Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám, kedd
A VÉGSŐ HATÉKONYSÁG MASA - OBJEKTÍV SZÜKSEGSZERŰSEG írta: František Mišeje, az SZSZK pénzügyminisztere Befejeztük a hatodik ötéves tervidőszakot — hazánk szocialista építésének egy további fontos szakaszát. Az elmúlt évtized két sikeres ötéves terv időszaka volt, amelyben — az új pártvezetés irányításával végrehajtottuk a CSKP XIV. és XV. kongresszusa által kitűzött gazdasági és szociális programot. Jelenleg a CSKP XVI. kongresszusára és az SZLKP kongresszusára készülünk. A kommunisták legfelsőbb fóruma majd értékeli az elmúlt időszak eredményeit, és kijelöli a nyolcvanas évek első felének programját. A kongresszust megelőző időszakban évzáró párttaggyűléseket és konferenciákat tartunk. amelyeken a CSKP KB 18. ülésének határozatával összhangban a kommunisták tárgyilagosan és bíráló- an elemzik a munkában elért eredményeket, kijelölik a legközelebbi időszakra eső felada- Jokat Múlt év decemberében a legfelsőbb törvényhozó szervek megvitatták az 1981 re szóló népgazdaságfejlesztési tervet és az .állami költségvetést. Ezzel az évvel olyan időszakba léptünk, amelyben semmiképpen sem csökken a népgazdaságfej- lesztés bonyolultsága és igényessége. Továbbra is számolnunk kell azzal, hogy bizonyos nyersanyagokból és energiából korlátozottak az erőforrásainké Nekünk azonban Ilyen helyzet-* ben is fokozni kell az erőforrások képzését, hogy ki tudjuk elégíteni a társadalom igényeit. Ez szükségszerűen megköveteli, hogy minőségileg új szemlélet érvényesítésével elemezzük eddigi eredményeinket, ugyanakkor pedig átértékeljük a gazdaságpolitika új feltételek között való megvalósításának útját és módját. A CSKP KB 18. ülése és az SZLKP KB ülése megállapította, bogy népgazdaságunk a 6. ötéves tervidőszakban a problémák és a fogyatékosságok ellenére is tovább fejlődött. A csehszlovák népgazdaság keretében Szlovákiában is gyarapodott a nép vagyona. Kétségkívül a pozitív vonások közé tartozik, hogy tovább növekedett a termelés anyagi bázisa, és tovább emelkedett, tökéletesedett a nép életszínvonala. Több beruházásigényes fejlesztési tervet hajtottunk végre Szlovákia természeti kincseinek, főleg a faanyagnak és egyes ércféléknek a kihasználására. Jelentős befektetéseket eszközöltünk az importált kőolaj, fémek és egyéb nyersanyagok magasabb szintű hasznosítására. Csaknem 5 milliárd koronát fordítottunk a föld termőbbé tételére. Több mint egyharmadrésznyi- vel nőtt 5 év alatt az ipari termelés. Ez azonban kevesebb az eredetileg tervezettnél. Az utóbbi években a^ iparban erőteljesebben érezhető az állóalapok teljesítőképességének csökkenése, és a szükségesnél lassúbb a tudományos-műszaki haladás bázisán való intenzifikálás, illetve a nyersanyag, anyag és energia értékesítésének hatékonyabbá tétele. Pedig a 6. ötéves tervidőszakban is jelentős eszközöket fordítottunk a dolgozók munkahelyeinek gépekkel és berendezésekkel való jobb felszerelésére és a műszaki fejlesztésre. Problémáink, az, hogy nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani a szándéka^ Inkát, azzal függenek össze elsősorban, hogy a beruházás és a műszaki fejlesztés nem minden esetben valósult meg a kellő minőségi színvonalon, noha a CSKP XV. kongresszusa erre különös hangsúlyt helyezett. Nemcsak arról van szó, hogy egyes hazai gépek műszaki színvonala nem kielégítő, hanem arról Is, hogy a beruházási folyamatban is vannak olyan ismert fogyatékosságok, mint pl. az építés időtartamának hosszúsága, a paraméterek és a költség- vetési kiadások be nem tartása, Illetve a műszaki fejlesztés alacsony fokú hasznossága. Kedvezőtlenül hat az is, hogy a beruházási akciókat nem hangol-1 ják össze a munkaerő biztosításával, a termelést programokkal és az anyagellátási lehetőségekkel. A beruházási eszközök visszatérülése az iparban és általában a gazdaságban erőteljesen meghosszabbodott. Szlovákiában ez a nemzeti jövedelem-képzést kedvezőtlenül befolyásolja. Az ipar ilyen jellegű fogyatékosságai ugyanakkor a piaci alapok feltöltésének folyamatát is kedvezőtlenül érintik. Építőiparunk — amely szá- mos igényes akciót hajtott végre —, szintén lemaradt a minőségi fejlesztésben, főleg a termelési kapacitás, az építőipari gépek, szállítóeszközök és a munkaerő kihasználásában. Az egész építőipari termelés gazdasági színvonala is alacsony, ami főleg a jelentős veszteségekkel és egyéb nem produktív kiadásokkal függ össze. A rossz időjárás következtében a mezőgazdasági termelés az elmúlt ötéves tervidőszakban csaknem 10 százalékkal növekedett. A legkomolyabb, problémák egyike, hogy nincs összhang a növénytermesztés és az állattenyésztés között, nevezetesen. hogy a növénytermesztés-' ben nem sikerült több takarmányt termeszteni. Viszont gyorsabban fejlődött az állattenyésztés, így növelni tudtuk a hús-, tej- és baromfihúsfogyasztást, ehhez azonban külön takarmányimportra volt szükség. Az egész gazdasági szférában Jelentős tartalékaink vannak a termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésében. Nemcsak felhasználás, hasznom sítás közben keletkeznek vesz- teségek, hanem a gyenge színvonalú gazdálkodás következtében is. • Jelentős eredményeket értünk el azokban az ágazatokban, amelyek alapokat teremtenek a társadalom szociális, kulturális és közművelődési fejlesztéséhez* Az erre a szférára, az ingve-. nes társadalmi-fogyasztási szolt gáltatásokra fordított állami kiadások gyorsabban növekedtek, mint a nemzeti jövedelem. A mennyiségi fejlesztéssel azonban nincs mindenütt összhangban a minőségi fejlődés. Erőteljesen javult a helyzet az iskoláskor előtti gyermekintézmények szférájában. Ez elsősorban a nemzeti bizottságok, a képviselők áldozatos munkájának, valamint az állampolgárok kezdeményezőkészségének a választási programok végrehajtás sa során elért eredménye. E területen túlteljesítettük az ötéves terv által kijelölt feladatokat; az óvodai férőhelyek száma pl. öt év alatt körülbelül 48 szá- zalékkal növekedett. Ezzel azonban csak mérsékelni tudtuk az óvodában ^való elhelyezés Iránti kérelmek számát. Arra lenne szükség, hogy a gyermek- intézmények építésének problémáját az eddiginél intenzívebben magáénak tekintse a vállalati szféra is, és a kérdést az eszközök célszerű összevonásával és a nemzeti bizottságokkal szorosan együttműködve kellene megoldani. Javult a lakáskultúra színvonala; Szlovákiában kb. 230 000 lakást adtunk át. Kevésbé lehetünk elégedettek az üzlethálózat és a többi járulékos létesítmény fejlesztésével, építésében. Persze, az átadott lakások minősége is gyakran kifogásolható. A lakosság pénzjövedelmének növekedéséhez kapcsolódva tovább növekedett a személyi fogyasztás. A növekedés itt — ami a mennyiséget illeti —, öt év alatt kb. 23 százalékot tesz ki. Emellett azonban a fogyasztás struktúrája is javult, főleg azáltal, hogy színvonalasabbá vált a háztartások tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltsége. A táplálkozás színvonala Is emelkedett; kedvezően növekedett az állami eredetű élelmiszerek részaránya. E szempontból — figyelembe véve az egy főre eső fogyasztást — a világ élenjáró országai közé tartozunk. Továbbra is gondot okoz azonban a belső piacban forgalomba kerülő (főleg ipari) termékek választékának és minőségének fejlesztése, illetve javítása. Elmélyült a hiánycikkek — főleg a gépipari cikkek —1 okozta probléma. Az ésszerű táplálkozás megvalósítása érdekében még több tejet és tejterméket, gyümölcsöt és zöldséget kellene fogyasztani. Ha bírálóan szemléljük is a gazdasági és szociális program végrehajtásában elért eredményeinket, joggal állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt időszakban a párt vezető szerepe érvényesítésének és a széles tömegek áldozatos munkájának köszönhetően sok kimagasló sikert értünk el. Ez az eredmény annak is köszönhető, hogy sikeresen fejlesztjük a nemzetközi szocialista gazdasági integrációt, főleg a Szovjetunióval való gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést. Azt is pozitív jelenségnek tekintjük, hogy minden évben egyensúlyban van az ország pénzügyi és költségvetés-gazdálkodása. Ez stabilizáló tényezőként érvényesül a népgazdaságban. Mivel a népgazdaságban a pénzügyi erőforrásképzés nem volt teljes mértékben összhangban a tervekkel és az igényekkel, a költségvetési egyensúly elérése érdekében az utóbbi években megszigorítottuk a. pénzügyi és költségvetési eszközök felhasználásának feltételeit. A takarékossági intézkedéseknek köszönhetően ugyanakkor a nem produktív kiadások aránytalan növekedését is korlátozhattuk (pl. reklám, kiszállási költségek, szolgálati gépkocsik stb.J A kiegyensúlyozott pénzgazdálkodás annál inkább fontos' tényező, mert a társadalmi, pénzforrásokból fedeztük a hatalmas terjedelmű beruházásokat és a lakásépítést, valamint a társadalmi fogyasztás dinamikus fejlesztését. Ezen kívül az ötéves tervidőszakban csaknem 30 milliárd korona költségvetési eszközt fordítottunk a mező- gazdaság szükségleteinek kielégítésére, elsősorban az alapvető élelmiszerek árának stabilizálására, államunk politikájának aiapelvével összhangban. Másrészt a növénytermesztés és az állattenyésztés költségeinek csökkentésére, az indokolatlan gazdálkodási különbségek felfelé való kiegyenlítésére törekszünk, hogy az eredmények összhangban legyenek az ágazat fejlesztésére fordított erő forrásokkal. Mint már említettem, a 6. ötéves tervidőszakban számos fogyatékosság és probléma is előfordult, olyanok is, amelyek már az előző Időszakban is érettek voltak a megoldásra. Különösen e gazdasági fejlesztés minőségi vonatkozásai okoztak gondot. Itt rendkívül fontos szerepet játszik az emberi tényező. Nem egyszer tapasztaltuk, hogy emberi tényezők miatt kevésbé hatékonyan érvényesül az anyagi, pénzügyi és munkabefektetés. Teljesen Indokolt tehát, ha az elkövetkező Időszakra szóló programok és feladatok kidolgozásakor különös figyelmet fordítunk a gazdaságfejlesztés minőségi problémáinak gyorsított ütemű megoldására. A komplex intézkedések ehhez megfelelő teret és feltételeket biztosítanak a szabályzók és alapelvek révén. Az eddiginél nagyobb mértékben előtérbe kerül az az alapelv, amely kimondja: csak azt oszthatjuk el, amit saját munkánkkal megteremtünk. Kétségtelen, megvannak hozzá az előfeltételeink, hogy tovább növeljük az elosztásra szánt erőforrásokat. Termelési bázisunk terjedelme és struktúrája, a munkaerő mennyisége és szakképzettsége, valamint a tudományos kutatóbázis ezt lehetővé teszi. Továbbfejlődésünk döntő tartalékait azonban ezekben a termelést tényezőkben, ezek s’zín* vonalasabb kiaknázásában kell megtalálnunk és érvényesítenünk. Érthető, hogy amikor korlátozódtak a lehetőségeink, főleg pedig csökkentek a tüzelőanyag-, energia-, fém- és egyéb nyersanyagerőforrások növekményei, nem számolhatunk olyan fejlődési ütemmel, mint amilvent népgazdaságunk az elmúlt ötéves tervidőszakban elért. Ilyen körülmények között is számolunk axtonban növekedéssel, ebben az évben pl. az ipari termelés 3,3 százalékkal növekszik, és ennek megfelelően növekszik a nemzeti jövedelem is. A legközelebbi időszakban rendkívül igényes feladatokat jelent az állami terv teljesítése. 1981- ben a többi minőségi mutató teljesítése is igényes, de teljes mértékben reális feladatok elé állít bennünket. A nyereség növekedése pl. több mint 7 százalékot tesz ki, ugyanakkor a rentabilitás és a termelés minősége is erőteljesen fejlődik. Napjainkban állandóan hangsúlyozzuk: nemcsak a feladatok megértésében kell megváltoztatni a magatartást, hanem r— és elsősorban — a konkrét cselekvésben, a mindennapi munkában. hogy a hatékonyságban kimutatható eredményeket ériünk el. Tehát a végső hatékonyság növelésére kell törekednünk mind a termelési, mind a termelésen kívüli befektetéseknél. Úgy kell dolgoznunk, hogy szándékainkat meg tudjuk valósítani. Ez azt jelenti, hogy minden anyagi és pénzügyi befektetésből és felhasznált munkából a lehető legtöbb és legszínvonalasabb terméket kell nyernünk; a nyereség növelésére, megfelelő társadalmi pénzügyi erőforrások biztosítására van szükség. Az állami terv és az állami költségvetés egyaránt elsősorban ezekből a szándékokból indul ki, ezért a lervfelada- tok biztosítása és következetes megvalósítása: az életszínvonal tervezett fejlesztésének egyetlen biztosítéka. Az eddiginél még nagyobb szükség van a termelési és a nem termelési szféra összes (eredményének összekapcsolására. Tehát szükség van arra, hogy minden egyén is hozzájáruljon állampolgáraink igényeinek jobb kielégítéséhez. A jövőbeli fejlődés egyik legerőteljesebb vonása, a fejlődés hatékonyságának alapja a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek javítása és ezeknek a gazdasági gyakorlatban való kiaknázása. Ez azt jelenti, hogy a tudományos-kutató- és fejlesztési bázisnak a döntő feladatokra kell összpontosítania, és az eddiginél rugalmasabban hasznosítani kell e szféra munkájának eredményeit. Ugyanolyan jelentős tartalék az egész beruházási folyamat hatékonnyá tétele, a meglevő termelő berendezések kihasználásának következetes biztosítása, az új kapacitások gyors üzembe helyezése és a tervezett termelési és gazdasági paraméterek elérése is. Az új építkezések számának csökkentésével és a kapacitásnak a befejezésre való összpontosításával megfelelő előfeltételeket teremtünk ežeknek a céloknak az eléréséhez. A beruházási folyamat minden résztvevőjének magas foftű felelősséget kell tanúsítania a döntésekben és a kölcsönös kapcsolatok alakításában. A nyersanyag, az anyag és az energia erőforrásai egyre korlátozódnak, így felhasználásuk" során maximális gazdaságosságra van szükség. Másrészt azonban arra is nagy gondot kell fordítani, hogy felhasználás suk során a kor színvonalának megfelelően alakuljon az anyag-, nyersanyag- és energia- igenyesség. Az iparilag fejlett országokban elért eredmények azt mutatják, hogy a gazdaságosabb felhasználáshoz nálunk is adottak a lehetőségek. Főleg ebben a szférában kap fontos szerepet, hatalmas teret a tudományos-műszaki fejlődés. Az in- tenzifikálási tényezők érvényesítése a minőségileg jobb eredmények elérése érdekében elképzelhetetlen a munka és pénzügyi fegyelem bárminemű megsértésének kiküszöbölése, a minden munkahelyen való maximális gazdaságosság alapelvének következetes érvényesítése nélkül. Mint tudjuk, ebben az évben teljes mértékben ki kell bontakoztatnunk a népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítését célzó komplex intézkedések alapelveit. Ezek gyakorlati érvényesítésének sikerétől függ, hogy miként birkózik' meg a termelési szféra az előtte álló feladatokkal. A bratislavai Slovnaft vállalat etilén-gyártó részlegén dolgozó szocialista munkabrigádok múlt évi jeladataikat 3 százalékkal túlteljesítették. A felvételen: Martin Jákubec az etilén-gyártás technológ giai folyamatának szabályozása kőiben (Falvétel: ČSTK — Neubaueri
