Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-26 / 48. szám, csütörtök
ÚJ szó mi. II. 26. 3 AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓ JELENTÉSE a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán és a párt soron következő feladatai a bel" és külpolitika területén L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának előadói beszéde (A beszámoló befejező része) A szocializmusban az elosztás fő (kritériuma csakis a munka, annak mennyisége és minősége lehet. Sajnos, gyakorlatilag nem mindig történik így. Igen káros hatása van mind a ter- niölési mutatókra, mind az embereik gondolkodásmódjára a különféle egyéni ősdinek, azoknak a tényeknek, amikor voltaiképpen csupán a munkahelyen való megjelenésért adnak fizetést és nem pedig a munka reális eredményeiért, amikor meg nem érdemelt prémiumokat osztanak. Anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszerűinknek mindig és mindenütt biztosítania kell, hogy igazságosan és tárgyilagosan értékeljék ki mindenkinek a mimikához való hozzájárulását. Mindenképpen ösztönözni kell a lelki- ismeretes dolgozókat, semmiféle kibúvót nem szabad hagyni a naplopók- nak és a selejtkészítőknek ahhoz, hogy hitvány munka mellett jól éljenek. Aki jobban akar élni, annak többet és jobban kell dolgoznia. Úgy vélem, ez mindenki számára érthető. Nálunk nincs munkanélküliség. A munkához való jogot alkotmányunk rögzíti és államunk reálisan biztosítja. Az alkotmányba azonban mást is beírtak a dolgozók számos javaslata alapján: a társadalmilag hasznos mun- 4ui alóli kibúvás nem egyeztethető ösz- sze a szocializmus elveivel. Ez pedig azt jelenti, hogy valamennyi szervezési, pénzügyi és jogi esziközzel szorosan el kell zárni minden rést a nap- lopás, a korrupció, az üzérkedés előtt, a nem munkával keresett jövedelmek előtt, a szocialista tulajdon mindennemű megkárosítása előtt. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemrég határozatot hozott a kereskedelmi és közétkeztetési vállalatok munkájának javításáról, káderállományuk és anyagi bázisuk megszilárdításáról, arról, hogy teremtsenek szigorú rendet a kereskedelmi szabályokban, az élelmiszerek és árucikkek elosztásában. Egyidejűleg konkrét intézkedéseket irányoztunk elő a hiánycikkekkel való spekulációk határozott megakadályozására, annaik érdekében, hogy az illetékes állami szervek megélénkítsék az e téren előforduló visszaélések elleni küzdelmet, valamint a munkásellenőrzés fokozására. Meg vagyok győződve arról, hogy a dolgozók teljes mértékben helyeselni fogják ezeket" a rendszabályokat. A szovjet életforma egyiik legjellemzőbb vonása a társadalmi fogyasztási alapokból juttatott javak növekedése, öt év alatt ez-ek csaiknem egy harmaddal növekedtek és csupán az idén 121,5 milliárd rubelt tesznek ki. Ez óriási összeg, amelyeket a dolgozók életviszonyainak javítására, egészségük védelmére, a közoktatásra, a gyermeknevelésre, a társadalombiztosításra és a kultúrára fordítumk. Ezeket az eszközöiket hatékonyan, az emberek számára a leghasznosabban kell felhasználni. Szociális programunkban igen fontos helyet foglal el, mint ismeretes, a lakás. Már rámutattam, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban óriási lendületű lakásépítés folyt; arányai országszerte a továbbiakban is megmaradnak. Ugyanakkor tudjuk, hogy még nem kevés család társbérletben lakik, komfortnélküli lakásokban, sok fiatal házaspár évekig vár lakásra. S mivel ez a probléma nem olyan egyszerű, ez azt jelenti, hogy a lakáselosztásnál is megkülönböztetett figyelemre, tárgyilagosságra, s úgy is mondhatnám, tisztességre van szükség. A lakáselosztásnak mindenütt a társadalmi szervezetek 'részvételével, szigorú ellenőrzésével kell végbemennie. Szélesebb körben kell kibontakoztatni a szövetkezeti építkezést is, tökéletesíteni kell annak formáit. Emellett sóikkal szigorúbban kell felelősségre vonni azokat, akik felelőtlen magatartást tanúsítanak a lakás használata és megóvása iránt. Úgy vélem, itt majd segít rendet teremteni a lakásügyi keret- törvény, melynek tervezetét széleskörűen vitatja meg a közvélemény. A beszámolási időszakban egészében véve sikeresen tettek eleget a XXV. pártkongresszus ama útmutatásainak, amelyek a közoktatás fejlesztésére vonatkoznak. Fontos célt értünk el: befejeződött az áttérés a kötelező általános középiskolai oktatásra. Ma az a lényeg, hogy javítsunk az iskolában az oktatás, a munkára való és az erkölcsi nevelés minőségén, kiiktassuk a formalizmust a tanítók és a tanulók munkaeredményeinek értékeléséből, ténylegesen megszilárdítsuk az oktatás kapcsolatát az élettel, javítsuk az Iskolások felkészítését a társadalmilag hasznos munkára. Itt természetesen a pedagógusé a döntő szerep. Ne fukarkodjunk a figyelemmel, ha munkájukról, életkörülményeikről, szakmai továbbképzésükről van szó. De a munkájukkal szemben támasztott követelmények Is növekednek. S az Iskolai programok, valamint a tankönyvek minősége is javításra szorul. Helyesen mutatnak rá, hogy a tankönyvek túl nehézkesek, ami bonyolulttá teszi az oktatást, a gyerekek indokolatlan túlterheléséhez vezet. A közoktatási minisztériumnak, a Pedagógiai Tudományos Akadémiának haladéktalanul változtatnia kell ezen a helyzeten. Ismeretesek a szovjet felső- és középfokú szakoktatásügyi rendszer eredményei. Csupán az utóbbi öt év alatt tízmillió képesített szakembert kapott népgazdaságunk. Ugyanakkor ezen a rendszeren is sokat lehet és kell tökéletesíteni. Mindenekelőtt gondolok az oktatás minőségére, a termeléssel való kapcsolatának erősítésére. Teljesebben kell felhasználni a főiskolák tudományos potenciálját, amelyekben a tudományok doktorainak és kandidátusainak csaknem a fele összpontosul. A népgazdaság fejlődésével együtt változik a különböző szakkáderek iránti kereslet is. Ez annyit jelent, hogy a főiskolákon folyó káderképzés tervezése rendszerének is érzékenyen kell reagálnia ezekre a változásokra. A XXV. kongresszus a szovjet emberek egészségéről való gondoskodást az egyik legfontosabb szociális feladatnak nevezte. Az SZKP KB és a kormány 1977-ben átfogó határozatot hozott a közegészségügy további javítására irányuló intézkedésekről. Ennek teljesítése már eredményeket Is hoz. Napjainkban rendelőintézeteink egy műszak alatt félmillióval több személyt tudnak fogadni, mint öt évvel ezelőtt. Jelentősen fejlődött a szakosított orvosi segítségnyújtás és a kardiológiai szolgálat. Hatékonyabbá vált a betegségmegelőzés. Ám sok fogyatékosságunk még maradt. Lényegesen meg kell javítani a poliklinikák, gondozóintézetek, ambulanciáik munkáját, amelyekben a betegek 80 százalékát kezelik. Ezek az intézmények sajnos több helyütt elmaradtak az orvostudomány lehetőségeitől, kevés a káder, különösen a közép- és alsóbbszintű személyzet, elavultak a berendezések, nincs elegendő korszerű gyógyszer. Gyengén teljesítik a kórházaik és gyógyüdülők építésének terveit. Nagyra becsüljük orvosaink, ápolónőink, más egészségügyi dolgozóink becsületes, odaadó munkáját. S annál nagyobb keserűséget keltenek bennünk azok az időnként érkező levelek, amelyekben a betegek beszámolnak arról, hogy egyes egészségügyi dolgozók megszegik szolgálati kötelességüket, figyelmetlenek az emberekkel szemben. Az , egészségügyi minisztériumnak, a pártbizottságoknak, a Kom- szomolnak és a szakszervezeteiknek kérlelhetetlen harcot kell folytatniuk az ilyen jelenségek ellen és teljesen fel kell számolni azokat! Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szovjet ember mindig és mindenütt korszerű, szakszerű és figyelmes orvosi segítségben részesülhessen. Az emberek egészségéről való gondoskodás elválaszthatatlan a testnevelés és a sport fejlesztésétől. A Moszkvai Olimpia szemléltetően bizonyítja a szovjet sportolók nagyszerű eredményeit. Bennünket azonban sohasem csak a rekordok érdekeltek, hanem mindenekelőtt a testnevelés és a sport tömegszerűsége. E téren elért sikereink nyilvánvalóak. Az emberek többsége számára azonban a sport továbbra is csak látványosság, szórakozás. Az ilyen helyzeten javítanunk kell. A testnevelésnek meg kell honosodnia a lakosság széles rétegei, s mindenekelőtt a gyermekek mindennapi életében. Elvtársak! Abban, hogy a szovjet társadalom szellemi élete egyre sokoldalúbbá és gazdagabbá válik — vitathatatlan érdeme van kultúránk művelőinek, irodalmunknak és művészetünknek. A irodalmi kritikusok és művészet- történészek dolga, hogy kifejtsék szakmai véleményüket. Úgy gondolom, azonban, hogy az összes olvasó, néző és hallgató érzi: a szovjet művészetben egy új hullám van emelkedőben. Az utóbbi években — méghozzá valamennyi köztársaságunkban — számos tehetségesen megalkotott mű látott napvilágot. Vonatkozik ez az irodalomra és a színházra, a film- és zene- művészetre, a festészetre és a szobrászatra. Művészeink alkotó tevékenységében továbbra is magasztos forradalmi motívumok csendülnek fel. Marx, Engels, és Lenin, sok lánglelkű forradalmár alakja, hazánk hősi történelme újabb érdekes alkotások megteremtésére ihleti őket a művészet legkülönbözőbb területein. A katonai témához hű szerzők alkotásai hazaszeretetre, a megpróbáltatások kiállására tanítanak bennünket. Művészeink vitathatatlan sikereket értek el kortársaink nagyszerű alakjainak ábrázolásában. Ezek foglalkoztatják az embereket, vitákat váltanak ki, arra késztetik őket, hogy elgondolkozzanak a jelenről és a jövőről. A párt üdvözli a legjobb alkotásokra jellemző honpolgári pátoszt, a fogyatékosságokkal szembeni kérlelhetetlenséget, a művészet aktív beavatkozását a társadalmunkat foglalkoztató problémák megoldásába. Emlékeznek rá, mit írt Majakovszkij: „Azt szeretném, hogy vitákban verejtékezzen az Állami Tervbizottság, amikor egy évre feladatot ad nekem ...“ S örülünk annak, hogy az irodalomban, a film- és színházművészetben az utóbbi években olyan komoly problémákat vetettek fel, amelyek fölött valóban nem ártana „verejtékeznie“ az Állami Tervbizottságnak. És nemcsak neki. Az ilyen alkotások hősei különbözőek: építési brigádvezető és kolhozelnök, vasúti munkás és katonatiszt, repülő és híres tudós. Az olvasók, a nézők azonban mindegyikükben meglátják azt, ami összecseng gondolataikkal és élményeikkel, a szovjet jellem legjobb vonásainak a megtestesülését. A szovjet művészet nem hagyhatta figyelmen kívül azt, hogy társadalmunk egyre jobban érdeklődik az erkölcsi kérdések iránt. A termelésben és a mindennapi életben kialakult emberi kapcsolatok, a személyiség bonyolult belső világa, az egyén helye a mi nyugtalan bolygónkon — mindez a művészeti kutatások kimeríthetetlen területe. Itt fontos, természetesen, arra törekedni, hogy a téma időszerűségével ne takargassák a szürke, művészileg szegényes alkotásokat, hogy a művek hősei ne zárkózzanak a kicsinyes dolgok körébe, hanem tegyék magukévá az ország gondjait, vagyis hogy megfeszített munkával telített életet éljenek, állhatatosan küzdjenek az igazság és jóság diadaláért. Másfelől pedig, az eszmeietlenség megnyilvánulásai, a világnézeti zűrzavar, az egyes történelmi események és személyiségek pontos osztályszemléletű értékelésétől való eltérés kárt okozhat még a tehetséges alkotók művészetének is. Kritikusainknak, irodalmi folyóiratainknak, alkotó szövetségeinknek és elsősorban pártszervezeteinknek tudniuk kell kiigazítani azokat, akik ide-oda sodródnak. S természetesen tevékenyen, elvszerűen fel kell lépniük azokban az esetekben, amikor a szovjet valóságunkat becsmérlő alkotások látnak napvilágot. Itt kérlelhetetleneknek kell lennünk. A párt nem volt és nem is lehet közömbös művészetünk eszmei irányát illetően. S még egy dologról szólnék. Nem kell megmagyaráznom, mennyire fontos, hogy mindaz, ami körülvesz bennünket, magán viselje a szépség, a jó ízlés jegyeit. Az olimpiai létesítmények, s egyes moszkvai lakótelepek, Leningrád múltjának újjászületett gyöngysze-< inéi és a város legújabb építészeti együttesei, Alma-Ata, Vilnius, Navoi és más városok új építkezései — ez a ml büszkeségünk. Ám a városépítés egészében véve nagyobb fokú művészeti kifejező erői és változatosságot igényel. Nehogy előforduljon ugyanaz, ami az egyik filmhőssel megtörtént, hogy a sors iróniája folytán egy másik városba került, s ott sem a házat, sem a lakást nem tudta megkülönböztetni a sajátjától. Óriási a szovjet emberek vonzalma a művészet iránt. Ismeretes, mennyire nem egyszerű időnként eljutni egy jó színházi előadásra, érdekes könyvet vásárolni, kiállítást megtekinteni. De ez a művészet iránti tisztelet és szeretet megköveteli a művész nagyfokú felelősségérzetét népe iránt. A művészet igazi népisége, igazi pártossága az, hogy a népnek éljen, osztozzon örömében és bánatában, hirdesse az élet igazságát, humánus eszményeinket és a kommunista építés cselekvő részvevője legyen. Pártunk a lenini kulturális politiká-* hoz híven gondoskodással és megbecsüléssel veszi körül, magas rendű alkotói feladatok megoldására ösztönzi a művészértelmiséget. Mindez elősegíti az alkotóerők további megszilárdítását, a társadalom szellemi életének fellendülését. S kétségtelen, hogy a kultúra szovjet mesterei újabb művészi felfedezésekkel örvendeztetnek meg bennünket! Elvtársak! A szovjet ember lelkiismeretes dolgozó, aki magas politikai kultúrával rendelkezik, hazafi és internacionalista. A párt és hazánk hősi történelme, egész rendszerünk nevelte őt. Az új világ megteremtőjének lüktető életét éli. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy már megoldottunk minden kér-* dést az új ember formálásában. E téren számos feladat áll előttünk. S a nevelés sikerét csak abban az esetben biztosíthatjuk, ha az társadalmi-gazdasági politikánk szilárd alapjára támaszkodik. Nagy anyagi és szellemi lehetőségekkel rendelkezünk az egyén mind tel* jesebb fejlődéséhez, s továbbra Is növelni fogjuk ezeket a lehetőségeket. Ugyanakkor fontos az is, hogy minden egyes ember ésszerűen tudjon élni velük. Ez pedig végeredményben attól függ, milyenek az egyén érdekel, szükségletei. Éppen ezért látja pártunk azok aktív, céltudatos formálásában szociális politikájának egyik fontos feladatát. A szovjet emberek többségükben becsületesen, szívvel-lélekkel dolgoznak. Joggal és ésszerűen élvezik azokat a sokféle javakat, amelyeket a társadat lom ad nekik, óvják és gyarapítják népi vagyonúnkat. De vannak nálunk oly-an személyek is, akik igyekeznek mi- nél kevesebbet adni és minél többet megkaparintani az államtól. Az Ilyen beállítottság talaján burjánzik az önzés és a kispolgáriság, a kapzsiság, a nép gondjaival és dolgaival szembeni közömbösség. Nem csekély kárt okoz a társadalomnak, a családnak az alkoholizmus, amely őszintén szólva, még mindig komoly probléma. E torz jelenségek elleni harcra kell irányítani az összes dolgozó kollektívák, minden társadalmi szervezet, az összes kommunisták erőfeszítéseit. Mint látjuk, elvtársak, nagy munka vár ránk a szocialista életmód tökéletesítése terén, mindannak felszámolásában, ami akadályozza az új ember formálását. Ez a párt társadalompolitikájának egyik elválaszthatatlan alkotórésze, amelynek célja a szovjet emberek jóléte és boldogulása. 3. A Szovjetunió Alkotmánya és a szovjet politikai rendszer továbbfejlesztése Elvtársak! A szovjet társadalom gazdasági, szociális és szellemi életének leglényegesebb változásai, az össznépi állam mély demokratizmusa koncentrált formában jutott kifejezésre a Szovjetunió új Alkotmányában. Mindannyiunk számára emlékezetes a nép alkotó erőinek, honpolgári aktivitásának az Alaptörvény-tervezet megvitatása során megnyilvánult hatalmas fellendülése. A Szovjetunió Alkotmányának elfogadásával, majd a szövetségi és autonóm köztársaságok alkotmányának elfogadásával új szakasz kezdődött a nép képviselői szovjetjeinek munkájában. Szemmel láthatóan megélénkült a legfelsőbb hatalmi szerveknek — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, valamint a köztársaságok legfelsőbb tanácsainak — tevékenysége. A Legfelsőbb Tanácsok a törvényhozás, az irányítás és az ellenőrzés egyesítésével aktívan irányítják a Minisztertanácsok, minisztériumok és a főhatóságok munkáját. Ez elősegíti a hiányosságok idejében történő feltárását és kiküszöbölését, emeli az államélet általános Intenzitását. Igen hasznos eredményekkel jár a szovjet törvényalkotásnak az Alkotmány alapján történő megújítása. Az új törvények lehetővé teszik a társadalmi viszonyok különböző oldalainak finomabb, pontosabb szabályozását. A törvényhozás tökéletesítésére irányuló (Folytatás a 4. oldaton) S2BSIS0&?.
