Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-21 / 51. szám
gyakorlatunkon egy tábornok volt a híradós kocsinkban. A gyakorlat végén megdicsért, rajparancsnokunk pedig eltávozást kapott.- Mikor lesz nekem ilyen szerencsém?- Azt nem tudom, de neked eltávozásra nincs is szükséged, utánad jönnek a lányok - ugratják a szemüveges fiút. A csevegésnek, a viccelődésnek a rajparancsnok egy kézmozdulattal véget vet. A gépjárművezetőnek megmutatja, hol álljon meg, aztán újra magasba emelkednek az antennák. Ezúttal az álcázó háló is előkerül. A gépkocsivezető gyorsan elvégzi még az adóvevő rádióállomás földelését.- Nyírfa... Nyírfa... Itt Áfonya... Feladatunkat teljesítettük... Várjuk a további parancsot. Az éteren keresztül morzejelek érkeznek hozzánk. Olsav közlegény - aki a morzejelekkel a Honvédelmi Szövetség kiképző központjában ismerkedett meg, veszi az adást. A hadnagy elolvassa a rádiogramot, majd mély hangján megszólal:- Visszavonulunk, fiúk. A laktanyáig az út több mint egy óráig tart. A fiúk arcán nem veszek észre változást, mintha nem is örülnének a foglalkozás befejezésének. Meg is kérdezem, hogy miért.- Minden munkahelyen jól kell dolgozni - vélekedik Babka örve- zetö. - A mi mindennapi munkánk, feladatunk az, hogy itt a néphadseregben álljunk helyt, s nem is akárhogyan. Majd akkor örülünk, ha az ellenőrző gyakorlaton jelesre vizsgázunk.- Arra is hamarosan sor kerül- nyugtatja meg öt a hadnagy, •majd hozzáteszi. - Addig se tévesszétek szem elöl, hogy gyakorlat teszi a mestert. Mlynár közlegénynek pedig szabad időtökben is segítsetek, hogy mielőbb a raj egyenrangú tagja legyen. Amíg a legénység ebédel, a századparancsnoktól megtudom, hogy Babka őrvezető és 01- áav közlegény eddig már kétszer adott vért, hogy kiveszik részüket a társadalmi munkából is. A század a városban egy óvoda építése fölött vállalt patronátust, de segítenek a vnb szertartástermének átépítésében is. A körzet csinosításáról, rendezéséről sem feledkeznek meg, eddig mintegy 25 000 korona értékű társadalmi munkát végeztek.- Milyen volt az ebéd? - érdeklődöm a folyosón megjelenő Mlynárik közlegénytől.- Hát nem volt olyan, mint ha anyám főzte volna, de azért megjárja. Délután már nem vonulnak ki ismerőseim, a híradósszázad. Politikai előadáson vesznek részt. S amikor az esti parancshoz felsorakoznak, Babka őrvezető kime- nöruhában van. • - Moziba megyek - tájékoztat.- A kisvárosban nincs sok szórakozási lehetőségünk. Ezért részben kárpótol bennünket, hogy tíz szakkörünk van, s minden héten tartunk egy vetélkedőt. Elindul, majd néhány lépés után még visszaszól:- Ha leszerelek, a Honvédelmi Szövetség kiképző központjában oktatói beosztást vállalok. Magam és a katonatársaim is meggyőződtünk arról, mit ér, ha az embert már a polgári életben jól felkészítik a tényleges katonai szolgálatra. A klubhelyiségben néhányan a televíziót nézik. Az egyik sarokban Mlynár közlegény levelet ír.- Gyakran veszi kezébe a tollat?- Hetente egyszer, kétszer. Odahaza várják a leveleimet. A mostaniban azzal szeretnék eldicsekedni, hogy beválasztottak a SZISZ-alapszervezet vezetőségébe. A laktanyában hosszúak a nappalok, rövidek az esték - vallják a katonák. Alighogy beesteledik, kimennek a városba, egy-két órát töltenek a népi együttes próbáján, s máris itt a takarodó. Tíz óra előtt szinte futólépésben érkeznek vissza a kimenőről az egyenruhás fiatalok. S mikor az óra tízet mutat, az ügyeletes sípja újra megszólal, s felharsan érces hangja.- Takarodó! Egymás után alszanak ki a lámpák. Álomba szenderül a katonai egység híradósszázada, hogy holnap friss erővel folytassa feladata teljesítését. NÉMETH JÁNOS A reggeli csendbe élesen belehasít a századügyeletes sípszava. Gyorsan minden szobába benyit és jó hangosan kiáltja: - Ébresztő!- Néhány perc múlva már az udvaron végzi a tornagyakorlatot a híradósszázad. Az újoncok dideregnek, de az „öregfiúk“ fittyet hánynak a fagynak, az éles téli szélnek. Amikor elvonulnak, Alojz Ryba mérnök hadnagy megjegyzi:- Egy hajszálon múlott, hogy a legutóbbi kiképzési évben megszerezzük a Példás egység címét. Az ezredben így is a mi századunk a legeredményesebb. Ezért bizakodóak vagyunk, ami nem sikerült tavaly, még sikerülhet az idén. Ügyes fiúk szolgálnak a században. Rövid eligazítás után a század elindul aznapi feladata teljesítésére. A századparancsnok jóvoltából Milan Babka őrvezető példás rajával tarthatok. A hatalmas motor egyenletesen dolgozik, Antonín Rióny közlegény biztos kézzel vezeti a járművet, amely meg-meg- csúszik a latyakos úton. Az éterben csend honol, így hát beszélgetünk.- A múlt kiképzési évben Peter Mahely tizedes volt a rajparancsnokunk - mondja Babka őrvezető.- Igényes volt velünk szemben, de jó barát a szabad időben. S ami a legfontosabb jó híradósokat faragot belőlünk.- Most is sokat emlegetjük - veszi át a szót Jozef Oléav közlegény. - Amikor elbúcsúztunk tőle, megígértük, hogy amire megtanított, azt kamatoztatni is fogjuk. Ebben a kiképzési évben is megvédjék a példás raj címet. Ritkás erdószélen állunk meg. Kellemes fenyöillat terjeng, de a raj négy tagja ezzel mit sem törődik. Az első parancsszóra, ahányan vannak, annyifelé ugranak. A századparancsnok elindítja a stopperórát. Másodperceken belül az első több mint tíz méteres antenna, majd a második is a magasba emelkedik. Beindítják az áramfejlesztőt, megfeszítik az antennát rögzítő zsinórokat, a zajban is jól hallatszik a rajparancsnok hangja.- Itt sólyom egy... Milyen a vétel? Az arcán megjelenő mosoly elárulja, hogy a válasszal elégedett, de ez olvasható le a mérnök hadnagy arcáról is.- Időn belül sikerült - mondja szinte súgva, hogy beosztottjai meg ne hallják, majd hangosan így folytatja. - Az antenna felállításánál jobb összmunkára van szükség, gyorsabban kell a rögzítést elvégezni. Közben parancs érkezik, újabb cél felé - ahogy a katonák mondják - harci állás felé tartunk. Közben ismerkedünk. Babka őrvezető építéstechnikus. Jozef Olsav közlegény gépipari szakközépiskolát végzett. Mindketten a kelet-szlovákiai kerületből valók és megkapták a Példás katona jelvényt. A gépjárművezető opavai lakatos. Jaroslav Mlynár, zömök szemüveges fiú, az egyik prágai számító- központban volt könyvtáros. Ó az egyetlen újonc a rajban.- Ha megtanulod, mi a teendőd, nem lesz lámpalázad - mondja az újonc felé fordulva Oláav közlegény. - A közelmúltban megtartott Gyorsan felállítják az antennákat (Svatomír Ambroz felv.) tmmik mmm Becsülettel teljesítik hazafias kötelességüket Halk szavú, kevés beszédű ember Ján Stacho, A selcei (Banská Bvstrica-i járás) Győzelmes Február Egységes Föld- múvesszövetkezet negyvennyolc éves juhásza. Akik régebben ismerik, jól tudják róla, hogy csak igen ritkán lehet hallani a hangját. A legtöbbször naphosszat szótlanul terelgeti a nyájat, vagy éppen a karám körüli munkát végzi. Elmaradhatatlan segítőtársai, a gubancos pulik is megszokták már ezt a tulajdonságát. Évek óta mindig együtt járják a hegyes-dombos legelőket, a csobogó patakok völgyeit. Talán még értik is a gazda tekintetét. Ha pedig olykor lustálkodni, hancúrozni támad kedvük, elég egy-két élesebb füttyentés, vagy a pásztorbot hirtelenebb lendülése, máris tudják, hogy mi a dolguk.- Tavasztól őszig ritkán vlan kihez szólni a messze legelőkön - mentegeti csendes természetét egy szemerkélő novemberi délutánon a szálfa termetű juhász. Demeter napja óta, amikor az ősi szokás szerint lehúzódott a faluba, megsokasodott a szabad ideje. A nyáj napi ellátása fele annyi elfoglaltságot sem jelent, mint a kinti munka. Ráadásul tavaszig nem kell hajnali háromkor ébrednie. Bőven kipihenheti az elmúlt hónapok összes fáradságát. Közben néha erről-arról el is szórakozhat az ismerősökkel.- Nálunk már szinte családi hagyomány, hogy telenként mondjuk el egymásnak mindazt, amire évközben nem jutott idő-fűzi később az iménti magyarázathoz. - A nagyapámhoz hasonlóan az apám is juhászként élte le rövid életét. Egyszerű, korán dologhoz szoktatott ember volt szegény. Harminchat éve, 1944 októberében ölték meg a fasiszták... A tragédia említésére elfátyolosodik a tekintete. Első találkozásunkkor már elmesélt néhány részletet azokról a vészterhes napokról. Most újra felidézi, egymáshoz illeszti a régi emléktöredékeket.- Negyvennégyben különösen forgalmasak volták a lakott helyektől távol eső közép-szlovákiai juhásztanyák. Apám akkor a Túróc völgyében volt a sklenéi gazdák felfogadott számadó juhásza. Mint tizenkét éves suhancot, már engem is befogott a pásztorkodásba. Hatan voltunk testvérek. Idegen bojtárgyerekre különben sem maradt volna a keresetből. A bacsóknál akkoriban gyakori vendégek lettek a partizánok. Emberemlékezet óta íratlan törvény nálunk, hogy amikor betér valaki az egyszerű juhászkunyhóba, mindig kerül egy kis sajt és zsendice az asztalra. Az ilyen szerény kóstoló különösen a Szlovák Nemzeti Felkelés részleges elnyomása után jelentett sokat érő kincset. A többszörös fasiszta túlerő és a kegyetlen megtorlások elől az erdőkbe kényszerültek a partizánok és az ellenállást addig bármilyen módon segítő, üldözöttekké vált lakosok. A kemény tél beálltáig sokukat látták el a legszükségesebb élelemmel a juhászok. Október végén a fasiszták egyre sűrűbben indultak partizánvadászatokra a túród völgyekbe. Az egyik nyirkos délutánon néhány partizán tért be megmelegedni egy kicsit a jól ismert bacsóhoz. Mielőtt továbbindultak volna, azt ígérve, hogy hamarosan majd megint arra járnak, a vendéglátónál megőrzésre a kunyhóban hagyták az elnémult rádiójukat. Adó-vevő készülék rejtegetése akkor a halálbüntetés kockázatát jelentette. Jól tudta ezt az idősebb Ján Stacho is. Ezért úgy döntött, hogy sötétedés után biztosabb helyen, valamelyik közeli szénapajtában dugja majd el a veszélyes csomagot.- Félóra sem telt el a partizánok továbbindulásától, amikor állig felfegyverzett németek zárták körül a tanyánkat. Mi ketten éppen a juhokat fejtük a kunyhótól jó száz lépésnyire felállított karámban. Apám az első megdöbbenéséből felocsúdva odasietett és sajttal kezdte kínálgatni őket. Akkor történt a baj. A lóca alatt csak egy lyukas suba takarta a rádiót.- Also, du bist Partisan?! - ordította el magát a kommandó Ján Stacho (A szerző felvétele) parancsnoka. Azonnal felhúzott géppisztolyok szegeződtek a juhászra.- Apámat kilökték a kunyhóból és ütlegelve magukkal hurcolták. Megrémültén utánuk rohantam, jajveszékelve könyörögtem, hogy engedjék el, hiszen soha senkinek sem ártott szegény. Egyszer sem volt fegyver a kezében. Erre az egyik katona puskatussal kétszer is mellbe vágott, majd agyonlövéssel fenyegetőzve visszazavart a kunyhóba. Közben lövések is dördültek. A fasiszták sorra végeztek a nyájőrzó kutyákkal.- Bentröl még láttam annyit, hogy apámat nem a falu felé, hanem az erdő irányába tuszkolta a diadalmasan ordítozó kommandó. Nemsokára egy hosszabb sorozat visszhangzott onnan. A legrosszabbat sejtve lerohantam a faluba, hogy segítségül hívjam az embereket. Apámat azonban sokáig hasztalanul kerestük. Csak több mint egy hónappal később bukkantunk rá az avarral és gallyakkal betakart holttestére. Sohasem felejtem el azokat a borzalmas őszi napokat. Anna Stachová, a számadó juhász 79 éves özvegye azóta minden reggel feketébe öltözik.- Még tisztességesen eltemetni sem engedték az uramat - csuklik remegővé a hangja. - Ott az erdőben kellett megásnunk a sírját, csak a felszabadulás után hozhattuk be a faluba. A legkisebbik fiamat, Jankót azóta ismerik ennyire csendes, zárkózott embernek az itteniek... m[_o KÁROLY
