Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám
Az almágyi földművesszövetkezet nem tartozik a jó természeti adattságú mezőgazdasági üzemek közé, így eredményesség tekintetében sem vetekedhet a Sajó vagy a Rima partján gazdálkodókéval. A termőföld szegénységét, persze, már jóval korábban felismerték, s a közös gazdálkodás évtizedei alatt javítására milliókat áldoztak államkasszánkból, s a szubvenció különböző formáit remélhetőleg ezután is élvezni fogja majd a gazdaság. Az utóbbi esztendők során főbb körvonalaiban kialakult, állandósult a szövetkezet termelési szerkezete is. Az állattenyésztésen kívül főképpen szőlőt és dohányt termesztettek, melyhez megfelelő adottságokkal, mi több - hagyományokkal is rendelkeztek. Az elmúlt négy-öt esztendő rohamos fejlesztése különösen a szőlőtelepítés terén kívánkozott átértékelésre, mert munkaerő szempontjából Almágyon is gondok mutatkoztak a nyári és őszi csúcsmunkák idején. A községből ugyanis egyre több fiatal keresett munkalehetőséget a környező ipari üzemekben és a városokban. Ennek a nem kívánatos folyamatnak a nők állandó jellegű, helyben biztosított foglalkoztatásával kívántak gátat emelni. CIPŐÜZEM LÉTESÜLT Néhány évvel ezelőtt a szövetkezet vezetése részéről felmerült a melléküzemági termelés bevezetésének gondolata, melyet Agócs Géza, a gazdaság akkori elnöke, a melléküzemi termelés jelenlegi vezetője szorgalmazott. Ez a törekvés mind a szakminisztérium, mind a járási párt- és mezőgazdasági irányító szerv részéről támogatásra talált. A gazdaság vezetői tapasztalatszerzés céljából több kelet-szlovákiai üzemben is megfordultak, mielőtt a merőben újszerű vállalkozásba kezdtek volna. Végül is a partizánskéi cipőgyár kedvező ajánlata mellet döntöttek, mely térítésmentes szakmunkásképzést nyújtott és gépi berendezést szállított. Az idei év elején megkezdődött az almágyi lányok és asszonyok betanítása, április közepével pedig már az üzemrész termelőmunkája is. Kovács Ferdinánddal, a szövetkezet műszaki szolgáltatások részlegének ekonómusával járjuk körbe az egykori iskolaépületből átalakított „cipőgyárat“. A feltételek, melyeket az építők itt röpke néhány hét alatt megteremtettek, csaknem ideálisak, önsegélyes építési formában, alig egy félmilliós beruházással teljesen átalakították az egyszintes épületet; kazánházat, garázst és raktárhelyiséget létesítettek a szomszédos gazdasági épületből. A főépületben hatalmas munkacsarnok, s az öltözködésre, tisztálkodásra átalakítót szociális helyiségek is mind kifogástalannak látszottak. A hő- és hangszigetelés is kitűnő.- Legutóbb még a higiénikusok is elismerően nyiltakoz- tak a látottakról - mondotta kísérőm -, pedig mi még ennél is többet, jobbat akarunk. Azt tervezzük, hogy a kis üzemet az udvarban lévő óvoda elköltözése után valami módon összekapcsoljuk, s akkor még kényelmesebb, még jobb körülmények között dolgozhatnak a lányaink és asszonyaink. A kinti novemberi ködöt és szürkeséget szemet kápráztató fényesség váltja fel, amint belépünk az előcsarnokba és a tágas műhelybe. A munkájukra összpontosító asszonyokat láthatóan nem zavarják az idelátogatók. Előre kiszabott posztó bélésanyagból, műbőrből varrják, ragasztják itt a cipőfelsöket, csizmaszárakat.- Már a negyedik típusú csizmát varrjuk április 21 -e óta - mondja Ádám Teréz, aki betanított munkásból lett mesternő - s a gyakori típusváltás sem jelent különös gondot számunkra. Két-három hét alatt úgy begyakoroljuk magunkat, mintha egész életünkben ezt csináltuk volna. Mint elmondotta, neki nincs teljesítménynormája, ettől függetlenül gyakran hajlik a kattogó varrógépek fölé, hogy elmagyarázzon egy-egy bonyolultnak látszó munkafolyamatot, kisegítse kevésbe tapasztalt munkatársnőit. Kísérőm azt is elárulja, hogy ö egyike az univerzális szakmunkásoknak, akik több munkafolyamat elvégzését sajátították el a képzés során. Rájuk azért van égető szükség a szalagmunkánál, hogy betegség vagy más ok miatt hiányzó munkatársnőiket bármikor helyettesíthessék. Amint azt a pontosan vezetett könyvelésből megtudtuk, az idei esztendőre 43 569 pár lábbeli-felső elkészítését tervezték, s vállalásuknak már október 22-én eleget tettek, elérték az 1 millió 78 ezer koronás produkciót. Ami az év hátralévő időszakában itt még elkészül, az már csak ráadás, aminek persze nagyon örülnek Szlovákia legnagyobb cipőgyárában. A női csizma ugyanis nem csupán a hazai piacon keresett áru, hanem külföldön is. Az exportfeladatok teljesítése pedig minden iparágában elsőrendű feladat. SELEJT NÉLKÜL- Nem is annyira a rohanáson, a mennyiségen van nálunk a hangsúly, hanem a minőségen - teszi az elhangzottakhoz véleményét Sás// Teréz minőségi ellenőr, aki egyetlen munkatársnőjével szemben sem lehet elnéző. A reklamáció - ahogyan ö fogalmaz - nagy szégyen lenne a műhely munkaközösségére.- Minden terméket alaposan szemügyre veszek, s ha azon a legkisebb rendellenességet találom, azonnal visz- szaadom a készítőjének!- Az az igazság, hogy nálunk mindenki nagyon fegyelmezett - fűzi tovább a gondolatsort kísérőm. Egyetlen eset fordult csupán elő, amikor kétszeri figyelmeztetés sem használt egy lánynak, meg is váltunk tőle hamarosan. Helyére több jelentkező is akadt, nem egy rossz munkahely ez. A tapasztaltabb munkásnők tiszta keresete már elérte az 1300-1400 koronát. MELLÉKÜZEMÁG MINT MUNKAERŐFORRÁS A beszélgetést a szövetkezet irodájában folytattuk;- Bár még csak egy jó fél esztendeje termelünk, tapasztalataink minden téren kedvező k. ötvenkét asszonynak nyújtunk télen-nyáron munkaalkalmat, jó kereseti lehetőséget, s a mezőgazdasági termelésnek is haszna származik az ipari vállalkozásból. Azt ugyanis szerződésben rögzítettük, hogy évenként egy hónapon keresztül a mezőgazdasági termelésben foglalkoztatjuk a dolgozókat. Csúcsmunkák idején tehát szünetéi a termelés a cipőkészítő üzemben, s ilyenkor szinte fő nyeremény ez a plusz ötvenkét fő. Ugyanez vonatkozik az építő munkacsoportra, mert ilyen is van, sót a kőbányára is, ahol jelenleg hét főt foglalkoztatunk. Ez utóbbi vállalkozás is jövedelmező, ám gépparkunk már túlságosan elavult, ezért e téren is előbbre kell lépnünk. Visszatérve a cipőgyártáshoz; mindenképpen korrekt kapcsolatról beszélnek a szövetkezet vezetői. Hetente kétszer menetrendszerű pontossággal hozzák az anyagot, s viszik a félkész terméket. A pontosságra eddig mindkét fél nagyon ügyel, s ez így is van rendjén. A szövetkezet tiszta haszna a össztermelésből 15 százalék, ami tisztességes jövedelem, de talán ennél is fontosabb a már említett munkaerő-stabilizációs tényező, mert az embereket ma már nagyon nehéz „kapával“ megnyerni a mezőgazdaság számára. A gazdaság vezetői elmondották, hogy jelenleg a melléküzemági termelés a szövetkezet összprodukciójának alig öt és fél százalékát teszi ki, ami nem sok. A helyi körülmények és lehetőségek ismeretében legalább 20-25 százalék látszik egészséges részaránynak. A fejlesztés azonban csak a fokozatosság elvének betartásával, ecgaz- daság teherbíróképességének figyelembe vételével történhet. HACSI ATTILA A MUNKATERMELÉKENYSÉG ÉS NÖVELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A munkatermelékenység növelésének egyik fontos tényezője a termelés automatizálásának fokozása, amelyben egyre nagyobb szerep jut az ipari robotok alkalmazásának. A Prágai Technológiai Kutató Intézetben - együttműködve a Preéovi Fémipari Kutató Intézettel - kifejlesztették és le is gyártották a PR 04-P típusú új ipari robotot, amelyet már ki is próbáltak a gyakorlatban. Felvételünkön balról: Ivó Bemard mérnök, a kutatási szakágazat vezetője, Bohuslav Öerny kutatásvezető és Václav Urban mérnök főtervező vizsgálja a technológiai menetet, amelyen bevetik az említett robotot (J. Vrabec felvétele - ÓSTK) A munkatermelékenységet tükröző mutatók fejlődésének alaposabb elemzése bizonyítja, hogy növelésében még nagyon sok a kihasználatlan lehetőség. Kétségtelenül nagy lehetőségek rejlenek még e téren a korszerűbb gépek és berendezések alkalmazásában, a termelés szerkezetének hatékonyabbá tételében, a munkaidő kihasználásában és a dolgozók munkakezderhényezésének fokozásában. Az illetékes szervek a közelmúltban több mint 500 üzem illetve vállalat igazgatójának és igazgatóhelyetteseinek körében végeztek közvéleménykutatást a munkatermelékenység növelésének lehetséges útjairól. A megkérdezetteknek körülbelül az egyharmada úgy véli, hogy a munkaidő jobb kihasználásához hatékonyabb munkaszervezéssel járulhatnak hozzá a legeredményesebben. A vezetők másik egyharmadrésze szerint viszont a munkatermelékenység növelése elsősorban az anyagi-műszaki ellátás és a szállítások szervezésének a függvénye. A gazdasági vezetők többsége igényli, hog a szervezési és irányítási módosításokat komplex módon, tehát minden irányítási szint tevékenységét összehangolva oldják meg. A megkérdezettek az irányítási színvonal elégtelenségét a leggyakrabban a következő tényezőkkel hozták összefüggésbe: 1) a gazdasági szabályozók rendszerének nem kielégítő mértékű hatékonysága, 2) tervezési problémák, 3) az irányító káder nem kielégítő színvonala. Gyakran vitatják manapság, hogy miként függ össze a bérrel való ösztönzés és a teljesítmény, illetve a munkatermelékenység. Teljesen függetlenül attól, hogy a tényezők rendszerében hányadik helyet szánunk a bérrel való ösztönzésnek, megállapíthatjuk, hogy az anyagi ösztönzés gyorsan ható tényező. Ugyanakkor a műszakon belüli munkaidökihasználás és a túlóraszám csökkentése is ilyen gyorsan ható tényezője lehetne a munkatermelékenység növelésének. Érdekes, hogy a vállalati vezetőknek több mint a fele úgy véli, a túlórák száma arányban van a termelési feladatokkal. Általában elterjedt az a nézet, hogy számos munkahelyen a munkaeróstabilitás - és a keresetek stabilitása - bizonyos mértékben a túlórázás lehetővé tételével biztosítható. Elgondolkoztató, hogy e nézetet az igazgatók válaszai is tükrözik. A megkérdezetteknek csak egyharmadrésze vélekedett úgy, hogy a túlórák száma nem áll arányban a termelési feladatokkal. A helyzet javításáért következetesebben kellene érvényesíteni a CSSZSZK kormányának 345/1975-ös határozatát, a termelő vállalatokban alaposabban meg kellene vizsgálni a munkaidő veszteségek mértékét, okait, hogy így konkrét intézkedéseket hozhassanak a munka- szervezés tökéletesítésére. Gyakran tapasztaljuk, hogy az okok és a következmények összefonódnak. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a munkaidő kihasználása javításának fontos előfeltétele az irányítás és a munkaszervezés színvonalának erőteljes emelése, valamint a munka ésszerűsítésének és normázásának hatékonyabbá tétele. A probléma nem új. Egy 1974-es közvéleménykutatás során az igazgatók többsége úgy vélekedett, hogy a munkaidő kihasználásának javításához elsősorban a munkaszervezés javításával lehet hozzájárulni. Kissé meglepő, hogy a bérrel való ösztönzést az igazgatók nem tekintikelsó- rendű tényezőnek, hanem általában csak harmadik helyre teszik a tényezők hierarchiájában. A közelmúltban viszont azt állapíthattuk meg egy beosztott dolgozók körében végzett felmérés során, hogy az alkalmazottak jelentős része szerint bérük nem arányos a munkával. Tény azonban, hogy a megkérdezettek 30 százaléka úgy vélekedik (bár nem eléggé határozottan), hogy bére arányos a munkájával, további 30 százalék pedig a kérdésre „határozott igen“ választ adott. Semmiképpen sem akarjuk túlértékelni az anyagi ösztönzés szerepét a tartalékok feltárása, a munkatermelékenység növelése során. Ha azonban szembenézünk a tényekkel, meg kell állapítanunk, hogy a bérek kiegyenlítődésében a túlóráknak is szerepe volt. Tehát látnunk kell, hogy a bérrel való ösztönzés erőteljesen hozzájárulhat a teljesítmeny és a munkatermelékenység növeléséhez. A tényezők azonban kölcsönhatásban érvényesülnek, összefonódnak. Mindenképpen keresni kell a lehetőségeket, hogy módot találjunk a normális munkaidőben kimutatott teljesítmény jutalmazására. Ezzel meg tudjuk akadályozni, hogy a törekvő és munkaszeretö dolgozók más kereseti lehetőségek után nézzenek. Az is elgondolkoztató, hogy a vállalati vezetők közül csak minden tizedik vélekedik úgy, hogy a magasabb teljesítményt és a jobb munkát vállalatukban megfelelően értékelik. A komplex intézkedések kidolgozása során is felfigyeltek a gazdasági szakemberek ezekre a gátló tényezőkre. A dokumentum kimondja, hogy az 1980 utáni időszakban az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kell játszania az anyagi ösztönzésnek, hogy így összang alakuljon ki a kereset és a társadalom javára végzett munka között. IVAN KLAŐANSKY 1980 XII. 7. e ÚJ szú
