Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-28 / 50. szám, szombat
198L II. 28. s fl CSSZSZK 1981—1385-ös gazdasági es szociális fejlesztése 18 irányainak jaaasiata [Folytatás a 4. oldalról) jobban kell gondoskodni arról, hogy a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok ötéves tervei a műszaki fejlesztés tervének, és a fejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazásának a feladataiból Induljanak ki. A műszaki fejlesztés irányítását a kutatási és fejlesztési eredmények hatékonyabb felhasználására,' valamint a vásárolt licencek optimális kihasználására kell összpontosítani. A kutatási és fejlesztési eredmények tervszerű felhasználását, a licencek és a tudományos-műszaki egyűttműködésből származó eredmények kihasználását az irányítás minden szintjén a termelési terv és az állóeszközök újratermelési terve kiemelt feladatai által kell biztosítani. A gyártás kezdetétől számítva sokkal gyorsabban kell elérni az új termékek gyártásának tervezett volumenét, s egyúttal meg kell szüntetni az eddig gyártott műszakilag elavult termékek gyártását. Kifejezőbb mértékben kell növelni az új termékek, az 1. minőségi osztályba tartozó termékek és a legjobb műszaki-gazdasági paraméterekkel rendelkező termékek részarányát a termelés teljes volumenében. Az új termékek gyártásánál és az új technológiai eljárások bevezetésénél előnyben kell részesíteni a minimális beruházási és devizaigényű akciókat, valamint az olyan akciókat, amelyek a legkedvezőbb feltételeket biztosítják a termelés mennyiségi és minőségi szempontjából szükséges fordulat eléréséhez, valamint a világpiacon való érvényesüléshez. A kutatási és a fejlesztési munkáikat elsősorban a következő feladatok ra kell irányítani: — olyan új termékek és technológiai eljárások kifejlesztésére, amelyek lehetővé teszik a tüzelőanyagok és az energia, a fémek, valamint a többi nyers- és alapanyag nagyobb kihozatali és takarékosabb felhasználását. — jelentős szerkezeti változások végrehajtására, főleg az elektronika és különösen a mikroelektronika fejlesztésének gyorsítására, ami az automatizálás alapját képezi az iparban, a közlekedésben, a távközlésben, a mezőgazdaságban és más területeken, továbbá a gépgyártás háttéripari szakágazatainak, főleg a hidraulika gyorsított ütemű fejlesztésére, — a petrolkémiai végtermékek hatékony gyártására, a magas műszaki színvonalú vegyipari szakágazatok fejlesztésére, főleg a speciális polimereik, a gumi- és a műanyagipari vegyszerek, festő- és mázolóanyagok, valamint mezőgazdasági vegyszerek gyártására, — mindennemű másodlagos nyersanyag intenzív kihasználására, — a termékek, főleg a gépek, a berendezések, valamint a gépipart fogyasztási cikkek' használati értékének, élettartamának növelésére, a gyártmányfejlesztés meggyorsítására, s olyan haladó műszaki-gazdasági paraméterek elérésiére, amelyek lehetővé teszik világpiaci érvényesülésüket, — a termelési folyamatok, gépsorok és gyártórészlegek magasabb fokú gépesítésére, automatizálására és robo- tosítására, a gépek és a berendezések, a labaroatóriumi és az ellenőrző műszertechnika intenzívebb kihasználására, valamint az automatizált irányítási rendszerek kihasználására a technológiai folyamatok vezérlésében az Iparban, az építőiparban, a közlekedésben, a hírközlésben és a mezőgazdaságban. — az anyagmozgatás gépesített és automatizált módszereinek szélesebb körű elterjesztésére, beleértve az ipari robotok és manipulátorok alkalmazását, — a raktárgazdálkodás ésszerűsítésének progresszív megoldására, a tipizált és egységes csomagolórendszerek elterjesztésére, — a hatékony nagyüzemi technológiai eljárások fejlesztésére, a mező- gazdaságban a nemesítésre és a bio- kemizálásra a növénytermesztés és az állattenyésztés szakaszán, az erdőgazdaság és a vízgazdálkodás ésszerűsítésére, s a környezetről való gondoskodás fokozására, . — a nem hagyományos és a másodlagos energetikai források jobb kihasználására, — a diagnózis, a gyógykezelés és a megelőzés új módszereinek a bevezetésére a legfontosabb betegségeknél, valamint újabb hatékony orvosságok gyártásának a bevezetésére. A kutatási és fejlesztési alap erőit és eszközeit a legjelentősebb feladatokra kell összpontosítani, elsősorban a műszaki fejlesztés állami tervére, hogy lényegesen lerövidüljön az új megoldásokra fordított Idő, s így meggyorsuljon a kutatás-fejlesztés-terme- lés-felhasználás egész körfolyamata. Idejében meg kell teremteni a feltételeket a kutatási és fejlesztési eredmények érvényesítéséhez a termelésben és a társadalmi gyakorlat más területein, s így lényeges mértékben le kell rövidíteni a megoldás befejezése és a gyakorlati alkalmazás elkezdése közötti időt. Fokozni kell a kutatási és fejlesztési alap munkájának a hatékonyságát. Meg kell állítani azokat a kutatási és fejlesztési munkákat, amelyeknél távlatilag sincsenek biztosítva a feltételek az eredmények kielégítő gyakorlati érvényesítéséhez. Erősíteni kell a kutatási-termelési egységekként fejlesztett kiemelt kutatóintézetek termelési és műszaki-tervezési, valamint konstrukciós kapacitásait. Annak érdekében, hogy erősödjenek a kapcsolatok az alap- és az alkalmazott kutatás között, fokozni kell a CSTA, a főiskolák és a kutatóintézetek munkahelyeinek az együttműködését a szakágazatok központi szerveivel és a vállalati kutatási munkahelyekkel. A nemzetközi tudományos-műszaki együttműködésben elsősorban azoknak a problémáknak a megoldására kell irányítani a figyelmet, ahol a kutatási és a fejlesztési munkák befejezése után termelési kooperációra, illetve termelési szakosításra kerül sor, továbbá a tudományos-műszaki együttAz ipari termelésnek döntő szerepe lesz a népgazdaság további fejlődésének és hatékonysága növelésének biztosításában. Teljes volumenét az 1980-tól 1985-ig terjedő időszakban 18—20 százalékkal kell növelni. Tekintette! az anyagráfordítási költségek szükséges csökkentésére, 1985-ig gyorsabb ütemben kell növelni a saját teljesítmények volumenét. Az ipari termelés fejlesztésében elsődleges figyelmet kell szentelni a termelés szerkezeti felépítésének és, a termékek felhasználási irányzatainak, főleg a kiviteli szállítások 32—35 százalékos növelésének (nagykereskedelmi árakban számítva), éspedig az ipari termékek minőségének és műszaki színvonalának maximális javítása mellett. Az iparban legalább 17—19 százalékkal kell növelni a munkatermelékenységet, s a termelés növekményének több mint 90 százalékát a termelékenység növeléséből kell fedezni, főleg a termelés és a munkafolyamatok szervezésének tökéletesítésével, a termelőeszközök jobb kihasználásával és fejlesztésével, a nemzetiközi munka- megosztás elmélyítésével és a szocialista munkaverseny fejlesztésével. Az új munkaerőket elsősorban a műszakszám növelésére kell összpontosítani azokban az üzemekben, amelyek kiviteli feladatokat teljesítenek, valamint az új termelési kapacitásokba, főleg a kiemelt termelési szakágazatokban. Az ipari termelés szerkezetében továbbra is erősíteni kell a gépipar szerepét, az elektrotechnikai ipar és az olyan alkatrészgyártó szakágazatok további fejlesztésével, amelyek kihatással vannak a gépipari végtermékek műszaki színvonalára és minőségére. Az elektrotechnikai ipar anyagi alapjának kiemelt bővítésével feltételeket kell teremteni a népgazdaság export- képességének és hatékonyságának növeléséhez. A figyelmet elsősorban a saját nyersanyagainkat hasznosító ágazatok fejlesztésére kell összpontosítani. A termelés és a gyártmányszerkezet fejlesztésében, valamint a tüzelőanyagok, az energia és a fémek fogyasztásának ésszerűsítésében kitűzött legfontosabb feladatok teljesítését az állami célprogramokban kell biztosítani. A tervben meg kell határozni az ész- szerűsítési programok beruházási kereteit. Az ipar egyes ágazataiban a következő legfontosabb feladatokat kell biztosítani: 1. TÜZELŐANYAGOK ÉS ENERGIA A tüzelőanyag-energetikai források minimális növekedése mellett ezen a területen a gazdaságpolitika alapvető feladata a népgazdaság energiaigényességének csökkentése. A kiegyensúlyozott tüzelőanyag-energetikai mérleg elérése, valamint a nemzeti jövedelem további növelése érdekében az 1980-tól 1985-ig terjedő időszakban körülbelül 12 millió tonna kőszénegyen- értéknek megfelelő relatív megtakarítást kell elérni. Az állami célprogrammal összhangban a tüzelőanyag- és az energiafogyasztás ésszerűsítésében rendkívüli figyelmet kell szentelni azoknak az intézkedéseknek, amelyek az energia- takarékos technológiai el tárások bevezetésére, az új, nem hagyományos és működés magasabb formáira, vagyis a szerződéses együttműködésre és a közös kutatási kollektívák kialakítására. A licencek vásárlását elsősorban az állami célprogramok biztosítására, a jelentős gyártmányfejlesztési feladatok gyorsított megoldására, a kiviteli termelés és fogyasztási cikkek gyártásának fejlesztésére kell irányítani. Sokoldalúan kell fejleszteni az újítók és a feltalálók mozgalmát, minta tudományos-műszaki fejlesztés elválaszthatatlan részét. Arra kell törekedni, hogy növekedjen a találmányok, a felfedezések és a szabadalmak érvényesítésével gyártott termékek, illetve az általuk tökéletesített technológiai folyamatok részaránya. A szabványok képzését a pyers- és az alapanyagok, valamint a termékek műszaki-gazdasági paramétereinek optimalizálására kell irányítani; eközben a szabványok maximális egységesítésére kell törekedni, főleg a KGST keretében. Ki kell szélesíteni a minőség kötelező értékelését az állami minőség- vizsgáló intézetek által a népgazdasági szempontból jelentős termékek további csoportjaira, éspedig a bélés a külkereskedelem szükségleteivel összhangban, s a minőség értékelését maximális mértékben a termelés előkészítő szakaszában kell elvégezni. a másodlagos energiaforrások kihasználására, valamint a jobb minőségű, energiatakarékos termékek gyártási részarányának növelésére irányulnak. Az energiaigényesség csökkentéséről az állóalapok jobb kihasználásával, a gazdaság anyagigényességének mérséklésével, valamint a termelésen kívüli takarékosság fokozásával is gondoskodni kell. E feladatok teljesítéséhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket az anyagi-műszaki alapban is, főleg a gépiparban. A villamos energia és a hő termelésében a szenet és az atomüzemanyagot kell tekinteni a fő forrásnak. A kutatás és a fejlesztés szakaszán meg kell oldani a kevésbé értékes szénfajták hasznosításának problémáit. A rendelkezésre álló kőolajat, melynek további növelésére nem számíthatunk, elsősorban vegyipari termelésre és a motorizálás szükségleteinek fedezésére kell felhasználni; a földgáz forrásait elsősorban technológiai célokra kell felhasználni. A villamos energia és a hő termelésénél gyors ütemben fel kell számolni a kőolajtermékek fogyasztását. Az egész tüzelőanyag-energetikai komplexum területén következetesen arra kell törekedni, hogy a minimálisra csökkenjenek a tüzelőanyag-jö- vesztés és az energiatermelés beruházási szükségletei, s hogy minél gazdaságosabban érvényesüljenek az ésszerűsítési inézkedések. 1985-ben 99—100 millió tonna barnaszenet és lignitet, valamint 27—28 millió tonna kőszenet kell Jöveszteni. A kőszén jövesztésénél elsősorban a kiváló minőségű, főleg a kokszolható szénfajták kitermelését kell növelni. Az osztályozott szén forrásait elsősorban a lakossági szükségletek fedezésére kell felhasználni. A többi fogyasztónál csökkenteni kell ennek a fogyasztását, s törmelékszénnel kell helyettesíteni. Az üzemi energetikában és a kommunális lakásgazdálkodásban a kazánalapot fokozatosan hozzá kell alakítani a rendelkezésre álló szén minőségéhez. A külszíni bányákban, főleg az észak-csehországi barnaszén-medencében a technológiai berendezések felújításával meg kell állítani az eddigi kedvezőtlen fejlődést, éspedig úgy, hogy növekedjen a nagygépek teljesítménye, s biztosítva legyen a kotrók és a szállítóberendezések üzembiztos, folyamatos munkája. Oj Jövesztési kapacitásokat elsősorban a Vršamy, a By- lan, a Merkúr, a Brezno, a Csehszlovák Hadsereg, a Šverma és a Chaba- fovice bányákban kell létesíteni, az új nyitások meggyorsításával és a fejtés kiszélesítésével. Maximális mértékben meg kell gyorsítani a Maxim Gorkij nagybánya fejlesztését. Intenzívebbé kell tenni a jövesztést a sokolovói medence nyugati részének bányáiban. A széniparban fontos társadalmi feladat a bányászok munkafeltételeinek és életkörülményeinek a javítása. Főleg a munkavédelemről kell fokozottabb mértékben gondoskodni, s további intézkedéseket kell foganatosítani a bér- és a szociálpolitika, valamint az egészségügyi ellátás terén, s a lakásépítés szakaszán; ezzel a munkaerő-toborzás feltételeit is javítani (kell a bányászat számára. A kokszgyártásban gondoskodni kell a kokszolőberende^sek építéséről és felújításáról az elöregedő kapacitások pótlására, éspedig mind a tüzelőanyag-gazdálkodás, mind pedig a kohászat ágazatában. A kevésbé értékes szénből történő kokszgyártás növelése érdekében be kell vezetni a szén- adag előkészítésének progresszív technológiai eljárásait. A gázgyártásban a Konzorcium gázvezeték építésének a befejezésével meg kell teremteni a feltételeket a földgáz behozatalának további növeléséhez. Fokozni kell a gázellátás hálózati rendszerének megbízhatóságát, s folytatni kell a földalatti fűtőgáztárolók építését. Meg kell gyorsítani és növelni kell a kőolaj- és földgázforrások geológiai kutatására Irányuló munkákat Morvaország és Szlovákia területein, kihasználva a nagyobb mélységekig ható fúrási technikát és technológiát, s így tovább kell növelni a jöveszthetőkészletek mennyiségét. A gáziparban meg kell teremteni a földgázbehozatal további növelésének előfeltételeit — a Konzorcium tranzit-gázvezeték építésének befejezésével. Növelni kell a gázvezeték-rendszer megbízhatóságát, és folytatni a fűtésre felhasználható gáz föld alatti tárolóinak építését. A morva kerületekben és Szlovákia egyes részeiben meg kell gyorsítani a földgáz- és kőolaj-kutatási munkákat, nagyon mély furatok végzésével. A cél: a kitermelhető készletek növelése. Az energiatermelésben 1985-ben el kell érni a 80—83 milliárd kWÓ villamos energia termelését. Ebből 15 milliárd kWó-t az atomerőművekben kell előállítani. Az atomenergetikai komplexum fejlesztését a Szovjetunióval való együttműködéssel kell biztosítani. Ebben az időszakban kell üzembe helyeznünk a Jaslovské Bohunice-i V—2-es és a dukovanyi atomerőművet, és további atomerőművek építését kell előkészíteni. Mindez megköveteli, hogy lényei gesen javítsuk az egész tervezési folyamatot, a beruházások előkészítését és kivitelezését, le kell egyszerűsíteni a műszaki dokumentáció készítését, az építkezéseken intenzívebbé kell tenni az ütemterveket, összpontosítani kell a tervező, építő és szerelő kapacitásokat és tökéletesíteni kell az építkezések irányítását. Egyúttal a kapcsolódó kohászati, gépipari, műszeripari és építőipari ágazatok termelésének céltudatos fejlesztésére kell törekedni — mégpedig mind a hazai, mind pedig a külföldi igények kielégítése céljából. A villanyerőművi berendezéseken innovációs és generáljavításokat, valamint felújítási munkákat kell elvégezni üzemképességük növelése érdekében. Ésszerűsítsük a villanyerőművek és fűtőművek üzemeltetését. 1985-ben a hőerőművekben el kell érni, hogy 1 kWó villamos energia előállításához 373 gramm kőszéngyenértékű tüzelőanyagot használjunk fel. A Tušimice II. villanyerőműben készítsük elő és kezdjük meg a kéntelenítő berendezés építését. Mivel az ország tüzelőanyag-energetikai mérlegében növekszik a villamos áram szerepe, ezért törekedjünk az áramvezeték-hálózat felújítására és korszerűsítésére, megteremtve ezátlal a zavartalan áramellátás feltételeit. Tovább szilárdítsuk a csehszlovák villanyenergetikai-rendszer összekapcsolását a KGST-tagországok ilyen rendszereivel. Biztosítsuk a csehszlovák részvételt a szovjetunióbeli hmelnyic- kiji atomerőmű építésében. Az elsődleges energetikai erőforrások tervezett megtakarításainak elérése érdekében, továbbá a tervezett élőmunkamegtakarítás és környezetalakí-i tás érdekében gyorsítsuk meg a központi hőkészlet-gazdálkodásl program megvalósítását, és ezt a programot a barnaszénbázison kell fejleszteni. Kiemelt figyelmet szenteljünk a kombinált villamos-energia- és hő-termelési eljárásoknak, és ezzel összefüggésben valósítsuk meg a kondenzációs villany- erőművek és fűtőművek rekonstrukcióját, valamint az elsődleges tüzelőanyagok pótlására irányuló programot. Javítsuk az ágazati és a területi tervezés közötti összhangot, főleg a beruházások összpontosításával. Használjuk ki a nem hagyományos energetikai erőforrásokat, az ipari központokban pedig fokozatosan építsük fel a hulladékégetőket. 2. KOHÁSZAT ÉS FÉMFELHASZNÁLÁS Abból kell kiindulni, hogy a fémtermelés elért szintje lényegében változatlan marad. Éppen ezért gazdaságunk minden szakaszában lényegesen javítani kell a fémfelhasználást, mégpedig oly módon, hogy a 7. ötéves tervidőszakban a relatív megtakarítások évente átlagosan elérjék a 4,5—5 százalékot. Ennek érdekében követke(Folytatás a 6. oldalonJ IV. Az ipar fejlesztése . Ä ■«.v.
