Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám, szombat

SÍKSÁGRÓL A HEGYRE

Portré egy kommunista gazdasági vezetőről

Egy Munka Érdemrenddel kitüntetett szövetkezet elnökéről nem tudom illik-e azt mondani, hogy véletlenül lett agrármérnök. Ez pedig témy, s persze, mit sem változtat a lényegen. Hiszen nem az a meghatározó, hogy valaki „véletlenül“ vagy tudatosan lett mérnök, orvos, tanár, hanem az, hogy milyen mérnök, milyen orvos és pedagógus lett belőle. Fazekas Árpád mérnök portréjához az is hozzátartozik, hogy csak 28 éves volt, amikor a Szilicei (Silica) Efsz elnöki tisztségét elvállalta.

— Hol és mikor is kezdődött a pálya?

— Erre nem olyan egyszerű válaszolnom. Igaz, a nagyszülőim még gazdálkodó emberek voltak, de én a paraszti élettormából már vajmi keveset láttam. Édesapám pedagógus, s ez sok mindent meghatározott a nevelésemben. Egyet ikis srác koromtól tudtam: a falutól sosem fogok elszakadni. Egyébként a Tisza-parti Kistár- kány a szülőfalum.

— Hogy viszonyul az úgynevezett „kényes“ kérdéseikhez?

Mosolyog magában.

— Én otthon olyan nevelést kaptam, hogy nem ismerek kényes kérdést, csak farizeus embereket.

— Szóval, hogyan lett agrármérnök?

— Nem erre a pályára készültem. Állatorvos szerettem vona lenhi. Ez nem sikerült, nem a felvételi vizsga miatt, azt sikeresen letettem. Helyszűke miatt tanácsoltak más pályára. Több lehetőség kínálkozott, végül az agrármárnöki pálya mellett döntöttem, ez állt legközelebb az életcéljaimhoz. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szereztem meg az agrármérnöki oklevelet, az állattenyésztési szakot választottam.

Kiszól a titkárnőnek, hogy főzzön két feketekávét, magának erősen kérette. Gyűlésről jött, látszik rajta a fáradtság.

— Nem bántam meg semmit. Így jó minden, ahogyan történt. A lényeg: az ember sohasem tanulhat eleget, s ha már egyszer valamit megtanult, fontos, hogy azt a gyakorlatban is hasznosan kamatoztassa, de közben állandóan képezze magát, tegyen szert újabb és újabb ismeretekre, ha

nem akarja, hogy megálljon felette az idő, illetve elzúgjon mellette a tudományos-technikai haladás.

— Tehát szereti amit csinál?

— Akkor nem csinálnám. Találhatnék kényelmesebb állást is, mondjuk taníthatnék. De egy kicsit sok lenne a családban a három pedagógus, mert a húgom is az.

Ezt már vidámabban/élcelő kedvvel mondja.

— A főiskola elvégzése után?

— A pelsőci szövetkezetben zootechniikuskodtam.

— Ott az állattenyésztésben dolgozott, itt elnök. Mióta is?

— Ezerkilencszázhetven hattól, 25 éves fejjel lettem párttag, 28 évesen pedig szövetkezeti elnök.

— El merte vállalni ilyen fiatalon az elnöki tisztséget? Ennyire bízott önmagában?

— Ennyire bíztam a szili- ceiekben. Az a szövetkezet, amely megkapja a Munka Érdemrendet, csak kiváló eredmények felmutatásával érheti el ezt a magas kiiüntetést. Az eredmények mögött pedig emberek állnak. Most már négy év után én is elmondhatom: nem akármilyen emberek a sziliceiek. Szívósságuk, állóiké- pességük — mint fennsíkon, tehát tulajdonképpen a hegyek tetején gazdálkodóiké — generációik során legenda számba ment és közmondás tárgya volt.

Igen. A század fordulón, a vasútépítés korában Szilice be- hozhatatlannak lát-szó .hátrányba került a Sajó völgyében fekvő falvakkal szemben. A technika fejlődése itt nem könnyítette meg az életet. Csakhogy a sziliceiek nem ad- lák meg magukat. Kifejlesztettek magukban egyfajta keménységet, küzdőszellemet, keresték az új lehetőségeket. A Februári Győzelem után a szövetkezetesítés hozta meg számukra is a nagy kibontakozás feltételeit. Próbálgatják a lehetőségeket, miből mit lehet kicsikarni. Mert érzik, ez az ő idejük. Most behozhatják a hátrányt. S be is hozták, ezt jelzi .egyebek között a Munka Érdemrend is. A sziliceiek ma is belülről nézik a dolgokat, és cselekvően vesznek részt a gondoik megoldásában, mert gondok azért itt Is akadnak.

— Mi azt tartjuk: a hibát

nem könnyű ugyan beismerni, de a beismerés még mindig jobb, mint a hallgatás. Ragaszkodni a hibás döntésekhez, módszerekhez pedig jóvátehetetlen hibák forrása lehet.

— Min kell feltétlenül változtatni?

— Megváltoztak a társadalom külső és belső feltételei. Az új helyzet megköveteli, hogy az extenzív tényezőikről mi is gyors ütemben áttérjünk az intenzív tényezőkre. A problémákat nem küzdhet jük le a régi módszerekkel. A kor sürgető követelményei mindannyiunkat rákényszerítik, hogy mind gondolkodásmódunk, jnind pedig gyakorlati tevékenységünk megváltozzék. Ettől függ majd lényegében a komplex intézkedések bevezetésének sikere is.

— Ha szóba kerül az igényesség fokozása, mire gondol elsősorban?

— Az adott helyzet reális megítélésére, a hiányosságok kiküszöbölésére, s mindazon tényezők elhárítására, amelyek lassítják és nehézkessé teszik a fejlődést. Nagyon veszélyes az önelégültség, a kényelem- szeretet és a mindenáron kibúvót kereső alibizmus.

— Azt tartják önről, hogy mindig az ésszerűség híve.

— Szövetkezetünkben általában mindenki egyetért azzal, hogy a hiányosságoikat sürgősen fel kell számolni, csak így léphetünk előre. Erre bennünket egyebek között a Munka Érdemrend is kötelez. Ám a fegyelemhez, a felelősségtudathoz, a jó vezetéshez, irányításhoz nincs szükség anyagiakra, vagyis beruházásokra.

— Hanem?

— Nagyobb igényt kell támasztani az emberek képességével, munkájuk minőségével, kezdemé n ye ző -iké szség ük ke 1 és felelősségtudatukkal szemben. S ha ezt ésszerűségnek lehet nevezni, akkor feltétlenül az ilyen megoldások híve vagyok.

— Milyen vezetőnek tartja magát?

— Enneik a megítélése másokra tartozik. Azt azonban nyugodt lelkiismerettel mondhatom: amíg a szövetkezet élén állok, mindent megteszek a szövetkezet fejlődéséért, hogy úgy nézzenek ránk a környéken, mint az elődökre.

TÖRÖK ELEMÉR

JÓ EGYÜTTMÜKÖDÉS

1981

I. 17.

A XIV. pártkongresszus nagyon fontos határkő volt a párt munkásmagvának megszilárdításában. A kongresszus határozata külön hangsúlyozta, hogy a párt sorait — a tagsági alap minőségének javítása céljából — fiatal, főleg ipari munkásokkal és mezőgazdaságban dolgozó ifjúmunkásokkal kell feltölteni, megerősíteni. A CSKP XV. kongresszusa megállapította, hogy az előző kongresszus határozata helyesnek bizonyult, ezért a párt sorainak további felfrissítését tűzte ki célul. Határozatának alapján a XVI. pártkongresszusig el kell érni, hogy a pártban a tagállomány 50 százalékát olyan tagok és tagjelöltek képezzék, akiket a CSKP

XIV. kongresszusa után vettek fel a párt soraiba. A komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár pártalapszervezeteiben már évek óta jó pártmunka folyik. A hajógyári kommunisták öntudatosságára az elmúlt éveik során sok esetben szükség volt — a gazdasági érdek megkövetelte ezt — és ők mindig bizonyítottak. Nos. mi a helyzet a tagsági alap minőségének javításával? Erre kértem választ Berecz Imre elvtárstól, az üzemi pártbizottság elnökétől.

— Előzőleg már említettem, hogy a hajógyári kommunisták sokszor tettek tanúbizonyságot arról, hogy következetes pártmunkát fejtenek ki. A hajógyárban gazdag hagyománya van a pártmunkának és az utóbbi 10 esztendő eredményei alapján is a járás legjobbjai közé tartoznak a hajógyári pártalapszerve* zetek.

Amint azt BerocZ elvtárs elmondotta, a gazdag hagyományok arra kötelezik a hajógyár pártszervezeteit, hogy a tagsági alap minőségének javításában — főleg a párt munkásmagvának megszilárdításában — rendszeresen és következetesen megvalósítsák az üzemi pártbizottság 1971. évi konferenciájának határozatait.

— Üzemi pártbizottságunk jó feltételeket teremtett a párttagság minőségi javításához. Mindezt bátran kijelenthetem, mert vállalatunkban pozitív eredményekkel sikerült megvalósítani a válságos évek utáni politikai és gazdasági konszolidációt. Szilárd és hatékony termelési programunk van, amely jó alapul szolgál a kiváló minőségű termékek gyártásához. Ez a tény magában is jó szociális biztonságot nyújt a vállalat dolgozóinak. Ott, ahol szociális biztonság uralkodik, kiváló lehetőség kínálkozik a párt gyakorlati szervező munkájához. Ebből következik az a tény, hogy minden feltétel adott az Ifjú nemzedék gondos neveléséhez és az életre való felkészítéséhez. Az 5. és 6. ötéves tervidőszak éveire konkrét feladatokat tűztünk ki a fiatalok kiválasztására, nevelésére és párttagságra való felkészítésére. Ezeket a feladatokat rendszeresen és következetesen meg is valósítottuk. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy 1980 végére a komáromi hajógyár pártalap- szervezetei tagságának 45 százalékát a XIV. pártkongresszus utáni időszakban vettük fel a párt soraiba. Meg kell azt is

A Nový jičini Autopal legjelentősebb újdonságai közé tartozik az ún. kombinált fényszóró. A VÁZ Lada 2105 és 2106 típusú gépko* esik számára gyártják. Az Autopal a brnói nemzetközi gépipari vásáron az idén ezért a gyártmányért aranyérmet szerzett. A Szoo- jetunióba tavaly mintegy 100 000 darabot szállított belőle. A váU lalat az 1981—1983-as években a fényszórók gyártását az idei évhez viszonyítva megkétszerezi. Felvételünkön Viera Pajurková szállitásra készíti a fényszórókat (P. Berger felvétele — ČSTK)

ÚTMUTATÁS A CSELEKVÉSHEZ

Egy löidmüvesszövetkezeti pártszervezet évzáró taggyűléséről

említenem, hogy a felvett tagok és tagjelölteik 95 százaléka fiatal. Ezek a fiatalok a vállalat különböző munkahelyein számtalan esetben bizonyították és bebizonyítják, hogy érdemes volt velük foglalkozni, megérdemelték a párt által előlegezett bizalmat. Hasznos tagjaivá váltak Csehszlovákia Kommunista Pártjának.

Megjegyzem, a fiatal munkások között kifejtett nevelő munkánk eredménye, hogy lényegesen változott a fiatalok gondolkodásmódja, világszemlélete, öntudatosabbá váltak — és mi erre nagyon büszkék vagyunk. Persze, a nevelő munkában nagy segítséget nyújtanak a pártcsoportok és a SZISZ alapszervezetei is.

Beszélgetésünk során a tagsági alap minőségi javítását Berecz elvtárs néhány számadattal is megerősítette. Az üzemi párt- bizottság 1976-tól 1980-ig 300 fiatal párttaggá nevelését tűzte ki célul.

Együttműködésünk a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel a vállalat Középfokú Szaktanintézetében a leggyümölcsözőbb. Ebben az intézetben a jövő szakmunkásainak sorából a pártalapszervezet a SZISZ szervezettel karöltve évente 20—25 fiatalt nevel és készít fel a párttagjelöltségre.

A komáromi Hajógyár párt- alapszervezetei jó utat választottak a párt tagsági alapja minőségének javításához, és ezzel a XIV. és XV. pártkongresz- szus ide vonatkozó határozatainak megvalósításához.

KOLOZSI ERNŐ

jó termelési adottságú gazdaság a keszegfalusi (Kame- ničná) Steiner Gábor Efsz, tagsága az idén is kap osztalékot, prémiumot, mint tavaly, mert a sűrűn vetett búza hektáronként 64 métermázsás termést adott, a tervezettnél Jóvá) több sertéshúst termeltek, a cukorrépa eladásának tervét 105 százalékra teljesítették. Az efsz félszáz fős pártszervezetének vezetősége Nagy Gyula elnököt mégis olyan beszámoló előterjesztésével bízta meg, mely a problémákat is feltárta, a mulasztásokkal, a hiányosságokkal is foglalkozott. Okkal, hiszen a 6. ötéves terv feladatait csak 78 százalékra teljesítették, tavaly a szokásosnál 7,2 százalékkal több munkabért fizettek ki, egyetlen építkezést sem fejeztek be.

Nem kellett tehát az évzáró taggyűlésen vitára, felszólalásra biztatni a (kommunistákat. A gondosan összeállított, jól megszerkesztett beszámoló elhangzása után tizenketten (minden negyedik tag!) kértek szót. Szinte mindegyik hangsúlyozta: nem akarják a gazdasági vezetőktől átvállalni a feladatokat, és ezzel a felelősséget is, de abba a hibába sem akarnak esni, hogy csak a problémák megállapításával foglalkozzanak, hanem változtatni kívánnak mindazon, ami gondot okozott, a szerzett tapasztalatok hasznosításával akarják a gazdasági vezetést, az efsz tagságát az igényesebb feladatok teljesítésére ösztönözni.

Szóval, nem az általánosság szintjén beszéltek, hanem nagyon is kézzeloghatóan és konkrétan. Viszóczky János elvtárs, aki maga is tehenész, megkérdezte: Miért nem ellenőrzik a fejést rendszeresebben. Horváth László ifjú kommunista, a központi műhely Javítója megmondta: Az irányításban, a munkaszervezésben tapasztalható' könnyelműségek miatt nem teljesítjük a tervfeladatokat, és ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Zenge János elvtárs, aki nyugdíjas, közvetlen tapasztalataira hivatkozva megállapította, hogy a betakarítási munkálatok idején példát, jó példát mutattak a kommunisták, a földműves- szövetkezet tagsága pádig követte őket, de bizony éles szavakkal, szinte ostorozva szólt a belső pártélet olyan problémáiról, mint a késve megkezdett pártoktatás, az akadozó ütemű gazdasági propaganda és a hiányos agitáció.

A kommunista gazdasági vezetők is felszólaltak. Elmondták, hogy a legnehezebb időszakokban, amikor a kedvezőtlen időjárás sok gondot okozott, miként mozgósították a tagságot. Méltatták a helytállást, de hangoztatták azt is, hogy hiba volt teret engedni egyes munkaszakaszokon a tervszerűtlenségnek, a techm- niika alkalmazásában a fegyelmezetlenségnek. Szabó János elvtárs zootechniikus, aki a pártszervezet pénztárosa, jelentését követően részletezve szólt a tejtermelés problémáiról, és arról, hogy mit kell tenni a tej megkövetelt tisztaságának eléréséért, a tej hozamban a részlegek közötti különbségek kiegyenlítéséért. Varga Kálmán elvtárs, az efsz elnöke méltatta ugyan az eredményeiket, talán kissé túl szerényen is, hiszen dicsekedhe* tett volna a gyümölcstermelőik 335 százalékos tervteljesítésével, a hústermelésben elért, átlagos, napi 0,6 kilogrammos súlygyarapodással, de inkább a gazdasági és a szakvezetést, valamint önmagát hibáztatta, amiért nem került eddig részletes megvitatásra ez a kérdés: mit, mennyiért termelnek.

Szót kért Viliam Skrován elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke is. Főleg a pártélet problémáival foglalkozott. Sürgette a pártcsoportok tevékenységének fokozását, nagyobb mértékű felelősségvállalását. Simo János elvtárs, a járási pártbizottság küldötte arra a tényre hivatkozva, hogy a pártszervezet tagságának 22 százaléka 60 éven felüli, figyelmeztette a kommunistákat: törődjenek többet a jövő problémáival, a regisztrált tagok aktivizálásával, a tervteljesítés társadalmi szempontból való megítélésével.

Jó kommunista közösség tudatos felelősségvállalását tükrözte a vita, mert a felszólalók felismerték az erkölcsi ösztönzés nagy erejét: akit megilletett a dicséret, meg is kapta, és nem rejtették véka alá, szóvirágok mögé szándékukat: a gazdasági vezetők, s önmaguk számára is magasabbra kell emelni a mércét.

' Természetes tehát, hogy ilyen vita után a határozat névre szóló feladatokat összegezett. A tennivalókat pontosan megjelölte. Mind a gazdaságpolitikai intézkedéseket, mind a pártszervezet belső életével, az eszmei neveléssel kapcsolatos célokat kitűzte.

A Steiner Gábor Efsz kommunistái az együttgondolkodás nyomán az évzáró taggyűlésen útmutatást kaptad, a cselekvéshez. Felkészültek a tavalyinál nehezebb évre. £s ami na« gyón fontos, hogy jövőt forrná-* ló tényezőkként bátrai, vállalták a feladatokat.

HAJDÚ ANDRÁS