Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-03 / 1. szám, szombat
Felfigyeltető segédkönyv Magyar—szlovák frazeológiai szótár jelent meg a közelmúltban a Szlovákiai Tankönyvkiadó gondozásában. Szerzői: dr. Katari- na Habovštiaková docens, Hasák Vilmos és dr. Török Matild. Az aránylag szerény terjedelmű (213 oldal) kiadvány úttörőnek és magyar—szlovák viszonylatban egyedülállónak mondható. Célja elsősorban a tanulók, főiskolások, egyetemi hallgatók és a tanítók szlovák szókincsének gyarapítása. De — amint a Bevezető megjegyzésében olvasható — „a sző- lárt haszonnal forgathatják mindazok, akik a szlovák nyelv iránt érdeklődnek, főleg a népművelés dolgozói és a kulturá■* lis beosztásban tevékenykedők, az újságírók, írók, fordítók stb A szlovákok is felhasználhatják a munkát, különösen a magyarból szlovákra fordítók és a magyar irodalommal ismerkedő szlovák olvasók. A szótár több mint 2200 frazeológiai egységet tartalmaz. A magyar szöveg rövid magyarázata után megtaláljuk a megfelelő szlovák frazeológiai egységet. Érdeme a szótárnak többek közt, hogy az összeválogatott anyag úgyszólván teljes egészében mindkét nyelvben ma is használt „élő“ kifejezéseket szókapcsolatokat, szólásmondásokat és közmondásokat rögzít. A válogatás rendkívül igényes. A kétnyelvű szöveg többféleképpen viszonyul egymáshoz. Amint a Bevezető is jelzi: a magyar és a szlovák frazeológiai egység azonos jelentése mindkét nyelvben ugyanazon a képes kifejezésen alapulhat. (Például: Megtörik a jég — valakinek az ellenállását engedékenység váltja fel — ľady sa prelomia. A jelennek él — nem gondol az esetleges nehézségekre — žiť prítomnosti stb.} Nehezebb volt a szerzők munkája a két nyelv frazeológiai egységének kisebb- nagyobb eltérése esetén. (Például: Aki verekedni akar, köny- nyen talál botra — a veszekedésre könnyű ürügyet találni — kto chce psa biť, palicu si nájde.) Tovább bonyolódik a helyzet, ha a magyar és a szlovák frazeológiai egység azonos jelentése egymástól teljesen eltérő szemantikai motiváláson alapul. (Például: Egy füst alatt — egyszerre — jedným vr*om; se füle, se farka — értelmetlen beszéd vagy írás to nemá hlavy, ani páty.) Olyan esetek is előfordulnak, amikor a magyar frazeológiai egységnek nincs meg a szlovák megfelelője, ilyenkcft* a szerzők igyekeztek valamilyen jellegzetes szókapcsolatot, illetve a magyar frazeológiai egységtől szé- mantikai szempontból némiképp eltérő szlovák frazeológiai egységet találni. (Például: Talpig becsületes ember — minden tekintetben — nezlomný poctivec, statočná duša, ani muche by neublížili a). Nem babra megy a játék — komoly dologról van szó — to nie je špás stb.) — A felsoroltakon kívül természetesen még számos nehézséggel kellett megküzdeniük a szerzőknek, így többek közt a frazeológiai egység fogalmának meghatározásában Is, illetve annak a körülménynek az eldöntésében, vajon bizonyos esetekben beszélhetünk e állandó jellegű frazeológiai egységről, vagy csupán alkalmi, még nem állandósult képletes szókapcsolatról van e szó. Amint Zolnai Béla Nyelv és stílus című munkájában írja, a nyelv nem csupán zárt rendszer, hanem a végtelen lehetőségek energiatelepe is. Ez a fejlődés, átalakulás vonatkozik a frazeológiai egységek fokozatos kialakulására, értelmük módosulására, változására is. Elismerés illeti meg a Szlovákiai Tankönyvkiadó magyar lankönyvszerkesztőségét, hogy a sok új tankönyv és módszertani útmutató megjelentetése idején módot talált ennek a technikai szempontból is igényes segédkönyvnek a kiadására. 1. A szólás- és kifejezésgyűjtemény minden szavára kiterjedő utalások lehetővé teszik, hogy a szótár forgatója szinle pillanatok alatt megtalálja annak a gyakrabban előforduló magyar képes kifejezésnek, hasonlatnak vagy szólásnak a szlovák megfelelőjét, amelyre éppen szüksége van. A kiadvány felelős szerkesztője is gondos, lelkiismeretes munkát végzett. A négyféle betűtípus következetes alkalmazása mindenki számára könnyen áttekinthetővé teszi a feldolgozott anyagot. 2 Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez a szerény, de hézagpótló munka közvetve könnyebbe teheti a magyar és a szlovák nép kulturális értékeinek, irodalmi alkotásainak kölcsönös megismertetését. Már ezért is érdemes volt megjelentetni. 3. A magyar—szlovák frazeológia! szótár érdekes anyagával minden bizonnyal felkelti majd a tanulóifjúság, a pedagógustársadalom valamint a szerkesztők, fordítók érdeklődését. Természetesen a munka erényeit, esetleges hiányosságait majd a közeljövő gyakorlata mutatja meg. Dr. SIMICH ERZSÉBET Téli táj (Gyökeres György tétvétetoaj wiMIfeh# Tulajdoniképpen így igaz Nyelvi rovatunkban a társalgási stílus néhány töltelék- szavát, divatos kifejezését tűzzük tollhegyre. A társalgási nyelvre mindig jellemző volt, hogy felkap egy-egy sajátos kifejezést, szószerkezetet, s hosszabb-rövidebb ideig azt unos-untalan hallhatjuk. Emlékezzünk vissza az utóbbi néhány év divatos kifejezéseire, ezek közül több még ma is előfordul. Az ilyenekre gondolhatunk, mint per ma, per pillanat, a mindent helyettesítő akármi; vagy még régebbről idézve a példákat: az el van boronálva, a na ne mondja stb. A gyakori használattól ezek közhelyszerűvé váltak, az igényes, a választékosabb beszédben ezeket kerüljük. Némelyik közülük kezdetben még újszerű, sokaknak tetszik is, de az unos-untalan előfordulás elkoptatja őket. Ilyen volt kezdetben például a népies ihletésű gubanc szavunk, de most már olyan gyakran hallhatjuk a zűrzavar, keveredés, hiba, tévedés' helyett, hogy kimondásától is elment a kedvünk. - ■ Az utóbbi időben figyelhettük meg főként a társalgási nyelvben a tulajdonképpen szónak a szokásosnál gyako- "ribb előfordulását. Nemrég egy kétperces televíziós riportban kilenc tulajdonképpen hangzott el, s valamennyi fölösleges volt. Tudjuk, hogy a társalgó, beszélgető ember, hogy gondolkodási időt nyerjen mondata folytatására vagy befejezésére, gyakran alkalmaz töltelékszavakat. Ilyen szavakat, ugye, kérem stb. ugyanígy gyakran előfordul a tulajdonképpen is. Természetesen csak a fölösleges, semmitmondó használatát helytelenítjük. Tudniillik, a tulajdonképpen határozószónak van pontos jelentése is, mégpedig szótáraink szerint a következő: „a dolog lényegét, mibenlétét tekintve; lényegileg, valójában, voltaképpen“, illetve „eredetileg“. Mindkét jelentésre idézünk egy-egy példamondatot: A dicséret tulajdonképpen nem öt illeti meg. A másik jelentésre pedig ezt: Tulajdonképpen dolgozni indult, de egyszer csak a kocsmában találta magát. A társalgási stílusban viszont gyakran semmitmondó töltelékszóként lordul elő, például az ilyen mondatokban: Gyermekünk tulajdonképpen középiskolai tanuló, s a tavalyi szép bizonyítványára tulajdonképpen büszkék is lehetünk. A társalgási nyelvben az utóbtur időben figyelhettünk fel egy sajátos kifejezésmódra. A helyeslés, a beleegyezés kifejezésére az igen, a helyes, az igaza(d) van helyett gyakran hallhatjuk: így igaz. Például vegyünk egy egyszerű mondatot: Hatszor hat. az harminchat. Erre a válasz; Így igaz. Amikor ilyen és ehhez hasonló beszédhelyzetben először hallottam, felvetődött bennem a kérdés: Miért? Hogyan nem igaz? Hisz erről korábban nem volt szól Helyesebben járunk el akkor, ha az ilyen és hasonló esetekben visszatérünk a hagyományos igenlő, helyeslő válaszokhoz: Ez így igaz. SZÜTS LÄSZLĎ El kell mondjam Ezt a kifejezést gyakran hallhatjuk, mondjuk magunk Is. FőJeg a kötetlen élőbeszédben használatos. Nem is érezzük furcsának, pedig az ismertebb, szabályosabb alak ez volna: el kell mondanom vagy kell, hogy elmondjam. Idézett mondatunkban az el igekötő a főmondatba került, „beleszövődött“. Ezért is hívják ezt a jelenséget a nyelvészeti szakirodalomban mondat át szüvődésnek. A mondatátszövődést főleg a mindennapi beszélgetésben figyelhetjük meg. Előfordulnak ilyen mondatok a rádió és a televízió adásaiban is, különösen az ún. élő adásokban, hiszen ezeket nem lehet utólag javítani, „megvágni“. Az egyik ifjúsági rádióműsorban hallottuk ezt a mondatot: „Várjál nem tudom a szöveget, hogy hogy van...“ A mondat szabályosabban, megszokottabban hangozna így: „Vár- *jál, nem tudom, hogy van a szöveg...“ Példánkban a szöveg szó a tárgyi mellékmondatból felkerült a főmondatba, s ott tárgyragot kapott. Ez a szó fontos szerepet játszik a közlésben, hiszen róla mondanak valamit. A szokásos mondatszerkezetben ez a kulcsszó viszonylag hátra kerül, sokáig nem tudjuk meg tehát, mit is nem tud a beszélő. A mondatátszövődéses szerkezet hallgatásakor már az elején értesülünk róla, hogy a szöveget nem tudja a riportalany. így ic^iiyebben, hamarabb értjük meg a mondatot. Hasonló példákat tucatszámra idézhetnénk egyéb nyilvános megszólalásból is. „A második könyvemet úgy érzem, jobban sikerült“ — nyilatkozta egyik fiatal író. Ismét az összetett mondat elejére került tárgyragos formában a mellékmondat alanya. Könnyebben érthető így, mint szokásos sorrenddel: „Úgy érzem, a második könyvem jobban sikerült“. A mondatszövődés másik gyakori esete az, amikor a mellékmondat valamely hangsúlyos határozója kerül a főmondatba. „Másrészt pedig minőségileg remélem, hogy fog változni az egész kutatási mechanizmus““ — hallottuk egy másik rádióriportban. Ha figyelmesen elolvassuk ezt a mondatot, rögtön feltűnik a minőségileg határozó szokatlan helye. Nem a főmondat igéjét bővíti hiszen minőségileg remélni nem lehet semmit. A mellékmondat állítmányának jelentését finomítja, a megváltozik igét bővíti. A mondat szokásos sorrendje ez lenne: „Másrészt pedig remélem, hogy minőségileg meg jog változni az egész kutatási mechanizmus.“ „Múlt héten akartam, hogy lemenjünk a Balatonra“ — ez a köznyelvi példa kétféle értelmezést is lehetővé tesz. Ha a múlt héten határozót a főmondat állítmányához tartozónak tekintjük, akkor a mondat értelme világos: azt akartam a mult héten, hogy menjünk le a Balatonra. Ha viszont mondatátszövődésnek tekintjük a példát, tehát a határozót a mellékmondat igéjéhez kapcsoljuk, akkor jelentése is más lesz: azt akartam (esetleg már régóta}, hogy éppen a múlt héten menjünk le a Balatonra. A leírt mondat mindkét értelmezést lehetővé teszi. Sokan talán furcsának, helytelennek érzik példamondatainkat, s születésükért is a modern beszédstílust teszik" felelőssé. Pedig ez a jelenség évszázadok óta él nyelvünkben, fellelhető a tájnyelvekben éppúgy, mint az igényes nyelvhasználatot tükröző kódexekben. Legjobb íróink Is élnek vele; az élőbeszéd stílusának érzékeltetésére alkalmazza Katona József és Arany János is. A mondatátszövődés jelensége tehát a mindennapi be- J szélgetésekre s az ezt tükröző szépirodalmi stílusra jel- ; lemző. HUSZÄR ÄGNES j 1981. I. 3. Megszerettem) a művészetei Ha megkérdezzük tőle, miért fest, a legfontosabb okként a következőket említi: „Miközben előkészítem, amit a diákjaimmal megfestek, én magam is kipróbálom, megoldom a feladatot, hisz ígv jobban látom, mi okoz különösebb nehézséget. Ezután az órán jobban tudok magyarázni, és a gyerekeknek valami konkrétat is mutathatok, saját művemet.“ És természetesen azért is fest, mert örömét leli benne, megnyugtatja. Rolf Fröhlichről, a hal lei Julius Fučík Általános Iskola tanáráról van sző. A művészeti nevelés kabinet tanári szobájának nagy, hosszú asztalán számos munkája bever — elsősorban portrék. Ezt a repertoárt Rolf Fröchlich bemutatásra, magyarázatra használja. A 9. osztályban a portréról volt szó, mindenkinek saját magát kellett lefestenie. A legtöbb problémát okozó, rezignált sóhajokat kiváltó részlet — az orr. Rolf Fröhlich türelmesen magyaráz, fogásokat muíat, s ha kell, maga is segít. Nevetni is szabad, sőt még mérgelődni is, ha épp úgy adódik. „Az alkotás nyugtalansága hozzátartozik a festéshez. Hisz hová is jutnánk, ha mindig mindent halálos komolysággal kellene csinálnunk. Természetesen másként van ez, ha egy alkotást szemlélünk, például a Sixtusi Madonnád Ilyenkor mindig halálos csöndet követelek. Legnagyobb örömet tulajdonképpen a kisebbekkel való foglalkozás jelent nekem, amikor a 4. vagy az 5. osztályban tanítok. Ok sokkal eredetibbek, fantázia dúsabbak, a nagyobbakkal nehezebb az ember dolga. Ez valószínűleg abból az ellentmondásból adódik, hogy bár sok mindent látnak, nem mindent tudnak megj rajzolni. Nagyon fontos, hogyan Irányítjuk őket. Nem szabad semmit túlkomplikálni, bele kell élnünk magunkat helyzetükbe. Minden meggondolatlan megnyilvánulásunk csak újabb gátlásokhoz vezethet.“ Tapintatosan segítsünk, fejlesszük a képzelőerőt, igyekezzünk elfelejtett dolgokat ismét emlékezetbe idézni, tanítsuk meg a helyes látásmódot! — ezek Rolf Fröhlich elvei az osztályteremben, a munkaközösségben és szaktanácsadói minőségében. A Halle-Ost városrészben élő kollégák továbbképzésének egy részét Rolf Fröhlich művészeti nevelés kabinetjében végzi. Ugyanakkor ellátogat a kollégákhoz azokba az iskolákba is, amelyekben a tantárgya oktatásához még nincs meg minden szükséges feltétel. De jó kapcsolatai vannak a berlini Tanítók Házával is. Bizonyos mondatokat különösen jól és szívesen megjegyez magának az ember. Azt például, hogy miként emelhető a művészet iránti lelkesedés életelvvé, Goedicke igazgató szájából hallottam. Úgy gondolta, miközben nyitott szemmel járok a százéves iskolaépületben, magam is rájövök, hogy miért élnek és dolgoznak e falak között így es nem másként: a folyosókon gyermekrajzok, a mennyezet alatt gazdag ornamentikájú tartógerendák, virágdíszes szobák, ésszerűen, művészt érzékkel berendezett kabinetek. De ezek nemcsak külsőségek, hanem az iskolai vezetés, a szakszervezet és a művészeti nevelők célirányos, hagyományos együttműködésének eredményei. Olyan eredmények, melyeket kollégákkal és szakmunkásokkal folytatott viták, beszélgetések filőztek meg. Ott az is elhangzott, hogy a szavaló diákhoz nem illik a tréningruha, ugyanúgy, mint ahogy az üvöltés sem illik a művészetektől áthatott atmoszférához. „A művészetre való nevelést nem lehet csak szakmának tekinteni, hanem életelvként kell fölfogni. Az életben kapcsolódjék össze az elkötelezettséggel és a szakmai tudással, s ha ez így van, örömünket leljük benne“, Ilyen légkörben Rolf Fröhj Heh jól tud dolgozni. Kezdeményezései termékeny talajra találnak, mindenkinek segítenek az új eredmények elérésében, új tevékenységi formák kialakításában. RÍTA BORCHARDT, a Deutsche Lehrerzeitung munkatársa