Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-27 / 30. szám
ÚJ szó eg y falun — legyen az akár Ismeretlen is számunkra — nyitott szemmel megyünk keresztül, megtudjuk, kik, milyen emberek lakják. Makranc (Mokrance) alig egy évtized alatt rohamos léptekkel haladva rendben és fejlődésben nemcsak utolérte, hanem meg is előzte a közeli és távolabbi szomszédait. A helyi nemzeti bizottság irodájának falán nem véletlenül sorakoznak az 1300 tagú közösség faluszépítésl, falufejlesztési munkáját értékelő oklevelek, kitüntetések. A község az utóbbi két választási időszakban szinte csodákat művelt. Tekergős utcáiról eltűntek az út menti árkok. Helyükbe a falu teljes hosszában gondozott virágágyak, diszbokrok és zöld pázsit, a házak elé pedig öt kilométeren portalaní- tott gyalogjárók és padok kerültek. A falu felső végén ma hiába keresnénk az egykor annyi bajt és gondot okozó Cserepszin patakot. Nincs. Medrébe 1975-ben helyezték el az első 160 centiméter átmérőjű betonkarikát, s ma az elrejtett patak fölött autók közlekednek. A járási, kerületi és országos versenyeken kitűnően szereplő, 55 éves múltú helyi tűzoltóság nemrég új tűzoltószertárt kapott, a művelődési ház előtti kis ligetben elkészült a felszabadulási emlékmű, bővült a hangosanbeszélő- és a villany- hálózat, a szorgos kezek bekerítették a temetőt, s felépítették a környék legszebb sporttelepét, ahöl a labdarúgópályán kívül 400 nézőnek megfelelő fedett lelátó, kétsávos tekecsarnok, 45x12 méteres tornaterem, klubhelyiségek és hideg-meleg vizes öltözők vannak. Ezzel persze nem ér véget a lista, hiszen a felsorolásból nem lehet kihagyni a falu közepén levő víztartályt, s a 90 gyermek részére épült pazar berendezésű óvodát sem. A középületeken végzett kisebb-nagyobb újításokat, átalakításokat nem is említve. A siker titka után kutatva a legmegbízhatóbb szálak a hnb elnökéhez, Tóth Jánoshoz vezettek. Régi alkalmazottja ő a közigazgatási szerveknek. Sokáig Jánokon (Janik) el- nökösködött, majd tíz évvel ezelőtt saját falujának az irányításával bízták meg a választók. — Közös siker ez — mondta —, az egész falué. Közösen terveztük, s együttes erővel oldjuk meg a feladatokat. Hogy én vagyok mindenbe a legjobban beavatva, az érthető, hiszen ezért vagyok itt. Van 12 tömegszervezetünk, a faluszépítésnél, a falufejlesztésnél mindegyik segítségével számolhatunk. Sokat dolgoznak a képviselők is. Főleg az ő érdemük, hogy minden, munkára képes lakosunk évente legalább két napot dolgozik — persze díjmentesen — a készülő, épülő létesítményeknél. A háza előtt mindenki rendet tart, ápolja a rózsákat, virágokat, a SZISZ és a nőszövetség helyi szervezetei az emlékmű és környéke felett vállaltak pat- ronátust, a Jednota Fogyasztási Szövetkezet tagjai az üzletek és a vendéglátó üzem környékének tisztaságáért felelősek, a sportolók a sporttelepet gondozzák és hasonló feladatokkal vannak megbízva a tűzoltók, a CSEMADOK-tagok, a kertbarátok és más szervezetek tagjai. Tavaly a község lakossága 47 000 órát dolgozott társadalmi munkában, ami 1 millió 600 ezer korona értékű teljesítménynek felel meg. Az idei évre szóló kötelezettségvállalások értéke 1 millió korona, de ezt alighanem 1 millióval túlszárnyaljuk, mivel megkezdtük a község gázosítását. Ebben a munkában saját érdekében mindenkinek segítenie kell, mindenkinek jut tennivaló. Hogy igyekezetünk eddig eredményes, az nagy részben a Bodollói Efsz-nek is köszönhető, mivel gyakran segíti a falut gépeivel, traktoraival, olykor szakembereivel is. Tóth János töviről hegyire ismeri a domboldalon elterülő községet, osztozik annak minden örömében és gondjában. Miközben a falut mutatta be, szinte mindenki, akivel találkoztunk, kérdezett, kért tőle, vagy mondott neki valamit, illetve ő kezdte a beszélgetést. Séta közben felhívta a figyelmemet az új közlekedésjelző táblákra, valamint a közvilágítás halogéntöltetű lámpáira. A körút alkalmával betekintettünk az 1979-ben létesített fodrászatba, majd a vele szomszédos postahivatalba. — A múltban óvoda volt itt, s amikor az új épületbe költözött, nem hagytuk üresen állni a termeket — jegyezte meg a látogatás során. A művelődési ház egyik helyiségében televízióval, asztalokkal és kényelmes, puha székekkel berendezett nyugdíjasok klubja van. Tóth János szerint ez a klub főleg télen él, amikor a zöldségeskertekben és a házak körül szünetel a munka, kevés a tennivaló. A folyosó egyik sarkában fürdőkád és bojler áll. — Most készítjük az ide járogató nyugdíjasoknak. Közülük azok, akiknek otthon nincs lehetőségük a kényelmes fürdésre ezt nemsokára bármikor igénybe vehetik, használhatják — tájékoztat kísérőm. Az elnök nemcsak a falu krónikáját tárja elém, beszél a tervekről is. A vasútállomás közelébe érve a régi futballpályára mutat. — Egy részében játszóteret szeretnénk, ott pedig — mutat a parlagon heverő túlsó vége felé — parkot akarunk létesíteni. A további terveket is körvonalazta. Bevásárlóközpont, ravatalozó, autókemping a Szepsi—Kassa főút mentén ... — Az is igen fontos feladat, hogy az efsz-szel közösen mielőbb megoldjuk az esőzések után a falu irányába, kertekbe, udvarokba tóduló víz elvezetését. Ez egy ötszáz méteres sánc megépítését igényli a kertek alatt. Az építkezéseket illetően a község 1978-ban teljesítette a választási programot. Eddig minden Z-akcióban épült, csupán a most készülő gázvezeték számít állami beruházásnak. A gáz bevezetése napjainkban javában folyik, s ha lovábra is minden terv szerint fog történni, akkor az idén elkészül a fővezeték, s a családi házak egy negyedét rá is kapcsolják. A 3 millió koronás mű — amelyből 1 milliót a társadalmi munka értéke képez — jövőre lesz befejezve. A Makranci Hnb irodájának falára a közelmúltban egy újabb oklevél került. Azt a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa ítélte oda a makranciaknak az 1979-ben kifejtett értékes társadalmi munkájukért, s a falujuk fejlesztésében elért kiváló eredményeikért. Ez a sokadik oklevél. GAZDAG JÓZSEF Tóth János Hu- by Rózsával, az óvoda igazgatónőjével f A szerző felvételei) kük közül egy már férjhez ment, egyik beszédhibás, ő a losonci (Luéenec) intézetben tanul. A legkisebb gyerek óvodába jár, szeptemberben megy iskolába. Tapintatos érdeklődésemre a házigazda mosolyogva válaszol. — „Beinni“ nem szoktam, de fizetéskor felhajtom azt a négy-öt féldecit. A szomszéd, Bohó András kerek húsz éve dolgozik az állami gazdaságban. Saját házából költözködött ide. A gazdaság ugyanis három cigány dolgozójának jutányos árán házat adott el; kölcsönt is folyósítottak nekik a szükséges javítások elvégzésére. Az egyik, egyébként kiváló dolgozó, rendbe tette a lakást, új bútorokkal is berendezte. Azt a házat megnézheti akárki. A másik két lakás azonban javítás híján lakhatatlanná vált. Bohó András a kölcsönből vásárolt építőanyagot eladta, a pénzt meg elköltötte. A házigazda restelkedik, amikor szóba került ez az eset. Bizonygatja: a kölcsönt már letörlesztette, s a fiával együtt — aki vele dolgozik —, hozzáfogott a takarékoskodáshoz. — Rakni kezdtük a bankot — állítja. — Én tőlem havi négyszáz, a gyerektől meg kétszáz megy a takarékba. Egyébként beköltöznék „csinzsákba“ is, ha kapnánk az állami gazdaságtól — fordult az elnökhöz —, nagyon megbecsülnénk a lakást. 1980. Leányszöktetés, mint házasodási forma ma is elég gyakori a cigányoknál. Ottjártamkor is előfordult 11. 27. ilyen eset a sídi majorban. A két, majdnem gyerek cigány fiatal néhány napra eltűnt hazulról; aztán valahonnan előkerítették őket a szülők. Az élet megy tovább, s mire a fiatalasszony eléri a nagykorúságot, valószínűleg három-négy gyerek fogja majd a szoknyáját. A „SEREGBEN" ____________ A f aluvégi „sereg“ egykori kiterjedéséhez képest már nagyon összezsugorodott, azonban még mindig százon felül élnek itt. Bár a település sok tekintetben magán viseli az egykori pérók tipikus jegyeit, szemmel láthatóak a belső átalakulás jelei is. A háztetőkön az antennák azt mutatják, hogy ide is utat talált a televízió. Az elnök meg az újságíró érkezésére az egyik kunyhó küszöbéről idősebb cigány férfi emelkedett fel és jött elénk üdvözlésre. A bácsi szemmel láthatóan italos állapotban volt, öltözéke azonban rendes, tiszta volt. Épülő ház körül népes csoportot találunk. Maltert kevernek, téglát adogatnak, falat emelnek. Bognár Lajos, a Füleki Állami Gazdaság dolgozója építi új, háromszoba-konyhás, verandás lakását a lebontott kunyhó helyén, melyet több mint kilencezer koronáért vásárolt meg tőle a nemzeti bizottság. Az utca másik oldalán kétlakásos családi házat épített egy cigánycsalád, odább szintén áll néhány új ház, amelyben cigányok laknak. Megtudom azt is, hogy körülbelül hét cigánycsaládnak személyautója is van már. Számarányukhoz viszonyítva nem sok, de a múlthoz képest ez is jelent valamit. AZ ELNÖK OPTIMISTA K ísérletnek nevezik, a valóságban azonban jól átgondolt programról van szó, amelyet a járási és a helyi nemzeti bizottság Síden a Kokava nad Rimavicou-i minta alapján hajt végre. A hnb székházának egyik irodahelyiségében Nagy József elnökkel, Csincsura Andrással, az állami gazdaság helybeli részlegének vezetőjével, a közrendvédelmi bizottság elnökével és Bújna Andrással, a hnb cigány lakosság ügyeivel foglalkozó bizottsága elnökével beszélgettem az ezzel összefüggő kérdésekről. Síden az ezerkétszáznegyven lakos közül háromszázhét a cigány származású, nagyjából tehát a lakosság egynegyede. Az iskolában a tanulók között a cigány származásúak aránya körülbelül hatvan százalék. A cigány lakosság helyzetében az utóbbi évtizedekben lényeges változás következett be annak eredményeképpen, hogy szocialista államunk sokoldalúan gondoskodik életkörülményeik javításáról, társadalmi felemelkedésükről. Az. egykori cigánytelepülésen ma már a falubeli cigányoknak csak mintegy a harmada él. Az utóbbi másfél évtized folyamán legalább tizenöt új házat építettek és tíz családi házat vásároltak cigány lakosok. Több cigány család más helységekben lakóházakba költözött be. A cigánytelepülésről kikerültek életmódja fokozatosan változik, egyre jobban beilleszkednek a többi lakosság közé. Oláh Józsefék, Berky Józsefék, Horváth Barnabásék, Kökény Tiborék és még számos más cigánycsalád életmódja teljes összhangban van a község többi lakosának átlagos életmódjával. Ez a megállapítás természetesen ma még nem vonatkoztatható mindenkire, a fejlődés iránya azonban kétségkívül pozitív. A „seregben“ lakók azonban ma is meglehetősen kedvezőtlen lakás- és higiéniai feltételek között élnek. Életkörülményeik mielőbbi megváltoztatását célozza az említett kísérlet, melynek lényegét a hnb elnöke a következőkben foglalta össze: — Sokoldalúan emelni a cigány lakosság szociális és kulturális színvonalát, mindenekelőtt azzal, hogy biztosítjuk az iskoláskor előtti gyerekek óvodalátogatását, a tankötelesek rendes iskolába járását, valamint a cigánytelepülésen ma még meglevő tizenkét kunyhó lebontását, a bennük lakók megfelelő lakásban való elhelyezését, főképpen a munkaadó vállalatok segítségével. Kidolgoztuk a közegészségügyi és az egészségvédelmi feladatokat is. Arra törekszünk, hogy a cigány lakosságot, elsősorban az ifjúságot bekapcsoljuk a tömegszervezetek tevékenységébe. Bár ez az igyekezetünk eddig még nem talált nagyobb megértésre, a munkát tovább folytatjuk. A programunkban kitűzött célok elérését a bizottsági üléseken negyedévenként ellenőrizzük. Megnyugtató, hogy a cigány dolgozók munkába járásával kapcsolatban nem merülnek fel nagyobb problémák. A tanulók iskolába járása és előmenetele is javult. Ehhez kétségkívül hozzájárult az is, hogy az illetékes bizottságok a tanítókkal együtt következetesen foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s ha szükségesnek mutatkozik, haladéktalanul" intézkednek. A cigány lakosság helyzetének további javulását illetően Nagy József elvtárs beszélgetésünk eredményét a következőképpen summázta: — Én optimista vagyok. Hiszen huszonöt esztendeje dolgozom a helyi nemzeti bizottság tisztségviselőjeként, fel tudom mérni a fejlődést, ami ha lassúbb ütemű is, mint a többi lakos esetében, azonban mégis szemmel látható, szüntelenül előrevivő. GÁL LÁSZLÓ A rendezett, tiszta ntcAkat mindenki megcsoaai]a wmm FALU
