Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-16 / 39. szám, hétfő

NAPIRENDEN A TÖMEGSPORT A felelősséget mindenkinek éreznie kell Hogyan csinálják? Megtalálni az utat... Nem hiába mondják, hogy ügyes sportvezetők vannak Du- naszerdahelyen ÍD. Streda). A DAC évzáró gyűlése sem ha­gyományosan kezdődött hanem kedves, kellemes prológus­sal. Kisiskolások és 16 — 18 éves diáklányok (de csinosak voltakI) spartakiád gyakorlatokat mutattak be a minte< *20 küldöttnek és vendégnek.. A rimaszombati /Rmavská Sobota) jnb plénuma a közel­múltban első ízben foglalko­zott a tömegsporttal, a testne­velési mozgalom fejlődésének kérdéseivel. Vajon milyen meg­gondolásból? — tettük fel a kérdést Michal Megela elvtárs­nak a Jnb elnökének, a CSSZTSZ KB tagjának. — Nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy a tömeg­sport fejlesztésének kérdése már túlnő egyetlen szervezet, adott esetben a testnevelési szövetség keretein. A tömeg­sport helyzetének megvitatása iskolai, üzemi, szakszervezeti szinten éppúgy időszerű, mint a társadalmi szervezetek vagy a nemzeti bizottságokén. Az elért eredmények summázásán kívül ez a tanácskozás egyút­tal azt is szolgálta, hogy a mozgalomnak új lendületet adjon. Az illetékeseknek min­den szintéin érezniük kell fe­lelősségüket, az ügy fontos­ságát és időszerűségét. Elhatá­roztuk hogy a későbbiek so­rán is visszatérünk a tömeg­sport helyzetére, tanácsülése­inken rendszeresen foglalko­zunk az elfogadott határozatok végrehajtásának ellenőrzésével. — Milyen megállapításokat tehetett a Jnb legfelsőbb fóru­ma a testnevelési mozgalom legutóbbi időszakát, pillanatnyi helyzetét értékelve? — Az elért eredményeket tárgyszerűen, nyíltan és bírá­ltán elemeztük, össztársadalmi fejlődésünk szemszögéből, a CSKP KB XIV. és XV. Olásén elfogadott határozatok szelle­mében. Ezekben a dokumentu­mokban is megfogalmazódott a testnevelési mozgalom szerepé­nek fontossága, a sokoldalú egészséges embertípus nevelé­sében. Az elmúlt két esztendőt értékelve elmondhatjuk, hogy járásunkban jelentős előreha­ladás történt. Valamennyi test- nevelési egyesületben lerakták a turisztikai és a tömegsport alapjait, elmélyült a kapcsolat a CSSZTSZ és a többi tömeg­szervezet között. Ennek szép példájával az elmúlt évi spar­takiád szolgált, de reméljük, hogy ez a kapcsolat nem szű­nik meg testnevelési mozgal­munk nagy seregszemléje után sem. A nemzeti bizottságok szint­jén főképpen a műszaki-anyagi feltételek megteremtését tar­tottuk fontosnak, s lehetősé­geinkhez mérten támogattuk a „Z“-mozgalom keretében folyó kisigényű sportlétesítmények építését. Az értékelt időszak során ilyenből tizenhatot ad­tunk át rendeltetésének. Na­gyon sok még a tennivaló, s főként a járási székhelyen túl­zsúfoltak az iskolai tornater­mek: a kötelező honvédelmi és egyéb akciókat pedig csak a járás határain túl tudjuk le­bonyolítani. Nincs egyetlen fe­dett uszodánk sem, szr.b idtéri sem sok — így az úszótanfo­Június végéig köti a szerző­dés Anton Malatinský edzőt a Slovan Bratislava csapatához, akinek, munkáját már hónapok óta Anton Urban segíti, s ő lesz majd utódja is. Mindketten ar­ról győzték meg a sajtóértekez­leten a sportújságírókat, hogy az együttes felkészülése a tava­szi idényre ha nem is volt zök­kenőmentes, de keményebb és alaposabb, mint ezelőtt bármi­kor. Az NDK beli portyán első­sorban a hallatlanul szívós el­lenfelekkel szemben kimondot­tan télies pályákon kellett iga­zolni az erőnlét kifogástalansá­gát, míg a romániai portya, amely lényegében tornaszerep­lésből állott, igazán lehetőséget adott arra, hogy különböző já­tékstílusú csapatokkal szemben mindazok szerepeljenek, akik a „rajtlista“ jelöltjei közül telje­sen egészségesek. Az elmondottakból kitűnik, hogy az egyes posztokért egész­séges versengés folyik, senki­nek sincs bérelt helye. Ondruš a hosszú kényszerpihenő után olyan biztos pillére volt a véde­lemnek és vezéregyénisége a csapatnak, mint már régen nem. A védelem mindkét por­lyamok és egyéb rendezvények lebonyolítása sem kis gondot okoz. Létesítményekben, szak­emberekben, edzőkben is szű­kölködünk, ami rányomja bé­lyegét a versenysportok ered­ményeire is. Határozottan jó irányú, fel­lendült _ sporttevékenységről szólhatok szakszervezeti szin­ten. A szakszervezeti bizottsá­gokon belül a legtöbb munka­helyen sport-albizottságok ala­kultak, s többségükben ered­ményes munkát fejtenek ki. Pezsgő munkahelyi sportélet folyik például a Járási Nép­egészségügyi Intézetben, a Já­rási Építőipari Vállalatnál, a Járási Nemzeti Bizottságnál, a rimaszombati Erdőgazdasági Üzemnél, ezzel szemben többet várunk e téren a tisoveci és a tornaijai (Safarikovo) géngyá­raktól, a hnúšťai vegyiművek­től és még egy néhány más nagyobb termelési egységtől. A társadalmi szervezetek, mindenekelőtt a SZISZ szint­jén számos tömegsport rendez­vényre került sor, ezek szer­vezése, lebonyolítása azonban még nem érte el a kívánt szintet. A Honvédelmi Szövetség te­vékenysége sokkal eredménye­sebbnek minősíthető, hiszen évenként mintegy 750 sorköte­les fiatallal sokoldalúan, jól foglalkoznak. Népszerűek a szövetség rendezte honvédel­mi, a so'kolovói és a duklai versenyek, valamint a model­lezés, kynológia, s újabban a motorizmus. A járás sportjának jelenlegi, egyértelműen törne gorientáció- ja nyilvánvalóan nem zárja ki annak lehetőségét, hogy né­hány éven belül a minőségi vagy versenysportban Is ked* vező változásokra kerül sori? — Nem zárja ki, sőt nagyon bízunk benne, hogy elősegíti. Ennek jelei itt-ott már most fellelhetők. A honvédelmi jel­legű sportágakban az elmúlt két esztendő során kilenc szlo­vákiai és két országos bajno­kot neveltek, s három alkalom­mal nemzetközi szintű esemé­nyen képviselték színeinket. — Az olimpiai sportágnak számító birkózásban is egyre többet hallatnak magukról a Lokomotíva szabadfogású ver­senyzői, közülük Sztankovics István már kétszeres országos ifjúsági bajnok s válogatott is lett az elmúlt esztendőben. Különösen látványos fejlődés­nek indult a cselgáncs, mely­ben ifjúsági szinten a Loko­motíva és Mladosť jól működő szakosztályai révén az ország legjobbjai közé tartozunk. A nem hagyományos sportágak­ban is egyre inkább hallatnak magukról versenyzőink, így a kulturisták, tollas'abdá7ók. Ondrej Uličný, súlycsoportjá­nak kétszeres országos bajno­ka az összetett kulturisztikai úgynevezett erő-teljesítmény számban, s Szlovákia legjobb­tyán nagyon Jő benyomást kel­tett. A középpályás sorban több­féle megoldás alakalmazható, az ellenfél játékereje és válasz­tott taktika szempontjából. Vál­tozatlanul elég nagy hibaszáza­lékkal veszik célba az ellenfél kapuját a csatárok és a közép­pályások, s ezen nemcsak a to­vábbi céltudatos speciális ed­zés. hanem a javuló talajú, a kombinatív, kellő technikával megalapozott játékra alkalmas pályák is segíthetnek. A Slovan a tavaszi idényben a 8. helyen akar végezni, ősszel már az első hat hely valamelyi­két pályázza meg, s ilyenirányú igényei a következő idényekkel fokozódnak. A hallottakból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy Urban, akár­csak ZŤS Petržalkában, volt anyaegyletében is nagyon érti a játékosok nyelvét, fokozni tudja azok egészséges becsvá­gyát és sikerül velük megértet­ni, hogy mindig a következő mérkőzés a legfontosabb, mind­egyik erőpróbán teljes értékű teljesítményt kell nyújtani. A nézőket vissza karják csalogat­ni a lelátókra, ahonnan ezentúl nem kell majd üresjáratot szem­Jai között szerepelnek a kle- noveci tollaslabdázók. — Nem is titkoljuk, hogy a jelenlegi átgondolt, széles körű nevelőmunkában előbb-utóbb eredményeket várunk a teni­szezőktől. asztaliteniszezőktől, röolabdázóktól, sőt labdarúgó­inktól is. A mmőség> vagy verseny- sportok fei'ődése egyre lobban kötődik a létesítményekhez. Milyen eredményeke' hozott e téren a legutóbbi ötéves terv, s mi várható a hetedik ötéves tervidőszaktól? — A hatodik ötéves terv során öt futballpályát létesítet­tünk, vagy korszerűsítettünk, ezen kívül két atlétikai pá­lyával és kilenc röplabdapá­lyával gyarapodtunk. A hete­dik ötéves terv során Rima­szombatban be kell fejeznünx három tornaterem építését, s ugyancsak át kell adnunk ren­deltetésének az iskolai torna­termeket Gemerská Vesen. Hnúšťán, Jesenskén, Gesztetén (Hostice), Tep'ý Vrchon és Tornaiján. Ugyancsak a legkö zelebbi tervidőszak feladata lesz Rimaszombaton befejezni a négypályás tekecsarnok épí­tését. A téli sportágak, min­denekelőtt a sízés fejlesztését hat új' felvonó szolgálja, s szó van két újabb létesítmény építéséről is. Ügy tervezzük, hogy a síközpont közelében Ratkován vagy Klenovecen épí­tünk egy 60—80 ágyas turis­taszállót, így a kötelező sítan­folyamokat járáshatáron belül bonyolíthatnák le iskoláink. Nem ilyen egyértelműen jó a helyzet a fürdőhelyek, uszo­dák terén. Sajnos, gyakran tá­voleső vidékekéin kénytelenek Iskoláink lebonyolítani az úszótanfolyamokat. A járás 12 létesítménye idényjellegű, ezek közül is felújításra szorul a ratkovái, hnúšťai és a korláti uszoda. Az idény jelleg meg­szűntetését csak a Rimaszom­batban épülő fedett uszoda oldja meg. Jelenleg műjégpályával sem rendelkezik a já Rimaszom­batban hamarosan megkezdjük egy nyílt jégpálya építését, ennek befedésére azonban csak a következő ötéves terv végére van valós esélyünk. Járásunkban a CSSZTSZ tag­jainak száma meghaladja a tízezret, akik többsége fiatal, s iskolai vagy egyesületi szin­ten űzik a sportot, nagyon so­kan pedig alkalomszerűen kap- csoldónak a tömeges sportren­dezvényekbe. A fiatalok sport­jáért, s az idősebbek számára felüdülést nyújtó turisztikáért felelősséget érez a Járás párt és állami irányítása. Kongresz- szusi határozatokat, pártirány­elveket teljesítünk azzal, hogy a tömegek sportjával komo­lyan, hivatásunk teljes tudatá­ban foglalkozunk. HACSI ATTILA lélnlük, s amit megfigyelhet­nek, az tapsra ragadtathatja őket, nem pedig a nem tetszés nyivánítására. A bíztatást ki akarja érdemelni az együttes, s a labdarúgó szakosztály új ve­zetősége egy emberként a sport szerű környezet biztosításán, s az ugyancsak sportszerű játék nyújtásán fáradozik a szakveze­téssel együtt. A Slovan állandó lehetőséget kíván biztosítani ju­niorjainak, s főleg saját nevelt­jeiből igyekszik felfrissíteni so­rait. alakzatait. Edzőinek egybe­hangzó véleménye szerint min­den játékos mellett elsősorban jő teljesítménye, formája, ed­zettségi állapota és töretlen harci kedve szól, nem a születé­si bizonyítvány adatai elsődle­gesek az egyes posztok betölté­sénél. Az edzők felelősségük teljes tudatában csak az arra mindenképpen méltó játékoso­kat ajánlják majd beválogatás- ra, s nem titkolják, hogy hama­rosan ismét nemzetközi kupa­szereplés lehetőségét szeretnék biztosítani a csapat számára, s ehhez a szurkolóktól is kérik a megfelelő támogatást. ZALA JÓZSEF , Kecses mozdulatok, fürké­sző tekintetek (férfiak va­gyunk!), taps, mosolygás. Hát ami igaz, az igaz: volt mit nézni. Akárcsak később — hallgatni. Mert egy sikerek­ben gazdag testnevelési egye­sület munkájával, eredményéi­vel és gondjaival ismerkedhet­tünk meg. Hogy a spartakiád-ötlet ki­től származott, nem kérdez­tük. Azt viszont tudjuk, hogy tavalv a DAC rendezte az el­Weisz Mihály, a DAC einoke előadói beszédét tartja az évzá­ró gyűlésen f Fogas Ferenc felvétele) ső járási spartakiádot Cseh­szlovákiában. Ez önmagáért beszél. Elismerése volt ez a 18 000 lakosú városnak, a sportegyesületnek, a vezetők­nek (nemcsak a sportvezetők­nek!), az egész járásnak. Talán innét az ötlet. Egy­szóval hangulatos volt a kez­det. A folytatás, a beszámoló is derűvel töltötte el az em­bert. Az elmúlt választási Idő­szakban a DAC sportolói olyan eredményeket értek el, ami­lyenekre nincs példa a város történetében. Az asztalitenisze- zők és a birkózók felkerültek az I. ligába, a futballisták a Nemzeti Ligában szerepelnek. Mit sem von le a sikerekből, hogy a „ping-pongozók“ és az erős emberek tapasztalat hiá­nyában kiestek a legjobbak közül. A női asztaliteniszezők azonban ismét igyekeznek vissza az I. ligába, amit bizo­nyít, hogy több érmet nyertek Szlovákia, Illetve Csehszlová­kia bajnokságán, kitünően sze­repelnek a Nemzeti Ligában. Más a helyzet a birkózókkal. Kiesésükben — a többi kö­zött — közrejátszott a fegye»- lem meglazulása is. Most te­hetséges fiatalokkal akarják feltölteni a csapatot és újra megpályázzák az első vonalat. De nemcsak a „menők“ je­lentik a DAC-ot. Ott vannak a röplabdázók, a kosárlabdázók, a kézilabdázók és a tömeg­sport hívei. Az 1260 tagot számláló egyesületnek 29 kü­lönböző csapata van, s közü­lük 18 a kerületi, 7 pedig az országos bajnokságokban sze­repel, és a DAC országos vi­szonylatban is a legjobbak kö­zé tartozik a fiatal asztalite­niszezők nevelésében. Sorolhatnánk tovább az el­ért eredményeket, sikereket. Nem ez a célunk. Inkább az érdekel bennünket, hogyan cs'náüák? Mi a „titka“ a moz­galmas egyesületi sportélet­nek? 2. A vezetés. Szakmai és egye­sületi irányítás. Mert tehetsé­gek mindenütt vannak. Ezek­nek és az edző munkájához kell feltételeket teremteni. Ogv ahogy Dunaszerdahelyen teszik. Az utóbbi négy esztendőben állandósult a DAC vezetősége, amely hozzáértő, jó szervező- készséggel és diplomáciai ér­zékkel rendelkező emberekből áll De nemcsak ez Szeretik Is a sportot. Igazi lrányitóik­ként vezetik az egyesületet; van tekintélyük, megtalálták az utat a város párt és ál­lami vezetői, a bázisszervek felé; megtalálták az utat a szakosztályok, az edzők, a ver­senyzők és még a pártoló tag­ság felé is. Nem kis része van eoben Weisz Mihály elnöknek, az egyesület szellemi vezérének, aki „civilben“ a Dunaj Szálló igazgatója. Több éves, évtize­des sportvezetői múlt áll mö­götte. Tulajdonképpen az 0 érdeme (habár ezt szerénység­ből határozottan tagadja!), hogy az utóbbi időben „nem középiskolás fokon“ művelik a sportvezetést a DAC-ban, hogy túlléptek a műkedvelői szinten, habár mindnyájan tár­sadalmi munkában szorgoskod­nak a sport körül. Bizonyos fokú „profizmust“ vittek mun­kájukba, melynek mindenki el­ismeréssel adózik. Nem véletlenül vett részt az évzáró gyűlésen Magyarics Vince elvtárs, a járási pártbi­zottság vezető titkára. De nemcsak úgy, hogy jött és ment. Nemcsak protokollsze- rűen. Nem. ö együtt él a vá­ros sportjával. Vita felszólalá­sában öröm.nel mondta: büsz­kék a DAC sportolóira, akik eredményeikkel öregbítik a vá­ros és az egész járús jó hír­nevét. Egyértelműen dicsérte* sportvezetőket és biztosította őket: a párt és az állami szer­vek továbbra is megadnak minden erkölcsi és any„gi tá­mogatást a DAC-nak. Mert van értelme. 3. Kevés az olyan kisváros, ahol minden szinten és vona­lon olyan jó lenne az együtt­működés, olyan kölcsönös len­ne a bizalom, a vezetők kö­zött mint Dunaszerdahelyen. Hogy mennyire „egy húron pendülnek“ a vezetők, azt a* alábbi eset is bizonyítja. Egé­szen az átadás pillanatáig ti­tokban tartották a DAC elnöke élőtt, hogy a járási pártbi­zottság a járás fejlesztésiben szerzett érdemekért kitüntetést adományoz neki az évzáró gyűlésen. Meglepetés a javából! Weis* Mihály alig tudott szóhoz jut­ni a meghatódottságtól... Látszatra kis dolog ez. de hűen tükrözi a dunaszerdahe­lyi vezetők egységét. Láttam és hallottam, amint az elnöknek gratuláltak. Csak így, röviden: „Megérdemelted, Misikém “ Hogy hány órát szentel Weisz Mihály a szabad idejé­ből (uram bocsá’, munkaidejé­ből) a sportnak? „Órában és percben ezt lehetetlen kifejez­ni — mondja. „Aki erre ké­pes és ezt számolgatja, az nem él igazán együtt a sporttal. Különben is nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség “ Több kérdésem erre a té­mára nem volt az elnökhöz... A gyűlés után a vezetőség új tagjaival, Dako Sándor tanár­ral, a Bodrogközből származó főldimmel találkoztam. „Hogy tetszett?“ — kérdezte. Bólo­gattam. „Képzeld el, ha lenne egy sportcsarnokunk. egy uszodánk! Milyen sportélet, milyen eredmények lennének itt?!“ El tudom képzelni. Jövőre kezdik építeni 22 millió ko­ronás beruházással a sport- csarnokot. A DAC vezetői azonban „nem férnek a bő­rükbe“ Már most akarnak egy csarnokot. Mondjuk fából. Meg is van a terve, a modell. Ta­lán rövidesen el is készül. Megmondom őszintén: csodá­lom a dunaszerdahelyi sport­vezetőket. Az volt az érzésem, hogy az ember Dél-Szlovákiá- ban sem azért van, hogv beil­leszkedjék a számára megha­gyott résekbe, hanem azért, hogy fölébe' emelkedjék, szét­feszítse v'iágát. Magáért másokért TOMI VINCB Egyre többet vár magátél a Slovan

Next

/
Thumbnails
Contents