Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám, szerda

A gép: segítőtárs a munkában EREDMÉNYHIRDETÉS ÜNNEPI TALÁLKOZÓ KERETÉBEN Géphasználat nélkül ma niár lehetetlen a mezőgazdasági ter­melési tervek megvalósítása. Érthető tehát, hogy a gazdasá­gok gépparkjuk bővítésére töre­kednek, illetve arra, hogy a ki­öregedett masinák helyett úja­kat vásároljanak. Ugyancsak érthető a felsőbb szerveknek az álláspontja, hogy felesleges gép­halmozás helyeit a meglévők jó kihasználására ösztönözzék az egységes földművesszövetkeze­teket, állami gazdaságokat. Ezt a célt szolgálta a Szlovák Szoci­alista Köztársaság Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Miniszté­riuma, a Mezőgazdasági Dolgo­zók Szakszervezetének Szlová­kiai Bizottsága és a Szövetkeze­ti Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága által meg­hirdetett szocialista munkaver­seny is, amely a gépek teljesít­ményének növelésére, a szak­szerű gépkarbantartásra és gép- lárolásra irányult. Kimagasló teljesítmények Milyen eredmények születtek a tavalyi versenyben? Erre a kérdésre Bratislavában egy bensőséges, ünnepi találko­zó keretében kaptunk választ. A találkozón a verseny győzte­sei vettek részt. Ján Záhoran, a minisztérium beruházási szakosztályának igazgatója beszámolójában le­szögezte, hogy tavaly az összes gabonát géppel takarították be a mezőgazdasági üzemek. A be­takarítást végző kombájnosok közül sokan kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak, amit az aláb­biak is igazolnak: a betakarí­tóknak az volt a feladatuk, hogy E 516-os kombájnnal 350 hektár, SK-6-os Kolosszal 220 hektár, E-512-es kombájnnal 220 hektár, SK-5-ös Nyivával 150 hektár bú­zát, illetve árpát takarítsanak be. A kukoricabetakarításban az volt a feladat, hogy a kombájn típusára való tekintet nélkül legalább 140 hektár termést ta­karítsanak be. Ján Gambala, a Kalinovói Efsz dolgozója E—516-os gépé­vel 856 hektár, Štefan Vrták és Tibor Vrták páros a nagycété- nyi (Veľký Cetín) szövetkezet­ben az elmúlt nyáron Kolosszal 355,6 hektár, Ján Koniar a drie- čanyi szövetkezetben E—512-es gépével 389 hektár, Szabó Hugó és Szabados Ferdinand a felső- szeli (Horné Saliby) szövetke­zetben Nyivával 292 hektár bú­za, illetve árpa termést takarí­tott be. A hátráltató körülmények ellenére A mezőgazdasági üzemek ta­valy a cukorrépa 78,8 százalé­kának, a burgonya 15,5 százalé­kának a betakarításában hasz­náltak gépeket. Tavalyelőtt ma­gasabb volt ez az arány. Akkor a cukorrépának a 89 százalékát, a burgonyának a 36,3 százalé­kát takarították be gépekkel. A múlt évben talán kevesebb gép áll a közös gazdaságok ren­delkezésére? Nem. A gépek nagyobb ará­nyú bevetését megakadályozta a kedvezőtlen időjárás. A gépi betakarításnak legnagyobb aka­dálya a kelet-szlovákiai kerü­letben volt, ahol a cukorrépa és burgonyaszedés idején az átá­zott talajra nem mehettek rá a gépek. Ebben a kerületben csupán a Kassa-vidékí (Košice­FORRADALMÁR ÉS MUNKÁSVEZETŐ Emlékezés Kosík Istvánra Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1896. március 20 án született Szimön, (Zemné) az érsekúj vá­ri (Nové Zámky) járásban. Az apja urasági cseléd volt. A nyomor, az ínség, a nélkülözés és a kiszolgáltatottság keserű érzése végigkísérte cukrászinas éveit is. Kassára (Košice), a munkásmozgalmi hagyomá­nyokban gazdag, forradalmi múltjára büszke városba vető­dött. Itt érlelődött öntudata, s vált a kassai proletariátus veze­tőjévé. Két évtizeden át lankadat­lan hittel, odaadással, sztrájko­kat, bérharcokat, munkásmeg­mozdulásokat szervezett. Élete összeforrt a munkásosztály, nemzeteink függetlenségéért és testvéri szövetségéért vívott harcával. Elveit, nézeteit a leg­válságosabb időkben sem ta­gadta meg, sőt, nyíltan hangoz­tatta, személyes példájával nyerte meg a párt ügyének az ingadozókat. Az állandó rendő­ri felügyelet és a könyörtelen zaklatások ellenére szenvedé­lyesen támogatta a gottwaldi irányvonalat. A gazdasági vál­ság éveiben a csendőrszurony- nyal is szembenézve a tüntetők élén haladt. A többszöri börtön- büntetés sem törte meg akarat­erejét, az igaz ügy győzelmébe vetett hitét. 1934 ben régi vágya teljesült: a párt kétéves politikai tovább­képzésre küldte Moszkvába — felkereshette a szabadság hazá­ját, a Szovjetuniót, megismer­kedhetett az országban végbe­ment hatalmas politikai-gazda­sági változások eredményei­vel ... Hazatérése után a kas­sai választási kerület kommu­nista képviselőjévé, majd a CSKP területi bizottságának tagjává választották. 1937-ben a kommunista párt által szerve­zet' ružomt&roki nagygyűlésen a köztársaság magyar ajkú pro­letariátusa nevében mondott be­szédében összefogásra szólította fel valamennyi nemzetet a fa­siszta veszéllyel szemben. A következő évben Kassán volt egyik szervezője annak a hatal­mas antifasiszta tüntetésnek, amelyen Klement Gottwald is részt vett. A müncheni döntést követően a CSKP KB határozata értelmé­ben Kosík Istvánnak — több vezető pártfunkcionáriussal együtt — külföldre kellett tá­voznia, hogy előkészítsék az el­lenállást. Prágába még elfutott, de ott letartóztatták s többed­magával a hírhedi pankraci bör­tönbe vetették. Majd Oranien- burgba került, koncentrációs táborba. .. — s onnan nem volt visszatérés. Emlékét, tetteit azonban nem tudták kitörölni a proletariátus emlékezetéből. Szülőfalujában, a helyi nemzeti bizottság épü­letén emléktábla hirdeti bátor, példamutató magatartását, az alapiskolában róla elnevezett pionírraj tevékenykedik, a járá­si pártbizottság döntése alapján közeljövőben szobrot emelnek emlékének a községben. PÉNZES ISTVÄN vidiek) járás gazdaságaiban vol­tak meg a cukorrépa gépi be­takarításának feltételei. A kö­zép-szlovákiai és a nyugat-szlo­vákiai kerületben majdnem mindenütt dolgozhattak a gé­pek. Michal Novotný és Pavol Ilav- sky, a Trnavai Magtermesztő Állami Gazdaság két dolgozója háromsoros répaíejezővel és ré- pakiszántóval az előirányzott 50 hektár helyett 128 hektár cukorrépát szedett fel. Ladis­lav Pavlačka és Imrich Jural, a hidaskürti (Mostová) szövet­kezetből, hatsoros géppel az előirányzott 100 hektár helyett 270 hektár termését takarította be. Ésszerűen, szakszerűen, körültekintően A mezőgazdasági üzemek 1980-ban az előző évekhez vi­szonyítva ésszerűbben használ­ták ki a szárítóberendezéseket is. A BS—6-os szárítóban leg­több lucernalisztet a hidasi (Most na Ostrove) szövetkezet gyártott. A BS—18-asok kategó­riájában a Vrbovái Efsz é lett a pálma. A járási mezőgazdasági igaz­gatóságok dolgozói 1979—1980 telén minden egyes mezőgazda- sági üzemben gépszemlét tar­tottak, és a megadott szempon­tok alapján értékelték a látot­takat. Aszerint pontoztak, ho­gyan tisztították meg a gépe­ket, a lepattogott festék helyét újra kenték-e, aládúcolták-e a gépeket, télítettek voltak-e a gumiabroncsok, meglazították vagy leszerelték-e az acéllán­cokat és ékszíjakat, bekenték e zsiradékkal a fogaskerekeket stb. Tíz mezőgazdasági üzem ért el maximális pontszámot a ver­senyben. Záhoran mérnök há­rom nevét külön is megemlítet­te. Mégpedig az oroszkai (Poh­ronský Ruskov), a studeneci és a tvrdošíni szövetkezetét. El­mondotta, hogy ott, ahol a ver­senyfelhívásnak eleget téve cselekedtek, csökkent az alkat­részszükséglet, nőtt a gépek teljesítőképessége. A találkozón hallottak bebi­zonyították, hogy szép számmal akadnak mezőgazdasági üze­mek, amelyekben jól kihasznál­ják a gépeket és dolgozókat, akiknek jó a munkához és a szocialista tulajdonban levő eszközökhöz való viszonyuk. KOVÁCS ELVIRA Kommentáljuk A kistermelők is... Ä Kertbarátok Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságá­nak felmérése szerint a kertészkedők évente mintegy 160 000 tonna gyümölcsöt, és 140 000 tonna zöldséget ter­melnek, amiből a Zeleninának, a Jednotának és más felvá­sárló szerveknek 50 000 tonna zöldséget és 35 000 tonna gyümölcsöt adnak el. A 7. ötéves tervidőszakban a mun­kaigényes zöldségek jelentős részét már ők akarják ter­meszteni. A nyugat-szlovákiai kerületben a kertbarátok évi ezer tonnáról 4000 tonnára növelik a csemegeuborka ter­mesztését. Szlovákiában az ötéves tervidőszak vége felé már 3000 tonnát adnak el belőle. A szerződések alapján el­látják a Riso losonci (Lučenec) üzemét, a jövőben pedig a rimaszombati (Rimavská Sobota) feldolgozó üzemét. Emellett még mintegy 1500 tonna kiváló minőségű csemege- uborkát külföldre is szállítanak. Jó üzletről van szó, mert a kereskedelmi szakemberek szerint egy tonna csemegeu­borkáért a Német Szövetségi Köztársaság vállalatai any- nyit fizetnek, mint egy Škoda személygépkocsiért. A kertbarátok — amint az adatok is bizonyítják —, je­lentős mértékben hozzájárulnak a lakosság zöldséggel és gyümölccsel való ellátásának megjavításához. A felméré­sek szerint azonban még több zöldséget és gyümölcsöt ter­melhetnének gyorsabban juttathatnák a vitamindús zöld­séget a fogyasztónak, lia több támogatást kapnának. A se­gítség helyett ugyanis gyakran akadályokat gördítenek tö­rekvéseik elé. A „feöldlánc" hosszabbítása programjának megfelelően a közép-szlovákiai kerületben 30 elárusító üz­letet akartak nyitni a kertbarátok. Annak ellenére, hogy Sliafton már nagy forgalmat bonyolít le egy ilyen üzlet, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkaerő­csökkentésre hivatkozva nem engedélyezte az új üzletek nyitását. Általában tapasztalható, hogy a termés rugalmas értékesítésére való törekvéseket egyes kereskedelmi szer­vek vezető funkcionáriusai nem nézik jó szemmel. Sok vita, küzdelem után született meg a Kertbarátok Szövetsé­gének tíz szolgáltató és értékesítő Üzeme is. Pedig a gya­korlat bizonyítja, hasznos munkát végeznek, mert a múlt évben 22 ezer tonna zöldséget és gyümölcsöt vásároltak tel és szállítottak a felvásárló szerveknek. Sokáig fékezték a marcel házai (Marcelova) szolgáltató központ azon tö­rekvéseit, hogy a környék zöldségfeleslegét a cseh ország­részekben, a Zelenina terezíni, brnói, ostravai és Hradec Králove-i vállalatainak szállítsa. A józan ész mégis felül­kerekedett, és ez a központ évente 4000 tonna zöldséggel gazdagítja a cseh országrészek piacát. Több rendelet és határozat született már az állatok szer­ződéses alapon való hizlalására is. A kisállattenyésztők a múlt évben 2995 tonna marhahúst, 86 tonna sertéshúst, 213 tonna juhhúst és 495 tonna nyúlhúst adtak el a felvá­sárló szerveknek. A lehetőségekhez viszonyítva azonban ez a mennyiség nagyon kevés. Mi az oka, hogy a kisállattenyésztők nem vállalnak több állatot hizlalásra? Elsősorban az, hogy a kisállattenyésztők sem kapnak megfelelő támogatást. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendelete alapján a parlagon heverő földek szétosztásakor előnyben kellene részesíteni azokat, akik szerződéses alapon hizlalnak állatokat. Egyes községekben azonban a nemzeti bizottságok tisztségviselői elodázzák a földek szétparcellázását. A mezőgazdasági üzemek sem veszik figyelembe a minisztérium azon intézkedéseit, ame­lyek szerint a kisállattenyésztőknek kellene szállítaniuk a szénát és az abraktakarmányt. Nem fokozódik tehát kellő mértékben a kisállattenyésztok termelői kedve. Ezen a téren döntő fordulatot csak akkor érhetünk el, ha a járási és he­lyi szervek dolgozóinak megváltozik a szemlélete, hatéko­nyabban segíti a kistermelőket, hogy azok lehetőségeik­hez mérten hozzájáruljanak a lakosság élelmiszerellátásá­ul további javításához. BALLA JĎZSEF A PÄRIZSI KOMMÜNRE EMLÉKEZÜNK Szabadság, testvériség, egyenlőség Több mint másfél évszázad telt el azóta, hogy a munkásosz­tály forradalmi erővé kezdett formálódni, öntudatos harcot vívott saját, proletár érdekeiért. Ez a 150 év nerrr volt könnyű, kemény osztályharc jellemezte, az a küzdelem, amelyet a pro­letariátusnak nemcsak a kizsák- mányolókkal kellett vívnia, ha­nem saját erejét, szerepét is tudatosítani kellett. A harc első időszakát kezdet­leges kísérletek jellemezték. Majd az utcai harcok során szerzett tapasztalatok révén, a munkásosztály fokozatosan ki­alakította saját proletár osz­tályöntudatát, amelynek kicsú- csosodását a tudmányos szocia­lizmus létrejötte jelenti. A Marx és Engels által kidolgozott el­mélet és a gyakorlat összekap­csolása vezérelte a proletariá­tust fő célja, a szocialista forra­dalom megvalósításában. A proletariátus forradalmi harcának egyik határköve a pá­rizsi kommün, habár ez a törté­nelem egyik sokat vitatott feje­zete. Néhány történész a kom- münárok forradalmi harcát „fö­löslegesnek“ tekintette, s ha vé­delmére kelt is a kommün ve­zetőinek és részvevőinek, első­sorban hazafias és a köztársa­ságért folytatott harcukat emel­te ki. A tudományos szocializmus megalkotói, Marx és Engels, majd pedig Lenin is — nem vé- íetlenül — állandóan vissza- visszatértek az 1871-es párizsi eseményekhez, a párizsi kom­mün során szerzett tapasztala­tokhoz. Engels 1891-ben Marx A polgárháború Franciaországban című könyvének bevezetőjében azt írta, hogy megfeledkezni a párizsi kommünről annyit jelent, mint megfeledkezni a marxizmus alapelvéről, a pro­letárdiktatúra elvéről, elárulni a munkásosztályt és harcát. A burzsoá ideológusok azon fáradoztak, hogy kétségbe von­ják a kommün proletárjellegét. Okfejtésük lényege az volt, hogy a kommün vezető szervei­ben nem a munkások, hanem a kispolgári képviselők voltak túlsúlyban. Lenin viszont még 1920-ban rámutatott, hogy a párt osztályjellege nemcsak at­tól függ, hogy az munkásokból tevődik-e össze, hanem attól is, ki Irányítja, milyenek politikai taktikájának gyakorlati lépései. E szavak alapján kell értelmez­nünk az 1871-es párizsi esemé­nyeket is. A kommün nem azért vált a proletariátus diktatúrájá­vá, mert tanácsában munkások tevékenykedtek, hanem azért, mert Párizs munkásosztály ál­tal vezetett néptömegeire tá­maszkodott. S a kommün taná­csában munkások Is helyet kap­tak, akik védelmezték a dolgo­zók érdekeit, amit azelőtt egyetlen kormány sem tett. Másik okfejtésük a kommün proletárjellegének megcáfolásá­ra, hogy az semmilyen szocia­lista átalakulást nem hajtott végre. Viszont az április 16-án kiadott dekrétum, és más doku­mentumok bizonyítják ennek ellenkezőjét. A munkások több gyár, műhely irányítását vették át — ez pedig a magántulajdon szocializálásához vezető első lépés volt. Végezetül még egy argumen­tum. Szerintük a kommün nem lehetett proletárdiktatúra, mert nem is tekintette magát annak. De a harcok sajátos logikája rávezette a koinmünárokut, hogy tudatosítsák: kormány­ként, mégpedig munkás- és szo­cialista kormányként tevékeny­kednek. Külön ki kell emelnünk a kommünt és később a szovjete­ket jellemző tényt, a dolgozók demokráciáját. A kommün leg­fontosabb szociális intézkedése — írta Marx — maga a létezé­se, tevékenysége volt. A néptö­megek részt vettek a határo­zathozatalokban és a döntések végrehajtásában. A kommün ta­nácsába történt március 26-i választások a szó szoros értel­mében általánosak voltak, még a forradalom ellenségei is részt vettek bennük. A kommün nagylelkű volt el­lenségeihez, nem támadta meg a burzsoá hatalom székhelyét, Versailles-^, nem államosította a hatalom alapját, a bankot. El­vetette az erőszakot, nem akar­ta megszegni a burzsoá törvé­nyeket sem. Az ellenforradalmi terrorra nem válaszolt forra­dalmi terrorral. A kommün bí­róságai mindössze 12 ellenséget ítéltek halálra, az utcai harcok­ban is mindössze 78 ellenforra­dalmár hullt el míg az utolsó véres összecsapásokban az el­esett kommünárok száma ennek két-három százszorosára tehető. A kommün e nagylelkűsége sorsdöntő hiba volt, történel­mileg felfoghatatlan tévedés, amely azzal magyarázható, hogy a forradalmi erők még tapasz­talatlanok, éretlendk voltak. A párizsi kommünt leverték. A burzsoá reakció abban re­ménykedett, hogy véglegesen. Viszont már egy nappal a ve­reség után, 1871. május 30-án, az Internacionálé Főtanácsának ülésén ismertette Marx Francia- országi polgárháború című mű vét, egy évvel később pedig egy Londonban szervezett nagygyű­lésen a munkások kijelentették: a március 18-1 hősi mozgalom egy nagy szociális forradalom hajnala. 1881-ben Marx arról beszélt, hogy az eseményeknek „az orosz kommün“ megvalósu­lásához kell vezetniük. S szaval valóra váltak. Épp az Októberi Forradalom révén a párizsi kommün szoro­san összefügg a XX. századdal. A kommün veresége kapcsán szerzett egyik legfontosabb ta­pasztalat, hogy a forradalomnak meg kell védenie önmagát. Er­re a tapsztalatra épített az Ok­tóberi Forradalom is, s jelentő­sége napjainkban rendkívüli. Hisz a burzsoá propaganda rög­tön aktivizálódik, ha a világ valamelyik országában forradal­mi átalakulásokra kerül sor. Ennek voltunk tanúi az utóbbi években Etiópiában, Angolában, Kambodzsában, és másutt is. Az ellenséges propaganda rágalom­hadjáratot vezet Afganisztán el­len, amelynek haladó erői sú­lyos harcot vívnak az amerikai, a kínai és a pakisztáni reakci­ós erők arra irányuló közös kí­sérletei ellen, hogy megakadá­lyozzák az ország demokratikus fejlődését. Az amerikai inter­venció Salvadorban, Reagan ki­jelentései — amelyekben a nem­zeti felszabadító harcot terro­rizmusként jellemzi —, azt bizo­nyítják, hogy ma is ébernek kell lennünk, hogy ma is érvénye­sek azok a gondolatok, amelyek megvalósításáért a történelem folyamán először a párizsi kom­mün szállt sfkrfl. FLORENTlNA PRÖCKOVA 1981. III. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents