Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám, péntek

A Nagy Októberi Szocialista For­radalom megmutatta a világ proletariátusának, milyen módon ikell megoldani a kapitalista társadalom szociális és nacionális ellentmondá-' sait. Bizonyította a szocialista forra­dalom történelmi szükségszerű ségét, gyaikorlati megvalósításának lehető­ségét. Az egész világon megszilárdí­totta a proletariátus osztályöntuda­tát. A Nagy Október visszhangja rendkívül nagy volt Közép-Európá- ban. A NOSZF a világon végbemenő forradalmi folyamat kezdetét jelen­tette. A Nagy Október hatására erőtelje­sebbé vált a csehek és szlovákok nemzeti felszabadító küzdelme is. Teljesedtek a munkásosztály remé­nyei az osztályellentétek, a szociális és a nemzetiségi problémák szocia­lista megoldására. A csehszlovák ál­lam megalakulása kétségkívül törté­nelmi haladás volt Igaz ugyan, hogy a burzsoá demokratikus Csehszlová­kiában a cseh és a szlovák nemzet alapvető problémáinak megoldásában ideiglenesen a burzsoázia által hir­detett alternatíva győzött, ellene vi­szont fokozott erővel hatott a Nagy Október eszméi által ihletett forra­dalmi alternatíva, amelyet a mun­kásosztály képviselt. A forradalmi al­ternatíva megvalósítása népeink, nemzetiségeink progresszív fejlődésé­nek alapjává vált. Maga az a tény, hogy a csehek és szlovákok nemzeti felszabadító har­cában a burzsoáziáé volt a vezető szerep, sokban meghatározta a Cseh­szlovák Köztársaság bel- és külpoli­tikai irányát. A cseh burzsoázia az államhatalmat saját osztályérdekei­nek vetette alá. A politikai hatalom megszerzésének első percétől a bur­zsoá demokratikus rendszer megszi­lárdítására törekedett, s ennek ke­retében lényegesen sikerült fékeznie a dolgozó tömegek háború utáni for­radalmi megmozdulásait, a hatalom eszközeivel legyőzni a hazai más nemzetiségű burzsoáziát, megszüntet­ni az irredenta mozgalom hatását. Külpolitikájában a háború legna­gyobb győztese, Franciaország felé orientálódott. A burzsoá uralom megszilárdításá­ban nagy szerepet játszott a humá­nus demokrácia Masaryk-féle kon­cepciója, amely a hagyományoktól eltérő köntösben támogatta és szi­lárdította a burzsoá rendszert. Masa- ryk rendszeresen bizonygatta, hogy a bolsevizmus és az orosz megoldás nem felel meg a csehszlovákiai fel­tételeknek. s hogy a saját nemzeti állam felépítéséhez valamennyi osz­tály együttműködése szükséges. A lavírozás és ígéretek burzsoá politi­kájának mestere volt. A masítrykiz- mus — mint a csehszlovák burzsoá állam ideológiájának alapja. — egyik döntő tényezője volt annak, hogy a burzsoázia hatalma megszilárdult. A cseh proletariátus saját nemzeti államáról alkotott illúziói ellenére a burzsoázia nem nagyon támaszko­dott az osztályegyezség eszméinek hatására. Tudatában volt annak, csu­pán idő kérdésié az, hogy a fiatal köztársaságról lehulljon a nemzeti lepel. A háború utáni forradalmi hul­lám előidézte problémáik leküzdésé­ben nagy segítségére voltak a szo- ciádemokrácla jobboldali vezetői. A munkásmozgalom fejlődésére ná lünk az 1919—21 es években lénye­dében a szociáldemokrácia opportu­nista államalapító koalíciós politiká­jától a lenini eszmék szellemében ér­telmezett forradalmi élcsapat színre lépéséhez vezető álmenet volt a jel­lemző. A szlovákiai munkásmozgalom szervezeti és nemzeti szempontból szétforgácsolt volt, nem létezett egy­séges szociáldemokrata párt. A pro­letariátus a Délnyugat-Szlováikiában működő Német—Magyar Szociálde­mokrata Pártban, valamint a Kelet- Szlovákiában ténykedő területi szo­ciáldemokrata szervezetben tömörült. A szlovákiai proletariátus szociálde­mokrata szervezeteit tömörítő szlo­vákiai végrehajtó bizottság volt az egyetlen, amely kiállt a Csehszovák Köztársaság mellett. Mindhárom szlovákiai párt vezetősége azon a vé­leményen volt, hogy a proletariátus szociális követelései a burzsoáziával folytatott együttműködés kapcsán valósulnak majd meg. Ezen illúzióik része volt az a nézet is, hogy a szo­ciális követeléseket csak akkor fog­ják kiharcolni, ha a burzsoázia nem akarná azokat megérteni és megva­lósítani. Valamennyi munkáspárt po­litikai taktikája lényegében egyönte­tű volt: reformista és opportunista. ŕ'C ehszlovákia létrejöttétől fogva Uu egyre nőtt a szociáldemokra­ta tagság körében a szociális helyzet­tel, a társadalmi fejlődéssel szemben _ 1981. az elégedetlenség. Szaporodtak a kifogások a párt politikai taktikájá- l. 16. val szemben. A demokráciáról és a szocializmusról hirdetett frázisokkal nem Javult a szociális helyzet, a pro­5 1etariátus soraiból egyre gyakrab­ban hallatszottak olyan hangok, hogy elkerülhetetlen a tömegek életkörül­ményeinek radikális megoldása. Ä fennálló helyzettel való elégedetlen­ségnek és nyílt bírálatnak adtak hangot a csehszlovák szociáldemok­rácia 1918 decemberében lezajlott XII. kongresszusán. Antonín Zápo- toeký és Bohumír Šmeral felszólalá­sukban egyértelműen leszögezték, hogy a. csehszlovák állam megalaku­lásával nem állt meg a fejődés, s hogy ebben az államban a proleta­riátusnak tovább kell folytatnia for­radalmi harcát jogaiért és a szocia­lizmusért. Ahogy nőtt a proletár tö­megek elégedetlensége a köztársa­ságban tapasztalt fejlődéssel szem­ben. fokozatosan egyre világosabbá váltak a párt reformista taktikájá­nak ellentmondásai, jobboldali veze­tőségének árulása, ezzel párhuzamo­san formálódtak a baloldali erők, szervezett oppozíciús, később kimon­dottan baloldali áramlatban szerve­ződtek, egyesültek. A marxista baloldal eszmei és po­litikai érésében nagy szerepe volt a Kommunista Internacionálé 1920. jú­lius 19-e, és augusztus 7-e között le­zajlott II. kongresszusának, az általa elfogadott 21 feltételnek, amelyben Lenin a Kommunista Internal:komáié­ba való felvétel feltételeit dolgozta ki. A Komimtern augusztus 17-i ülése a csehszlovákiai marxista baloldal küldöttségének kérésére megvitatta a csehszlovákiai munkásmozgalom helyzetét. Egy nappal később Lenin bírálta a marxista baloldalt azért, hogy a jobboldal feletti győzelem bé­kés lehetőségének illúzióiban ringat­ja magát. Figyelmeztetett a baloldal nemzetközi egyesülésének, a szak­szervezetek egységének jelentőségé­re, arra, mennyire fontos, hogy eze­ket megnyerjék a forradalmi mozga­lom számára. A 21 feltétel elfogadása a leniniz­mus érvényre juttatásának minőségi­leg új szakaszát jelentette a cseh­szlovákiai munkásmozgalomban is. A 21 pontba foglalt leninizmusmak a szociáldemokrata baloldal politikájá­nak, szervezeti felépítésének lénye­dévé, a párt tevékenységének szerves részévé kellett válnia. A Kommunis­ta Internacionálé a csehszlovákiai proletariátusnak 1920. augusztus 26-ám küldött üzenetében kifejezte reményét: a marxista baloldal min­dent megtesz annak érdekében, bogy a csehszlovákiai forradalmi munkás- mozgalom o II. kongresszuson el­fogadott tézisek alapjaira helyezked­jék. A baloldal képviselői a párt XIII. kongresszusának programját megvitaló 1920. szeptember 5-í prá­gai konferenciájukon egyetértettek a 21 ponttal. Elvárták az újonnan meg­választott végrehajtó bizottságtól, hogy kezdjen tárgyalásokat a Ko­rn iniern vezetőségével e nemzetközi szervezetbe való felvételről. Ezzel az eljárással egyetértett a párt kerületi és járási konferenciáinak nagy része is. A Kommunista Internacionálé II. kongresszusa új szakaszt nyitott a baloldali mozgalomban, az új típusú forradalmi munkáspárt megalakulá­sának szakaszát. A haloldal eszmeileg éretté vált és a sociáldemokrácíáhan is túlsúlyba került olyan körülmények közepette, amikor a burzsoázia már erős és megbízható hatalmi szervet hozott létre, s a lakosság jelentős részét befolyása alá kerítette, olyan felté­telekben, amikor nem lehet objektív forradalmi helyzetről, sem a nem­zeti válság megnyilvánulásairól be­szélnünk. A cseh burzsoázia képviselői, élü­kön Tomáš G. Masarykkal, s a szo­ciáldemokrácia jobboldali vezetőinek segítségével 1920 nyarától készülőd­ni kezdtek a forradalmi munkás­mozgalom elleni határozott fellépés re. Taktikájuk részét képezte a Tu- sar-ikormány lemondása, a hivatal­nokkormány létrehozása. A burzsoá­zia kitűzte az ütközet időpontját is a marxista baloldallal, amely nacio­nalista illúziókat kergetve lényegé­ben defenzív taktikát folytatott. Nem hitt abban, hogy a cseh burzsoázia és a vele szorosan együttműködő jobboldal elszánja magát a beavat­kozásra és az összeütközésre. A párt vagyona körüli események és a Nép­ház 1.920. december 9-1 elfoglalásával a baloldalt hátba támadták, s erre december 10-én általános sztrájk ki­hirdetésével válaszolt. A csehszlovákiai proletariátusra is érvényesek voltak Lenin 1920 júliu­sában elhangzott szaval, miszerint az adott Időszak időszerű feladata nem a forradalom meggyorsítása, hanem a proletariátusnak a forradalomra való fokozottabb felkészítése. Az 1920-as decemberi események­nek döntő szerepük volt abban, hogy a burzsoáziának nem sikerült meg­törnie a szociáldemokráciában a bal­oldal erőit, meghiúsítania erőfeszí­téseiket, hogy létrehozzák a prole­tariátus forradalmi pártját. Bohumír Šmeral a csehszlovákiai szociálde­mokrácia baloldali képviselőinek or­szágos konferenciáján (1921. január 1 én és 2-án a csehszlovákiai mun­kásosztály nagy erkölcsi sikerének minősítette a decemberi sztrájkot. 1920 decembere után elengedhe­tetlenné vált az, hogy a marxista bal­oldal szervezetileg szakítson a revi- zionistákkal, az opportunistákkal és a reformistákkal és létrehozza az új munkáspártot. A munkásmozgalom forradalmi erői saját tapasztalataik­ból okultak, s felismerték, hogy a szocializmushoz vezető út Csehszlo­vákiában is az az út, amelyet Lenin és a NOSZF megmutatott. A szlovákiai és a kárpát-ukrajnai szociáldemokrata baloldal önálló kongresszusának egybelnvásárol a párt végrehajtó bizottsága még 1920 novemberében döntött. A kongresz- szus előkészületeinek irányát a szo­ciáldemokrácia végrehajtó bizottsá­gának 1920. december 20-i nyitraii ülése szabta meg, amelyen az egyes szlovákiai baloldali áramlatok kép­viselői teljes mértékben megegyeztek minden nemzetiséghez tartozó prole­tariátus szervezeti egyesítésének kérdésében. Ezen az ülésen rakták le a később' Ľubochňán lezajlott kongresszus szervezeti és eszmei alapjait. Határozatot fogadtak el a baloldal területi titkárságának létre­hozásáról, s ezáltal a szlovákiai bal­oldal megteremtette központi irányí­tó pártszervét. A Kommunista Inter- nacionáléhoz való csatlakozás döntő jele volt annak a készülődésnek és tevékenységnek, amely a marxista baloldal szervezeteiben a kongresz- szus előtt folyt. A szlovákiai szociál­demokrata mozgalom eszmei-politikai (kikristályosodásának döntő szaka­szához érkezett. J elentősen befolyásolták a kongresszus előkészületeit az 1920-as decemberi eseményeik és a párt képviselőinek 1921. január 1 én és 2-án lezajlott prágai konferenciá­ja. A szlovákiai és a kárpát-ukrajnai baloldal képviselője, Jozef Schiffel a konferencián úgy nyilatkozott, Szlo­vákiában megértek a feltételek, hogy csatlakozzanak a Kominternliez. Ugyan Šmeral a Kommunista Inter- nacionáléba való felvétellel kapcso­latban elfogadott 21 pont kérdésé­hez továbbra is abból a szempontból közelített, hogy feltétlenül létre kell hozni egy tömeges forradalmi pár­tot, szaval meggyőzték Schiffelt is arról, hogy ha Szlovákiában elfogad­ják a 21 pontot, ezt a lépést a cseh baloldal is jónak látja majd. A mar­xista baloldalnak a Komlnternnel való kapcsolatával összefüggésben nem véletlen, hogy Ľubochňára más nemzetiségek képviselőiként éppen Ivan Olbrachtot és Kari Kreibichet hívták meg, azokat az elvtársakat, akik már szoros kapcsolatban álltak a Kominternnel. A szlovákiai és a kárpát-ukrajnai szociáldemokrata baloldal 60 évvel ezelőtt, 1921. január 28-án Ľu­bochňán megtartott kongresszusa a Kommunista Internacionálé által ki­harcolt eszmei-politikai alapelvek mellett foglalt állást. F,zzel véglege­sen lezárult a* a folyamat, amely­ben a munkásmozgalom nagy része szakított a szociáldemokrata múlttal. A ľubochňai kongresszus igazolta, hogy a szociáldemokrata mozgalom forradalmi erői összekovácsolódásá- nak folyamata — amely lehiggasz- totta az 1918 as nemzeti demokratikus forradalom győzelmének mámorát — legintenzívebben a munkásosztály so­raiban zajlott, s a végleges hatás szempontjából — legalábbis a hábo­rú utáni első években — elsősorban Szlovákiában. E folyamat jellegze­tes vonása az volt, hogy hamar ki­ábrándult nacionalista illúzióiból, ami végső soron nemcsak a proletariátus­ra vált jellemzővé, hanem a többi társadalmi rétegre is, akiknek az új társadalmi renddel való elégedetlen­ségéből a szlovák, a magyar, a né­met és a kárpát-ukrajnai nemzeti burzsoázia húzott hasznot. A szlovákiai és kárpát-ukrajnai munkásmozgalom történetében a lu* bochňai kongresszussal érte el tető-i pontját az a folyamat, amelyben a proletariátus politikai szervezetén belül a marxista erők formálódtak, szervezetileg, eszmeileg és politikai­lag összeforrtak. A küldöttek egy­hangúlag foglaltak állást a Kommu­nista Internacionáléba való belépé9 mellett, és elfogadták annak 21 fel­tételét. Csak a 17. feltétel elfogadá­sát, amely szerint a pártot kommu­nista pártnak kellett elnevezni, ha­lasztották el ideiglenesen. Elhatá­rozták, hogy ezt a cseh baloldallal együtt hajtják végre a készülő orszá­gos kongresszuson. A kongresszus el­határozta továbbá, hogy a proletár nemzetköziség elve alapján egész Szlovákia és Kárpát-Ukrajna terüle­tén egységes kerületi, járási és he­lyi szervezeteket létesít. „A világ­forradalom jelenlegi helyzetében szögezte le a kongresszus —, ami­kor a nemzetközi burzsoá reakció a világ szociálpatriótáival egységes frontban egyesül, nincs más utunk, mint az, hogy felzárkózzunk a har­coló proletariátus frontjához“. Azzal, hogy a szociáldemokrácia döntő többsége szakított a jobboldali vezetéssel és eltérően az ország töb­bi politikai erőitől (amelyek nemze­tiség szerint voltak szé t forgácsol ód- va) nemzetközi alapon nyugvó poli­tikai átalakulásra törekedett, minő< ségileg új feltételeket és lehetősége­ket teremtett ahhoz, hogy a mun­kásosztálynak és forradalmi pártjá­nak befolyása növekedjék nemcsak a •szlovák nemzeti mozgalomra, hanem a Szlovákiában élő nemzetiségek po­litikai orientációjára is. S tekintet nélkül arra, hogy ezt a tényt a kongresszus küldöttei teljes mérték­ben tudatosítottáik-e vagy sem. A ľubochňai kongresszuson a fl-< gyelem középpontjában az akkori időszak legfontosabb problémája állt: hogyan lehet leküzdeni a szlovák és a kárpát-ukrajnai, másrészt a cseh országrészekben zajló differenciáciős folyamat ütemében fennálló kilengé­seiket. A ľubochňai küldöttek megértet­ték, hogy a cseh országrészekben a marxista baloldal csoportjainak po^ litikai "érettsége a nacionalista elő­ítéletek következtében még nem érte el azt a tokot, amely lehetővé ť tte volna a cseh, a német, a lengyel és a zsidó forradalmi munkások inter­nacionalista egységének megteremté­sét. Ez a tény határozta meg a ľu­bochňai kongresszus hozzáállását is a Kommunista Internacionáléba való belépés 21 pontjának megvitatásáról. Ez az eljárás a szlovák szocialista mozgalom baloldalának érettségét bi­zonyítja és teljes összhangban volt Lenin értelmezésével a több nemzeti-! ségű államban való pártépítésről, összhangban azzal az elvvel, hogy ilyen államban egyetlen, inter.íacio- nális elveken épülő kommunista párt-: nak kell működnie. A ľubochňai kongresszus munká­ját a csendőrség erőszakkal szakított ta félbe. A küldöttek nagy része ha' zautazott, s csak egy részük távozott a közeli Ružomberokra, ahol januáj 17-én azokról a problémákról tár­gyaltak, amelyekről normális körül­mények között a ľubochňai kong­resszus tárgyalt volna. Ezen ülés résztvevői viszont a találkozót nem tekintették és nem is tekinthették a kongresszus folytatásának. Ennek el­lenére a ružomberoki ülésnek nagy jelentősége van a szlovák és a kár­pát-ukrajnai forradalmi mozgalom fejlődésében. A párt jelenlevő tisztségviselői ab­ból indultak ki, hogy elsősorban szervezési és politikai szempontból feltétlenül biztosítani kell a ľuboch­ňai kongresszus határozatainak meg­valósítását. Elfogadták a baloldal or­szágos kongresszusának összehívá­sáig érvényes akcióprogramot, amely a pártszervezetek tevékenységéten, politikájában és a forradalmi sajtó működésében irányadóvá vált. A Pravda chudoby, a Kassai Munkás, a Volksstimme a szlovák és a kárpát- ukrajnai baloldal sajtószerve lett. A pártélet feladatainak biztosítá­sa céljából a ružomberoki ülés megválasztotta az ideiglenes végre­hajtó bizottságot, amelynek elnöké­vé Marek Čulent, központi titkárává Jozef Schiffelt nevezték ki. Egyben döntöttek arról is, hogy a párt köz­ponti titkársága Liptovský Mikulásról Ružomberokra költözik. Ez alkalom­ból szó esett e titkárság működésé­nek lehetőségeiről Szlovákia születő politikai, közigazgatási központjában, Bratislavában is. Szlovákia fővárosa így válhatott az országrész forradal­mi mozgalmának központjává. A szlovák, a magyar, a német és a kárpát-ukrajnai szociáldemokrata baloldal egyesítése pozitívan hatott arra, hogy az egész csehszlovák szo­ciáldemokrata baloldalból fokozato­san kirekesszék a nacionalista elő­ítéleteket. A ľubochňai kongresszus a CSKP 1921. május 14-e és 10 a kö- zött lezajlott alapító kongresszusa* nak összehívásához az első határo* zott léu^st Jelentette. N ( VILIAM PLEVZA akadémikus Hotvan évvel ezelőtt zajlott !p a ľubochňai kongresszus HATÁRKŐ A CSKP MEGAUKIILASAHOZ VEZETI) ÖTÖN

Next

/
Thumbnails
Contents