Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-27 / 49. szám, péntek

áK'VV^jí&v. TARTALMAS RENDEZVÉNYEK A Bartók-centenórium megünneplése a CSSZK-ban Ä zenei hagyományokban gaz­dag, magas színvonalú zenekul­túrájáról ismert cseh zóliéi élet is méltóképpen készül száza­dunk egyik legnagyobb zene­szerzője, Bartók Béla születése 100. évfordulójának megünnep^ lésére. Bartókot ma nem kell felfedezni a cseh zenei nyilvá­nosság számára. Művei évtize­dek óta szerves részét alkotják a cseh hangversenyzenekarok és előadóművészek repertoárjá­nak, a különböző zenei rendez­vények műsorának. A Prágai Tavasz nemzetközi zenefesztivál műsorában is ál­landóan jelen vannak Bartók művei. Az idei Prágai Tavaszon, cseh és külföldi előadóművé­szek és zenekarok tolmácsolá­sában hét Bartók-mű csendül fel. A Bartók-centenárium és egy­ben az idei Prágai Tavasz ki­emelkedő eseményének ígérke­zik a Magyar Állami Operaház prágai vendégszereplése június első napjaiban. A csehszlovák— magyar kulturális együttműkö­dés alapján a csehszlovák fővá­rosba érkező Magyar Állami Operaház előadásában a prágai közönség ismét láthatja a nagy zeneszerző Csodálatos manda­rin és A fából faragott királyfi című táncjátékát, illetve A kék­szakállú herceg vára egyfelvo- násos operáját. Bartók Béla születése 100. év­fordulója csehszlovákiai megün­neplésének kétségkívül egyik kiemelkedő eseménye lesz, hogy szeptember 24-én a prágai Nem­zeti Színház bemutatja A kék­szakállú herceg várát. Az egy- felvonásos Bartók-operát Zde- nék Košler érdemes művész vezényli, a rendezést Karéi Jer~ nek érdemes művész vállalta. A brnói nemzetközi zenei fesz­tivál júniusban ugyancsak ter­vezi Bartók-művek előadását és önálló hangversenyt rendez a jubiláns népzenei szerzeményei­ből. A CSSZK állami zenekarainak évi műsorterveiben is számos Bartók-művet találunk. A Cseh Filharmonikusok Zenekara pél­dául már január elején műsorá­ra tűzte Bartók Táncszvitjét, februárban a III. zongoraver­senyt, a Rádió Szimfonikus Ze- vekara pedig a 11. zongoraver­senyt. A Karlovy Vary-i Szimfo­nikus Zenekar Bartók 1. rapszó­diáját és a Divertimentót, az ostravai Janáőek-F ilharmónia pedig A csodálatos mandarint vette fel idei műsortervébe. A pardubicei Állumi Kamarazene- kar a Divertimentó előadását tervezi. Idei repertoárjaikba neves cseh koncertművészek is több Bartók-művet iktattak be. A ki­váló zongoraművésznő, Božena Steinerová a zeneszerző 1925- ben írt Szonátáját, Dagmar Ba loghová pedig a Mikrokozmoszt tűzte zongora-estjének műsorá ra. Zdenék Brož, Jirí Tomášek és Petr Messierreur hegedűmű­vészek a Román táncokkal és a II. hegedűversennyel tiszteleg­nek Bartók emléke előtt. Rudolf Lojda brácsa-, Jan Péruška pe­dig csellóműveket választott Bartók kompozícióiból. Rajtuk kívül a Janáček-, a Fővárosi , a Panocha-, a Doležal-, a Havlík- és a Kocián Kvartett Bartók vo­nósnégyeseit szólaltatják meg műsoraikban. Több neves, Csehszlovákiába vendégszereplésre érkező kül­földi művész és zenekar — kö­zöttük Lehel György, Kovács Dénes és Ferencsik János, Kurt Masur, Leonard Sladkin, Edith Peinemann, az angliai Capri- corn-egyiittes stb. — műsorából sein hiányzanak a Bartók-mű- vek. A Cseh Zenei Társaság május­ban Brnóban A népzenegyűjtő Bartók és Janáček címmel ter­vez országos szemináriumot. A prágai Magyar Kulturális Köz­ponttal szoros együttműködés­ben a prágai, brnói és olomouCi pedagógiai fakultásokon a Tár­saság előadássorozatot rendez Bartók műveinek a zenei neve­lésben való f elhasználásáról. Ezen kívül a Cseh Zenei Társa­ság tagjainak bechynéi nyári találkozója alkalmából előadást tervez Bartók jelentőségéről a zenekultúrában, s három hang­versenyt is rendez a jubiláns kamaraműveiből. A Bartók jubileumhoz kap­csolódik a Supraphon és a Pán­ton cseh hanglemezkiadók idei tervében Bartók Béla 5. és 6. vonósnégyesének felvétele a Talich Kvartett előadásában, il­letve a 2. vonósnégyes felvéte­le a Škvor Kvartett tolmácsolá­sában. E cikk keretei nem teszik le­hetővé, hogy teljes részletesség gél ismertessük valamennyi csehországi zenekar és zenei intézmény idei Bartók reper­toárját. De megemlítjük még, hogy a Csehszlovák Rádió zenei műsorai szerkesztői sem feled keziek meg a Bartók-centená- riumról. Elmondható, hogy „a magyar zene nagy apostolának“ megün­neplése hazánkban nem csupán jubileumi gesztus. Bartók Béla műveinek nagysága, humanista szellemisége mély gyökereket eresztett nálunk is. Tartalma­sabbá, szebbé teszik életünket. SOMOGYI MÁTYÁS Csupán egy aktaszám? Egy bibliográfiában figyel­tem e sorokra. Alig árultak el többet a szokásosnál: meg­említve a lelőhelyet, a Kassai (Košice) Városi Lelvéltárat és az aktaszámot: XII. 42/901 sz. 513/901. Michal Potemra A Szlovákiában megjelent idegen* nyelvű újságok és folyóiratok bibliográfiája 1918-ig című munkájában az alábbi sorokat jelölte a fenti jegyzet: „Nem ítélhető meg a további irodai* mi hetilap sem, amelyet 1901, február 1-től Schwarz Alfréd adott ki Munkáskönyvtár cím- mel. Nem maradt fenn egyet* len példánya sem és munkás- mozgalmi illetve szocialista irányzatosságára csupán a cU méből következtethetünk, vala- mint abból, hogy Schwarz nyomdászként aktívan részt vett a kassai szociáldemokrata mozgalomban. Nem tudni azt sem, hogy valóban periodi- kumról volt-e szó.“ Eddig az idézet, amely problémafelvetés seben sok kérdést nyitva ha- gyott. A nyitottság volt az. ami megfogott; a megoldatlan, a feltáratlan esetlegességek sora. A Kassai Városi Levéltár el­nöki iktatójában valóban meg­található az 513-as számú be­jegyzés, amely 1901. január 31-én kel: „Czeglédi Pál kas- sai lakos bejelentése, hogy \1901. február 1-től szerkeszté­sében egy Munkáskönyvtár czímű havi szépirodalmi lapot kiad“ A bejegyzést láttamozta a város akikori polgármestere: Münster. Kiegészítésként az ik* í.ató utolsó rovatában közlik, hogy a Királyi Ügyészség el- küldte a végzést Czeglédi Pál* nak. Az eldöntés napjául feb­ruár 3-át jelölte meg. Nos, ez az adatellenőrzés som tisztázta a bizonytalansá-' gokat. Sőt, a kiadó, illetve a szerkesztő személyét látszólag még inkább bizonytalanná tet­te. Talán segít az iktatott le­irat megtalálása: XII. 42/901. Lapoz a levéltár igazgatója, lapoz a szakdolgozója s én csak állok és várok, izgatot­tan számolom az előttem per­gő iratlapokat. Sajnos éppen a kért hiányzik, feltehetően nyomtalanul eltűnt. Más lelő­helyjegyzékeket forgatunk — hiába. Talán a bibliográfia szerzője, a kézirat nyomdába adásának éve, 1960 óta már újabb adatokat is szerzett. Dr. Michal Potemra kandidátus a Kassai Tudományos Könyv­tár retrospektív bibliográfiai osztályának vezetője. Sajnos gyarapodó tényekről ő sem tud. Mintha itt lemne a pózna vége — mondják ilyenkor a könyvtárak, levéltárak kutatói. Néhány eshetőség azonban még mindig maradt. Például az Országos Levéltár Budapesten. Sajnos az előjelek itt sem kedvezőek, hiszen az ellenfor­radalom idején pontosan szá­zad eleji iratok egy része vált a lángok martalékává. Ha a belügyminisztériumi lapbejelen­tések és kötelespéldányok (megtalálhatók lennének, már rég tudnánk róla. Kutatni kell. Szinte hazárdjátékszerűen pa­zarolni időt, energiát a teljes bizonytalanságra, mert a si­kernek nincs biztosítéka. Talán, ha egyszer előkerül­ne a rendőrség által elkobzott munkáslapok „gyűjteménye“. Ez dr. Potemra érthető kíván­sága. Talán, ha egyszer vala­ki padláson, ládák mélyén rá­bukkan a Munkáskönyvtár egy< egy példányára. Ez a public cisztika mindenhatóságában bí< zó emberé. A félmegoldás ebben az eset­ben talán már megoldás len­ne: Ha előkerül a XII. 42/901- es leirat. Ez legalább a ki­adásra váró lap tartalmára, céljaira, a szerkesztést és ki­adást vállalók nevére is fényt derítene. Addig csak feltéte­lezhetjük, hogy Czeglédi Pál egyfajta mecénásként kérte a folyóirat bejegyzését. Schwarz Alfréd pedig, aki valóban ve­zető személyisége volt a kas­sai nyomdászok szociáldemok­rata mozgalmának, a szerkesz­tésre vállalkozott. Sajnos az sem kizárt, hogy csupán a be­jegyzés történt meg, s a lap sohasem látta meg a napvilá­got: csupán egy aktaszám ma­radt. Talán még nem késő ki­deríteni az igazságot. DUSZA ISTVÁN Az amatőr művészek galériájában Kelten — negyvenöt képpel Valahányszor a bratislavai várdomb felé visz utam, ér­deklődéssel állok meg a Beb- lavý utca egyik kis háza előtt. A majd egy évtizede újjáépí­tett műemlék fakapuján egy­szerű felirat: Galéria AMA. Nehéz lenne tömören kifejez­nem miért, de valahogy szí­vemhez nőtt ez a bratislavai kiállítóterem. Leginkább talán azért, mert parányi kis helyi­ségében — ahol a helyszűke miatt mindenki igyekszik a legjobb műveivel szerepelni — már elég sokszor találkoztam olyan képzőművészeti alkotá­sokkal, melyek egyszerű őszin­teséggel vallanak eredetükről, ihlető forrásukról. A minap meglepetéssel vet­tem tudomásul, hogy nem egy. hanem egyszerre két művész mutatja be itt alkotásait: Vil­ma Hertová 21 olajképpel, Leopold Sersen pedig 24 gra­fikával közeledik a látogató lelkületéhez. A két kiállító művészete alapjában különbö­zik egymástól: Hertlová festj ményei nyugalmat árasztanak, az emlékőrzők szépről mesél­nek, míg Leopold Sersen tech­nikai sokoldalúságával is a nyugtalan kereső típusa, érzel­mi és hangulati hullámzásokat ábrázol. Természetesen e két tárlat nem azért került egy fedél alá, hogy a két művészt „közös nevezőre hozza“ előt­tünk, vagy éppen különbözősé* güket boncolgassuk. Minden-* esetre észre kell vennünk, hogy kiállított műveik hangu­latukban bizonyos mértékig kölcsönösen kiegészítik egy­mást. Vilma Hertlová a természeti tájképekben és a csendéletek* ben talál szellemi kielégülést. Mind a négy évszak egyaránt ihletője, és egyforma művészi szinten is idézi meg őket. Táj­képei bennem azt az érzést keltik, hogy ő ezeket a szá­mára élménydús, kedves táj< részleteket emlékfotó helyett festi, örömét lelve az alkotó­munkában és abban, hogy a kész kép szabad teret enged a képzeletnek. Bár olajfestmé­nyeket alkot, ecsetkezelése, színkeverése a pasztell-tech- nikát idézi, melynek hatását homályba mosódó körvonalrajz­zal fokozza. így képei csak egy pillanatra konkrétak, az­tán megindítják a képzeletet, melynek azonban Hertlová ha­tárt is szab: képei keretének szélső szegélyét tömött zöldre festi, mintegy hangsúlyozva a Természet jelenlétét. Csendéle­teit az anyagszerű pontosság, FILMRENDEZŐ A TÖRTÉNELEM BŰVKÖRÉBEN Qtakar Vávra nemzeti művész hetvenéves Február 28 án ünnepli 70. születésnapját Qtakar Vávra nemzeti művész, akinek mun­kássága immár közel fél év­százada együtt fejlődik a cseh filmművészettel, fi linímű vész- nemredékek nevelésével. A filmmel mint forgató* könyvíró már a harmincas évek eiején kapcsolatija ke­rült. Első önálló filmjét, a Filozófiai tör! énét ekei 1937- ben készíti. Témáját az 184tf- as forradalmi időik hazafias lelkesedését ecsetelő Jirásek- novellából meríti. A cseh tör-* ténelem iránti érdeklődése a továbbiak során újabb alkotá­sokra ösztönzi. Különösen a huszita mozgalom megfilmesí­tésének a gondolata foglalkoz­tatja. Alois Jirásek Husita tri­lógiája (Húsz János. Zižka a nép élén, Mindenki ellen) alapján forgatott filmtrilógiá- ját a közönség és a kritika is nagy elismeréssel fogadta. A felszabadulás utáíi doku­mentum filmekéit rendez, majd figyelnie ismét a haladó cseh irodalmi örökség felé fordul. Megfilmesíti Karéi Čapek Kra- kát it j át, majd újabb filmtriló­giába kezd: elkészíti a prágai felkelést megörökítő Néma ba­rikádot, a kezáö-regény alap­ián a Sorukozöt majd a Brych polgárt. 1959-ben ismét Capek- témához fordul, elkészíti a bá­nyászszolidaritásról szóló Az első csapat című filmjét. A kommunista pártot, megalaku­lásának 10 évfordulója alkal­mából Géza Včelička Záróra című társadalmi regényének filmváltozatával köszönti. Köz­ben, a Hrubín művek első film- változataként, elkészíti az Au­gusztusi »vasárnap című filmet. Művészi érettségének további bizonyítékai Az aranyranett és A kürt románca, valamint a Boszorkányper. A hetvenes években Otakar Vávra nemzeti művész alkotó munkásságának központjában az újabb kori csehszlovák tör­ténelem kulcsfontosságú szaka­szainak megfilmesítése áll. Cl] fllmlrilógiájának első filmje. Az árulás napjai az 1938-a» csehszlovák tragédia döbbenem les hűségű megörökítése. A' művészi dokumentum filmet milliók tekintették meg, mil­lióknak nyújtott mély élményt az akkori események hátteré­nek és légkörének művészi megjelenítése. A trilógia má­sodik része, a csehszlovák--' szovjet koprodukcióban (készült Szokolovo. a Szovjetunióban; alakult első csehszlovák had* test harcait örökíti meg. Dia­dalmas záróakkordként kap- csolódik ezekhez a filmekhea a Prága felszabadítása című alkotás, amelyet 1976-ban mu< tattak be filmszínházainkban* Közben, az évtized második felében, ismét visszakalandozik a múlt századi cseh történe­lembe. A szerelem és becsület története című alkotásában Jan Neruda és Karolina Svétlá' érzelmi kapcsolatának hátteré- l>en vonultatja fel az akkori’ cseh társadalom kimagasló alakjait. Tavaly, 1980-ban ké­szült el a Sötét nap című film­je, amelyben ismét Capek Kra- katit című műve alapján foglal állást a béke mellett. Köze] félszáz egész estét be­töltő filmet alkotott. Mi volt á legfontosabb Otakar Vávra számára a filmművészetben? Idézzük szavait: „Mindig arra törekedtem, hogy végigkövess sem, miként alakult népünk tudata, hogyan fejlődött to- vább népünk tudatában a hu- szita hagyomány, milyen gyö* kerekre vezethető vissza né- piinknek a nemzeti és társa- dalmi igazság iránit érzéke, hogyan jutott el népünk a szocializmushoz" A hetvenedik születésnapját ünneplő Otakar Vávra nem­zeti művész azok közé az élenjáró alkotók közé tar­tozik, akik cselekvően vették ki részüket népünk szocialista' tudatának kialakításából és megszilárdításából. S. M. dekoratív kompozíció jellem­zi. Hertlová képeit nézve aka­ratlanul is a régebbi időkbe tértem vissza, ügy éreztem, hogy a századvég háztartásai­ban divatos hímzett gobelinek vonzáskörébe kerültem. Ezzel szöThben hatalmas ug­rást, frissítő változást jelente­nek Leopold Sersen grafikái, főként linómetszetei. Sersen művészi törekvéseinek alapkö­ve a fekete fehér kontrasztjá­nak és a különböző geometriai formák harmoniks ütemváltá­sának kiaknázásában kereshe- tő. Tematikailag eléggé sokol­dalú megfigyelőként jelentke­zett: természeti és városi ké­pek, hangulat- és jellemtanul­mányok, életképek, mély érzel­mi élmények expresszív megfo­galmazása és portrérajz talál­ható kiállított művei között. Sersen művészetében meglepő a kifejezési forma alakulása: míg korábbi műveiben főképp a nagyobb, dekoratív színfol­tok ütemes váltogatásával fo­kozta fel mondanivalójának lé­nyegét, mostanság egyszínű alapra (rendszerint fekete) magabiztosan, egyszerű körvo­nalakkal (fehér) építi meg el­képzeléseit. így technikailag is eljutott odáig, hogy sikeresen ábrázolja egy képen az élet több területén szerzett élmé­nyeit, illetve a különféle je­lenségeket. így művei újabban nagyobb igényeket támaszta­nak a nézővel szemben, de végső érzelmi mondanivalójuk­ban monumentálisabbak, mara­dandóbb hatást gyakorolnak. LEHEL ZSOLT 1981. II. 27. Jelenet Otakar Vávra eddigi utolsó, a tavaly ősszel bemutatott SÖTF.T NAP című filmjéből. Középen: Radoslav Brzobohatý, a fő­szereplő (Karéi ješátko felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents