Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-02 / 27. szám, hétfő
Eredményes hat évtized Jelentős évfordulót ünnepelt december végén az ipolynyéki (Vinica) sportegyesület: ünnepélyes 'keretek között emlékeztek meg az egyesület meg- alakulá sárnak 60. évfordulójáról. A jelentős eseményen jelen voltak a nagy!kürtösi (Vef- iký Krtíš) Jnb, valamint a járási sportszervek képviselői is. Amint az Beinrohr Ernő beszámolójából kitűnt, a sport- egyesület eredményekben gazdag utat tett meg 1920 óta, amikor néhány lelkes fiatal kezdeményezése nyomán megindult a szervezett sportélet a községben. Dehát hogyan is történt ez hat évtizede? A községben, ahol már akkor is jelentős kulturális élet folyt, tánciskolát szerveztek a fiatalok. A tandíjat is összeszedték, ám a tánctanár betegség miatt nem tudta megtartani az előadásokat. A fiatalok egyike, Beinrohr Ernő, aki már látogatott tánciskolát, vállalta, hogy — ha a többiek beleegyeznek — vállalja a „tánctanár“ szerepét, azzal a kikötéssel, hogy az összegyűjtött pénzen — sportfelszerelést vesznek. A többiek nagy lelkesedéssel fogadták az ajánlatot, melynek eredményeképpen kettős eredmény született: elsajátították a társastánc alapjait és létrehozták a községben a sportegyesületet „Ipolynyéki Torna Egylet“ né- ven. Azt talán mondani sem- «*&' ? kell, hogy futballcsapatot szerveztek, mely első mérkőzésén — a még élő résztvevők szerint — Ipolyság csapata ellen 4:2-re győzött. Azóta hat évtized telt el, gondokkal, keserű kudarcokkal és feledhetetlen sikerekkel teli 60 év. A felszabadulás utáni legsikeresebb időszak az ötvenes-hatvanas éveik voltak, amikor a csapat a járási bajnokságban szerepelt. A sportvezetők és a labdarúgók törekvésének bizonyítéka az, hogy a bajnoki mérkőzések mellett állandóan keresték a lehetőségeket „slágermérkőzések“ megrendezésére. Különféle kupatornákat rendeztek, jelentősebb alkalmakra neves csapatokat hívtak meg. így szerepelt a községben Zvolen, Nyítra csapata, így került Ipolynyékre a csehszlovák süketnéma válogatott is. De számos magyarországi együttes is ellátogatott a községbe: Balassagyarmat, Romhány, Érse'k- csanád rendszeres vendégek voltak, sőt egy alkalommal szerepelt a nyéki csapatban dr. Fenyvesi Máté is. A labdarúgás mellett az elmúlt időszakban az asztalitenisz szintén szép eredményeket hozott, nem egy alkalommal kerületi tornákon is szerepeltek a község sportolói. A legjelentősebb sikert ebben a sportágban Szalatnyai Alice érte el, aki Szlovákia pioA tömegsport kiapadhatatlan forrása az 1980. évi országos sparta> kiád, amely után mindenfelé mutatkozik a folytatódó sportaktivi* tás. A bemutatók egyes számai idén is, a további években is megelevenednek a különböző sport akadémiákon (Gyökeres-felv.) nír-bajnoka címet nyert Bratislavában. Rendszeresnek mondható a sakkozók tevékenysége is, akik a bajnoki küzdelmek mellett számos alkalommal rendeztek különféle tornákat Is. A röplabdázók különösen az ötvenes években értek el sikereiket, két alkalommal az akkori Ipolysági (Šahy) járást kerületi tornán is képviselték. Kár, hogy a nagykürtösi járásban nincs röplabda-bajnokság, így ellenfelek hiányában tétlenségre lett kárhoztatva a csapat és meg is szűnt tevékenykedni. Számos nevet is kellene említeni az évforduló alkalmából, de ezúttal lehetetlenség erre vállalkozni, hiszen száznál több azoknak a száma, akik az elmúlt hat évtized alatt mint vezetők, vagy sportolók jelentősen hozzájárultak Ipolynyék sportéletének fejlesztéséhez. Bizonyítja ezt az is, hogy 125-en kaptak emlékplakettet eredményes munkájukért. Az emlékünnepély szerves részeként „Az ipolynyéki sport 60 éve“ címmel kiállítást is rendeztek, ahol rengeteg fénykép mellett kupák, emlékplakettek, díszoklevelek, egyesületi zászlócskák idézték a múlt eseményeit. Természetesen a tömegsportokét is, hiszen a községben ennek is van hagyománya. Hogy csak egyet említsek, mióta megkezdődtek a spartakiád bemutatói, Ipoly- nyéken mindig volt helyi, illetve körzeti bemutató. Egy alkalommal a sportka számainak húzására is itt került sor. Ezek „megtervezésében“, előkészítésében Kusický Ernőnek van nagy érdeme, aki mindig keresi az újat, a jobbat. Egy emberöltő múlt el a nyéki sport elindulása óta, eseményekben gazdag időszak. Számos nevet lehetne felsorolni, sportolóét, vezetőét, aki a sporthoz való hozzáállásával példaképül szolgálhat a Jelen és az utókor fiataljainak. Bizonyára az évforduló serkentőleg hat rájuk és minden tőlük telhetőt elkövetnek majd, hogy a község sportja még az eddiginél is eredményesebb évtizedeket érjen meg. BÖJTÖS JÁNOS Merre tart a rimaszombati asztalitenisz ? idtít. II. 2. Rimaszombatban (Rim. Sobota) az asztalitenisz a hatvanas években sokkal magasabb szinten volt, mint napjainkban. Képviselői az SZNL-ben szerepeltek, de azután egyre jobban visszaesett ez a szép sportág és úgy lát-1 szott, nem is lesz fellendülés mindaddig, míg fel nem karolják a lehetséges fiatalokat. Ebben az ügyben felkerestem a Šrobárová utcai AKI tornatermében Pinzik Lubomírt és Pintér Jánost, akik annakidején aktív játékosként szerepeltek, s most együtt nevelik a tehetséges gyerekeket a kaucsuklabda műveletére. A hagos gyereksereg edzett,, játszadozott a meglehetősen kisméretű tornateremben, amíg kérdéseinkre pergő válaszokat kaptunk. ★ Mi késztette arra, hogy Pintér Jánossal együtt foglalkozzon a fiatal asztaliteniszezőkkel? —- A járási gyermek és úttörőház asztalitenisz-körével 1968 -72-ig egyedül dolgoztam. Ez a magamra hagyatottság el is kedvtelenített, bár 1962-ben második osztályú edzői minősítést kaptam. Azután Pintér János lett a társam, akiben tiszteltem és becsültem, hogy a nagy cél elérésének érdekében kitartóan tud küzdeni. Az együttműködés a tavalyi esztendőben a Mladosť elnevezésű testnevelési egyesületben folytadódott, ahol már három IV. és két II. osztályú képesítéssel rendelkező edző működik. ★ Mikor kezdték az alapos edzéseket és milyen körülmények között? — A rendszeres edzések kezdete 1977. januárjába tevődött, s az AKI tornatermében hetente háromszor folytadódott. Az anyagi támogatás nagyot javult, amikor az említett iskola mellett sportközpont nyílt meg és szakosztályunk dotációt kapott a CSSZTSZ járási bizottságától, továbbá a járási gyermek és úttörőháztól. if Milyen bajnoki küzdelemben vesznek részt neveltjeik? — Négy bajnokságban indulnak, az idősebb tanulók a kerületi bajnokság II. osztályában, a lányok a kerületi bajnokságban, továbbá részt veszünk a járási gyermek- és úttörőház rendezvényein. Egy kivétellel neveltjeink szerezték meg az elsőséget, a lányok csapata a ZVL Ziliná- val viaskodva a kerületi bajnokság első helyezettje lett. if Tudnának még több fiatal- lal is foglalkozni? — Természetesen. Ma időben és helyiségben korlátozva vagyunk, így csak 32 asztaliteniszező edzését tudjuk biztosítani. Ez a dolgok egyik oldala. A másik, ami jellemző az itteni asztaliteniszsportra, hogy a felcseperedő diákok között nagy a lemorzsolódás, mert közülük kevés bírja az edzések rendszerességét és vállalja azt. A szülők is hibát követnek el, amikor azt képzelik, hogy gyermekük néhány edzés után máris járási vagy kerületi bajnok lehet. ★ Lehet-e számítani az újbóli fellendülésre? — Ha ebben nem bíznánk, nem is foglalkoznánk ilyen lelkesedéssel a gondjainkra bízott tehetségekkel. Az edzőktől is nagymértékben függ, hogy elgondolásunk megvalósul-e. Munkájuk meglátszik az Itteni asztalitenisz színvonalán. Kár, hogy ez a járásunkban népszerű sport diákszínten nincsen képviselve a járási vetélkedőben. Többen is segíthetnének azok közül, akik ma már felnőtt asztaliteniszezők, mert az asztlitenisz előző színvonalát egyesületünk önmagában nem képes visszavarázsolni. ifj. GÖRÁSZ JÓZSEF Az asztalitenisz népszerűsége még mindig fokozódik, s ehhez hozzájárulnak e sportág nagy eseményeinek tv-adásal is, s a fehér labda játékának kedvelői sok mindent elleshetnek Európa és a világ legjobbjainak fortélyából lČSTK-felv.) Ml VAN VELÜK? Nem haltunk meg Mondják egy kicsit kesernyés mosollyal a nyárasdi (To- pofníky) kézilabdás lányok. Élünk és készülünk az I. ligába való visszajutásra ... Hát Igen. Az utóbbi időben mintha elvágták volna. Alig írnak és beszélnek a két-három esztendeje oly sokat emlegetett kollektíváról. Csehszlovák kupagyőzelem, KEK-mérkőzé- sek, Párizs, Kaunas, I. liga... Egy csapat az ismeretlenségből, amely új színt, lendületet, lelkesedést visz majd a bajnokságba — hangoztatták az újságok, a rádió és a teleNémeth Pál edző: „Legnagyobb gondunk a védekezés ...“ (Gyökeres György felvétele) vízió. Aztán szinte mindenkinek csolódást okozva kiesett a legjobbak közül. 1. Sokan eltemették, sezrettéik volna eltemetni az együttest. Sic transit glória mundi — így múlik el a világ dicsősége... Ezek is mehetnek visz- sza a „kaptafához“... A ku- vikhangok azonban csak ku- vikhangok maradtak. Nem jött az összeomlás. Az évekig edződött kollektíva — nem kevesek örömére — igazota, hogy még mindig van erkölcsi tartása. Újult erővel, régi lelkesedéssel és akarással küzd az I. ligába jutásért. Oj játékosok (az Interből igazolt Soňa Zemanová, a nem egészen 17 esztendős Zsigarcsik Katalin) épülnek be a kollektívába, új vezetőség (élén az elnök Rajkovics Gáborral, az alelnöik Gombos Árpáddal, a csapatvezető Mező Tiborral) menedzseli az együttest, intézi a csapat és a lányok ügyesbajos dolgait. Németh Pál edző azonban mégis gondterheltnek látszik. Mintha megkopott volna csodálatra méltó fanatizmusa és optimizmusa. Lehet, hogy ez csak látszat. Lehet. Tizenhárom esztendő megszakítás nélkül egy alig változó női csapat edzői kispadján — nem leányálom. Izgalom és idegeskedés, stresszhelyzetek, bal- szerencsés és kevésbé balszerencsés vereségek, igazságtalanságok és vélt sérelmek. Mindezt átélni és elszenvedni nem könny. A csapat és az edző élete évek óta állandó harc. A felkerülésért, a kiesés ellen, a felkerülésért. Nyomasztó dolgok. Most ismét „mumusukkal“, a Vágsellyével (Sala) kell megvívni az I. ligába való visszakerülés harcát. (Sellyén négy gólkülönbséggel a hazaiak nyertek.) De miért csak a „lenni vagy nem lenni“ kérdés megoldására vannak kárhoztatva a nyárasdi kézilabdás lányok? Többre nem képesek? Ha igen, miért nem? „Keresem a magyarázatot, de többnyire nem találom“ — mondja az edző. „Talán én vagyok a hibás ..“ Amikor tavaly kiestek az I. ligából, objektív tényezőkkel magyarázták a balsikert: sérülések, kapusgondok, játékvezetők. Elfogadható érvek. Tudjuk, mit jelent kulcsjátékosok nélkül játszani; tudjuk, mit jelent kézilabdában egy jó kapus; elhisszük, hogy az újoncnak „tandíjat“ kellett fizetnie a játékvezetőket illetően. De nem vot-e baj a Játéktudással, a taktikával, a felkészüléssel? Németh Pál: „Állítom, hogy lányaim gyorsaságban, erőnlétben, akarásban senkitől sen» maradtak és maradnak el az 1. ligában! A taktika terén nem ennyire egyértelmű a helyzet. Legnagyobb gondunk a védekezés. Már csak gyengébb kapusaink miatt is. A sikeres védekezés ugyanis hatvanszázalékos előrelátást kíván meg a játékosoktól. Erre mi eddig nem voltunk képesek. Az előrelátást csak nagyon nehezen lehet tanítani az edzéseken ... És itt vagyunk a játékintelligenciánál. Ilyen tekintetben lassúnak tűnik a nyárasdi csapat fejlődése. Kevés a váratlan, kiszámíthatatlan momentum játékában. Ez természetesen összefügg az egyéni invencióval, találékonysággal, ösztönös megérzéssel, hogyan cselekedni hatásosan a pillanatról pillanatra váltakozó szituációkban. Az egyéni intuíció és invenció az a plusz, ami nagyjából egyforma képességű csapatok mérkőzésén döntőnek bizonyulhat. Ezek a tulajdonságok még úgy ahogy érvényre jutnak a nyárasdiak támadójátékában, mert néhányan képesek egyéni megoldásokra, (köszönve ezt elsősorban gyorsaságuknak és erőnlétüknek), de a védekezés során többnyire képtelenek „megérezni“, hogy melyik tized másodpercben és hol leselkedik legnagyobb gól- veszély kapujukra. A támadójáték és a védeke* zés milyenségének eredménye a viszonylag sok adott gól és a még több kapott. Hadd mondjunk ezzel kapcsolatban egy frázist: hiába dob valaki mérkőzésenként száz gólt, ha százegyet, százkettőt kap. A' konklúzió világos. A Játékosok és az edző számára is. 2. Ögy tűnik, mintha a pályán egy kicsit lazult volna a nyárasdi csapat legendás hírű' pszichikai egysége. (Itt-ott beszélnek is róla.) És nem is az új játékosok eredményeképpen. A régiek, az oly csatát megjártak viszonylatában. Lehet, hogy csak nekünk tűnik így. Pszichikai ráhatással ezen lehet segíteni. Akárcsak azon, hogy a döntő fontosságú találkozókon és helyzetekben ne reszkető térddel, önbizalmat nélkülözve Játsszanak, koncentráljanak. Még a válogatottak is! Talán jó hatással lesz a mérkőzésen és utána is a túlságosan komoly, szinte bántóan komor nyárasdi lányokra a tapasztalt és rokonszenves Ze- manová, akit zökkenők nélkül befogadott a kollektíva (Pavel- ková Éva, Rajkovics Márta — Polacsek Piroska, Hajós Rozália, Kovács Katalin, Petheő Terézia, Schulz Mária, Németh Jolán, Varga Katalin, Nagy Mária, Mező Éva, Zsigarcsik Katalin), ö játék közben is tud mosolyogni. Optimizmus, könnyedség, felszabadultság sugárzik minden megmozdulásából. Játéka, góljai láttán „sánti- káló“ asszociációként egy Korda-dal kezdete motoszkál az ember agyában: „Visszatérek én...“ mármint a nyárasdi csapat az I. ligába... Megemlítem az edzőnek. Sóhajtozik, gondolkodik. „Használjuk csak kérdőjellel, legalábbis május 3-ig. Ekkor játszunk a Sellye ellen. Hej, ha a lányok egyszer hozni tudnák magukat a döntő fontosságú mérkőzéseken! Négy góllal kellene nyernünk hazai környezetben .. Lehetetlen? Nem. A Nyárasd- nak van a legjabb játékosállománya a Nemzeti Ligában. Három válogatott, több exválogatott ... Ezt mindenki elismeri. Az új vezetőség ideális feltételeket teremtett a tevékenységhez, tavasz végére elkészül a nyárasdi sportcsarnok ... Már csak ezért is „megérné* visszakerülni az I. ligába. No meg azért, hogy legyen kinek szurkolnunk. Sokan visszavárnak benneteket, nyárasdi lányok a legjobbak közéi TOMI VINCE
