Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-30 / 48. szám
Űj MUNKAERŐ — Tehát ön az új gépírónő. Mennyit tud leütni egy perc alatt? — Önök gépírónőt keresnek vagy karatebajnokot? A LEGNEHEZEBB — Mi volt a legnehezebb, amikor lovagolni tanult? — kérdezi a riporter a híres zsokétól. — Rávenni a lovat arra, hogy mindig alattam maradjon. INDOK — Ügy gondolom, hogy a vádlott hirtelen felindulásában cselekedett, amikor önt hülyének nevezte — mondja a bíró a panaszosnak. — Ez nem úgy ivóit bíró úr! — tiltakozik a panaszos. — Mielőtt hülyéinek nevezett volna engem, sokáig nézett rámi NŐI DOLGOK — Mit csináljak, hogy ne legyek ilyen kövér? — kérdezi az egyik barátnő a másiktól. — Én a te helyedben nem mennék olyan gyakran táncolni. Neked nem tesz jót, ha állandóan ülsz... GYEREKÉSZ — Mama! Mamai — Hányszor kell még mondanom neked, hogy a gyerekek csak akkor beszélhetnek, ha kérdezik őket! — Mama! Mama! Akkor kérdezd meg tőlem gyorsan, hogy a tej ikifutott-e a konyhában! LO — Mit csináljak ezzel a lóval? — kérdezi aggodalmasan a farmer az állatorvostól. — Néha teljesen normálisan jár, néha pedig két lábára sántít... — Ha újra normálisan fog járni, akkor gyorsan adja el. Állati Két knkac találkozik egy sajtban. Azt mondja az egyik: — Lehetséges, hogy tegnap egy almában láttalak téged? — Igen, tegnap gynmölcsna- pot tartottam. TITKÁRNŐ — Mi történt, igazgató elvtárs, maga gépel, hol van a titkárnője? — Férjhez ment. — Ne mondja, kihez? — Hozzám __ VEN DÉGLŐBEN — Főúr, hozzon nekem egy adag pecsenyét, de nagy legyen, mert engem mindig minden apróság felidegesít! HALASZOK r- Jó a víz? — kérdezi a most érkező horgász attól, aki már a parton ül. — Nagyon jó. A halaik ki sem akarnak jönni belőle... — mondja a másik. A hét vicce- Van két újságom a számodra - mondja Ica jegyesének. - Egy jó és egy rossz. Először a rosszat mondom: gyerekem lesz! És most a jó hír: nem tőled van! Meglepetés (Eulenspiegel) Sziporkák Nem mindenki tnd töltőtollakból készült szárnyakon repülni. * # • A rágalomnál is félelmetesebb fegyver az igazság. • • • Tüzelőhordás idején: Szenesnek áll a világ. A tűzoltó olykor tfizbe megy — olykor tűzbe jön. • « • Női ragaszkodás: Mindig hűséges. Egyszer ebhez, másszor ahhoz. • • • Meglepő felirat egy étterem ajtaján: „Ebédszünet miatt zárva“. • • • Ha nem tetszik a főnököd, képzeld magad a helyébe. • • • Némelykor jóval veszélytelenebb, ha kőtele- zettségeinket, nem pedig a jogainkat ismerjük. HUMANIZMUS Az osztályfőnöki órán meg- kérdi a tanár: — Gyerekek, ki tapasztalta már, hogy jobb adni, mint kapni? Misi jelentkezik: — Én tanár úr. Az öikölvívő- edzésen. DILEMMA Egy feleség mondja a barátnőjének: — iHúsz év alatt nem tudtam megállapítani, hogy a férjem csupa szív ember, vagy teljesen hülye? HIBA — Kinek a hibájából mondták ki a válást? — Annak a férfinak a hibájából, akivel rajtakapott a*fér- jem ... FŰSZER P — Nem tudsz mondani valamilyen egzotikus fűszert? — Gulyáshoz kell? — Nem. Keresztrejvényhez. FILMESEK — Szerezzen nekem egy szép csecsemőt — mondja a filmrendező az asszisztensének. Az asszisztens feljegyzi a kérdést. Egy hét múlva megkérdezi a rendező: — Mikor hozza már azt a csecsemőt? — Nem egészen 9 hónap múlva — hangzik a válasz. (Sztrsel) Alulírott, dr. Kovács Ödön, normális körülmények között, saját anyámtól, három kiló hatvan dekával születtem. A kezdetben fejlődésem is normális volt, minden testrészem hosszirányban növekedett, s volt idő, amikor hosz- szan gyalogoltam hazafelé az iskolából, vagy egy-egy osztálytársammal hosszasan elverekedtem. Akkor még otthon is gyakran elvertek, vagy elvittek kirándulni, más esetekben pedig egy nap tíz-tizenöt szőr fel-alá rohangáltam a lépcsőházban. Később, nem egyszer előfordult, hogy autóbuszon vagy villamoson utaztam; a forgalmas járdákon vagy közértekben a tömegben lökdösődtem; kijártam futballpályákra meccsekre, és esőben, szélben dideregtem a lelátón, sőt még az is megesett néhányszor, hogy egy uszodában fejest ugrottam, leginkább a mélyvízbe. Aztán, mint más normális ember, én is dolgozni kezdtem, és mint más normális ember, én is rögtön kisebb beosztásba kerültem. Ebben az időben sokszor megtörtént, hogy egy nap négy-öt kilométert futkostam a munkahelyemen, főleg akkor, ha valamelyik főnököm egy perc alatt négyszer-őtször hívatott. Majd a szamárlétrát is saját erőmből, kar- és lábizmaim segítségével másztam meg, a könyököm gyakori igénybevételéről nem is beszélve. Ekkor történt velem, hogy még volt kedvem udvarolni, fertályórákat várni a menyasszonyomra, s olykor-olykor még táncolni is megpróbáltam vele. Csakhogy közben kineveztek, majd ismét, átvettem az első kocsimat, majd a másodikat és szép csendesen beköltöztem egy szerény kertes házba, meg egy párnás ajtó mögé. Ez idő tájt jelentek meg rajtam az első párnák. Ma ott tartok, hogy napi öt-hat métert megyek gyalog, s csak ülök, és csak ütök, miközben rég elfelejtettem, hogy mi az lökdösődni, mi az autóbuszon utazni, mi az sétálni, mi ai ibolyát szedni, vagy egy lelátón ülni, sülni, mint egykoron hosszában; s ha kinézek az ablakon, akkor fázni. Most már csak széliében növök, de azt gyorsabban, egészen furcsd lényeket látok az utcán sietni, veszekedni, rohangálni vagy csókolózni. Ezért kérem felvételemet, érdemeim elismerése mellett a hazai pufók közé! Kérésem különös indoka, hogy az utóbbi időben egyre több hozzám hasonló pufót észlelek hazánk területén. írni már nem szoktam, talán nem is tudok, csak diktálni; így felvételi kérelmemet és önéletrajzomat helyettem tisztelettel benyújtja: TORMAI LÄSZLÖ ÚJSZÓ
