Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-20 / 29. szám

MAI IDŐK — Doktor úr, valami baj van a gyerekemmel. Nem akar tévét nézni, nem érdeklik a folytatásos képre­gények. Ez a gye­rek csak a könyve­ket bújja ...- (Pavliha) Egy mutatvány csődje (Dikobraz) ZÁRÓRA A főpincér kiabál a beosztot­tal: — Kérem, tudatosítsa már végre, hogy ön a nemzetközi gyors étkezőkocsijában pincér. Nagyon kérem, záróra után többször ne hajigálja ki a ven­dégeket! STRANDON Az egyik spanyolor­szögi strandon odamegy az or az egyik nőhöz: — Elnézést, hölgyem, de nálunk nem lehet két­részes fürdőruhában fü­rödni. Mire a nő: — Rendben, de kérem, mondja meg, vessem le? melyiket ORVOSNÁL — Uram, hagyja abba a do­hányzást! — Nem dohányzom, kérem. — Akkor vessen véget az italozásnak! — Én antialkoholista va­gyok. — Ne nézzen a szoknyák után! — Más nőm még sohasem volt, csak a feleségem. Mire az orvos kifakad: — Hát akkor hogy a fenébe -gyógyítsam meg magát, ha semmit sem tudok megtiltani! NŐI SZEMMEL — Én mindent megadok a gyermekemnek. Semmiből sem szenved hiányt, mindent be- szerzek neki. Még apából is kettőt szereztem neki! KÉRDfiS — Mondd, neked hány bará­tod van? — Az attól függ, hogy ne­kem kell-e valami, vagy má­sok akarnak valamit tőlem ... JÖLÉT — Hát ezek a Kovácsék nagyszerűen élnek. Új autójuk van, hétvégi házat építettek és Olaszországban voltak nyaral­ni. Most meg az újságok is ír­tak Kovácsról. — Ne mondd, és mit? — Azt, hogy Kovács tíz évet kapott sikkasztásért! BÜNTETÉS Veplacsek meséli: — A múlt hónapban elütöt tem egy nőt. — És mi lett a büntetésed? — Az, hogy végül is elvet­tem őt feleségül... ÍZLÉS — Kovács, miért jár maga annyit abba a kávéházba? — Azért, mert imádom a mu­zsikát! — Akkor miért nem jár hangversenyekre? — Mert ott nem árulnak sört... VENDÉGLŐBEN — Főúr, legyen szíves hoz zon nekem egy mai kiflit! — Sajnálom, uram, mai kif­li csak holnap lesz! TÁRSASÁG Brahovácz késő éjjel tér (la­za. Akadozva magyarázkodik feleségének: — Tudod, drágám, rossz tár saságba keveredtem. Négyen vettünk három üveg bort, az­tán kiderült, hogy a másik há rom antialkoholista ... ' ­\ ^ T : * * * ^ Az újonnan tatarozott homlokzatú ház olyan, mint a kikészített öregasszony. — {61 mutat — de sok em­bert becsap. • • • Egyesek már messzelátónak képzelik magukat, ha megvan az a tulajdonságuk, hogy a közelit észre sem veszik. • • • Legkönnyebben a mások ötleteit vetjük el. • • • — Aki tanítványai előtt helyt akar állni, annak ke­ménynek kell lennie önmagával szemben — jelentette ki a tanár, és kénytelen-kelletlen elhatározta, hogy rá­szokik a dohányzásra. • • • Hogy a tudományos haladás mindig megelőz bennün­ket, ennek megvannak a maga előnyei — jelentette ki az igazgató. — Így egyre magasabb célokat tűzhetünk magunk elé! • • • — Schramm szaktárs minden üzemi értekezlet ntán olyan, mintha kicserélték volna — csodálkozik a bri­gádvezető. — Ilyenkor aztán nem tesz lakatot a szájára! • • • — Üzemünkben senki sem reagál olyan gyorsan, mint a balesetvédelmi felelős — állapítják meg a szaktársak. — Minden baleset ntán azonnal ... oktatás következik! A Berliner Zeitungból tallózta: Gellért György NŐI DOLGOK — Olyan fáradt vagyok, Ber- tuskám, egész éjjel virrasztók a beteg férjem mellett... — Hiszen a férjed azt mond­ta, hogy esténként egy csinos ápolónő jár hozzá. — Hát ez az, amiért virrasz­tók. A hét vicce A vállalati vezető magahoz hivatja az egy k mérnököt:- Maga volt az. akti az értekezleten az en beszédem közben kiment a terembe19- Nem. kerem.- És nem tudja, ki volt az9- Nem. mert egesz idő alatt aludtam Mai szerenád (Krokogyil) JURIJ PROKOPENKO — Tessék, az első fel­adat mondta az irodave­zető és átadott nekem egy dossziét tele papírral. — Három-négy napon belül készítsen beszámolót. Egy hét múlva érdeklő­dött: — Nos, mi van, elké­szült? — Még nem — magyará­zom. — Nem szoktam hoz­zá az ilyen gyorsasághoz. Minket arra tanítottak, hogy meggondoltan dolgoz­zunk. Az én életem jelsza­va ez: Igényesség minden körülmények közt! A következő gyűlésen megdicsért engem a beszá­molójában: — Egyes elvtársak itt megszokták a hányaveti munkát. Oj kollégánk hoz­záállása a munkához igen lelkiismeretes... Egy hónapig nem hábor­gatott senki. Csak az iroda­vezető vet rám néhanapján egy-egy kérdő tekintetet. Egy ilyen alkalommal ezt mondtam neki: — Még egy hét — és hozzálátok a befejezéshez! Eltelt két hét és az iro­davezető ünnepélyesen oda­lépett az asztalomhoz: — Nos? —- Lehet, hogy sikerült, hogy bárki elfogadná — fe­lelem —, de engem, mint igényes embert, ez a be­számoló nem elégít ki. — Mutassa csak, ne szé­gyenkezzék — biztatott az irodavezető. — Nem mutathatom meg, mert apró darabokra tép­tem. Az irodavezető elsápadt. — Ne idegeskedjék, el­kezdtem írni újból — nyug­tattam meg őt. A negyedév végén, amikor összegezték az iroda mun­káját, jelentettem: — Beszámolóm negyedik változatát össze sem lehe­tett hasonlítani az elsővel, de még a harmadikkal sem. Szavaim, szemmel látha­tóan, hatáskeltőek voltak, mert a beszámolót bevették a következő negyedév mun­katervébe. A félév végét azzxd ünne­peltem meg, hogy hozzálát­tam beszámolóm tizennyol­cadik változatának elkészí­téséhez. — Ebben minden egyes szó a helyén lesz. Néhány év múlva, amikor előléptettek, még igénye­sebb lettem magammal szemben. — Beszámolóm harminc­nyolcadik változatát — mondtam a munkatársaim­nak — három példányban fogom elkészíteni. Amikor nyugdíjba mentem, az új, fiatal irodavezető búcsúztatott: — Igényesség és meg­fontoltság jellemezte legidő­sebb munkatársunk munka­stílusát — mondotta és egy gravírozott órát nyújtott át nekem. Íróasztalomat pozsgás ar­cú fiatalember foglalta el, aki most jött ki az iskola­padból. Átadtam neki ta­pasztalataimat, valamint a befejezetlen beszámolót. Alig tíz perc múlva kész volt a beszámolóval és a fiatal­ember letette az irodaveze­tő asztalára. ... Istenem, ezek a mai fiatalok! Ök mindent ilyen gyorsan csinálnakl­Sági Tóth Tibor fordítása Szöveg nélkül (jezs) — Tik tak, tik tak ... (Eulenspiegel)

Next

/
Thumbnails
Contents