Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-21 / 51. szám
1980. XII. 21. „ÚJ TÍPUSÚ KLÁN“? A klánnak ma már nincs szüksége a Laytnerekre. Tagjai, vezetői - mint már említettük - gyakran szerepelnek a nyilvánosság előtt. Megváltoztatták volna taktikájukat? David Duke (nevét már említettük, ö a KKK Lovagjainak nagymestere) és a mozgalom általa képviselt irányzata valamiféle „fordított faji megkülönböztetésről“ hirdet eszméket. A klánt meg akarja fosztani titokzatosságától, és nyíltan akar a színes bőrűek ellen fellépni. Duke nyilvános vitákban vesz részt, „új típusú“ klántag, aki „erőszak nélkül harcol“, olyan módszerekkel, mint amilyeneket a hatvanas években a néger polgárjogi mozgalom alkalmazott. Duke a KKK-t tehát polgárjogi mozgalomnak tartja, amely a fehérek „elnyomottsága“ ellen küzd a négerek ellen. A Der Spiegel interjút közölt Duke-kal, amelyből most kommentár nélkül közlünk néhány részletet annak illusztrálására, hogy az „új típusú klán“ a zavaros, ám igen veszélyes eszmékkel egyenlő. Spiegel: Csak nem azt állítja, hogy a fehér többség a kongresszusban, a kormányban, a gazdasági életben fehérellenes politikát folytat? Duke: Ma már ott tartunk, hogy a kormány elő szeretné írni valamennyi nagy- vállalatnak: részesítsék előnyben a kevésbé szakképzett négert a szakképzettebb fehérrel szemben, az egyetemekre a négereket vegyék fel a jobb fehérek helyett. E politika következményei katasztrofálisak. A műveltség színvonala esik, a termelékenység csökken, s ezáltal emelkednek a fogyasztói árak. Országunk a nemzetközi piacokon egyre kerek... nem lennének elnyomva. A másik oldalon hiszek a fajok elkülönítésében. Spiegel: Tehát „négerek vissza Afrikába“? Duke: Ez hosszú távú cél lenne, amely megérné a fáradságot... El tudnám képzelni azt is, hogy az USA ehhez pénzügyi és gazdasági ösztönzést adna. Végül is Afrika sokat nyerhetne az amerikai négerek műveltségéből és tudásából. Spiegel: Miben különböznek a klán eszméi a fasizmus ideológiájától? Duke: A klán Amerika terméke. Mussolini és Hitler fasisztái előtt már régen létezett. Elutasítja a diktatúrát, a szabad választások, a szabad befektetések híve. Mindig is keresztény volt. Ez a néhány jellemzője is megkülönbözteti a nemzeti szocializmustól. Ennek ellenére úgy vélem, hogy Amerika a század legnagyobb hibáját követte el, amikor az oroszok oldalán lépett be a világháborúba... „MÁR NEM A KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEK HAZÁJA“ „Ahol a négerek megvetik lábukat, ott a klán rögtön aktivizálódik“ - írta egy amerikai néger újságíró, s valóban így van: titkosszervezetek alakulnak börtönökben, a hadseregben, mindenekelőtt a haditengerészetnél, amely hagyományosan „fajvédő“. Ma igen népszerű a klán fellépése az „ázsiai hullámmal" szemben is. Bill Wilkinson (a láthatatlan Birodalom nagymestere) lapja pl. azt hangoztatja: „Amerika nem maradhat örökre a világ nemkívánatos tömegeinek a szemétdombja“. Valóban sok kispolgár gondolkodik hasonlóképp. „Rend, fehér uralom, tisztáság“ - ezek a fogalmak abban az időszakban válnak a klán szávésbé versenyképes. A városok a csőd szélén állnak. Ugyanis a fehérek diszkriminációja a minőség diszkriminációját jelenti ... Spiegel: Egy radikális fajüldöző titkosszervezet reneszánszát éli, éjszaka kereszteket gyújtogat, álarcosdit játszik a sugárhajtású motorok, számítógépek korában? Duke: Igen, éppen most. Az emberek ugyanis nemcsak a racionális programmal rendelkező mozgalmakat keresik. Érzelmekre, idealizmusra, természetfelettiségre is vágynak. Mi hagyományainkat fejlesztjük. Spiegel: Egyetért azzal, hogy Louis Beam vezetésével Texasban a klántagok egy csoportja katonai kiképzésben vesz részt? Duke: Teljes mértékben. Fel kell készülnünk arra az esetre, ha Amerikában egyszer felbomlik a közrend. Spiegel: Ha egyszer, mondjuk, kongresszusi képviselő lenne, milyen célokért küzdene? Duke: Elsősorban a többségért harcolnék, amely most fehér. A kvalifikált néqemára mind fontosabbá, amikor az Egyesült Államoknak be kell ismernie: »már« nem a korlátlan lehetőségek hazája. A gazdag fehéreket persze annyira nem nyugtalanítják a négerek, illetve más színes bőrűek. Gyermekeiket drága iskolákba adják, és amint a Spiegel í rja-, ha lakónegyedük „elszínezödik", egyszerűen elköltöznek. A szegényebb fehérek (így nevezi a Spiegel a középosztályból lecsúszott illetve az oda felkapaszkodni nem képes egyéneket), úgy érzik, csalást követtek el ellenük. Szerintük Carter „mindenféle kisebbségért annyi mindent tesz, míg a fehérekért semmit“. Ezek az eleinek tehát úgy vélik, hogy helyzetük méltánytalan, s ennek fő okát a feketék „terjeszkedésében“ látják. Igáz, az ötvenes évekhez viszonyítva sok minden a négerek javára változott (fehérek, feketék egy autóbuszban utazhatnak, látogathatják az éttermeket, egyetemeket stb.), de gettók még mindig léteznek, s a gazdasági gondok leginkább a néger családokat sújtják. A négerek ma már nem rettegnek a Ku-Klux-Klantól. Pár évtizede még fejdözésnek. Amerika erről nem akar elgondolkodni. Egy bizonyos ponton aztán robbanás következik be...“ Egy közvéleménykutatás szerint az amerikaiak többsége - 84 százaléka - úgy véli, hogy a négerek helyzete ma jobb, mint tíz évvel ezelőtt volt. A valóság: az elmúlt évtized során egy néger család jövedelme a fehér családéhoz viszonyítva 4 százalékkal, 61-ről 57 százalékra csökkent. A munkanélküliség területéről egy példa: a diplomás néger munkanélküliek száma nagyobb (27,2 százalék), mint az egyetemet el nem végzett fehér fiatal munkanélkülieké (22,3 százalék). A nagyvárosokban, mint pl. New York, Chicago, Los Angeles, a néger lakosság 60 százaléka munkanélküli. A KKK KÜLFÖLDÖN A klán nemcsak az Egyesült Államokban tevékenykedik, vannak „testvérszervezetei“ Kanadában, Ausztráliában és' másutt. A milánói Europeo például arról számol be, hogy Sydneyben mintegy háromezres felvonulást rendezett a klán, s persze nem hiányoztak a csuklyák és keresztek sem. Az ausztrál nagyváros egyik főterén meghallgatták vezérük, David Jennings völt rendőrtiszt beszédét, aki mindenekelőtt az „ázsiai veszélyre“ hívta fel a figyelmet, amelyet „vaskézzel kell megállítani, amíg nem késő“. Az ausztrál KKK sem szorítkozik csupán szavakra. Motoros parti járőröket szervez, amelyek aztán minden arrajáró színes bőrűt megtámadnak. ,,A greensborói ítélettel az amerikai nácik és fajüldözők gyakorlatilag licenszet kaptak a gyilkolásra“ - nyilatkozta egy néger vezető. A KKK és a vele mind gyakrabban szövetkező nácik mozgalmára az ítélet valóban „pozitívan“ hat. Harold Covington, a náci párt vezetője lelkesen „a szabadság győzelmének" nevezte az esküdtek felmentő döntését. Sajtókonferenciáján közölte, hogy nemzeti szocialista pártjából, továbbá a Ku- Klux-Klanból, John Brich fajüldöző szervezetéből és a „fehér hatalom“ valamennyi hívéből széles koalíciót kíván létrehozni. (Louisburgban 1979. szeptember 22-én a klán legradikálisabb tagjai és az Amerikai Nemzeti Szocialista Párt, a BSPA már megalakították az „ Egységes Fajvédő Frontot“.) Covington szerint Észak- és Dél-Karolinában kedvező a légkör egy „szabad rasszista állam“ kialakítására, amely az amerikai fajüldözők Mekkája lehetne. xxx Egy téves, zavaros, embertelen eszme, amelyhez a múltban már annyi vér tapadt, ismét áldozatokat követel. A greensborói szégyenletes ítélet is meggyőző bizonyítéka, hogy - különösen most, a kiélezett társadalmi-gazdasági helyzetben - Amerikában továbbra is nagyon élő a fajüldözés. A Time című amerikai hírmagazin tavaly, a greensborói eset után írta: ,, Ébredj, Amerika! Súlyos kór terjed az országban - a Ku-Klux- Klan“. (Vége) PAPUCSEK GERGELY A Klán régmúlt (régmúlt?) időszakára emlékeztető kép: csuklyás lovas vágtat a ködös mezőn ... vesztve menekültek, ha megláttak egy csuklyát. Ma legfeljebb nevetnek ezen, vagy ellencsapáshoz folyamodnak. Az ellen viszont semmit sem tehetnek, hogy pl. - ahogy az atlantai egyetem egyik néger professzora nyilatkozta a Time- nak - „amikor a gazdaság szilárd, akkor sem veszik fel munkába a négereket“. A professzor így folytatja: „nem lehet ezt másnak nevezni, mint intézményes fajül„LICENSZ A GYILKOLÁSRA“ Nyílt titok, hogy a hatóságok - s ismét hangsúlyozni kell, hogy főleg Délen - gyakíán együttműködnek a Ku-Klux- Klannal. A szervezet tagjai között ugyanis rendőrök s az adminisztráció befolyásosabb tagjai is megtalálhatók. így aztán nehéz a tagok felelősségre vonása is, s ha esetleg bírósági tárgyalásra kerül sor, akkor a vádlottak bízvást számíthatnak a bírák felmentő ítéletére. így történt ez a greensborói gyilkosságok elkövetőivel is. Mint ismeretes, 1979. november 3-án az észak-karolinai Grensboro négernegyedében egy polgárjogi mozgalom tiltakozó felvonulást szervezett a Ku-Klux-Klan provokációi ellen. Gépkocsikból kiugró férfiak tüzet nyitottak a tömegre, s négy embert a helyszínen megöltek - az ötödik kórházba szállítás után halt meg -, tizet megsebesítettek. A rendőrség érdekes módon csak a lövöldözés után érkezett a helyszínre, bár előzőleg tudott a felvonulásról és biztosítania kellett volna azt. Igaz, a támadók egy részét letartóztatták, s az ügy bíróság elé került. A fehérekből álló esküdtszék azonban egy hónapja valamennyi vádlottat felmentette. A Ku-Klux-Klan és a rendőrség kapcsolatáról tanúskodik ez a kép. Egy járőrautóból csuklyás rendőrtiszt lép ki, de azért kezével eltakarja személyi számát, amely alapján meg lehetne állapítani személy- azonosságát. Csuklyás iskola. A KKK gondoskodik az utánpótlásról. Szakavatott fajüldözők vezényletével folyik a szinte még gyermekek kiképzése
