gábor verseket zenésített meg, ezeket adtuk elő. Zongora, vonóshangszerek és ének szerepelt az összeállításunkban. Töbh nagy sikerű koncertet adtunk. Magyarországra is eljutottunk. Amikor meghirdették a Melódia 1979-es versenyét, Ismét jelentkeztem é-s ezúttal a második helyen végeztem. A döntő előtt meg utána is többen mondták a szervezők közül, hogy a verseny után segíteni fognak bennünket, de ebből csak a gombaszögi fellépés valósult meg. Sokkal többet tett a rádió magyar nyelvű adása. ahol hangképekben számoltak be a versenyről, beszélgetéseket készítettek velünk, szerepeltünk a rádió szilveszteri műsorában, egyszóval, igyekeztek bennünket bemutatni a szélesebb közönségnek is. A Melódia után egy ideig ismét nem énekelhettem, csak most nyílt lehetőség, hogy néha felléphetek valahol. Eléggé elkedvetlenítő ez a jelenlegi állapot, ha nem szeretnék úgy énekelni, már régen abbahagytam volna.* Ez tehát az első két helyezett véleménye és nincs tudomásom arról, hogy a többi résztvevőnek jobb tapasztalatai lennének a verseny utáni, továbbfejlődésüket elősegítő tettekről. Tehát az eddigi két fesztivál után a helyzet olyan volt, hogy a rádió és az újságok jóvoltából a Melódia résztvevői a figyelem közéopontjá- ba kerültek, majd a következő évfolyam megkezdéséig nagy csend vette őket körül. Nem csoda hát, ha egy részük elkedvetlenedett és abbahagyta vagy egy időre megszakította az éneklést, belenyugodva az érdektelenségbe. Egy énekes továbbfejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges alapfeltételek közé tartozik a fellépési lehetőségek biztosítása, melyek között az énekes bizonyos rutint és tapasztalatot szerezhet, folyamatosan képezheti magát, fejlesztheti énektechnikáját. Ez utóbbit biztosítani jelenleg a Népművelési Intézet feladata, de mint Farkas Zsuzsa és Nagy Lea elmondták, nincs tudomásuk ilyen tanfolyam indításáról. Jó énektanárt szerezni pedig nem egyszerű dolog még olyan nagyvárosban sem, mint Bratislava, nem szólva a kisebb városokról, falvakról, ahonnét a Melódia résztvevőinek többsége származik. Dunajszky Géza, a CSEMADOK KB zenei szakelőadója szériát a Melódia résztvevői ebben az évben már kérhetnek a Népművelési Intézettől szakmai segítséget, melyet meg is kellene kapniuk. Ha ez megvalósul, bizonyára előrelépést fog jelenteni a jelenlegi helyzethez képest. Ez azonban még csak a jobb éneklést biztosíthatja. Fontos lenne az is, hogy legyen hol énekelni, tapasztalatot és bizonyos fokú népszerűséget szerezni. Az amatőr énekesek számára a „legkézzelfoghatóbb“ és leggyakoribb éneklési lehetőséget a különféle bálok és táncmulatságok jelentik. Ezeken az együttesek célja a divatos külföldi számok minél gyorsabb és élethűbb lemásolása és előadása. Saját számmal éppen ezért, vagy ezért is nagyon kevesen jelentkeznek. Márpedig különbség van a gépies másolás és az alkotó munka között. Az énekesek többségének egyszerűen nincs más alkalma az említetteken kívül, ahol gyakrabban énekelhetnének magyarul. Vagy ha van Ilyen, akkor azt nagyon kevesen használták ki, kézzelfogható eredménye pedig nincs. Az egyetlen ismertebb alkalom az kétévenként megrendezésre kerülő Melódia táncdal fesztivál. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, van-e értelme ilyen körülmények között energiát és pénzt fordítani egy ilyen Speciális iskolák Több mint ötszáz iskola működik az NDK-ban a süket, a nagyothalló, a vak, a gyen- génlátó, a beszédhibás, a magatartási problémákkal küszködő. valamint az értelmi fogyatékos gyermekek számára. Ezekben az iskolákban minden növendék képességeinek megfelelő szakképzettséget szerezhet. Az ország huszonhat beszéd- javító iskolájában háromezer gyerek tanul; tizenöt iskolába a harm-atMk osztályig, nyolcba a hatodikig, egy Iskolába pedig a tizedik osztályig járnak a gyerekek. Kilenc beszédjavító iskolának saját kollégiuma van. Harminchárom speciális óvoda működik beszédhibás gyerekeknek, más óvodákban pedig külön csoportok alakultak, ahol logopédus foglalkozik a kicsinyekkel. A korai beavatkozás eredményeként a gyerekek het- ven-nyolcvan százalékának any- nyira megjavult a beszédkészsége, hogy nem kell őket gyógypedagógiai iskolába irányítani. (Neues Deutschland) országos versenyre, van-e értelme megrendezni a Melódia táncdalfesztivált. Ezt a fesztivált úgy kell kezelnünk, mint központilag kezdeményezett országos versenyt. melyre azonban, mint kiderült, megvan az igény. A baj csak az, hogy ez a verseny kellő alap nélkül jött létre éppen az előbb említett hiányosságok miatt. Éa itt még csak néhányat említettem. Most tehát az a fürcsa és paradox helyzet állt elő, hogy a csehszlovákiai magyar táncdaléne- keseknek van kétévenként egy nagy figyelemmel kísért országos versenyük, de két fesztivál közt egyszerűen légüres térben lebegnek. A probléma megoldása semmiképpen sem a Melódia megszüntetésében rejlik, ezzel ugyanis az énekesek elvesztenék egyetlen lehetőségüket, hogy összehasonlítsák tudásukat más énekesekkel, hogy nagyobb közönség előtt énekeljenek. A két fesztivál közti Időt kell kitölteni, valóban felfedezni a csehszlovákiai magyar fiatalok közt a tehetséges énekeseket, valóban biztosítani fejlődésükhöz a feltételeket. Ezt így leírni nagyon egyszerű, de ha figyelembe vesz- szük a körülményeket és a Jelenlegi helyzetet, a probléma megoldása roppant nehéz és időigényes feladat. Tulajdonképpen a semmiből kell valamit teremteni. Bár már akadt néhány biztató jel, a megoldás, vagy csupán egy részleges megoldás is, még nagyon messze van. A CSEMADOK lehetőségei végesek, de egy értekezlet összehívása, mely a holtpontról való elmozdulás lehetőségeit részletesebben megvizsgálná, azt hiszem nem ütközne túl nagy nehézségbe. Nem valószínű, hogy sikerül a problémáknak akár csak kis hányadára megoldást találni, de minden eredmény hozzájárulhat a csehszlovákiai magyar táncdalénekesek helyzetének javításához. Ez pedig közvetlenül is hozzájárulna a Melódia tömegbázisának kiszélesítéséhez, színvonalának emeléséhez és egy esetleges szerzői verseny bevezetéséhez is. GYÜROVSZKY LÄSZLÔ HIT ESH MARX KÁROLLYAL Vitathatatlan, hogy a Csehszlovák Televízió tavalyi filmsorozatai közül az egyik legérdekesebb a Marx Károly Ifjú évei című sorozat volt, amely a moszkvai Gorkij Filmstúdió és az NDK-beli DEFA közös produkciója. A film jóvoltából hét estét töltöttünk az Ifjú Marxszal. Azt írom, ifjú... és elgondolkodom. A film tényleg Marx ifjúságával foglalkozik, de a képernyőn megjelenik a portrékról jól ismert kifejező arc: a dús, ősz szakái és haj, a magas, homlok. Élénk vitát folytat a nézővel, bemutatja neki a zseniális ifjút olyannak, amilyen a valóságban volt; megmagyarázza tetteit, követi útját, az őt körülvevő igazságtalan világ elleni első spontán lázadásaitól a kommunizmus fényes eszméi győzelméért folytatott tudatos tevékenységéig. A számunkra Ismert, érett Marx vezet be minket a múltjába, Ifjúságába, a géniusz születésébe. Megismerhetjük emberekért dobogó szívét, jellemét, amely az ellenséggel szembeni elvhű és következetes harcból, a hozzá közelálló emberek iránti gyengédségből és szenvedélyes szerelméből tevődik össze. Ogy vélem, ez a film mindenkihez szólt. Mindig türelmetlenül vártam az újabb találkozást, az okos elbeszélővel. Ez a hét este felejthetetlen élmény volt. A tehetséges nemzetiközi stáb, Lev Kulidzsanov rendezővel az élén, színes képet festett Marx Károly alkotó életének egy negyedéről — korai útkereséseiről és eszméi születéséről. Nagy hatással van a nézőre, hogy a filmben maga Marx a történetek elbeszélője. Közvetlenül, szug- gesztívam, néhol könnyed iróniával beszélget a nézővel, értékeli ifjúkori tetteit. A filmsorozat bebizonyította, hogy a nagy hősöknek nincs szükségük talapzatra, amely nélkül nem tud meglenni a nagy személyiségekről szóló sematikus filmek sora. Az utóbbi években sajnos nagyon sok Ilyen filmet láttunk, amelyben az élethű helyzeteket sémákkal helyettesítették, s a hősök testetlen, idealizált emberekké váltak. Szerencsére, ez a látásmód nem szabály. A Marx Károly ifjú évei című tévéfilm sikere a rendező mellett a főszerepet játszó bolgár színész, Venceszlav Kisszev és a többi szovjet és NDK-beli színész érdeme is. A színészi sikerek abból a közös célból, hatalmas igyekezetből születtek, hogy a nézővel megértessék a kor légkörét, amelyben élt, alkotott és harcolt az ifjú Marx. A főszereplő tehetséges munkájáról már sok dicsérő sort írtak, melyekhez csak csatlakozni lehet. Renata Blu- me kitűnő partnere volt Kisz- szevnelc, és sokat tett azért, hogy a feleség szerepében a mai nézőhöz közelebb hozza a nagy személyiséget, életének drámai epizódjait. Szeretnék megállni Engels- nél, akit a filmben Szafronov, egy fiatal szovjet színész személyesített meg. A filmsorozat bemutatásáig neve ismeretlen volt. A Moszkvától 180 kilométerre fekvő Kalinyin Drámai Színházában működik, s én merem állítani, hogy ez jó színház Már nem egy tehetséges művészt nevelt fel, akik közül néhányan, mint például Szpartak Misulin, országos hírnévre tettek szert. Emlékezzünk csak vissza, milyen szeretettel, alázattal és odaadással tekint Engels— Szafronov tanítójára és barátjára, Marxra első találkozásaikkor, melyeket oly kifejezően és részletesen mutat be a film. Az Ifjú színész csodálatosan ábrázolja hőse jellemének kialakulását: a néző a zárórészekben már látja, hogy a géniusz mellett géniusz áll. Ezzel egyidőben épp olyan egyszerű, kedves és szerény, mint a film elején. Megnyerőek természetességükkel azok a jelenetek, melyek Marx és Engels társszerzői munkáját mutatják be. Szellemi egységük olyan szintet ért el, hogy egyikük gondolata abban folytatódott és talált logikai befejezést, amit a másik javasolt. Szafronov itt is mindvégig méltó partnere Kisszevnek. VLAGYIMIR MIHALCSENKO, a TASZSZ tudósítója EGY TORNATEREM PÉLDÁUL ISKOLALÁTOGATÁS GESZTETÉN Csengetnek. Pillanatok alatt elül az imént még oly mesz- szire szárnyaló gyermekzsí- vaj. Egyszerre kilenc osztályban kezdődik illetve folytatódik újra a komoly munka Geszt étén (Hostl ce). Nyugalmat árasztó csend van az igazgató világos, kényelmes dolgozószobájában is. Kovács János mutatja be az iskolát. Hét gömöri kisközségből 181 tanuló jár ide; s az összlétszámnak nem kevesebb mint a 38 százaléka cigány- gyermek. Hogy miért érdekesek ezek a számok? Egyrészt, mert kiviláglik mögülük a te- rebélyesedés és az integrációs törekvés, másrészt mert a tanulók szociális összetétele sejteti a nevelő-oktatói munka gondjait, igényességét. — Az elmúlt időszak sikerének tekintjük — mondja vendéglátónk —, hogy a cigánygyermekek túlnyomó többsége rendszeresen látogatja az iskolát. Meg kell azonban mondanom, hogy pedagógusainknak a szülők körében végzett felvilágosító munkáján kívül ebben kétségtelenül része van államunk sokoldalú szociális gondoskodásának, a gyermekek ingyenes étkeztetésének. Nem ilyen kedvező a helyzet viszont a tanulmányi eredményeket illetően, ahol — bár pozitív példák szinte minden osztályban akadnak — a többség még lerontja az átlagos előmenetelt. Látványos változásokra a közeljövőben sem számíthatunk, bár törekvésünk ezután kétségkívül a még Jobb pedagógiai munkára, az oktatás eredményesebbé tételére irányul. Most valahogy különben Is olyan Időszakot élünk, amikor a végzős osztás lyainkban, egyáltalán a felsőbb tagozaton nincsenek kivételes képességű tanulóink, így az iskolák közötti versenyeken, olimpiászokon nem érünk el számottevő sikereket, átlageredményeink azonban ki- elégítőek. Hadd bizonyítsam ezt azzal, hogy tavaly valamennyi jelentkezőnket felvették a középiskolák, s tudomásom szerint nincsenek különösebb nehézségeik tanulmányaik folytatása során. Persze, tisztában vagyunk sajátos helyzetünkből adódó hiányosságainkkal is. Nálunk például hiába sajátítják el a tanulók a szlovák nyelv teljes anyagát, ha ezt nem követi az élő nyelvi konverzáció. Márpedig erre a mi községeinkben — Péterfalván, Gesztetén, Détér- ben vagy Tesztén — szinte alig van lehetőség. Ezért határoztuk el, hogy kapcsolatot teremtünk a Teplý Vrch-l szlovák tanítási nyelvű alapiskolával, s eddigi találkozásaink egyértelműen hasznosak voltak, csakhát lehetőségeink korlátozottak, hiányzik a kapcsolatból a folyamatosság. A nyári pionírtáborok lehetőségeit viszont kihasználjuk, mert pedagógusaink is azt tapasztalják, hogy a szlovák környezetben eltöltött egy hónap csaknem felér a tízhónapos iskolai oktatással. Jócskán belemélyedtünk már a témába, amikor ismét éles csengetés jelezte a tanítási óra végét. Többen is bekopognak beszélgetésünk színhelyére, közöttük Csank József, igazgatóhelyettes is. öt a szakköri tevékenységről kérdezem: — A korábbi esztendőkben Jó eredményeket értek el az Iskolai szakkörök, főként a sporttevékenység volt pezsgő. Járási viszonylatban is híres futballcsapatunk volt, melyből I. ligát megjárt játékos is kikerült, de az utóbbi Időben valahogy nem tud összejönni egy ilyen jó közösség. Ugyanez vonatkozik az asztaliteniszre, az atlétikára s még néhány labdajátékra. Igaz, nincsenek tornaszakos pedagógusaink, de a legfőbb bajt én a feltételek hiányában látom. Gondolok itt elsősorban a tornaterem hiányára, amire ugyan van pénzünk, de hiányoznak a kivitelezők. Pedig a szülők, sőt a gyermekek sem zárkóznak el a segítségnyújtás elől; ezt éppen tavaly bizonyították be társadalmi munkaórák százaival. Közel egymillió nyolcszázezer koronáért építettük azt a korszerű létesítményt, amelyben helyet kapott az iskolai konyha és étkezde Is. Azt hiszem az ügy érdekében közösségi szinten kellene többet tenni, hiszen a választási program pontjának teljesítéséről van szó. A tornatermet nem csunán a mi tanulóink használnák, hanem télen a község labdarúgói is. A tanulók tömegesen részt vesznek az Ifiú Határőr elnevezésű versepyben. S még valami figyelemreméltó. Az iskola tanulói tavaly 18 ezer korona értékben vásároltak könvveket. Nem Is gondolnánk, milyen kiteriedt a tanulók érdeklődési köre, hiszen Minerva kiadványoktól a lexikonokig sokféle könyv talált gazdára. Búcsúzunk. A lányok a folyosón éppen tornaórára sorakoztak fel. Itt is ott is1 drága sportszerek hevernek « betonburkolaton. Bizony nagy szükség lenne már ^rra a tornateremre is. HACSI ATILLA 1981. III. S.
