Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-26 / 21. szám, hétfő

„Kutyát és könyvet lopni nem vétek“ — szokták mondogatni. Ezen szabadalmi collegátus a két tárgy között nem leghízelgőbb ugyan a literaturákra nézve; de annyiban enyhíthe- tőbb mégis, hogy mindkettőnek szabadalmát a szenvedély látszik megadni, mely nem hasznot, vagy vagyonosodást céloz a lopásban, hanem csak, mint véli, moga ártatlan kielégítését.

FÄY ANDRÁS

Bartókról — könyvekben

Az idén az egész zenei világ megünnepli Bartók Béla születésének századik évfordulóját. Nem lesz olyan igazán rangos zenei fesztivál, amelyen ne szólalna meg egy-egy Bartók-mű, az igazán világhírű színházakban pedig műsorra tűzik színpadi szerzeményeit. A Bartók-zene népszerűsítése és megismertetése szempontjából a hetvenes évek legnagyobb huszárvágása a magyar lemezkiadásnak tulajdonítható, hiszen a legnevesebb magyar előadóművészek tolmácsolásában útjára indította a Bartók életműsorozatot. A sorozat néhány lemezével hazai lemez- és könyvesboltjainkban is találkozhatunk. Ugyanígy a Bartókról szóló könyvekkel, kiadványokkal is, amelyeknek száma a Bartók-centenáriumra megsokszorozódik. Nem véletlenül, nem oktalanul. Emlékezzünk csak az Ady-centenárium- ra, vagy a Móricz-évfordulóra és több nagy magyar művész életműve jelentőségére emlékeztető eseményre, s az ennek kapcsán kiadott könyvek sokaságára. Ne- hányan már akkor megjegyezték, minek ez a sok kiadvány, ki fogja megvásárolni ezeket? Azóta? Az Ady-összest és a József Attila-összest is újra kellett kiadni. Persze, a zene más, mondhatná bárki az ellenvetést. Egyáltalán nem biztos, hogy a Bartókról és a Bartók-zenéről szóló könyvek ugyanolyan rohamos gyorsasággal eltűnnek majd a könyvespolcokról, mint a legjelesebb költőink művei. De „téved, ki véget harangoz, formálódnak jövőnk arcai... vallom az egyik csehszlovákiai magyar költőnkkel, s vallom általa azt is, hogy a zene is elnyeri méltó helyét mindennapi életünkben, sőt, a Bartók-zene is. Bartók, „az érthetetlen“,

Bartók, „a nehéz", Bartók, „a modern“. Kellő zenei alapműveltség, na és útmutatók nélkül, persze, a Bartók-zene sem egykönnyen befogadható, a Bar- tók-életmű lényege sem értékelhető objektívan. Ezért hadd ajánlok itt néhány könyvet — nem csupán — a zenekedvelők figyelmébe, amelyeket a budapesti Zeneműkiadó jelentetett meg a közelmúltban, illetve jelentet meg a közeljövőben.

Kroó György Bartók kalauz című könyve immáron karma- dik kiadását éli. Az olcsó és szép kivitelezésű kötet Bartók zenekari, színpadi és kamaraműveihez szolgál útmutatóként. Harminchat fejezete, a művek időrendben történő részletes bemutatása, közérthető, ugyanakkor tudományos hitelű elemzések sorozata. A tájékozódást a Bartók-hanglemezjegyzék is segíti. Ugyancsak harmadik kiadásban és akárcsak a fent említett kötet, az Ujfalussy József összeállította Bartók breviárium is az Orfeusz könyvek sorozatában jelent meg. A könyv közel 300 oldalon Bartók Béla írásainak, tanulmányainak, a kortársak — Kodály Zoltán, Molnár Antal, Tóth Aladár és mások — visszaemlékezéseinek, a zeneszerzőhöz írott leveleknek és kritikáknak gazdag dokumentumára. A dokumentumok időrendben sorakoznak, ezáltal nyomon követhetjük a zeneszerző életútjának alakulását, a tevékenységét döntően befolyásoló élményeket, emberi és művészi kibontakozásának főbb állomásait. Bartókot valójában zenéjén keresztül közelíthetjük meg. Az önéletrajzi részletek és önéletrajzi dokumentumok, a különböző zenetörténeti és népzenei tanulmányok azonban közelebb visznek a bartóki életmű

megismeréséhez. Bartók Béla élete képekben és dokumentumokban című gyönyörű kötet szerzője, Bónis Ferenc arra vállalkozott, hogy 440 kép-dokumentum és a képeket magyarázó szöveg-dokumentumok segítségével felidézze századunk kimagasló egyéniségének életútját. Hat évtized történetét villantják fel a képek — közülük jónéhány a szlovákiai vonatkozásokat eleveníti fel —, megkísérelve, hogy az egyes vonásokból egyetlen összegező, általános portrét alkossanak. Meg- említendőek még a Deményi János szerkesztette Bartók Béla levelei, valamint Deményi János Bartók Bela zongoraművész című kötete, továbbá az a zeneelméleti és gyakorlati kézikönyv, amelyet Frank Oszkár adott ki Bevezető Bartók Mikrokozmoszának világába címmel. S Íja már a gyermekeknél tartunk, akiknek zenei nevelését a nemzet egyik legfontosabb közös feladatának tartotta Bartók, szót kell ejteni a zeneszerző Képeskönyv gyermekeknek című tizenhat oldalas könyvecskéjéről, amely a kisgyermekekhez szóló zenés-képes-verses összeállítás Bartók „Gyermekeknek4* című népdalfeldolgozás gyűjteményéből. A könyvecske kottarésze hét Bartók-mű, versei az eredeti gyermekdal szövegek, képei Feich Károly gyönyörű szép színes illusztrációi. A kiadványt hanglemez teszi teljessé, amelyről részleteket hallhatunk a „Gyermekeknek“ című zongorára írt sorozatból, Pásztory Dit- ta előadásában. Mert a zenével —, s Bartók Bélával — való ismerkedést nem lehet idejekorán kezdeni. Persze, ez a zenét illetően, fordítva is igaz: kezdeni sosem késő.-szegMAR MEGVASAROLHATO

. ■- . . ■ ."vv-j

1

t: w: : v ... ■ ■ -■... •. -ríu

U Í3‘ M

. í

, ■ • , \ - <

j- ' vi

■ Mváí&vv h j

L ... . J

DUBA GYULA: AZ ELRABOLT

TALIGA, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980, Ara: 19 • korona

A neves csehszlovákiai magyar író így vall legújabb kötetéről: „Negyedszázaddal ezelőtt, az ötvenes évek közepén inger- Ikedő, kis humoreszkeket kezdtem írni játékosságból, fejcsóváló bosszankodásból, enyhe rosz- szallásból s néha felháborodásból is az emberi kicsinyesség, korlátoltság és merevség felett. Megbocsátó, könnyed, humoros hangvétel volt közös jellemzőjük, melyet a fiatalos fölény su- gallt, s emögöfct az élet, és a világnak is van még ideje, hogy ésszerűbb, jobb és megértőbb legyen. De az idő múlásával gyűltek a személyes élmények, közös tapasztalatok, és velük együtt a megbocsátó humor és

játékos groteszk lágy vonalai közé az irónia érdes és szálkás szövetei vegyültek, a humoros szemlélet öröontartományait a szatíra kesernyés ízei járták át — úgy is mondhatnánk, hogy az örömbe üröm vegyült —, és nem sokáig váratott magára az abszurd komikum komor valóságérzete sem.

De ha a régi és újabb írások hangvételét és témáit vizsgáljuk, újabb felismerésre jutunk. Mintha az élet folyamatossága és az ör okikévá lóság gyengéinkbe lenne adott. Mintha a történelem csúcsainak árnyékában a nevetés lenne az az egyszerű, kanyargó út, amely az idő mélyéneik végtelenéből jőve összeköti a jelenségeket.

Ezt abból is láthatjuk, hogy a kötet egyik-másik, negyedszázados humoreszkje vagy szatirikus elbeszélése ma is annyira időszerű, hogy e tény akár egy új hu- moreszk témája lehetne. Lám, nevetésünk nem ostor vagy pálca volt, amely a világ megjavítása érdekében csapkodott — mert az eredmény, pontosabban: eredménytelenség nem igazol ilyen feltételezést —, hanem megszépítő erőforrás, a lélek nyugalmának műszere.

Könyvemet ajánlom mindazoknak, akik képtelenségeken is képesek felszabadultan nevetni, mert birtokolják annak tudását, hogy az ember sohasem lesz tökéletes, de mindig arra kell törekednie, hogy tökéletes legyen. De azoknak is ajánlom, akik ezt még "nem tudják.“

Duba Gyula eddig megjelent humoros művei: Nevető ember (1959), Szemez a feleségem (1961), Na, ki vagyok? (1965), Baj van a humorral (1967), Ká- derezés a (zseb)parnasszuson (1979).

()?&#:•

Puffancs, Göndör ~ és a többiek

RÄCZ OLIVÉR: PUFFANCS, GÖNDÖR ÉS A TÖBBIEK, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ára: 17.-korona

Harmadik kiadásban jelenik meg Rácz Olivér népszerű ifjúsági regénye, a Puffancs, Göndör és a többiek. A Frangepán utcai iskola ötödik bé osztályának pionírjait — úttörőit — nagy kitüntetés éri: jó tanulmányi eredményeikért négy hetet a széppataki természeti iskolában tölthetnek. Kezdődhet a ter- vezgetés! A Csapat tagjai — az örökké majszoló Puffancs, Göndör, más néven Dirigi, a talpraesett Tojás Tóni, a mókázó Sze- pi, Répa, Kocsi-Gabi és a többiek — élükön a Parancsnokkal összedugják a fejüket — és megszületik a Titkos Terv. Hogy ebből mi valósul meg Széppatakon, mit hoz a nagy Kaland, mi az Alagút titka, és ki az a rejtélyes X. Tizenhetes és Hosszúnyakú — mindez kiderül a humorral megírt, izgalmas fordulatokban gazdag regényből.

Tavaszy Noémi: az Ady-eroléksorosialMl

Halászélet, pásztorkodás

Egy klasszikus néprajzi munkáról

A napokban került kezembe Herman Ottó (1635—1914) néprajzi tanulmányainak új kiadása Halászélet, pásztorkodás címmel (Gondolat Kiadó, Budapest, 1960). A tanulmányokat és szemelvényeket Kosa László válogatta, szerkesztette és látta el jegyzetekkel.

A magyar tárgyi néprajzi kutatás első jelentős alakjának neve és tevékenysége nem ismeretlen előttünk.. A Magyar Néprajzi Lexikon így méltatja munkásságát: „A magyarországi anyagi kultúra tudományos igényű vizsgálatának megalapítója volt. Evolucionista szemlélete a magyarság korai történetétől a jelenkorig igyekezett az „ősfog- lalkozások"-ban (halászat, vadászat, állattartás) megrajzolni az életmód és a kultúra folytonosságát. Néprajzi munkásságában azonban ma az általa összegyűjtött pótolhatatlan anyag az értékes, elméletei és következtetései nagyrészt túlhaladottak .. i Etnográfiai működése mellett ő volt a tudományos madártan megalapítója Magyar- országon, továbbá fiindító inspirációt adott a magyarországi ősrégészeti és antropológiai kutatásoknak is.“ 12. kötet. 527— 528 old.).

E kötet tanulmányai csak a néprajzkutató Hermant mulatják be, aki szepesi német szülőktől szlovák környezetben született, az iskolában tanult meg magyarul, mégis olyan ízes magyarsággal írta le gondolatait, hogy az máig is példája lehet az ismeretterjesztő irodalomnak. Tanulmányaihoz a rajzokat mindig maga készítette. E kötetet is 135 Herman rajz illusztrálja.

Herman Ottó leginkább időt állónak bizonyult művéből, A magyar halászat könyvéből fill. kötet, Budapest 1887—88) olvashatjuk a legtöbb szemelvényt e kötetben. Herman szerint a halászat eszközeinek többsége „ősrégi idők“ tanúja, következésképpen a halászat a magyarság ősfoglalkozása. Ezt bizonyítja az eszközök részletes leírásával és rajzos bemutatásával, ami mögött sok terepmunka húzódik meg. Legértékesebb tudományos eredményeinek is ezeket a leíró rendszerező tanulmányokat tartja a néprajztudomány, melyekkel növelte a tárgyi néprajz népszerűségét is.

E két kötetből álló munka első részét a magyar halászat múltját és jelenét bemutató fejezetek alkotják: az okleveles

anyag alapján időrendbe szedett adattár, mely a tárgyi emlékek és a halászat jogi és társadalmi vonatkozásainak gyűjteménye. Ezt követi az általa megismert, rendszerezett és tipizált anyag, amelynek közzététele annyira alapos munkának bizonyult, hogy bár a magyar néprajztudomány halászati ismeretei közel egy évszázad alatt többszörösére gyarapodtak, alapvető változtatásra nem szorult, legfeljebb módosítottak rajta. A rendszerező fejezeteket a halászélethez fűződő szólások, népdalok, szokások teszik színessé. A maguk nemében novel- üsztikus, önálló egységek a csl- kászról, a szigonyosról, a kul- logóról, a székely halászokról, a pákásztanyáról vagy a Rév- Komáromról szóló fejezetek, melyek nagy részét szintén olvashatjuk e válogatásban.

Herman Ottó életének utolsó másfél évtizedét a magyar állattartás múltja kutatásának szentelte, de csak a történeti összefoglalóval és a szakszótárral készült el. Az erről szóló munkája 1914-ben jelent meg Budapesten A Magyar pásztorok nyelvkincse címmel, melyből szintén több szemelvényt olvashatunk e kötetben. Gyűjtőútjain, éppúgy mint a halászat ta* nulmányozásakor, még szemlélője lehetett a nem sokkal később már csak maradványaiban élő hagyományos életformának. Ez a legelők szántóföldekké alakítása előtti pásztorélet volt. Csak sajnálhatjuk, hogy a birtokában levő anyagból nem született a halászatról szólóhoa hasonló összefoglaló nagy mű.

A kötet következő részében A magyar nép arca és jelleme (Bp. 1902) című munkájából olj vashattunk szemelvényeket. A tanulmányok válogatását végző Kósa László szerint Herman Oltónak ez a legkevésbé sikerült könyve, melyben azt írta meg, amilyennek a felületes szemléletű közvélemény vagy amilyennek ő maga szerette volna látni a magyarságot: nemes tulajdonságúnak, büszkének, hallgatagnak, kellemes és arányos megjelenésűnek, mely tulajdonságok azt erősítik, hogy az akkori soknemzetiségű országban a magyar a legkiilönb nemzetiség.

Végül a parlamentben 1980. november 29-én A Néprajzi Társaság és a Múzeum ügye a képviselőházban címen elhangzott beszédéből olvashatunk részletet, melyben utal az 1889-ben megalakult Magyarországi Néprajzi Társaságra, amely azonban ebben az időben anyagi és szervezeti nehézségek miatt vôl* ságba került, majd Herman köz* reműködésével Magyar Néprajzi Társaság néven hamaroj san újjászervezték. Hermannak ugyancsak szerepe volt abban, hogy nem sokkal később a Magyar Nemzeti Múzeumon belül a néprajzi osztály, a Néprajzi Múzeum közvetlen elődje megerősödött és a korábbinál nagyobb önállóságot kapott.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy Herman Ottónak köszönhető a magyar tárgyi néprajzi kutatások megteremtése és elin dulása. Munkásságán és példáján pedig egész magyar néprajz- kutató nemzedék nevelkedett fel.

FEHÉRVÁR* MAGDA

1981.

I. 28.

4