Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 19. szám, péntek

RAJTKOZELBEN

Pályaválasztásról a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban

Fiatalok, érettségi előtt állnak. Határozottak, bizakodóak, csak kevesek szeméből sugárzik némi kétkedés, bizonytalanság. Már döntöttek. Ifjúi hévvel beszélnek terveikről, elképzeléseikről, további út- jukról, mely talán gyermekkori álmaik megvalósulása felé vezet. Vágyaik rózsaszínűre festett világából a valóság talajára léptek.

— A háromszázhetvenkilenc tanulónkból hetvenöt ikerül ki az idén az iskolapadból — mondja Zelinka István, a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója. — Három érettségiző osztályunk van, de a fiúk száma csak huszonnégy. Osztályaink természettudományi tagozatosak, s a negyedikesek fakultatív tantárgyként az építészet alapjait tanulják. Az alsóbb évfolyamokban már a gépészet és mezőgazdaság alapjait is oktatjuk. Aki tehát az idén végez, s az építészet alapjaiból is érettségi vizsgát tesz, olyan képesítést szerez, mintha építészeti szakközépiskolába járt volna.

— Ez bizonyára megköny- nyíti elhelyezésüket, főleg azo- két, akik nem mennek tovább.

— Igen, hiszen a gimnázium már nem jelent zsákutcát azoknak sem, akik nem tanulnak tovább. De a fakultatív képzés hasznos azoknak is, akik felsőfokú tanulmányokra jelentkeznek, mert egy-egy szaktantárgy alapjait már gimnáziumban elsajátíthatják. Egyébként iskolánknak szerződése van a járási építőipari vállalattal. Ennek értelmében tanulóink érettségi után náluk is elhelyezkedhetnek. Jók a kapcsolataink a trenčínl TOS üzem galántai fiókvállalatával is. Mivel a következő években végző tanulók már a gépészet alapjaiból is szerezhetnek érettségit, lehetőségük lesz elhelyezkedni a fémmegmunkáló és alkatrészeket gyártó üzemben is.

— S tapasztalataik szerint szívesen fogadják végzőseiket?

— Növendékeink többsége tavaly főiskolára ment, ezért nemigen tudjuk, milyen hasznát veszik a gyakorlatban a fakultatív képzésnek. A múlt évben diákjainknak 73 százaléka jelentkezett egyetemre, főiskolára. Az idén csak 62,6 százalékuk akar továbbtanulni — mondja az igazgató nem túl elégedetten. — A korábbi években mindig nagyobb volt az érdeklődés s az eredmények sem maradtak el. A tanulók elhelyezéséről azonban többet tudhat meg az iskola pályaválasztási felelősétől.

A földszinten, közel a főbejárathoz, fogadószobának berendezett helyiségben Pukkai Lászlóval folytatom a beszélgetést.

— Hát igen, ide járnak hozzám a szülők és a gyerekek, hogy tanácsot kérjenek, s közösen beszéljük meg gondjaikat.

A falakon képek helyett tájékoztatókat látok: felsőoktatási intézmények jegyzékét, felvilágosítást arról, mit hol lehet tanulni, milyenek a követelmények, kinek miből kell — esetleg nem — felvételiznie, ki mennyi ösztöndíjra jogosult az egyetemen, a főiskolán.

— Ne gondolja, hogy a tanulók csupán ennyi tájékoztatást kapnak! A pályaválasztási előkészületeket már az első évfolyamban elkezdjük; igyekszünk a tanulókról és érdeklődésükről minél több adatot szerezni. ezért kérdőíveket töltenek ki. melyen feltüntetik az alapvető adatokat szüléikről, a kedvenc tantárgyukat, milyen szakkörbe járnak, az osztályon és iskolán kívüli munkát és azt, hol akarnak majd továbbtanulni. A pálya- választási lap évente új adatokkal gyarapszik. így négy év alatt átfogó képet kapunk tanítványainkról, s figyelemmel kísérhetjük, kinek hogyan, milyen irányban bővült az érdeklődési köre.

— Felvilágosító munkánk sokrétű — folytatja. — A szülők vagy a tanulók a hét min-“ den munkanapján felkereshetnek, gondjaikkal hozzám fordulhatnak, segítséget kérhetnek választásuk megkönnyítéséhez. A szülők általában kíváncsiak véleményünkre, s csak ritkán fordul elő, hogy a döntést teljesen a gyerekre bízzák. A többség bennünket is meghallgatva határoz a gyermek jövőjéről, vagy egyezik bele annak választásába. Természetesen a szülői értekezlet is a tanácsadás egyik formája. Az osztályfőnöki órákon is sokat beszélgetünk a tanulókkal, ösztönözzük továbbtanulásukat, felkeltjük érdeklődésüket a műszaki pályák iránt, egy-egy évfolyam diákjaival tanulmányi kirándulásra járunk — főleg csehországi üzemeket keresünk fel —, hogy a látottak alapján kedvet kapjanak valamely munkához. Hasznosnak tartjuk volt diákjaink látogatásait is. Azt hiszem, jó szolgálatot tett a fiataloknak és szüleiknek az Alkotó Ifjúság címmel megjelenő diáklapunk külön száma is, mely kizárólag pályaválasztási tudnivalókat tartalmaz: tájékoztat a továbbtanulás feltételeiről, a felvételi vizsgákról, közli a csehszlovákiai egyetemek és főiskolák, valamint a szakosító tagozatok pontos címét, az elhelyezkedési lehetőségeket.

— Milyen segítséget ad az iskola a határozatlan gyerekeknek vagy a tanácstalan szülőknek?

— A teljesen tanácstalanok pszichológiai tesztvizsgán esnek át; kérdőíveket töltenek ki, hogy megállapítsuk: milyen az érdeklődési körük, mihez vonzódnak. Ennek alapján aztán többféle iskolát is tudunk ajánlani.

— Érdekelne az is, milyen a pályaválasztók megoszlása, hová, merre vezet az idén érettségizők útja.

— Vegyészmérnöki karra heten, villamosmérnökire hárman, gépészmérnökire ketten jelentkeztek. Első ízben van egy pályázónk a bányászmér- möki karra is. S ha már kezemben a lista, megemlítem azt is, hogy vannak, akik mezőgazdasági, közgazdasági főiskolára, orvosi, jogi, bölcsész- és természettudományi vagy pedagógiai karra mennének. Három lány katonai iskolába kérte felvételét. Sokan valamely szakközépiskola szakosító tagozatán folytatják majd tanulmányaikat, de lesznek, akik munkát vállalnak. Idén öten fejezik be Selmecbányán a nálunk megkezdett gimnáziumot, hogy aztán valamelyik* szomszédos szocialista országban szerezzenek diplomát. Mi tagadás, lényegesen többen is mehetnének főiskolára, hiszen előmenetelük ezt lehetővé tenné, a kényelmességük azonban visz- szatartja őket.

— Tizenkét éve végzem ezt a munkát s nyugodtan állíthatom, ' az utóbbi években kimondottan javult a fiatalok pályaválasztása. Az illetékes

szervek idejében megküldik az iskolák jegyzékét és a terv- számokat. Jó lenne azonban, ha ezeket az adatokat öt évre előre megkaphatnánk, hogy a tanulókat már az első évfolyamtól kezdve ennek alapján még céltudatosabban irányíthatnánk.

Kíváncsi voltam arra is, hogyan látják helyzetüket, jövőjüket maguk a fiatalok, ezért a beszélgetést velük folytatom.

Lovász Attila szinte az utolsó pillanatig orvos akart lenni.

— Kisiskolás koromtól orvosi- pályára készültem, s nemcsak én, hanem a szüleim is beleélték magukat, hogy gyermekeket fogok gyógyítani. Most az év elején azonban reálisan felmértem helyzetemet, s úgy döntöttem, hogy inkább természettudományi irányzatra megyek, a Komenský Egyetem kémia-biológia szakára jelentkeztem, s mert szeretem a pszichológiát is, a gyerekeket is, tanítani szeretnék. Nyelvi nehézségektől nem tartok, de tudom: újat kezdeni mindig nehéz.

— Én is lemondtam a korábbi elképzeléseimről, gyógyszerészeti helyett vegyészmérnökire jelentkeztem — szólt közbe Gál Anna. — Ha az érettégin is kitüntetett leszek, felvételi nélkül indulhatok a főiskolára, s ha elvégzem az élelmiszeripari irányzatot, szívesen dolgoznék cukor- vagy mézgyárban.

Gyurovszky Ferencet csupán az zavarja, hogy nincsenek igazán kiemelkedő sporteredményei.

— Edző akartam lenni, de erről lemondtam. A sporttól azonban nem szeretnék megválni. Aktívan kézilabdázók, ezért az egyetem testnevelésföldrajz szakára adtam be a kérvényemet. Csak ez jöhet számításba, semmi más.

— Most már nekem sem jár más a fejemben, csak a kassai bányamérnöki kar — szól határozottan Papp Péter. — Hogy miért éppen a szénfejtés érdekel? Annyit olvastam róla, hogy kimondottan megszerettem, s ezért megváltoztattam korábbi elképzelésemet.

Pónya Évát nem befolyásolták a szülei, a döntést teljesen rá hagyták.

— Nem hisszem, hogy sok eséllyel indulok, hiszen a Képzőművészeti Főiskolára minden évben legalább tízszeres a túljelentkezés, de megpróbálom én Is, s ha nem sikerül, Nyit- rára szlovák-képzőművészeti szakra megyek.

— Lehet, a gépészetire könnyebben bejutnék, én mégis az építészeti mellett döntöttem — mondja Molnár Rudolf. — A szüleimnek szerencsére mindegy, amit választok, ők csupán ennyit mondtak: te tudod, csak aztán meg ne gondold.

TÖLGYESSY MARIA

A szerencsés ember

(gór Mojszejev hetvenöt éves

Vannak művészek, akiknek teljesítménye szinte a csodával határos. Látva, hallva őket az embernek az az érzése támad, hogy amit csinálnak, az maga a tökély, s innét már nincs tovább. Ez a ritka csoda általában egy-egy szólista kimagasló teljesítményére jellemző, s náluk sem ismétlődik naponta. Kétszeres csoda hát, ha több mint száz ember nyújt tökéletes produkciót, s ez a művészi tökély jellemzi minden fellépésüket. A Mojszejev- együttes képes erre a kétszeres csodára.

Hallottam már fanyalgó megjegyzéseket is az együttes által művelt zsánerre vonatkozóan. Mi az. hogy folklórbalett? Vagy folklór, vagy balett! Ez két merőben különböző műfaj, hogy lehet őket közös nevezőre hozni? Nos. Igor Mojsze- jevnek. az együttes alapítójának, vezetőjének és koreográfusának sikerült. Alkotó módon nyúl a népi tánchoz, nem fél az akrobatikus elemek, sőt néha a pantomim beiktatásától

sem. Hogy az, amit az együttes művel, nem mindig felel meg a népi táncról alkotott általános elképzelésűknek? Mojszejev maga így vall erről“ „A színpadi tánc nem másolata vagy fényképe az eredetinek. A művészet nem etnográfiai múzeum. A tánc itt eszköz, amely arra szolgál, hogy az életet művészi módon ábrázolja. Az a célunk, hogy táncaink révén megismertessük a közönséget a nép lelkületével, hagyományaival, szokásaival és vágyaival."

Talán csak Antonio Ga- des nagyszerű együttese tudja táncaival oly hűen kifejezni népének karakterét, mint Mojszejevék. De míg Gadesék csak spanyol táncokat mutatnak be, Mojszejev táncosai egyazon előadás alatt a legkülönbözőbb népek táncait adják elő, s valamennyit ugyanazzal a teljes átéléssel és hitelességgel. S míg Gades koreográfiáiban' szigorúan ragaszkodik a spanyol tánc népi hagyományaihoz, Mojszejev koreográfusi palettája nagyon széles skálájú, ő mindig mondanivalójától függően választja meg stiláris eszközeit. Táncai nem csupán táncok, többek azoknál: életképek. Ö a

zsánerminlatűrök nagymestere. Egy-egy táncjelenete többet mond el a múlt századbeli orosz kisváros életéről, a moldvaiak, ukránok jelleméről, vagy akár egy futballmérkőzés résztvevőinek kedélyhullámzásairól, mint egy hosszú tanulmány. Mesélőkedvű művész, aki az élet humorosabb oldalát szereti látni és láttatni. De tud komoly, sőt heroikus is lenni, mint például a Partizánok című tánckompozíciójában, amelyet a nemzetközi szakkrl- tika méltán sorol legsikerültebb koreográfiái közé. S hogy nemcsak a Szovjetunió területén élő népek táncainak avatott ismerője, bizonyítják egy olasz kritikus szavai, aki a következőket írta róla: „Mojsze- jevnek kellett Olaszországba jönnie ahhoz, hogy a csodálatos szicíliai tarantella ismét feltámadjon." De ugyanezt mondhatták a mexikóiak a zapateado, az argentíinok a gaucho, vagy a spanyolok a jota láttán.

Soha semmit sem bíz a véletlenre, táncai pontosan szerkesztett, a végletekig átgondolt, tökéletes kompozíciók, mégis gyakran a rögtönzés benyomását keltik. Kitűnő képességű, virtuóz technikai tudású táncosokat foglalkoztat, akik számára a táncban nincs lehetetlen. Ez is sikerének egyik titka. A moszkvai Bolsoj egykori szólótáncosa és koreográfusa, aki 1937- ben alig negyven amatőrrel vetette meg együttesének alapjait, tudta, hogy csakis sokoldalúan képzett, alapos technikai felkészültséggel rendelkező táncosokkal valósíthatja meg elképzeléseit. Együttese számára egy külön iskola neveli az utánpótlást. S mivel ez az iskola megalakulásakor, 1943-ban világviszonylatban egyedülálló volt és nélkülözött minden hagyományt, Mojszejevre hárult a feladat, hogy annyi más elfoglaltsága mellett mint pedagógus és metodikus Is helytálljon. Hogy ez menynyire sikerült, bizonyítja

együttesének világhíre.

Nem tudom, hogy ennek a még mindig aktív, sokoldalú művésznek jutott-e

ideje arra, hogy elgondolkozzon, szerencsés embernek vallhatja-e magát.

Számtalan ember csak vesszőparipájaként, mindennapi munkája mellett foglalkozhat azzal, ami valóban érdekli. Mojszejev

is évek hosszú során át csak kedvtelésből foglalkozhatott legfőbb szenvedélyével, a népi tánccal, amely aztán munkásságának fő területévé vált. Ha igaz az, hogy aki munkájában tökéletesen megvalósíthatja önmagát, szerencsésnek mondható, úgy Igor Mojszejev bizonyára szerencsés ember.

VOJTEK KATALIN

Rozmaringnak csak az a szokása / télen, nyáron lehajlik az ága / ha lehajlik, újra ki- sarjadozik / van egy legény, ki rólam gondolkodik — mondotta szép tagoltan az ismert népdalszöveget Hadas Katalin pszichológus, ezúttal mint műsorvezető, — s a zsúfolásig megtelt abaújszlnai (Sefía) művelődési ház közönsége értette, miről van szó. Tudta, most nem is az a fontos, hogy van-e „egy legény, ki rólam gondolkodik“, hanem a rozmaring, melynek ha olykor lehajlik is az ága, meg van az a jó tulajdonsága, hogy újra ki- sarjadozik. És ez a lényeg — az életbenmaradás, a folytonosság, az öntudat épségének megőrzése. A rozmaring szép jelkép, nem véletlen, hogy a szína! népi táncegyüttes ezt a nevet választotta magának — s viseli büszkén immár 25 éve. A rozmaring mindig is a magyar nép egyik legkedvesebb dísznövénye volt és a menyasszonyi csokornak e leeszebb virága egyben a tisztaságot is jelképezta

3,Örökzöidení6

A szinai Rozmaringot negyedszázaddal ezelőtt Kontúr-Há- morszky Mária alakította meg. A vezetést és irányítást a sok áldozatra képes Erős Pálné vette át. Vezetésével a táncosok tudása évről évre nagyobb lett. A saját koreográfia alapján született táncok (Verbunk, Virágszedés, Békatánc, Tavasz a mezőn stb.) már a kezdetben művészi élményt nyújtottak, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy a szlnaiaknak sikerült megtalálniuk népünk kultúrájának legrégibb gyökereit. A hatvanas évek elején, mint eszmélődő fiatalnak, nekem az első igazi népművészeti élményt a szinai Rozmaring nyújtotta. Szülőfalumban, Alsóláncon léptek fel. Azt már nem tudom megmondani, hogy milyen alkalomból, de arra emlékszem, hogy táncaik láttán elöntött a melegség, majd elszorult a torkom és sírni szerettem volna. Lehet, hogy

ez akkor a meghatódottság miatt volt, lehet, hogy más- miatt. Egy azonban tény: a szinai Rozmaring ma már példa. Amatőr művészeti mozgalmunkban ugyanis nincs még egy együttes, mely a csügge- déseket, az elkeseredéseket s az egyéb visszahúzó erőket leküzdve 25 éven át Ilyen töretlen munkát végzett volna. Negyedszázad alatt az együttesben több mint háromszáz fiatal tanulta, művelte a népi- táncot. Erőssnétől Koncsol András, majd Erőss Zoltán, Illetve Mura Ferencné, a hetvenes években pedig Csurilla Erzsébet vette át a stafétabotot. Szinte a kezdettől fogva ott volt velük Mitro László, aki mint a kassal mélyépítő vállalat osztályvezetőie mindig sokat segített a Rozmaringnak és jó pár éve az együttes vezetését is magára vállalta.

A Rozmaring 25. születésnapján egész estét betöltő műsorral lépett fel. A Virágszedés, a Martost szvit, a Pusztafalusi csárdás, a Ceperka, a Magyar- bodi táncok, a kelet-szlovákiai csárdás, a szilicei és mátyus- földi táncok, a Kapuvári verbunk, a Borsodi leánytánc, a Szatmári táncrend, a Bélyt páros és friss nemegyszer vastapsra késztette a közönséget. A táncosok pedig nem fáradtak. Fényes arccal, élvezettel ropták a táncot.

Az abaujszinai Rozmaring fennállása óta számtalanszor és nagyon sok helyen lépett közönség elé. A zselizi országos népművészeti fesztivál nagydíját két alkalommal nyerték el. A népművészetet kedvelők emlékeztetőben többszöri gombaszögi fellépésükkel, televíziós szereplésükkel is meemaradhattak. Aki pedig eddig netán még nem látta volna őket, annak Is módja lesz pótolni a mulasztását. A Rozmaring ugyanis továbbra is töretlen kedvvel — amint mondották: örökzölden — kívánja fölvetni a éve plVo^d^tt

munkát. SZASZÄK GYÖRGY

1981 I. 23.

6