Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
19B0 VII. 20. Ragyogó kora reggeli napfény csillog a Duna hullámain, amikor a szárnyashajó motorja felbúg, és lassan távolodunk a bratislaval kikötö pontonjától. Az utastérben később Is alig érzékeljük, csak a hajó nyomában habosán kavargó hullámok sejtetik a sebességet. A kormányosfülkéhez vezető lépcsőkön felfelé lépkedve, érzem, — olyan erővel vág mellbe a szél — nemcsak a vizet, a levegőt is szinte hasítjuk. A fülkébe jutva azonban ismét lassúbbnak tűnik a haladás. — Három és fél óra alatt tesszük meg a Bratislava—Budapest közötti távolságot. A 60 km óránkénti sebesség csak a közúti forgalomhoz hasonlítva tűnik lassúnak, a vízen ez már száguldás — mondja Stanislav Kristóf, a Rakéta kapitánya. A gépmester a műszaki berendezést az út folyamán többször is ellenőrzi — Árral szemben is csak alig egy szűk órával hosszabb az út — fűzi hozzá Július Nus, a kormányos, miközben a folyó közepéről a part felé veszi az irányt. — Látta azt a fatönköt a vízen? Ha nem kerüljük ki, egy két órával tovább tartana az utunk. Kicsinek tűnik, de ha bekerülne a szárny alá, lenne mit piszkálgatnunk, míg újra elindulhatnánk. A kormányosnak ilyen „apróságokra“ is figyelnie kell, nincs ideje a tájban gyönyörködni. Meg aztán a vízi útnak is megvannak a közlekedési szabályai, jelzései, amelyek a kormányos számára ugyanolyan fontosak, mint a gépkocsivezetőnek a közlekedési táblák. Igaz, az öt főnyi legénység számára már megszokott az utasoknak élményt nyújtó regényes dunai táj.. — Mi már jóformán minden partmenti bokrot és fát ismerünk Budapesttől Bécsig — veszi át a szót ismét a kapitány. — Hétfő kivételével mindennap úton vagyunk vagy Budapest vagy Bécs felé és vissza. De aki először hajózik a Dunán, annak szép élmény az út. Közben felbúg a hajósziréna, üdvözöljük a velünk szembe jövő budapesti Meteor szárnyas- hajót. — Hajósszokás ez az üdvözlés. Azt is jelenti, hogy minden rendben van. Mi, a vízen, nagyon egymásra vagyunk utalva. Nemrégiben motorhiba miatt Esztergomnál leálltunk. A Meteor nem hagyta figyelmen kívül, megáit, nincs-e valamire szükségünk. Jó az együttműködésünk a magyar kollégákkal. A szakmai dolgokat megmegszakítva sorolja a part menti falvakat, mettől, meddig terjed majd az épülő vízi erőmű, Patnál (Patince) milyen magasan állt a vízszint az árvíz idején, hol épül a személyi kikötőhíd Komáromban (Ko- márno), honnan indul a komp Párkányból (Stúrovo) és hol köt ki Esztergomban, milyen gyárakat látunk a magyarországi parton. Mintha most indultunk volna, s már mögöttünk a csodás Du- na-kanyar, majd röviddel később befutunk a budapesti központi kikötőbe. Amíg az utasok, a turisták várost néznek, a Rakéta legénysége az út utáni teendőkhöz lát; a kapitány a hajónaplót egészíti ki a bejegyzendőkkel, a két gépmester ellenőrzi a műszaki berendezést, a kormányos és a hajómester az utasteret teszi rendbe. Egyszóval minden szükségest elvégeznek, hogy a visszaút is zavartalan, élvezetes legyen. Európa második legnagyobb folyója, a Duna, 194 kilométer hosszúságú szakaszon hazánk „tulajdona“. Népgazdasági jelentőségéről — a teherszállítást és különösen a jövőt illetően — sok szó esik manapság. A személyszállításról már kevesebbet hallani. Klement Caplától a csehszlovák Dunahajózási Vállalat személyszállítási osztályának vezetőjétől erről kértünk tájékoztatást. — Az idén éppen 15 éve, hogy nálunk a Rakéta szárnyashajók közlekedni kezdtek a Dunán. Ezek 64 utast szállítanak, 60 km óránkénti sebességgel közlekednek. Azóta már két újabb szárnyashajó-típust is üzemeltetünk, a Meteort és a Voszhodot, mindkettő 65 km óránkénti sebességet ér el és nagyobb az utasterük is. A lassan kiöregedő Rakétákat ezekkel a hajókkal váltjuk fel. Szárnyashajóink április közepétől október végéig közlekednek. Hetente háromszor rendszeres járat működik Bratislava és Budapest, valamint naponta — főleg külföldiek számára — Bratislava és Bécs között. Ezen kívül rendkívüli járatokat is indítunk különböző kirándulócsoportok részére. A szárnyáshajókon kívül a szlovák főváros lakói és látogatói számára 2 személyhajóval — a Trnavával és a Sla- vínnal — egyórás sétahajózásokat rendeznek. — A sétahajózás iránt igen nagy az érdeklődés, de sajnos a lehetőségeink korlátozottak. A hajóparkunk kiöregedett, fejlesztése messze lemaradt a város fejlődése mögött. AmiKor Bratislavának 220 000 lakosa volt 6 hajóval rendelkeztünk, ma 350 000 a lélekszám, nekünk pedig 2 sétahajónk van. S a turista is évről évre több. A szárnyashajókkal is ugyanez a helyzet. A hajózási idény végéig már minden út foglalt. Stanislav Kriitof, a szárnyas- hajó kapitánya A hajóutak iránt nemcsak a fővárosban, hanem Komáromban is nagy az érdeklődés. Az idén a Cedok és a Tatratour utazási irodák helyi kirendeltségeinek közreműködésével Komáromból is szerveznek hajó- utat szárnyashajóval Budapestre. A komáromiak másik vágya a Bratislava—Komárom közötti rendszeres napi Rakétajárat megindítása — eredetileg már ez évre tervezték — egyelőre nem teljesült. Nem az érdeklődés és a helyi szervek tettrekészségének hiánya az oka. A Dunán hajózni vágyó fővárosiak és turisták, valamint a komáromiak és csallóköziek reményei — a gyakoribb szár- nyashajóutak, hosszabb és rendszeresebb sétahajózások — mégsem teljesen reménytelenek. A kihasználatlan lehetőségekre az SZSZK idegenforgalmi kormánybizottsága is felfigyelt, s a fejlesztési tervek ígéretesek. Megvalósításuk nem megy ugyan máról holnapra, de bízunk benne, a tervek nem úsznak el papírhajóként a vén Dunán. FLÖRlAN marta 1 A budapesti kikötőben (Gyökeres György felvételei) ! „A zajjal száz esztendő múlva több gondunk lesz, mint a fertőző betegségekkel ..mondta a múlt század végén Koch Robert neves orvos. Eretneki gondolat volt ez, az emberek tízezreit pusztító járványok idejében, fis valóban, napjainkban bármilyen infekciót, vírust képesek vagyunk lokalizálni, csirájában elfojtani. A zaj, a zajártalom ellen viszont még mindig nincs univerzális „szérumunk“. DECIBELEK FORGATAGÁBAN Decibel (dB) a zaj fokát mérő fizikai egység. Az emberi fül a 20 dB-t csendként érzékeli, 65 dB-re a szervezet élénken reagál. A csehszlovák állami norma munkahelyeken maximálisan 85 dB-t enged meg (amit sok helyen lehetetlenség betartani.) A zajártalmi „fájdalom-küszöb“ 130 dB, 160 dB-nél dobhártya-repedés következhet be. 175 dB a „halálos adag.“ Közepes hangerősségre kapcsolt rádió vagy tv-készülék — 60 dB, nagyvárosi kereszteződés, pl. a bratislavai SZNF tér csúcsforgalomban — 95 dB koncertterem, Beethoven IX. szimfóniájának fortissimói — 105 dB, rock-hangverseny — 140 dB, a hangsebességét meghaladó repülőgép start közben — 155 dB. Az ENSZ múlt évben kiadott környezetvédelmi jelentésében az emberiség egyik legnagyobb veszélyének nevezi a zajt. A világszervezet felmérései szerint a nagyvárosok zaja ma négyszer nagyobb, mint 1956-ban, és harminckét- szer mint 1932-ben. Az audiológusok kongatják a vészharangot. KÖRNYEZETVÉDELEM Életünk es a zaj MIT MOND AZ ORVOS? A huzamosabb és intenzívebb zajmegterhelés (85—120 dB) szimptómái az emberi szervezetben: vérkeringési zavarok, pulzusgyorsulás, egyensúly zavarok, átmeneti hallászavarok, látászavarok. Az utóbbi években folytatott kutatások megállapították, hogy a zajártalmak komoly következményei lehetnek az emésztőszervekben. A rendszeres és állandó zaj lényegesen csökkenti ugyanis a nyál és a gyomorsav képződését, lassítja a gyomorműködést, fennáll a gyomordaganatok keletkezésének veszélye. A központi idegrendszerre is rendkívül károsan hat az állandó és intenzív zaj. Neurózis, krónikus fáradtság, álmatlanság, mind-mind a zajártalom következménye. Mindezen ismeretek ellenére még ma is találkozunk különböző, a zajártalmat lebecsülő véleményekkel. A zajártalom tartós következményeit foglalkozási betegségként tartják nyilván. Sokszor maguk a károsultak veszik semmibe, hallás, gyomor és idegrendszeri zavarraikat nem is veszik észre, vagy eredetét mással magyarázzák. Sokan — még a szakemberek körében is — azt állítják, hogy az emberi szervezet az állandó, intenzív zajhoz alkalmazkodhat. „A zajt az emberi szervezet soha nem szokhatja meg“ jelentette ki Massimo Del Bo, a milánói Audiológiai Intézet igazgatója. A professzor még hozzáfűzte: „Aki azt állítja, hogy hozzászokott, az már süket.“ „ZAJBETEG“ MUNKAHELYEK Tény és való, hogy a veszélyes és káros zaj századunk tudományos és műszaki fejlődésének „mellékterméke“. Még akkor is, ha a zajártalmat már az ókori görögök is ismerték, és harcoltak ellene. Igazi problémaként azonban az ipar nagyméretű elgépesedése következtében jelentkezett. A különböző robbanómotorok széles körű alkalmazása, a közlekedés, az iparban használatos különböző meghajtású gépek — megannyi zajártalmi gócpont. Szlovákiában feltehetően legalább 80 ezer ember dolgozik olyan környezetben, ahol a zajnívó magasabb a megengedettnél (85 dB. CSN). A mérleg a kelet-szlovákiai kerületben a legrosszabb. Igaz, a térségben sok a nehézgépipari üzem: vasmű, gépgyár, vagongyár stb. A 80 ezres létszám aligha teljes. A megállapításnál csak az ipari létesítmények vétettek figyelembe. Hiányzanak például a városi közlekedési vonalak mellett fekvő irodahelyiségek, üzletek, stb. Arról nem is szólva, hogy a zajos gépgyárban dolgozó városi munkás a városban, sőt otthonában sincs mindig védve a zajtól. Egy kassai (Ko§ice) adat: A Lenin utcán, 20 perc alatt a megfigyelőállomás előtt 237 jármű haladt el, az átlagos zajnívó ugyancsak 20 perc alatt 105 dB. Persze a rendkívüli zaj nem csupán a nagyvárosok és szerelő csarnokok „kiváltsága“. A Magas-Tátra egyes pontjain a megengedett zajnívót 60 százalékkal lépjük túl. Ebben az esetben kizárólag a motorizmus a ludas. MEGELŰZES ÉS VÉDEKEZÉS Életkörnyezetünk zajszintjének csökkertése állandó jellegű távlati feladat. Párt- és állami szerveink megkülönböztetett figyelmet szentelnek a kérdésnek. Szlovákiában a zajvédelemben határkőt jelentett a szlovák kormány 162/1975 sz. rendelete, amely 1980 végéig Irányozza elő a komplex zajvédelmi intézkedések tökéletesítését. A rendelet konkrét feladatok elé állítja az államapparátus szerveit és nemzeti bizottságokat. A zaj ellen tervszerű, szervezett harc indult. Persze a legjobban és a legátgondoltabban megfogalmazott rendelet is csak holt betű marad a hatékony megelőzés nélkül. A megelőzést viszont már a tervezőműhelyekben kell kezdeni. A gépek, gépkocsik és más „zajforrások“ tervezésénél a sok egyéb szempont mellett már előre figyelembe kell venni a zajártalmi normákat. És mit tegyünk a már meglevő, zajos gépekkel a gyárakban? Addig is, amíg nem éri ezeket utol az innovációs folyamat, a munka-higiénikusoknak kell működésükre és az itt dolgozókra fokozottan felügyelniük, állandó ellenőrzést tartaniuk. Vannak hatékony védekezési módszerek, és nem hanyagolható el az érintett dolgozók rendszeres orvosi el lenörzésre. Az elkövetkező években sokat várhatunk a tudománytól és a műszaki fejlődéstől, vagyis attól az ágazattól, amely a zajártalmat a múltban fokozta. A tudomány ugyanis már felvette a harcot saját következményeivel. Éppen ezért nem kell tartanunk attól, amit a szkeptikusok és a pesszimisták állítanak: vagyis, hogy az ezredfordulón saját hangunkat sem halljuk majd. POLAK LÁSZLÓ
